Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-11-23 / 47. szám
Evangélikus Elet 62. ÉVFOLYAM 47. SZÁM 1997. NOVEMBER 23. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI UTOLSÓ VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ARA: 40 FT Minden fénybe borul, mihelyt kialakul bennünk az istenhit legparányibb foka. Theilhard de Chardin A TARTALOMBÓL HÁLAADÁS A KÉTB0D0NYI TEMPLOMBAN LELKÉSZAVATÁS KELENFÖLDÖN PANNONHALMA ÉS SOPRON „EGY SZÍVVEL’ Tíz év után Interjú dr. Harmati Béla püspökkel Püspök úr, 1987. október 24-én elhangzott beköszöntő beszédében négy prioritásról szólt. Mit tudott ezekből megvalósítani? Különösen is érdekes egy évtized után a spiritualitás és hitbeli megújulás és az egyházi bizalmi légkör kérdése. A négy prioritást csak egyszerre tudom emlegetni. Az első kettő ugyanis összefügg a második kettővel, az egyházon belüli lelki és anyagi téren szükséges felméréssel és a szervezeti reformokkal. Hálát adva kell arra emlékeznem, hogy az elmúlt évtizedben spirituális-hitbeli megújulást adott az Isten, sőt kérésünkön és elvárásunkon felül is megáldott. Gondoljunk itt a gyermek- és ifjúsági munkánk eredményeire, a küjönösen is a városokban jelentkező felnőtt-keresztelést kérőkre, az országos és területi evangélizációkra és missziós napokra, az elmúlt nyáron Pakson tartott országos egyházi találkozóra. Ki gondolta volna azután tíz évvel ezelőtt, hogy egy évtized alatt megváltozik körülöttünk a társadalom, visszakapjuk iskoláinkat és intézményeinket. Beiktatásomkor magam sem reméltem! Az egyházi „magnus consensus”, az egyetértés, a bizalmi légkör munkálása már nem ilyen egyszerű. Hiszen az elmúlt években voltak esetek, amikor lelkészek támadtak az egyház ellen, és akadnak néhányon olyanok ma is, akik a közös munka helyett csak bírálni tudnak, mondván, hogy „nálunk nem történik semmi”. Beszéljenek a tények! Sikerült megerősíteni a gyülekezeteket, számos templom, parókia épült, vagy tatarozták a régit. Kiépültek új munkaágak is, mint például a kórházlelkészi szolgálatok, a katonai lelkigondozás, a tábori lelkészi szolgálat és a börtönmisszió. Hadd tegyem hozzá, mindegyik ökumenikus együttműködéssel. Összehívtuk a zsinatot, és hat éven keresztül számos új törvényt készítettünk, és ha ezek közül nem is sikerült mind, az a reményem, hogy a következő, 1998-ban összeülő új törvényhozó zsinat kijavítja azokat. Az elmúlt tíz évet legmarkánsabban egyházi iskoláink visszaszerzése jelentette. Vajon mennyire látja egyházi iskolának Püspök úr az intézményeinket. Az oktatás szempontjai nem szorítják háttérbe a keresztyén nevelést, a bibliai-krisztusi értékek továbbadását? Püspök elődömet, D. Ordass Lajost azért börtö- nözték be 1948-ban, mert nem volt hajlandó hozzájárulni az egyházi iskolák államosításához. Ma az ő mártír-nyomdokain járunk, amikor újra egyházi iskolákat indítunk. Korábban a szülők hozták a gyermekeket az egyházhoz, ma a gyermekek hozzák szüleiket. Egy-egy intézményünk körül ki kell alakulnia annak az erőtérnek, annak a spirituális légkörnek, amelyikben megbékélhetünk Istennel és embertársainkkal. Távolról sem azt jelenti ez, hogy megelégedhetnénk önmagunkkal! Tíz év nem volt elég arra, hogy évtizedek pusztításait és mulasztásait pótolja. Egyáltalán nem vagyok például megelégedve hittanoktatásunk színvonalával! Ebben a gondban osztozunk a többi magyar- országi történelmi