Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-03-23 / 12. szám

Evangélikus Elet 62. ÉVFOLYAM 12. SZÁM 1997. MÁRCIUS 23. VIRÁGVASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 40 FT Férfiak, gyertek hát közelebb a kereszthez! Ti távol állók, lépjetek közelebb hozzá! Ti szemlélődök, ki a színre: a bizonyságtétel szent harcára. Ezt várja tőlünk az, aki szenvedett és meghalt értünk ezen a napon a kereszten! Túróczy Zoltán mama A TARTALOMBÓL VIRÁGVASÁRNAP: AZ IFJÚSÁG ÜNNEPE VISSZATÉRŐ KÍSÉRTÉSEK A ZSINATON AKI AZ ÚR SZOLGÁLÓLEÁNYA VOLT... Virágvasárnap Virágvasárnap hatásos ellentétet ad Nagyhét sötétjéhez. Persze ez a nap csupán az ember egyik arcát mu­tatja: a hozsannázót, a lelkesedet, aki virágot szór Jézus lába elé. A gyülekezetben is tapasztalhatók a szép, de gyorsan múló hangulatok. Talán új lel­készt iktatunk, talán éppen templomépítés folyik stb. Amíg ez tart, mintha több lenne az áldozat- készség, sőt nyitottabbak lennének a szívek. De az­tán? Megtörténik a templom felszentelése, véget érnek a lelkésziktatás ünnepélyes órái, és jönnek a szürke hónapok, a szürke évek. Aki ott volt a templomépítésnél, dolgozott, talán sok pénzt is adott, most már talán meg se habja vasárnap a hí­vogató harangszót... Hát igen: más a múló lelkesedés és más a hit ál­landósága és hűsége. Talán az is mai tapasztalat, hogy egy hetes sorozatra könnyebben megtelik a templom, mint az egész évi egyszerű vasárnapi al­kalmakra. - Jézust sem töltötte el ámulattal a vi­rágvasárnapi ünneplés. Tálán fájó szívvel gondolt arra, hogy mi következik Nagypénteken. Es hogy nemcsak a tömeg, nemcsak a farizeusok, de a ta­nítványok is „vizsgázni” fognak. És - sajnos - „le­vizsgáznak”. Már hallotta előre Péter esküdözé- sét, a szolgálólány faggatására: „nem ismerem ezt az embert”. És hallotta Pilátus kérdésére: kit bo­csássák el, Jézust vagy Barabbást? - a megdöb­bentő és hihetetlen választ: Barabbást! Érdekes, hogy Bach egyik passiójában egyetlen disszonáns akkorddal szemlélteti ezt a szót: Ba­rabbást. Igaza volt Bachnak: a nagy disszonancia, a nagy ellentmondás akkor lepleződik le, mikor az alázatosan, szamárháton bevonuló Király magára veszi a világ bűnét és vele szenvedést, keresztet, halált, ítéletet. Hiújuk, hogy Jézus többször is megjelentette szenvedését, halálát - de a tanítvá­nyok ezt „nem értették”. Pontosabban nem akar­ták érteni. De Jézus egyedül is végigjárta az utat a Golgotáig. Ami történt, azt igazán csak Nagypén­tek és Húsvét után értették meg a tanítványok. Nyilvánvaló, hogy ez a kedves, felemelő virágsző- nyeges ünnepünk, Virágvasárnap, szinte csak egy átfutó pillanat. A döntő a kereszt és a nyitott sír. Boldog, aki már érti, hogy mindez értünk történt, és ez az egyetlen reménysége minden elveszett bű­nösnek. Nagyhét küszöbén hadd húzzuk alá: Nagypéntek nem tragikus esemény. Nem egy „nagy ember” veresége, hanem Isten Fiának, a Megváltónak győzelme. El tudjuk-e mondani így: „ímhol jön az én Királyom!” A Megváltó uralma és vezetése alá akar vonni. Nagy árat fizetett azért, hogy tulajdonává lehessek. Nem csodáival, nem példájával, nem tanításával - hanem kiontott vé­rével, a golgotái kereszttel és a nyitott sírral vál­tott meg. Nágyhét - önvizsgálatra akar indítani. Amikor látjuk, és halljuk, hogy a tömeg egyszer „Hozsan­nát” kiált, majd „Feszítsd meg-et” - jó lenne arra gondolni: ha más formában is, de mi is hányszor tesszük ugyanezt a Megváltóval! Ingadozó hitünk­kel hányszor szomorítjuk meg! Ha ezt meglátjuk, máris történhet valami lelkűnkben és őszintébb bűnbánattal tudunk megállni a nagypénteki ke­reszt előtt. Gáncs Aladár KÖRZETI MISSZIÓI NAPOK ÁPRILISBAN Celldömölkön április 12. vasárnap 9-16 óráig Nyíregyházán április 12. vasárnap 9-16 óráig Kaposváron április 19. szombat 9-16 óráig A Missziói Napok témája: „KÖZEL VAN AZ ÚR...” Zsoltár 145,18 GEDULY-EMLÉKÜNNEPÉLY NYÍREGYHÁZÁN Hatvan éve hunyt el a Tiszai Egyházkerület püspöke Az egykori Tiszai Evangélikus Egyházkerület püspöke 1937-ben hunyt el. Nyíregyházi gyülekezete, a Hajdú-Sza­bolcsi Egyházmegye február utolsó napján emlékezett meg a nagynevű püspökről, a hűségesen pásztoroló gyüleke­zeti lelkészről, a város társadalmáért sokat tevő férfiúról A nagytemplomot teljesen megtöltő gyülekezet előtt négy tételben hangzott el a róla szóló megemlékezés. D. Szebik Imre az Északi egyházkerület püspöke méltatta Geduly Henrik püspöki szolgálatát. A mél­tatás teljes szövegét lapunk más helyén közöljük. (Szerk.) írói és helytörténész munkássága is kiemelkedő volt. Erről Felberman Endre, a város alpolgármeste­re szólt. Több lapot szerkesztett, benne számos cik­ket írt, nem csupán történelmi, de erkölcsi tartalmú, híveit és az egész város lakóit eligazító írásaival a ne­héz időkben világított. 1896-ban a millennium alkal­mából jelentős könyvet adott ki „Nyíregyháza az Az ünnepség előadói (balról jobbra): Felberman Endre, dr. Margócsy József, D. Szebik Imre, Mózes Árpád, Bozorády Zoltán, Laborczi Géza. 1000. évben” címmel. Ebben feldolgozta a város tör­ténetét, teljes keresztmetszetet adva századvégi éle­téről. Ezt a könyvet 1996-ban reprint kiadásban a város újra megjelentette, megbecsülve ezzel írójá­nak emlékét. A könyv zárszavában reménytkeltő mondattal jellemez írója: „Nyíregyháza és Szabolcs megye emelkedőben van... ” Jó lenne ez a reménység mára is! Geduly püspök életét - ahogy a város lakói megis­merték őt - mutatta be dr. Margócsy József, a Hínár- képző Főiskola nyugalmazott főigazgatója. A korán árvaságra jutott Geduly nevelésével nagybátyja, Geduly Lajos foglalkozott. Segédlelkészként jött Nyíregyházára, majd gimnáziumi vallástanár lett és 1896-ban iktatták be lelkészi tisztébe. Egyházi szolgá­latában mind a fiatalok, mint az idősek között elfoga­dott volt igehirdető szolgálata, igen kedvelték. A vá­ros társadalmában is sokat tevékenykedett. A ma is működő Bessenyei Kör megalapítója és sokáig veze­tője volt. Itt az egyházon kívüli körökkel, emberekkel volt találkozása és azokat gazdagította ismeretekben. A kor természeténél fogva sok vitát ért meg ebben a körben, de kiválóan tudott embereket összebékíteni, harmonikus életre vezetni. Maga is példás, harmoni­kus családi életet élt és az ő idejében teljes volt a fe­lekezeti béke a városban. 1896. május 10-én tartott millenniumi emlékbeszéde híres volt. Halála után, még abban az évben az általa alapított leánygimná­ziumot róla nevezték el. Az egykori Tiszai Egyházkerület jóval nagyobb volt püspöki szolgálata megkezdésekor. A trianoni béke- szerződés következtében zsugorodott kisebbre. Na­gyobbik része Románia területére került. Eljött a megemlékezésre Mózes Árpád kolozsvári püspök, hogy szóljon arról, miképpen élnek most, hogyan sáfárkodnak a rájuk maradt drága örökség­gel. Geduly püspök még tartott egyházlátogatást 1913-ban az erdélyi gyülekezetekben. Azután fogad­ta be a Tiszai Egyházkerület az addig szász egyházi fennhatóság alá tartozott Barcasági Egyházmegyét (Brassó környéke), majd 1921-ben alakult meg az önálló egyházkerület és ebben a szervezetben élnek ma a magyar evangélikusok. 39 önálló egyházköz­ség, 3 filia és 116 szórvány gondozását 38 lelkész és két levita végzi. Hitüket és anyanyelvűket őrzik e gyülekezetekben és különösen erős az ifjúság ra­gaszkodása egyházukhoz. 