Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-06-01 / 22. szám
!Evangélikus Élet 62. ÉVFOLYAM 22. SZÁM 1997. JÚNIUS 1. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 1.VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ARA:40 FT ,A Mester Itt van és hív téged” Úgy szeretnélek kérni titeket, hogy most, amikor a hívó szó elhangzott felétek, minden gátló akadályon túllendülve, találjátok meg az utat ide, ahol reátok szent hitünk békessége vár, bűntől való oldozlatás, új erő a földi és örök élet számára. _________ Ordass Lajos “A TARTALOMBÓL" EGYHÁZAK A KISEBBSÉGEK KÖZÖSSÉGÉPÍTÉSÉÉRT ÚTKERESÉS PÁL APOSTOL NYOMÁBAN VISZONTHALLÁSRA EGY ÉV ÚJ-GUINEÁBAN ÖKUMENIKUS MISSZIÓI TALÁLKOZÓ Középpontban a magyar bibliafordítások Szentendrén, a római katolikus Péter-Pál-temp- lomban egésznapos találkozón került reflektor- fénybe a magyar bibliafordítás története és mai helyzete. Ökumenikus istentisztelettel kezdődött, melyen a város különböző felekezeteinek lelkészei szolgáltak. Az előadások széles ölelésben tárták fel a magyar bibliafordítások múltját és a mai bibliakiadás és terjesztés kérdéseit. Békés Gellért bencés tanár a reformáció előtti fordításokat mutatta be. Ezek még nem teljes bibliafordítások voltak, de evangéliumokat és főleg zsoltárokat ültettek át az ősi magyar nyelvre. A protestáns bibliafordításokról Márkus Mihály református püspök adott szemléletes képet. Egymás mellé helyezve mutatott be azonos bibliai szakaszokat különböző reformáció korabeli fordításokból. Pesti Mi- zsér (1536), Erdősi Sylveszter (1541), Heltai (1562), Félegyházi (1586) és Károlyi (1590) fordításainak nyelvezetére és a kifejezések teológiai jelentésére lehet következtetni ebből az összevetésből. Kocsis Imre professzor a katolikus bibliafordításokat ismertette a régi Káldy György-féle fordítástól a mai 1975-ös bibliafordításig. A protestáns egyházak bibliafordítását közismerten a Magyar Bibliatársulat intézi. Ma igen gazdag a kínálat teljes Biblia és bibliai részek kiadásában. A Károlyi-szöveget már több mint ötvenszer revideálták 1590 óta, ez ma is kapható. Az új fordítás 1975-ben jelent meg, és már ez is átesett egy revideáláson, 1990-ben a vizsolyi biblia 400 éves évfordulójára adták ki. Tarr Kálmán, a Magyar Bibliatársulat főtitkára lelkesen és szinte hitvallásszerűen adott számot munkájáról. Ami a legörvendetesebb, hogy magyar Bibliát folyamatosan lehetett kapni, még az elnyomatás éveiben is, és a gyülekezeteken keresztül folyt mindig a terjesztése. Tarjányi Béla a katolikus bibliakiadásról és terjesztésről elmondta, hogy amióta a II. vatikáni zsinat a katolikus hívek számára is fontossá tette a Biblia olvasását, azóta nagyon keresik, de nem tudják mindig teljesen kielégíteni a keresletet. Ortodox fordításokról, istentiszteleti és liturgikus szövegekről számolt be Berki Feriz ortodox protoierei. Izgalmas fórumbeszélgetés folyt a délutáni órákban Hafenscher Károly professzor moderátori működésével arról, miért vajúdik az ökumenikus bibliafordítás? Kell-e közös fordítás és lesz-e? Bírjuk-e pénzzel, idővel, és vajon milyen lesz a fogadtatás? Elvi akadályok nincsenek, alkalmas fordítók is volnának, csak kevesen vagyunk. De el kellene kezdeni. Tálán az látszik egyelőre ízelítőként kivitelezhetőnek, hogy a két 1975-ös fordításból egy bibliai könyvet úgy adnánk ki, hogy két hasábon egymás mellett állnának a szövegek, és bárki összevethetné, együtt olvashatná. Merészen kellene belevágni a dologba. A záró istentiszteleten Bölcskei Gusztáv református püspök, Harmati Béla evangélikus püspök és Paskai László bíboros prímásérsek szolgált meditációval, igehirdetéssel. AZ IMÁDSÁG HÁZA - KISFALUDON Rogate vasárnapján volt a templomszentelés Az artikuláris helyeket megállapító törvény (1681) Sopron megyében Nemeskért és Vadosfát jelölte meg az evan- gélikusok nyilvános vallásgyakorlata helyéül. Egy-egy ilyen gyülekezet köré csoportosult az összes többi, és közösen gondoskodtak arról, hogy a falu népe idejében indulhasson, hogy odaérjen az istentiszteletre. Vadosfához tartozott ilyen gyülekezetként Kisfalud. 1848-ban egy tornyot építettek azzal a céllal, hogy a harangszó hívogasson istentiszteletre és búcsúztassa a temetőbe kísért elhaltakat. Úgy határoztak, hogy a templomot később építik hozzá a toronyhoz. Helyette csak iskola épült. 1937/38-ban ennek egyik tantermét rendezték be istentiszteleti célra, és hatvan éven át ez volt a gyülekezet imaterme. Majd másfél évszázad eltelte után, most jutottak el oda, hogy a torony mellé felépülhetett a gyülekezet temploma is. A korábbi iskolát 1948-ban államosították, meghagyva az istentiszteleti helyet. Ezt az iskolát az 1991. évi törvény értelmében visszaigényelték, és abban állapodtak meg, hogy maradjon a község használatában, az egyház pedig kárpótlást kapott, 4,8 millió forintot. Az imatermet odaadták iskolai célra, és ezért az önkormányzat fizetett kárpótlást. Ezekből a pénzekből sikerült megteremteni az alapot, hogy végre felépüljön a gyülekezet temploma a torony mellé. A templomszentelésre érkező D. Szebik Imre püspö- . köt a gyülekezet vezetői és gyermekek köszöntötték. Még mindig a fülemben cseng az üdvözlő ifjú mondata: „ígérjük, hogy minden vasárnap itt leszünk a templomban”. Adja Isten, hogy teljesíthessék az ígéretet. A 66. zsoltár 20. verse Rogate vasárnapján találó volt a gyülekezet helyzetére:,Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem. ” Itt valóban imádságmeghallgatás történt. Egy ilyen korban, negyven év mulasztásait pótolva, felépülhetett ez a templom, hogy éledjen a közösség - kezdte igehirdetését a püspök. Sok mindent „imádnak” az emberek, ti az egyedül igaz Istent imádjátok ezen a helyen, ne maradjanak némák az ajkak, zengjen a dicséret, az ének, a hitvallás. Legyen Isten imádata teljes a gyülekezetben. Az imádság azt is jelenti, hogy ha van is bennünk elégedetlenség, lehet kérni, az imádság légkörében lehet élni és Isten teljesíti kérésünket. Ez a nap is erről bizonyság. Végül az édesanyákat - anyák napján - arra kérte a püspök, hogy tanítsák gyermekeiket, unokáikat imádkozni! Régóta szokás az egyházban, hogy templomszenteléskor gyermekeket keresztelnek. Itt most egy rendkívüli alkalom volt: Ménes László és Hegyi Ildikó házasságot kötöttek, és a templomi esketés szertartását végezte Sümeghy József, a gyülekezet lelkésze. A vőlegény édesapját 1912-ben a vadosfai templom felszentelésekor keresztelték, most itt fia állt az oltár elé. Isten akarata van minden lépésünk mögött! Ünnepi közgyűlésen mondták el, hogy a templom építésére meghirdetett pályázatot Pazár Béla építészmérnök nyerte el. Ő maga jelen volt családjával együtt, és köszönetét mondott a gyülekezetnek. Anyák napja alkalmából pedig ezt a művét édesanyjának ajánlotta ajándékként. Szebik Imre püspök dicsérte a jó munkát, és kérte a gyülekezetét, szeressék ezt a szép, jó akusztikájú templomot. Jankovics Béla, az egyházmegye esperese a „csodásán működő Úr”- nak tulajdonította ezt a templomot, és kérte, hogy valóban otthona legyen a híveknek. Balogh István - aki egyszemélyben a gyülekezet presbitere és a község polgármestere is - egy titkos álom megvalósulásának és történelmi jelentőségű napnak mondta e napot. Szabó György egyházmegyei felügyelő, Szabó Imre plébános, Szűcs Kálmán, Béres László és Böröcz Sándor szomszéd lelkészek köszöntötték a gyülekezetei. A közgyűlést vezető felügyelő, dr. Győrffy Előd szavai jól foglalták egybe a kívánságot: tyAz igaz, magyar, ékes szó szentélye legyen” a templom. Tóth-Szöllos Mihály ÜLÉSEZETT AZ ORSZÁGOS PRESBITÉRIUM A tavaszi beszámoló ülések sorozatát az Országos Presbitérium május 9-én tartott ülése zárta le. Az ülésen meghallgatták és megvitatták az országos felügyelő és a püspök-elnök jelentését. A püspöki jelentés rövidített szövegét az alábbiakban tesszük közzé. (Anyagtorlódás miatt következő számunkban közöljük a felügyelői jelentést.) D. dr. Harmati Béla püspök-elnök a következő jelentést terjesztette elő. „Morbus minoritatis”, azaz „kisebbségi kór” megjelöléssel illette Németh László írónk a szerinte jellegzetes magyar magatartást. A sokszorosan és több oldalról tapasztalt kisebbségi lét ugyanis még nem indokolná azt a ma inkább „hungaropesszimizmus” névvel illetett gondolkodásformát, amelyik a nagyobbakra tekintve állapotunk siratását tekinti elsőrendű feladatának. így a kisebbségi lét lesz oka az eredménytelenségnek, a balsorsnak, a tehetetlenségnek, az elrontott élethelyzeteknek, a mulasztásoknak. Előfordulhat az is, hogy a „morbus minoritatis” átcsap „lázas” kompenzációba. Öntetszelgés, gőg és hiúság jelentkezhet az „extra Hungáriám non est vita...” (Magyarországon kívül nincsen élet) másokat lekicsinylő és főleg a nemzetiségek ellenében magát nagyra tartó mentalitásban. Ezen kór előfordul egyházi vetületben is. Magyar- országi legkisebb népegyházként rendszerint a másik két nagy történelmi felekezet dolgaihoz szoktuk mérni magunkat. Bizonyos, hogy az elmúlt évszázadok és a legutóbbi évek is lehetőséget adtak a felekezeti harcra és versenyre, és ebben adódtak sikerek és kudarcok. Akkor és abban tévedtünk és hibázunk ma nagyon, ha magát a kisebbségi állapotot, az adottságunkat hibáztatjuk olyan dolgokért, amelyek mögött saját mulasztásaink és bűneink vannak. A „status minoritatis”, a kisebbségi lét akkor válik „morbus minoritatis” állapottá, azaz kisebbségi kórrá, amikor nem tudunk önkritikusan múltat és jelent felmérve nekifeszülni a jövőnek. A „status minoritatis”, a kisebbségi lét lehet ugyanis „status qualitatis”, azaz minőségi állapot is! Tanulhatunk a közgazdaságtanból! W. Edwards Deming (1900-93) vezette be az elsősorban Japánban nagy eredményeket felmutató TQM - Total Quality Management, azaz a „Teljes Körű Minőségi Ügyvitel” fogalmát. Az amerikai gazdaságban eluralkodó haszonelv, aCminél magasabb profitszerzés helyett vevő- és felhasználó-központúságot, a minőség folyamatos ellenőrzését és javítását és ennek érdekében a csoportmunka erőltetését tanította a nemzetközi nagy- vállalatok számára. Valahol itt rejlik a morbus minoritatis gyógyításának titka: JQM-módszer, „teljes körű minőségi ügyvitel”. Kisebbségi sorban élő népeknek, egyházaknak a*minőségre kell figyelniük! Egyházunk sem engedheti meg magának, hogy templomépítésben, egyházzenében, liturgiában, iskolák működtetésében rossz vagy közepes színvonalat érjen el, hanem minőségi munkára kell törekednünk. Visszatekintve az elmúlt évekre, Isten iránti hálával mondhatjuk el, hogy egyházunk életének néhány területén elindultunk már ebbe az irányba. Vannak kiváló képességű fiataljaink, akik megállják a helyüket Európa és Amerika egyetemein. Iskoláink, középiskoláink és Teológiánk oktatási színvonala emelkedik. Az egyházi infrastruktúra változását jelzik a legutóbbi években bajor testvéregyházi segélyből kapott új szórványautók vagy az esperesi hivatalok ellátása másológéppel, telefonnal és fax-készülékekkel. Legújabban az Internet-csatlakozás és az e-mail összeköttetés valósult meg az Országos Egyház, a püspöki hivatalok és a Teológia számára, és szeretnénk ezt minden középiskolánk számára is biztosítani. Még többet lehetne arról beszélni, hol vagyunk bajban, hiszen nem elegendő a teológiai tanári utánpótlásunk, hiányoznak megfelelő számban az egyházi közéletünkben járatos ügyvédek, közgazdászok, tanárok, újságírók. Hitoktatásunk, egyházi sajtónk irányába sok-sok kívánnivalót fogalmazhatunk meg, de sokszor kerülnek elő kifogások a gyülekezeti lelkészek munkájával kapcsolatban is. Végül még egy kérdés: vajon hogyan állunk saját országos presbiteri munkánk megítélésével az adódó elvárások és igények tekintetében? Egyházunk életéről általában (1996. november-1997. május) Egyházunk életével kapcsolatban elsősorban a gyülekezetekben végzett munkára kell gondolnunk, hiszen az egyház élete a helyi-területi közösségek isten- tiszteletében, imádságában, szeretetszolgálatában teljesedik ki. Az egyházi élet élénkült, mert evangélizációk, rendezvények, események teszik változatossá sok helyen a gyülekezetét, és a kiépülő gyermek- és ifjúsági munka is megmozgatja a szülőket, nagyszülőket. Országos rendezvényünk lesz 1997. augusztus 23-24-én Pakson. Az országos munkaágak kiépítése tovább folyik. Oktatási-iskolai osztályunk számára állandó, teljes idejű vezető kell, és ki kell építeni a közoktatási intézmények tanfelügyeleti rendjét is az Oktatási Bizottság javaslata alapján. A missziói és evangélizációs osztály függetlenített vezetőjévé az előző presbiteri ülés döntése alapján Gáncs Péter nagytarcsai lelkészt nevezzük ki 1997. szeptember 1-jétől kezdve, aki a magyar rádiósmisszió vezetője is marad. A finn támogató missziói egyesülettel megbeszélve, ezen munka központját Budapest-Cinkotán, a volt egyházközségi iskola visszakapott épületében alakítjuk ki a vezető lakásával együtt. Az elmúlt januárban egyházunk gyülekezetei részt vettek az ökumenikus imahét alkalmain. A budapesti megnyitóra január 19-én a Szent István-bazilikában került sor Paskai bíboros és a magam igeszolgálatával. Január 21-én az imahét keretében a Bács-Kiskuni Es- perességben Csengőd templomában voltunk együtt a katolikus egyházi vezetőkkel. Paskai bíboros, Dankó kalocsai érsek és más vendégek arra emlékeztek velünk, hogy tíz évvel ezelőtt az egyetemes imahéten látogatott el először ifj. Hafenscher Károly akkori helyi lelkész meghívására az akkori kalocsai érsek, Paskai László az evangélikus templomba. Előző presbiteri ülésünkön jeleztük előre az 1996. december 9-én a Budapest XII., Márvány u. 23. sz. házon elhelyezendő Ordass-emléktáblával kapcsolatos eseményeket, az Európai Evangélikus Püspökök Konferenciája tanácskozásához kapcsolódva, „Az egyház jövőképe és megbízása Európában” témával. Egyházi hetilapunk részletesen beszámolt a konferenciáról. Ökumenikus összefüggések A hazai ökumené együttes munkája más külföldi szervezetek és egyházak irányában is fejlődött az elmúlt időben. Jelentősnek tartom, hogy a Grazba, Ausztriába ez év június 23-29. közöttre tervezett Ökumenikus Nagygyűlés előkészítése széles protestáns és katolikus együttműködéssel halad. Isten előtti hálaadással állapíthatjuk meg, hogy a protestáns és katolikus egyházak közötti viszony még sohasem volt hazánkban ilyen segítő és megértő. Kedvező választást jelent, hogy a Magyarországi Református Egyház tisztújítása során az országos vezetés dr. Bölcskei Gusztáv debreceni püspök és dr. Kálmán Attila dunántúli főgondnok kezébe került, akik beiktatásuk alkalmával kifejezték ökumenikus együttmunkálkodási készségüket egyházunkkal. Bajor testvéregyházi kapcsolataink erősödtek a Sopronban 1997. április 9-12. között tartott magyar-bajor diakóniai találkozón. (Folytatás a 4. oldalon) I ti
