Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-11-16 / 46. szám

Evangélikus Élet 1997. november 16. j(t)5 GYERMEKEKNEK F IÁT ALÓ K N A K IGAZ MESÉK Lázár Ervin: A csodapatika- Mit nem képzel?! - ordított első vevőjére torkasza- kadtából Rimapénteki Rimái Péntekh vadonatúj patiká­jában, amit éppen az imént nyitott meg Rimapéntek fő­terén.- Hogyhogy mit képzelek?! - emelte fel a hangját az első vevő. - Talán nem az van kiírva a maga boltjára, hogy patika?!- De az - mondta Rimapénteki Rimái Péntekh.- Akkor meg mit ordítozik, ha aszpirint kérek? Hol kérjem, ha nem patikában?- Az is ki van írva, hogy ki a cégtulajdonos - mondta fölényesen Rimapénteki Rimái Péntekh.- Mit érdekel engem a cégtulajdonos - háborgott az első vevő nekem aszpirin kell, és kész.- Csak nem képzeli, hogy egy Rimapénteki Rimái Péntekh vacak aszpirineket, fejfájás elleni porokat, láz­csillapítókat, lábizzadásgátlókat és popsikenőcsöket árul?!- Mi a szöszt árulna mást egy patikában? - mérgelő­dött az első vevő.- Embernek fia - mondta kissé lecsillapodva Rimapén­teki Rimái Péntekh ez nem a test, ez a lélek patikája. Az első vevő szemében érdeklődés csillant.- Lelki bajok ellen?- Igen - mondta Rimapénteki Rimái Péntekh. Most már teljesen elpárolgott a mérge, szinte kedve­sen nézett az első vevőre. Ami az ő esetében elég nagy szó.- Tisztelt barátom - folytatta kissé ünnepélyesen -, mi­vel ön az első vevőm, bármit vásárol, ingyen kapja. Vá­lasszon!- Hogy őszinte legyek - toporgott izgatottan az első vevő -, nem pontosan értem, hogy mire lehet gyógyszert kapni az ón patikájában... bár reménykedem... de remé­nyeimet ki sem merem mondani.- Mondja csak bátran - biztatta Rimapénteki Rimái Péntekh.- Netalántán irigység, gőg, nagyképűség, gyávaság, káröröm, rosszindulat... Rimapénteki Rimái Péntekh átszellemült arccal bólo­gatott és folytatta:- Meg kicsinyesség, kapzsiság, nagyravágyás, álsze­rénység, alamusziság, lustaság, torkosság, tohonyaság, lelki restség, pénzsóvárság és mindenféle gonoszság, elté­velyedés és átok ellen vannak újaim, balzsamjaim, csepp- jeim és pasztilláim.- Ez nagyszerű! Uram, bocsásson meg, hogy az imént emeltebb hangot merészeltem megengedni magamnak. Akkor még nem tudhattam, hogy ön egy zseni, az embe­riség megmentője. Egyúttal az én megmentőm is. Há- zsártosság ellen is van gyógyszere?- Van - mondta gyanakodva Rúnapénteki Rimái Péntekh. Az első vevő tapsikolt és ugrándozott örömében. INGRID SJÖSTRAND Ha fülünket a földre szorítjuk • Ha fülünket a földre szorítjuk egy nyári napon, hallani a motozó gyökereket, amint helyüket keresik, ágbogaikkal átfonva egymást a talaj nagy úthálózatában. Valami szöszmötöl. Egy giliszta fektet le csöveket. Micsoda zsivaj! Pockok suhannak metró-alagútjukban! És még van, aki ásót mer nyomni a földbei •••••••••••••••••••••••A*- Tetszik tudni, van egy házsártos, irigy, lusta és nagy­képű feleségem, egy kicsinyes, kapzsi napam, egy torkos, tohonya, pénzsóvár ipám, egy alamuszi ángyikám, egy kárörvendő bácsikám, mindnek kérek, ami jár, ú, bal­zsam, pasztilla egyre megy, csak használjon. Rimapénteki Rimái Péntekh vakarta a feje búbját.- Van egy bökkenő - mondta.- Engem már semmi meg nem akadályoz, hogy meg­mentsem a feleségemet, ipamat, napamat, ángyikámat, bácsikámat. Mindenre hajlandó vagyok a gyógyszerekért. Halljam azt a bökkenőt!- Annyicska csak - mondta Rimapénteki Rimái Péntekh -, hogy a gyógyszert mindenkinek magának kell kérnie a bajára, különben nem használ. Folytatása következik Túdod-e... mi az a Baál? A Baál eredetileg a kánaáni őslakos pogányság férfi istené­nek a neve. Kezdetben nem volt tulajdonnév, az istensége­ket ugyanis nem nevezték nevü­kön az első időkben. Ekkor a „baál” szépséget, tisztaságot je­lenthetett, és forrásokat, fákat, állatokat, hegyeket, köveket vagy helyeket jelöltek e névvel. Ezekben a helyi baálokban a föld termékenységét és minden áldás adóját tisztelték és imád­ták a pogány kánaániak. A Baál tiszteletét Aháb király és Jezá- bel királyné idejében Izráelben is elrendelték a föníciaiak vallá­sának gyakorlatát vezetve be. Ez ellen a kultusz ellen vet­te fel a harcot Illés próféta. „ÁLLATI” Tüdod-e, melyik a legveszélyeztetettebb víziállat? A KI­HAL. Kimoshatatlan jószág a TINTA-HAL. Nagyon rossz bőrben levő állat a HAL-VÁNY. A tenger legunalmasabb társa a HALGATAG. Hűha! No, de komolyra fordítva a szót! Hol van arról szó az Új­szövetségben, hogy Jézus maga sütött pa­rázson halat? A gyermekrovat készítőinek címe: Cselovszky Ferenc, 1052 Budapest, Deák tér 4. 1 Hogy egyszer találkozhassanak Jézussal Imádkozom értük. Mármint azért a fiatal párért, kikkel már jó ideje jó kapcsolatot ápolunk feleségem­mel. Azon ritka fiatalok közé tartoznak ők, akiket nem vonz a cigaretta, az alkohol és mindketten szoli- dak, s ami a legfontosabb: nagyon szeretik egymást. Mondhatnánk: egymásnak vannak teremtve. Egy beszélgetésünk alkalmával felvetődött a kér­dés: milyen a viszonyuk Istennel? A fiú katolikus, s nem idegen tőle a templom légköre. Mint mondta, járt már misén és evangélikus istentiszteleten is. Egy­szerűsége miatt inkább az utóbbi fogta meg. A lány? Nos, őrajta látható volt, hogy mennyire vallástalan környezetben nőtt fel. „Meg vagy keresztelve?” „Nem.” „S meg akarsz keresztelkedni?” „Nem.” - hangzott lakonikus tömörséggel a lehangoló válasz. Evangélizálással igazából még nem próbálkoztam ná­luk, nem akartam „ajtóstul betörni a házba”. Egyelő­re nem tehetek mást, mind rendszeresen imáimba foglalom őket, de találkozásainkkor minden alkalom­mal szóba hozom Jézust, s talán egyszer erőfeszítése­imnek meglesz az eredménye. Gajdács Pál Isten ma is szól A Bibliában 388-szor olvasható ez a mondat: „így szól az Úr", vagy „azt mondja az Isten”. Jaj lenne, ha nem szólna, ha elhallgatna. A zsidó nép életének legzavaro­sabb korszaka a bírák ideje volt. Isten ritkán szólalt meg, mert szövet­séges népe elfordult tőle, és po­gány népek bálványait kezdte imádni. Isten azzal büntette őket, hogy elhallgatott, és hagy­ta őket idegen népek igájában nyomorogni. Isten ma is szól minden nép­hez és minden emberhez. Néha ítéletes módon. Egy-egy pusztí­tó háború, mindent porba döntő földrengés vagy árvíz által, mert a népek nem akarják meghalla­ni Isten halk és szelíd szavát, megtérésre hívó atyai intését. Egy autóbaleset, fájdalmas betegség, vagy hirtelen halál­eset is lehet Isten intő, figyel­meztető szava: Vigyázz ember, valami nincs rendben az életed­ben, nem tévesztetted el az utat?! Ha Isten ilyen sokféle mó­don szól és figyelmeztet: miért nem hallja meg az emberek egy része Isten szavát? - vetette fel a kérdést Attila. Ezt nagyon egyszerűen meg tudom magyarázni. Előbb azonban hadd kér­dezzem meg tőletek, ismeritek-e ezt a szót: elhangolódás?- Nem, még nem hallottuk - vála­szolták a gyermekek.- Nézzétek, itt van a rádióm. Légy szíves, Andi, kapcsold be.- Tiszteletes bácsi, bekapcsoltam, mégsem szólal meg.- Bizony nem, mert nincs Budapest hullámhosszán. Ha azt akarod, hogy megszólaljon, rá kell állnod a Kossuth vagy a Petőfi adó hullámhosszára. A rádióújságok pontosan jelzik, hogy melyik hullámhosszon melyik rádióál­lomás fogható. Ha rossz hullámhossz­ra kapcsolsz, nem jön be a keresett ál­lomás. Mindezt azért mondtam el ilyen részletesen, hogy megértsétek: Isten szavát csak az ő hullám­hosszán lehet fogni. Ez az „is­teni hullámhossz” a Szentlélek hullámhossza. Ezért, amikor előveszed a Bibliádat és olvas­ni akarod, előbb imádkozz és kérd az Atyát, hogy Ő állítson rá a Szentlélek hullámhossz­ára. Különben csak betűt olva­sol. Elmondok egy érdekes tör­ténetet. Pál apostol egyszer Filippi városában hirdette az igét. Sokan hallgatták, de csak egy ember tért meg: Lídia, a bíborárus asszony. Azt olvas­suk: „Ennek az Úr megnyitot­ta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mondott” (ApCsel 16,14b). Mit jelent ez? Azt, hogy a Szentlélek ráhangolta Lídia szívét arra, amit Pál hir­detett. A szívünk kulcsa á Szentlé­lek kezében van. O tudja ki­nyitni a szívünket, és ráállítani arra a hullámhosszra, amelyen már nem em­beri beszédet, hanem az élő Isten sza­vát, éltető igéjét halljuk. A legnagyobb ajándék Észak-India egyik falujában a bazárban egy misszionárius hirdette az Igét. Ilyen alkalmak után az emberek még sokáig szoktak beszél­getni, mert. India magas kultúrájú ország. Egy muzulmán férfi lépett , a misszionáriushoz:- Hl kell ismerned, hogy nekünk, muzulmánoknak van valamink, ami nektek, keresztyéneknek nincs. Mi legalább el tudjuk vinni hí­veinket Mekkába, ahol felkereshetik Mohamed koporsóját, de ha ti, keresztyének Jeruzsálembe mentek, nem találtok ott koporsót, csak egy üres sírt. A misszionárius így válaszolt:- Hála Istennek, igazad van! Ez a különbség a mi hitünk és a ti hi­tetek között. A ti vezetőtök sírjában pihen, de Jézus Krisztus, akinek az országa magában fogja foglalni a föld minden nemzetét, népét és törzsét, nem található semmilyen sírban. Az Úr Jézus feltámadt! És az üres sírból feltámadott Krisztus mondja: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön!" (Mt 28,18). Feltámadott Urunk örök Megváltónk. „Mert én élek, ti is élni fog­tok” - ígérte (Jn 14,19).- Krisztus valóban élt? - kérdezed talán. Ebben az egyben minden­ki egyetért - hogy ez az ember, aki azt állította magáról, hogy Isten Fia, valóban itt élt a földön. Azt is tudjuk, mikor élt - Kr. e. kb. 5 vagy 6-tól egészen Kr. u. 30- 32-ig. Tidjuk, hol született - a júdeai Betlehemben, egy olyan városban, amely nemcsak a legendákban, hanem a valóságban is létezett és ma is létezik. TUdjuk, hol élte le életének nagy részét - Galilea északi ré­szén, Názáretben, és ácsmester volt. Ismerjük korának sok emberét - nevük a Biblián kívül sok más történelemkönyvben is szerepel. Nagy Heródes és fia, Heródes, Agrippa, Salome, Poncius Püátus, Tiberius császár, Gamáliel, Félix, Fesztusz. ,Az ókori világ minden történetírása, mindeij|efipik|opédig említést tesz arról, hogy Jézus az I. században élt. A történetíró H. G. Wells gyűlölte a keresztyén hit minden tanítását, művében, a „Történelem vázlatáéban azonban kénytelen volt oldalakat szentelni a názáreti Jézusnak. Minden történelmi évszámot a Kr. e. vagy Kr. u. rövidítéssel jelö­lünk (Krisztus előtt vagy Krisztus után), ami Krisztus születésére utal - nem Platónéra, sem Julius Caesaréra, sem Mohamedére. Minden nemzedékben milliók életét változtatta meg az a szilárd hit, hogy Krisztusban kapta a világ Isten legtökélesebb kijelentését, az egyetlen evangéliumot, amely megszabadítja az embert a bűn ha­talmából, és adja a bűnbocsánat egyetlen bizonyosságát, az eljöven­dő élet egyetlen reménységét. Krisztus többet tett az emberi erkölcs emeléséért, mint az összes görög filozófus együttvéve. A történelem minden nagy embere fölött áll. „Hogy mindenekben ő legyen az első" (Kol 1,18). Jézus Krisztus él! „Örökké él, hogy esedezzék értük”, akik hisznek benne (Zsid 7,25). Mit higgyek? Egyszer egy asszony levelet írt Krisztus egyik szolgájának: „Leírná nekem fehéren-feketén, hogy mit higgyek? Nagyon sok különféle könyvet ajánlottak, olyan sokat, hogy már nem is tudom, kinek higgyek. Arra kérem, ajánljon nekem egy könyvet, és megpróbálom elhinni.” A válasz nem késett: „Nem egy könyv, nem a könyvek nagy száma ad üdvösséget. Az Úr Jézusban és váltságművében kell hinnünk és üdvözölnünk.” „Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözölsz” (Csel 16,31). 150 éve halt meg Schedius Lajos Egy tudós polihisztorunkról Bakonytamásiban felavatták Tatay Sándor író síremlékét Az 1991 őszén elhunyt Tatay Sándor Kossuth-díjas úó szép súemlékét a közelmúltban ünnepélyes keretek között avatták fel Bakonytamásiban. A falu köztemetőjének gon­dozott és bekerített részén, a Tatay család súkertjében nyug­szanak a neves úó korábban elhunyt hozzátartozói, ősei is. A május 6-i emlékező szertartáson jelen voltak az úó ro­konai, a község elöljárói, lakói, tanulói és a székesfehérvári Tatay Sándor Alapítványi Szakközépiskola tanárai és tanulói szinte teljes létszámban. A szertartás kezdetén az úó Haza­térés című művéből részletek hangzottak el. E munkájában és sok más könyvében és novellájában festőién rajzolja meg szülőfaluja, Bakonytamási és választott otthona, Badacsony­tomaj életét és lakóit. Ezt követően Rab Zsuzsa költőnő úásából hallhattuk, mi volt a titka Tatay Sándor hallatlan népszerűségének, melyre a költőnő egyetlen szóval válaszol: a szeretet. Mert Tatay Sán­dor szerette hazáját, szülőföldjét, otthonát és a benne élő embereket. Tamás István, a neves úótárs és egykori jóbarát Tktay Sán­dort méltató beszédében hangsúlyozta, hogy a badacsonyi kékesszürke bazaltkő mögött ott láthatók lelki szemeinkkel regényének alakjai, hősei, akik szinte valamennyien ezen a tájon született hétköznapi emberek, tamási és badacsonyi il­letőségűek. Az írótárs kiemelte azt is: „Aki e kő alatt nyug­szik, tudta, semmit sem érnek az erőszakos, divatos irányza­tok, ha szem elől tévesztik, ami elsősorban dolga az úoda- lomnak: Az élet történéseit, a lélek történéseit érthetően el­mondani az embereknek. Szépség és értelem az 0 művésze­te. Jóság és nagyság. Mert nagyság csak ott van, ahol az egy­szerűség van. Minden úányzat között egyedül ez az örök.” A délelőtti szertartás zárásaként Ördögh Endre lelkész az Úr kegyelmébe ajánlotta a nagy magyar úót és a síremléket. Ezután a hozzátartozók, a megye, a község, a helyi és a ne­vét viselő iskola vúágai borították el a súhelyet. Délután pe­dig a Tatay Sándor Alapítványi Szakközépiskola diákjai szín­vonalas kultúrműsorral kedveskedtek a szertartáson részt vett vendégeknek és a falu lakosságának. Emlékezzünk mi is a bakonytamási lelkészcsaládból szár­mazó nagy magyar úóra, Tatay Sándorra, akinek értelmes életét 81 éves korában oltotta ki a halál. H. Szabó Lajos Mária Terézia 1777-ben kiadott Nevelési Rendje a kb. 4000 népiskola oktatási rendjével egyáltalán nem foglalkozott. Az alsófokú oktatás így egészen 1848-ig a legelhanyagoltabb állapotban maradt. A falvak na­gyobb felében pl. Mária Terézia idejében egyáltalán nem volt iskola, illetve tanító. A tanítók nagy része hi­ányos képzettségű ember volt, pl. kiszolgált katona. Legtöbbjük a falu kántorának és jegyzőjének a tisztét is betöltötte, és csak mellékesen foglalkozott tanítás­sal. Tankötelezettség nem volt. Az önként iskolába já­ró jobbágygyermekek is csak a téli hónapokban láto­gatták az órákat, mert szüleiknek korán munkára kel­lett fogniuk őket. Az uralkodó egyébként is azt vallot­ta, hogy „a jobbágy ne okos legyen, hanem engedel­mes”. Az egyetemi oktatás is megőrizte katolikus-klerikális jellegét. Ilyen viszonyok között fejlődést és haladást jelen­tett Schedius Lajos működése. Schedius Lajos 1768. december 20-án, Győrött szü­letett, polgári családból. A jó eszű, szorgalmas ifjú Po­zsonyban, Sopronban és Göttingenben tanult. Po­zsonyban és Sopronban megismerkedett a hazai, Göttingenben pedig a külföldi műveltséggel. Teológi­ai, bölcsészeti és esztétikai tanulmányokat folytatott; teológiai disszertációja elnyerte III. György angol ki­rály ösztöndíját is. A fiatal tudóst 1792-ben kinevez­ték a pesti egyetemre a filológia-esztétika tanárává. A Nevelési Rend értelmében az esztétika csak az aján­lott tárgyak közé tartozott. Ő volt az első protestáns professzor az alapításától kezdve erősen katolikus­klerikális egyetemen. Előbb dékán, majd 1835-től rektor volt. 1847. november 12-én, Pesten halt meg. Munkássága hármas tagozódású. Pedagógus volt. Érdekesek a városi polgárság érde­keihez kapcsolódó, ún. polgári iskolákról szóló fejte­getései. A róla elnevezett tanterv sokáig használatban volt a protestáns iskolákban. A Pestalozziról elnevezett pe­dagógiai irányzatot népszerűsítette. Kultúrpolitikus volt. Részt vett a 90-es évek irodalmi életében. A színjátszás terén is buzgólkodott. Kazin- czyval levelezett. Kisfaludy Auróra-körének tevékeny résztvevője volt. A pesti evangélikus elemi iskolának és gimnáziumnak 24 évig felügyelője volt. 1826-ban a Vakok Intézetének igazgatója, 1831-ben a Magyar Tu­dományos Akadémia levelező tagja, 1842-ben a Kis­faludy Társaság alelnöke lett. Tagja volt az Erdélyi Magyar Társaságnak, a göttingeni és a jénai Tudós Társaságnak és a harkovi Orosz Akadémiának. Már 1802-ben felvetette egy Természettudományi Akadé­mia létesítésének a gondolatát, amelynek feladata lett volna a természettudományok fejlesztése és népsze­rűsítése. Szerkesztő volt. Barátjával, Kármán Józseffel az Uránia című lap megindításával előkészítette egy iro­dalmi központ működését (1794). Szerkesztette a Literarischer Anzeiger für Ungarn (1797-1799) és a Zeitschrift von und für Ungarn (1802-1804) című fo­lyóiratokat. Magyarul, németül, latinul írt pedagógiai, könyvé­szeti, filozófiai, történelmi, társadalomtudományi és gazdaságtörténeti műveket, valamint verseket. Életművéből hasznosítjuk mindazt, ami egyházunk szolgálatát előbbre viszi; felelősséget tanulhatunk tőle, minden jó ügy iránt! B. B. Olvastad már a MISSZIÓI MAGAZIN legújabb számát? A misszió különböző ágai adnak benne színes jelzést munkájukról: a Rádió-, a Kazetta-, a Lepra-misszió, és megszólal a Norvég Egyházi Szolgálat Izraelért helyi kép­viselője, a finnugor népek szakértője, meg a „bibliafordí­tók” lelkes táborából is egy teológus testvérünk. De ami a legfontosabb: alapos és, részletes beszámolót kapott a MAGAZIN új száma a BÁLINT HÁZASPÁR­TÓL a Pápua Új-Guineában élő keresztyének furcsa, ke­verék hitvilágáról, a fiatal keresztyénség ottani nagy próbá­járól, a babonaság, az animizmus kísértéseiről. Ez persze megkérdőjelezi a mi „kétezer éves” hitünket is, mennybe épül Jézus Krisztusra, az igaz, egyetlen alapra! Mennyire fertőzi meg modem babonaság, tévelygő bálványozás a mi kegyességünket. Tükröt tart hát elénk: nézzünk csak jól bele: hogyan valósítjuk meg hétköznapjainkban magunk is Jézus evangéliumának, a szentírásnak üzenetét? Útmuta­tónk, zsinórmérték-e számunkra a Biblia? Mi magyar evangélikusok vajon tudunk-e segíteni távol-keleti testvé­reinknek valamiképpen? Ahogy a nyáron közöttünk járt pápua Aisi Mártha asszony mondta: mindenekfölött az lenne számukra a segítség, ha minél többen jutnának hoz­zá a Szentíráshoz! Kevés és drága ott a saját nyelvű (pidzsin) Biblia. Ezen a téren kellene hát támogatni, segí­teni őket! Ezért közöltük a MISSZIÓI MAGAZINBAN, hogy pidzsin nyelvű Bibliák beszerzésére indítunk gyűjtést. Mivel egy biblia kb. 1500,- forintnak megfelelő összegbe kerül, azért, aki EGY BIBLIÁT AKAR ADNI PÁPUA TEST­VÉREINKNEK 1500,- Ft befizetésével megteheti ezt. Örömmel értesültünk, hogy felhívásunkra többen áldo­zatos készséggel reagáltak. Vannak gyülekezetek, ahol egy- egy BIBLIÁKÖR tagjai fogtak össze, és közösen gyűjtöt­tek olyan összeget, amivel támogathatják e szép tervet. Mi­vel januárban tudjuk eljuttatni hozzájuk adományunkat, azéit sürgős és fontos, hogy legkésőbb december közepéig megérkezzék Külmissziói Egyesületünk címére (1085 Bu­dapest, Üllői út 24.) a felajánlott összeg. Köszönjük testvéreink áldozatkészségét! Isten áldja meg az adakozókat, hogy sok örömöt szerezhessünk a pápua keresztvéneknek.

Next

/
Thumbnails
Contents