Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-09-14 / 37. szám
Evangélikus Elet 62. ÉVFOLYAM 37. SZÁM 1997. SZEPTEMBER 14. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI TIZENHATODIK VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ARA: 40 FT Az evangélikus keresztyéneket nem a saját teljesítményük lelkesíti. Sem önmagukra, sem Luther Mártonra nem mutatnak, hanem Lutherral együtt Krisztusra. Horst Hirschler A TARTALOMBÓL ....HOGY SZÓT ÉRTSÜNK EGYMÁSSAL’ KÜ LDJ EL ENGEM, JÉZUS! BEPILLANTÁS AZ ÁZSIAI EVANGÉLIKUSOK ÉLETÉBE A NAGYGYŰLÉSRŐL ÁLTALÁBAN A kilencedik nagygyűlés Hongkongban július 8. és 16. között ülésezett. Előtte ifjúsági nagygyűlés volt Bangkokban június 29-től július 5-ig. Előbbinek főtémáját a címfeliratban olvashatjuk, ez utóbbi témája: „Ne szégyeld magad - Krisztus megszabadított” - volt. A 30 éven aluli fiatalok mintegy százan Hongkongban is jelen voltak. A nagygyűlésen 385 volt a hivatalos delegátusok száma. Először történt meg, hogy ezeknek közel a fele (49%) női küldött volt és minden ötödik ifjúsági. A tanácsadókkal, vendégekkel és a genfi stábbal együtt mintegy 1048 résztvevője volt a világgyűlésnek. Tudósítók szerint a beutazásokkal semmi probléma nem volt a hongkongi repülőtéren. Minden különösebb vizsgálat nélkül léphettek be az érkezők - a tajvaniak is - a városba, mely éppen csak néhány napja lett angol koronagyarmatból a Kínai Népköztársaság része. A nagygyűlés színhelye a Convention Hall (Kongresszusi Központ) volt, ahol az istentiszteleteket is tartották. A megnyitó istentiszteleten és a jubileumi ünnepi istentiszteleten a liturgusok és igehirdetők mellett kínai és külföldi kórusok és együttesek is szolgáltak. Száz hongkongi iskolás gyermek a terem négy sarka felől, zászlót lobogtatva táncolt be a pódiumra, szimbolizálva ezzel, hogy a világ minden sarkából összesereglettek a keresztyének a kínai szigetre. 380 tagú hongkongi kórus mellett Koppenhágai fiúkórus a jubileumi istentiszteleten a koppenhágai (Dánia) fiúkórus és a németországi Ludwigsburgból érkezett rézfúvós ötös segítette a hatalmas gyülekezetét az éneklésben is. A nagygyűlésre kiadtak két „hivatalos jubileumi éneket” is. Az egyik a 9. nagygyűlés éneke, a másik az 50 éves jubileumra írt ének. Szövegüket az amerikai Ruth Duck írta. Az előbbinek dallama walesi népdal, a jubileumi ft kJ J1 Wm \Jl lg é . w i r t 4 / w £ ti » * Noko főtitkár Tüng Chee-hwa hongkongi kormányzóval ének dallamát pedig I-to Loh tajvani szerző komponálta. A magyar szöveget Bodrog Miklósnak köszönhetjük. (Lapunk más helyén mindkettőt közöljük.) A nagygyűlés történetéhez tartozik még, hogy két új tagegyházat vettek fel. Az Angolai Evangélikus Egyházat és a Norvégiái Evangélikus Szabadegyházat, mint társult egyházat. Ezzel a világszövetség tagegyházainak száma 124 lett. (LWI) T. LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG KILENCEDIK NAGYGYŰLÉSE HONGKONG 1997. JÚLIUS KRISZTUSBAN - TANÚSÁGTÉTELRE ELHÍVOTTAK 1997- £:-gtFJU£ • • Ünnepi találkozás Hongkongban- így jellemezte Gottfried Brakemeier, a brazil elnök, a világgyűlést. A sokszínű és sokfeladatú találkozónak ezzel azt a felelősségét húzta alá, hogy ötvenéves működése mérlegét készítse el, és egyúttal mutasson utat az egyházak közösségének a következő évezred felé. Mit jelent egy világgyűlés? Hongkong először is kilencnapos kemény munkát jelentett. Az ilyen nemzetközi konferenciák nem ökumenikus turizmust hoznak, hanem reggel fél kilenctől este fél tízig tartó tanácskozást, akár plenáris ülés vagy csoportmunka vagy istentiszteleti és bibliaköri részvétel formájában. Reggelente egy-egy órás istentisztelettel, bibliatanulmányokkal kezdődött a nap. A Világszövetség hét régiója készítette elő ezeket, az észak-európai, az észak-amerikai, az ázsiai, az afrikai, a közép-kelet-eu- rópai, a nyugat-európai és a latin-amerikai-karibi régió. A bibliai alapigék kapcsolódtak a világgyűlés főtémájához, a Krisztusban való tanúságtételhez. A mondanivalót az egyes egyházak sajátosságai szerint hallhattuk és láthattuk, mert az igehirdetés mellett film és pantomim, színjáték és vetítés, ének és tánc próbálta közelebb hoz.-, ni az evangélium üzenetét. Háromnegyed órás bibliaköri megbeszélés következett ezután kisebb csoportokban, ahol 20-25 résztvevőnek arra nyílt módja, hogy az igei és régióbeli témákhoz mindannyian hozzászóljanak. Az egyes csoportok tagjait úgy állították össze, hogy azokban képviselve legyenek a régiók. A napok hátralévő részét délelőtt egy-egy másfél órás előadás vagy csoportmegbeszélés töltötte ki, és az ebédszünet után fél háromtól újra kezdődtek az előadások vagy a csoportok munkája. Talán érdekes, ha idézem a magam bibliaköri csoportja összetételét: zimbabwei püspök volt a vezető, német lelkészek, a svéd érsek, holland teológiai tanár, gyülekezeti diakonissza, a vatikáni küldött, Cassidy bíboros, anglikán megfigyelő teológus, ázsiai gyülekezeti munkások Japánból és Hongkongból stb. Vasárnap helyi gyülekezeteket látogathattak meg délelőtt a résztvevők. Ezen sajnos nem vehettem részt, mert a szerkesztőbizottság tagjaként a szombat éjszakát és a vasárnapot a különböző témacsoportok javaslatának összedolgozásával töltöttük. Előadások és témacsoportok Elnöki és főtitkári jelentéssel, előadással kezdődtek a plenáris ülések. Volt miről beszámolni, hiszen az 1990- ben Curitibában, Brazíliában tartott világgyűlés óta a Világszövetség munkája további eredményeket mutatott fel, az egyházi közösség kiépítésében az evangélikus egyházak között, az ökumenikus közösség ápolásában és a környező világhoz való viszonyban, az egyes országok problémáinak segítésében és a menekültek sorsának enyhítésében, vagy mezőgazdasági, egészségügyi, környezetvédelmi programok lebonyolításában. Az elnök és a főtitkár jelentését szeretnénk lelkészi szakfolyóiratunkban közölni. A tíz témacsoport fontos mai kérdések megvitatását tűzte napirendre: elkötelezettségünk az egyház egységére; közösség a megosztott világban; keresztyén tanúságtétel a vallások és a kulturális pluralitás világában; a nemek kérdése és az egyházak teológiája; az egyházak mint élő közösségek különböző kulturális környezetben; fiatalok az egyházban és a társadalomban; értékek-hatalom és az információs társadalom; Isten teremtésének jó gazda módjára való kezelése; tanúságtétel szolgálaton keresztül: keresztyén válasz a szenvedő világnak; emberi jogok, béke és megbékélés. Magam az első témacsoport, az egyház egységéről szóló, vezetője voltam mint a Világszövetség és a Vatikán párbeszédbizottságának evangélikus társelnöke, egy francia professzomő titkárral és egy német és amerikai szakértővel együtt. Az érdeklődést mutatta, hogy ebbe a csoportba jelentkeztek a küldöttek közül a legtöbben, hatvanketten. Mindegyik csoport írásbeli rövid jelentést készített, és ezeket a szerkesztőbizottság foglalta össze mint a világgyűlés teológiai eredményeit, és a csoportok hoztak határozati javaslatokat, ajánlásokat a világgyűlés és a tagegyházak számára. Ünnepi megemlékezések Július 13. vasárnap különleges nap volt Hongkongban és a világ evangélikus egyházaiban. Ekkor emlékeztünk meg a Világszövetség ötvenéves történetéről és a világgyűlésekről: 1947 - Lund, Svédország; 1952 - Hannover, Németország; 1957 - Minneapolis, Egyesült Államok; 1963 - Helsinki, Finnország; 1970 - Evian, Franciaország; 1977 Dares Salaam, Tanzánia; 1984 - Budapest; 1990 - Curitiba, Brazília. Az ünnepi istentiszteletet és úrvacsoraosztást az ötven évről szóló beszámolók követték. Az 1947-es világgyűlés egykori ifjúsági küldötte ma nyugdíjas püspök Amerikában. Azt is meg kell említenünk itt, hogy az 1947-es magyar delegációból, az alapítók közül közöttünk vannak, de nem lehettek ott Hongkongban, Vájta Vilmos professzor, aki Svédországban él és Pósfay György lelkész, aki Világszövetségünk latin-amerikai titkára volt és Genfben tölti nyugdíjas éveit. Megható volt hallani filmbeszámolót egy idős amerikai asszonyról, aki Ordass Lajos püspökünk 1957-ben Minneapolisba mondott szavaira emlékezett. Andrew Hsiao, a hongkongi teológiai főiskola korábbi vezetője szintén Ordass Lajos helytállására és bátorságára, mártí- romságára emlékezett személyesen. A Világgyűlés örömmel üdvözölte a magyar kormány és a magyar egyház határozatait arról, hogy Ordass püspököt, akit 1947- ben és 1957-ben is a Világszövetség alelnökévé választottak, de az őt ért jogtalan üldözések, börtön és hivatalától történt elmozdítás miatt tisztét nem gyakorolA magyar delegáció háttá, 1990-ben államilag és egyházi adminisztratív úton, majd 1995-ben a rehabilitálásra vonatkozó egyházi törvényünk megjelenése után egyházi bíróság által is fölmentették az őt ért súlyos, hamis vádak alól, amelyeket különben a Világszövetség sohasem ismert el. Jólesett hallanunk a megemlékezések sorában az 1984-es budapesti világgyűléssel kapcsolatban, mennyire kiemelték a magyar gyülekezetekben történt látogatásokat. Az ünnepek sorába tartoztak a nagyon jól előkészített, sokféle egyházi hagyománykincset, énekeket, szokásokat felvonultató istentiszteletek. Büszkék voltunk arra, hogy a záróünnep igehirdetői szolgálatát Pángyánszky Ágnes egyetemi lelkészre bízták, aki az elmúlt időszakban a brazíliai világgyűlésen megválasztott 48 tagú tanács tagja volt. Kitűnő helyi énekkarokat hallottunk, és Dániából egy gyermekkórus, Németországból pedig egy fúvósegyüttes szerepelt. Belső és külső feszültségek Néhány nappal a világgyűlés megkezdése előtt került vissza Hongkong Kínához. A kapitalista berendezkedésű angol koronagyarmat és a szocialista rendszerű anyaország feszültségét politikailag úgy oldották fel, hogy Kína meghirdette az „egy ország-két rendszer” elvét, azaz megígérte, hogy Hongkong külön státusa és gazdasági-politikai rendszere megmarad a jövőben. A helyi egyházak és a kínai anyaországi egyházak küldöttsége azt tárta elénk, hogy ez az elv érvényesül az egyházakra vonatkozólag is. Ugyanis Kínában nem engedélyezik a konfesszionális egyházak szerveződését, hanem egységes protestáns és egységes katolikus egyház alakult állami nyomásra azon évek után, amikor a