Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-03-09 / 10. szám

Evangélikus Élet 1997. március 9. ffl |fe GYERMEKEKNEK Jg. A FIATALOKNAK „Példabeszédek” Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít. A bölcsek nyelve jól alkalmazza a tudást, az ostobák szája meg balgaságot áraszt Böjti jelképek Ha azt keressük, hogy az Újtestá- mentum íróira mi­vel gyakorolt Jézus legnagyobb hatást, úgy valószínűleg azt a választ kap­juk, hogy az enge­delmességgel, illet­ve hűségével. Jé­zus hű volt külde­téséhez. Hű volt hozzá még akkor is, amikor ezért nagy áldozatokat kellett hoznia, amikor a kereszten kellett szenvednie és meghalnia. Ahogyan az apostol úja: „Jézus hű volt mindhalálig, mégpedig a kereszt­halálig.” Pedig a keresztre feszítés egyike volt a leg- szömyűbb és legszégyenletesebb kivégzési formák­nak. A Jézus hűségéről tanúskodó kereszt, ha üzenetét keressük, elgondolkodtat: Mennyire vagyunk mi hű­ségesek? Mennyire vagyunk hűek szeretteinkhez, tár­sainkhoz, hivatásunkhoz? Másrészt viszont Jézus hű­sége biztatóan is hathat ránk. Ha valaki látja Jézus csodálatos hűségét, ha valaki látja, milyen elszántan néz szembe a kereszthalállal, nem kevesebbet láthat, mint Isten irántunk való szeretetének végtelen, ren­díthetetlen hűségét. Kit ne biztatna, kit ne ragadna meg ez a szeretet? Virkkunen Paavo nyomán VEDD ÉS OLVASD! A Te szereteted egészen más, mint amilyennek gondolnánk. Te nem vagy tolakodó, nem kötsz gúzsba minket. Ez nagyon csodálatos. Ezt csak Te tudod megtenni De talán mi is tanulhatunk valamit Tőled: hogy ne kényszerítsünk másokat; hogy akkor is tudjunk adni, ha nem kapunk vissza semmit; hogy tudjunk várni egymásra; hogy türelmesebbek legyünk; hogy ne adjuk fel azonnal a reményt, ha csalódás ér; s hogy vegyük észre, ha valaki szeretettel fordul felénk. CSAK HASONLÓ A két kép között tíz eltérés található! Te hányat veszel észre? Játékos ismerkedés a Bibliával Ma egy olyan kérdésre keressük a választ, melyhez egy kicsit átfogóbb bibliaismeretre lesz szükségetek. A kérdés így hangzik: Mi lehet a közös néhány szűz (Máté), pár leprás (Lukács) és egy messzi idegenbe uta­zó úr szolgái (Lukács) között? Jó fejtörést kívánunk! JOSEF OSTERWALDER: A szeretet és a szabadság Istenem, Te szeretsz minket. Valóban szeretsz minket. Ezt is Jézustól tudjuk, aki mindent értünk tett. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyönk, Petőfi n. 359. Ötödik parancsolat Ne öjj! Gyakran egészen távolinak tű­nik ez a parancsolat. Sok minden­ben vétünk - akarattal avagy aka­ratlanul. Egyes dolgokat mellün­ket döngetve vállalunk: „Mások is ezt csinálják, miért pont én marad­nék ki?” - hangos szóval nyomjuk el a lelkiismeret szavát, próbáljuk önmagunkat igazolni. Egyéb „ügyeinket” pedig igyekszünk a legnagyobb titokban tartani: „Mi­csoda szégyen volna, ha kiderül­ne!” Ezen tetteink miatt jogosan érhetne minket vád. Ám azt, hogy emberi életet oltottunk volna ki senki nem állíthatja, e tekintetben vitán felül állunk. Thlán nem is érint minket ez a parancsolat? Pusztán azoknak szól, akik embert öltek, vagy gyil­kosságra készülnek? Isten figyel­meztet és utasít bennünket, törvé­nye minden emberre érvényes. Fi­gyelmeztet, mert a gyilkosság nem akkor kezdődik, amikor emberek fegyvert ragadnak egymás ellen, hanem már korábban, amikor ha­rag és irigység születik a szívben. Utasít, hiszen Isten fenn akarja tartani életünket, ezért tilos min­den olyan szándék, amely erőszak­ra adhat okot. Luther ezt írja a Nagy Kátéban: Az Úr „ezzel meg akar oltalmazni, mentesíteni és biztonságba akar helyezni minket bárki gonoszságá­val és erőszakosságával szemben, és ezt a parancsolatot bástyául, erődül és menedékül vonja feleba­rátom köré, hogy ne sértsük és ne bántsuk testét és életét.” Ha szívünkben haragot táplá­lunk a másik ember iránt, akkor az kitűnik minden mozdulatunkon, szavunkon; nemcsak a barátságot, kapcsolatot veszítjük el, így, ha­nem Istennel való őszinte kapcso­latunkat, lelkünk békességét is. A felebaráttal való rendezetlen összetűzés ott feszül Isten és én közöttem, hitetlenné teszi imádsá­gomat, elszakít az Úrtól. irA nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. ” (Jak 3,6) Bizony gondola­tokon és tetteken túl szavakkal is véthetünk e parancsolat ellen. Amikor úgy gondoljuk, hogy „most végre jól megmondtuk a vé­leményünket”, keményen, könyör­telenül, akkor - talán nem azzal, amit mondtunk, hanem ahogyan mondtuk - sebeket ütöttünk fele­barátunkon. Gyakran pedig a go­nosz beszéd nem szemtől szemben éri azt, akiről szól, hanem alatto­mosan, hátulról támadva; a plety­ka futótűzként teljed, semmivé te­szi a tisztességes ember becsületét. Vétkezik az is e parancsolat el­len, aki - miután megbántották - sértettségébe visszavonulva képte­len megbocsátani. Az önmagát mentegetni próbáló, vélt igazságá­hoz körömszakadtáig ragaszkodó ember, aki képtelen felvállalni hi­báját, s nincs ereje a bocsánatké­résre, szintén bűnösként áll e pa­rancsolat tükrében. Megbocsátás, bocsánatkérés, jó szó, segítségnyújtás, kedvesség, szeretet... Úgy érezzük, hogy ön­zetlenül mindezekre képtelenek vagyunk, ha érdekünk fűződik hozzá, megtesszük, de ha lemon­dással járnak, inkább eltekintünk ezektől. Nem szabad ennek így lennie, hiszen ily módon a barátságok ki­üresednek, megszakadnak, s végül mindannyian magunkra maradunk segítség és szeretet nélkül. Bár sa­ját erőnkből, tehetségünkből csak ennyire juthatunk, és joggal kerül­nénk ítéletre az ötödik parancsolat megszegése miatt, mégis lehetsé­ges az, hogy a felebarátodat önzet­lenül szeresd, ne mondj fölötte íté­letet. Ha hiszel Jézusban, akkor Ő megtisztítja szívedet a gonosz, önző indulatoktól. Akkor tudsz majd személyválogatás nélküli sze­retettel fordulni minden ember fe­lé. Akkor képes leszel megbocsá­tani. Odaállsz a haragosod elé, s lesz erőd vétkedért bocsánatot kérni, békét teremteni. Bátran el­hordozod mások gonoszságát, fel­vállalod csüggedt társad terhét. Megújul életed, és megérted, hogy nem önmagadtól, hanem Jézus Krisztustól van mindez. Nem fogsz ölni sem gondolatban, sem szóval vagy cselekedettel, hanem Isten akaratából és erejével végzed min­den feladatodat, életedből áldás fakad. Süller Zsolt Egyházzenei tábor Telekgerendáson Hála és dicsőség legyen az Úr­nak, hogy a Kelet-Békési Egyház­megyében, Telekgerendáson egy örömben és gyümölcsökben gaz­dag egyházmegyei tábort rendez­tünk 1996. július 14-21. közt. A táborban