Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-11-16 / 46. szám
Evangélikus Elet 62. ÉVFOLYAM 46. SZÁM 1997. NOVEMBER 16. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI UTOLSÓ ELŐTTI VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ARA: 40 FT Azért a keresztyén ember halálét más szemmel kell néznünk, mint egyebekét. A meghalt keresztyént ne számítsd halott és elföldelt embernek. Őt érzékünk ugyan ilyennek fogja fel, ezért fájdalmas a temetés. Figyeljünk Pálra, mit mond Pál: A keresztyének elaludtak Krisztusban, s az Isten majd előhozza őket Krisztussal. Vigasztaljátok magatokat ezzel az igével Luther A TARTALOMBÓL HIEDELEMVILÁG PÁPUA ÚJ-GUINEÁBAN EPERJES ES NYÍREGYHÁZA TOVABBTANULASILEHETŐSÉGEK ISKOLÁINKBAN Isten embere volt,.. Ötven évvel ezelőtt, 1947. november 4-én hunyt el és november 7-én a Deák téri templomból kísérték utolsó földi útján a Kerepesi temető díszsírhelyhez D. Raffay Sándor püspököt, az egykori Bányai Egyházkerület közel harminc éven át szolgált püspökét. Cegléden született, itthoni tanulmányai után Lipcsében, Bázelben és Jénában növelte tudását, később Besztercebányán, Zólyomban és Tá- piószentmártonban volt lelkész, majd a pozsonyi teológiai tanárság után a Deák téri gyülekezet lelkészeként hívták el az egyházkerület élére. Hatalmas, szálfaegyenes termete, érces hangja, szüntelen villogó tekintete már megjelenésében is tiszteletet parancsolt. De aki azt gondolná, hogy ez a külső valamilyen parancsolgató, szigorú, kemény belsőt takart, az nem ismerte igazán. Fegyelmet, rendet követelt és tartott kerületében, de hatalmas szíve volt a hozzá segítségért, megértésért forduló lelkésztársakhoz, tanítókhoz és általában minden embertársához. Püspöki szolgálatát sokféleképpen jellemezték. Egyházkormányzói bölcsességét említették kortársai, és ez az első világháborúból éledező országunk és egyházunk javát segítette. Korának erőteljes igehirdetője volt és bibliafordítóként is beírta nevét. Mint egyházpolitikus csak azt nézte, hogy papjainak legyen politikai meggyőződése, de ne ártsák bele magukat napi politikai kérdések megoldásába. Legfőképpen mint templomépítő püspököt emlegették. Közel harminc éve alatt 36 templomot szentelt fel, és ez a két világháború közti időben feltétlenül egyházkerületének megerősödéséről tanúskodott. Egyházunk elzárkózottsága ellen küzdött, maga is több külföldi konferencián, világgyűlésen vett részt. Nagyon találóan jellemezte nekrológjában dr. Kékén András Deák téri lelkész, amikor így írt róla: . .Isten embere... nem akart más lenni, csak szolga az ő Urának egyházában, s nem bízott semmi másban, csak Urának mindent elfedező, irgalmas szeretetében. Ereje felülről való ajándék volt - szeretete pedig a Krisztus szerelmének szétsugárzó fénye.” tszm MEGRENDÜLÉS Először talán csak nosztalgia volt. Amikor október 18-án, szombaton délelőtt a Deák térre igyekeztem, azon bosszankodtam, nem tudhattuk, hogy munkanap lesz, nem bukik-e meg emiatt az országos evangé- lizációs alkalom, elsősorban a nyitó istentisztelet, Gáncs Péter országos missziói lelkész beiktatása. A templomhoz érve hamar eloszlott aggodalmam. Valóban az ország minden részéből érkeztek fiatalok és idősek, férfiak és nők az istentiszteletre - itt jött a nosztalgia - megtöltve a templomot, a fél évszázaddal ezelőtti konferenciák, evangélizációk hangulatát árasztották. A nosztalgia helyét azonban hamar átvették azok az emlékek, amelyeket az istentisztelet hívott elő. így értettem meg, miért keltett ekkora visszhangot, miért lett az Országos Presbitérium talán legnépszerűbb döntése az országos missziói lelkész munkába állítása. Egyfajta kontinuitás állt helyre ezzel a döntéssel. Tálán pontosabb, ha úgy fogalmazunk, hogy valami - immár hivatalos egyházi megerősítéssel, üzenetértékkel - újra kezdődött. Az egyházi szolgálat lényege a misszió, a krisztusi evangélium hirdetése mindenkinek, emberek Istenhez vezetése, a megtérés munkálása. Negyven évig az egyházi élet minden megmaradt értéke ellenére, éppen ebben, a legsajátosabb tevékenységben volt korlátozva az egyház. Nyomasztott ez a helyzet lelkészeket és híveket, ezért is nagy az öröm, ha nehéz is az újrakezdés. Szívem szerint, az országos egyház nevében köszöntve az új missziói lelkészt, hagytam volna ajkam- (Folytatás a 3. oldalon) Egy vasárnap Somogy-Zalában Nagy a távolság Budapest és a somogy-zalai dombos vidék között (természetesen csak kilométerekben!), ezért úgy gondolják az ott szolgáló lelkészek és gyülekezeteik is - ha a kerület püspöke egyik gyülekezetbe látogat, legalább még kettőbe meghívják arra a napra - így bőven jut alkalom szolgálatára, találkozásokra, beszélgetésekre, gyülekezetek kéréseinek helyben való intézésére. így történt ez október 12-én is. SURD Virágokkal ékesített díszkapu várta a vendégeket a surdi templom előtt. A templom bejárata felett is virágokból kirakott számok hirdették: a 200 éves templom jubileumára sereglett egybe a falu és a környező falvak evangélikussága. D. dr. Harmati Béla püspököt fogadta a gyülekezet lelkésze, Smidéliuszné Drobina Erzsébet és felügyelője, Szegedi Sándor. Az esperesre sem kellett várni, hiszen „helyben lakik”, Smidéliusz Zoltán és felesége együtt gondozzák ezt a gyülekezetét és a környéken élő evangélikusokat. Jó volt látni, hogy a gyülekezet két korábbi lelkésze is eljött ünnepelni: dr. Pusztay László és Zámolyi Gyula. A surdi gyülekezet már a reformáció fénykorában létezett, 1600-ban már volt egy fatemploma. Első lelkészeik Muraközi Miklós és a bibliafordító Kuzmics István voltak. Az a korszak nehéz időket hozott erre a vidékre. Háborúban éltek. Török és zsoldos egyaránt pusztított. Napóleon csapatai Győrből fenyegettek. De - ahogy a püspök prédikációja elején elmondta: iyAz emberek nem jajgattak akkor, hanem templomot építettek. "Artikuláris hely is volt Surd, ami azt jelentette, hogy gyűjtőhelye volt a régióban élő evangélikusoknak. Csak itt lehetett gyakorolni vallásukat. Nem csupán a közvetlen környék népe járt ide templomba, de távolabbi vidékekről, a ma Szlovéniában élő gyülekezetekből is ide zarándokoltak el. Az ő nevükben és képviseletükben jött el Lendváról Skalicz Gusztáv lelkész kis küldöttséggel, hogy ők is részt vegyenek a hálaadásban. Korábbi években már elvégezték a külső renoválást. Most az orgona felújítása során tűnt ki, hogy a karzat nem bírja el, elöregedtek a tartógerendák. Új karzatot kellett építeni, hogy a felújított orgona biztos alapokon álljon. A karzat mellvédjére az egyházi esztendő szimbólumai kerültek, és természetesen megújult az egész belső tér. A gyülekezet „jókedvűen és szeretettel” adakozott - amint azt jelentésében a gyülekezet lelkésze elmondta. A püspök igehirdetését Fii 2,12-13 alapján mondta el. „Félelemmel és rettegéssel... ” Ebben a gyülekezetben 200 éve keresi a gyülekezet az üdvösséget. Közel lenni Istenhez, akaratát teljesíteni - ez az üdvösség. Isten először is a bűneinkre mutat. Ezért van a félelem és a rettegés. Magunkban kell legyőznünk a gonoszt, mert bennünk van! A szívnek kell megváltoznia - és ezért adatott a templom a 200 éven át. Itt Isten munkálja az akarást és a cselekvést a jóra, hogy becsület, tisztesség és munka legyen földi pályafutásunkban, és így érkezzünk meg az örök életbe, mert ezt is ő munkálja bennünk A köszöntők sora tett hitet amellett, hogy Isten hűségében jó bízni. A lelkésznő beszámolója - melyből fent idéztem - tele volt bizakodással és reménységgel, mert a megvalósulás idején is ezt igazolta. Az esperes a 119. zsoltár 105. versével az ige mécsesét tette a gyülekezet elé. Skalicz Gusztáv lendvai lelkész szlovénül kezdte üdvözlését, jelezve, hogy 220 éve itt ezen a nyelven szólt az ige és Kuzmics István lelkész erre fordította le a bibliát, melyet most ők őriznek. Nagybocskay Tamás egyházmegyei felügyelő a jézusi kősziklára irányította a figyelmet, Vajda István zalaistvándi lelkész, akit itt kereszteltek és konfirmáltak, arról tett bizonyságot, hogy Jézus Krisztus által vagyunk mozgásban. Megható volt a két korábbi lelkész felszólalása. Pusztay László 136. zsoltár 1 versével Isten örökkévaló szeretetére mutatott, Zámolyi Gyula a 34. zsoltár 9. versével mondta, hogy Isten ebben a templomban is meg akarja valósítani üdvözítő szeretetét. Számos köszöntés hangzott még el a szomszédok, egyházi vezetők részéről szóban és írásban, majd a püspök záró szavaiban buzdított arra, hógy gyülekezetben és egyházmegyében tartsák erősen a testvéri közösséget. NEMESPÁTRÓ Délután a szomszédos Nemespátró gyülekezetében folytatódott az ünnepi sorozat. Nemespátrónak szép temploma kívül-belül rendben van, de itt a gyülekezet visszakapta a volt parókiát, melyet felújítottak és átalakítottak. Tekintettel arra, hogy a gyülekezetét Smidéliusz Zoltán esperes gondozza, aki Surdon lakik, itt a parókiából gyülekezeti termet, hittantermet és egyházmegyei levéltárat alakítottak ki. Bizonyára kevés egyházmegyének van ilyen minden tekintetben megfelelő, rendezett irattára, levéltára. A gyülekezeti termet úgy alakították ki, hogy ott a falu házasságkötő terme is szép helyet kapott. Ennek az épületnek avatása, hivatalos átadása történt meg a délutáni istentisztelet után. Harmati Béla püspök 2Thessz 2,16 és következő versei alapján a vigasztalás és a reménység kettősségéről szólt. Mindkettőre nagy szükségünk van. Vigasztalan helyzetek alakultak, melyeket meg kellett harcolnunk, és igen sok reménység veszett el életünk folyamán. Ez a visszakerült épület a reménységet erősíti, igazolja. Isten azonban örök vigasztalást és reménységet és örök reménységet ígér nekünk. Ezért mondunk most hálát és dicséretet neki. Istentisztelet után a levéltárban kiállítást tekinthettek meg a vendégek a falu és a gyülekezet múltjáról. SZERETNEK Ez a harmadik helyszín már az esti órákban került sorra. Szepetneken a régi parókia lebontása után határozták el, hogy gyülekezeti házat, benne lelkészlakást alakítanak ki egy új, emeletes épületben. A gyülekezet korábbi lelkésze ugyan eltávozott, de Deme Dávid nagykanizsai lelkész gondozásával a terv megvalósult. Szép gyülekezet gyűlt össze itt is, eljött a kanizsai gyülekezet énekkara és szolgálatával itt is emelte a gyülekezet áhítatát. /» Harmati Béla püspök Mik 6,8 alapján prédikált arról az Istenről, aki ebben áz új épületben is úgy akar szólni, jelen lenni, mint aki megmondja, mit kíván tőlünk. A prófétai szó úgy állít Isten színe elé, hogy megmondja, mi a jó és azt, hogy mit kell megtenni az embernek. Azt várja tőlünk, éljünk az ige szerint, legyünk szeretettel mindenki iránt és alázatosak Isten előtt. Isten a lelkiismeretünket teszi patikamér- legű érzékennyé. Ez az üzenet: Szeresd Istent, a te Uradat - ezért épült fel ez a ház is, hogy ez hangozzék és életeket átformáljon. Pfeifer Zoltán felügyelő nyitotta meg a közgyűlést és a 103. zsoltár első két versével mondta el: Megtanultunk türelmesnek lenni és Isten megmutatta jóságát. Deme Dávid lelkész ismertette az építés történetét. 1995-ben kezdődött az építés, sok volt a gond, fogyott a türelem is. Végül is nagyon szép emberi alkotás született, méltó, hogy megköszönjük Istennek is és az építőknek is. Segített a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat, az Országos Egyház, a németországi Luther Márton Szövetség. A lelkész megemlékezett Peter Schellenberg főtitkár megrendítő haláláról. De számos testület és személy is felsorakozott az adakozók közé. A szepetnekiek ősei valamikor Württembergből érkeztek erre a vidékre, most Theo Sorg baden-württembergi püspöknek mondtak köszönetét, hogy onnan is érkezett a segítség. Az esperes Mk 10,15 alapján arról szólt, hogy gyermekké kellett lenni, hogy mindez megvalósuljon. Az egyházmegyei felügyelő azt emelte ki, hogy megmutatkozott az együttmunkálkodók közössége, ez maradjon is meg. Balogh Tibor református lelkipásztor örömét fejezte ki egész egyházközsége nevében. Dr. Nagy Arpádné polgármester a 118. zsoltárra hivatkozva mondta: „Az Úr vitte végbe ezt”... a falu lett teljesebb azzal, hogy felépült ez a gyülekezeti ház. Az egész ünnepségre a családias jelleg nyomta rá bélyegét. Ilyen közösségben és szellemben még sokáig együtt maradt az estében a hívek serege a vendégekkel. Tóth-Szöllős Mihály