kulturális forradalom idején minden egyházat és vallást betiltottak. Részletekbe menő vitában tárgyalta a plenáris ülés a mai kínai vallási és emberjogi problémákat. A hongkongi és kínai küldöttek mereven ellenezték, hogy a világgyűlési határozatok megemlítsék a kérdéseket, még annak az összefüggésében sem, hogy nagyon sok pozitív dolgot készült kimondani a világgyűlés az ottani helyzetről. Végül a döntés az lett, hogy egyáltalán nem hoztak határozatot ezekben az ügyekben, mert a jelenlévők nem voltak hajlandók a jót elmondani, ha nem említhették meg a kritikát. Ugyancsak nagy feszültséget jelentettek a választások. Minden világgyűlésen tisztújítás is történik, új elnököt, vezetőséget kell választani. Az egyik íratlan, de sokszor követett tradíció az, hogy a vendéglátó ország egyházi vezetőjét választják meg elnöknek, mint legutóbb ez Brazíliában vagy korábban Budapesten történt. Legalább ázsiai legyen az elnök, követelték sokan, és a nagy számban jelenlevő női küldöttek női elnököt szerettek volna. Az ázsiai egyházak két jelöltet neveztek, Kumari professzor asszonyt Indiából és Kiyoshige japán professzort. Mellettük még Krause német püspök és Filo szlovák püspök került a listára. Az első szavazási menetből Krause püspök és Kumari professzor került tovább és végül a világgyűlés 215 szavazattal 142 ellenében Christian Krause braunschweigi püspököt választotta elnöknek az indiai professzor asszony ellenében. Az új elnök 57 éves, 1969-70-ben a genfi központ Teológiai Osztályán volt asszisztens, majd 1971-72-ben a Világszövetség afrikai menekültszolgálatát vezette a mai Tanzániában. Később a Világszövetség Német Nemzeti Bizottsága főtitkára volt Hannoverben, majd a német Kirchentag (Egyházi Napok) mozgalom főtitkára lett. Három éve püspök. A világszövetségi új vezetőség, tanács 48 tagból áll, akiket a régiók szerinti javaslatok alapján választottak meg. A névsort előző számunkban közöltük. Megtiszteltetés, hogy a Tanács és a legszűkebb vezetőség, a Végrehajtó Bizottság tagjává választottak Az elnök mellett az egyes régiók adják az alelnököket, ahol a régiók egyházai között egymás után „sorban” illik jelölni. Az öt alel- nök a következő: H. George Anderson, egyesült államokbeli püspök, Julius Filo püspök, Szlovákia, Parmata Ishaya asszony, Nigéria, Huberto Kirchheim püspök, Brazília és Prasanna Kumari professzor asszony, India. Teológiai és ökumenikus eredmények Hosszan kellene sorolnom a fontos előadásokat és a csoportok beszámolóját a belső egyházi-világszövetségi élettel, az ökumenikus kapcsolatokkal és a társadalom életével kapcsolatban. Az is érdekes a megfigyelő számára, hogy a keresztyén egyházak életének súlypontjai áttevődnek Európából és Amerikából Ázsiába és Afrikába, ahol gyarapodik és erősödik az egyház. A legfontosabb eredmény Hongkongban a bibliai-krisztusi közösség megélése volt, istentiszteletben, teológiai munkában, programok előkészítésében. Ez a közösség nem egyformaságot, uniformitást, hanem egymás hite és tradíciói által történő meggazdagodást jelent. Az ökumenikus közeledés megerősítését jelentette a történelmi egyházak képviselőinek jelenléte és együttműködése. A konferencia kínai tervezésű plakátja szerint Krisztus ki- teljesített karjai alatt voltunk együtt. O segítsen a következő években szeretetre, hitre és reménységre! Dr. Harmati Béla A nagygyűlés színhelye
