Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-02-09 / 6. szám

Evangélikus Elet 62. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 1997. FEBRUÁR 9. ÖTVENED VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ARA: 40 FT A keresztyén életben előre kell haladni... > megindulás, Jézus így szól „Kövess en, r t*ál apostol szerint is a keresztyén élet versenyfutás, küzdés a jutalomért, melyet a hívő felülről kap. A keresztyén élet még ennél is több: harc. A Jelenések Könyvénél a végén mindenütt ott van: ,Aki győz”, csak az nyer örökségül mindent. Túróczy Zoltán A TARTALOMBÓL KÜLMISSZIÓI KÖRKÉP BÁBJÁTÉK ÉS HITOKTATÁS KERESZTYÉN PEDAGÓGUSOK LELKINAPJA „AHOL MEGFORDULTAM, MINDENÜTT ÉPÍTETTEM” A linköpingi dóm KIENGESZTELŐDÉS - MEGBÉKÉLÉS Imahét a Krisztus-hívők egységéért Véget ért az 1997. évi Ökumenikus Imahét. A jő előkészítés gyümöl­cseként bizonyára áldásos együttlétek, gyülekezeti közösségek alakultak ki és reménységünk szerint szerte az egész országban a felekezetek kö­zösen tartották meg estéről estére az istentiszteleteket. Ebben az évben is szép kiállítású füzetben adták közre az egyes napok témáit, de új volt az, hogy istentiszteletek liturgiájához is adtak részletes útmutatást, anya­got. Egy helyi csoport által javasolt ökumenikus istentiszteleti rend, mely az ún. „Tuomas-messu” liturgián alapul - képezte alapját. trAz istentiszte­let ezen formája Tamás apostolhoz kapcsolódik, melyet olyan férfiak és nők fejlesztettek ki, akik keresték hitük mélyebb átélése lehetőségeit. ” Ez a forma Helsinkiben és más skandináv és egyéb európai városokban is el­terjedt. Az Imahét témája: KIENGESZTELŐDÉS - MEGBÉKÉLÉS volt. Szövegeit egy nemzetközi munkacsoport készítette el, melynek tagjait az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházszervezet Bizottsága és a Pápai Tk- nacs a Keresztény Egység Munkalására nevezte ki. A kibocsátott, füzetben olvastuk: >yAz egység keresése nem korlátozható ai év egyetlen hetére. Arra buzdítunk mindenkit, hogy az év más napjaiban is keressenek alkalmat az együtt imádkozásra, és arra is, hogy kitartóan imádkozzanak a Krisztus akarata szerinti teljes egységért. ” ORSZÁGOS MEGNYITÓ ISTENTISZTELET Erre az alkalomra ez évben a budapesti Szent István-baziliká­ban került sor január 19-én, vasár­nap délután. Jó volt látni, hogy a gyülekezet betöltötte a bazilika padsorait. Jó volt látni, hogy egymás mellett kü­lönböző felekezetek tagjai felvált­va ültek és segítettek egymásnak az ökumenikus énekeket énekelni, így történt, hogy lelkesen énekelte a gyülekezet a „Győzhetetlen én kószálom” kezdetű „Rákóczi Fe­renc bús énekét” épp úgy, mint az Erős várunkat vagy a Tebenned bíztunk zsoltárát. Már ez is mutat­ta a kiengesztelődést egymás iránt... Paskai László bíboros-prímás Budapest-esztergomi érsek a kolosséiakhoz írt levél első részé­ből vette textusát. ,A keresztények egységének kegyelmét kérjük ma Urunktól... a közös imádság ezt nyilvánvalóvá teszi.” Arról hallot­tunk az igében, hogy Jézus Krisz­tus a megbékélést hozta nekünk és így a kiengesztelés részesei let­tünk. Könnyen jönnek létre fe­szültségek emberek, csoportok, nemzetek között, ilyenkor sürget­jük, tudjunk leülni, megbeszélni, lélektanilag feloldani a feszültsé­get, hátha sikerül megbékülni és egységet találni. A Szentírás más szempontból nézi a feszültségeket. Pál Istenre irányítja tekintetünket. Nem arról beszél, mit kell tennünk egymás között, hanem Istenre kell feltekinteni. Krisztus megszerezte a békességet a keresztfán kiontott vére által; Krisztusban részesei let­tünk a kiengesztelésnek. Ne egy­mást nézzük, nézzük Jézust! A cél, hogy Isten színe előtt szentté és feddhetetlenné legyünk. Ez megéri az áldozatot. A hitben kell állhatatosaknak lennünk, nem szabad eltántorodnunk az evangé­lium reménységétől. Az Ökumenikus Imahét szól a kiengesztelésről és megbékélésről, de ehhez kapcsolódik egy követel­mény: tanúságtétel, hogy ezzel má­sokat is Krisztushoz közelebb tud­junk hozni. iM ' * f ‘ rT ■ **1- ■ Jattom:.'., s _».*4 1 A 1, SS- vl Harmati Béla püspök, az Öku­menikus Tanács elnöke a 22. zsol­tár alapján hirdetett igét (5-6. vers). „Istenem, benned bíztak őse­ink, bíztak és megmentetted őket... ” Érezzük át, adjuk tovább az imád­ság, a könyörgés, a hálaadás, a bűnvallás tradíciójának erejét! Nem mi kezdtük, mi is tanulhattuk valakitől. Áldott legyen az anyai kéz, a nagyszülők mozdulata, az apák példája, akik imádságra taní­tották és tanítják a következő nemzedéket. Az ezeréves magyar iskoláknak sok szerep jutott ebben a tanításban is és most a negy­venéves tiltás után újra szerepet vállalhatnak egyházi iskoláink ab­ban, hogy Isten közelségének erő­terébe vonják gyermekeinket és ezzel sokszor a szüleik számára is végezzük missziónkat... Istenem, benned bíztak őseink... - milyen felemelő és nagyszerű, de felmerül bennünk a kétség kérdése, hát ma miben bízik, kiben bízik a magyar nép?... Nagy dolog, hogy az ember ke­resi az Istent, szívebizalmával meg akar ajándékozni valakit vagy vala­mit, mert szüksége van támaszra, tartásra, reménységre. Még na­gyobb dolog azonban, hogy Isten keresi az embert! Nemcsak üzene­tet küldött prófétákon és evangé­listákon keresztül, hanem, maga jött el Jézus Krisztusban. „ Úgy sze­rette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta...” A magyarországi egyházak öku­menikus közössége nem szégyenül meg ha Isten kiengesztelő, békes­ségre hívó, tiszta szíveket és tiszta ke­zeket követelő akaratát hirdeti. Jaj ennek a hazának, ha csak az anya­giakban bízik, ha csak a hatalom és erő kategóriáit érti és elfeledkezik a spirituális, isteni értékekről, a Jézus Krisztusban adott megúju­lás, Istenhez térés, újat kezdés le­hetőségéről, a. gonosz, a rossz, a hazugság elleni harcról. Széles táv­latú közösségbe hív a zsoltár imád­sága. A liturgia szövegét mindenki kézbe kapta, így közös imádságban valóban együtt imádkozott, han­gos szóval az egész gyülekezet. A Bazilika kórusának szolgálata fog­lalta zenei keretbe az istentisztele­tet, az ökumené egyházai vezetői­nek liturgikus szolgálata pedig ar­ról tanúskodott, hogy valamennyi­en egyek vagyunk-voltunk a kö­nyörgésben, hálaadásban és dicső­ítésben. Tóth-Szöllős Mihály LINKÖPINGI FÉNYEK Egyházunk küldöttsége Svédországban Fényesen fehér hó mindenütt. Beborítja a várost, az erdőt, a tavat. Itt nem alakul át másnapra, hogy le­esett, lucskos-szutykos sártengerré. Ragyogóan tűz a nap, mintha a rövid nappalt akarná pótolni, vagy el­lensúlyozni a mínusz húsz fölötti hideget. Nemcsak az utakat tisztítják kényes-példásán, hiszen az adófizető panaszt emel, ha a hatóság nem gondoskodik a taka­rításról, hanem még a házak tetejéről is kénytelenek lehántani a vastag hóburkot. Nyög alatta a tetőszer- kezet. Ismerkedünk a téli Svédországgal, az 1120-ban már fölszentelt első templomból a 18-19. században mai formáját elnyert gyönyörű katedrálissal. Nemcsak a 107 méter magas torony a nevezetesség, vagy az, hogy itt már 1251-ben is királyt koronáztak, Valdemárt. Minden szögletben van valami csodálnivaló középko­ri remek, a város körüléli és használja templomát. Olyan nagyszerű bármikor bejönni az éjjel-nappal fű­tött templomba és hallgatni kicsit a három orgona kö­zül valamelyiket. Küldöttségünk, dr. Hafenscher Károly professzor, Szirmai Zoltánná külügyi ökumenikus titkár voltak velem, Martin Lind linköpingi püspök tavaly májusi budapesti látogatását viszonozta. A meghívás úgy szólt, hogy a linköpingi egyházkerület testvéregyházi kapcsolatot szeretne fölvenni a mi déli egyházkerüle­tünkkel. Jártunk a kerületi hivatalokban, ahol mintegy negyvenen dolgoznak, meglátogattunk városszéli gyülekezetét, ahol a templomot egy régi magtárból alakították át, meghagyva a hatalmas gerendák ácsolata egyszerűségét és melegségét. Két lelkészje­lölt vizsgáján is részt vehettünk, majd vasárnap a lel­készavatás következett. Valószínűleg ekkor hangzott el először bibliai ige és áldás magyarul a katedrális- ban. Csodáltuk újra és újra a svéd egyház méreteit és le­hetőségeit, hiszen ez a világ legnagyobb evangélikus egyháza, 7,6 millió egyháztaggal, 13 egyházkerülettel, 14 püspökkel, 176 esperességgel, 2552 gyülekezettel és kereken ötezer lelkésszel, valamint 28 ezer alkal­mazottal. Szót ejtettünk a történelmi kapcsolatokról. Első ki­rályaink aranypénzét Svédországban is megtalálták. A reformáció védelmében ki ne hallotta volna Gusz­táv Adolf király nevét. Sokaknak ismerős az ökumeni­kus mozgalom egyik atyja, Nathan Söderblom érsek, aki Teológiánk egyik díszdoktora volt. A tizenhárom svéd egyházkerületből egy, a linkö­pingi írt alá velünk testvéregyházi megállapodást. Eb­ben aláhúzzuk egyházaink spirituális kapcsolatának jelentőségét, az egymásért való közbenjáró imádsá­got, az információcserét az egyházi élet, a teológia és a diakónia területén. Fontos a gyülekezetek, intézmé­nyek, ifjúsági és női szervezetek cserelátogatása ék az ökumenikus mozgalomban való kölcsönös részvétel A testvéregyházi szerződés aláírása és támogatás, az egyházi és nemzeti művészeti tapasz­talatcsere. Próbáltunk arra a kérdésre is választ keresni, miért éppen minket néztek ki testvéregyházi partnernek. A svédek érdeklődése ott fordult felénk, ahol talán ma­gunk se gondoljuk, hogy tudunk valamit mások szá­mára felmutatni. Svédországban ugyanis 2000-ben nagy változást jelent majd, hogy az eddigi államegy­ház átalakul, egyház és állam el lesz választva egymás­tól. A svédek szerint a szocialista korszak után a ma­gyar egyházi talpraállás, sok gyülekezet eleven lelki élete, a teológiai oktatás gyülekezetközelsége, az is­kolák és a diakónia újjászervezése Tanulságos a szá­mukra. Hamarosan a linköpingi teológia professzorai jönnek majd hozzánk áprilisban. Az érintkezés nyelve az angol volt, kivéve a Svédor­szágban már korábban „előőrsként” járt Hafenscher Károlyt, aki mindenütt nagy sikert aratott választékos svéd nyelvtudásával. Vannak Svédországban is ma­gyarul tudók, nemcsak az 5193 tagot számláló Magyar Protestáns Gyülekezetben. Még 1947-ben járt nálunk Sopronban Göran Grefbáck lelkész egy ifjúsági kon­ferencián. A kávé mellett bebizonyította, hogy nem felejtett el mindent, mert jó dunántúli kiejtéssel, el­énekelte a „Megismerni a kanászt cifra járásáról...” kezdetű népdalt. Linköping fényei a mi magyar szürke valóságunkat is bearanyozták! Az ökumené családjában együtt te­kinthetünk arra a Jézusra, aki magát mondta a világ világosságának, de tanítványainak is meghagyta, hogy „úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti men­nyei Atyátokat” (Máté 5,16). Dr. Harmati Béla Hálaadó istentisztelet A székesfehérvári evangélikus gyülekezetben 1997. január 11-én, szombat délután hálaadó istentisz­telet volt. Alig több, mint egy évvel azután, hogy felépült az új gyüle­kezeti ház, és elkészült a templom belső felújítása, 1996 decemberé­ben, szinte a behavazás előtti utol­só pillanatban készen lett a külső felújítás is. Volt miért hálát adni. Hiszen hatalmas munka volt a nemcsak több mint hatvan éven át koptató időjárás, de számtalan há­borús belövés nyomait is eltüntet­ni. S ma újra teljes szépségében áll a templom, úgy, ahogy annak ide­jén Sándy Gyula műegyetemi tanár megtervezte. Az ünnepségen részt vett Farkas- házy Ferenc, az Északi Egyházkerü­let felügyelője, Sztruhár András, a Fejér-Komáromi Egyházmegye fel­ügyelője, a székesfehérvári keresz­tyén egyházak lelkészei, néhány környező gyülekezet képviselői és lelkészei, Nagy István székesfehér­vári polgármester, az építést végző vállalatok küldöttei és a helyi sajtó képviselője. (A Fejér Megyei Hír­lap következő számában első olda­lon jelent meg beszámoló.) Áz istentisztelet szolgálatát Lá­bossá Lajos, a Fejér-Komáromi Egyházmegye esperese, püspökhe­lyettes, Bencze András székesfe­hérvári lelkész, továbbá Fehér Ká­roly, gyülekezetünk nem régen ide­költözött tagja, nyugdíjas lelkész, volt Vas megyei esperes végezte. Az igehirdetés szolgálatát Lá­bossá Lajos látta el. lPt 1,9 alapján hirdette az igét. Szavaiból nem­csak a hálaadás csendült ki, de a gyülekezet tagjainak szolgáló hitre buzdítása is. Vállaljuk a Reformá­ció négy alapigazságát: egyedül Krisztus, egyedül hit által, egyedül kegyelemből, egyedül a Szentírás alapján. Elszakadva minden téves, hamis úttól, de - az Egyetemes Imahét küszöbén különösen is hangsúlyozva - keresve az egység útját. Hirdessük boldogan annak nagy tetteit, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el bennünket. Az istentiszteletet követő szere- tetvendégségnek a szokásos szíves kínáláson kívül volt egy szívet me­lengető epizódja. Az egyházmegye esperese bemutatott, majd a szé­kesfehérvári gyülekezetnek aján­dékozott két levelet. Ezeket a tata­bányai gyülekezet egyik tagjától kapta. Az első, amelyet fel is olva­sott, Almann Brúnó öskűi kántor- tanító lelkes levelének eredeti pél­dánya volt. Ezt 1894-ben írta abból az alkalomból, hogy Gáncs Jenő akkori székesfehérvári evangéli­kus lelkész neki ajándékozott egy babérlevelet a Kossuth Lajos ko­porsóját borító számtalan koszorú egyikéről. A másik levél nem volt felolvasható. Ez ugyanis az a bizo­nyos babérlevél volt. Mialatt a templomépítést jóval megelőző múlt értékes emlékét féltve megőrizzük, szemünket már a jövőre fordítjuk, imádkozva érte, hogy Isten a templom megújításán túl a lelki templom, a hívek életé­nek megújítását is végezze el. Dr. Molnár Gyula felfigyelő ORSZÁGOS PAPNÉ CSENDESNAP 1997. március 22-én, szombaton, 10 órai kezdettel a Deák téri Gimnázium dísztermében (1052 Budapest, Sütő u. 1.) országos csendesnapot tartunk papnék számára. A részletes programot a későbbiekben az Evangélikus Élet közli. Jelentkezés: 1997. március 10-ig, Északi Püspöki Hivatal 1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24. TeL: 176-23-35,176-24-48 Fax: 176-24-40 Szerény ebédet biztosít és útiköltséget térít az Országos Egyház!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents