Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-08-10 / 32. szám
Evangélikus Élet 1997. augusztus 10. _____<[H] |fa GYERMEKEKNEK jg, FIATALOKNAK „FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK” Egy gyermek keresi otthonát 10. rész Amikor megérkeztünk Új-Guineába, óriási ünnepléssel fogadtak bennünket. Mintha csak a virágok, a gyümölcsök, az erdő, a hegyek, és Ginger, a missziói állomás kutyája mind nekünk örültek volna. A lányok banánt, kókuszdiót, üveggyöngyöket és szatyrokat hoztak. Táncoltak nekünk, és virágot szórtak ránk. Gudrun meg is jegyezte, hogy az ember Új-Guineá- ban is el lehet kényeztetve. Az öröm és ünneplés után azután elkezdődött a mindennapok élete. Végtére is azért jöttem vissza, hogy dolgozzam. Az első munkám az volt, hogy Raongból a „Nyereg-hegy”-i missziós állomásra költöztem. Ez az állomás Raong fölött, a Nyereg-hegyen épült, és nagy jelentősége volt az új-guineai misszió történetében. Megtapasztalhattam a mondás igazságát: minden kezdet nehéz. Gudrun azonban nem sokat vett észre mindebből. Ott volt a kert, amit fel kellett fedeznie, és a szomszédok, akikkel össze kellett barátkoznia. Mindez érdekes és vidám feladat volt számára, de talán a legérdekesebb mégis a főzés volt. Itt a legtöbb ételt szabad tűzön, bádog-edényben főzték, mert a konyhában nem volt tűzhely. A krumplit az izzó parázsba ágyazták, míg meg nem puhult. A bambuszt spenóttal töltötték, és úgy szabad tűzön sütötték meg. Nekem nem nagyon volt kedvem a körülményes fő- zőcskézéshez, és hamarosan sikerült beszereznem egy tűzhelyet a missziói állomásra. A „Szimbang” elhozta a legközelebbi kikötőig, ahonnan egy terepjáró szállította tovább. Bár ettől kezdve nem volt füstös íze az ételnek, Gudrun mégis nehezen szokott újra hozzá az itteni ételekhez. Az iskolai oktatáshoz viszont egyáltalán nem tudott hozzászokni. Pedig-most,'hogy hatéves» lett, ez igen » fontossá vált. Minden héten érkezett egy füzet Ausztráliából, melyet egy távoktató, iskola küldött. EIőszöf a betűk, majd később a szavak szép leírását kellett gyakorolni benne. A legszömyűbb az volt, hogy reggelente több órát kellett görnyedni e füzetecskék fölött. Eközben már a rajzolás és a színezés is terhessé vált lányom számára. Ebben az időben sokat veszekedtünk. A vége általában az lett, hogy Gudrun dühbe gurult és elsírta magát. Biztos nem volt könnyű neki, amikor ezt olvasta a füzetben: „Rajzolj egy villamost”, vagy „rajzolj le egy állatot az állatkertben”. De Gudrun wlágában nem volt sem állatkert, sem villamos - érthető hát, hogy olyan gyakran csattant fel a hangja: „Takinuka”, azaz „nem akarom!” Egyszer viszont azzal lepett meg, hogy az egyik ausztrál füzet egy hétre szánt feladatsorát egyetlen nap alatt megoldotta, ezzel öt szabadnapot teremtve magának. Ez a siker annyira megörvendeztette, hogy egy időre megoldódtak a tanulási problémák. Irmgard Bergmann nyomán Aúúú! Ez fájt! Csak kicsit hátradőltem, lehevertem a rét virágai között, és tessék! Valami összekarcolta a karomat Egy szamárkóró tüskéi. Jól „berendezkedett” a védekezésre. Persze, ha jól meggondolom, mi emberek sem csináljuk másként: Ha valaki túl közel merészkedik, ha valakitől támadást sejtek, azzal megismertetem szavaim, pillantásaim, grimaszaim tüskéit! Aztán persze már bánt a dolog, hogy olyan gyorsan, és igazságtalanul odaböktem. A kóróknak Te teremtettél tüskéket, Istenem. Nem tudnád az enyémeket elvenni valahogy?! • ••••••••••••••••••• „TUDOD-E...” mik azok az imaszíjak? A zsidó emberek imádkozáskor úgynevezett imaszíjakat kötöttek magukra. Az imaszíj olyan szíj, melyre nagyon erős pergamenből készített, feketére lakkozott, négyszögletes dobozt erősítettek. Ebben a dobozban pergamenre írt bibliai szövegek voltak Mózes könyveiből, azaz az úgynevezett Tórából. Mózes ötödik könyvének 6. része szerint két imaszíjat használtak, egyet a homlokra, egyet pedig a karjukra kötözve. Úgy erősítették fel magukra a szíjakat, hogy a kis doboz a szemük között a homlokuk közepére és a bal karjukra, a szívükkel egy magasságba kerüljön. Ezzel mintegy azt akarták kifejezni, hogy az Úr igéjét az ember értelemmel fogja fel, és a szívével szereti az Urat. Maga Jézus is említést tesz az imaszíjakról, ő azonban olyan emberekkel kapcsolatban, akik kitűnni és elismerést szerezni kívánnak velük. Keressétek meg Jézusnak ezeket a szavait, Máté evangéliumában! Kikhez szól velük? KÉPREJTVÉNY A rejtvény megfejtése egy földrajzi név! A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyünk, Petőfi u. 359. Az ember életét ellentétek szövik át. Ezek összefüggnek egymással mint ellentétek, és tökéletes fordítottjai ellentétpárjuknak. Ezeknek a nagyrészét maga az ember tette ellentétté. Az olyan ellentétek, mint: „FEKETE-FEHÉR”, „IGEN-NEM” a természet végletes ellentétei. Azonban az ember ellentétté tett összefüggő és összehasonlítható fogalmakat, mint: test - lélek tett - gondolat ó ember - Jézus által megváltott ember stb. Fekete és fehér a természet legalapvetőbb ellentéte. Fizikai úton bemutatható, hogy bizonyos körülmények között a fotonok egyáltalán nem verődnek vissza egy felületről, vagyis a felület az összes fényt elnyeli. Fény hiányában a sötétség marad, ezt elnevezték feketének. A másik véglet a teljes szín- spektrum egyben - VÖRÖS - NARANCS - SÁRGA - ZÖLD - KÉK-IBOLYA. Ez van a prizma egyik oldalán, a másik oldal mindezek összessége keveréke, amit fehérnek nevezünk. Minden és semmi az anyagi világ legalapvetőbb ellentéte jelentésük egyértelmű. A test az anyagi világ legalapvetőbb megnyilvánulási formája. Bármely test részecskékből anyagi összetevőkből épül fel. A lelki élet megértése ott kezdődik, amikor olyan dologra mondjuk azt, hogy van, amely semmilyen szinten nem tartalmaz anyagi részecskéket. Idő, tér stb. olyan fogalmak, amelyeket az ember fizikailag megfogható dologgá tett. Erre a legjobb példa az óra. Átlag 15-20 szem kvarchomok lehullása, vagy két vonal metszése között eltelt idő - fajtától IGEN ES NEM függően - egy másodperc. Út, idő, sebesség összefüggő fogalmak. A lelki életben megszűnnek a fizikai fogalmak. A lélek számára nincs távolság, így a gyorsaság mérése sem szükséges. Élőbbi összefüggésünk szerint tehát az idő mérése is elhagyható. A fizikai „testi” élet és a lelki élet közötti különbség szembetűnő példája a gondolat és cselekedet ellentétében mutatható ki a legjobban. Az anyagi lét gondolat - cselekedet viszonya három fajta lehet.- Előbb gondolkodom, aztán cselekszem. Biztonságos, de nem célravezető, mert bármi eszünkbe juthat később és csak zavarja előre felépített gondolatmenetünket.- Egyszerre gondolkodom és cselekszem. Ez jónak látszik, hiszen gördülékenyen haladnak a dolgaim. Egy ideig bírom, aztán rájövök, hogy gondolkodni és cselekedni, tervezni és megvalósítani egyszerre nem könnyű dolog.- Előre cselekszem, és aztán gondolkodom... Úgy érzem nem kell részleteznem millió + egy félreértés és ezáltal harag, düh stb. alapja ez a gondolkodás. Ezek a lélek szempontjából tipikus fekete jellegű dolgok. Elnyelnek mindent és nem látszik semmi. A teljes fehér fény az útmutató fényesség Jézus világossága, melyben nincs többé késő, korán stb. csak a lelki béke. „Az elrepedt nádszálat nem töri el a szunnyadó parazsat nem oltja ki.” Isten azért küldte Egyszülött Fiát a világba, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ha egy ember vét, az anyagi világban a késő - korán, igen - nem fogságába kerül, és elvész. A lelki világban ugyanez máshogyan történik. A bűnös megítéltetik, bűnhődik, és feloldozást nyer. Aki megalázkodik, az felmagasztalta- tik, aki felmagasztalja magát az megaláztatik. Legjobb példa erre a vámszedő és a farizeus példázata. A farizeus cselekedeteiben követte Isten parancsait, ám lélekben elutasította. A vámszedő munkájánál fogva nem volt a legnépszerűbb és ezt jól érezte. Úgy érezte, hogy ha az ember ellen vét, Isten ellen is vét, ezért kérte bűnei bocsánatát Istentől. Az egyik esetben a testi „IGEN” formálódott lelki „NEM”-mé, a másik esetben ugyanez történt fordítva a testi „NEM” formálódott lelki „IGEN”-né. Hasonló helyzetet mutat be a szőlősgazdának és két fiának példázata is, azonban itt belépnek a fizikai élet tényezői is. Ebben az esetben tulajdonképpen nincs sem „JÓ”, sem „ROSSZ”, vagy megbocsátható, és megbocsáthatatlan. Ez a történet a fizikai élet csapdáiba kalauzol. Az egyik fiú azt mondja „igen”, és „nem”-et cselekszik. Ez egyértelmű bűn, nem kell részletezni. A másik fiú „nem”-et mond és „igen”-t cselekszik. Ezt mi az anyagi világban szintén elítéljük, hisz hogy néz ki az, hogy nem számítok valakire, csak egyszerűen „betoppan”. Ez mind-mind időfüggő dolog, tipikusan az előbb cselekszem, aztán gondolkodom kategória. Ezek a példák azt mutatják, hogy jobb Jézus útján járni, hiszen ennek az útnak a végén ott a megbocsátás, az Úr feloldozó kegyelme, valamint azt, hogy a „testi” élet a sötétségbe, míg a „lelki” élet a világosságba vezérel. Plauschin István Az Úr csodásán működik... Az első evangélikus konfirmáció a Magyar Honvédségnél Azzal a szólásmondással is kezdhetem e rövid híradást: Megtört a jég. Eddig ugyanis a Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat keretében csak a református testvéreink örvendezhettek ilyen jellegű szolgálatnak. Most több mint féléves előkészület után megkonfirmálhattuk Csemi László sorállományú katonát, Krisztusban testvérünket. Hogyan jelentkezett? Nem tudom. Horváth Béla százados, beledi evangélikus származású testvérünk volt mindennek mozgatója. Az édesanya, aki evangélikus, szeretettel és nagy tisztelettel szólt Scholz László, majd Boros Károly egykori Budapest- zuglói lelkészekről, akik lelki- pásztorai voltak. Ifjú testvérünket annak idején Káldy Zoltán püspök keresztelte a Deák téren. Aztán, az élet, meg a sors másként alakult, de igaz és helytálló, a címben is idézett éneksor: Az Úr csodásán működik. Ő ébresztette fel az Isten megismerése utáni vágyakozást a fiatal katona szívében, Ő adott Horváth Béla személyében mindig kész segítő testvért. A konfirmáció ünnepi eseménye a Magyar Honvédség Buda- pest-Zách utcai laktanyájának imatermében történt. Szándékosan itt és nem valamelyik templomunkban, mert ezzel is szerettük volna kifejezésre juttatni, hogy a katonáink vallásgyakorlása nem csak törvényileg, írásban biztosított jog, hanem valóság. Másfelől vágyat is kívántunk ébreszteni és bátorságot önteni azok szívébe, akik az „odafennvalók” iránt is érdeklődnek. Család és katonák valamint honvédségi alkalmazottak jelenlétében, a konfirmációi káténk kérdéseire adott kifogástalan válaszokkal, jó bizonyságot tett keresztyén hitéről Csemi László. Öröm töltötte be szívünket, akkor, amikor sokan - nem csak családtagok - vele együtt úrvacsorát vettek. Istennek legyen hála ezért az örömünnepért. Isten tartsa meg a hitben és az örvendező keresztyén életben ifjú testvérünket. Köszönet az egység parancsnokának, Littomericzky ezredes úrnak is, aki mindig készséges és megértő volt a felkészítés során. Ebéden látta vendégül, hozzátartozóival együtt, a megkonfirmált katona testvérünket, így is emlékezetessé téve az eseményt. Szalay Tamás Műemlék evangélikus templomok Pest megyében Albertijától Tápiószentmártonig ZENEI TÁBOR SOPRONBAN Albertirsa messziről kiemelkedő látványa az 1778- ban épült evangélikus templom, gazdagon tagozott kiállítású főhomlokzattal és toronnyal. Boltozatos belsejében klasszicista oltár előtt nőtt fel a szomszédos papiak szülötte, Tessedik Sámuel. Emléktábla őrzi a híres lelkész-botanikus emlékét és a Tó u. 9. alatti FALUHÁZ. Aszód evangélikus templomának belső berendezése közül kiemelkedő a XVIII. század körüli oltár. Az ismeretlen mestertől származó kompozíció egyike a leggazdagabb magyarországi alkotásoknak, mestere ismeretlen./! ceglédi 1896-ban épült neogótikus, karcsú tomyú templomot Sztehlo Ottó tervezte. Udvaron álló egyetlen homlokzati tornyos, koraklasszicista épület 1834-ből az ikladi templom. 222 éve szentelték fel a domonyi, 1776 körüli, kereszt alaprajzú templomot: belső berendezése figyelemre méltó korabeli alkotás. A penci, 1830-ban épített templom a klasszicista későbarokk stílust képviseli, a péteri a klasszicista építészet kiemelkedő alkotása. Műemlék jellegű a Beleznay család költségén épült pilisi templom éppen úgy, mint a Tápiószentmárton központjában álló, klasszicista stílusban épült evangélikus templom, mely mai formáját a XIX. században kapta, s a boltozatos belsőben a főoltárt Kiss Bálint Krisztus az olajfák hegyén című festménye díszíti... Csak néhány kiragadott'mondat a Vendég Váró útikönyvsorozat legújabb kötetéből. A „Látnivalók Pest megyében” igen részletesen, gondosan számol be a legkisebb község, falu látnivalóiról is, de külön kiemeli a múlt értékeit, történelmi, művészeti emlékeit, ősi és ma élő hagyományait. A magyar várostérképek valamennyi települést feltüntetik, közúti és vasúti megközelítését, a túraútvonalakat, még a horgász- és vadászhelyeket s az egészségügyi, megyei éghajlati információkra is gondoltak. A Vendég Váró legújabb útikönyve - a más területekre már korábban megjelentekhez hasonlóan - színes, szórakoztató és ismereteket bővítő olvasmány gazdag képanyaggal. Érdemes lapozgatni diákoknak és felnőtteknek egyaránt. Hazánk, hazai értékeink jobb megismerését segíti. Sebeiken Pálma Az ikladi evangélikus templom Az iskolai oktatás ugyan befejeződött, a soproni Hunyadi János Evangélikus Általános Iskola mégis vidám, önfeledt gyermekkacagástól, ének- és zongorahangtól volt hangos az elmúlt héten. Birtokba vették az Evangélikus Egyházmegyei Zenei Tábor lakói. A Soproni Ünnepi Hetek ideje alatt hagyományosan - felekezeti különbség nélkül - működik a tábor - mondja Weltler Sándor soproni lelkész, a tábor lelkészi vezetője. A zenei tábor célja egyházzenei kultúrkincseink ápolása, gyermekeinknek, fiataljainknak a keresztyén erkölcs, a testvéri szeretet szellemében történő nya- raltatása. A hét során az igék Isten kegyelmi ajándékairól szólnak, és a zene szeretetén túl az itteni képzés - énekkar, szolfézs, harmónium, orgona - jó alapot nyújtanak a magasabb zenei tanulmányokhoz, a kántorképzéshez. Az ilyen jellegű zenei tábor az idén a hatodik, de a zenei táboroztatás a „nehéz időkből” származik, amikor ennek a keretében történt a keresztyén szellemű nevelés. Egyébként a zenei tábor résztvevőinek bőven jut ideje játékra, sportra is. Weltler Sándor a „stafétabotot” két éve adta át Wagner Szilárd teológushallgatónak, a Győr-Soproni Egyházmegye zenei előadójának, aki Istentől áldott zenei tehetséggel, szakmai hozzáértéssel, lendülettel szolgál a táborban, és az egyház zenei életében. Lelkes és szolgálatkész munkatársai a tábor oktatói Csornai Éva és Csornai Anikó, Szalay Szabolcs ének- egyházkamagy szakos főiskolai hallgató, Csizmadia Béla soproni kántor és Weltler Sándor lelkész. A Zenei Tábor Zászkaliczky Pál, a budapesti Evangélikus Tfeológus Otthon igazgató-lelkészének igehirdetésével és záróhangversennyel ért véget a templomban. Az igehirdetés Csel 19,1-7 alapján a krisztusi kegyességről szólt, erre a Szentlélek indítja el az embert, amikor rávezet arra, mi történt velünk a keresztségben. A záróhangverseny műsorában Csizmadia Béla kántor és Wagner Szilárd orgonajátékában gyönyörködhettünk, akik Buxtehude- és Bach-műveket adtak elő. Buxtehude: Bízom benned Uram című szólókantátájának áriáját Dr. Altorjay Kinga énekelte meleg tónusú, drámai koloratúrszoprán hangján. A záróhangverseny bensőséges, színvonalas színfoltja a Zenei tábor kórusának előadása volt. Hittel és meggyőződéssel énekelték a „Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel, Ő felruház és táplál, Rád gondot ő visel” című kánont. Birkásné Dr. Pápay Judit
