Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-08-17 / 33. szám
/ N „...HOGY SZÓT ÉRTSÜNK EGYMÁSSAE’ Az Orthodox Egyház Magyarországon Orthodox Egyházról szólva arra a keresztény egyházi szervezetre gondolunk, amelyet hazánkban korábban görög keleti, még korábban görög nem egyesült egyháznak neveztek. Viszontagságos története folytán - mind hazánkban, mind világszerte - lélekszáma roppant módon lecsökkent, úgyhogy híveinek száma Magyarországon jelenleg mintegy 40 ezerre tehető. Ugyancsak a kedvezőtlen történelmi körülményekből eredően, az ezeréves múltra visszatekintő magyarországi orthodoxia szervezetileg ma sem egységes, hanem öt, egymástól független ■ részre oszlik. Ezek a következők: a budai szerb egyházmegye (püspökség), amely a XVI. században létesült; a gyulai székhelyű román vikariátus, amely a közeljövőben szintén egyházmegyévé alakul át; a magyar esperes- ség, amely 1949-ben alakult meg Budapest székhellyel a Moszkvai Patriarchátus juriszdikciója alatt (hozzá tartoznak az itt élő oroszok is); továbbá van még egy bolgár és egy görög egyházközség is a szófiai, illetve a konstantinápolyi Patriarchátus joghatósága alatt. Hogy kedvezőbb történelmi előzmények mellett mennyivel nagyobb lehetne ma a magyarországi orthodoxia, azt úgy érzékelhetjük, ha számba vesszük az országszerte üresen álló több tucatnyi templomát... A ma is élő magyarországi orthodox egyházközségek templomaiban viszont folytatódik az istentiszteleti élet az egyetemes orthodoxia liturgikus hagyományai szerint, négy különböző nyelven, az igét hat nyelven hirdetik. Az orthodox istentiszteleti rendszer egyébként nem sokban különbözik a katolikustól. A liturgikus nap az előző nap esti istentiszteletével kezdődik, majd a \ ____________________________ len yugvási, az éjféli és a hajnali istentisztelettel, valamint a közbenső imaórákkal folytatódik, hogy az eucharisztikus istentisztelettel, a liturgiával fejeződjék be. (Ez utóbbinak a „mise” névváltozata az orthodoxoknál nem használatos.) A felsorolt szertartások mind templomi, nyilvános, közösségi istentiszteletek. Meg kell azonban jegyezni, hogy a napi liturgikus ciklust a maga teljességében csak a kolostorokban tartják meg, míg a parokiális templomokban a szokásos istentiszteletek: az esti és a hajnali istentiszteiét, valamint a liturgia. Az összes alkalmat csak a Nagyhéten tartják. Jóllehet a keleti keresztényeknél a szerzetesi életforma úgyszólván kezdettől fogva elterjedt, hazánkban az Orthodox Egyháznak ma nincs egyetlen működő kolostora sem. Meg kell azonban említenünk, hogy a középkorban, valamint később is, Magyarországon is számos virágzó orthodox kolostor működött. Az utolsó - a Tolna megyei Grá- bócon - 400 évi fennállás után, csak pár éve néptelenedett el teljesen, és alakult át lelkészséggé, illetve szociális intézménnyé. Talán nem fölösleges itt megjegyeznünk, hogy az Orthodox Egyházban - a keresztény Nyugattal ellentétben - csak egyetlen szerzetes rend van, férfiak és nők számára. Mint egyetlen rend, természetesen nem visel megkülönböztető elnevezést. A hagyományos bizánci templomépítészet a mai Magyarországon csak két templomot tud felmutatni, de ezek sem iskolapéldái a bizánci architektúrának. Egyébként is mind a kettő ebben az évszázadban épült: az egyik a 20-as években, a másik 1996-ban. Ami az orthodox templombelsőt illeti, annak fő jellemzője az oltárt a templomhajótól elválasztó képfal, az ikonosztászion. A két fő ikon - a középső, úgynevezett királyi ajtótól jobbra és balra - Krisztust, illetve az Istenanyát ábrázolja. Helyet kapnak az ikonfalon szigorú szakrális rendben különböző szentek és bibliai események ábrázolásai is, számuk az ikonfal méreteitől függ. Vannak templomok, melyeknek egész belsejét ikonfreskók borítják. A szobrokat mint „faragott képeket” az Orthodox Egyház mellőzi, éppúgy, mint az egyházi énekek „világias”, hangszeres kíséretét. A papok, püspökök és diakónusok a nyugati hívő számára talán hosszúnak tűnő, ám pompázatos szertartásokat túlnyomó- részt a képfal mögött végzik, ősi szabású és sokféle színű, díszes omátusokba öltözve. Ennek ellenére is a világi hívek aktív résztvevői az istentiszteleteknek, már csak ezek reszponzórikus szerkezeténél fogva is. Az ikonokon kívül általánosan használatos az Orthodox Egyházban a kereszt jele, annak többféle változatában. Továbbá, a közismert Krisztus-monogramon kívül, közkedvelt az Orthodox Egyházban egy másik embléma is: az egyenlő szárú kereszttel négy mezőre osztott felület, a következő betűpárokkal: IC XC NI-KA: - vagyis: Jézus Krisztus győz. Az első világháború előtt a hazai orthodox egyházaknak még voltak iskolái, ijjúságnevelő intézetei, árvaházai és egyéb szociális intézményei, jelenleg azonban ilyeneket már nem tudnak fenntartani. Csupán öt kisebb-na- gyobb egyházművészeti gyűjtemény és könyvtár emlékezteti az érdeklődőket a magyarországi orthodoxia nem éppen értéktelen vagy közömbös múltjára. Berki Feriz Evangélikus Élet 1997. augusztus 17. Kegyetlen kegyesség Szójáték csupán? Vagy „fából vaskarika”? Sajnos egyik sem, hanem a keresztyénségünknek nagyon is lehetséges változata. Pszichológiailag arról van szó, amikor sajnos az ember és a hívő ember is „abszolutizálja” magát. Ennek keserves gyümölcse az az eltorzulás, hogy bizony a kegyes ember kegyetlenné tud lenni. De - kérem mindenki elnézését - még tovább kell mennünk a pszichológiai úton. Nemcsak abszolutizálásról van itt szó, tehát arról, hogy családban, gyülekezetben, környezetben az én elgondolásom, véleményem és ítéletem abszolút, tökéletes és mindenki felett álló. Sajnos még az is bekövetkezik, hogy a kegyes ember tudat alatt (vagy tudatosan is?) Isten helyébe lép, így aztán Isten nevében szórja az átkokat, ítéletet, sokszor még szószékről is. S amit ő tesz és mond, az vitathatatlan, értékelése „csalhatatlan”! így történhet meg az abszurditásnak tartott, mégis valós tény: minél kegyesebb, annál kegyetlenebb lehet a keresztyén ember is! Bibliai példákat hozzak? Nem akarom idézni a „bosszú zsoltárokat”, amikor Isten népe Istentől kérte az ellenség pusztítását. Inkább gondolok az újszövetségi történetre, amit ismerünk. A tanítványok, Jakab és János (!) így szóltak: „ Uram, akarod-e, hogy azt mondjuk: szálljon le tűz az égből és égesse meg őket!? - De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket és ezt mondta: „Nem tudjátok milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem, hogy megmentse. ” De gondolhatunk Jézus másik szavára is: Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek... Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre a gerendát sem?... Képmutató, előbb vedd ki saját szemedből a gerendát, akkor majd jól fogsz látni, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát. ” - Lehetne még bibliai példákra hivatkozni egészen addig: „azt mondod, gazdag vagyok... nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas, a szegény, vak, mezítelen...” Minden szónál érdemes volna megállni és elgondolkozni! Mert nincs szánalmasabb annál, mint amikor valaki mindenki bírója! Ellenpéldaként csak Pál alakját idézem, aki fiatalon, a kezdetnél ezt írta: „én is apostol vagyok, sőt... ” És utolsó levelei egyikében pedig ezt olvassuk: „a bűnösök közt az első vagyok én. ” Egyháztörténeti példák hosszú sorát lehetne idehozni most. Engem például mindig elgondolkoztat - bár más korban élt! - Clairvauxi Bemát alakja, aki nagy misztikus és Krisztussal egyesülő lélek volt igazán, ugyanakkor a keresztes hadjáratok egyik legelső és legbuzgóbb szervezője is. De mondom, más volt a kor, a légkör. Nincsenek-e ma is „misztikusok”, akik egyben „keresztes lovagok” is? S talán hivatkoznom sem kell az inkvizícióra, mert a dolog idáig vezetett, s Húsz János lángokba vesző alakjára, de tegyük gyorsan hozzá gondolatban Servet Mihály máglyáját is! Bizony igaz, az egyháztörténet példatára lehetne a kegyetlen kegyességnek is. Mai példát kell-e hoznom? Csak egyetlen esetre utalok. Egy fiatal, egy tekintélyes keresztyén testvérnek szívpanaszairól beszélt. A nagy testvér megintette: ennek bizonyára engedetlenség az oka! Kell-e hoznom mai példákat egymás meg nem értésére, a sáncokba beásásra, és a másik megítélésére? Bizony önkéntelenül és pillanatok alatt ott ülök a bírói trónuson és kiszalad számon a súlyos ítélet is. Tüdőm, a bűnt és igazságtalanságot nem szabad elhallgatni. De mindig meg kell torolni kegyetlenül? Sőt: „háromszor veri ezt, kenden, Lúdas Matyi vissza!” Ez a keresztyén eljárás? Vagy a másik botlásának felrovása szívemben és agyamban, s arról meg nem feledkezés, alkalomadtán aztán elő is hozakodom vele? S mindig csak ítéletet kell mondani? „A magyarok nyilaitól ments meg, Urunk, minket” - imádkozták szomszédaink ezer éve. - ,A kegyesek nyilaitól ments meg, Urunk, minket” - mondhatnánk ma is. De még inkább ezt ajánlom imádságul, magunkba nézve: „A kegyetlen kegyességtől ments meg, Uram, engem!” Keveházi László KEDVES TESTVÉREINK! Az évszázad legnagyobb árvizeként említett természeti pusztítás nagy károkat okozott a szomszédos országokban. Emberek százezrei váltak hajléktalanokká. Segítségükre siet Európa szinte minden országa, köztük az egyházak is. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat folyamatosan küldi természetbeni és pénzbeli adományait. Bizalommal kéijük az Egyházközségek Elnökségeit, hogy az árvízkárosultak segítségére - elsősorban lengyel testvéreink támogatására - 1997. augusztus 31-ig, egy vasárnap perselyét ajánlják fel, erre a célra tartott gyűjtésük adományával együtt. Az összeget az egyházmegyei pénztáron keresztül juttassák el az Országos Egyházunk központjába. Innen egy összegben küldjük tovább a rászorulóknak. Támogató szeretetüket s adományaikat a kárt szenvedettek nevében előre is köszönjük. Budapest, 1997. július 24. Erős vár a mi Istenünk! D. dr. Harmati Béla s.k. D. Szebik Imre s.k. Ökumenikus istentisztelet a pápai evangélikus templomban A Magyarok Világszövetsége Veszprém Megyei Szervezetének június 14-i, Pápán tartott „Szülőföldünk a Kárpát-medence” konferenciájának részeként június 15-én ökumenikus hálaadó istentiszteletre került sor a pápai evangélikus templomban. Az előző napi, a Kárpát-medence magyarságának sorskérdéseit megvitató előadások után, melyeket a régiók kiváló képviselői: Duray Miklós, Böszörményi István (Felvidék), Kötő József (Erdély), Dudás Károly (Délvidék), Brenzovics László (Kárpátalja), Göncz László (Muravidék) s Galambos Iréneusz (Őrvidék) tartottak; a templomi hálaadás meghitt közösségben, hitvalló szolgálatokkal erősítette meg kárpát-medencei magyarságunk összetartozását. Varga György esperes emberi és nemzeti gyarlóságaink, de ugyanakkor a krisztusi forrásból táplálkozó reménységeink sorskérdéseiről, az elidegenedésről, a békességről s a megújult életről beszélt meggyőző példákkal gazdagítva gondolatait. Kövy Zsolt református lelkész, a Magyarok Világszövetsége Veszprém Megyei Szervezetének elnöke a Hegyi beszéd örökölt földjéről s a kárpát-medencei szülőföldről szólt. Gömbös Károlyné a pápai katolikus egyházak s intézmények nevében, mint a katolikus általános iskola igazgatója a magyar történelem szellemi örökségét méltatva, ökumenikus és nemzeti példaként emelte ki Mindszenty József, Ravasz László és Ordass Lajos helytállását. A Magyarok Világszövetsége Anyaországi Régiójának elnöke, Kurucz Gyula a csendes, de belső erőket mozgósító, összefogásra to- borzó identitás-vállalásról tett tanúságot. Új életek születése (keresztelés is volt) s új keresztyén életszemlélet szent hozzájárulás a magyar nemzet minden problémájának igazi megoldásához. Versek, énekek tették még színesebbé az együtt eltöltött időt, jó bizonyságát adva annak, hogy a kitárulkozó templomi áhítat keresztyéni és nemzeti célkitűzéseink számára egyaránt szent forráshely és alkotóműhely. Kövy Zsolt Mily szép a testvérek közössége (A Veszprémi Evangélikus Kamarakórus útja Finnországban) Amikor először vetődött fel a lehetősége annak, hogy a Veszprémi Evangélikus Kamarakórus Finnországba utazzon, senki sem gondolta komolyan, hogy ez az út megvalósulhat. Pedig a kórus már három éve működik: Szelényi Pál karnagy vezetésével lelkes kis csapat (15 fő) gyűlik össze minden héten egyszer a próbákra. Fő feladatuknak az egyházi ünnepeken való éneklést tekintik, de szívesen vállalnak olyan feladatokát is, amely az egyházmegye zenei élete számára fontosak. Luther-év alkalmából például Bach Luther-kantátá- ja előadásának szervezését vállalta, és a kantáta-kórus magját alkotta. Ez a finnországi út mégis hatalmas kihívást jelentett. Külföldön szerepelni, öt alkalommal és nemcsak a karzatról, hanem szemben a hallgatósággal - megtisztelő és nehéz feladat. De másik küldetése is volt az énekkarnak: a testvérgyülekezeti kapcsolatok ápolása, továbbfejlesztése. Rovaniemi, a finn város, utazásunk célpontja, már régóta testvérgyülekezeti kapcsolatban áll a veszprémi gyülekezettel. Ezt a kapcsolatot az azóta már mindkét gyülekezetben nyugdíjba ment lelkészek, Ilmo Pulkamo és Hemád Tibor indították el; ez az utazás pedig lehetővé tette, hogy a jelenlegi lelkészek, Heikki Karvosenoja és Isó Zoltán és Dorottya a kapcsolatot a „második generációban” is felvegyék és tovább folytassák. Egy hetet töltött az énekkar Rovaniemiben; ez a hét éppen egybeesett a fehér éjszakákkal - és egy nagyszabású egyházi rendezvénnyel, melyet minden évben ezeken a napokon rendeznek, de az ország másmás városában, ez alkalommal éppen Rovaniemiben (Sanan suvipäivät). Az ünnepségen egy hatalmas sátorban szerepelt az énekkar több ezer résztvevő előtt. Sibelius Finlandiája, amelyet nemcsak fülükkel, de a szívükkel is hallgattak a finnek, különösen nagy sikert aratott. Két. másik alkalommal a nagytemplomban énekelt az énekkar zenés áhítatokon bemutatva repertoárját az egyházi esztendő, valamint a zenei stílusok és hangulatok skáláján. A Rovaniemi nagytemplomhoz természetesen több kisebb kápolna tartozik. Ezek közül a kápolnák közül kettőben külön együttléteket szerveztek az énekkar számára, melyeken az éneklés mellett fontos szerep jutott az együttlét örömének: a finn-magyar barátok beszélgetéseinek, a barátságok kezdődésének és mélyülésének, a testvérgyülekezeti kapcsolatok alakításának és alakulásának. És íme: meg is született az elhatározás: jövőre az egyik rovaniemi gyülekezeti kórus jön majd hozzánk Veszprémbe a lelkész vezetésével bemutatkozni, énekelni és együtt ünnepelni a veszprémi evangélikus templom 200 éves évfordulóján. 0, mily szép és mily gyönyörűséges, „VELETEK VAGYOK MINDEN NAPON” Missziói Konferencia volt Piliscsabán Akik komolyan vették a tavalyi konferencia mottóját: „Menjetek el!”, és elmentek, elindultak szívükben, nyelvükön vagy kezükben az evangéliummal, azok értékelték igazán az idei konferencia vezérigéjét: Veletek vagyok! Mi, akik „elmentünk”, kérdésekkel tele, néhányan kissé viharverten érkeztünk. Elmentünk, de nem vettük komolyan, hogy Jézus nélkül semKülönösen ünnepélyes keretek között emlékeztek meg idén március 15- ről a bécsi magyarok, mert ekkor került sor Bessenyei György testőr író mellszobrának leleplezésére is. Még 1994 októberében vetette föl a szobor gondolatát dr. Smuk András, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének főtitkára Sümegi Györgynek, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium akkori Képzőművészeti Főosztálya vezetőjének, kinél az ötlet tetté vált. Fekete Tamás ha a testvérek egyetértésben élnek!- hangzott a 133. zsoltár az utolsó együttléten. Legyen az a testvéri közösség és egyetértés akár az éneklésben közös szolgálatot találó testvérek közössége, akár a nyelvi korlátokon is átlépő gyülekezetek testvéri közössége - az Úr áldása kíséri, ahogyan ezt éreztük is, a kórus és a gyülekezetek valamennyi jelen lévő tagja, hogy Ő küldött nekünk áldást erre az útra, Ő vezette a kórust fennállásának három évében, 0 alakítja a gyülekezetek közötti testvéri kapcsolatokat, és Ő áldja meg életünket, közösségünket, testvériségünket a jövőben is. Köszönet Neki jóságáért! Isó Dorottya mit sem cselekedhetünk. Mi akartuk kezünkbe venni, kiteijeszteni a misszió ügyét, s ez sokszor kudarcok sorozatát vonta maga után. Ezért volt létfontosságú, hogy ebben a 3 napos „edzőtáborban” naponta többször ránk köszönjön Krisztus Urunk ezzel a biztatással, egyben figyelmeztetéssel: „Veletek vagyok”. Veletek a kísértésben, félelemben, szenvedésben - tolmácsolta nekünk Isten üzenetét esténként Bácskai Károly lelkész. Velünk az Atya, velünk a Fiú, velünk a Lélek - hangzott reggelenként, mint igazi frissítő üzenet, Koskai Erzsébet lelkésznő szolgálataival. Az igehirdetések során belőlünk kipattant kérdéseket bibliaköri beszélgetések segítettek tisztázni. Mitől volt missziói ez a konfeszobrászművész alkotását, mely Bécs első magyar köztéri szobra, most a Minisztérium ajándékozta a Szövetségnek. Közös osztrák-magyar műsor emelte ki az esemény történelmi, kulturális és szimbolikus jelentőségét. A nagy hagyományú Deutschmeister zenekar Rákóczi-indulót játszott, dr. Erdődy Gábor miniszteri biztos németül méltatta a magyar felvilágosodás nemzedékét, Deák Emő, a Szövetség elnöke pedig magyarul vont párhuzamot a múlt és a jelen az európai elkötelezettség és a kettős identitás között. Az ausztriai magyar egyesületek, cserkészek kétnyelvű számai után a Bécsi Collegium Hungaricum meghívottjaként a Budapesti Evangélikus Gimnázium, „a Fasor” Arany János-köre tett bizonyságot kulturális színvonaláról, előadva Bessenyei: „Der Americaner” német nyelvű művének részleteit, majd huszárjaik és parasztlányaik dübörgő verbunkosával arattak óriási sikert. Az osztrák és a magyar himnusz hangjai zárták be a maradandó emléket hagyó ünnepélyt. Bécs utcáin Deutschmeister és huszár egyenruhák egymás mellett, osztrák és magyar himnusz közösen, ez jel- képszerűen bizonyítja, hogy Magyar- ország Európához tartozott és tartozik. Irányi Béla rencia? Attól, hogy a piliscsabai fatemplom székem ülve „elutaztunk” Finnországba, Ausztriába, Szerbiába, a Vajdaságba, a pápuák szigetére. Nemcsak elutaztunk, de megismertük, felvettük a misszió gondjait-örömeit e vidékeken. Jó volt ismét rácsodálkozni, hogyan folyik a misszió leprások között, hogyan nyílik meg a cigány közösségek szíve és értelme - írástudatlanul is - az evangélium befogadására. Különleges hatása volt Do- linszky Árpád vajdasági magyar esperes beszámolójának arról a szolgálatról, melyet a vajdasági, egymástól 100-150 km-re lévő magyar gyülekezetekben végez. Ugyancsak szívesen hallgattuk volna tovább, akár éjszakába nyúlóan is Endreffy Géza gondolatait az Iz- rael-miszszióban szerzett tapasztalatairól. Az utolsó estén igazán aktuális filmanyaggal érkezett közénk a Zákeus Média Centrum munkatársa: elsőként nézhettük meg a Molnár Mária nyomdokában c. videofilmét a Pápua Új-Guineá- ban folyt és ma is folyó munkáról. Mi, akik e konferencián részt vettünk, szeretnénk igazán hasznosak lenni Isten számára, most már abban a biztos tudatban: Ő velünk van minden napon. Több módja van annak, hogy e sorok olvasói is részesüljenek e napok áldásaiból: az említett film kölcsönözhető, illetve megvásárolható a ZMC-nél. A Rádiómisszió munkatársai összefoglaló hangkazettát készítettek a konferenciáról, melyet kérésre megküldünk minden érdeklődőnek. Ezenkívül érdemes lesz figyelni a Missziói Magazin őszi számára is, melyben konkrét lehetőséget kínálunk különböző missziói területek, tevékenységek segítésére, többek közt Bálint Zoltánék Pápua Új-Guineában folyó szolgálatának támogatására. Addig is (és azután is) imádkozó kezekre van szükség, hogy az igaz és teljes Evangélium terjedjen közel és távol. Bálint Józsefné A „FASOR” BÉCSBEN
