Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-12-14 / 50. szám
Evangélikus Elet 62. ÉVFOLYAM 50. SZÁM 1997. DECEMBER 14. ADVENT HARMADIK VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ARA: 40 FT Isten valamennyi ígérete i t fa 1 ^ i Jézus Krisztusban lett igenné, és általa lett ámenné Isten dicsőségére. (2Kor 1,20) A TARTALOMBÓL KÖSZÖNJÜK, FIÚK! ISKOLÁSOK SZOLGÁLATA A GYŐRI GYÜLEKEZETBEN TANÍTÓ- ÉS TANÁRKÉPZÉS TEGNAP ÉS MA Senki meg ne tévesszen titeket! Honnan tudja a földműves, hogy mikor kell elvetnie az őszi vagy a tavaszi gabonát? Honnan tudja a szőlősgazda, hogy mikor kezdheti a metszést, hogy el se fagyjon, de a késlekedéssel se okozzon kárt a szőlőjében. Üzenete van a természetnek. Nem nehéz megérteni a jelzéseit, és eligazodni közöttük. A mi Urunk Jézust az eljövetele előtti időkről a természet hasonlatával tanít. Ahogyan egyértelműen meg tudjuk állapítani a tavasz közeledtét, olyan egyértelmű jelei vannak, hogy száguld velünk az idő a végső nap felé. Szívszorító arra gondolni, hogy mennyit ártunk saját világunk ellen. Tönkretesszük életlehetőségeinket. Szabadon tarol az életellenes erőszak, védelmet élvez a törvénytelenség. Emberség, szeretet - szinte már csak ritka embermesékben találkozunk velük. Szomorú, hogy nagyon sokan csak az embertelenséget ismerik, és szeretni sem tudnak, mert őket sem szerette senki. De el ne higgyük, hogy a mindent lehengerlő erőszak maga alá gyűrheti Istent, tehetetlenné és erőtlenné teheti! Az ember önpusztító élete törvényszerű következményének jelei ezek. Isten népe emelje fel a fejét, és higgye rendíthetetlenül, hogy nem csak a pusztulás, a végítélet következik, hanem a megváltásunk is. Jézus azt is feltételezi rólunk, hogy figyeljük, halljuk, és értjük is szavát. Egyre nagyobb hangzavar vesz körül bennünket. Zűrzavar van az igazság, az értékek körül. Egyre jobban kell fülelni, hallgatózni, hogy a csendes isteni szót is, meghalljuk. Nekünk kell éberebbnek lennünk, hogy szem elől ne veszítsük Urunkat. Pedig némelykor kívánnánk, hogy rendre-csendre utasítsa a hangoskodókat, azokat, akik lelki útvesztőbe rántanak magukkal. Milyen egyszerű rendje van ennek a parlamentben. Ha már áttekinthetetlen a hangzavar, az elnök a csengője után nyúl, és feddő szavakkal inti le a heves vitába bonyolódott feleket. Jézus sosem követel magának így szót. Igazságát nem ilyen módon akarja érvényesíteni, és eljuttatni hozzánk. Nekünk kell keresnünk fáradsággal és kitartással. De ő ígérte, hogy aki keres, annak nem hiábavaló a vesződsége. Meg fogja találni az Isten országát és annak igazságát. Nagyon szép kiállítású Bibliák vannak a birtokunkban. Térképek, kortörténeti mellékletek segítenek tájékozódni Jézussal kapcsolatban. De igaz ismereteket csak akkor szerzünk, ha vesszük a bátorságot és kimondjuk: követlek, Uram, akárhová mégy - és eszerint is teszünk. Senki meg ne tévesszen bennünket. Abban a tekintetben sem, hogy az eljövendőt vátjuk. Az Emberfiát, aki eljön nagy hatalommal és dicsőséggel, és összegyűjtenek eléje minden népet, hogy elválassza őket egymástól, némelyeket az életre, másokat a pusztulásra. Nem feltétlen a környezetünkben találjuk az ámítókat, a félrevezetőket. Még a saját szívünk is megcsalhat bennünket, amikor helyt adunk az elbizonytalanodásunknak, és nem vesszük komolyan, hogy nem kiszámítható Jézus visszajövetele. Időt és lehetőséget adunk magunknak istentelen és embertelen cselekedetekre. Jézus az övéi közé jött, és ma is az övéi szívében kér otthont magának. 2000 éve az övéi nem fogadták be. Rólunk is csak akkor tesz vallást az Atya előtt, és akkor lehet reménységünk az ítélet napjához, ha befogadjuk őt, és így Isten gyermekeivé leszünk Bálint László Az ősöktől vették, a következő nemzedékeknek adják tovább A templom ünnepe Ácsán Templomszentelési évfordulón gyülekezett az acsai templomban a falu és környéke evangélikussága. A báró Prónay család ősi fészkében, Ácsán az egykori főnemesi család szép templomot építtetett, hogy abban találjanak lelki otthont azok, akik környezetükben éltek. A templom kriptájában ott nyugszanak az ősök, közöttük ketten egyházunk legfőbb vezetői is voltak. Báró Prónay Gábor és Prónay Dezső a maguk idejében egyetemes felügyelők voltak (ma országos felügyelőnek mondjuk!). A 130 éves templom az évtizedek folyamán állagában romlott és ez idő alatt jelentős renoválás nem történt. Szinte minden részében renoválásra szorul. A mostani nemzedékre hárult ez a feladat. Elsőként a toronysisakot kellett rendbehozni, mert félő volt, hogy a megroggyant sisak a tetőzetre esik és azt is tönkre teszi. 1991 karácsonyán kezdték meg a gyűjtést és 1993 augusztusában már felkerült a kereszt az új, rézburkolatú toronysisakra. Érdemes megjegyezni, hogy a négy alkalommal meghirdetett gyűjtésben minden alkalommal egyháztagonként ezer forintot kértek és többségében meg is kapták. így a két és fél millió forintos munkához a gyülekezet két millióját az önkormányzat kiegészítésével ki tudták egyenlíteni. Az újabb munkát a templomtető jelentette. A 650 m2-es tető palaborítása annyira elvékonyodott, hogy áteresztette a vizet és teljes cserére volt szükség. Újabb gyűjtést, adakozást hirdettek. A hárommilliós költséget a 2,6 milliós adakozással és az Országos Egyház 400 ezer forintos segítségével adósságmentesen tudták befejezni. Figyelemre méltó a gyülekezet hozzájárulása és a segítség közötti arány mértéke! Közben a parókián és a gyülekezeti teremben is végeztek munkálatokat. Tudatában vannak annak, hogy a templomon még szükség van további munkálatok elvégzésére. Hosszan sorolta fel Mekis Ádám, a gyülekezet lelkésze a feladatokat, ajtók, ablakok kicserélése, padlóburkolat, templompadok javítása vagy cseréje, fűtés bevezetése, külső-belső festés, új orgona és még sok más. És mindezekben a legszebb az, hogy eddig is és ezután is a gyülekezet elsősorban önerőből szándékozik cselekedni! Az ünnepi istentiszteletre a gyülekezetbe látogatott dr. Harmati Béla püspök, Detre János esperes kíséretében. Az igehirdetéshez a heti igét választotta alapul: „íme, most van a kegyelem ideje! íme, most van az üdvösség napja!” (2Kor 6,2). Általában mindig és mindenre kevés az időnk. A kegyelem az, hogy Isten most jön hozzánk és szól. Küldte Fiát és bocsánatot, békességet hirdet. Ma még szól és ez a kegyelem ideje! Az üdvösség azt jelenti: Isten közelében lenni! Aki figyel szavára és úgy irányítja életét, az van Isten közelében. Ez a templom is azért épült, hogy Isten közel legyen! Az esperes üdvözlő szavaiban kiemelte, hogy a gyülekezet áldozatkészsége is jelzi a templom szeretetét. A püspök szavaiból pedig kitűnt, hogy a következő nemzedék is itt kopogtat már: két kisgyermeket keresztelt az istentiszteleten és gyermekek kórusa is szolgált a gyülekezeti énekkar mellett. Ez utóbbi Mekis Adámné vezetésével komoly művekkel bizonyította, hogy vidéki kis gyülekezetben is lehet nívós énekkari munkát folytatni. T. Megvalósult az elődök álma TEMPLOMSZENTELÉS NAGYCSERKESZEN Nagycserkeszen 1997. november 2-án D. Szebik Imre püspök felszentelte az újonnan épült nagycserkeszi templomot. Előre kell bocsátanom, hogy a nagy nyíregyházi gyülekezet önálló részekre tagolását még Túróczy Zoltán püspök kezdeményezte, és ebbe a kezdeményezésbe álmodta bele néhai Balczó András a cserkészi tanyatemplomot. Az ismert történelmi események miatt a kezdeményezés és a templomépítés hellyel-közzel 40 éven át hit által ébren tartott álom maradt. Ez alatt a 40 év alatt az egykori Cserkeszpuszta, a mai Nagycserkesz etnikai térképe alaposan átrajzolódott. A Szarvas és Kondoros környékéről szervezetten ide települő tót evangéli- kusság a 18. századtól meghatározóan lakta, őrizte és művelte ezt a környéket az egyetemes magyarság szerves részeként. A II. világháború utáni lakosságcsere keretében a magukat szlováknak valló tirpákok (az ide települt tót lakosság helyi tájneve = tűrő) kitelepültek innen, akik pedig az egyetemes magyarsághoz sorolták magukat, itt maradtak. A kitelepülök helyét zömmel Érsekújvár térségéből ide telepített katolikus magyarok lakták be. A Nyíregyházára betelepülő fiatal nemzedékek helyén pedig robbanásszerűen szaporodik egy sajátos magyar-cigány keveréknépesség. Úgy, ahogyan a helyi lakosság egy többszínű csokor képét mutatja napjainkban, ugyanolyan összetett és tést túlnyomórészt Isten dicsőségére végzett munkával valósította meg. Elérkezett az örömünnep napja. November 2-án az új templom mindkét szintjét zsúfolásig megtöltötte az ünneplő gyülekezet. D. Szebik Imre püspök a 84. Zsolt 2,5-6. versei alapján prédikálf: „Mily kedvesek a te hajlékaid!” A községnek Isten ajándékozott egy új evangélikus templomot. Ő meg akar minket változtatni a romlott természetünkből, amely nem akar élni a lelki kincsekkel. Lelki kincsek nélkül pedig nem tudunk emberhez méltó életet élni. Az alapkő letételénél a Szentlélek templomának nevezték a templomot, ahol maga az Isten akarja élő kövekből építeni a gyülekezetét. „Boldogok akik az Úr házában laknak ” Éljetek hát a boldogságnak ezzel a kincsével! Az ünnepi közgyűlésen a gyülekezet lelkésze elmondta: A templom építését a magyar állam, az LVSZ, a GAS, az Országos Egyház Építési Alapja, Egy gyermekcsendesnap üzenete A Miskolci Evangélikus Egyházközség Gyülekezeti Terme adott otthont idén is a Borsod-Hevesi Egyházmegye gyermekei számára megrendezett csendesnapnak. A nap témája, mely így hangzott: Ki az én testvérem? Sok gyermek érkezett Miskolcról, de szép számban érkeztek a megye gyülekezeteiből is. Jó volt nézni az egymást először méricskélő gyermekeket, majd egyre inkább egymáshoz közeledő s a nap végére barátságban eggyé váló kapcsolatokat. Közel 70-en voltunk Lehet vitázni: sok vagy kevés. Mégis egyet megtapasztalhattunk, amit egykor Jézus tanítványai - jó nekünk itt lennünk. Mindezt átélhettük a közös éneklésben, az áhítatban, a bibliai József életének közös tanulmányozásában, színdarabra való feldolgozásában, a vetélkedőkben és a játékokban. Ki is az én testvérem? Nem csak akik egy családban élünk vagy netán egy házban. Nemcsak akik vér szerint rokonok vagyunk, hanem minden ember ezen a földgolyón. Mert élhetünk egymástól távol, de ugyanaz az Isten teremtett minket, és Jézus azért jött, hogy ezt a világot áthassa a szeretet, hogy ismét testvérekké lehessünk benne. Mi lelkészek oly sokszor prédikálunk eme igazságról, de ez most ezen a napon átélt valóság lett Isten eme kicsinyei számára. (Folytatás a 3. oldalon) sokrétű a helyi gyülekezet és a helyi gyülekezeti tevékenység is. Ebben a megváltozott arculatú községben indíthatta el 1989-ben Laborczi Géza igazgató-lelkész a templomépítés és az álom megvalósulásának a folyamatát. 1991-ben a nagycserkeszi gyülekezet az önállóság útjára lépett. Ezt követően Boncsémé Pecsenya Anna vette át a gyülekezet pásztorolásának és a templom építésének a munkáját. A templomterv készítője dr. Vincze István megyei főépítész. A belső építészeti és a térburkolati terveket a nyíregyházi ÁRT VITAL Tervező Iroda készítette el, és több kivitelező távozása után ők vállalták fel, és szakmailag ők vitték győzelemre a templom építésének az ügyét. Az oltártervet dr. Nemes Géza debreceni építész- presbiter tervezte Isten dicsőségére adományként. A terv megvalósulására a debreceni gyülekezet 300 000 Ft-tal támogatta gyülekezetünket, amely az oltárépísok gyülekezet egy-egy offertóriummal, egyháztagok és nem utolsósorban a saját gyülekezet tagjai az adományaikkal támogatták. Áz anyagi támogatás fölött a nyírszőlősi és a tiszaföldvári gyülekezet, valamint a helyi gyülekezet tagjai három csoportba is szerveződve, de egyénileg is a becslések szerint kétmillió forint feletti értékű társadalmi munkát végeztek az építkezésnél Isten dicsőségére. Az ünneplő gyülekezetét köszöntötte a püspök és az esperes, valamint dr. Zilahi József a megyei közgyűlés elnöke. Tomasovszki János helyi polgármester, Sipos Kund Kötöny református esperes, Laborczi Géza a nyíregyházi gyülekezet részéről. Végezetül Kulcsár Zsuzsa teológus, diakonissza próbatestvér a FÉBÉ diakonisszák nevében Túrmezei Erzsébet levelével és Otthonom a templom című versével köszöntötte a gyülekezetét. B. P. A.
