Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-07-20 / 29. szám
Zsinati Híradó 1997. július 20. A szertartásban résztvevő lelkészek Képek az istentiszteletről Igét olvasnak: Márkus Géza, dr. Kováts Istvánné és dr. Koczor Miklós A liturgus: Mekis Adám A templomban tartott istentiszteleten az énekeskönyvünk 14. (énekes) liturgiája szerint folyt a szertartás. Mekis Ádám acsai lelkész volt a liturgus. Az igeolvasásokat Márkus Géza, dr. Kováts Ilona és dr. Koczor Miklós végezte. Az ökumenikus imádságot a lutheri vesperából vett imádság szövegével Sztruhár András, Jancsó Kálmánná és Thumay Béla zsinati tagok mondták. Az úrvacsoraosztásban D. Szebik Imre püspök, Zászkaliczky Péter Deák téri és Fatalin Helga büki lelkész segített. A hálaadó istentiszteleten D. Szebik Imre püspök mondta az igehirdetést: Zsinati Te Deum. Ef4,3-4 _ Te Deum laudamus - Téged Úristen dicsérünk, hogy 6 éves zsinati munkánkat befejezhettük. Az 1991. június 8-án egybehívott zsinat: Korszaklezáró és új korszakot nyitó zsinat volt. Mélyből feltörő demokratikus igényeket megfogalmazó és elesett egyházunkat felépíteni törekvő zsinat. Egyúttal a leghosszabb ideig tartó és legnagyobb gyakorisággal ülésező zsinat volt. Mély ellentéteket hordozó, ellentéteket jól-rosszul kezelni tudó zsinat zárult le, amely a feszültségeket részben oldotta. Törvényalkotó feladata mellett spirituális egységet és állandó tájékoztatást adó megbízatása is volt. Már most sejthető, hogy bizonyos törvényei további megfontolást s feltehetően módosítást igényelnek. Idetartozik'pl. a közgyűlések'látszatdeffiokráciát'su-1 galló tágult jogköre. Illeszkedik nagy századvégi zsinataink sorába.- ■ 1 v 1791-ben először hívják egybe az egész ország területén élő evangélikusok képviselőit az edictum tole- rantiae jegyében (472 egyházközség volt egyházunkban 6300 lélekkel). E zsinat törvényeit soha sem tudták kihirdetni. A kyriarchia és a hierarchia feszültsége különösen érezhető volt. 1891: a kiegyezés biztosította konszolidáció jegyében egybehívott zsinat, amely evangélikus alkotmányt fogalmazott, s amelyet beárnyékoltak a nemzetiségi ellentétek (1891-ben 630 egyházközség volt 1 millió lélekkel). Hangozzék emlékezetül a zsinat záróimádságából néhány mondat, amely Zelenka Pál tiszakerületi püspök ajkán csendült fel: tyAldd meg egyházadat nagyjaiban és kicsinyeiben, vezetőiben és vezetésben, hogy idők és viszonyok változása ne tegye Hideggé a szentélyeket, ne apassza a munkások számát, né bontsa fel a szent korlátokat, amelyeken belül él és hat az apák hite, az anyák fohászával, mely külső szegénység mellett is gazdaggá tette egyházunkat eddig. Fogadd el imént leborult gyermekeid hálafohászát kegyelmesen. ” Ekkor egyházunk 630 egyházközségben 1 millió lelket számlált. y 1934-37-es zsinatunk a trianoni veszteség jegyében összehívott zsinat volt, amely egy kiszélesedett szolgálat külső kereteit szabályozta az 1/3-nyi területen munkálkodó, szolgáló magyarhoni lutherániában: autonómia, paritás, szabadság - presbiteri alapelvek (1937-ben 333 egyházközségben 602 155 lélek volt). Csendüljön fel néhány mondat Dr. Kapi Béla püspök imájából, melyet a zsinat bezárásaként mondott: „Szíved elé borulunk örökkévaló Isten és téged áldunk mindazért, amit velünk cselekedtél és elvégeztettél... Könyörögve kérünk, adj lelket és erőt a Te anya- szentegyházad szolgálatára, hogy az elvégzett munka eredményét, a hitelesítő pecséttel ellátott törvénykönyvet átvihessük az életbe, és úgy munkálkodhassunk, hogy a Te országod is épüljön, ne csak a földön, hanem a lelkekben is. ” 1991-97-es zsinat a nemzet visszanyert függetlensége és az egyház visszakapott önállósága jegyében tartott zsinat volt. Istené legyen mindkettőért a hála. Most pedig hajoljunk az Ige fölé, hadd cselekedjen általa bennünk az Isten. Az az Isten, aki a jót elkezdte, s aki ígérete szerint teljességre is viszi bennünk. Az efezusi levél az egyház levele. Valószínűleg körlevél volt a 70-es évek tájékáról. Luther igazi páli levélnek tartja, amelyben a maga sajátos módján szól az apostol. Vilmár szerint páratlan irat az újszövetségben, az egyház lényegének alapvető kifejtése. Richter (német teológus): Istennek a történelemben tett útja végét jelenti az Egyház felfedezése. Barclay: az efezusi levél a keresztény gondolkodás csúcsa és koronája. Mit üzen e néhány sor? 1. Sietni, igyekezni, törekedni kell: A Lélek egységére, a spirituális egységre. A békesség kötelékének megőrzésére. A reménység jegyében a munka folytatására. Tartozhatunk különböző kegyességi irányzatokhoz. Megtalálhatók sorainkban az egészséges pietiz- mus képviselői éppúgy, mint a helyes tanítást hangsúlyozók. Megtalálhatók a kultúrprotestáns értékek képviselői éppúgy, mint a hitvallásosságot különösen fontosnak tartók. Tartozhatunk különböző teológiai felfogást vallók táborába. Lehet némelyikünknek Barth, másoknak Bultmann, Tillich, vagy Eduard Schweitzer a tanítómestere - de ugyanazt a Jézus Krisztust hirdetjük. Tartozhatunk különböző egyházpolitikai álláspontot képviselők táborába. Állhat hozzánk közel Ordass Lajos vagy Ihróczy Zoltán eszmerendszere, de ugyanaz a Lélek hívott el s munkálkodik bennünk. Tartozhatunk különböző egyházjogi álláspontot képviselőkhöz, mégis a döntő: ugyanaz a Lélek hívott el a szolgálatra és munkálkodik bennünk. Melanchthontól maradt fenn figyelmeztetésül: Wir haben wahrlich nicht Lust, oder Freude an Uneinigkeit (Nem gyönyörködünk az egyet nem értésben) Mert a Lélek, csak a Lélek, s nem a törvény elevenít, újít meg, újíthatja meg egyházunkat. Jöjj teremtő Szentlélek, látogasd meg a te néped: Veni creator Spiritus, mentes tuorum visita. 2. Sietni, törekedni, igyekezni kell a békesség kötelékének megőrzésére. " " Az eredeti'szó: auv5sapo<;'= bilincset is jelent. Felelősek vagyunk a békességért. ■' Isten a békesség bilincsét helyezi ránk' A békesség kötelezettségétől tehát nem szabadulhatunk. Miből táplálkozik a békesség? Isten békességet szerző cselekedetéből. Már a karácsonyi éjszakán elhangzik: Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön és az embereidhez jó akarat. A feltámadott Jézus így köszönti övéit: Békesség néktek. A békesség teremtője kereszthalálával, s a békesség szerzője övéi közé hozott, bűnbocsánatot hirdető szavával, Jézus Krisztus. Amióta Jézus köztünk van - lehetséges megbékélni Istennel, mert Isten nem haragvó Isten.- lehetséges megbékélni sorsunkkal, mert Isten mindent javunkra fordít- lehetséges megbékélni önmagunkkal, mert ő elfogad minket romlott természetünkkel, hiányainkkal - miért ne fogadhatnánk el mi is magunkat?- és egymást? Csak oda küld áldást, ahol békességben, egyetértésben élnek övéi. Csak annak az egyháznak van hitele a társadalomban, amely megbékélt, vonzó emberi közösségbe hívja övéit és a megtérésre igyekvőket. 3. Sietni, törekedni, igyekezni kell a reményteljes munka folytatására. Istennek köszönjük meg azt amit elvégezhettünk. Isten bocsássa meg amit vétettünk ellene és egymás ellen. Sokszor túlérzékenységünk vagy sértődöttségünk gátolta munkánkat, máskor vélt kizárólagos igazságunk vagy információhiányunk állt útjába a kompromisszumoknak. Bizony nem tudtunk nem vétkezni. Ezért méltán hangzik ajkunkról őszintén: kyrie eleison. Uram irgal- mazz! Már most imádsággal s reménységgel gondolunk a következő zsinat munkájára. Az egyház soha sincs készen. Mindig születőben van. Soha nem tökéletes, mindig rész szerinti, töredékes. Valami mindig hiányzik belőle. Tbrzó, mint Rodin szobrai. Melanchthon: Nati sumus ad mutuam, sermonis communicationem. (azért születtünk, hogy beszélgetésben ismertté tegyük magunkat) Mégis merjük Isten kezében tudni sokat szenvedett, fájdalmas múlttal, s biztató jelenben szolgáló egyházunkat. Amióta összeült zsinatunk, azóta 11 középiskolánk termeit diáksereg zsibongó raja népesíti be, 13 óvodánkban kicsi gyermekek tanulnak énekelni, Istent dicsérni s imádkozni, 5 kollégiumunk gondja is terhel bennünket, 140 teológus hallgató tanulva készül a lel- készi pályára. Reménységgel nézünk a holnapra, mint akik a reménység beteljesedését, az örök életet váiják. Befejezésül: hívogat maga Krisztus szent teste és vére közösségébe. Önmagát kínálja, békességét s bűnbocsánatát a nonverbális communióban. Lutherrel együtt valljuk: ,yAhol tehát azt látod, hogy bűnöket bocsátunk meg tudhatod, hogy Isten népe van ott. Mert Krisztus azért rendelte a kulcsok hatalmát, hogy a Szent Lélek ezzel szentelje meg újra az elbukott bűnöst s a keresztényeknek legyen mivel megbizonyítani, hogy ők a Krisztus szent népe e világban. ” Ámen. Ökumenikus imádság: Sztruhár András, Jancsó Kálmánná és Thumay Béla Hálát adunk neked Urunk, hogy kormányzód a világot és hogy gondoskodásod kiterjed az emberi közösségek jó rendjére és vezetőire is. Hálát adunk, hogy új lehetőségeket nyitottál hazánkban az ország és a közösségek vezetésére, hogy ránk bíztad, hogy egyházunk szolgálatának, szervezetének és életének szabályait meghatározzuk, hogy adtál testvéreket a zsinaton, akik áldozatosan dolgoztak azért, hogy feladatainkat eredményesen végezhettük. Megváltjuk, hogy nem voltunk kitartóak véleményünk lelkiismeretes kialakításában, nem voltunk okosak és bátrak, nem voltunk szelídek és testvérszeretők megszólalásainkban, hogy nem tiszteltük azokat, akik a vezetés küzdelmét vállalták és nem előlegeztünk bizalmat nekik, hogy nem osztottuk meg a vezetés gondjait más küldöttekkel és nem tettünk meg mindent azért, hogy sokan vállaljanak részt a szolgálatban és a vezetésben. Bánjuk, a zsinati munkában való kényelmességünket, indulatosságunkat, A gyülekezet imája szeretetlenségünket, másokra- nem-figyelésünket. Kérünk, hogy bocsásd meg mulasztásainkat, és mentsd meg egyházunkat a mi bűneink következményeitől. Dicsőítünk a Krisztusért, aki magára vállalta a mi bűneinket is. Dicsőítünk, hogy a Krisztusban ajándékozott bocsánatoddal újra lehetőséget adsz jó szolgálatunknak. Adj szívünkbe alázatot, hogy aki első akar lenni közöttünk, akarjon szolgája lenni a többieknek. Erősíts minket, a hűséges, fegyelmezett és áldozatos szolgálatban. Add Szentlelkedet, hogy világosságban szolgáljunk és ne sötétségben tévelyegjünk. Hallgass meg minket, kegyes Urunk! Mi, szegény bűnösök, könyör- günk: Kegyelmesen hallgass meg minket, kegyes Urunk! Anyaszentegyházadat kormányozd és igazgasd! Egyházad minden szolgáját, püspököt és lelkészt üdvözítő igédben és a szent életben őrizz meg! Minden tévtant és viszályt közülünk távoztass! Minden tévelygőt és elhitetettet az igaz útra vezérelj, a sátánt a mi lábunk alá vesd! Aratásodba hűséges munkásokat bocsáss ki! Szent Lelkedet és erődet Igédben nyújtsd nékünk! Minden szomorkodót és erőtlent segíts és vigasztalj! Népünknek egyetértést és békét adj! Felsőbbségünket védd és kormányozd! Minden ínségest és bajban levőt segíts meg! Minden gyermeket és beteget gondozz és gyógyíts meg! Minden foglyot szabadon elbocsáss! Az özvegyeket és árvákat védjed és gondozzad! Minden embernek irgalmazz! Minden ellenségünknek, üldözőnknek és gyalázónknak bocsáss meg és őket térítsd meg! Földünknek termését add meg és védelmezd! Kegyelmesen hallgass meg! Hallgass meg minket, kegyes Urunk! Ámen (A lutheri vesperából) Dr. Frenkl Róbert országos felügyelő záró szavai: Ünneplő Gyülekezet, Kedves Testvéreim! Korábbi törvényeink az országos felügyelő kötelességévé és jogává tették az egyház törvényhozó Zsinatának az összehívását. Ennek alapján volt tisztem és feladatom hat évvel ezelőtt a Zsinat megnyitó beszédét tartani a fasori templomban. Ezért kértem, hogy most, amikor jelenthetem az egyház népének, hogy a rendszerváltozást követő első Zsinat eredményesen befejezte a munkáját, néhány szót ismét szólhassak, a templomban. Mert a templomhoz kötődik a Zsinat két alapvető üzenete. Egy közösség csak akkor lehet erős, akkor lehet hatékony, ha szilárd az identitása. A mi azonosság- tudatunk Isten házában, hitünkben, az evangéliumban rejlik. Innen indultunk - itt kereszteltek meg, itt konfirmáltunk - és ide térünk vissza. De van a templomnak egy másik üzenete és ez is felerősödött a Zsinaton. Az, hogy Isten népe kilép a templomból, ki kell lépjen onnan, vállalva a misszió, a tanítás és a diakónia szolgálatát a társadalomban, ahol élnie rendeltetett. Nemcsak a diktatúrában, a szekularizált demokratikus társadalomban is megfigyelhető a törekvés arra, hogy az egyházat, a híveket bezáiják a templom falai közé, korlátozva, meggátolva a szolgálatot. A demokráciában sajátos csapda ez, erős a csábítás arra, hogy feladjuk a missziót, visszahúzódjunk a közéletből, ne konfrontálódjunk etikai kérdésekben, örüljünk annak, hogy saját tiszteletreméltó kereteink között építkezhetünk. A Zsinat üzenete, a magyar lutheranizmusnak jelen kell lennie a társadalomban. Több személyes bűnbánatot, több tehervállalást, több reménységet igényeltem hat évvel ezelőtt. Ma sem mondhatok mást, elsősorban a magam számára. Könnyebben beleszaladok én is a mások bírálatának, az ítélkezésnek a zsákutcájába, mint hogy a saját bűneimet látnám egy-egy kudarc mélyén, gondolva a nehéz zsinati munkafolyamat kudarcaira is. Vélem, valamennyire mégiscsak sikerült hitelessé tennünk, hogy elhatárolódtunk mindattól, ami az egyház közeli és távolabbi múltjában nem vállalható, hogy egy megújuló egyházért könyörgünk és tevékenykedünk. Tálán a zsinati munkának az új törvényekben mérhető teljesítménye is elfogadható. De mi van a szívekben? Bizonyos, hogy egyházunkban, az egyházi közéletben, a sajtóban a meglévő konfliktusok, feszültségek, a társadalommal szinte össze sem hasonlíthatóan, sokkal kultúráltabban, elfogadható stílusban zajlanak, kerülnek felszínre. De elégedettnek kell-e lennünk, elégedettek lehetünk-e ennyivel? Lehet-e addig megújulás, amíg egyházi emberek és csoportok fontosabbnak tartják mások hántását, akár a kirekesztést, mint a személyes bűnbánatot és a megbocsátó szeretetet? Keresztények, Krisztus-követők vagyunk-e valójában, vagy csak egy szín a gondok ellenére örvendetesen demokratizálódó pluralista társadalomban? Nem tudom, csak a jövő fogja eldönteni, melyek a Magyarországi Evangélikus Egyház valódi prioritásai. Vajon az új törvények keretül szolgálnak majd arra, hogy embereket tényleg Krisztushoz vezessünk, szeretetének a csodáját közvetítsük számukra, vagy egy-szervezet túlélését szolgálják majd csak a törvények, ez sem kevés, de ez az út nem vezet sehová. A több tehervállalás igénye ma időszerűbb, mint hat évvel ezelőtt volt. Nőttek a terhek és ez öröm. Mi idősek idősebbek lettünk hat évvel, de a fiatalok érett férfiakká és nőkké váltak és színre lépett egy új fiatal nemzedék. Ez igen jó. Szükség van mindenkire. Az ige- hirdetőkre és a hitoktatókra, a pedagógusokra és a szociális munkásokra, az újságírókra és a jogászokra, a templomok és gyülekezeti házak építőire, a városiakra és a falvak lakóira... mindenkire, aki hajlandó terhet vállalni az egyház építésében. Ahogy vállalták a zsinati fagok ezt a hatéves munkát minden nehézségével és örömével, keservekkel, megtorpanásokkal és újraindulásokkal. Ebben példa lehet a zsinat az egyház számára. Fogyatékosságaink ellenére vállalnunk kell a szolgálatot, a terheket. És akkor van remény, több lehet a reménység. Mert szükségünk van több reménységre. Be kell valla- (Folytatás a 4. oldalon)