részt vevő 6-16 éves fiatalok többsége szinte semmilyen zenei előképzettséggel nem rendel­kezett, így egyik célunknak tekintet­tük az ő felkészítésüket a fóti és orosházi kántorképző tanfolyamok­ra. Nagy szomorúságunk, hogy az egész egyházmegye számára propa­gált táborba csupán néhány gyüle­kezetből, név szerint Békéscsabáról, Telekgerendásról, Kétsopronyból, Mezőmegyerről és Csabaszabadiból érkeztek résztvevők, összesen 17-en. De értük is az Úrnak hálát adva kezdtük el egyhetes zenei táborun­kat, örömmel, hittel, reménységgel és nagy adag energiával. A tábor központi gondolata: az egyházzenével Istent szolgáljuk. Ehhez a szolgálathoz azonban nem elég csupán zeneileg képzett­nek lennünk: az Istennel való kö­zösségünk sokkal fontosabb még ennél is; a tábor kezdő és záró is­tentisztelete, valamint az egyes na­pokat kezdő és záró áhítatok is mind erre irányították figyelmün­ket. A fiatalok zenei tudatát pedig sokféle foglalkozáson igyekeztük gazdagítani; manuális készségüket a harmóniumórákon és önálló gya- korlásaik alkalmával fejlesztették, ehhez elengedhetetlen^ Evangé­likus Énekeskönyv énekeinek ala­pos ismerete: ezt a célt szolgálták az egyéni énekórák, melyeken a gyerekek számára motiváló erő volt a szombati énekversenyen va­ló sikeres szereplés. Az együtt- éneklés felemelő közösségi élmé­nyét az énekkarban tapasztalták meg; a jobb kottaolvasók, gyakor­lottabb zenészek a kamaraének­léssel s az éneklés technikájával is­merkedtek. Délutánonként zene- hallgatással fűszerezett zenetörté­neti ízelítőt kaptak a fiatalok, melynek anyagából a tábor végén jó eredménnyel zárult zenetörté­neti versenyt rendeztünk. Persze volt idő a közös játékra s az egy­mással való játékos ismerkedésre is, melyre lehetőséget adott a tá­bor épülete melletti füves terület. A záró istentiszteleten a tábor minden egyes résztvevője közösen szolgált az énekkarban: gyülekeze­ti és ifjúsági énekeket, valamint egy négyszólamú, „. ^órúSthűv^t, zengtünk Istenünk dicsőségére. Nem feledkezhe tünk, meg aj kö­szönetnyilvánításról, hogy ez a tá­bor megszülethetett. Elsősorban a Szentlélek gazdag munkájáért kell hálát adnunk, és meg kell köszön­nünk a Kelet-Békési Egyházme­gye, a békéscsabai lelkészi kar, bé­késcsabai Önkormányzat és szülé­ink támogatását, segítségét, s nem utolsósorban a Teleki Csárdában kapott kitűnő ellátást is. 1996 júliusában elkezdődött va­lami; s van reménységünk a mi Urunkban, hogy segítségével idén is folytathatjuk szolgálatainkat a telekgerendási egyházzenei tábor­ban. Szebik Ildikó és Károly Egy Sinka-est elé A Tarcsay Vilmos utcai Budahegyvidéki Evangélikus Gyülekezet 1997. III. 16-án, du. 17 órai kezdettel Sinka István irodalmi délutánt rendez. Erre az alkalomra hívunk, várunk és elvárunk min­den kedves érdeklődőt. Jogos kérdés: Ki ez a Sinka István? A két háború között „a tenger mélységéből” kibukka­nó népszerű költőt ugyanis 1945 után agyonhallgatják A fiatalabb generáció még a nevével sem találkozhatott. Az Irodalmi Lexikon az 1960-as évek szellemében leke­zelte, eltorzította, teljes életművével máig adósunk, pedig Sinka szinte minden műfajbafi maradandót alkotott. Önéletírása, a Fekete bojtár vallomásai méltó társa Illyés: Puszták népe című szociográfiájának Novellái: a Három öreg, az Érparti történet vagy a Kadocsa merre vagy? -felfedezésre váró remekművek A két há­ború közötti verseivel, balladáival, dalaival mára - Tamai József, versei válogatója és értelmezője, állítása szerint - Sinka „klasszikussá aszúsodott”. Mik a múlhatatlan érdemei? Az Alföld, a Sárrét parasztságával, pásztoraival a va­lóságos életet örökítette meg. Belülről láttatja az emberi élet bugyrait, hiszen évtizedekig éli maga is ezt a sorsot. A konkrét képből, helyzetből, a dokumentumértékből indul, de tipikus is lesz, az egész emberiségre érvényesek megfigyelései. Konkrétumtól a transzcendensig ível át. Irodalmi rangra emelte fajtájának szülőföldjének életét, nyelvét, hitét. 1897-ben született Nagyszalontán, Arany János vá­rosában. A Kölesér utcából, az Arany Jánosék pitvara előtti bólingató eperfáról be lehetett volna látni a Rózsa utcai Sinka udvarra, ha valakinek famászásra lett volna kedve. A két legnagyobb balladaírónkat bocsátotta útra ez a balladai Bihar. Nagy szó, de igaz, hogy Sinka Nagyszalonta fiaként - Arany János után is - képes volt új típusú balladát teremteni. Az Alföld pusztáin hányja-veti Sinkát az élete - kis- bojtár - bojtár - juhászszámadó vagy szántóvető „cél­szerű szegényember”, aki élete első könyvét, a Bibliát bá­rányért vesd. A második írott mű Petőfi verseskötete lesz. Petőfi versein nevelődik egy ideig s képes Petőfi után is másként láttatni az Alföldet, amely „nemcsak árok de puszta sír". Kicsit bölcső is, meg a korán meg­tértek számára sírhalom is. A halál is a táj része, nem szorongás, hanem megbékülés a hajszolt élet után. „Be jó is lesz megbékülni s megbékülten megszépülni. Úgy, mint a pasztán a messzi s hanyatló viola esti. Mint ég alján messzi kékség, mint a kunyhói szegénység. Megbékülni miyd a tájban s megszépülni a halálban...” Azután tudatosan olvas mindent, ami csak a kezébe kerül: Kosztolányit, Gorkijt, Tolsztojt, Babitsot. A bojtár minden pénze könyvre és petróleumra kell. Olvas, olvas. Hihetetlen fokra hág benne a küldetéstudat. „...felőlem az rendeltetett, hogy vihar Aljjá meg a számat...” Milyen iskolába járt? Összesen négy elemi osztályt végzett Nagyszalontán, Mester János tanító úr keze alatt. Áldotta haláláig. Iga­zi iskolája azonban mégsem ez a kicsi református isko­la lett, hanem az örökké éber pásdorember szemlélődé­se, a végtelen róna sdneinek fényeinek a napkelték és napnyugták fenségesen sugárzó bíborainak megfigyelése, az éjszakába hajló violasdnek és mélykékek csodálata. Mindent értett, a szél zúgását, a szúnyog döngicsélését, a puszta titokzatos hangjainak cirógatását, a tavasd har­sogó zöldeket, a nyári sárgákat, vagy az ősd levelek csör­gését. „Sokszor órák hosszat álltam egy helyben, ha lant pásdorítottam, s bámultam a ragyogó ősd, az úszó ökömyálat. Azon az őszön jöttem rá, hogy a csendnek tulajdonképpen ezerféle hangja van, amit a fül meg nem hallhat. Az ilyen hangokat csak a sdv foghatja fel, az ilyen hangok csak az idegek között harangoznak a nagy ősd virágzások idején. ” - vallja magáról. Ebből a mélységből s ebből a finom érzékenységből jött létre az a költészet, amelynek tolmácsolására vállal­kozunk mi március 16-án. A Sinka-életmű bemutatója Fábián Gyula iro­dalomtörténész. Az elhangzó prózai részek és költemé­nyek elmondói: Csere Agnes, Csománé For­gács Emma, Dobó József, Dobó László, Halász Ferencné és ifj. Záborszky Csaba. Jöjjetek el! Hívjatok másokat is! Csománé Forgács Emma TIHANYI KALENDÁRIUM 1997 Előremutató gazdag belső tartalma éppen úgy fel­kelti az olvasó figyelmét, mint sötétkék-arany finom vonalú külseje a Balaton messze mutató kéttornyú apátsági templomával. „Nem akar mindent összefog­lalni ez a gyűjtemény mindabból, ami 1996-ban történt, s nem is óhajt történelmi forrásmunkaként megjelenni az elkövetkező évtizedek kutatói számára... Jelzés akar lenni ez a könyv: vagyunk, élünk, közünk van egymás­hoz. S bizonysága akar lenni ez a kalendárium annak, hogy egy kis közösség is képes az összefogásra, a közös gondolkodásra, emlékezésre, előretekintésre” - írja Korzenszky Richárd OSB, a Tihanyi Bencés Apátság házfőnöke a köszöntőben. Történelmünkből kiragadott képek felidézése, em­lékezések. Évszázadok, évtizedek kiragadott pillana­tai, közelmúlt napok elvégzett feladatai, eljövendő idők iránymutatói. Beszámolók olyan találkozások­ról, mint a történelmi egyházak Balaton-felvidéki képviselőinek közös hálaadása és imádsága a honfog­lalás 1100. évfordulója alkalmából. 1996. május 18-án a Tihanyi Bencés Apátság előtti téren a millecen- tenárium jegyében - evangélikus, református és ró­mai katolikus hívők együtt imádkoztak népünkért, mely együtt érkezett 896-ban a Vereckei-hágón át a Kárpát-medencébe, hogy ott teremtsen magának ott­hont. Teljes egészében közli a Tihanyi Kalendárium Riczinger József evangélikus lelkész 23. Zsoltár alapján elmondott hálaadó imádságát, mely az Erős vár a mi Istenünk... eléneklése után hangzott el. • Olvashatjuk Tislér Géza református püspökhelyettes ésdr. Korzenszky Ri­chárd OSB imáját. Jelentős egyházi és kulturá­lis találkozásokról, művészi kiállításokról, hangverse­nyekről számol be az olvasmányos, tanulságos kis könyv, és tanúságot tesz arról, amit Szent-Gály Kata versében hajdan oly szépen fejezett ki: ,A. füvek ma is valamit nőttek, és messzebb futott a patak vize... ” Sebeiken Pálma GONDOLATOK A VALLÁSRÓL ÉS A KERESZTÉNYSÉGRŐL GONDOLATOK A JÓRÓL ÉS A ROSSZRÓL Carl Gustav Jung két kötete a múlt év végén jelent meg a Kos­suth Könyvkiadónál, részeként annak a sorozatnak, mely a szerző életművét tematikus csoportosításban mutatja be az olvasóknak. Jung a modem lélektan kimagasló egyénisége, aki mélyen elkö­telezett az etikai, vallási kérdések iránt. Fáradhatatlan tanító, hisz az ember jobbulási szándékában, a lélek megújuló erejében. Gon­dolatai elementárisak, meggyőző erejük hatásos. Széles spektrum­ban vizsgálódik, a vallásos élmény, a lélek belső dolgai, a hit ereje és erőtlenségeink tájékán. Nem kerüli el a legnehezebb morális kérdéseket sem az emberben lakozó jóról és rosszról. Gondolatai mindig a társadalom, az emberiség méreteiben kívánnak hatni. Bodrog Miklós a sorozat avatott fordítója lelkészként és Jung szakértőként is. Okos-szellemes nyelvezete érthetővé és élvez­hetővé teszi a gondolatokat, amelyek ily módon hozzám és hozzád szólnak. Frenkl Sylvia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents