Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-12-14 / 50. szám
Evangélikus Élet 1997. december m. GYERMEKEKNEK Jg. A FIATALOKNAK Zachris Topélius: Kis karácsonyi dal Kapunk előtt áll karácsony, kopogtat a kapufán: Nyissatok ajtót, gyerekek, fázik a bokám! Fiatalok és öregek, nem könnyű a kosaram. Bejöhetnék melegedni, nagyon meghűtöttem magam. Tessék bejönni, kedves karácsony! ÉLETKÉPEK RÓLUNK A szépség belülről fakad Kedves Tinédzser Lányok! Nem tudom, olvassátok-e az Evangélikus Élet gyermekeknek írt rovatát? Remélem, igen. Mindig megfog a szép. Egy szép szecessziós, századforduló táján felépített ház. Egy cserép piros muskátli az ablakban. Az ég kéksége. A gyerek mosolya. Az őszi, aranysárga levél. Egy szép ruha a kirakatban. Egy sárga pillangó. A romantikus zene dallamvilága. Kinek mi a szép? Elbeszélgethetnénk, de nem biztos, hogy még egyszer találkozunk. Ti szépnek látjátok az ujj végére ragasztható körmöket. A metró végállomásán szálltatok fel, és mire a másik végállomásra értünk, már készen is volt a műkörömragasztás. Gondolom, várni kellett, hogy ráragadjanak. Soha nem láttam műkörömragasztást, a metrón különösen nem. Hamar sikerült meghosszabbítani a valódi körmöket, az már igaz. Valahol azt olvastam: ,„A szépség a valóság isteni varázsa. ” Az igazi szépségnek tehát varázsereje van. A természetességgel párosul és belülről fakad. Sokszor nem látható, hanem csak érezhető. Isten pecsétje van rajta, mint egy népművészeti tárgyon az eredeti felírás. Melyik a szebb? A vérpiros rúzs az ajkon vagy egy szeretetteljes mosoly az arcon? (Én is kipróbáltam már a rúzst.) A lilára festett haj vagy egy erőt adó pillantás? (Ha kötelező lenne, zöldre festeném.) A nyári fiús bakancs lányos lábakon vagy egy bátorító szó? (Nekem is volt ilyen bakancsom.) Tudjátok, a rúzs lekopik; a lilára festett haj megkopik, a nyári fiús bakancs nagyon meleg, elszakad. Tudom, hogy nehezea lehel összehasonlítani a kívülről látott szépséget, a nehezen felismerhető belülről fakadó szépséggel. szépség mégiscsak tartalmasabb. Ez viszi előbbre az emberi kapcsolatokat. Segít, hogy a rosszra jót adjunk. Ránk ragyog. Fénye van. Mi is szebbek leszünk tőle. Evek telnek, mire rájövünk erre. Nekem is évek kellettek ehhez a felismeréshez, de rájöttem, és azt szeretném, ha Ti is rájönnétek. Szépek vagytok, szépségetek a külső mellett belülről is fakadjon. Kedves Tinédzser Lányok! Fontosak vagytok Istennek. Börönte Márti KEDVES OLVASÓ! Ha láttál vagy történt Veled valami hasonló - és van kedved hozzá írd meg nekem! Cím: 1165 Budapest, Futórózsa u. 16. A próféták Ádventje Zakariás próféta így ír a Messiás eljöveteléről: „Örvendj nagyon, Sión leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos és szamáron ül, szamárcsikó hátán. Kiirtja a harci kocsit Efraimból... Kivész a harci íj is, mert békét hirdet a népeknek.” Zakariás 9,9-10 ÁDVENTI BARKÁCSOLÁS Készítsünk karácsonyfadíszt Színes papírból, fóliából sokféle csillagot készíthetünk. Kivágunk egy kb. 10 centiméter széles, 80 centiméter hosszú papírcsíkot (ezeknél a csillagoknál a csík legalább nyolcszor olyan hosszú legyen, mint amilyen széles). Ezt a csíkot körülbelül 1,5 centiméter szélesen legyezőszerűen összehajtogatjuk, majd a végét ferdén levágjuk. Ezután a közepén lyukat fúrunk, lazán összekötjük, és az összehajtogatott papírt legyezőszerűen szétnyitjuk, majd összeragasztjuk a két végét. Bonyolultabban is készíthetjük: A gyermekrovat készítőinek címe: Cselovszky Ferenc, 1052 Budapest, Deák tér 4. Kezeket keresek! Textus: 134. Zsoltár 2-3. vers Nap mint nap találkozhatunk olyan emberekkel, akik azért fordulnak hozzánk, hogy valamilyen formában segítséget kéijenek. Keresnek valamit, segítséget, vagy úgy is mondhatnám, kezeket. Olyan embereket, akik hajlandóságot mutatnak arra, hogy segítségükre legyenek, kezet nyújtsanak nekik akár csak szimbolikusan is. Gondoljunk csak bele, milyen fontos szerepet játszik a kéz életünk során. Az első kéz, amellyel találkoztunk, az édesanyánk keze volt, amely simogatott, biztosan tartott akkor, amikor első lépéseinket próbáltuk megtenni. A kéz, amely megölelt, amellyel mi is megöleltük már azokat az embereket, akik fontosak a számunkra. Azt hiszem, mindenki tudná sorolni, hogy az ő életében mit is jelent a kéz. Nem szabad azonban megfeledkeznünk egy másik kézről sem, ami már életünk kezdete óta tartott, vezetett, megölelt; ez pedig nem más, mint az Isten keze. Tálán ez az a dolog, ami nem mindig tudatosul bennünk teljesen. Mert tudomásul vesszük azokat a kezeket, amelyekkel „találkozhatunk” a mindennapjainkban. Talán érzékeljük azt, hogy milyen fontos szerepet játszik az életünkben a saját kezünk. Hogy mennyi mindent tudunk végezni a két kezünkkel, talán akkor érezhetjük át a valódi fontosságát, ha csak egy órán keresztül is megpróbáljuk nélkülözni azt, úgy, hogy közben a megszokott életünket próbáljuk élni. Azt hiszem csakhamar rájönnénk, hogy a mi számunkra ez teljesen elképzelhetetlen. Aztán ott vannak azok a kezek, amelyek ugyan nem a mieink, de életünk fontos részel Gondolok itt szüléink, barátaink, munkatársaink segítő kezére. De nagyon is jól tudjuk, hogy nem csak ilyen kezek léteznek: hisz a kéz nem csak simogatni, szeretni és áldani tud, hanem a kéz az, ami tud durva és elutasító is lenni, hiszen nagyon sokszor nem a szavakkal fejezzük ki az elutasításunkat, hanem a kezünk mozdulatával. Egy kézmozdulat magában foglalhatja az elutasítást, az eltaszítást, a „nem szeret- lek”-gondolatunkat úgy, hogy közben meg sem kell szólalnunk. Az igazán nagy baj az, hogy mostanában egyre gyakrabban találkozhatunk ' Uyen elutasító kezekkel. Azt kérdezzük: - Miért pont én segítsek? Azt hiszed, nekem nincs meg a magam baja? Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal próbáljuk meg magunkról elhárítani a felelősséget, talán észre sem véve, hogy az ilyen mondatokkal milyen mélyre taszíthatjuk azt a társunkat, aki hozzánk fordul. Mi, ha bajban vagyunk, elvárjuk azt, hogy mindenki észre vegye szorult helyzetünket, és azt is elvárjuk, hogy mindent félretéve rohanjon, hogy nekünk segítsen. De ez már sajnos nem olyan természetes, ha nekünk kell segítenünk másokon. Pedig mi lenne, ha Isten is így viszonyulna hozzánk? Azt hiszem, csakhamar lázadnánk ellene, pedig nagyon sokszor azt tesszük az Istennel, amit embertársainkkal. Pedig nagyon is figyelnünk kellene arra, hogy ne csak akkor tudjunk imádkozni Istenhez, amikor bajban vagyunk. Az imáink ne csak kérdek legyenek, hanem hálaadóak is, úgy is mondhatnám, hogy az imádság az életünk fontos része kellene, hogy legyen, amikor is minden ügyünket Isten elé tudjuk vinni. Kéréseinket és hálaadásainkat egyaránt. Merjünk Istenre úgy tekinteni, mint akihez mindig és minden ügyben fordulhatunk. De ahhoz az kell, hogy ne úgy nézzünk az Istenre, mint félelmetes és haragtartó Úrra, hanem mint szerető és kegyelmes Atyánkra, aki műiden napon vár minket. Vigyázzunk, hogy az Újévre való készülődésünk ne merüljön ki külsőségekben. Ne csak arra gondoljunk, hogy milyen formában tehetnénk még emlékezetesebbé az Óév búcsúztatását, és hogy mi minél vidámabban lépjünk az Újévbe. Merjünk A kérdés, amely ezzel a mondattal kapcsolatban valószínűleg mindenkiben felmerül, ro” 'en is az az ilyen. Ha pontosan után: ••.■zünk, természetesen választ kapunk kérdésünkre, de most egy pillanatra talán tekintsünk el a bibliai kontextustól. Próbáljuk meg szabadon engedni a fantáziánkat, és az ilyen szó helyett különböző munkálkodási lehetőségeket elképzelni. Advent van. Készülünk a karácsonyra. De mit is jelent ez? Lássuk ennek a gyakorlati oldalát: fárasztó bevásárlókörutakra indulunk, sü- tünk-főzünk, karácsonyfát cipelünk. És milyen gyakran bosszankodunk, amikor a boltban az orrunk elől viszik el a kakukkos órát, amit kedvenc nagynénikénknek már egy hónapja kinéztünk, vagy amikor nem úgy sikerül a mákos bejgli, ahogyan szerettük volna, és sorolhatnánk még tovább mindennapos apró-cseprő gondjainkat, amelyek ilyenkor a karácsony előtti időszakban talán még inkább jellemzőek, mert gyakrabban szembesülünk velük. Ezek sajnos elengedhetetlen „tartozékai” az ünnepet előkészítő munkálatoknak. De a fiirte- len elérkező szenteste mindezt egy pillanat alatt feledteti velünk, és „boldog szolgákká” válunk, mert megérkezett a mi Urunk, Jézus Krisztus. Mi köze ennek a munkához? Egészen biztosan nem tudnánk olyan mértékben örülni a megfelelő előkészületek nélkül. Noha mindez munkát és energiabefektetést igényelt tőlünk, most úgy érezzük, nem volt hiábavaló, és sokszorosan megérte a fáradozás. Eddig csak a karácsony előtti időszak külső, gyakorlati megjelenési formáiról beszéltem. Pedig a fő hangsúlyt a saját belsőnk munkálására kell helyeznünk különösképpen ilyenkor ádventben. Az előző példa valójában csak szemléltetni akarta mindazt, ami ilyenkor az emberben belülről kell, hogy végbemenjen. Ahogy külazokra is gondolni, akikről tudjuk, hogy ez az ünnep a számukra nem is olyan felhőtlen és könnyű, hiszen talán olyan terheket hordoznak, amelyektől már szeretnének megszabadulni. Tálán ezekért az emberekért tehetünk mi is valamit, és itt nem kell eget rengető dolgokra gondolnunk. Tálán már akkor is sokat segítünk, ha rájuk mosolygunk, ha van hozzájuk egypár kedves szavunk, ha imádságaikban hordozzuk őket. Akkor, amikor készülünk lezárni valamit és egy újat kezdeni, ne felejtsünk el hálát adni mindazokért a jókért, amelyeket az Istentől kaptunk az elmúlt esztendőben. Azokért az emberekért, akik mellettünk voltak, fogták kezünket, vezettek, öleltek, és ha kellett, akkor dorgáltak is. Emeljük fel kezünket, és merjünk hálát adni és arra kérni az Istent, hogy áldja meg életünket az előttünk álló évben is. Kérni, de úgy, hogy ne felejtsük el a Miatyánk harmadik kérését: „...legyen meg a te akaratod... ”. Jéckel Gábor sőleg előkészülünk, úgy a szívünket is fel kell készíteni erre a jeles alkalomra. Ez sokszor nem könnyű feladat, mert az előbb említett külső készülődés sokszor éppen a belső rovására megy. A nagy rohanásban szinte észre sem vesszük az ünnep igazi jelentőségét. Ha azonban ezeket a külső munkálatokat összehangoljuk egy tevékeny belső várakozással akkor lesz az ünnep igazi ünneppé számunkra. Ha most a konkrét bibliai szövegkörnyezetre is figyelünk, észreveszünk egy másik, nagyon fontos üzenetet. Jézus a fent szereplő mondatot akkor mondja, amikor tanítványait vigyázásra inti: „Legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!” Péter kérdésére, hogy ezeket a példázatokat kinek mondja a Mester, Jézus nem direkt módon válaszol; „Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az Úr szolgái fölé rendel hogy idejében kiadja élelmüket? Boldog az a, szolga, akit, amikor megérkezik az Úr, ilyen munkában talált!” Ebben a Szakaszban tehát a tanítványok fokozott felelősségéről fllv^sháhrnkiarosly a mai olvasó számára már nemcsak a tanítványok, hanem a keresztyén ember felelősségét is jelenti, ahogy Pál apostol az első korinthusi levél negyedik fejezetének elején írja: „ Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy minden tekintetben hűségesnek bizonyuljanak” Ilyenkor ádventben legyen időnk és erőnk arra is, hogy elgondolkozzunk, ki az a Jézus Krisztus, aki megfog születni akit évről évre befogadunk a szívünkbe, és akiről azt is tudjuk, hogy bizonyságot kell tennünk róla az emberek előtt. Ezért fokozott felelősséggel, „hűséges sáfárokként” kell járnunk a világban cselekvő hittel és szeretettel. Szűcs Petra CSELEKVŐ ADVENT „Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az Úr, ilyen munkában talál!” (Lk 12,43) Magyar istenes versek szavalóversenye Budafokon A Budafoki Evangélikus Egyházközség helybeli, albertfalvai és kelenvölgyi iskolák tanulói számára nagyszabású szavalóversenyt rendezett október-novemberben. Két selejtező forduló után 21 diák vehetett részt a november 14-i döntőben három korcsoportban. A zsűri elnöki tisztét Bánffy György színművész vállalta. A benevezett tanulók között minden bizonnyal volt olyan, aki életében először járt templomban, evangélikusban különösképpen. Nem csoda, hogy először kissé megilletődötten ültek a padokban, majd álltak az oltár lépcsőjén elhelyezett mikrofon elé, hogy számot adjanak tehetségükről és felkészültségükről. Természetes, hogy mind a versenyzők, mind a kísérő szülők, nagyszülők, felkészítő tanárok megadták a helynek kijáró tiszteletet A felkészítésre külön ki kell térnem: némelyik iskola nagyon komolyan vette a versenyt, házi előselejtezők után nevezték be legjobbjaikat, és minden segítséget megadtak a készüléshez. A gimnazisták mezőnyében néhány torokszorítóan előadott, mélyen átélt, a hivatásos szinthez közelálló színvonalú szavalatot hallottunk. De a kisebbeknél is sok őszinte pillanatnak voltunk tanúi; meg-megcsillan- tak az oroszlánkörmök. A versválasztás volt néha hibás. Nem az életkornak megfelelő művel nehéz megbirkózni: a verstudás lehet tökéletes, a hitelesség viszont elvész. A nagyok, túl a kamaszkoron, vagy éppen annak legmélyebb bugyraiban, már megérezték Ady vívódásait, zaklatottságát, Babits miszticizmusát, Rab Zsuzsa keserűségét. A döntő jobbnál jobb versmondásai külön, szinte azonos mélységű élményt jelentett minden résztvevő és a hallgatóság számára Bánffy György elemzése a hallottakról. Minden egyes produkciót külön elemzett, és nem is mindig a legjobbakat a legmélyebben. Mindenkihez volt jó szava, buzdított és irányt mutatott a továbbfejlődéshez. Mindenki emléklapot kapott és szerény jutalomcsomagot. A három korcsoport első helyezettjei csomagjának legszebb darabja szobrászművész egyedi, erre az alkalomra készített, egyik oldalán Luther-ró- zsát ábrázoló emlékplakettje volt. Szülők, vállalkozók és mindenekelőtt az önkormányzat biztosították az egyházközség mellett a jutalmazás és a szerény megvendé- gelés lehetőségét. Nagy jelentőségűnek tartjuk a szavalóverseny sikeres megrendezését. Számos, versek iránt érdeklődő tanuló a költészet olyan területével kezdett ismerkedni, amivel eleddig talán nem is találkozott. De vonatkozhat ez a kerületi iskolák néhány magyartanárára is. Fontosnak tartjuk még megemlíteni, hogy se a nevezésnek, se a versválasztásnak nem volt felekezeti megkötése. Hogyan tovább? Az ötletadó és azt kivitelező Solymár Gábor lelkész 2-3 év múlva szívesen újra megrendezné a versenyt, s így a mostani indulók nagy része újra nevezhetne s bemutathatná, mit fejlődött, odafigyelt-e Bánffy György elemzésére, kedves szavaira. (Nagy kár, hogy aligha lehetne valakit találni, aki az első helyezetteket meghívja, vendégül lássa a tavaszi nagyszabású, „Az Úr érkezése” címmel évről évre Nyíregyházán megrendezett hasonló témájú versmondó versenyen.) De mindenképpen legyen ez a sikeres verseny példa, buzdítás arra, hogy más gyülekezetek is mozgassák meg saját ifjúságukat és környezetükét. Ez is lehet magvetés, ez is különleges alkalom teremtése. A Lélek pedig ott és akkor munkálkodik, ahol 0 akar. Schulek Mátyás Karácsonyi ünnepi műsora December 21-töl 28-lg de. 11 órakor (kivéve december 24-én) * Tőr évi 'Karácsonyi Tász torjáté/^ fordította: Eőry Attila Szereplők: József ...........................ÚJLAKI KÁROLY Má ria................................FORGÁCS SZILVIA Gá briel arkangyal..........ANTAL ANSTTA Ga llus..............................VIZY GYÖRGY St ich......................... .. O. SZABÓ ISTVÁN Wl tok.................................MEDVE JÓZSEF Crlspus ............................MEDGYESSY PÁL Ru finus fogadós.............HORVÁTH FERENC Se rvilus fogadös..........VALKAY PÁL Ti tus fogadós................. GALGÓCZY IMRE Cs illagénekes...............GYURIN ZSOLT íé nész...........................HUZELLA PÉTER Já tékmester UDVAROS BÉLA Jegyek válthatók: 300 és 400 Fi erekon a DUNA PALOTA jegypénztárában 9-20 ívig (T.:117-2754) 1851-ig nyúlik vissza annak ideje, hogy a régi történelmi Magyarország nyugati határán, Pozsonytól félórányira egy kis faluban - német neve Oberufer, magyar neve Fő- rév - a parasztfiúk összegyűltek a Karácsonyt ünnepelni. Advent első hetétől egészen Karácsonyig játszották Jézus Krisztus születése történetét. A szájhagyományok alapján megmaradt szöveget az 1880-as években Karl Julius SCHROER rögzítette, rendezte, pallérozta; főiskolai tanítványa Rudolf STEINER pedig színszerűsítésében építette tovább, a mai formájában. Az első, nem népi előadást 1910-ben Berlinben tartották; innen került tovább a svájci Domachba, a Steiner- építette Goetheanumba. Főrévben eredetileg két misztériumjátékot adtak elő. Először az első emberpár, Ádám-Éva teremtését, paradicsombeli életét és bűnbeesését játszották el, utána a P- másikat pedig az emberiséget a bűneitől megváltó Messiás megszületése történetét. Mint a Lukács evangéliumából megtudható, a születés éjszakáján a közelben pásztó- I rok legeltették a nyájukat, és az Angyal hívására Betlehembe siettek, köszönteni a Gyermeket. Ez utóbbit játssza el az EVANGÉLIUM SZÍNHÁZ társulata Szent Karácsony ünnepére. Udvaros Béla A Karácsonyi Pásztorjátékot december 22-én hétfőn, du. 3 órakor a Deák téri templomban is bemutatják. Megalakult a Magyar Ökumenikus Nyugdy pénztár A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tknácsának egy, már meglevő nyugdíjpénztárhoz való csatlakozásával 1997. november 18-án létrejött a. Magyar Ökumenikus Nyugdíjpénztár. Az Igazgatótanács munkájában dr. Bóna Zoltán, Merétey Sándor, Tóth-Szöllős Mihály és dr. Almási Mihály, a Felügyelőbizottság munkájában pedig Papp Gyula, Szemerei Zoltán és dr. Szabó Zoltán vesznek részt. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tknácsának elnöksége mint a Nyugdíjpénztár tiszteletbeli elnöksége és tanácsadó testületé járul hozzá e tevékenységhez. A magyarországi egyházak szolgálatának mindig része volt az a karitatív, diakóniai munka, mellyel a rászorultakról igyekezett gondoskodni. Az adományok gyűjtése és elosztása, menhelyek, árvaházak, ispotályok fenntartása mellett hagyománya van az intézményes egyházi biztosítási és nyugellátási tevékenységnek is. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tknácsa a társadalombiztosítási törvénykezés új kihívásaival szembesülve és új lehetőségeivel élve ezt a hagyományt kívánja folytatni. A Magyar Ökumenikus Nyugdíjpénztár konkrét célkitűzéseit és munkamódszerét a következő Közgyűlés határozza meg, melyre december 5-én kerül sor. BZ. t í r 2 z b a c r ti e z 5 r V 9 s ( 1 T 5 1 A \ c I ( 1 ] < l 5 i i i