Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-11-17 / 46. szám
Evangélikus Élet 1996. november 17. GYERMEKEKNEK Mire használod a szemed? Vannak fontos eszközeink, amelyekkel sok hasznos munkát végezhetünk. Ilyenek pl. íróeszközeitek, amelyekkel elkészíthetitek a házi feladatot. De hiába hever ott a tolltartódban a legdrágább toll is, ha nem veszed elő, nem írod le vele leckédet. Még rosszabb, ha nem arra használod, amire való, hanem pl. összefirkálod vele a másik füzetét vagy az iskolapadot. Akkor nem használsz vele, hanem kárt csinálsz. Istentől is kaptunk fontos eszközöket. Ilyen a szemünk, fülünk, kezünk, lábunk. De nem mindegy, mire használod őket, javadra vagy károdra vannak. Ilyen hasznos szervünk: a szemünk. Ha behunyod a szemed, sötétség vesz körül, nem látsz semmit. Mi lenne, ha mindig ilyen sötétségben kellene élned? Pedig vannak ilyen emberek, a vakok. Sohasem láthatják meg, milyen szépek a virágok, madarak, állatok, fák, erdők. Milyen szép az ég, mit jelent, ha süt a nap. Sohasem láthatják meg szüleik, testvéreik arcát. Nem mehetnek iskolába sem, nem olvashatnak könyveket, nem tanulhatnak. Nehéz valamilyen foglalkozást is elsajátítani, ezért többen koldulásból élnek. Isten azért adott szemet, hogy tudjunk örülni minden szépnek, gyönyörködjünk teremtett világában. Azért is adta, hogy megtanuljunk sok mindent, írni, olvasni, számolni, földrajzot, történelmet, nyelveket és sok hasznos tudományt. De mit ér, ha ott hevernek könyveitek, nem veszitek elő, nem tanultok belőle? Mit ér, hogy van szemetek? Olyan, mintha nem lenne. Még rosszabb, ha nem azt nézitek vele, amit kellene, ami jó, hanem ami ártalmas. Egy kisfiúról hallottam. Nem tudott aludni. Ha aludt, kiabált álmában. Nappal is félt, nem mert egyedül maradni. Hangokat hallott, üldözték. Nem értették, miért van ez, míg ki nem derült, hogy olyan filmeket nézett meg, amit tiltottak a szülei: „Űrgammák, X-akták, krimik, horror filmek.” Szeme juttatta ide, ebbe a veszedelmes, gyötrelmes állapotba, nem hasznára volt, hanem kárára. Olyanok vagyunk, mint a komputerek. Amit ezekbe a gépekbe betáplálnak, az benne van, azt bármikor előhívhatjuk. Ilyen a szemünk is. Amit vele lefényképezünk, az bennünk van, bármikor felidézhetjük. Ahol gyermekkoromban laktam, azt a házat ma is látom, ha rágondolok, mert a képe ott van bennem. Ezért nem mindegy, mi megy be a szemeden bensődbe, lelkedbe. Karcsit fiatalon az juttatta börtönbe, hogy amit látott, addig nézte, míg meg nem szerezte. Isten azért is adta szemünket, hogy megismerhessük Őt is, az ő ajándékaiban részesüljünk. Nemcsak a látható világ gazdagsága legyen a miénk, hanem a láthatatlanok is. Ebben szemünk sokat segíthet. Kezedbe veheted és olvashatod Isten könyvét, a Bibliát. Megismerheted Isten tudományát, a legnagyobb bölcsességet. Jézus azokat nevezi igazán vakoknak, akik nem látják meg, nem ismerik meg Őt, nem hisznek Benne. Mit ér, hogy van szemed, de nem látod a láthatatlant, ami egyedül örökkévaló? Hírek Pápua Bálint Anikó 12 éves kislány annak a családnak a tagja, akik 1996 tavaszán missziói feladattal Pápua Új-Guineára utaztak. (Keresd meg a térképen! Olvass róla a földrajzkönyvből vagy lexikonból!) Ott jár iskolába és az alábbi levélben számol be első benyomásaikról: „Közel 5 hónapja érkeztünk meg Pápua Új-Guineára, ahol az ország második legnagyobb városában, Lae- ben lakunk. ” (Keresd meg LAE-t és az ország legnagyobb városát!) tyA gyerekekről az első benyomásainkat szeretném megosztani veletek. A tengerparti falvakban a gyerekek nagyon barátságosak, sokszor hívnak úszni, csónakázni, de vannak, akik sikoltozva, néha sírva szaladnak el Néhány szülő azzal ijesztgeti a kicsiket, hogy: Ha rossz vagy, jön a fehér ember és megesz!!” (Milyen színű bőrük van a pápuáknak?) „Szerencsére a mi lakónegyedünkben nagyon barátságosak a gyerekek, mindig utánunk kiáltoznak: Helló Anikó! Martin! Kamm, na pilai wantaim mipela! (Gyere velünk játszani, Marci!) Az iskolánkban az a szokás, hogy péntekenként egy-egy osztály elmegy a városi kórházba, ahova szegényes étrendjük kiegészítésére sok gyümölcsöt viszünk. Két hete a mi osztályunkból néhányon meglátogattuk a gyerekosztály egyik kórtermét. Ahogy beléptünk, egy helyi ápolónő fogadott bennünket kedvesen. Tudta, hogy miért jöttünk, azt mondta, hogy nyugodtan körbelátogathatunk 2-3-szor is. Körbenézek a kórtermen. Körülbelül 40 ágy van bent Mindegyik nagyon rövid és alacsony. Sokan jönnek ide nagyon messziről és a közlekedés nagyon nehezen megoldható. Ha valaki kórházba kerül az nagy esemény, ezért néha az egész család eljön, hogy ápolják a gyereket. Szomorúan látjuk, hogy minden családnak összesen EGY ágy jut, s a betegen kívül mindenki a földön, az ágy alatt alszik. Ennivalót kapnak, de a gyümölcsnek nagyon örülnek, hiszen itt nem jut ilyen finomság nekik Két hatalmas tál felvágott gyümölcs - tisztított banán, ananász, Új-Guineából papaya, mangó stb. - van nálunk. így is van, aki szégyenlősen, szerényen 2-3 darabkát vesz Olyankor mindig noszogatjuk biztatjuk őket, hogy nyugodtan vegyenek ingyen van - míg meg nem tömik a tányérjukat. Ahogy telik az idő, egyre több élményem lesz, és ígérem, hogy ennek a beszámolónak is lesz folytatása. Bálint Anikó” (A te osztályod vagy hittancsoportod milyen szere- tetmunkát végez?) Eddig a levél. A zárójelben levő felszólítások vagy kérdések feladatot jelentenek számotokra. Aki még karácsony előtt elküldi jó válaszát az Evangélikus Külmissziói Egyesület részére, Budapest, 1085 Üllői út 24. sz. alá, jutalmat kap. (A földrajzi szélességi és hosszúsági fok megjelölésével vagy a környező országok leírásával lehet pontos választ adni!) Várja írástokat: Agnes néni A gyennekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyönk, Petőfi u. 359. FIATALOKNAK ALÁZAT A büszkeség sokféle formát ölt. Egyesek közülünk magasról lenézik a többieket, és megítélik hibáikat. Mások félrevonulnak és elégtelennek érzik önmagukat. Ismét mások ingaként lendülnek egyik szélsőségtől a másikig. Pál azt kéri tőlünk, hogy ne magasztaljuk föl, de ne is kicsinyeljük le önmagunkat, hanem józanul ítéljük meg helyzetünket. Olvassátok el Márk evangéliumából a 10,32-45-ig terjedő szakaszt. Ebből a részből kiderül, hogy a tanítványokra ráfért - ahogyan ránk is -, hogy alázatot tanuljanak Jézustól. Ezzel az igeszakasszal kapcsolatban néhány kérdést teszünk fel nektek. Beszélgessetek róla barátaitokkal, beszéljétek meg az ifjúsági órán, s írjátok meg gondolataitokat, melyből sokan meríthetnének. (Nem felesleges fáradság tehát mindez!) 1. Mi a különbség az alázat és az alacsony önértékelés között? 2. A Jézustól hallottak fényében miért nem helyénvaló Jakab és János kérése? 3. Vannak-e nekünk is hasonló ambícióink, mint Jakabnak és Jánosnak? 4. Hasonlítsuk össze a többi tíz tanítvány bűnét Jakab és János bűnével! 5. Voltunk-e már irigyek, esetleg haragosak is, amikor másokat dicsértek, minket pedig nem? 6. Jézus szerint mi a különbség a világ szerinti nagyság és az Isten országában elérhető nagyság között? NE FÉLJ! Ne fé(j olyan lenni, amilyen vagy. Mert Isten olyannak akart és teremtett, amilyen vagy. „Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem.” (Zsolt 139,1) Ne fé(j kimondani és képviselni őszinte véleményedet. Mert mások csak ezáltal tudnak téged helyesen megítélni. „Bizony, ez az ember Isten Fia volt!” (Mk 15,39) Ne félj elveszíteni az arcodat Mert mindig csak a saját magad által alakítottról lehet szó. A te igazi arcod hozzád nőtt „Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” (Gál 2,20) Ne fé(j a fontos és a sürgős között különbséget tenni, és a sürgős dolgot abbahagyni, ha valami fontos tennivalód akad. Mert a sürgős dolgok megkínoznak téged és elrabolják az idődet, a fontos azonban meggazdagítja életedet „Márta, Márta, sok mindenért aggódol és nyugtalankodol, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jobbik részt választotta, amelyet nem vesznek el tőle soha.” (Lk 10,41-42) Ne fé|j a holnaptól vagy a holnaputántól. Mert mindig csak föltételezheted, hogy mi fog történni - sohasem tudhatod azt „És íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20) tesedik. A gőg mindig a nála hitványabbat látja. Azoktól nincs mit tanulnia. A gőgös ember fejlődés- képtelen. Az alázatos előtt végtelen lehetőségek nyílnak. A szolgalelkűség távol áll az alázatos lelkűiéitől. A szolgalelkűnek nincs önbizalma, gyáván meghunyászkodik a nála értéktelenebb előtt. Az alázatos a „tökéleteshez” hasonlítja magát. Mindig tudja, érzi, miben lehetne különb. Ez nem keseríti el, mert elfogadja önmagát, és teszi, amit tehet, amire képes. Pilinszky János lényegrelátón ír az alázatról. ,Az alázat az igazi tudás és az igazi megismerés kapuja. Az alázat gyönyörű egyensúly a tudás és nem tudás, felejtés és tapasztalat között. A művészi szép - az mindig egyfajta alázat gyümölcse. Az alázat minden igazi nagy tett, minden valódi erkölcsi és szellemi erőkifejtés előfeltétele. Már a dolgok természetéből fakad, hogy aki feladatában elmélyül - »megfeledkezik magáról«. ” Az alázat csöndes. Alig hallani szavát. Suttogására azonban figyelnünk kell. Ha végleg elnémulna, a gőg ölné meg az emberiség erkölcsét. Vajon hogyan gondolkodói az alázatról? Már a szó - alázat - napjainkban rossz hangzású. Pedig nélkülözhetetlen erkölcsi érték. Alázatban válhat igazán naggyá egyén és közösség. Az alázat ritkán kérdi: kinek van igaza? De gyakran kérdi: ki szeret jobban? PÁLYÁZAT A Magyarországi Evangélikus Egyház Ifjúsági Bizottsága pályázatot ír ki evangélikus ifjúsági csoportok felszerelésvásárlásának támogatására. Ebben az évben elsődleges célunk olyan ifjúsági csoportok támogatása, amelyek még nem rendelkeznek alapfelszerelésekkel. így elsődlegesen énekfüzetek, gitár, sportfelszerelés vásárlásához kívánunk szerény anyagi segítséget adni. Pályázni csak űrlapon lehet, amelyet telefonon, levélben lehet kérni, vagy személyesen átvehető az Üllői út 24. alatt Marton Tamásnál (Tel.: 117-55-67). A pályázatokat 1996. november 25-ig lehet beadni a fenti címen. A bírálóbizottság csak a kiírásnak megfelelő és határidőre beérkező pályamunkákat tud értékelni. A rendelkezésünkre álló összeg: 250 000 Ft. Válaszaitokat, meglátásaitokat a következő címre várjuk: Bp.-Zuglói Lelkészi Hivatal - 1147 Budapest, Lőcsei út 32. 7. Milyen területeken befolyásolja a világ felfogása a keresztyéneket az emberi nagyságról alkotott elgondolásukban? 8. Milyen jó példákat láttunk a cselekvő alázatra gyülekezetünkben, családunkban vagy munkahelyünkön? Segítségül közlünk még néhány gondolatot Mácz István: Kísértés a jóra című könyvéből. A földig görnyedő teherhordó fölött legmagasabb az ég - állítja Weöres Sándor költő. Mintha azt mondaná, hogy az alázatban „meghajtó” ember váltja ki (vagy érdemli meg) a legmagasabb tiszteletet. Mi az alázat? Az alázat benső szabadság. Olyan szabadság, melyben a lelket nem béklyózza a szolgalelkűség és nem fogja kalodába a gőg. Az alázat helyes önismeret. Az alázatos tisztában van értékeivel. Ismeri fogyatékosságait. Az alázatos ember tudja, mit ér, mire képes, mit tud. Önérzetesen továbbfejleszti értékeit, kibontakoztatja azokat. Felelősséget érez önmaga iránt. Annyinak akar látszani, amennyi. Nem többnek, s nem kevesebbnek. Az alázatos ismeri saját korlátáit. ítélkezéseiben, döntéseiben képességeinek meghatározottsága segíti, hogy a helyeset válassza. Csak azt, amire képes, amit el tud látni, amit elbír. Nem vállal olyat, amihez nem ért. így válik megbízhatóvá a közösségben. Az alázat „fölfelé” néz, ki különb nála. Attól tanul, tőlük. Ezért fejlődik, tökéleThököly Imre eredeti zászlója a kiállítás egyik jelentős darabja (A Hadtörténeti Múzeum tulajdona) Jsflencven évvel ezelőtt, 1906-ban szállították haza a ÍV fővárosba szabadságharcunk vezetőinek hamvait. II. Rákóczi Ferenc hamvait a Szent István-bazilikában, az evangélikus Thököly Imre hamvait viszont Deák téri templomunkban ravatalozták fel az eltemetés előtt. Ezt az évfordulót - a millecentenárium évében - méltó módon ünnepelte meg egyházunk, amikor az Evangélikus Múzeumban kamarakiállítást nyitottak meg október 21-én, a Thököly Imre- ejnlékekből. belépésnél időrendi tábla fogadja az érkezőt, melyen végigkísérhetjük Thököly élete pályáját. Figyelemfelkeltő a mennyezetről lelógó két eredeti zászló, az egyik Thököly, a másik Rákóczi zászlaja. Mindkettőt a Hadtörténeti Múzeum adta kölcsön e kiállításra. Központi helyen találunk egy albumot, melyben a hazahozatal és a temetés képei mellett Késmárkról való képeket is láthatunk Korabeli térképek az akkori Magyarországról (1684-ből) és Erdélyről is, valamint Thököly kiáltványának egy példánya ugyancsak 1684- ből. A Nemzeti Múzeum kölcsönzött egy korabeli kelyhet, találunk képeket a családról, Petrőczy Thököly emlékkiállítás az evangélikus múzeumban István, Zrínyi Ilona ésPekry Lőrinc képe áll Thököly mellett. Találhatók még érmek különböző portrékkal és Thököly törökországi naplójának részletei. I. Lipót életrajza, egy 1686-ből való történelmi regény és egy érdekes német kiadású könyv 1687-ből, melyben magyar és lengyel történelmi hősökről olvashatunk A kiállítás megnyitásán Schalter Bernadett (Pécs) és Süli Zsolt (Nagyveleg) teológus szolgált verssel és felolvasással. Dr. Fabiny Tibor, a Múzeum igazgatója megnyitójában hangsúlyozta, hogy ez a kiállítás a történelmi egybeesés folytán hozzájárulásunk a millecentenárium egyházi megünnepléséhez is. Megnyitó ünnepi beszédében D. dr. Harmati Béla püspök találó idézettel emlékezett mind a 90. évfordulóról, a millecentenáriumról és az 56-os forradalom 40. évfordulójáról, amikor Tolnai Mihály kolozsvári prédikátor „Vitézek tüköré” című 1676-ban megjelent művéből idézett: „Magyar, ne veszesd a magyart! Vigyázz jövendőbeli megmaradásodon! Hitesd el magaddal, hogy kevesen vannak emberek közt jóakaróid. Akár lutherista, akár pápista, akár kálvinista légy, csakhogy magyar vagy...” Ezek a szavak időszerűen csengenek ma is, amikor fejünket meghajtjuk az emlékezésben Thököly Imre előtt. Miközben kelet és nyugat között találjuk helyünket, midőn kevesen vannak jóakaróink, meg kell szívlelnünk: nekünk egy hazában, együtt kell élnünk! Bármi légy is... lutherista, pápista vagy kálvinista... légy magyar - hangzik ki mai emlékezésünkkor e rég. szavakból. A „jövendőbeli megman. Rákóczi Ferenc eredeti zászlója, Pro Libertate felírással és a magyar címerrel (A Hadtörténeti Múzeum tulajdona) Teológusok szolgálata a megnyitón verssel és felolvasással D. dr. Harmati Béla püspök megnyitó beszédét tartja radásunk” a tétje ennek a magatartásnak és ez a tanulság legyen erős bennünk, amikor azokra a szabadsághősökre emlékezünk, akik „pro patria et libertate” készek voltak áldozatot hozni, életüket odaadni. A 20. század végén illő emlékezés elismételni és újra ízlelgetni a régiek szavait. A kiállítás valóban méltó a jubileumok megünnepléséhez és egyházunk múltjához, a szabadság kivívásában való részvételünkhöz. Összeállításáért és megrendezéséért köszönet illeti dr. Fabiny Tibor professzort és a Múzeum munkatársait, de köszönetét kell mondanunk a társszerveknek, a Magyar Nemzeti Múzeumnak, a Hadtörténeti Múzeumnak, az Evangélikus Országos Könyvtárnak és a Levéltárnak, a Budapesti (Fasori) Evangélikus Gimnáziumnak a kiállított tárgyak kölcsönzéséért. A kiállítás egy esztendeig tart nyitva és ajánljuk megtekintését gyülekezetek és iskolák fővárosi kirándulási programjába. tSZ0
