Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-12-14 / 50. szám

Evangélikus Élet 1997. december m. GYERMEKEKNEK Jg. A FIATALOKNAK Zachris Topélius: Kis karácsonyi dal Kapunk előtt áll karácsony, kopogtat a kapufán: Nyissatok ajtót, gyerekek, fázik a bokám! Fiatalok és öregek, nem könnyű a kosaram. Bejöhetnék melegedni, nagyon meghűtöttem magam. Tessék bejönni, kedves karácsony! ÉLETKÉPEK RÓLUNK A szépség belülről fakad Kedves Tinédzser Lányok! Nem tudom, olvassátok-e az Evangélikus Élet gyer­mekeknek írt rovatát? Remélem, igen. Mindig megfog a szép. Egy szép szecessziós, szá­zadforduló táján felépített ház. Egy cserép piros mus­kátli az ablakban. Az ég kéksége. A gyerek mosolya. Az őszi, aranysárga levél. Egy szép ruha a kirakatban. Egy sárga pillangó. A romantikus zene dallamvilága. Kinek mi a szép? Elbeszélgethetnénk, de nem biz­tos, hogy még egyszer találkozunk. Ti szépnek látjá­tok az ujj végére ragasztható körmöket. A metró vég­állomásán szálltatok fel, és mire a másik végállomás­ra értünk, már készen is volt a műkörömragasztás. Gondolom, várni kellett, hogy ráragadjanak. Soha nem láttam műkörömragasztást, a metrón különösen nem. Hamar sikerült meghosszabbítani a valódi kör­möket, az már igaz. Valahol azt olvastam: ,„A szépség a valóság isteni va­rázsa. ” Az igazi szépségnek tehát varázsereje van. A természetességgel párosul és belülről fakad. Sokszor nem látható, hanem csak érezhető. Isten pecsétje van rajta, mint egy népművészeti tárgyon az eredeti felírás. Melyik a szebb? A vérpiros rúzs az ajkon vagy egy szeretetteljes mosoly az arcon? (Én is kipróbáltam már a rúzst.) A lilára festett haj vagy egy erőt adó pil­lantás? (Ha kötelező lenne, zöldre festeném.) A nyá­ri fiús bakancs lányos lábakon vagy egy bátorító szó? (Nekem is volt ilyen bakancsom.) Tudjátok, a rúzs le­kopik; a lilára festett haj megkopik, a nyári fiús ba­kancs nagyon meleg, elszakad. Tudom, hogy nehezea lehel összehasonlítani a kí­vülről látott szépséget, a nehezen felismerhető belül­ről fakadó szépséggel. szépség mégiscsak tartal­masabb. Ez viszi előbbre az emberi kapcsolatokat. Segít, hogy a rosszra jót adjunk. Ránk ragyog. Fénye van. Mi is szebbek leszünk tőle. Evek telnek, mire rájövünk erre. Nekem is évek kel­lettek ehhez a felismeréshez, de rájöttem, és azt sze­retném, ha Ti is rájönnétek. Szépek vagytok, szépsége­tek a külső mellett belülről is fakadjon. Kedves Tinédzser Lányok! Fontosak vagytok Isten­nek. Börönte Márti KEDVES OLVASÓ! Ha láttál vagy történt Veled valami hasonló - és van kedved hozzá írd meg nekem! Cím: 1165 Budapest, Futórózsa u. 16. A próféták Ádventje Zakariás próféta így ír a Messiás eljöveteléről: „Örvendj nagyon, Sión leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos és szamáron ül, szamárcsikó hátán. Kiirtja a harci kocsit Efraimból... Kivész a harci íj is, mert békét hirdet a népeknek.” Zakariás 9,9-10 ÁDVENTI BARKÁCSOLÁS Készítsünk karácsonyfadíszt Színes papírból, fóliából sokféle csillagot készíthe­tünk. Kivágunk egy kb. 10 centiméter széles, 80 centi­méter hosszú papírcsíkot (ezeknél a csillagoknál a csík legalább nyolcszor olyan hosszú legyen, mint amilyen széles). Ezt a csíkot körülbelül 1,5 centiméter szélesen legyezőszerűen összehajtogatjuk, majd a vé­gét ferdén levágjuk. Ezután a közepén lyukat fúrunk, lazán összekötjük, és az összehajtogatott papírt legye­zőszerűen szétnyitjuk, majd összeragasztjuk a két vé­gét. Bonyolultabban is készíthetjük: A gyermekrovat készítőinek címe: Cselovszky Ferenc, 1052 Budapest, Deák tér 4. Kezeket keresek! Textus: 134. Zsoltár 2-3. vers Nap mint nap találkozhatunk olyan emberekkel, akik azért fordul­nak hozzánk, hogy valamilyen for­mában segítséget kéijenek. Keres­nek valamit, segítséget, vagy úgy is mondhatnám, kezeket. Olyan embe­reket, akik hajlandóságot mutatnak arra, hogy segítségükre legyenek, ke­zet nyújtsanak nekik akár csak szim­bolikusan is. Gondoljunk csak bele, milyen fon­tos szerepet játszik a kéz életünk során. Az első kéz, amellyel találkoztunk, az édesanyánk keze volt, amely simo­gatott, biztosan tartott akkor, amikor első lépéseinket próbáltuk megtenni. A kéz, amely megölelt, amellyel mi is megöleltük már azokat az embere­ket, akik fontosak a számunkra. Azt hiszem, mindenki tudná sorolni, hogy az ő életében mit is jelent a kéz. Nem szabad azonban megfeledkez­nünk egy másik kézről sem, ami már életünk kezdete óta tartott, vezetett, megölelt; ez pedig nem más, mint az Isten keze. Tálán ez az a dolog, ami nem mindig tudatosul bennünk telje­sen. Mert tudomásul vesszük azokat a kezeket, amelyekkel „találkozha­tunk” a mindennapjainkban. Talán érzékeljük azt, hogy milyen fontos szerepet játszik az életünkben a saját kezünk. Hogy mennyi mindent tu­dunk végezni a két kezünkkel, talán akkor érezhetjük át a valódi fontos­ságát, ha csak egy órán keresztül is megpróbáljuk nélkülözni azt, úgy, hogy közben a megszokott életünket próbáljuk élni. Azt hiszem csakha­mar rájönnénk, hogy a mi számunk­ra ez teljesen elképzelhetetlen. Aztán ott vannak azok a kezek, amelyek ugyan nem a mieink, de éle­tünk fontos részel Gondolok itt szülé­ink, barátaink, munkatársaink segítő kezére. De nagyon is jól tudjuk, hogy nem csak ilyen kezek léteznek: hisz a kéz nem csak simogatni, szeretni és áldani tud, hanem a kéz az, ami tud durva és elutasító is lenni, hiszen na­gyon sokszor nem a szavakkal fejez­zük ki az elutasításunkat, hanem a kezünk mozdulatával. Egy kézmoz­dulat magában foglalhatja az elutasí­tást, az eltaszítást, a „nem szeret- lek”-gondolatunkat úgy, hogy köz­ben meg sem kell szólalnunk. Az iga­zán nagy baj az, hogy mostanában egyre gyakrabban találkozhatunk ' Uyen elutasító kezekkel. Azt kérdez­zük: - Miért pont én segítsek? Azt hiszed, nekem nincs meg a magam baja? Ilyen és ehhez hasonló monda­tokkal próbáljuk meg magunkról el­hárítani a felelősséget, talán észre sem véve, hogy az ilyen mondatokkal milyen mélyre taszíthatjuk azt a tár­sunkat, aki hozzánk fordul. Mi, ha bajban vagyunk, elvárjuk azt, hogy mindenki észre vegye szorult helyze­tünket, és azt is elvárjuk, hogy min­dent félretéve rohanjon, hogy ne­künk segítsen. De ez már sajnos nem olyan természetes, ha nekünk kell se­gítenünk másokon. Pedig mi lenne, ha Isten is így viszonyulna hozzánk? Azt hiszem, csakhamar lázadnánk el­lene, pedig nagyon sokszor azt tesszük az Istennel, amit embertár­sainkkal. Pedig nagyon is figyelnünk kellene arra, hogy ne csak akkor tud­junk imádkozni Istenhez, amikor baj­ban vagyunk. Az imáink ne csak ké­rdek legyenek, hanem hálaadóak is, úgy is mondhatnám, hogy az imádság az életünk fontos része kellene, hogy legyen, amikor is minden ügyünket Isten elé tudjuk vinni. Kéréseinket és hálaadásainkat egyaránt. Merjünk Is­tenre úgy tekinteni, mint akihez min­dig és minden ügyben fordulhatunk. De ahhoz az kell, hogy ne úgy néz­zünk az Istenre, mint félelmetes és haragtartó Úrra, hanem mint szerető és kegyelmes Atyánkra, aki műiden napon vár minket. Vigyázzunk, hogy az Újévre való készülődésünk ne merüljön ki külső­ségekben. Ne csak arra gondoljunk, hogy milyen formában tehetnénk még emlékezetesebbé az Óév bú­csúztatását, és hogy mi minél vidá­mabban lépjünk az Újévbe. Merjünk A kérdés, amely ezzel a mondattal kapcsolatban valószínűleg mindenki­ben felmerül, ro” 'en is az az ilyen. Ha pontosan után: ••.■zünk, természete­sen választ kapunk kérdésünkre, de most egy pillanatra talán tekintsünk el a bibliai kontextustól. Próbáljuk meg szabadon engedni a fantázián­kat, és az ilyen szó helyett különböző munkálkodási lehetőségeket elkép­zelni. Advent van. Készülünk a kará­csonyra. De mit is jelent ez? Lássuk ennek a gyakorlati oldalát: fárasztó bevásárlókörutakra indulunk, sü- tünk-főzünk, karácsonyfát cipelünk. És milyen gyakran bosszankodunk, amikor a boltban az orrunk elől vi­szik el a kakukkos órát, amit kedvenc nagynénikénknek már egy hónapja kinéztünk, vagy amikor nem úgy sike­rül a mákos bejgli, ahogyan szerettük volna, és sorolhatnánk még tovább mindennapos apró-cseprő gondjain­kat, amelyek ilyenkor a karácsony előtti időszakban talán még inkább jellemzőek, mert gyakrabban szem­besülünk velük. Ezek sajnos elenged­hetetlen „tartozékai” az ünnepet elő­készítő munkálatoknak. De a fiirte- len elérkező szenteste mindezt egy pillanat alatt feledteti velünk, és „boldog szolgákká” válunk, mert megérkezett a mi Urunk, Jézus Krisztus. Mi köze ennek a munká­hoz? Egészen biztosan nem tudnánk olyan mértékben örülni a megfelelő előkészületek nélkül. Noha mindez munkát és energiabefektetést igé­nyelt tőlünk, most úgy érezzük, nem volt hiábavaló, és sokszorosan meg­érte a fáradozás. Eddig csak a karácsony előtti idő­szak külső, gyakorlati megjelenési formáiról beszéltem. Pedig a fő hang­súlyt a saját belsőnk munkálására kell helyeznünk különösképpen ilyenkor ádventben. Az előző példa valójában csak szemléltetni akarta mindazt, ami ilyenkor az emberben belülről kell, hogy végbemenjen. Ahogy kül­azokra is gondolni, akikről tudjuk, hogy ez az ünnep a számukra nem is olyan felhőtlen és könnyű, hiszen ta­lán olyan terheket hordoznak, ame­lyektől már szeretnének megszaba­dulni. Tálán ezekért az emberekért tehetünk mi is valamit, és itt nem kell eget rengető dolgokra gondol­nunk. Tálán már akkor is sokat segí­tünk, ha rájuk mosolygunk, ha van hozzájuk egypár kedves szavunk, ha imádságaikban hordozzuk őket. Akkor, amikor készülünk lezárni valamit és egy újat kezdeni, ne fe­lejtsünk el hálát adni mindazokért a jókért, amelyeket az Istentől kap­tunk az elmúlt esztendőben. Azo­kért az emberekért, akik mellettünk voltak, fogták kezünket, vezettek, öleltek, és ha kellett, akkor dorgál­tak is. Emeljük fel kezünket, és mer­jünk hálát adni és arra kérni az Is­tent, hogy áldja meg életünket az előttünk álló évben is. Kérni, de úgy, hogy ne felejtsük el a Miatyánk har­madik kérését: „...legyen meg a te akaratod... ”. Jéckel Gábor sőleg előkészülünk, úgy a szívünket is fel kell készíteni erre a jeles alkalom­ra. Ez sokszor nem könnyű feladat, mert az előbb említett külső készülő­dés sokszor éppen a belső rovására megy. A nagy rohanásban szinte ész­re sem vesszük az ünnep igazi jelen­tőségét. Ha azonban ezeket a külső munkálatokat összehangoljuk egy tevé­keny belső várakozással akkor lesz az ünnep igazi ünneppé számunkra. Ha most a konkrét bibliai szöveg­környezetre is figyelünk, észreve­szünk egy másik, nagyon fontos üze­netet. Jézus a fent szereplő monda­tot akkor mondja, amikor tanítvá­nyait vigyázásra inti: „Legyetek ké­szen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljá­tok!” Péter kérdésére, hogy ezeket a példázatokat kinek mondja a Mes­ter, Jézus nem direkt módon vála­szol; „Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az Úr szolgái fölé rendel hogy idejében kiadja élelmüket? Boldog az a, szolga, akit, amikor megérkezik az Úr, ilyen munkában talált!” Ebben a Szakasz­ban tehát a tanítványok fokozott fe­lelősségéről fllv^sháhrnkiarosly a mai olvasó számára már nemcsak a tanítványok, hanem a keresztyén ember felelősségét is jelenti, ahogy Pál apostol az első korinthusi levél negyedik fejezetének elején írja: „ Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten tit­kainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy minden tekintetben hűségesnek bizonyulja­nak” Ilyenkor ádventben legyen időnk és erőnk arra is, hogy elgondolkozzunk, ki az a Jézus Krisztus, aki megfog szü­letni akit évről évre befogadunk a szí­vünkbe, és akiről azt is tudjuk, hogy bi­zonyságot kell tennünk róla az embe­rek előtt. Ezért fokozott felelősséggel, „hűséges sáfárokként” kell járnunk a világban cselekvő hittel és szeretettel. Szűcs Petra CSELEKVŐ ADVENT „Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az Úr, ilyen munkában talál!” (Lk 12,43) Magyar istenes versek szavalóversenye Budafokon A Budafoki Evangélikus Egyházközség helybeli, al­bertfalvai és kelenvölgyi iskolák tanulói számára nagyszabású szavalóversenyt rendezett október-no­vemberben. Két selejtező forduló után 21 diák vehe­tett részt a november 14-i döntőben három korcso­portban. A zsűri elnöki tisztét Bánffy György színmű­vész vállalta. A benevezett tanulók között minden bizonnyal volt olyan, aki életében először járt templomban, evangé­likusban különösképpen. Nem csoda, hogy először kissé megilletődötten ültek a padokban, majd álltak az oltár lépcsőjén elhelyezett mikrofon elé, hogy szá­mot adjanak tehetségükről és felkészültségükről. Ter­mészetes, hogy mind a versenyzők, mind a kísérő szü­lők, nagyszülők, felkészítő tanárok megadták a hely­nek kijáró tiszteletet A felkészítésre külön ki kell térnem: némelyik iskola nagyon komolyan vette a versenyt, házi előselejtezők után nevezték be legjobbjaikat, és minden segítséget megadtak a készüléshez. A gimnazisták mezőnyében néhány torokszorítóan előadott, mélyen átélt, a hivatásos szinthez közelálló színvonalú szavalatot hallottunk. De a kisebbeknél is sok őszinte pillanatnak voltunk tanúi; meg-megcsillan- tak az oroszlánkörmök. A versválasztás volt néha hi­bás. Nem az életkornak megfelelő művel nehéz meg­birkózni: a verstudás lehet tökéletes, a hitelesség vi­szont elvész. A nagyok, túl a kamaszkoron, vagy ép­pen annak legmélyebb bugyraiban, már megérezték Ady vívódásait, zaklatottságát, Babits miszticizmusát, Rab Zsuzsa keserűségét. A döntő jobbnál jobb versmondásai külön, szinte azonos mélységű élményt jelentett minden résztvevő és a hallgatóság számára Bánffy György elemzése a hallottakról. Minden egyes produkciót külön elem­zett, és nem is mindig a legjobbakat a legmélyebben. Mindenkihez volt jó szava, buzdított és irányt mutatott a továbbfejlődéshez. Mindenki emléklapot kapott és szerény jutalom­csomagot. A három korcsoport első helyezettjei cso­magjának legszebb darabja szobrászművész egyedi, erre az alkalomra készített, egyik oldalán Luther-ró- zsát ábrázoló emlékplakettje volt. Szülők, vállalkozók és mindenekelőtt az önkormányzat biztosították az egy­házközség mellett a jutalmazás és a szerény megvendé- gelés lehetőségét. Nagy jelentőségűnek tartjuk a szavalóverseny sike­res megrendezését. Számos, versek iránt érdeklődő tanuló a költészet olyan területével kezdett ismerked­ni, amivel eleddig talán nem is találkozott. De vonat­kozhat ez a kerületi iskolák néhány magyartanárára is. Fontosnak tartjuk még megemlíteni, hogy se a ne­vezésnek, se a versválasztásnak nem volt felekezeti megkötése. Hogyan tovább? Az ötletadó és azt kivitelező Soly­már Gábor lelkész 2-3 év múlva szívesen újra megren­dezné a versenyt, s így a mostani indulók nagy része új­ra nevezhetne s bemutathatná, mit fejlődött, odafi­gyelt-e Bánffy György elemzésére, kedves szavaira. (Nagy kár, hogy aligha lehetne valakit találni, aki az első helyezetteket meghívja, vendégül lássa a tavaszi nagyszabású, „Az Úr érkezése” címmel évről évre Nyíregyházán megrendezett hasonló témájú vers­mondó versenyen.) De mindenképpen legyen ez a si­keres verseny példa, buzdítás arra, hogy más gyülekeze­tek is mozgassák meg saját ifjúságukat és környezetü­két. Ez is lehet magvetés, ez is különleges alkalom te­remtése. A Lélek pedig ott és akkor munkálkodik, ahol 0 akar. Schulek Mátyás Karácsonyi ünnepi műsora December 21-töl 28-lg de. 11 órakor (kivéve december 24-én) * Tőr évi 'Karácsonyi Tász torjáté/^ fordította: Eőry Attila Szereplők: József ...........................ÚJLAKI KÁROLY Má ria................................FORGÁCS SZILVIA Gá briel arkangyal..........ANTAL ANSTTA Ga llus..............................VIZY GYÖRGY St ich......................... .. O. SZABÓ ISTVÁN Wl tok.................................MEDVE JÓZSEF Crlspus ............................MEDGYESSY PÁL Ru finus fogadós.............HORVÁTH FERENC Se rvilus fogadös..........VALKAY PÁL Ti tus fogadós................. GALGÓCZY IMRE Cs illagénekes...............GYURIN ZSOLT íé nész...........................HUZELLA PÉTER Já tékmester UDVAROS BÉLA Jegyek válthatók: 300 és 400 Fi erekon a DUNA PALOTA jegypénztárában 9-20 ívig (T.:117-2754) 1851-ig nyúlik vissza annak ideje, hogy a régi történel­mi Magyarország nyugati határán, Pozsonytól félórányira egy kis faluban - német neve Oberufer, magyar neve Fő- rév - a parasztfiúk összegyűltek a Karácsonyt ünnepelni. Advent első hetétől egészen Karácsonyig játszották Jézus Krisztus születése történetét. A szájhagyományok alap­ján megmaradt szöveget az 1880-as években Karl Julius SCHROER rögzítette, rendezte, pallérozta; főiskolai ta­nítványa Rudolf STEINER pedig színszerűsítésében épí­tette tovább, a mai formájában. Az első, nem népi előadást 1910-ben Berlinben tartot­ták; innen került tovább a svájci Domachba, a Steiner- építette Goetheanumba. Főrévben eredetileg két misztériumjátékot adtak elő. Először az első emberpár, Ádám-Éva teremtését, para­dicsombeli életét és bűnbeesését játszották el, utána a P- másikat pedig az emberiséget a bűneitől megváltó Messi­ás megszületése történetét. Mint a Lukács evangéliumá­ból megtudható, a születés éjszakáján a közelben pásztó- I rok legeltették a nyájukat, és az Angyal hívására Betle­hembe siettek, köszönteni a Gyermeket. Ez utóbbit játssza el az EVANGÉLIUM SZÍNHÁZ társulata Szent Karácsony ünnepére. Udvaros Béla A Karácsonyi Pásztorjátékot december 22-én hétfőn, du. 3 órakor a Deák téri templomban is bemutatják. Megalakult a Magyar Ökumenikus Nyugdy pénztár A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tknácsának egy, már meglevő nyugdíjpénztárhoz való csatlakozásá­val 1997. november 18-án létrejött a. Magyar Ökumeni­kus Nyugdíjpénztár. Az Igazgatótanács munkájában dr. Bóna Zoltán, Merétey Sándor, Tóth-Szöllős Mihály és dr. Almási Mi­hály, a Felügyelőbizottság munkájában pedig Papp Gyu­la, Szemerei Zoltán és dr. Szabó Zoltán vesznek részt. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tknácsának el­nöksége mint a Nyugdíjpénztár tiszteletbeli elnöksége és tanácsadó testületé járul hozzá e tevékenységhez. A magyarországi egyházak szolgálatának mindig ré­sze volt az a karitatív, diakóniai munka, mellyel a rászo­rultakról igyekezett gondoskodni. Az adományok gyűj­tése és elosztása, menhelyek, árvaházak, ispotályok fenntartása mellett hagyománya van az intézményes egy­házi biztosítási és nyugellátási tevékenységnek is. A Ma­gyarországi Egyházak Ökumenikus Tknácsa a társada­lombiztosítási törvénykezés új kihívásaival szembesülve és új lehetőségeivel élve ezt a hagyományt kívánja foly­tatni. A Magyar Ökumenikus Nyugdíjpénztár konkrét cél­kitűzéseit és munkamódszerét a következő Közgyűlés határozza meg, melyre december 5-én kerül sor. BZ. t í r 2 z b a c r ti e z 5 r V 9 s ( 1 T 5 1 A \ c I ( 1 ] < l 5 i i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents