Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-03-09 / 10. szám
Evangélikus Elet 62. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 1997. MÁRCIUS 9. BÖJT NEGYEDIK VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉUKUS HETILAP ARA:40 FT Oly sokat kaptam és oly keveset adtam. Sokat panaszkodtam, de keveset hálálkodtam. Féltő gonddal törődtem magammal, de figyelmetlen voltam mások iránt. Élvezeteket kerestem és elmulasztottam a szeretet gyakorlásának alkalmait... Ilyen gyónás után boldogító meghallgatni Isten feloldozó igéjét: Ne bánkódjatok. Ordass Lajos I I A TARTALOMBÓL UITURGIKUS ÉNEKLÉS-SZEMINÁRIUM RÉGI MAGYAR IRODALMI KONFERENCIA „DICSŐSÉG, BÉKESSÉG” AKI A NEMES HARCOT MEGHARCOLTA Nevelő kísértéseink... Ez évi böjti sorozatunkban ószövetségi szereplők segítenek az önvizsgálatban, lelki tisztázódásban, növekedésben. Ezek közé tartozik József is, akinek életében bizonyos „jézusi vonásokat” fedezhetünk fel: őt is eladják, őt is igazságtalanul elítélik, és ő is kísértések kereszttüzében él. Ez utóbbi vonásával hozzánk is nagyon közel áll, szinte „rokonunknak” érezhetők... Életútjából különösen is kiemelkedik három olyan kísértés, mely számunkra is jó ismerős lehet. Tálán már többször szembesültünk vele, lehet, már nemegyszer bele is buktunk, vagy talán néha sikerült kiáll- nunk a próbát. József életének első nagy kísértése a kiválasztottság. Nemcsak édesapja, Jákob tünteti ki elfogult, kényeztető szeretetével, mellyel csaknem vesztét okozza, de sejti, hogy Istennek is nagy tervei vannak vele. József még nem igazán érett az álmok üzenetének bölcs feldolgozására. Gyerekes dicsekvéssel, bántó, önző (Pqc|qp „adja elő” Isten titkait A válasz nem is késik soká: miélmt Józsefet valóban felemelné az Űr és szabadító tervének eszközévé tenné, mélyre kell, hogy engedje őt zuhanni. József bizony elbukik az első kísértésben. Csak Isten kegyelmén múlik, hogy mégis túléli a „zuhanást”... Olyan Urunk van, aki nem köny- nyen mond le választott eszközeiről. Gondoljunk csak akár Jónás prófétára, vagy éppen Simon Péterre. Mindez számunkra is biztatás lehet! A második nagy kísértés, a vágy, a „vér”, divatos szóval, a szex kísértése, már Egyiptomban, a Potifár házában éri Józsefet Oly kézenfekvő lenne engedni az „édes bűnre” csábító szónak. De itt már Józsefinek „lelki gerince”, komoly tartása van. Tbd[ja, hogy akit Isten kiválasztott, annak életét nem motiválhatják pillanatnyi ösztönök, vágyak, indulatok. József megáll a kísértésben, de úgy tűnik, hiába, hiszen újra mélységbe kerül, börtönbe vetik. Hányszor fogalmazódik meg bennünk is a kísértő gondolat nem érdemes tisztának, tisztességesnek, becsületesnek lenni, hiszen mindezek manapság, Ady szavával élve: „lekacagott” értékek... De Isten Józsefet igazolja! Életútja éppen a börtönből indul el igazán felfelé, és hamarosan a birodalom második embere lesz. A csúcson jön a talán legkeményebb próba: a hatalom és bosszúvágy kísértése. Előkerülnek hazug, áruló, csaknem gyilkos testvérei, ráadásul teljesen kiszolgáltatott helyzetben... Micsoda lehetőség a megtorlásra, törlesztésre, kamatos visszafizetésre! De József, ha nem is könnyen, mégis úrrá lesz ezen a nagy kísértésen. Sőt, mi több, csodálatos hitvallásban summázza Isten bölcs vezetését, megtapasztalt szeretetét: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt...” Bárcsak minél többen megtapasztalnánk, hogy Isten még kísértéseken, próbákon keresztül is javunkat munkálhatja. Ezért együtt vallhatjuk az ismert ének soraival: „Igen, Atyám, ha hű karod vezérel... kísértés, támadás viharszelével pokol hatalma is feléd segél. ” Gáncs Péter ORSZÁGOS PAPNÉ CSENDESNAP 1997. március 22-én, szombaton 10 órai kezdettel, a Deák téri Gimnázium dísztermében (1052 Budapest, Sütő u. 1.) országos csendesnapot tartunk papnék számára. A részletes programot az alábbiakban közöljük: Nyitó áhítat: Róma 15,7-13 (Tamásyné Szabó Erzsébet) Előadások: Reménységünk időben és időn túl (Dr. Szabóné Mátrai Mariann, Gáncs Péter) Megbeszélés - Közös ebéd - Kötetlen beszélgetés A tánc mint imádság. Bemutató (Balogh Judit) Információ egyházunk aktuális kérdéseiről (Szebik Imre) Úrvacsorái istentisztelet. Ige: lPéter 3,15 (Pán- gyánszky Ágnes) A csendesnap 16,30 óráig tart. Jelentkezés: 1997. március 10-ig, Északi Püspöki Hivatal 1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24. Tel.: 176 23 35,176 24 48, Eax: 176 24 40 Szerény ebédet biztosít és útiköltséget térít az Országos Egyház. Iratteijesztés a helyszínen. VARSÓBAN KÉSZÜLTÜNK FEL HONG KONGRA A varsói Szentháromság evangélikus templom Sűrűsödik az egyházi programunk á Lutheránus Világszövetség nagygyűlése előtt. Negyven európai tagegyház hatvan küldötte Varsóban tartotta az európai előkészítő konferenciát február 13-18. között, hogy felkészüljenek a július 8-17. között Hong Kongban sorra kerülő eseményre. Európából több, mint 160 delegátus lesz majd jelen a Kínához éppen előtte, július 1-jén visszakerülő angol koronagyarmaton tartott világgyűlésen. Varsóba egy-egy egyházból csak ketten kaptak meghívót, hogy megbeszéljék a világgyűlés céljait és témáit. Spiritualitás és társadalmi elkötelezettség Régi vita az egyházakban, hogyan viszonyul egymáshoz az istentiszteleti, spirituális, meditativ oldal és az aktív etikai feladatok megvalósítása. Voltak korok, amikor inkább az egyik, máskor inkább a másik elkötelezettség volt hangsúlyos. Ma általános törekvés az evangélikus egyházakban, hogy megtalálják a kellő egyensúlyt a függőleges és vízszintes tájékozódás között, az Isten tisztelete és szeretete és az embertárs és társadalom szolgálata között. Christian Krause, Braunschweig püspöke bevezető prédikációjában azt a krisztusi spirituális egységet hangsúlyozta, amelyik összekötötte az egyházakat akkor is, amikor a Kelet-Nyugat között húzódó elválasztás blokkokra osztotta Európát, ma pedig új lehetőségek és kihívások között kell megharcolnunk. A vendéglátó egyház püspöke, Jan Szarek méltatta az evangélikus egyházak szolidaritását és támogatását, amelyet érezhették az elmúlt évtizedek alatt is. Mindketten aláhúzták azt a tényt, hogy az egyházak közösségként sokat tehetnek a maguk megfelelő hazai és európai tágabb nemzeti és nemzetközi közössége megújulásáért, a meglévő elválasztó ellentétek lebontásáért. Kérdésként került a napirendre a német Ermina Freytag előadásában, mennyiben lesz majd Európa „erődítmény”, vagy „közös európai ház”, amelyik nem a világ többi része ellen épül ki, hanem menedéket és megbízható iránymutatást jelenthet a megvalósuló egyesült európai intézmények munkáján keresztül a tudomány, a gazdaság és kultúra területén. Provincialitás és ökumenikus nyitottság Több előadásban is előkerült az a tény, hogy az európai egyházak a világ egyházaihoz hasonlóan a bezárkózás, az önmagukkal való foglalkozás, a provincialitás jeleit mutatják, és az előző évtizedekkel szemben kevesebb az ökumenikus nyitottság. Egyesek ezt azzal magyarázták, hogy szinte mindegyik egyházban annyira megszaporodtak a saját életük, szervezetük, anyagi és lelki helyzetük területén adódó gondok, hogy nem tudják feljebb emelni a fejüket, hogy túllássanak a saját kerítésükön és templomtornyukon. A bezárkózás, provincialitás lelkülete azonban olyan helyzeteket hozhat létre, amelyek veszélyeztethetik nemcsak az ökumenikus együttműködést, hanem a mindenhol és mindig szükséges belső megújulási folyamatokat is. Egy-egy világgyűlés arra is szolgál, hogy az elzárkó- zási és bezárkózás! folyamatok ellenében segítsen kiKözötted és közöttünk szent Fiad keresztjével épített hidat, s azóta is hidakat épít O, a leghatalmasabb Hídépítő, hogy mélységet: önzést, gyűlöletet átíveljen a szeretet!... (Csodát virágzik a jelen, 225-226. old.) Azon a délutánon egy kis csapat köszöntötte Erzsébet testvért, de láthatatlanul megjelent előttem egy sokkal nagyobb sereg, azok, akik szeretik verseit, személyét^ szolgálatát és rajta keresztül a FEBE-t. Kértem, hogy üzenjen, mondjon valamit azoknak, akik szeretik és tisztelik. Kezembe adta legfrissebb versét, amit most üzenetként nyújtok át az olvasóknak. Tóth-Szöllős Mihály A titka ennek az életnek az, amit Jézus tisztogatásnak mond. Szükség van a próbára, kudarcra. A megpróbáltatásban sem veszítették el hitüket, akik a diakonisszaszolgálatban éltek, és íme újraéledt és szolgálhat ez a közösség. A bibliaórai közösség után szobájában beszélgettünk. Először arról, hogy a hálaadásba mennyi minden beletartozik.-Mindenért hálát adok most, a nehézért és az örömért, a próbákért is, de legfőképpen Jézus Krisztusért, hiszen Isten őbenne és ővele együtt adott nekünk mindent. Azután a diakonissza intézményről, a jövő diakonisszáiról került a szó.-Áldás legyen a FÉBÉ-n! az anyaházon és a diakonisszákon. Nagy öröm, hogy vannak indulók, ha nem is sokan. De szívem vágya, hogy a kenkhreabeli név - ami „ragyogást” jelent ” - úgy valósulna meg, hogy átragyoghatna szolgálatunkon Jézus Krisztus szeretete. Megkérdeztem, mi a „víziója”, látomása a diakonisszák jövőjéről?- Kell lennie, és keressük az „áttörési pontot”, s ha megtaláljuk, kiterA hívogató kéz Fasori templomunk Benczúr-oltárképén Ha újra látom és újra csodálom azt a felejthetetlen képet, már nem a Gyermek előtt térdelő sarkantyús csizmájú bölcset figyelem, hanem a Gyermek feléje nyújtott, kicsiny kezét. Mert az akis kéz mintha hívogatna! Titokzatos, hangtalan beszéd: „Jöjjetek! Jöjjetek! Mindnyájan, magyarok! Öregek, fiatalok, gyermekek! Hisz titeket is hozzám hív a csillag! Értetek hagytam el a mennyeket. Kincset kínálok nektek, örök kincset, amivel soha földi kincs nem ér fel!" Boldog áld enged a hívásnak, és mint a sarkantyús csizmájú, öreg bölcs, a Gyermek előtt boldogan letérdel! 1997. Túrmezei Erzsébet------------------------------------------------------------------nyit ni az egyes tagegyházak szemét, fokozza érdeklődésüket és kölcsönös tapasztalatcserére hívja föl őket. Ebből a szempontból örömmel számolhattunk be a bajor evangélikus egyházzal már évek óta meglevő és a svéd evangélikus egyházzal újabban kialakult testvéregyházi kapcsolatainkról, amelyekhez járul még a szlovákiai és erdélyi testvéregyházzal való együttműködés. Lengyelország - kis egyház, sok püspök Az európai találkozó alkalmat adott a mintegy százezernyi lengyel egyház jobb megismerésére is. Vasárnap délelőtt együttes istentiszteleten vettünk részt a püspöki Szentháromság-templomban. Magyar zsinati szervezeti vitáinkhoz adhat meggondolást a lengyel egyházban tapasztalt modell, még akkor is, ha nem biztat követésre. Az esperességeket püspökségeknek, az espereseket püspököknek nevezték ki, és így ez a kis egyház hat püspökkel rendelkezik. Jó volt tapasztalni, hogy a gyülekezetek, a lelkészek szeretik egyházunkat, sokan jártak már nálunk, és vannak testvérgyülekezeti kapcsolatokat kérők. Az ökumenikus klíma azonban még a második vatikáni zsinat előtti időkre emlékeztet. A lengyel egyház számára, mint más kisebb tagegyház számára is, fokozott jelentősége van egy-egy európai találkozónak vagy világgyűlésnek, hiszen megerősít, bátorít, a nagyobb közösség megélésére segít a krisztusi hit, reménység és szeretet jegyében. Dr. Harmati Béla A szeretet hídépítője Febmár idusán a FÉBÉ Diakonissza Egyesület anyaházában szombati bibliaórára gyülekezett egy kis csapat. A bent lakó diakonisszák, kint lakó társaik, néhányon a környező gyülekezetből megtöltötték az anyaház kápolnáját. A megszokott alkalom most még családiasabb, meghittebb és ünnepibb volt. Sokak kezében virágcsokor jelezte, hogy valakit köszönteni fognak Túrmezei Erzsébet főnökasszonyt köszöntötte a kis sereg, hálát adva 85 életévért, benne az Urnák való szolgálatért, az odaszánt élet minden öröméért és próbájáért. A családi ünnepségen, bibliaórán az igét D. Szebik Imre püspök szólaltatta meg. János evangéliumából a 15. rész első öt versét olvasta, mint amely keresztyén életünk alapját, célját és titkát mutatja meg. Az alap a Krisztussal való kapcsolatunk, mely úgy jön létre, hogy ő keres meg minket. A 85 évben a legnagyobb az, hogy Krisztus rátalált Erzsébet testvérre, és élete ebben az örömben telt el, még akkor is, amikor a kegyetlen történelem földönfutóvá tette. A cél a gyümölcstermés. Nem hiába születtünk e világra. Javára és bol- dogítására kell lennünk. Versei jelentik ezt a gyümölcstermést. Hitéről, hitünkről tanúskodnak. Ezt a mindig intim témát segítik napfényre hozni. Mindig az „egy szükséges” ragyog keresztül versein. jedhet a szolgálatunk, sokfelé elágazhat. A diakonissza szolgálat nem csupán a múlté. Hívunk, hívogatunk. Lehet csatlakozni, mert ma is sokat kell segíteni, hidakat építeni az emberek között. Legutóbbi kötetéből idézett egy verset: ...De míg csodáltam a hidakat, a hála nyomán könyörgés fakadt: Istenem, nem elég! Szíveket, népeket elválasztó szakadékok felett sok híd kellene még!
