Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-07-06 / 27. szám

evangélikus jbici i^dv. jülÍuo t. „...HOGY SZÓT ÉRTSÜNK EGYMÁSSAL” Az egyetemességtől az egyetemesség felé A KATOLIKUS EGYHÁZ (1.) A II. századból való (de mai formájában VIII. századi) Apos­toli Hitvallás az egyház négy lé­nyegi jelzőjének egyikeként vall­ja, hogy „katolikus”, vagyis egye­temes. A nagy keleti és nyugati egyházszakadás (1054 és 1517) óta ez a katolikus jelző a közna­pi szóhasználatban azt fejezi ki, hogy Péter utódának, a római pápának tekintélyét elismerő keresztények egyháza vagyunk. Amikor Géza fejedelem és Szent István király idején a ma­gyarság keresztény hitre tért, még egységes volt az egyház, de ez természetesen különböző lel- kiségi irányzatok, mozgalmak, sőt liturgikus és egyházfegyelmi hagyományok egysége volt. Ugyanakkor érezhető volt már a keleti egyházszakadás közeledé­se. A térítő papok - ha nem is közvetlenül - a Cluny-i bencés szellemű reformmozgalom mo­dernségét hozták magyar földre. A Szent István által alapított tíz egyházmegye jelenti a ma­gyar katolikus egyházszervezet alapját. Mielőtt a mai egyházmegyé­ket röviden bemutatnánk, tisz­tázni kell a fogalmakat. Ami ugyanis a protestáns egyházak­ban „egyházkerület” (püspöki vezetéssel) az a katolikus egy­házban „egyházmegye”, mely­nek élén érsek vagy megyéspüs­pök áll. Protestáns testvéreink az egyházkerületeken belüli szervezeti egységet hívják „egy­házmegyének”, és ennek élén esperes áll. A katolikus egyház­megyék főesperességekre és es- peresi kerületekre tagolódnak. Az esperesi kerületek legalább nyolc-tíz plébániát ölelnek fel. Az esperesek segítik és felügye­lik e plébániák működését. Na­gyobb plébániákon káplánok a plébános munkatársai. A püs­pök által kinevezett plébánossal működnek együtt a hívek válasz­tott testületéi, az egyházközségi tanácsok. Az érsek saját egyházmegyéjé­nek kormányzása mellett az ér­seki tartomáinyához tartozó egy­házmegyéket is felügyeli. A me­gyéspüspök csak saját egyházme­gyéjét kormányozza. A segédpüs­pökök olyan felszentelt püspö­kök, akik nem vezetnek egyház­megyét, hanem a megyéspüspök segítői. Ugyancsak az egyházme­gye vezetőjét támogatja a kápta­lanok tanácsadó testületé. Tágjai kanonokok. A középkortól szá­zadunkig minden új egyházme­gyében létesült káptalan. A ka­nonokok a káptalani iskolákban tanítottak és papnevelésben vet­tek részt, a székesegyházi liturgi­át vezették, kegytárgyait, fontos okleveleit őrizték. Ma alakuló egyházmegyékben meghatáro­zott időre kinevezett tanácsadó testület alakul. A prépost vagy nagyprépost a latin praepositus (elöljáró) szóból ered, a káptala­nok vezetőit nevezik így. A magyarországi katolikus püspökök - a német és osztrák példát követve - a XIX. század közepétől időközönként közös egyházkormányzati ügyeiket kon­ferenciákon tárgyalták meg. AII. Vatikáni zsinat ezt fejlesztette to­vább, amikor egy-egy ország, vagy régió püspökeiből püspökkari konferenciát, hozott létre. E testü­letek szélesebb döntési jogot kap­tak arra, hogy a világegyházra ér­vényes intézkedéseket a helyi szükségletek és hagyományok szerint alkalmazzák. A konferen­cia érsek és megyéspüspök tagjai ötévenként titkos szavazással ön­maguk közül választanak elnököt. 1993 óta így épül fel a magyar katolikus egyházszervezet: négy érsekség, azaz főegyházmégye és tíz püspökség, vagyis egyházme­gye. Az Esztergom-budapesti Ér­sekség Szent István alapítása ­módosult határokkal. Az érsek 1394 óta „Magyarország prímá­sa”. Ez nemcsak kitüntető cím, hanem az egyházi bíráskodásban harmadfokú joghatóságot is je­lent. Az esztergomi érsekek kö­zül régebben számosán, az utol­só száz évben pedig valamennyi­en bíborosok, akik a Bíborosi Kollégium- a római pápa ta­nácsadó testületé - tagjai. Kalocsa-kecskeméti érsekség. Al ősi egyházmegye délvidéki területeit elvesztette, 1993-ban a váci egyházmegye déli területei­vel növekedett. Egri érsekség. A Szent István­tól alapított egyházmegye. 1804- ben lett érseki főegyházmegye. Veszprémi érsekség. Az ősi egy­házmegye 1993-ban emelkedett érseki rangra. A püspökségek közül a győri, a váci, a Csanádi (székhelye 1923-tól Szeged) és a pécsi Szent István-i alapítású, a székesfehér­vári és a szombathelyi egyház­megye alapítási éve 1777. A Debrecen-Nyíregyházi valamint a Kaposvári Egyházmegyét 1993- ban alapította a pápa. A Pannonhalmi Egyházmegye nemcsak kicsinysége miatt, de egyházjogilag is különleges. A bencés főapátság környékén lé­vő plébániáknak akkor is a fő­apát a kormányzója, ha nem püspök. Ugyancsak különleges jogállá­sú a Hajdúdorogi Püspökség mert a görög szertartású katoli­kusok az egész országban jogha­tósága alá tartoznak. Szertartá­saik és egyházfegyelmük (pl. nős papság) az ortodox kereszténye­kével rokon, a pápai tekintély el­fogadásával azonban teljes kato­likus egységben vannak. (A ha­zai görög katolikus egyházról so­rozatunkban külön cikk szól majd - a szerk) (Folytatjuk) Rosdy Pál Hangoskodjunk csendünkért?!- Hangunkat úgyis elnyomja a zaj, mondhatnánk, mondják is so­kan. És ha mégsem? - ÉS ha mégis? - Akkor mégis! Mivel Isten teremtett világa a sáfárságunkra bízatott drága kincs, nem élhetünk lelkiismeretlenül ki­zsákmányolva és prédáivá azt. Minden évben más- és más ki­emelt témával foglalkozik a Missziói és Kömyezetügyi Köz­pont. A Környezetvédelmi Világ­nap 6. Ökumenikus Ünnepe alkal­mából a CSENDVÉDELEM ügyében, érdekében gyűjtötték össze a témában jártasakat és a hallásra kész érdeklődőket. Másfél napot tölthettünk a Kálvin téri templom, majd a Ráday kollégiu­mi előadó-terem csendjében, hogy a külvilág zajától elvonulva, annak ártalmaira koncentráljunk. Hall­gattunk professzort, mérnököt, írót és püspököt, akik szakterüle­tük tapasztalatairól beszámolva, megdöbbentő tényeket tártak elénk a hallásunkat, idegrendsze­rünket károsító zajok ártalmának mértékéről. Hallottuk Isten Igéjét arról, amit Illés próféta tapasztalt, hogy nem az elemi csapások dúlása köz­ben, hanem csendben szólt hozzá Isten: lKir 19,11. Hallottunk irodalmi válogatá­sok között Ady-idézetet, hiszen őt is „Csöndesen és váratlanul” ölelte át az Isten. Elcsendesítette lelkünket a Bach-korálban felismert: „Légy csendes szívvel, légy békével” kezde­tű egyházi énekünk. Biztatásul szolgálhat Reményik Sándor Csendes csodák című ver­se, hiszen: Rajtuk át Isten szól, jö­vök! Óh, jöjj, Uram Jézus, csendesítsd le életünk zajosan háborgó tengerét, szí­vünk zaklatott vergődését, hogy a bel­ső csendünket a Te szereteteddel tud­juk osztani az ember által okozott za­jok félelmetes zűrzavarában. Amen. Hesp Edéné Erted-e, amit olvasol? Az apostoli kor után a Szentírás mellé odakerült a sokszor torzplt, sokszor későbbi hagyomány, sot a Biblia magyarázásában is azt vél­ték irányadónak. A - vagy világos, vagy homályos, vagy kétséges - ke­gyes gondolatok szabadon ötlöttek az írásmagyarázók eszébe. Aztán minden bibliai helyből négyfélét olvastak ki: történeti mondaniva­lót, hittanit, erkölcsit és az utolsó dolgokra vonatkozót. A reformátorok kimondták, hogy a Szentírás eredeti szövegé­nek eredeti értelméhez kell vissza­térni. Luther örökérvényű nagy fölismerése, hogy a Biblia szövege a pólya, melyben Jézus fekszik (de az írás nem maga Jézus), és hogy az az igazán apostoli, ami Krisz­tust (mint megváltónkat) hirdeti, akárki írta is. Továbbá igen helye­sen megkülönböztette Isten kétfé­le igéjét: a követelő és elítélő tör­vényt (még ha Jézus szava is), és az Isten bocsánatát és békességét kínáló jó hírt: az evangéliumot (még ha Mózes könyveiben van is). Azonban nem dolgozta ki Lu­ther a történeti-szó szerinti értel­mezésen belül a következő hármas megkülönböztetést. 1. Első a leírt szöveg eredeti ér­telme, a szentíró gondolata, ami­nek leírására Isten Szentlelke indí­totta (sensus historicus). 2. Éttől különbözhet a szöveg betű szerinti tartalma (sensus lite- ralis), hiszen a szöveg lehet képes beszéd. Jézus azt mondja: ,Áki Bennem hisz, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből” - ezt félreértés lenne betű szerint érte­ni, hiszen az ember nem lesz a hi­tétől - folyadékot ürítő beteggé. Itt az Isten szerinti és a szentíró szándéka szerinti eredeti („törté­neti”) értelem más, mint a rövid­zárlatos szó szerint vétel. 3. Viszont például Fülöp (a „he­tek” közül) nem tisztázta módsze­resen az etiópiai pénzügyminisz­ternek,, hogy vajon a babiloni „má­sodik Ézsaiás” magáról vagy más­valakiről, egy személyről, vagy megszemélyesített csoportról írta az Úr Szolgájáról szóló fejezeteit, hanem az olvasott íráshelyen el­kezdve - Jézust hirdette. Ez a módszer az írástudó rabbik számá­ra elfogadott volt, és a feltámadott Jézus ezzel a módszerrel magya­rázta meg tanítványainak az íráso­kat. A Szentírásnak ez a harmadik értelmezése Krisztus és az aposto­lok szájában a Szentlélek szerinti akkor is, ha nem azonos az erede­ti emberi szerző szándékával, és nem is képes beszéd megfejtése. - Viszont ezt a módszert önkénye­sen lemásolni, nemcsak ma nem- tudományosan-hiteles írásmagya­rázati eljárás, hanem már az óegy­házban is számos olyan jószánaé- kú példája akadt, amely gondolko­dó embernek elrettentő. Hieronü- mosz (szent Jeromos) erőszakot tett a szövegen, mikor a példázat­beli samaritánust Jézussal azono­sította, az olajat és bort a szentsé­gekkel, a fogadót az egyházzal, a két pénzt az Ó- és Ujtestámen- tummal stb. Ezekről beszélni ugyan helyes, csak éppen nem en­nek az íráshelynek az értelme, ha­nem szabad gondolattársítás. Ilyen módszerrel akármilyen idegen böl­cselkedést belé lehet magyarázni a Bibliába. - Az ilyen másról beszé­lő (allegorikus) magyarázást Lu­ther is elvetette. - A Szentlélek vi­lágosságával, a hit szabálya szerint történő gondolattársítás helyes és áldott, csak éppen nem az olvasott íráshely tolmácsolása, hanem az a címke illeti meg, hogy „erről ne­kem ez jut az eszembe”. Érre a szi­gorú megkülönböztetésre pedig az kötelez, hogy Istent teljes elménk­kel is kell szeretnünk. Dr. Zsigmondy Árpád Ami megragadott gyökeres szolgálatából Rendhagyó búcsúzás dr. Boros Miklóstól Nem temetlek kedves Miklós, mert akkor nem szólítanálak sze­mélyesen. De belekapaszkodom Jézus szavába, amint te is tetted, mert aki Benne hisz, ha meghal is, él. Ezért, mint Krisztusban élő Testvéremet szólítalak és beszélek Veled. Arról szeretnék beszámolni Családnak, Gyülekezetnek, Egy­háznak, hetilapunk Olvasóinak, miként élted meg 25 évi együttes szolgálatunk idején Krisztus kettős parancsolatát - szeresd Istent, sze­resd felebarátodat - a tízparancso­lat tükrében. 1. Istent mindennél jobban fél­ni, szeretni és Őbenne bízni azt je­lentette számodra, hogy amikor Budapestről (a Deák téri temp­lomban részesültél konfirmáció­ban) a somogyi dombok között el­terülő faluba, Igalba kerültél, ott élted meg az Isten szeretetét. Mint állatorvos, Isten teremtményei­ként gyógyítottad az állatokat. Mint volt gyülekezetemnek, Ecsenynek egykori felügyelője, megélted a gyülekezet és az akko­ri egyházunk életében, mit jelent megalkuvás nélkül „mindennél jobban” Istenhez ragaszkodni. Mi­vel láttad egyházunk életében a megalkuvás tüneteit, jeleit, nem az egészséges kompromisszumkész­ség hiányából fakadt, hogy nem tudtad vállalni az egyházmegyei felügyelői tisztség szolgálatát. 2. Isten nevét nem vetted feles­legesen ajkadra, de segítségül hív­tad, amikor papi családból szár­mazó Hitveseddel együtt három leányotokat neveltétek. Örömmel kapcsolódtam be konfirmációjuk­ra való felkészítésbe és az egész családdal együtt hálát adtam Urunknak, amikor mindhárman egymás után, az egyik legszebb hi­vatásban, orvosként, az embergyó­gyítás szolgálatába állhatták. 3. Az ünnepnap megszentelése számodra fontos volt. Noha szór­ványgyülekezetben éltél, ahol ha­vonta egyszer volt istentisztelet az állami iskola egyik termében, de megtaláltad a módját, hogy leá­nyaitok egyetemi székhelyén, Pé­csett, vagy később lakóhelyükön ugyanott, ill. Kaposvárott és Dombóváratt halljátok a Krisztus evangéliumát. 4. A szülők tiszteletét és szerete­tét megfigyelhettem, amikor az édesanyai szeretet visszatükröző­dött a fiú gondoskodásában. Áldás volt, hogy az édesapa idős. koráig tudott a család körében egészsége­sen munkálkodni. 5. Az életet védted minden terü­leten és az életet kioltó kórokozók ellen harcoltál, mint orvos, mint gyülekezeted hűséges tagja. Ebben használtad az orvostudomány fegyverét, de az ige fegyverét is a „hit pajzsától” az „üdvösség sisak­jáig” (Ef 6). 6. Úgy ismertelek házasságod­ban, mint aki szeretett Hitvesedet Isten ajándékaként értékelted, szeretted, megbecsülted és együtt hordoztátok az örömöket és gon­dokat (Gál 6,2 esketési igétek ak­tualitását hangsúlyoztátok). 7. Nem a mások megrövidítése, hanem az adakozás volt életednek egyik jellemzője. Úgy adtál, hogy ne tudja a jobb kéz, mit tesz a bal kéz. Háttérben maradtál névtelen­ként. Még emlékszem, hogy valaki újságolta: „Nem tudom, nehéz helyzetemben, ki küldte nekem ezt a pénzösszeget?”. Tudtam, hogy ki volt, de nem árulhattam el. 8. Nem mások „háta mögötti megszólása” volt a beszédtémád, hanem a mentés, segítés, a javára magyarazás. Panaszodat szembe mondtad, de nem a „kioktatás és kiiktatás”, hanem a közös „ügyért” felelős testvér szándékával. 9-10. Nem kívántad „sárga irigységtől” gyötörve, ami a másé, hanem' példamutató szorgalom­mal végezted orvosi hivatásodat, a nagy kertetekben a munkát, mely megtermetté gyümölcsét és adni tudtál gyermekeidnek, unokáid­nak, még rászorulóknak is. Közel leszel hamvaidban is sze­rétét! Hitvesedhez, akivel megosz­tottad örömeidet és fájdalmaidat. Az utolsó időszak gyötrelmeit is. Itt érett be az esketési ige gyümöl­cse: „egymás terhét hordozzátok”. Hálát adok Istennek, hogy negyed évszázadon át segítettél hordozni a gyülekezet és az egyház terheit. Azért is örülök, hogy a Kaposvá­rott tartott „ecsenyi napon” láthat­tuk egymást és kicsit beszámolhat­tunk közös szolgálatunkról. Sze­retnénk majd urnád mellé állni igali kertetekben. Hálát adni Urunknak, aki a tízparancsolat tükrében nemcsak sebeinket mu­tatja, hanem sebeivel gyógyulást ad, az üdvösség bizonyosságát erő­síti, hogy egymást az úton bátorít­hassuk. Szimon János Túróczy Zoltán erdélyi szolgálata boldog emlékű Tiszai, majd Dunántúli püspökün­ket nem kell bemutatni, hiszen sokak emlékezetében él még a magyar evangélikusság érdekében kifejtett áldott munkássága. Viszont arra már kevesebben emlékezhet­nek, hogy a II. Bécsi Döntés (1940. augusztus) idején a Tiszakerület élén az ő feladata volt a csekély számú észak-erdélyi magyar evangélikusságot az egyetemes egy­házba integrálni, amit első pillanattól kezdve - a rá jel­lemző - lelkiismeretességgel, odaadással látott el Alig szűnt meg a változással járó katonai közigazgatás, ami­kor 1940 októberében Nagyváradra hívta össze az aradi Szuperintendenciától átkerült lelkészeket, valamint a ko­lozsvári, zsefyki és székelyzsombori gyülekezet papjait (ez utóbbiak eladdig ui. a Nagyszebeni Szász Püspökség kö­telékébe tartoztak). Mélyen telkembe vésődött ennek az értekezletnek általa tartott áhítata. József történetét ol­vasta, s ennek kapcsán testvériségre intett, nehogy Jákob fiai nyomorúságába süllyedjünk. Majd rózsaszín elkép­zeléseinket foszlatta szerteszét, s felhívta figyelmünket, hogy a Regnum Marianumban mi, evangélikusok to­vábbra is kisebbségi sorsban fogunk élni Utána azonnal gyakorlati kérdésekre tért át. Elképzelése szerint Nagyvá­rad, Nagykároly és Szatmár visszatérnek 1918 előtti egy­házmegyéjükbe. Nagybánya, Kolozsvár, Zsetvk, Sepsi- szentgyörgy és Székelyzsombor „Erdélyi Egyházmegye" néven új szervezetet képez. Intézkedett a vallástanári ál­lások megszervezéséről, segédlelkészek kinevezéséről, az államsegély biztosításáról és megnyugtatta a nyugdíjéret­teket, hogy egyházi intézményünk teljes szolgálati idejük beszámításával tagjai közé sorolja. Kifejezte, hogy pap­jaitól mindenekelőtt hűséget és odaadó szórványbelmisz- sziói munkát vár el Ettől kezdve rendszeresen kaptuk havi körleveleit, tartalmas püspöki jelentéseit, megérez­hettük, hogy jó, de szigorú kezekben vagyunk. Első hat­hatós intézkedése a kényes kolozsvári szász és magyar evangélikusság szétválasztásának kérdése volt, amit sok bölcsességgel és tapintattal sikerült megoldania. Neve hamarosan saját köreinken túl akkor vált ismeretessé, amikor 1941. október 21-én elhunyt Reményik Sándort temette. „Éjjeli őrszem” (Zsolt 130,6) elhangzott igehir­detése bejárta az akkori világi sajtót és megörökítette a „Pásztortűz”XXVII. évfolyam 11. száma is. Bánffy Mik­lós és Tamási Áron mellett ott van a hűséges sáfár Túróczy Zoltán kapott talentumaival! Ezután megfordult Nagybányán, Kolozsvárott, Nagy­váradon, Sepsiszentgyörgyön, alkalmi szolgálatokra úgy, hogy mindenütt jó bizonyságot tett evangélikusságunk- róL 1942. ádvent 3. vasárnapján Sepsiszentgyörgyön szen­telte fel az imatermet. A testvérgyülekezetek társaságá­ban láthattuk, hallhattuk úgy megszólalni, hogy min­denki számára érthetően közvetítette az örök evangéliu­mot. Alig múlt el az ünnepség s máris egy vonatfülkében utaztunk vele és Járosi Andorral hazafelé. A gyors vala­hol Szeretfalva tájékán éjjel a nyílt pályán vesztegelt. A szunyókálók felébredtek s Túróczy püspök ebben a holt­időben sem volt tétlen. Bejelentette, hogy a következő év nyarán erdélyi canonica visitatiót szándékszik tartani, s annak rendjét is vázolta: egy hét alatt szeretne Nagybá­nyán, Zsetyken, Kolozsvárott és Sepsiszentgyörgyön . megfordulni Járosi Andor aggályát fejezte ki, hogy a háborús körülmények miatt nehezen tudja elképzelni hétköznapon a gyülekezetek mozgósítását. Túróczy tü­relmesen végighallgatta érvelését mégis határozottan ki­tartott terve mellett. Megmondta, hogy nem hagyomá­nyos stílusú ünnepségeket akar, hanem mélyreható, mindenre kiterjedő vizsgálatot, ami a gyülekezetek javát kívánja szolgálni. Már az új esztendő első napjaiban vaskos borítékot hozott a posta. A püspök előré » megküldötte a visitatio füzetnyi kérdőívét, amit - ha jól emlékszem - a gyülekezet lelkésze a látogatást megelőző hat héttel előbb a központba kellett juttasson. Ismerve a püspök pedantériáját, mindegyikünk igyekezett a határ­időt megtartani. A visitatiónak egyik résztvevője voltam. A püspök fő­jegyzője Barát Károly, titkára Csákó Gyula kíséretében érkezett Bányára, ahol már Járosi Andor esperes és dr. Schneller Károly egyetemi tanár, egyházmegyei felügye­lő és a hívek élén e sorok írója a templomkapuban vár­tuk Rövid üdvözlés során Túróczy a nagybányai gyüle­kezet történeti jelentőségére figyelmeztetett. A reformá­ció kora óta sok vihart látott és átélt evangélikus élt a városkában, amely mindig megőrizte identitását. Nagy­bánya az evangélikusoknak olyan szent földje, amire a püspök is „lehúzott saruval” lép. Rövid áhítat után a püspök azonnal munkához látott. Körültekintően számba vette az adminisztrációt, s közben titkára a pénzügyi vizsgálatot végezte. Későre járt, mire ezzel vé­geztek s alkalmam volt meggyőződni, hogy a pásztorok pásztora sokáig dolgozott még. Elmúlt a szombat éjsza­ka, s vasárnap reggel már 8 órakor a hittanórára járó gyermekeket hallgatta meg, közvetlenül utána a presbi­tériummal tanácskozott. Kérte őket, hogy elődeikhez mérten, ne csak szóval tanácskozzanak, de tettükkel is építsék a gyülekezetei. Távollétemben megtudakolta, hogy nincs-e valami panasz ellenem, mert ez is kényes, de fontos pontja hivatalos látogatásának -Pontban li­kőr megkezdődött az istentisztelet, ezen előre megadott textus alapján a helyi lelkésznek kellett prédikálni, s azu­tán Túróczy Zoltán az oltártól hirdette az igét. Textusa Mt 14, 24-33 volt, amellyel a vízen süllyedő Péterrel em­lékezett meg, aki Krisztusért kiáltott segítségért. 0 nem hagyta cserben, utánanyúlt. Ez a szimbolikus tett a gyü­lekezet valaha volt rézpecsétjén található, amely a nagy­bányaiak későbbi nemzedékét is emlékezteti, hogy „nin­csen másban üdvösség”. Egyben elrendelte, hogy‘a jövő­ben készítsék el ennek a mai szokásoknak megfelelő gu­mibélyegzőjét és használják örök emlékezetül. Frappáns illusztráció volt! Vasárnap délután és hétfőn délelőtt vé­gigjárta az ingatlanokat, kiment a temetőbe, megtekin­tette a telekkönyvi kivonatokat, s közölte meghagyásait. (Különös egybeesés volt, hogy ezzel egy időben dr. Ré­vész Imre debreceni püspök hasonló visitatiót tartott re­formátus testvéreinknél és közös ebéden vettünk részt, ahol kiderült, hogy a két protestáns egyházfő mennyire tiszteli egymást.) Visszatérve az eseményekre, meg kell említenem azt a személyes beszélgetést, amivel a püspök megajándéko­zott. Nemcsak munkám, de családi dolgaim felől is sze­retettel kérdezgetett, gyóntatott. Azt is látni akarta, hogy fizetek-e egyházi adótf?), mert ez becsületbeli hozzájáru­lása a parókusnak Akkor 27 éves voltam, de most 80- on túl Isten iránti hálával gondolok arra, amit tőle azon a meghitt órán egy életre útravalóul kaptam. Július 7-én Kolozsvárra hívott össze a püspök lelkész­értekezletet, amelyen a visitation átesetteken kívül jelen volt dr. Sólyom Jenő egyetemi tanár, dr. Deák János egyetemi tanár, Rigó János székelyzsombori lelkész, Nikodémusz Károly brassói lelkész, Matos Pál szatmár­németi lelkész. A püspök beszámolt szerzett tapasztala­tairól s hangsúlyozta, hogy látogatásának egyházpoliti­kai, egyházjogi és egyházépítő jelentősége volt. „A hívek hallották lelkipásztorukat úgy prédikálni, ahogy azok szeretnék az Igét hirdetni minden alkalommal, s hall­hatták püspöküket is. ” Különös jelentősége ennek a lá­togatásnak, az volt, hogy a magyar evangélikusság létére és létjogára mutathatott rá olyan környezetben, ahol az evangélikusság a szászok privilégiuma volt, s akik a mai időkben egy - hitvallásunktól idegen - vonalat képvisel­nek (Itt az akkori Németországból beszivárgott, ún. „D. C. ” = német keresztyén irányzatot képviselték, amit a nácizmus ihletett, s amely az Evangéliumot elferdítette.) ,„A másik oldalon (értsd a szászoknál) vannak fájó szí­vű lelkipásztorok - mondta Túróczy - akik keseregnek azon az irányzaton, amely ott félreértette az evangéliu­mot. Ezek lássák meg a mi egyházi életünkben, hogy le­het valaki evangélikus és magyar” (jkv. idézet). Jólesően állapította meg a kolozsvári református teológia jó hatá­sát lelkészeinkre, és továbbra is az Ige hű szolgálatára biztatott. Útmutatásokat adott az igehirdetésre vonatko­zóan, az istentiszteletek számának növelésére, bibliakö­rök kiépítésére, hitoktatásra, ifjúság, munkára, szórvá­nyok fáradhatatlan gondozására. Ezzel tulajdonképpen számunkra a visitatio véget ért. A püspök és küldöttsége elutazott. Járosi Andor egy ká­vé mellett, baráti beszélgetésben tovább méltatta Túróczy szolgálatát s hangsúlyozta, hogy mennyire friss és nem rutinszerű volt minden megnyilvánulása, ami a kívülvalókat is megérintette. Hangsúlyozta, hogy milyen alaposan készült fel a püspök, s hogy nem bízott semmit a rutinra. Kolozsvárott, ahol az üdvözlők sorában a ro­mán ortodox püspök is felszólalt, a visitator méltó és igaz választ adott a keresztyének testvériségéről, mely kö­telez akkor is, ha közöttük mesterséges fal húzódik Ak­kor még csak sejtettük amit ma már világosan látunk ez a canonica visitatio páratlan tény egyházunk történe­tében, amire a karizmatikus Túróczy jól ráérzett és ki­használt. Az egész anyagot egyébként az Országos Levél­tár őrzi, érdemes ma is tanulmányozni. Deák Ödön

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents