Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-07-06 / 27. szám
FIAT ALOKNAK Evangélikus Elet 1997. július 6. GYERMEKEKNEK A napsugár megérinti a rózsát és felébreszti álmából. A rózsa kinyílik. Szirmai lassan, finoman ki tárulkoznak a nap simogató melegére. Istenem, milyen szép, ahogy a meleg felébreszti az alvó rózsát. Olyan ez, mint egy imádság. (Josef Osterwalder) „FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK” Egy gyermek keresi otthonát 5. rész Ha érezte is olykor Gudrun, hogy ő és az édesanyja kicsit más, mint a környezetükben élő emberek, mégis meg volt győződve róla, hogy ő ehhez á sokszínű, boldog játszótársaktól hangos, és örökké zöldellő vadontól pompázó napsütéses világhoz tartozik. Életét Roangban élte, és egyre inkább úgy érezte, hogy ő is ennek a környezetnek a része. Ez igazán egy számunkra, európaiak számára oly titokzatos trópusi éjszakán vált világossá. Szombat este volt. A telihold korán feljött. Fehéres fénye megcsillant a nagy banánleveleken. Mintha ezüsttel vonták volna be a füvet, a fákat és az iskola épületét. Ciripelés hallatszott, és az iskola kertje felől virágillatot hozott a szél. Ilyen éjszakákon a bennszülöttek nem bírják ki, hogy a kunyhóikban maradjanak. Valahonnan dobok hangja hallatszott. Először csak egy, később egyre több, és egyre gyorsabban pergő ritmusban. A szomszéd faluból gitárhang szűrődött felénk. A diáklányok megkértek, hadd táncoljanak ezen az éjszakán. Én megengedtem nekik. Az iskolaudvaron hamarosan dobok hangjára táncoló alakok jelentek meg. Ezek tényleg az én diákjaim? Nem tudtam betelni a látvánnyal, és a zene lüktető ritmusával. Kis idő elteltével feltűnt a táncoló alakok közt egy kicsi, törékeny termetű leány, aki egy fa árnyékában, a szélen táncolt. A holdfényben látszott, hogy kókuszlevéllel díszítette a derekát. Ez a kis táncos Gudrun volt. Teljes odaadással vett részt a nagyobbak örömében. Mintha mindig is ide tartozott volna, a holdfénytől kunyhóikból elocsalo- gatott barátnők közé. Ő is a „saoreng”-et, az ősi győzelmi táncot járta, ahogy ezt az itt élők már ősidők óta tették. Miközben csodálkozva merengtem ezen a valószínűtlen éjszakai képen, valaki megérintette a karomat. Az egyik szomszédasszony volt. „Reggel le kell vágj egy malacot”, mondta mosolyogva, majd amikor értetlenül bámultam rá, hozzátette: „Nálunk ez a szokás. A szülőknek le kell vágniuk egy malacot, amikor gyermekük először vesz részt a táncban. ” Irmgard Bergmann nyomán Kösd össze! Ha egymás után összekötöd a számmal jelzett pontokat, fnegtudod, mit ábrázol a kép. Ahhoz viszont már némi bibliaismeretre is szükséged lesz, hogy megmondjad, mit visz, és kihez igyekszik a képen látható „valami”. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. Jézus az élet kenyere Jézus azt mondta nekik: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg és aki éhben- nem hisz, nem szomjazik meg soha” (Jn 6,35) Aratás idején kapjuk ezt az igét Jézustól. Vizsgáljuk meg ezt a tanítást részleteiben, és figyeljük meg, hogyan mutat utat benne Jézus az üdvösségre, és milyen örömhírt tartogat azoknak, akik erre az útra rátalálnak és azon járnak. Jézus az élet kenyere - ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy Jézus a mindennapi élethez tartozik. Ugyanúgy, amint a kenyér is a mindennapi életnek a tartozéka, hiszen ott van mindennap az asztalunkon. A kenyérrel szemben az édesség és a sütemény, főleg torta habbal csak az ünnepi élet tartozéka. Ezek nélkül meg lehet élni, ám kenyér nélkül elpusztul az ember. Jézus azt mondja magáról, hogy Ő kenyér, vagyis a mindennapunknak olyan fontos tartozéka, aki nélkül pusztulásra, kárhozatra ítéltek vagyunk. Ennek ellenére Jézust mégis sokan csak az ünnepi élet tartozékává teszik. Nemcsak azokra kell gondolnunk, akik csupán nagyünnepen vagy egyéb jeles alkalommal nyitják ki a templomajtót, hanem főként sajártnagunkra, akik esetleg vasárnapról vasárnapra beülünk a templompadokba. Magunkra kell gondolnunk azért, hogy nehogy csak vasárnapi Krisztusunk legyen! Nehogy azok közé tartozzunk, akik vasárnap végigülik az istentiszteletet és azután hazatérve - képletesen szólva - az ünneplő ruhával együtt Krisztust is beakasztják a szekrénybe, az énekeskönyvet is elteszik a fiók mélyére! Nehogy úgy gondolkodjunk, hogy a vasárnap ünnep, de a hétköznapok már egy külön világ, amelyet nyugodt lelkiismerettel meg lehet élni Krisztus, Biblia és énekeskönyv nélkül! Jézus nem engedi magát a templomba és a vasárnapba bezárni, mert akármilyen szép is a templom, akármilyen fényes és ünnepi is az istentisztelet, az csupán bezárt börtön Jézus számára, ha nem lehet O a hétköznapjainknak is ura, hétköznapi életünkben is az élet kenyere. Jézus az élet kenyere - másodszor ez azt jelenti, hogy az igével úgy kell élnünk, mint a mindennapi kenyérrel Jézus már a kísértés történetében megmondotta, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából jön. Isten igéjével tehát úgy kell élni, mint a mindennapi kenyérrel, s így lesz számunkra Jézus az élet kenyere, mert Ő az, aki nap mint nap megszólít bennünket a Szentírás lapjain keresztül. Jánosnak van ezzel kapcsolatban egy érdekes látomása (Jel 10,8-10). A mennyei hang azt parancsolja neki, hogy az angyal kezében lévő könyvet vegye el és egye meg. Arra utalás ez, nogy táplálkozni, élni kell az Isten igéjével. Hogyan valósulhat meg ez a mi életünkben? Mit jelent az, hogy a Szentírást naponta „meg kell ennünk”, úgy kell vele táplálkoznunk, mint a mindennapi kenyérrel? Először is személyesen kell olvasnunk a Bibliát, mert ahogyan a testi ételt sem eheti meg helyettünk más, úgy a Bibliát sem olvashatja helyettünk, mondjuk, a lelkész. Azután mindennap kell olvasnunk a Bibliát, mert ahogyan nem koplaltathatjuk károsodás nélkül a testünket, úgy nem szabad koplaltatnunk a lelkünket sem napokon, heteken, esetleg hónapokon keresztel, mert károsodást fog szenvedni. És végül: a Bibliából kapott isteni üzenet erejével kell járnunk minden napon, mert mint’ ahogy a kenyér életenergiává válik bennünk, úgy kell engedni dolgozni szívünkben egész napon át a kapott lelki kenyeret is. Mert egyedül így lesz számunkra az ige, s benne Jézus Krisztus az élet kenyere. Jézus az élet kenyere - harmadszor ez azt jelenti, hogy rendszeresen kell élnünk az úrvacsorával is, hiszen Jézus magáról mondja azt is, hogy az ő teste és vére az élet kenyere és az élet itala. Aki rendszertelenül veszi az úrvacsorát, az az élet lehetőségét engedi ki a kezéből. A földi élet legkisebb esélyébe is hogy szeretünk belekapaszkodni. De itt sokkal többről van szó: az örök élet esélyét kellene megragadni! Bele kellene kapaszkodni abba a hatalmas isteni kegyelembe, amely Jézus testét érettünk adatta a golgotái keresztre, amely Jézus vérét érettünk ontatta ki, hogy számunkra a bűnbocsánat, a megújult élet elérhető, megragadható közelségben legyen. Aki bármilyen okból ezt a lehetőséget, a kenyérben és borban felkínált isteni kegyelmet alkalomról alkalomra elmulasztja, az az üdvösség lehetőségét újra és újra elszalasztja. S ki tudja, lesz-e még alkalom újra? Ahogy egyik pillanatról a másikra* bezáródik ajkunk a földi kenyér előtt, abban a pillanatban bezáródik az élet kenyere előtt is! Aratás idején olyan igét kaptunk Jézustól, amely a mi aratásunkról és betakarításunkról Isten aratására és betakarítására irányította figyelmünket, élet és halál kérdésére irányította gondolatainkat. Ebben a tényben van számunkra az evan- élium: fontos a mi aratásunk is, iszen valamiből meg kell élnünk ezen a földön, de elsorenden mindig az Isten aratása legyen fontosabb a számunkra, mert a mi célunk az örök élet. Ehhez a célhoz pedig az eszközt és az utat is tudjuk, amint Jézus igéjében megmutatta a számunkra: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. ”, Meditáció Elhangzott a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium felsős diákjainak reggeli áhítatán, 1997. május 7-én Zsolt 127,3-5a alapján 1. Sok mindennek tartanak: szépnek-csúnyának, erősnek-gyengének, jófejnek-tökfejnek, értelmesnek- butának, jónak-gonosznak. Ritkán jut a dicséretből. Thlán még soha senki nem mondta, hogy ajándék vagyok. Bár, ha jobban belegondolok, a szüleim mintha. De ez is régen volt. 2. Még ha a Biblia szerint ajándék is a gyermek, akkor is vannak nemszeretem játékok, ráerőltetett, kényszermosollyal adott és átvett ajándékok. Igen, én ilyen fölösleges ajándék vagyok: nyűg, gonddal járó teher. 3. Jutalom! Mi az, hogy jutalom vagyok? Még ennek sem tartottak. Első pillanatra furcsa, zavaró. Szokni kell a gondolatot. Jutalmat az kap, aki megérdemli, aki megdolgozott érte. Igaz is,,a szüleim megérdemelnek,engem? 4. Ha az Úr adott ajándékul, ha az Úr jutalomnak tart, tényleg az vagyok. Mert hz ő akaratából vagyok. 5. Mennyivel kevesebb gonoszság, ármány, önsajnálat, önbizalomhiány lenne a világon, ha az emberek így gondolkodnának magukról, ha Isten szemével látnák végre magukat, ha hinnének Istennek! 6. Most még gyerek vagyok, serdülő vagyok, ifjonc vagyok, de nem,is olyan sokára felnőtt leszek, édesanya, édesapa. És én is megajándékozott, megjutalmazott leszek. így állok én az élethez? 7. A zsoltáros (ha más nem is) mondott már ajándéknak, jutalomnak, megajándékozottnak, megjutal- mazottnak. És most még nyílhoz is hasonlít. De jó kép! Tényleg. Kilövődni, kivágódni készülök az életbe; ívelni, szabadnak lenni, messzire szállni, föl a magasba. Tble energiával repülnék már, csak engednék el a kifeszített húrt! 8. Mikor tesznek jót velem szüleim, tanáraim? Mikor szeretnek igazán? Mikor ellenségeim, konzervatív rosszakaróim? Ha idő előtt kilőnek a semmibe, vagy a megfelelő időt kivárva a megfelelő célra irányítanak - megfeszülő, hősies munkával. 9. Boldogság?! - Ha megvalósítom magam. Boldogság - ha más segítségével megvalósítom magam. Boldogság - ha segíthetek a másiknak, hogy megvalósíthassa magát. Boldogság, hogy boldoggá tehetem szüléimét. Boldogság Isten akaratába belesimulni. 10. Bizony, így van ez. Bakay Péter Könyvek, amelyekről beszélni is kell. Postán érkezett, személyesen átadott szép könyvek gyülekeznek íróasztalomon - ismertetésre várnak. Versek, irodalmi emlékezések, zenei, képzőművészeti albumok - szebbnél szebb írások, de az idő mindig kevés... Aztán jön egy baleset, törések s az otthoni bezártságban rájuk terelődik figyelmem és mennyi örömet tudnak okozni! Amióta - az elmúlt hetekben - megjelent írásom Hertelendi Péter „Lenni, tenni, élni, hinni szereiéiben” című füzetéről Pannonhalmi Zsuzsa gyönyörű kis rajzaival, egyre szól a telefonom, hol lehet megvenni - kérdezik Most hasonló értékes kis könyvecskét választottam a sok közül: Mácz István „Egészen szép vagy” címmel, két leányának ajánlott útmutató gondolatait. A Kísértés a Jóra című etikai olvasókönyv és az Örülj velem című lírai sorok az örömről (ez utóbbiról a napokban hallottam, hogy evangélikus lelkész barátnőm rendszeresen idéz belőle hittanórán, bibliaórákon) szerzője legújabb mélyértelmű írását leányainak és minden leánynak ajánlja.,.Arról a Lányról akarok most írni, aki legmélyebb bensődben ébredni és élni akar. A nő ősképet próbálom bemutatni könyvemben és a szívedben” - írja -, „A naponta változó és kavargó társadalom, amely körülvesz, ezernyi képet mutat neked a Nőről. Képet - szó szerint. Plakátok, magazinok, videók, filmek és a tévé képernyője. Könyvek és újságok betűtengere. A Nő - s mennyi arccal! Melyik vagy te? Melyik lehetsz, milyenné kell válnod?” - Útmutató sorokkal idézi a Biblia szavait, a Nőiesség Ősképeit: a Szüzet, a Jegyest, az Anyát. Idézi Rabindranath Tagore szavait, Dante sorait, Ibsen mondatát a leányról, az igaz nőiességet megtestesítő Solvejgről: ,yAz asszony, a leány akkor hatalmas, ha a világ látja: ez tiszta, ideális lélek...” írja Prohászka Ottokár. És idézi a Példabeszédek könyve 31. fejezetéből A derék asszony dicséretét, Bertold Brecht, Dienes Valéria, Márai Sándor, Németh László, G. Papin i, Weöres Sándor és mások elgondolkoztató, tartalmas írásait a leányról, az örök nőről és hosszan idéz Reményik Sándor Cherchez la Femme című költeményéből: Tiszteljétek tehát, Az „alkotó” nagy Inspirátorát, A virágpor-hintő titkos kezet, Aki vezet Új világokon át. S keressétek a nőt A magasságban és a mélyben, Árnyékban, zivatarban, napsütésben. És minden költeményben Tbvább... Schelken Pálma Mindenkor ideje van a zsoltároknak Éppen hat esztendeje hallottam a Gryllus testvéreket muzsikálni, amikor „Pál apostol leveleit” énekelték meg. Az eredeti szöveget Sumonyi Zoltán öntötte költői formába. Kőbányán hangzott el ez az ősbemutató. Megragadott, s írnom kellett róla. Azóta stílus lett a Gryllus testvérek muzsikája. Megjelent később a „Hegyi beszéd”. Sorozattá terve- ződött a testvérpár müve. Konferenciák, s az evangéliumi muzsikát kedvelők körében egyre ismertebbé vált. Most a ciklus harmadik részét hirdették meg ugyancsak a kőbányai gyülekezetben: a „Zsoltárok”-at. Mivé lettek, hogyan fejlődtek azóta -gondoltam, s elmentem meghallgatni. Ismét a két testvér adta elő, ezúttal csak ők ketten: Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos. Gitárral kísérték éneküket, s váltakozva ötféle fafúvós hangszerrel és citerá- val. Nem tudom a fafúvósok szakszerű nevét, de gyönyörűen szóltak, csilingeltek és búgtak, mint a furulya, tilinkó, vagy tárogató. A dallamot játszották, de ha a szöveget énekelték, csak gitárral kísérték. Tisztán érthető volt a szöveg szép mély férfihangjukon. Üzentek ezek a szavak, volt mondanivalójuk, s azt érteni kellett. Mondották, mint egykor a Babilon vizeinél, amikor fára akasztották hegedűiket sírásukban, vagy dalolták örömükben dicséretüket a kegyelmes Istenről. Sírt a fa, jajongott, búgott, vagy dorombolt, amikor elhallgatott a szöveg. Meleg, olykor merész hanglejtésekkel, vagy felütéses, bizarr modulációval, szokatlan ereszkedéssel, merész felütésekkel. Tizenöt zsoltárt dolgoztak fel. Ezek közül tizennégyet hallottunk. Szorongó-boldog meglepetéssel hallottam a 137-ik zsoltárt is, a babiloni vizeknél, amit egyszer már - hogy-hogynem - a TV-ben hallottam tőlük. A többi mind, legalábbis számomra, új volt. Köztük a jézusi 22- ikis. Mivé lettetek hát hat év alatt? Mint egykori igricek, kobzosok, históriás lantosok, regősök, vagy egykori bárdok mondták a zsoltáros szövegeket. Pengették-fújták a zene nyelvén a szóval kimondhatatlant. A gyülekezet feszült figyelemmel, moccanás nélkül hallgatta. Pedig jócskán voltak fiatalok, sőt gyermekek is. Hunyorítva néztem, amikor már nem lát az ember élesen, csak mint a víztükör színén ha lebegésbe indulnak a tárgyak, személyek. így lebegtek Tanítvánnyá az énekesek, amikor „felméne Jézus tanítványaival az Olajfák hegyére zsoltárokat énekelvén”. Nincs emberfia a földön, aki ma meg tudná mondani, mily en dallamra énekelték akkor a zsoltárokat. Senki fel nem jegyezte, hiszen a kotta akkor még ismeretlen valami volt. Én mégis látni véltem a torzonborz szakállú Pétert, s Andrással az oldalán, „zsoltárokat énekelvén”. Nem, nem! Csak vízió volt. A Gryllusék szakállas Dánieljét és Vilmosát láttam! Zsoltárokat énekeltek! Énekeltek? Nem, ez kissé túl merev, klasszikus. Daloltak? Ez pedig túl romantikus szó, lágyan kanyargó. Zsolozs máztak! Talán ez a jó kifejezés! Ám nem gregoriánul, hanem inkább pentatonul. Közben Fabiny Tamás szép tanítást mondott József Attila egy korai sora alapján, amikor még nem igazán virágzott ki költővé: „Mindenkor ideje van a zsoltároknak.” Aztán amikor a dallam hirtelen vidám „lallalába” csapott, örömzsoltár szavak nélkül dalolásába, megmozdultak spontán a gyermekek is, felugráltak, párba csaptak, forogtak-táncoltak! Közibük állt a fiatal papné is, hogy el ne szédüljenek a lázas forgásban a kicsinyek, s ment tapsolva a „lallala”. Dávid egykor így illegethetett-forgolódhatott a szent láda előtt. Koren Emil A Budapesti Németajkú Evangélikus Egyházközség szeretettel meghívja egy különleges rendezvényre! 1997. július 8-án 19.00 órakor a „Tierra Sagrada” csoport fiatal keresztyének zenés istentiszteletét tartja a Bécsi kapu téri evangélikus templomban. A belépés dfjtalan. A kijáratnál önkéntes adományokat szednek a fiatalok zenei munkájúnak és a csoport egy El Salvadorban folyó partnerségi projektjének támogatására. Az ehhez az ifjúsági zenei mozgalomhoz tartozó 140 fiatalnak az észak-felnémet Mame/Schleswig- Holstein vidéken van az otthona, mindössze néhány kilométerre az Északi-tengertől. Munkájuk része a YMCA (Keresztény Ifjúsági Egyesület) világméretű Tizenéves Énekesek mozgalmának. 80 fiatalkorú és fellőtt vesz részt a csoport ez évi turnéján, amelynek során a kórus és a zenekar Ausztriában és Magyarországon lép f«l. A fellépés támogatója a Deutsche Telekom AG, amely Magyarországon a MATÁV stratégiai befektetőjeként évek óta eredményes tevékenységet folytat. Az északnémet keresztény fiatalok ez évi programjának címe „Showdown”. Sok zenével a rock, pop és gospel stílusában, tánccal és színjátékkal váiják a vendégeket a fiatalok ezen a némileg szokatlan istentiszteleten. A vendégeket is felhívják az együtt éneklésre. „Tierra Sagrada” - a Mame-i egyházközség ifjúsági ének- és zenekarának neve egyben a Mame-i fiatalok El Salvadorban levő partnerközösségének is az elnevezése. A fiatalok fellépéseikkel segítenek az El Salvadorban folyó önsegélyezési projekteket finanszírozni. így a turné ideje alatt le is zajlik egy, a polgárháború mene- kültjei számára tartott földvásárlási akció.