1989 után kinyílt a világ, azóta erősödnek nemzetközi kap­csolataik. Elsősor­ban a Magyaror­szági Evangélikus Egyházzal, de más külföldi kapcsola­taik is elevenek. Újabban erősöd­tek meg belső ökumenikus kötő­déseik, erősödik egységük. Az ünnepély műsorát, áhítatát emelte Kovács László Attila ko­lozsvári teológiai tanár és orgona­művész játéka. A megemlékezésre való felkészülést mutatta, hogy már korábban hirdet­tek pályázatokat a gimnázium tanulói számára. Laborczi Géza igazgató-lelkész hirdette ki ennek eredményét és megjutalmazták a díjnyerteseket. Bozorády Zoltán esperes záró sza­vai után a gyüleke­zet a temetőbe vo­nult ki, ahol Geduly Henrik püspök sírjánál koszorút helyeztek el az egyházkerü­let, a gyülekezet, az iskola és a vá­rosszépítő egyesü­let nevében. T. Geduly Henrik sírjának megkoszorúzása Megemlékezés Geduly Henrik (1866-1937) püspökről A Bécsben született és korán félárvaságra jutott if­jú tehetségével hamar felhívta magára a figyelmet. Alig fejezte be pozsonyi teológiai tanulmányait és máris tudományos művet jelentetett meg Luther és Zwingli teológiai nézeteinek egybevetéséről. Természetesen hitet tesz Luther krisztológiai és úr­vacsoráról vallott meggyőződése mellett. „Miből vilá­gos, hogy az ágostai hitvallású evang. egyház elkerüli éppúgy a külső subjectivisáló, kiüresítő, a valóságos > lét helyébe képzelet, ábrázolatszerű létet helyező, mint a belső hitéletnek rovására túlságosan objectivisáló irányzatokat s helyesen és a rendeltetésnek megfelelő­en tartja a szentségeket oly cselekményeknek, melyek­ben Isten külső, önmaga által rendelt jelek által nyújt­ja nekünk és közli velünk az ő láthatatlan, mennyei ja­vait a Krisztusban hívők üdvösségére! -” 1891. év elején kerül Nyíregyházára, tehát 25 éve­sen, s a nyírségi város lakója marad utolsó szívdobba­násáig. Itt ível pályája felfelé, a segédlelkészségtől a tiszakerületi püspökségig, sőt a magyar evangélikus egyházegyetem vezető püspöki rangjáig. Megemlékezésemben püspöki szolgálatának ismer­tetésére és értékelésére szorítkozom az idő korlátái miatt. 1911. április 4-én emelte a gyülekezetek bizalma a ki­váló előd, Zelenka Pál püspök halála után a főpásztori székbe a Tiszai Evangélikus Egyházkerület területén. Nagy kiterjedésű, országrészt kitevő hazai földön 10 esperesség szervezetében mintegy 200 000 evangé­likus élt akkor. Püspöki munkaprogramja: a gyüleke­zetek élő hitének felébresztése és megerősítése. Szolgálata kezdetén canonica visitatiokat végez a brassói, liptói, árvái és tátraaljai egyházmegyékben. Maradandó hatásúak látogatásai a gyülekezetekben. Új templomokat, szentel Kisvárdán, Szolnokon, Rudabányán, Borsodnádasdon. A magyar történelemben fájdalmas emlékű triano­ni szerződés következtében a Tiszai Egyházkerület két egyházmegyére zsugorodik, 40 ezer evangélikust számlál mindössze 1920 után az egyházkerület. Ezen tragikus fordulat végigkíséri életét és püspöki szolgá­latát. így ír róla Kapi Béla püspök: „O a magyar pro­testantizmus történeti tragikumának némaságában is beszédes élő szobra.” Oroszlánrésze van abban, hogy a volt epeijesi Evangélikus Jogakadémia Miskolcra került a Tanító­képzővel együtt. E két intézmény, mint messze világí­tó fellegvár 1948-ban, ill. 1950-ben bekövetkezett kényszerű államosításáig segítette az Egyházkerület lelki és szellemi munkáját és a nagy szórványban élő evangélikusság megtartását. Bár Egyházkerületében a Trianon után a két egyhá­zi főiskolából csupán egy, hat korábbi főgimnáziuma közül is csak egy, hat polgári iskolája közül pedig egy sem maradt meg, volt ereje és kitartása, hogy Nyír­egyházán megalapítsa a később róla elnevezett Evan­gélikus Leánygimnáziumot, melynek a helyén ma a Vasvári Pál Gimnázium van, s melynek jogutódja a Zrínyi Ilona Gimnázium. Küzdelme mögött az a felis­merés is rejtőzik, hogy a nők iskoláztatása nem csu­pán a korszellem követelménye, de a keresztény egy­ház szívbéli kötelessége is. Sokan váltak e jóhírű isko­la végzett növendékei közül a város jeles értelmiségi büszkeségeivé. Irodalmi tevékenysége is említésre méltó. Még ifjú lelkész korában a város vezetőségének felkérésére könyvet ír a millennium esztendejében: „Nyíregyháza az ezredik évben” címmel, amely munka áttekintést ad a város gazdasági, kereskedelmi, kulturális és egy­házi életéről. Nagy elismerés volt a hajdani evangéli­kusoknak, hogy egyik papi kiválóságukat méltatta a város vezetősége e történelmi korforduló idején a vá­rost bemutató könyv megírására. Püspökként fordította magyarra a szlovák kegyes­ség egyik remekművét, a Tranoscius imagyűjte­ményt. Revideálta Raffay Sándor Újszövetség-fordí­tását. Országszerte ismert prédikátor, aki előadásokat tart és ünnepségek szónoka. Cikkeket, tanulmányo­kat ír a helyi sajtóban éppúgy, mint országos evangé­likus lapokban. Lelkészi szolgálata idején hosszú éveken át szer­kesztette az Evangélikus Őrálló című egyházi lapot, amely kedvelt olvasmánya volt híveinknek. Két éven át az Evangélikus Homiletikai Folyóirat című havilap szerkesztője is, amely lelkészeknek igehirdetésre ké­szülésükben nyújtott segítséget. Szólnunk kell zsinati tevékenységéről. Ő nyitja meg az 1913. évi novelláris zsinatot, de az 1934-37. évi zsi­natnak is elnöke haláláig. Igehirdetésében ezt írja: „...még a legtökéletesebb törvény alkotása által sem végeztünk egyebet, mint rideg betűt róttunk a betű mellé, ha nem járja át lelkünket az új szövetségnek lelke, az Isten-fiaknak végtelen szabad­sága az Úrban és végtelen lekötöttsége az Űrért!” Mint az Országos Egyház vezető püspöke, bölcses­ségével, hitével és szeretetével gazdagította a magyar lutherániát s kormányozta hazai evangélikusságunkat. Koporsója felett méltán mondotta D. Kapi Béla dunántúli püspök: „Emberi arcát a jóság a szeretet és gyengédség szépítették. Belső acélvázát pedig az erkölcsi igazságokhoz való törhetetlen ragaszkodás állapította meg... Lelkipásztori arcát hűség és felelősség ragyogták be. Ez a gyülekezet beszélhet pásztorszíve kimeríthetetlen szeretetéről, kezekről, melyekbe kenyeret hullatott, vérző szívekről, melyekbe az evangélium olaját csepegtette, összetört emberi roncsokról, melyeket erősített és új küz­désre buzdított. Egyénisége szerint kemény cserből ácsolt vezérember. Határozott, de nem meggyőzhetetlen, óva­tos, de nem bizonytalankodó... Megfontolt és bölcs, hadvezér és diplomata egyszerre. Volt benne Valami elő­kelő személyi kikapcsolódás, mellyel a dolgokat elvá­lasztotta személyi vonatkozásoktól és kizárólag önma­gukban vizsgálta. ” 26 évig állt őrt a püspöki szolgálatban. Kevesek ki­váltsága e hosszú szolgálati idő. A megbízatást hordo­zónak kihívás és felelősség, sorsfordító történelmi időkben. Munkájának földi elismerése volt a Kormányzó ki­tüntetése a Magyar Érdemrenddel, tagja volt az or­szággyűlés felsőházának és díszdoktora a pécsi m. kir. Erzsébet Tudományegyetemnek. Halálos ágyán így vallott: tele van a szívem imádság­gal - írja róla dr. Zsedényi Béla, a későbbi köztársasá­gi elnök. Legyen ez bíztatás nekünk is, hogy megálljunk a vártán, a nekünk rendelt feladat végzésében, Urunk pedig adjon egyházának hű fiakat s leányo­kat, akik igéjét szeretik s bőven termik gyümölcseit a haza javára, egyházunk épülésére és Istenünk di­csőségére. D. Szebik Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents