Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-08-03 / 31. szám
Evangélikus Elet 62. ÉVFOLYAM 31. SZÁM 1997. AUGUSZTUS 3. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI TIZEDIK VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ARA:40 FT Mily szörnyű, utálatos ember vagyok én! Ha te nem üzennéd, Uram, hogy te azért jöttél a világra, hogy megtartsd a bűnösöket, el sem hinném, hogy te ilyen embert is szeretni tudsz, mint én. Csodálva, imádva tekintek szerelmed nagy mélységébe, Uram! __________________________Túróczy Zoltán “ A TARTALOMBÓL “ „...HOGY SZÓT ÉRTSÜNK EGYMÁSSAL” „HARMAD- ÉS NEGYEDÍZIG” TANÉVZÁRÁS A TEOLÓGIAI AKADÉMIÁN GRAZ, 1997 Ritmus - variációkkal Istentiszteleti élet a grazi ökumenikus nagygyűlésen Feszes ritmus - szinte végtelen variációs lehetőséggel. A grazi ökumenikus eseményt így éltem át, s hangsúlyos volt számomra mindkét szó. Feszes ritmus, adott keretek - azaz nincs esetlegesség, balul sikerült improvizáció. Variációs lehetőségek, szabad mozgás - azaz nem kísért a keserűen kötelező, s a csalódottság sem, hogy „ez nem az én műfajom”. Kötöttség és szabadság szép harmóniáját élhette át Grazban a rendszeres istentisztelet-látogató is. Mind az öt „munkanapnak” üzenete volt: Istenhez tartozás - elszakadás - inkamáció - kereszt - feltámadás. Egy-egy nap spirituális mondanivalója e témák köré épült. Fontos volt megfigyelni, hogy a klasszikus téma és üzenet a különféle feldolgozásokban hogyan jött közel az emberhez, hogyan nem maradt meg szép, de távoli teológiai fogalomnak. Két veszélyes csapdát is elkerült ezzel ez az istentiszteleti ritmus. Veszély, ha klasszikus témáink könyvbe zárt témák, „mennybe zárt témák” maradnak, és sohasem érkeznek meg a földre, holott csak itt tudják elérni az embert. Ettől a céltévesztéstől félve gyakran belelépünk a másik csapdába: olcsó témát választunk, hogy kizárjuk a könyvbezártság, az elméletben maradás veszélyét. Pedig az a művészet és az a teológia, ha közel jön a klasszikus téma. Mindig ez a jó istentisztelet, a jó prédikáció, a jó gyülekezeti alkalom. Erre kell törekedni. Gazdag és tartalmas spirituális élete azért volt Graznak, mert megtalálta az utat klasszikustól az emberközelig. Három istentiszteleti alkalom volt mindennap: reggel, délben és este. A reggeli istentiszteletek két ütemben, két helyszínen zajlottak. A „reggeli ima” az istentiszteleti sátorban, a bibliatanulmány pedig sok csoportban, sok helyszínen. Gyönyörű harmóniát alkotott e kettő napról napra egymással. Álljon itt erre egyetlen példaként az első nap témája! Istenhez tartozásunkat teremtmény voltunk tudatosításában élhetjük át. Része és élvezője vagyunk a teremtett világnak. A reggeli áhítat gazdag liturgikus rendjében helyt kapott egy jelképes cselekedet. Virágokat, gyümölcsöket kaptak és adtak egymásnak az istentiszteleten részt vevők, hogy tapintsuk, lássuk, szagoljuk, ízleljük: Isten teremtett minket és rendelkezésünkre bocsátotta a teremtett világot. A reggeli imát követő órában elmélyült szellemi munkával tanulmányozhattuk ugyanezt az üzenetet a 104. Zsoltár mondanivalójának kibontásában. Ezen a ponton kell megemlítenünk, hogy a bibliatanulmányok sorában 2-2 igen értékes munkát kaptunk magyar résztvevőktől. Békés Gellért bencés professzortól és Karsai Eszter református lelkésztől. A déli imák nagyon egyszerű keretben, pár percben ugyancsak a nap témáját dolgozták fel néhány imádság és ének formájában. Helyük a délelőtti program és az ebéd közötti időben volt egy csendes, intim, amolyan belső udvarban. A jó adottságok ellenére sem voltak ezek az áhítatok népszerűek. Ezrek ültek az istentiszteleti sátorban minden reggel. Esténként megteltek Graz templomai. Délben a - sokszor már zavaróan hangsúlyos - hirdetés ellenére néhányan lézengtek csak az áhítat helyszínén. Akiknek ez a feladatuk, nyilván le fogják vonni a következtetést és a tanulságot. Mert elemzésre szorul a kudarc is. Ha nem találunk hangot vagy nem értik ^ szavunkat, meg kell próbálni választ adni a miértre. Szomorkodni, szégyenkezni, mérgelődni, csak azért is nekiveselkedni nem elég. Esténként kinyitották nekünk Graz templomait. Különböző felekezetű templomokban tartottak különböző stílusú és műfajú istentiszteleteket. Volt hagyományos esti istentisztelet igehirdetéssel, sőt ökumenikus változata - több igehirdetéssel. De volt anglikán, római katolikus és ortodox ves- perás, baptista és metodista isten- tisztelet, dia-meditáció, tánc-meditáció, ifjúsági és családi istentisztelet, volt pantomim és orgonazenés áhítat, taizéi esti ima. A város 6-8 temploma várta minden este egymástól műfajban teljesen eltérő istentisztelettel a nagygyűlés résztvevőit és a graziakat. Minden este voltam istentiszteleten - soha másmilyen, mint zsúfolt templomban. Természetesen nem a tömeg és nem a népszerűség adja valaminek a lelki értékét - bár ezt a jelzést legtöbbször a bűnös önteltség vagy a kétségbeejtő rugalmatlanság hagyja figyelmen kívül -, Graz azonban kétségtelenül megpróbált valamit, ami figyelemre méltó. Azt az üzenetet próbálta istentiszteleti értelmében megszólaltatni, hogy Istent dicsérni és szavát meghallani végtelen sok, gyönyörködtető, áhítatkeltő, elgondolkodtató, emberszívet megérintő formában lehet. Csak az üres rutin, az unalom és a szürkeség maradt Grazon kívül. Minden lehetséges formában hangsúlyozták, hogy az utolsó nap istentisztelete nem záró istentisztelet. Küldő-áldó istentiszteletnek nevezték, jelezve, hogy akik jelen voltak, azért kaptak valamit Grazban, hogy továbbvigyék. Azt remélem, a grazi istentiszteleti szellem is misszióba indul, és bejárja Európát. Szabóné Mátrai Marianna A megnyitó istentisztelet gyülekezete Levél a Lutheránus Világszövetség Tagegyházainak Krisztusban Kedves Testvéreink! Feltámadott Urunk Jézus Krisztus nevében: kegyelem és békesség Néktek! Mi, a Lutheránus Világszövetség 9. Világgyűlésének küldöttei köszöntünk Benneteket. Azt hirdetjük, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapasztalhattunk az élet igéjéről... és bizonyságot teszünk róla (ÍJn 1. kk.). Hongkongban gyülekeztünk össze, ebben az ázsiai, élettől nyüzsgő ipari központban, az erőteljesen szekuláris jellegű világban, ebben hív Krisztus bennünket bizonyságtételre. Néhány nappal ezelőtt Hongkong visszatért Kínához. Az átállás élményét a túlhangsúlyozott bizonytalanság és reménység vette körül. Amikor mi, a Világszövetség 50. évfordulóját ünnepeljük most, naponta egy olyan zászló alatt ültünk össze, amely Krisztust kiterjesztett karokkal ábrázolja. Ezek a karok emlékeztetnek minket arra, hogy Ő biztosította nekünk az egymással növekvő közösség áldásait az elmúlt 50 esztendőben, és ezek a karok jelentenek kihívást számunkra, hogy emlékezzünk arra, mit jelent Isten világméretű szeretete. Hongkongban a keresztények parányi kisebbséget jelentenek. Maga ez a tény sajátos ösztönzést jelenthet Világgyűlésünk témájához: ,J(risztusban - tanúságtételre hívattattunk. ” Minden reggel bibliatanulmányozásra gyülekeztünk össze, ezeket az alkalmakat az LVSz-ben képviselt hét régió egy-egy küldötte vezette. Figyelmesen hallgattuk az igét, amit lPt 2,9-10- ben olvashatunk: „Ti azonban választott nemzetség, ki- * rályi papság, szent nemzet vagytok, Isten saját népe, azért, hogy annak hatalmas tetteit hirdessétek, aki kihívott titeket a sötétségből, az 0 csodálatos világosságára. ” Ez a bizonyosság vált alapjává problémáink megvitatásának, bizonyságtételünk lehetőségének és a kortárs világban folytatott dialógusunknak. Egyben ez a nagyszerű (tiszteletet parancsoló) feladata is mindazoknak, akik keresztényeknek merészelik nevezni magukat a jelen pluralista társadalmakban: hogy Jézus Krisztust, akit megfeszítettek, szóval és tettel igazolják, jelenítsék meg, hogy valóban O a világ üdvözítője. A Világgyűlés gondoskodott arról, hogy átélhessük világméretű evangélikus közösségünk gazdagságának és elevenségének élményét. Azt reméljük, hogy a világgyűlés résztvevői saját egyházukban majd megosztják veletek ezt az élményt. Figyeltünk a világ minden részéből érkezett testvéreink hangjára, hallottunk örömeikről és bajaikról (kínszenvedéseikről). Megosztottuk közös hitünk tanúságtételének izgalmát a nagyon változatos kifejezések során. Lelki közösségünket ünnepeltük imádságban, igehirdetésben, éneklésben, bibliatanulmányozásban. Közösségünk Isten drága ajándéka, amely arra kötelez, hogy közösen vigyázzunk erre az értékre, kezeljük felelősen, sőt terjesszük ki ezt a közösséget minden keresztény felekezet irányában. Világgyűlésünk idején megtapasztaltuk hongkongi evangélikus testvéreink vendégbarátságát, szeretetét és osztoztunk velük a közösségben. Végigtekintettük az LVSz működését az elmúlt hét esztendőben a Curitibában tartott 9. Világgyűlés óta (1990), és állandóan szinte időzavarral küszködtünk, hogy felvázolhassuk a következő évekre az LVSz életének és munkájának főbb irányvonalait. Örömmel üdvözöltük ökumenikus vendégeinket, és újra megerősítettük aktív részvételünket az ökumenikus mozgalomban. Új Tanácsot választottunk, és megválasztottuk az LVSz új elnökét, a németországi Christian Krause személyében - ők viselnek különleges felelősséget majd a következő időszakban a Lutheránus Világszövetségért. Hamarosan megkapjátok a 9. Világgyűlés üzenetét és határozatait. A határozatokban többek között:- ösztönözzük a tagegyházakat, hogy gyakoroljanak nyomást a kormányokra és más intézményekre; szabadítsák meg a fejlődő országokat a nemzetközi adósság terhétől, forduljanak a kormányokhoz, hogy létesítsenek pénzalapot egy hivatalos fejlesztési segély- programra (Official Development Assistance)- követeljük azoknak az afrikai egyházaknak béke- törekvési támogatását, akik jelenleg konfliktushelyzetben vannak- kifejeztük erőteljes támogatásunkat a földi aknák globális eltiltása érdekében- újra megerősítettük az LVSz elkötelezettségét a nők teljes bevonására mind az egyházban, mind a társadalomban és a nők ordinációjának célkitűzését minden tagegyházban- imádságot és támogatást kérünk az indiai szegények és az elnyomott dalitok (kaszton kívüliek) érdekében- hangsúlyoztuk az egyházak gondoskodó szeretetét és érdeklődését azokért az emberekért, akik H1V- pozitívak, vagy AIDS-ben szenvednek- bátorítottuk az LVSz-t és a tagegyházakat, hogy aktív módon vegyenek részt az írástudatlanság elleni küzdelemben, és hogy mozdítsák elő a fiatalok vallásos nevelését és vezetővé formálásukat- kifejeztük köszönetünket az evangélikus-római katolikus közös nyilatkozatért a megigazulásról szóló tanítással kapcsolatban (Joint Declaration on the Doctrine of Justification), amelynek elfogadásával mind a tagegyházak, mind a Római Katolikus Egyház részéről történelmi jelentőségű lépést tehetünk a teljesebb egységhez vezető úton- örömmel üdvözöltük azt a mozgalmat, amely teljes közösséget hoz létre evangélikusok és a világ különböző részén élő anglikánok között, valamint azt a haladást is, amely a dialógusok terén tapasztalható: az ortodoxokkal, metodistákkal, reformátusokkal és más egyházakkal kapcsolatban- prioritást biztosítottunk a missziónak és evangéli- zációnak most és a következő években,- felhívtuk a figyelmet a 2000. év megünneplésére, aktív részvételre Jeruzsálemben. Nyilatkozatainkban aláhúztuk Jeruzsálem jelentőségét, mint olyan városét, amely két nemzetnek, három vallásnak és több egyháznak a székhelye, és ezek feladata a kiengesztelődés (megbékélés) előmozdítása a Közel-Keleten, a békefolyamatban. Ismételten kértük az LVSz-t és a tagegyházakat, hogy növeljék erőfeszítéseiket mindenütt a vallásszabadság előmozdításában és annak fenntartásában. Kinyilvánítottuk támogatásunkat a Kelet-Timorban folyó béketárgyalások ügyében, és reménységünket fejeztük ki Hongkong jövőjét illetően és az emberi jogok teljes alkalmazása érdekében Kínában. Erről a Világgyűlésről küld Isten minket abba a világba, amelyet ezek az említett és még más problémák is jellemeznek. Ez a világ gyógyulás, igazság, kenyér, környezetvédelem, erkölcsi tájékozottság és megbízható reménység után kiált. Krisztusban ebben a világban való tanúságtételre hívattattunk el, mégis túlságosan is gyakran nem követtük ezt a hívást. Nem szerettük Istent és felebarátainkat úgy, mint kellett volna. Ezért könyörgünk, hogy Isten Szent Lelke vezesse az LVSz-t és tagegyházait életünk megújulására és olyan misszióra, hogy egyre inkább Isten megfelelő eszközeivé válhassunk az O üdvözítő és átformáló céljai érdekében, az egész emberiség javára. Hívunk benneteket, hogy velünk együtt folytassátok hitünk zarándokújának járását. Isten - az Atya, Fiú, Szent Lélek - áldja meg és tartsa meg közösségünket egymással, hogy örvendezéssel dicsérhessük Istent egy szájjal, és szolgálhassuk Isten világát sok kézzel. Fordította: Dr. Hafenscher Károly. TANÉVZÁRÁS A TEOLÓGIAI AKADÉMIÁN A címben szereplő elnevezést utoljára írtam le, mert éppen a rektori beszédben hangzott el, hogy az új - a zsinat által is jóváhagyott - neve ennek az egyetemi fokozatú intézményünknek: Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE). Január 1-jétől önálló jogi személyiségű intézmény. Az egyetemi ünnepi ülés előtt az istentiszteleten Zászkaliczky Pál otthonigazgató hirdette az igét. ApCsel 8,35 versét olvasta: „Fülöp beszélni kezdett és az írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. ” Mindenféle keresztyén papi szolgálat célja Jézus Krisztus evangéliumának hirdetése. Fontos a jó egzegézis, a biblia-teológiai összefüggések, a homiletika szabályainak megtartása, a retorika, a jó kiejtés - ezek legyenek meg, de ezekkel együtt hirdetni kell Krisztust! Kicsoda Jézus Krisztus? Aranymondásokat gyártó tanító? fantasztikus vitapartner? példakép?... Ez is, az is, sok minden más, de elsősorban Megváltó, Szabadító. Mindenünnen el lehet és el kell jutnunk Jézus Krisztusig. De szolgálatunk tartalma - célja csak akkor lehet Jézus Krisztus, ha Ő az életünk Ura! Dr. Reuss András rektor beszédében a tanévet mozgalmassá tevő eseményekre mutatott rá: elkészült a könyvtári olvasóterem átalakítása és új berendezése - önálló jogi személyiségként jegyezték be az Evangélikus Hittudományi Egyetemet. De mindezt az év re- formátori eseményére építve mondta el: „születésének 500. évfordulója évében Philipp Melanch- thon az egyik tájékozódási pont. Egy másik pont, hogy megérkezett az egyetemre az információs korszak áhított vívmánya: az Internet. „Az Internet a könyvnyomtatáshoz képest valóban paradigmaváltás, nem a betű világának a vége, hanem az írott gondolatokhoz való hozzáférésnek is új lehetősége... Meg kell tanulni válogatni... Az önálló ítélőképességet minden ér- (Folytatás a 3. oldalon)