egyházzal. Kevés a jól képzett hitoktató, kevés a jó könyv és segédeszköz. Iskoláink oktatási színvonalával nincs baj, a kívánatos keresztyén spirituális légkör kialakítása szempontjából tanárok és diákok között azonban még akad tennivaló. Örvendetesen megnövekedett teológiai hallgatóink száma. Ez reményt ad arra, hogy a lelkészhiány megszűnik egyszer..Mint a teológia korábbi tanára, hogyan értékeli a ma mindenütt jelentkező egyházi és teológiai pluralizmust? A beiktatásom utáni napon, 1987. október 25-én tettük le a Teológia új épületének alapkövét. Öröm, hogy ez az új épület ma már kicsi és szűk a lelkészi szolgálatra készülők és a hittantanári szak hallgatóinak. A korábbi évtizedek igen kicsiny évfolyamai miatt eltart még néhány évig a lelkészhiány leküzdése. Ma már nem a gyülekezetek választanak lelkészt, hanem a lelkészek választanak gyülekezetei! Az természetes számomra, hogy a különböző vidékekről, kegyességi irányzatokból származó, különböző képességekkel és érdeklődéssel megáldott lelkészi gárda pluralizmust, többféleséget képvisel. Van természetes, egészséges pluralizmus, ettől nem félek. Miért is kellene egyformán prédikálnia minden lelkésznek? Az egyházi proprium, a krisztusi evangélium ügyében kell egynek lennünk, és akkor nem árt a teológiai sokszínűség ha- gazdagodást A különbö- munkaterüle- teknek össze szabad és kell kapcsolódniuk, szeretet- ben kell egymás hitét építenünk és nem rombolnunk. Az az egyházi pluralizmus ugyanis káros, elítélendő és megszüntetendő, amikor valaki a maga másságával csak akadályozni akar, és úgy gondolkodik, hogy tőle eltérő felfogású emberekkel, akiket ő nem tekint „hitelesnek”, az egyházban nem hajlandó együttdolgozni. Az évezred fordulójához közeledünk. Hogyan látja Püspök úr a következő időszakot, milyen reményekkel tekint előre saját munkájában, és mit remél egyházunk és hazánk számára? A jövő egyháza véleményem szerint kisebb, de aktívabb és ökumenikusabb lesz. A gyülekezetek minden tagjának szerepet kell vállalni a közös feladatok elvégzésében. Jaj annak a gyülekezetnek, ahol úgy gondolkoznak, választottunk papot, dolgozzon az, mi legfeljebb tapsolunk vagy kritizálunk. Az egyes városokban és falvakban együtt kell haladnia a misszióban, a szociális kérdések megoldásában, a bizonyságtételben, az iskolakérdésekben azoknak, akik Jézushoz tartoznak, bármiféle templom legyen is az otthonuk. Az ökumenikus együttműködés ugyanakkor nem jelenti a saját egyház feladását, a saját tradíció leépítését vagy megvetését, hanem a nekünk juttatott tálentumokkal szolgálni kell másokat és elfogadni az ő „furcsaságaikat” is. Sokszor idézem azt a mondást, hogy „aki nem bírja a Főpásztor másféle juharnak birkaszagát, az magamagát rekeszti ki a Krisztus nyájából". Ez vonatkozik egyházunk külföldi kapcsolataira is. Öröm, hogy testvéregyházi szerződések kötnek a bajorországi, a szlovákiai, a jugoszláviai, a finn és svéd evangélikus egyházakhoz. A következő három évben nagyszerű alkalmak állnak előttünk, emlékezni 1848-49 szabadságharcára és ezeréves magyarországi keresztyénségünkre. Ez nem visszavonulást jelent templomfalaink közé, tradícióinkat őrizve, mintha valamiféle múzeum lennénk, hanem a krisztusi életvitel, az evangélium, az Istennel és emberekkel történő megbékélés, a bibliai erkölcs követeiként és tanúiként kell élnünk a társadalomban népünk javára. A saját feladatokról szólva csak azt mondhatom, hogy a tíz éve meghirdetett négyes prioritás még jócskán ad munkát, és az a reményem, hogy Isten erőt és áldást ad szolgálatomra. Tóth-SzöllSs Mihály TEMPLOMOK ÜZENETE Emlékezés Soltvadkerten a templom felszentelésének 160. évfordulóján Senki és semmi nem szabja meg azt, hogy mikor örvendezzen egy gyülekezet. Tíz évvel ezelőtt a „kerek” 150 éves jubileumot ünnepelték, de a 160. évfordulón is megújultak az örömben. Bibliavasárnap volt október utolsó vasárnapján. A reformáció hetének megnyitása, ünnep az Országos Protestáns Napok keretében. D. dr. Harmati Béla püspök látogatott el a gyülekezetbe, ott volt dr. Bölcskei Gusztáv debreceni református püspök és felesége, aki nem „hivatalból”, hanem „családtagiként érkezett az ünneplésre. Mint elmondta, anyai ágon dédunokája annak a Spannagel Ferenc lelkésznek, aki 160 éve a templom felszentelésekor szolgált a gyülekezetben. Érkeztek kedves vendégek Németországból is, Bodels- hausenből, a testvérváros és testvérgyülekezet vezetői. Ők egy héttel előbb tartották otthon a templomuk 150. jubileumát, ahová a soltvadkertiek zarándokoltak el, majd együtt jöttek ide hálát adni. Soltvadkerten az istentiszteleti liturgiához már hozzátartozik ilyen alkalmakon az „óvodások bevonulása” és bemutatkozása. Öröm látni az egyforma öltözetben bevonulókat és fegyelmezett magatartásukat. Lakatosné Hach- bold Éva vezető óvónő vezényletével énekeltek, beszéltek, bizonyságot tettek Jézusról. Az emlékező alkalom túlnőtt a templom falain. Káposzta Lajos esperes-lelkész szavai átfogóan értékelték a szomszéd gyülekezetek és templomok szolgálatát. „A több mint kétszáz éves református templom... napkelet felé néz, hirdeti Kálvin János jelmondatát: Post tenebras lux - sötétség után világosság következik! A katolikus templom nyugatra sóhajtja az emmausi tanítványok fohászát: maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!... 160 éves templomunk pedig 480 évvel a 95 tétel kiszögezése után északra nézve hirdeti Luther szavait: Itt állok, másként nem tehetek; Isten engem úgy segéljen!” Az istentisztelet igehirdetését Harmati püspök Biblia-vasárnap textusa alapján tartotta. Istent dicsőítette, „akinek van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket az én evangéliumom és a Jézus Krisztusról szóló üzenet szerint...” (Róm 16,25-27). Ez az ige a templom és a gyülekezet megkonfirmálásáról szól. Az evangélium erőtere a templom, az intézmények, az iskolák is, ahol a nevelésben bontakozhat ki Isten ereje. Mindezekben a proprium az evangéliumhoz kötődés. Ez a megerősítés küldöttek útján jön hozzánk, a Bibliában szólal meg, és ehhez a titokhoz tartoznak a bibliafordítók is, akik eszközök abban, hogy elérjen az evangélium! Ez az evangélium segítsen arra, hogy több legyen a bizalom a generációk között, hogy gyakoroljuk a megbocsátást és a megbékélést. Az ünneplés gazdag tartalmába beletartozott Szakács László egykori tanító és kántor köszöntése, akit 60 éve iktattak be tanítói állásába. A templom 100 éves jubileumán és 50 évvel később is ő ült az orgonapadon, most pedig súlyos szemműtét után az istentisztelet kezdőénekét ő kísérte a felújított orgonán. „Köszönöm, hogy hűséges maradt Istenhez, nem dobta el hitét a nagyobb karrier érdekében” - köszöntötte őt az esperes. A gyülekezet lelkészcsaládja is kivette részét a szolgálatból. Az énekkar áhítatot emelő éneklését Káposzta Ilona tanította be és vezényelte, a zenei kíséretben Káposzta Nóra is részt vett. Az ünnepre megjelent egy - a gyülekezet történetét rögzítő - kiadvány, melyet ifj. Káposzta Lajos és Stark Antalné állított össze. Különleges írások gyűjteménye: nem száraz történetírás, hanem rövidebb- hosszabb olvasmányok vannak benne, hogy egy-egy elolvasása után legyen alkalom az elgondolkodásra, meditálásra és az emlékek újra átélésére. Fúvósötös is szerepelt a zenei részben, Krutt- schitt Antal néhai esperes dédunokája, Kemény Tibor vezetésével. Leleplezték azt az „emlékkövet” is, melyet megtaláltak, és amely a templomépítés kezdésére emlékeztet. Erről a kőről kerámiaplakettet készített Krebsné Tuska Zsuzsa művész-tanár. Köszöntések is elhangzottak az istentisztelet utáni közgyűlésen, melyet Haskó Mihály felügyelő nyitott meg. Bölcskei Gusztáv püspök az ősök, a család köszöntése mellett a református egyház nagy családjának köszöntését is hozta. Egymással szót érteni kell és lehet, figyelni kell egymás harangozására, hogy harmóniában legyenek. Emst Hermann bodelshau- seni lelkész segítségüket ajánlotta fel, hogy Jézus evangéliumával hozzájáruljanak a jézusi értékek elfogadásához. A testvérváros polgármestere, Bemd-Dieter Ess- linger a kapcsolatukat így jellemezte: „apró lépés a békességhez, melyet meg kell tennünk”. Hans Zell felügyelő pedig a két gyülekezet cserkész kapcsolatáról szólt. Tanítványai nevében köszöntötte a jubiláló Szakács Lászlót Font Miklós, az egykori tanítvány, és meleg szavakkal szólt az ünnepelt- hez Harmati Béla püspök is, megemlítve sok évtizedes áldozatos munkáját. A szomszéd kiskőrösi gyülekezet nevében a gondnok kívánt áldást az ünneplőkre. A gyülekezet lelkésze e szavakkal mondott köszönetét gyülekezetének: „Köszönöm a testvéreknek, hogy evangélikusok maradtak. A nehéz időben hittanra írattak, templomba jártak, imádkoztak, nem fáradtak meg még akkor sem, amikor másodrendű állampolgárokká lettünk. ” Két új egyházmegye alakult a Déli Egyházkerületben Zsinati Törvényeink értelmében a megszűnt Csongrád-Szolnoki Egyházmegye helyett úgy egészítették ki az egyházmegyék számát, hogy a legnagyobb egyházmegyét kettéválasztották. November 8-án, szombaton tartották a Pest Megyei Egyházmegye közgyűlését és ezen jelentették be a kettéválást. Az Észak-Pest Megyei Egyházmegyében az előzetesen megtartott választás szerint továbbra is Detre János aszódi lelkész lett az esperes. Egyházmegyei felügyelőnek pedig dr. Roncz Béla docenst, az Aszódi Petőfi Gimnázium igazgatóját választották meg. A Dél-Pest Megyei Egyházmegye esperese a leadott szavazatok alapján Koczor Tamás gyóni lelkész lett. Egyházmegyei felügyelőnek Bárdossy Tamást, az irsai gyülekezet presbiterét választották meg. Mindkét egyházmegyében megtartották a tisztségviselők választását is. Az Észak-Pest Megyei Egyházmegye közgyűlését 1997. november 30- án, vasárnap du. 3 órára hívják össze Aszódra, ahol a templomi istentiszteleten beiktatják dr. Roncz Béla egyházmegyei felügyelőt, a megválasztott tisztségviselők pedig esküt tesznek. A Dél-Pest Megyei Egyházmegye közgyűlését 1997. december 13-án, szombaton de. 10 órára hívják össze a Dabas-Gyóni Gyülekezet templomába, ahol ünnepi istentiszteleten beiktatják Koczor Tamás esperest és Bárdossy Tibor egyház- megyei felügyelőt. A megválasztott tisztségviselők esküt tesznek. \
