Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-03-16 / 11. szám
Evangélikus Élet 1997. március 16. m |(1)5 GYERMEKEKNEK Jg, J*, fiatalokénak „PÉLDABESZÉDEK” Aki szeretetre törekszik, fátyolt borit a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad barátjától. Böjti jelképek Mikor a tanító valami nehezen érthető dologra akaija megtanítani tanítványait, nem elégszik meg azzal, hogy csak beszél nekik arról. Krétát vesz elő és felrajzolja a táblára. Vagy elkészíti agyagból, vagy fából azt, amit szemléltetni és megértetni akar. Ez beszéd nélküli tanítás. Azt is mondhatjuk: látható szavakkal való tanítás. Az ilyen szavakra jobban visszaemlékszik az ember, mint a közönséges szavakra. Mikor az édesanya messze földre és hosszú időre távozó fiától búcsút vesz, nem tudja elmondani, mit érez. A szavak nem elegendők ehhez. Ilyenkor két kaiját kitárja és keblére öleli fiát. Ez az édesanyai ölelés látható szó, melyet a fiú soha el nem felejt. Jézus élete utolsó estéjén együtt volt tanítványaival. Ekkor tartotta legnagyobb beszédét is. Áhítatos ünnepi hangulat uralkodott a teremben. Közeledett a vég. Jézus teste nemsokára mintegy megtöretik s kiontják a vérét. Miért? Hát azért, hogy az asztalnál ülő Péter minden bűnére bocsánatot nyerjen. Azért, hogy az oldalán levő János soha el ne felejtse, milyen bensőségesen szerette őt Jézus. Azért, hogy a kételkedő Tamás erőt nyeljen a Megváltójában való teljes hitre, bizodalomra. Mindez olyan nagy és gazdag volt, hogy Jézus nem tudta közönséges szavakkal kifejezni, értésükre adni. Tehát látható szavakkal mondotta el nekik. Kenyeret vett kezébe, megtörte, tanítványainak adta és így szólt: „Ez az én testem". Amint én ezt a kenyeret megtöröm és néktek adom, úgy töretik meg az én testem és adatik oda - éretted Péter, éretted János és éretted Támás. Bort is töltött a kehely- be, s miközben odanyújtotta tanítványainak, így szólt: „Ez az én vérem”. Amint ezt a bort a kehely be öntöm, úgy ömlik ki vérem - hogy közületek minden egyes bűnbocsánatot, életet, üdvösséget nyeljen. Aki közülünk odatérdel az úrvacsorái asztalhoz, ugyanazt éli át, amit Jézus első tanítványai éltek át. Jézus mindegyikhez odajön, nevén szólítja és önmagát adja oda neki. S aki elfogadja Jézust, az bűnbocsánatot, üdvösséget, életet nyer. Joelsson G. A KEPREJTVENY KÖSD ÖSSZE! A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyünk, Petőfi u. 359. JAMBOREE - TALÁLKOZÓ VEDD ÉS OLVASD! Játékos ismerkedés a Bibliával Lukács evangélista, amikor leírja Jézusnak a Golgotához vivő útját, idézi az Úr szavait. Jézus itt egy ószövetségi próféta szavait idézi. Melyik prófétáról van szó? Ennek kiderítésében segít a lábjegyzet, a lap alján található utalások jegyzéke. Keressétek ki a prófétai könyv megfelelő helyét, és akkor meg tudtok felelni a következő kérdésre is: mi növi be az oltárt? A múlt heti kérdés ez volt: Hol, mikor és kiknek mondja Jézus, hogy „hagyjátok abba!”? A megoldás: nagycsütörtök este, a Getsemáne-kertben a védelmére kelő tanítványoknak. A moissoni Béke-jamboree 1947. 50 éves jubileuma alkalmából 1997. július első három hetében a francia cserkészek emléktábort szerveznek. Erről igyekezni fogunk többet megtudni. Mi, a válogató táborokon részt vett, illetve a Moissonban járt magyar cserkészek is megemlékezünk az 50. évfordulóról. Egynapos találkozást rendezünk (önellátással) Budapest-Ady- ligeten, a Sztrilich Pál cserkészparkban, a Julianna-majorban, 1997. június 14-én, szombaton. A találkozó tervezett programja: 10 órától gyülekezés, a cserkészpark bemutatása, 12 órakor: zászlófelvonás, 12.20-kor ima a tábori kistemplomban, 12.30-13.30 ebéd (tarisznyából), 13.30-tól megemlékezések, élménybeszámolók, tapasztalatcsere, 17-kor vacsora (tarisznyából), 18-kor tábortűz, 20 órakor zászlólevonás. Az érdeklődők jelentkezzenek az MCSSZ Szentirmai József fcs. vt., 1519 Budapest, Pf. 398. címen levélben, vagy napközben a 136-8982 telefonszámon. Kérjük, hogy a találkozóról érdekelt cserkésztestvéreinket is értesítsd!' A hatodik parancsolat Ne paráználkodj! „Hallottátok, hogy megmondatott: Ne paráználkodj! Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele a szívében. “ (Mt 5,27-28) Két helyszín, bár nagyon közel vannak egymáshoz, mégis ellentétes dolgok történnek. Az egyik hely: a Sínai- hegy teteje, ahol Mózes találkozik Istennel, és az Úr átadta a két kötáblára írt Tízparancsolatot, köztük ezt is: Ne paráználkodj! A másik hely szöges ellentéte az előbbinek, más érzés, más dimenzió: a Sínai-hegy lába, ahol Izrael népe várakozik, és a saját maga által készített aranyborjú imádásával hűtlenkedett. Ebből a szituációból is élesen kirajzolódik a fent és a lent ellentéte. Fent (a Sínai-hegy tetején) a tökéletes Isten, lent (a Sínai-hegy lábánál) pedig a gyenge és erőtlen, bűntől beszennyezett, esendő ember. Mint ahogy a többi parancsolat, ez is az elsőre vezethető vissza: En vagyok az Úr, a te Istened. Ne legyen más istened! Ha olvassuk az Ószövetséget, láthatjuk, hogy a zsidó népnek mégis számtalanszor volt más istene, s hagyta el hűtlenül az egyetlen Istent; a szerető mennyei Atya pedig mindig visszafogadta tékozló fiát. Ami megvan nagyban, megvan kicsiben is. Valóban, találkozhatunk „kisebbfajta” paráznaságokkal is a zsidó nép történetében, amiket „csak” embertársaikkal cselekedtek. Luther szerint is felebarátunkat megkárosítani legjobban a hozzá legközelebb állón, a legnagyobb kincsén, a hitvestársán keresztül lehet, aki vele egy test és vér. Izrael népénél az volt a rend és a törvény, hogy mindenkinek házasságban kellett élnie. Éppen ezért az ifjúságot a lehető legkorábban megházasították, a szüzesség állapotát pedig semmire sem becsülték, viszont semmiféle nyilvános paráználkodást nem engedtek meg sem nőknek, sem férfiaknak - nem úgy, mint mostanában! Ezért volt náluk a házasságtörés a legelterjedtebb paráznaság. Luther szavai napjainkban is hitelesen csengenek, hiszen az emberi alaptermészet nem változott meg az elmúlt évezredek alatt, így ez a parancsolat most is figyelmeztet bennünket. A szívünk legmélyére kellene zárnunk és eszerint élnünk. S mit teszünk ehelyett?! A langyos semmittevésben egész jól elvagyunk - megszegett ígéretek, felrúgott elvek, átvert ügyfelek, cserbenhagyott barátok, elfelejtett családtagok, elhanyagolt lélek, porosodó Biblia, hűtlenül elhagyott Isten; saját hűtlenségünk áldozatai. „De hiszen ez nem igaz!” - mondjuk sokszor, s ezt valóban elhisszük. Embertársainknak és magunknak magyarázkodhatunk, ám Isten előtt ezt nem tehetjük. Ő nem csak tetteinket figyeli, hanem gondolatainkba is belelát. A paráznaság maga a hűtlenség. A hűtlenségnek pedig egyetlen ellenszere van: a hűség. De mi az a hűség, és ki a hűséges ember? Mácz István így ír a hűségről Kísértés a jóra című könyvében: „Hűséges az, aki adott szavát megtartja. Hűséges az, aki szeretetten elfogadott barátját el nem hagyja, féleségét vagy férjét egy életen át segíti, kitart mellette, becsüli Hűséges az, aki hazáját »rendületlenül« szereti, és sorsát akkor is vállalja, ha az nehéz. ” A hűség ragaszkodás, kitartó ragaszkodás valakihez, valamihez, eszméhez, eszményhez, hivatáshoz, feladathoz minden körülmény között, nem csupán akkor, amikor könnyű, amikor érdek, érdem, dicsőség és győzelem. (...) Hűség nélkül bizonytalanná válik a szeretet, a szerelem, a barátság, az üzleti vállalkozás. A hűség reménye, elvárása, feltételezése nélkül nem jöhet létre igazi emberi kapcsolat, és nem teremtheti meg azokat a gyümölcseit, melyek életünket emberivé tennék. Emberi kapcsolatainknak napjainkban tapasztalt elszegényedése éppen a hűtlenség. Hűség. Kezet nyújtani - de kezet soha el nem engedni! Megszeretni és megszerettetni - de kitartani egy életen át a kapcsolatban! Vállalni a hűséget, mely nem elszegényít, hanem a hűség ideje alatt felfedezteti velünk azt, amit eddig nem ismertünk meg a másikban. (...) A hűség a becsületből következik. A történelem folyamán mindig volt, van és lesz értéke a hűségnek. Soha nem volt olyan idő, amikor az árulást, a hűtlenséget tisztelték, fogadták volna el. (...) Hűség töltse be szívedet!” Én csak kérhetem, de Isten parancsolja: Ne paráználkodj! Herényi Boróka és Sági Péter Ha engem szeretsz, szabad lehetsz az élet tiszteletére. VI. (Ne paráználkodj!) Szabad lehetsz kísértő gondolatoktól, nem kell, hogy érzékeid rabja légy. Életed a hűségben teljesedhet ki, nem kell mindenáron kitörnöd, mint valami fogságból. Nem kell szexlapokat bújnod vagy mocskos filmeket nézned, nem szorulsz rá alkalmi partnerekre. Felismerheted, hogy a nemiséget és a szerelmet is ajándékként kínálom neked, nem vonok meg tőled semmit, ami szép, ezért hát nem kell kerülőutakon hajszolnod a gyönyört. Ha engem szeretsz, szabad lehetsz kísértő gondolatoktól. Egy korty bor, egy falat ostya - ennyit ad csupán Jézus? , Jézus Krisztus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, kezébe Vette a kenyeret, hálát adott és megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiértetek adatik. Ezt cselekeejjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképpen miután vacsoráit, kezébe vette a poharat is, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, e pohár amaz új szövetség az én véremben, amely tiérettetek és sokakért kiontatik bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjetek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.” Régen is, ma is sokan vesznek úrvacsorát De azt közülük senki sem tudja, mit gondolnak éppen a többiek, milyen gondolat keríti hatalmába az ő szívüket Nem kell nagy emberismeret ahhoz, hogy rájöjjünk: vannak, akik csak szokásból járnak el az istentiszteletekre, vagy pedig azért, mert „úgy illik”. Úrvacsora? Egy korty bor, egy fiilat ostya, ennyi! De valóban csak ennyit jelent nekünk az úrvacsora? Jóleső érzés tudni, hogy sokan vagyunk, akiknek nem. Szerintem sincs annál felemelőbb érzés, mint amikor Isten kegyelmében részesülünk. Ilyenkor a lelkem felszabadul, s a rabságból szabadult madár boldogsága és szabadságérzete tölt el. Más fiatalnak a különböző szórakozóhelyek jelentenek örömet, s hallani sem akarnak Istenről, vagy úgy gondolják, hogy Ő úgyis mindent megbocsát akkor meg nem mindegy, hogy mit és mennyit vétkezem ellene? A válasz: nem mindegy, mert az Űr nem egy automata*' hogy mindent megtegyen; amit csak akarunk Tőle. Bármennyire is szeret minket, megbüntet sőt éppen azért, mert annyira szereti az embert. Sajnálom azokat akik nem akaiják megismerni Istent. Mert ők nem tudják, hogy Jézus sokkal többet tud adni, mint egy „jó szombat esti buli”. Mert amikor megsemmisülve, elhagyottan ott állunk a világban, s szívünk csordultig telt szenvedéssel, csalódással, reménységgel, akkor nincs más, aki megszabadítana, aki a remény pislákoló lángját fölélesztené, aki megnyugtatna, hogy rám is szüksége van a világnak. Csak egy személy van, akire mindig számíthatunk, az Úr Jézus Krisztus. Tegyünk róla, hogy minél kevesebb ilyen „stjnálniva- ló” ember legyen, s kérjük a mi Urunkat világosítsa meg szívünket! „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” - Uram! Kegyelmedben bízva visszük eléd könyörgéseinket s tudom, Te meghallgatod azokat. Malamidesz Andrea Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium 100 éve született Boldizsár István festőművész „Életem egyetlen és valódi értelme és célja mindig a festőművészet volt, ezért halálom után is a művészeti, szellemi örökségem és vagyonom sorsát kívánom végakaratomnak megfelelően biztosítottnak látni” - írja végrendeletében, mely szerint életművét reprezentáló képeit a Magyar Nemzeti Galéria - Budapest, a miskolci Herman Ottó Múzeum, a szegedi Móra Ferenc Múzeum, a debreceni Déri Múzeum, a szolnoki Damjanich Múzeum és természetesen szülővárosa, Orosháza még életében léte- sítettBoldizsár István Képtára közöttkíván- ta megosztani. Boldizsár István orosházi evangélikus családban született. Elemi iskolai, középiskolai tanulmányait Orosházán, Debrecenben és Zilahon végezte. 1915-ben katonai szolgálatra hívták be. A fronton, lövészárkokban készített rajzaival pályázott a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol R é - ti István vezetésével kezdte meg főiskolai tanulmányait, majd 1918-ban Nagybányára került, itt Thor m a János tanítványa lett. Még főiskolás korában néhány hónapig a kecskeméti művésztelepen Iványi Grünwald Bélától is tanult. Később Münchenben folytatta tanulmányait, ahol a rézkarcolás technikáját is kitűnően elsajátította. A nagybányai festészet tulajdonképpen a modem magyarművészet elindítója. Ennek lett lelkes híve Boldizsár István, úgyis, mint a „nagy generáció” működésének utolsó szemtanúja, személyes ismerője. Erről tanúskodik egy régi hármas fotó: B o l d i z s á r István Réti Istvánnal, Thorma Jánossal mestereivel, barátaival. Az alapítók közül Ferenczy Károlyt, Hollósy Simont nem ismerhette személyesen, de szellemi örökségük hatását érezhette. Az Alföld, a jól ismert rónaság kísérte a hegyes-dombos vidék, a nagybányai táj megismeréséhez, szépségéhez. Thorma János - alá mellett tanársegédként is dolgozott - nemcsak tanította, lelkesítette is növendékeit. Nem véletlen, hogy Boldizsár István közel hét évtizedes alkotói munkája a magyar nemzeti művészet egyik legértékesebb hagyományát, a nagybányai festészet felfogását képviseli „Életműve egyben hitvallása is: a temészetfestés nemes értékeinek megőrzését és továbbvitelét szolgálja” - írta dr. Telepy Katalin művészettörténész. Alkotói korszakainak bármely műfajú és témájú képeit - festményeit, grafikáit, rézkarcait - nézzük, szólnak hozzánk, élnek! Halljuk a Balaton hullámainak parthoz csapódását, a patakon átvezető kis fahíd ropogását, a gémeskutak nyikorgását, és érezni a vázába tett virágok üdeségét, az ablakon áttörő tűző napfényt... Csodálatosak voltak budapesti műtermében - egy-egy őszi hazatérés után - nyári „termésének” bemutatói! 1924-től Budapesten lakott, itt volt a műterme - de állandóan a természet vonzásában élt. Balaton, a pápai malmok, Nagyszénás, Mindszent, a kecskeméti tanyák, a paraszti témavilág erősítette benne a gyermekkori alföldi emlékeket, s talán ez is vezette élete utolsó esztendeiben a tanyai „festőműhelybe”, a régi világ letűnőben, pusztulóban lévő emlékeinek megörökítéséhez. Misszió volt, amit csinált... és tudatosan tette: alföldi szélmalmok, galambdúcos udvarok, nádfedeles, szalmatetős kicsiny házak, kacsaúsztató, gémeskutak, ma már mesébe illő tanyai világ. Boldizsár István rajzban örökítette meg a Vikár, Bartók, Kodály gyűjtötte népdalokat termő vidékek hangulatát. Hiába volt kitűnő portréfestő, csodálatosak a tájképei, a virágcsendéletei - szenvedélye volt a múlt megörökítése, a múlt hagyományainak megmentése a jövő számára. Nemcsak beszélt erről, azt igazolják rézkarcai is. Sajnos, régi vágya, a hazai malmok képi megörökítése és történetük megírása csak részben készült el. 1984. november 20-án Budapesten elhunyt. Születése 100. évfordulója alkalmából műteremlakása külső házfalára (VI., Nagymező u. 8.) emléktábla kerül: „Ebben a házban élt és alkotott Boldizsár István (1897-1984) festőművész. Megemlékezésül Boldizsár István Baráti Kör és Terézváros Önkormányzata 1997” felírással. Az emléktábla avatása március 21-én, pénteken 13 órakor lesz. Emlékbeszédet mond Pogány Ö. Gábor művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria ny. főigazgatója. Schelken Pálma Miért került egymás mellé ez a két épület? ' epueue. A megemlékezésn most alkalmat hogy 150 éve fejeződött be a I p se, a hely pedig az azonosság alapján vi "7^ Bél°. püspdk köszöntőjét azzal rfliJi OI?x? a városközpontba” Wrnít z.6 c®°P°rt°sultak a spirituális értél tömni * J".6“1™ található, valóságos evai ®p'°“ JeIe“taségét emeli az igehirdetés i S.é® Hemelkedő szolgálatot vég zeummai Po*ack Mihály személye összek emlékezünk és örültti es továbbadó! a múltnál^ szédéímf épfta»*történész, egyetemi szédében József nádort említette, mint aki vén viselte és mivel Buda már előbb kiépült & pesti oldal új* Jáépítését tartotta fontosnak. Ennek a kornak számos építésze között segítette Pollack Mihály a terv megvalósítását. 1773- ban született apja is építész volt. 1890-ben jött Pestre és első építése a Deák téri templom volt melyet 1881-ben szenteltek fel. A pesti klasszicizmus kezdete és vége volt ez az idő. József nádorral bensőséges kapcsolatban volta nádor segítette elő, hogy Pest világvárossá fejlődhetett. 1828-ban építette a Ludovika Akadémiát de építészi működésének koronája a Nemzeti Múzeum épülete volt melynek építése 1837-ben kezdődött és 1840-ben került tető alá. Pollack 1855-ben halt meg. A megemlékezésben társrendező volt a Deák téri gyülekezet Gerdái István, a Nemzeti Múzeum igazgatója méltatta a közös akaratot hogy a két épületet összekötő Pollack Mihály építészről együtt emlékezhettek meg. X
