Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-07-06 / 27. szám

Evangélikus

Élet"

62. ÉVFOLYAM 27. SZÁM 1997. JÚLIUS 6. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI HATODIK VASÁRNAP

ORSZÁGOS

EVANGÉLIKUS

HETILAP

ÁRA: 40 FT

A mennyek országa eladó. Nem kér az Isten mást érte, mint szeretetet. Enélkül az eget el nem nyerheted. Szeress tehát, s tiéd lesz a mennyország.

Augustinus

A TARTALOMBÓL

...HOGY SZÓT ÉRTSÜNK

EG

YMÁSSAL”

ÉRTED-E, AMIT OLVASOL?

HANGOSKODJUNK CSENDÜNKÉRT?!

TÚRÓCZY ZOLTÁN ERDÉLYI SZOLGÁLATA

Josephine Tso lelkésznő, a Hongkongi Lutheránus Szövetség elnöke

ÖTVENÉVES A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG

1947-1997

Történelmi határkőhöz érkeztek el a világ evangélikus egyházai. AIX. Világgyűlés Hongkongban és 122 evangélikus tagegyház az öt világrészben július 13-án együtt ünnepli meg a Lutheránus Világszövetség fél évszázados jubileumát. Hálát ad Isten színe előtt az ötvenéves közös útért és a hit reménységével fordul új föladatok felé a harmadik keresztyén évezred küszöbén.

Fél évszázad: növekedés a kereszt alatt

1. A lutheri reformáció egyházai csaknem négy évszázadon át önálló egyházakban, országhatárok között élték életüket Európában és a világ más részeiben. Az egység és szorosabb közösség utáni vágy csak századunkban erősödött meg (Lutheránus Világkon- vent, 1923). De a világ evangélikus egyházai a döntő lépést ebben az irányban csak a II. világháború romjain, a szenvedések és próbatételek tüzében, „a kereszt alatt” tették meg. 1947. július 1. ez az az egyháztörténelmi dátum, amikor a svédországi Lund székes- egyházában, istentisztelet keretében, 47 evangélikus egyház küldöttei Lutheránus Világszövetség néven kinyilvánították a világ evangélikus egyházai egységes szervezetének megalakulását és megalkották annak első alkotmányát. Ezen az első világgyűlésen választották meg az akkor már szovjet megszállás alá került közép- és kelet-európai tagegyházak képviseletében D. Ördass Lajos püspököt a Világszövetség al- elnökévé.

2. Lundban még a keresztyén szeretet testvéri segély- nyújtása volt a legsürgetőbb feladat: kenyeret és otthont adni, lerombolt templomokat újjáépíteni, segíteni a 40 millió menekültet Európában és segíteni az „elárvult missziókat”, a magukra maradt, szegény afrikai és ázsiai „ifjú egyházakat”, gyülekezeteket. A második világtalálkozót (Hannover,

1952) már beárnyékolta a világot kettéosztó „hidegháború” sötét árnyéka. Folytatódott a testvéri szeretet segítő szolgálata, és a genfi evangélikus világközpontban megalakult a Világszövetség három fő munkaága: a teológia, a misszió és világméretű segélyszolgálat osztályai.

3. Újabb jöt év telt el: 1957 nyarán Minneapolisban találkoztak az öt világrész növekvő számú delegátusai. Számunkra, akik átélhettük, egész életünk felejthetetlen élménye maradt a „vasfüggöny” mögötti egyházakat képviselő, kis magyar delegáció ujjongó, köny- nyes fogadtatása és Ordass püspök világgyűlést megnyitó igehirdetése a tízezres amerikai auditóriumban. A börtönt szenvedett, hitvalló püspököt 1956 nyarán a Lutheránus Világszövetség és az Egyházak Világtanácsa közbelépésére rehabilitálta a kommunista kormányzat. Most másodszor választották meg a Világ- szövetség alelnökévé. Alig fél évvel később itthon megint eltávolították püspöki hivatalából. A vasfüggöny újra legördült Európa keleti felében.

4. A negyedik világgyulésen, Helsinkiben (1963) - mint ahogyan már Minneapolisban is - egységünk legmélyebb, teológiai alapjai kerültek előtérbe: „Krisztus ma”, a megigazulás bibliai-reformátori tanítása. Mit jelent a vüág evangélikussága számára a kegyelemből való megigazulás evangéliuma és a reformáció bibliai öröksége az ateizmus, a szekularizáció és az atomkorszak világában?

5. Hét év múlva a Genfi-tó partján, Evianban (1970) került először - Kelet és Nyugat feszültségei mellett - a „harmadik világ” előtérbe: éhező és szenvedő százmillióinak jajkiáltása kenyér, igazságosság, emberi jogok és segítő szeretet után. Az egyház hitének a szegények, az elnyomottak, a szenvedők felé forduló, segítő szeretetté kell válnia - e jézusi parancs akkor került először igazán a Világszövetség és egyházaink napirendjére, hogy máig se kerüljön le onnan. De meg egy nagy „áttörés” is történt Evianban. AII. Vatikáni Zsinat után először szólalt föl evangélikus világgyűlésen a Vatikán képviselője, Willebrands bíboros, a lutheri reformáció új értékelésével és jövőbe mutató szavaival a keresztyének egységéről: „Őseink 450 éve azt hitték, hogy az igazi evangélium ügyéért el kell szakadniuk egymástól Mi ma azt hisszük és reméljük, hogy az igazi evangélium nevében lehetséges lesz leküzdenünk ezt az elszakadást.”

6. Dar-es-Salaam, 1977.: az első evangélikus világgyűlés a „harmadik világban”, Afrika földjén. A főtéma ez volt: „Krisztusban - új közösség”. Folytatódott Evian megrázó üzenete az embervilág nagyobbik felét sújtó nyomorúságok elleni, hívő elkötelezettségünkről. És heves vitákban itt született meg a rasszizmust, a faji megkülönböztetést elítélő teológiai állásfoglalás a Világszövetség egyházaiban.

7. Ezután következett a számunkra annyira emlékezetes esemény a fél évszázados úton: a hetedik világgyűlés 1984 nyarán, Budapesten, először a „második világban”. Főtémája ez volt: „Krisztusban - reménység a világnak”. Számunkra talán a megnyitó istentisztelet tízezres úrvacsorái közössége volt a legnagyobb élmény, együtt az egész világ evangélikusságá- nak küldötteivel, a Sportcsarnok hatvan oltáránál. Számukra pedig - sok személyes tanúságtételre emlékezem akkor és évek múlva is, a világ távoli részeiben - a hitnek és a szeretetnek az a sugárzása, amellyel ennek a sokat szenvedett kis egyháznak 114 gyülekezete fogadta őket az egyik hétvégén. Ennek is bizonyosan része volt abban, hogy heves viták után Káldy Zoltán püspököt választották meg a Világszövetség hetedik elnökévé.

8. A nyolcadik világtalálkozó színhelye a brazíliai Curitiba (1990) volt, újra a déli féltekén. Itt Kelet és Nyugat egyházai együtt adhattak hálát Isten csodálatos világkormányzasáért, a négy évtizedes „hidegháború” váratlan befejezéséért. De ez a világgyűlés is új erővel szólaltatta meg „Isten népe kiáltását”, a Dél jajszavát, és keresztyén felelősségünket egy új területen: Isten teremtett világának, a természet épségének, életének megőrzéséért.

9. A most folyó, kilencedik világgyűlés Hongkongban, a világ legnépesebb földrészénes legnagyobb lélekszámú országában tanácskozik. Fő témája a keresztyén misszió a világban: „Krisztusban - tanúságtételre hívattunk el”. Mit jelent ma Krisztus tanúinak lenni Isten igéjének hirdetésével és egész életünkkel, személyesen és egyházként, egy Isten nélkülivé vélt, lélektelen és boldogtalan szupercivilizáció világában? Imádságaink kísérik a most folyó világgyűlést és reménységgel várjuk üzenetét, eredményeit. Végigtekintve ezen a küzdelmes, fél évszázados úton, megint csak igazat kell gdnunk reformátorunknak: Krisztus egyháza ebben a földi világban „kereszt alatt”, szenvedések és hitünk próbatételei között él és növekszik (theologia crucis). Sohasem „ecclesia tri- umphans”, győzelmes egyház. Csipetnyi só és mustármag parányi kisebbség amelynek „ízei” azonban átjárják a világot és a társadalmat. Ez ennek a fél évszázadnak talán a legfontosabb üzenete a Világszövetségnek, de a mi számunkra is.

A Világszövetség céljai és feladatai az Aj évezredben

A határkőnél nemcsak visszafelé, hanem előre is kell tekintenünk. Milyen célok és feladatok jelölik ki a Világszövetség és tagegyházai útját egy új évezred küszöbén? Szóljon erről a Lutheránus Világszövetség

új alkotmánya, amelyet a VIII. világgyűlés fogadott el Curitibában (1990).

1. tyA Lutheránus Világszövetség egyházak közössége, amelyek a Szentháromság egy Istent vallják, egyetértenek Isten igéjének hirdetésében és szószék- és úrvacsora-közösségben vannak egymással” (III. 1.).

Ez azt jelenti, a Világszövetség legfontosabb célja és feladata, hogy tagegyházai világot átfogó közösségé (koinonia, communio) legyenek a Szentháromság-hitben, Isten teljes igéje hirdetésében és az úrvacsora közösségében. Lund kezdeti alkotmánya még csak „egyházak szövetségéről” beszélt. Az új alkotmány szerint - és ez rendkívül jelentős változás - a Világszövetség sokkal több ennél. „Egyházi közösség”, amelynek „naponként” meg kell újulnia a Szentháromság-hitben, az evangélium hirdetésében, a Krisztussal és egymással való közösségben. Ez a Világszövetség legfontosabb célja, és ezen kell munkálkodnia ezután is a jövőben.

2. A másik, ettől elválaszthatatlan cél az egyházak és keresztyének egysége Krisztusban, az egy anya- szentegyhaz lelki közösségében. ,^4 Lutheránus Világ- szövetség vallja az egy, szent, egyetemes és apostoli egyházat és a keresztyénség egységét akarja szolgálni a világban” (ID. 2.). Krisztus egyházának része, amely szüntelenül keresi az egységet az Una Sancta, az Anya- szentegyház többi tagjaival a Krisztus-hitben és az evangélium szolgálatában.

Ennek az ökumenikus közösségnek egyre több jelét és gyümölcsét látjuk a Világszövetség életében. Utalunk a nemrég aláírt Porvooi Egyezményre (1996), amely szószék- és úrvacsora-közösséget nyilvánít ki Skandinávia és a Baltikum evangélikus egyházai, valamint Nagy-Britannia és Írország anglikán egyházai között. És ami eddig talán a legjelentősebb ezen az úton, a huszonöt éven át tartó teológiai dialógus első eredményeként létrejött és közös elfogadás előtt áll a teológiai megegyezés a Világszövetség és a Vatikán között a megigazulás centrális bibliai-reformátori tanításában, a két egyház egymást elítélő nyilatkozatainak kölcsönös visszavonásával. Az a reménységünk, hogy az új évezred első évtizedében - a szétválás és szembenállás hosszú évszázadai után - újra összeül majd a keresztyénség egyetemes zsinata, és egymás egyházainak az egy Anyaszentegyház tagjaiként való elfogadásával kezdi meg a keresztyénség harmadik évezredét.

3. Az új alkotmány ezután szól a Világszövetség két további lényeges céljáról és feladatáról: „...erősíti a tagegyházakat missziói megbízatásuk betöltésében” (III. 3.

Hongkong látképe

1.) és „világszerte támogatja tagegyházai között a dia- kóniai aktivitást, az emberi nyomorúság enyhítését, a békét és az em beri jogok érvényesítését, ■ a társadalmi és gazdasági igazságosságot, valamint Isten teremtett világának megőrzését és javaik kölcsönös megosztását egymással" (III. 3. 2.).

Mindkét feladat lényeges és szorosan összetartozik. Egyfelől a misszió, az evangélium világszerte történő szolgálata. Ebben kétségtelenül új és nagy kihívást jelentenek majd a következő évszázad során a hangzó szó és a betű eddigi médiumai mellett az elektronikus-vizuális új médiumok (a televízió és az elektronikus világhálózatok) beláthatatlan új lehetőségei az egyház szolgálatában.

A misszió, az evangélium hirdetésének szolgálatát kísérnie, segíteni kell a világban a cselekvő, segítő keresztyén szeretet sokoldalú szolgálatának. Az új évezred fontos feladata lesz majd az egyházak eddig kü- lön-külön végzett szeretetszolgálata helyett az egyházak diakóniai összefogása, a diakónia ökumenikus folytatása, valamint a keresztyének és egyházak együttműködése egy új területen: Isten élő és élettelen világának, természeti környezetünk épségének megőrzésében a következő nemzedékek számára.

%

Az ötvenedik évfordulón hálát adunk Istennek a Lutheránus Világszövetségért, vezetőiért és munkatársaiért, fél évszázados szolgálatáért az evangélikus egyházak világcsaládja és az egész keresztyénség életében.

Megköszönjük Istennek, hogy hazai egyházunk legújabb kori történelme küzdelmes, nehéz évtizedeiben mindig érezhettük rajta keresztül a világ evangélikus- ságának minket hordozó imádságait, megtapasztalhattuk gondoskodó, testvéri szeretetét és részesei lehettünk felmérhetetlen lelki, szellemi és anyagi segítségüknek egész egyházunk, gyülekezeteink és híveink életében.

Ezután is imádságainkban hordozzuk és tőlünk telhetőén segíteni kívánjuk a Világszövetség és tagegyházai további szolgálatát. És hitünk reménységével tekintünk az előtte és előttünk álló útra majd egy új évezredben, emlékezve a prófétai igére:

„Bízzatok az Úrban mindenkor,

mert az Úr a mi kősziklánk mindörökké!” (Ézs 26,4)

Dr. Nagy Gyula

EGYHÁZUNK HIVATALOS KÜLDÖTTSÉGE A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG HONGKONGI NAGYGYŰLÉSÉN

D. dr. Harmati Béla püspök, a küldöttség vezetője, aki egyben az első szekció - az egyház egysége - vezetője is;

Pángyánszky Ágnes a Lutheránus Világszövetség Tanácsának tagja;

Szirmai Zoltánná külügyi osztályvezető - női küldött;

Korányi András teológiai hallgató, iQúsági küldött;

Joób Máté teológiai hallgatót a stewardesek közé hívták meg szolgálatra.

LVSZ-VASÁRNAP

A hongkongi világgyfilésen július 13-án, vasárnap ünnepi istentiszteleten emlékeznek a világ evangélikus egyházai hálaadással a Lutheránus Világszövetség 50 éves szolgálatára.

Ezen a vasárnapon a főistentiszteleten a LVSZ ajánlása szerint itthon is imádkozzunk együtt a világ evan- gélikusságával és emlékezzünk hálaadással.

Gottfried Brakemeier, a Lutheránus Világszövetség elnöke

lshmael Noko, a Lutheránus Világszövetség főtitkára