Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-02-09 / 6. szám
angélikus Élet 1997. február | pH |fe GYERMEKEKNEK Jg, FIATALOKNAK Ha az állatkertben járok, mindig meglátogatom a „barátomat”: Kokét. Ilyenkor panaszkodom neki: , Jé neked, Kokékám, mert nem kell suliba járnod, nem kell megtanulnod a németből feladott szavakat, nem kell délután ebben a hidegben uszodába menned, és érák hosszat gyakorolni a hegedűn. Nem szívod a benzingőzt a városban, nem vársz a buszra a tömött megállókban. Te ennyivel szabadabb vagy! Mást se csinálsz, csak naphosszat eszel, megjátszol.” Ilyenkor Koké szigorú pillantással nyújtja hi kezét a rácson keresztül. Tényleg engem sajnál? Vagy arra gondol, de szívesen vállalna ennyi veszélyt és kellemetlenséget otthon, szabadon, valahol Afrika őserdeiben?! Az igazi hős „ Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít. ” Példabeszédek 16,32 Erősnek lenni! Sok fiú álma ez, ami a legjobb és legnagyszerűbb dolog, amit csak el lehet képzelni. Erős férfinak lenni, olyannak, aki nagy tetteket tud véghezvinni, segíteni tud a gyengéken, meg tudja védelmezni a kiszolgáltatottakat, és nem retten vissza semmilyen ellenségtől. Bevenni egy várost! El lehet-e képzelni nagyobb hőstettet ennél? Gondoljátok csak meg, milyen lenne kimondani: „bevettük a várost, minden kincs a miénk, a város minden lakosa nekünk engedelmeskedik és nekünk szolgál!” Nevetsz? Azt mondod: „Lehet, hogy erős ember válik belőlem, de az még nagyon messze van. Városok bevételére meg soha nem gondolhatok, hiszen a hadseregeket képezik erre a célra és a fegyvereket is ezért gyártják.” De figyelj csak a fenti bibliai igére! Azt írja, hogy te, aki még gyerek vagy, mégis jobb lehetsz, mint egy erős férfi, és nagyobb tettet vihetsz véghez, mint egy város bevétele.„Többet ér a türelmes a hősnél!” Ha csendes és nyugodt tudsz maradni, mikor úgy tűnik, minden ellened esküszik össze, ha szeretettel fordulsz emberek felé, akik veled szemben bizalmatlanok, ridegek, sőt rosszindula- túak, ha kitartasz Isten mellett betegségben is, akkor jobb és nagyobb vagy a világ legerősebb emberénél is, akiben nincs türelem. „Es többet ér az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít. ” Ha valaki bántóan viselkedik veled szemben, úgy érzed, elragad az indulat. És ha ráadásul meg is üt, hogy szorul ökölbe a kezed, és alig tudsz ellenállni, hogy vissza ne üss. De ha ilyen helyzetekben uralkodsz indulataidon és nyugodt maradsz, nem felelsz vissza durván a sértő szóra és visszatartod kezedet a visszaütéstől, akkor valami olyat tettél, ami sokkal nagyobb egy város bevételénél. Tálán csodálkozol ezen, mert sem te, sem a társaid nem szoktátok így megítélni ezt a dolgot. Pedig ahhoz, hogy erős férfivá legyél és be tudj venni egy várost, nem szükséges más, mint erős test és erős akarat. Ahhoz azonban, hogy türelmes legyél és uralkodni tudj indulataidon, arra erős lélekre, és tiszta, önzetlen akaratra van szükség. Az erős test könnyen összeroppan, az önző akarat pedig a legtöbbször té- vutakra visz. A lélek viszont, a tiszta és önzetlen akarattal együtt Istennél él mindörökké. Joelsson G. A. VEDD ES OLVASD! Játékos ismerkedés a Bibliával „Elveszett tárgyakat” keresünk. Pontosabban a tárgyak keresik gazdájukat. A szóban forgó tárgyak most egy hintó és egy irattekercs. Ugyan kinek a tulajdonában vannak? Ha nem találod ki fejből, keresd meg az Apostolok Cselekedetei 8. részét! Ha már ennél a bibliai könyvnél tartunk, könnyen megtalálod, kihez tartozik egy damaszkuszi megbízólevél. Humorzsák Két lelkész beszélget:- A te gyülekezetedben volt mostanában „ébredés”?...- Hogyne... vasárnap is... valakinek leesett az énekeskönyve, és ketten mindjárt felébredtek!- Gyerekek, van-e példaképetek... és ki az?...-i Nekem a papám... « - Nekem a tanító bácsi...- Nekem Jézus...- És Ő miért?...- Mert én most tanulok úszni... és 0 a vízen még járni is tudott! A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyönk, Petőfi u. 359. Vajon mit jelentett ez az ige néhány ezer évvel ezelőtt a Sínai- hegy alatt várakozó választott nép és mit jelent a XX. században élő, a felhőkarcolók árnyékában felnövekvő ember számára. Akkor Mózes közvetítette az Isten törvényét a nép felé, és a nép többé-kevésbé odafigyelt arra, amit Isten üzent neki, és elfogadta a Tízparancsolat által szabott normákat. A mai ember számára sokszor még az sem tisztázott, hogy hisz-e valami transzcendenciában, vagy az istenek kora már letűnt a tudomány és a technika fejlődésével? Van-e értelme a mai ember életében, egzisztenciájában bármiféle isten-nyom után kutatni? A XX. század embere egyre inkább úgy érzi, hogy nincs szüksége arra a függőségi viszonyra, ami egykor az Istenhez kötötte. A tudomány előrehaladtával egyre több olyan dologba tud beleavatkozni, ami régen még elképzelhetetlen volt a számára. A génsebészet, a lombikbébi-programok, az űrkutatás fejlődése során az ember arra a mellékvágányra jutott, hogy meg tud állni a saját lábán és képes az élete irányítására. Alkalmasnak érezte magát arra, hogy megszervezze életét, saját elképzelése szerint formálja környezetét. Azt hitte, hogy kiküszöbölte az életből az istenkérdést, és ezzel a maga ura lett. Valójában azonban ez a világ is, akár csak az évezredekkel ezelőtti, tele van az ember által alkotott istenesei. Az igaz, hogy a modern ember már nem hajlong totemszobrok előtt, és nem hajt fejet a Baalnak, de mindezek helyére ezernyi új és új istenség lépett. S miközben az ember azt hiszi, nem függ már semmitől, egyre inkább azt kell észrevennie, hogy az egy Isten helyét számtalan fontos dolog foglalta el. Idővel rájön, ha be meri vallani magának, hogy függőségi viszony köti mindahhoz, ami a legfontosabb az életében. Minden ember számára tehát az válik az istenévé, amire a szívét hagyja, amire valójában rábízza azt. Az idők kezdete óta az istenképbe tartozott minden olyan dolog, amitől az ember a boldogulását remélte, amiről úgy gondolta, hogy megvédi őt földi életében. Mindezekkel pedig, lehettek ezek akár misztikus tárgyak, bálványszobrok, természeti jelenségek, függőségi viszonyba került. Tőlük várt minden jót, minden bajban hozzájuk menekült, és mint isteneitől, tőlük várt segítséget. Az idő előrehaladtával azonban az ember kezdte kiismerni a természet erőit, már nem félt a villámlástól és az égzengéstől, mert rájött, hogy azok csupán természeti jelenségek és nem az istenek haragjának a jelei. Egyre több természeti törvényt fedezett fel, egyre jobban megismerte a környező világot, és kutatja mindezt ma is. Próbálja 4<Z' Az első parancsolat (Ne legyen más Istened!) magának bebizonyítani azt, hogy nincs Isten, nincs, akitől függjön. Kint járt a világűrben, és azzal a megállapítással jött vissza, hogy nincs Isten, mivel nem látta. Próbál az ember elfeledkezni róla, próbálja kitörölni az emlékezetéből, és próbálja azt az űrt, ami az Isten után maradt az életében, kitölteni valami mással, valami isten-pótlékkal. Tálán a legnépszerűbb ilyen pótszer az ember. Saját magát bálványozza, elhalmozza testét és lelkét minden földi jóval, és magát mindennek a mértékévé teszi. Sztárokat bálványoz, istenít, átveszi a szokásaikat, öltözködési stílusukat. Megdicsőülve úszkál mindenhatóságának tudatában, és úgy érzi, semmi és senki sem állhat az útjába, céljait mindenféleképpen eléri. A másik ilyen gyakori pótszer az anyagi javak. Ha pénzed van, mindent elérhetsz, amit csak akarsz. Nem érhet baj, mert a pénz minden utat megnyit. Minél több van belőle, annál jobb, annál több mindent megkaphatsz. És még számtalan Isten-pótszer, ami az emberi élet középpontjába lép, miközben az ember fennen hirdeti: Nincs Isten, nincs kitől függnöm! És mégis, amikor valami nagy veszélybe, nagy bajba kerül, elveiről és nézeteiről megfeledkezve kiált fel, sóhajt fel: Jaj, Istenem! A keresztyén embernek nem kell pótszerek után kutatnia, nem kell görcsösen azon fáradoznia, hogy kitöltse az életét, hogy megtalálja azt, amire rábízhatja a szívét. A keresztyén embernek, a Krisztus-követő embernek az élete részévé válik az Isten. Olyan szere- et tölt be az életében, ami meg- atározza a dolgokhoz, az őt körülvevő világhoz fűződő viszonyát. Olyan döntő fontosságú az Isten a keresztyén ember életében, mint az emberi szervezetben a szív. Amikor megáll a szív, megáll az élet is és többé már nem élő az a test. Ha az emberben nincs a helyén az Isten, üres a helye, akkor nem lehet keresztyén emberről beszélni. Addig az ember csak kereső, keresi azt, ami a belsejében tátongó űrt kitöltené. Hozzá útmutatásként $zól az első parancsolat: „Én, az Úr vagyok a je Istened, ne legyen más istened. ” Én vagyok az, akit te keresel. A keresztyén emberhez is, akit szoros kapcsolat fűz az Istenhez, szól az üzenet: Tfe, aki hittel ka- aszkodsz belém, Istenedbe, bízatsz bennem. Rám építheted az életed. Ha valami jót nélkülözöl, azt tőlem várhatod, nálam keresheted, ha pedig nyomorúság vagy szerencsétlenség ér, akkor szintén hozzám fordulhatsz. Ragaszkodj hozzám. Ne bízd másra a szívedet, mert csak csalódni fogsz benne. Egyedül én vagyok az, aki nem változik az idők múlásával. Elszáradhat a fű, elhervadhat a virág, de az én beszédem nem változik meg, nem múlik el soha. Aki bennem bízik, annak mutatom meg az én ' hűségemet. Ez a döntő, ez az alap az ember életében. Ha az Isten a helyére kerül, akkor a többi kérdés, ami eddig esetleg az első helyen állt, égetően fontos volt, most a második helyre szorul, mert minden kérdésre a feleletet, problémára a megoldást az istenkérdés határozza meg. Keresztyén vagyok-e vagy nem. Ha igen, akkor Krisztus felszabadított arra, hogy ne keresgéljek tovább istenpótlékot. Akkor szabad vagyok arra, hogy, egyedül az élő Istent szolgáljam, Őt tekintsem Istenemnek és ne legyen más istenem. Keresztyénként így viszonyulhatok az első parancsolathoz. Csorba János Az Ifjúsági Bizottság gondozásában megjelentek az alábbi kiadványok: Ifjúsági Munkaprogram 1996-97 (ingyenes) „Szélrózsa” Első Országos Evangélikus Találkozó emlékeztetője (ingyenes) Videofilm a Szélrózsa találkozóról (550,-) A kiadványok az ifjúsági osztályon rendelhetők meg, a videokazettát piros csekken történő befizetéssel lehet kérni, de a csekken kéijük feltüntetni: „videokazetta”. A HANG SZERKESZTŐBIZOTTSÁGA PÁLYÁZATOT ÍR KI A LAP FŐSZERKESZTŐI ÁLLÁSÁRA Feladata:- A szerkesztőségi ülések összehívása és vezetése- Nyomdai és tördelési munkák szervezése, lebonyolítása- A rendszeres megjelenés biztosítása- Heti rendszerességgel ügyelet tartása Pályázat tartalma:- Önéletrajz- Elképzelés a lap tartalmával, formájával, stílusával kapcsolatban.- Szerkesztőségi összetétel A pályázat beadási határideje 1997. március 15. (HANG Szerkesztőbizottsága 1085 Budapest, Üllői út 24.) Műemlék orgonák Erdélyben Dávid István kultúrtörténeti dokumentumgyűjteménye TT'arácsony előtt igen szép könyv hagyta el a nagy- J\.szebeni Honterus Nyomdát. A kötetet a kolozsvári Polis Könyvkiadó jelentette meg, amely 340 oldalon szöveggel és képekkel mutatja be az erdélyi orgonák szí- ne-javát. A szerző, Dávid István, orgonaművész, a Károli Gáspár Egyetem tanszékvezető tanára. 1949-ben született Székelyudvarhelyen. Zenei tanulmányait a Kolozsvári Zeneakadémián végezte. Élethivatásának az erdélyi orgonakultúra ápolását és megmentését tartja. Ezért áttelepülése után létrehozta az Organa Transsylva- nica Alapítványt, amelynek feladata az erdélyi orgonák javításának, restaurálásának támogatása, fiatal erdélyi orgonaépítők képzésének szorgalmazása, erdélyi orgonisták megszólaltatása honunkban, és hazai művészek bemutatása Erdélyben. Orgonatörténeti kutatással Dávid István fiatal kora óta foglalkozik. így gyűjtötte össze az erdélyi műemlék orgonák adatait, kiegészítve azokat levéltári kutatásokkal, helyszíni felmérésekkel. Nagy vállalkozásában munkatársak segítették, mindenekelőtt Binder Hermann orgonaépítőt, Kovács L. Attilát, a kolozsvári protestáns teológia professzorát, valamint G éré d Vilmos karnagyot kell megemlítenünk. A könyvben az erdélyi orgonák java - az összes orgonát számítva, azok háromnegyede - kerül bemutatásra. 1046 orgonáról kapunk alapvető tájékoztatást, a legjelentősebb 17-ről pedig többoldalas leírást. Ezekben levéltári adatok és korabeli iratok idézetei is szerepelnek A könyv a megépített hangszerekről orgonaépítők szerinti kronológiát is tartalmaz. A kötetet személyekre és helységekre vonatkozó névmutatók egészítik ki. Külön ékesség a 138 orgonakép, köztük 42 művészileg is kiváló színes fotó a legszebb homlokzatokról. A szépet szerető laikus olvasó, akinek a szakmai adatok keveset jelentenek igctzi gyönyörűséget lelhet ezekben a színes képekben. A pompásan épített szekrények a dús, barokk faragások angyalokkal, ember nagyságú bibliai alakokkal, a klasszicizmus korában épített homlokzatok nemes arányaival, a neogót stílusúak finom karcsúságukkal egyaránt megragadóak Mind bizonyságai az erdélyi orgonaépítő-művészet magas színvonalának. A hangszerek részletes bemutatását szolgáló fejezetet Erdély orgonáinak történeti áttekintése előzi meg. Egy 1367-ből származó Erdélyben írt-rajzolt kódex iniciáléja az első orgonaábrázolás. Az orgonaépítés története a szászok betelepedésével kezdődik 1350-ből, Nagysze- benből való az az oklevél, amely orgonaépítést említ. A 15. században alakul ki a két szász zenei központ, Brassó és Nagyszeben. Ebben a században az orgonisták már városi alkalmazottak Brassó egykori polgármestere 1499-ben így ír bécsi barátjának az új hangszerről: „...ami díszítésének szépségét illeti, soha még ilyet nem láttam, sem ami a hangját és sípsorainak változatosságát illeti, nem hallottam...” Később Beszterce is a muzsikus kultúrvárosok közé írja be nevét. Kapcsolatot tart fenn Krakkóval, Lemberggel, a nagy zenei hagyományokkal rendelkező lengyel városokkal, hogy azokkal azonos szinten művelje az egyházzenét. Gyulafehérvár fejedelmi udvarában is európai szintű volt a zenei élet. Ennek bizonyítéka, hogy az olasz Girolamo Diruta az 1593-ban megjelent híres orgonaiskoláját Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem támogatásával írta meg. Innen az orgonaiskola ma is ismeretes címe, „II TYansilvano”, ami az ajánlás kezdő szavaira utal. (Köszönet az „Erdélyinek”.) Bethlen Gábor idejében Brandenburgi Katalinnal együtt egyAndreas Michael Herman nevű orgonista is érkezett az udvarba, akit egy ideig a fejedelem foglalkoztatott. Később ő lett Brassó városi orgonistája. A katolikus Csíksomlyón 1535-ben már állt egy hangszer. E hely nagy egyénisége, a krónikájáról és kan- cionáléjáról híres Kájoni János orgonaépítő is volt egyszemélyben. Dávid István e fejezetben igen alaposan és szemléletesen számol be az erdélyi orgonakultúra további fejlődéséről. Erdély ugyanis a későbbi századokban is mindvégig lépést tart a nyugati orgonaépítészettel. Nagyszebenben 1673-ban épült meg egy 36 regiszteres hangszer. A jó hangszer vonzotta a jó művészeket. Az egyik legtehetségesebb Bach-tanítvány, Pe tér Schimert lipcsei tanulmányai után lett Szeben orgonistája („director et organist”). A 19. században épült a brassói Fekete-templom 4 manuálos, 63 regiszteres hangszere (1836 és 1839 között). Nagysága és hangának szépsége miatt a szakértők Európa egyik legértékesebb orgonájának tartják. A 20. század legnevezetesebb hangszere pedig a marosvásárhelyi kultúrpalota orgonája, melyet 1913- ban a jägemdorfi Rieger-cég épített. Korábban ez volt Magyarország legmodernebb hangversenyorgonája. Az Európával való lépéstartás az első világháborúval megszakadt. Dávid István műve nemcsak szakkönyv, hanem jelentős kultúrhistó- riai dokumentumgyűjtemény. Igennagy érdeme, hogy bemutatja a nyugat-európai kultúra egységes voltát. Fejlődésében és irányzataiban századokon át egységes ez Hollandiától Erdélyig amely ennek a vonulatnak legkeletibb bástyája. Az orgonák léte, illetőleg hiánya törésvonalként jelzi azt a területet, ahol véget ér a Nyugat és kezdődik a Kelet, amely már ortodox jellegű. A Kárpátokon túl, néhány csángó falut kivéve, nincs orgonakultúra. A nagy kérdés most az, hogy a szászok elköltözésével és az erdélyi egyházak elszegényedésével mi lesz ennek a mérhetetlen értékű kultúrkincsnek a sorsa. Ezernél több orgona... A nagy jelentőségű mű értékfeltáró és értékmentő is egyben. Szerzője, Dávid István neve ezzel a könyvvel méltán kerül be a magyar organológia történetébe. ,A műemlék orgonák Erdélyben” jelentőségét felismerték és megjelentetését támogatták a Magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a Romániai Soros Alapítvány. A jogos elismerésének is méltán örvendhetünk: a Romániai Magyar Könyves Céh „Az 1996. év legjobb romániai magyar könyve” díját adományozta a kötetnek E jeles alkotást a Deák téri Huszár Gál Könyvesbolt árusítja. IbÚtler Gábor
