Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-11-17 / 46. szám
GYÓGYULJ, HOGY GYÓGYÍTHASS... Lelkészavatás Apostagon Lelkészavatás volt október 13-án, vasárnap délután az apostagi templomban. Bácsiné Vilmos Andrea, teológiai tanulmányait elvégezve, kérte lelkésszé avatását. Félje a dunaegyházi gyülekezetben szolgál, de Apostagot is gondozza. Most, hogy feleségét lelkészi szolgálatra küldték ki, ketten végezhetik a két gyülekezetben nem könnyű munkájukat. D. dr. Harmati Béla püspök, dr. Cserháti Sándor professzor és Káposzta Lajos esperes végezte az avatási szertartást. A két gyülekezet tagjai szép számban töltötték meg a templomot. Az avató igehirdetés a heti ige, Jer 17,14 alapján szólt: „Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok. ” A zsoltáros imádságával most ez a gyülekezeti közösség fordul Istenhez. A lelkészi szolgálat a gyógyulás és gyógyítás szolgálata. Beteg a világ Isten nélkül - a távolra szakadtak, tudatosan elfordultak gyógyulásra szorulnak. Ez elsősorban spirituális feladatra szólítja a lelkészt! Isten színe elé kell vonni az embert, hogy lelepleződjenek dolgai és azután Istennél találhat gyógyulást. Emellett a tanítás, a diakónia és a kultúra ápolása is feladat a lelkész számára. Hangsúlyt kapott a mondat második fele is. A gyógyulás nyomában jár a szabadulás is. A hitnek gyümölcsei vannak és lesznek. Isten szabadságát hirdesd! „ní;ma nem kell bizonyítani, szemlátomásra van K bennünk is. Érezzük azt, hogy kell a szabadság! Istentől eltávolít, megkötöz nem csupán a szegénység, de a gazdagság is. Nincs igazi élet, nincs egészség Isten nélkül, de van Istennel békesség, sze- re*5/í-^S ^r^kes élet. Indulj hát! Gyógyíts és szabadíts! Mindkét gyülekezet vezetői és tagjai meleg szeretettel köszöntötték papnéjukat, aki ezentúl lelkészük is lesz. A környékbeli lelkészek, reformátusok és katolikusok is kifejezték örömüket és segítő szándékukat e szolgálatba indulásnál. A szívekre helyezett igehirdetés legyen útravaló lelkészeknek és a gyülekezeteknek is: gyógyulj, hogy gyógyíthass, találd meg az Isten szabadítását, hogy hirdethesd a szabadulás útját! tszm MOZAIKOK PRÉDIKÁCIÓKBÓL Evangélikus Élet 1996. november 17. Orgonaköszöntő Sobori evangélikus templomunk orgonájának sorsára gondolva, a híres Stradivari-hegedű jut az eszembe. A Stradivari-hegedűk a világ legszebben szóló hegedűi közé tartoznak. Egy alkalommal egy fiatal művészt az a megtiszteltetés ért, hogy e híres hegedűn játszhatott. A fiatal művész kiejtette kezéből a szépen szóló hegedűt. Mit ér egy összetört, egy néma hegedű? Egy hangszerjavító tisztelve a hangszer készítőjét, ismét összeillesztette a megrepedt részeket. Miután elkészült a javítással, kezébe vette és játszott rajta. A hegedű hangja szebb volt, mint valaha. Ezt a csodát élhettük át mi is, amikor szeptember 21-én, hosszú idő után újra megszólalt az orgona. Az orgona több évtizedig hallgatott, magán hordozta a II. világháború és az 1956-os események sebeit. Elgondolható, milyen öröm volt egyházközségünk számára, hogy orgonája ismét megszólalt. Ünnepségünk igehirdetői szolgálatát D. Szebik Imre püspök a 117. Zsoltár alapján végezte. Dicsérjétek az Urat! Évtizedek után, most már nemcsak énekszóval, hanem orgonaszóval is dicsérhetjük Istent. Milyen felemelő érzés, amikor egy templomban csendesen szól az orgona, és én a padban hallgathatom. Mennyi erőt kap belőle az ember. Dicsérjétek az Urat! Dicsérje az orgona az Urat! Ünnepi közgyűlésünkön Kovács László gondnok tájékoztatott az orgona felújításáról. A felújítás költségei 220 000 Ft-ot tesznek ki. Köszöntést mondott Szabó György egyházmegyei felügyelő, Hülvely Sándor ny. lelkész, a gyülekezet volt lelkésze, Szűcs Kálmán farádi lelkész, aki a gyülekezetben helyettes lelkészi szolgálatot végzett. Asbóthné Pécsinger Éva mal- omsoki-csikvándi lelkész, aki a szomszéd egyházközségek köszöntését adta át. Gyűrű Ferenc egyedi plébános a katolikusok nevében köszöntött. Ünnepségünk záró részeként Wagner Szilárd 1. éves teol. hallgató a felújított orgonán játszik ünnepélyesen megszólalt az orgona. A zenés műsorban énekkel D. Szebik Imréné, orgonajátékkal Weltler Sándor soproni lelkész, Szűcs Péter főiskolai hallgató és Wagner Szilárd teológus vett részt. Öröm volt számunkra, hogy gyülekezetünk leendő kántora, Illés Kati is megszólaltatta az orgonát. A templomi ünnepség után ünnepünk a faluházban folytatódott, amit áthatott orgonánk ünnepsége, egyházközségünk öröme! Béres László KÜLMIS SZIÓI KÖRKÉP Kihívás Csodálatos halfogás Lukács 5,1-11 Neve teológus körökben rosszul cseng. A világszerte ismert, elhunyt teológiai professzor „fekete báránynak" számít. Aki elolvassa az 1941- ben egyetemi istentiszteleten tartott, itt rövidítve közölt prédikációját, elfogadhatja a jellemzést: ez a tudós - evangélizáló igehirdető. Névjegyként mutatom be Rudolf Bultmann igehiídetés'ét azok számára,'ctkik' hullottak róla, és azoknak is, akik nem ismerik. I. A keresztény hithez hozzátartozik, hogy hinnünk kell a csodákban? A mai ember számol azzal, hogy mindannak, ami történik, természetes oka és következménye van. Azt is szokták emlegetni, hogy az Újszövetségben elbeszélt csodák tulajdonképpen nem csodák, hanem természetesen megmagyarázható események. Krisztusban hinni nem azt jelenti, hogy az Újszövetség csodás történeteit valóságnak kell venni. Nem! - válaszoljuk erre az állításra. A keresztény hithez hozzátartozik, hogy Jézus csodatörténeteit igaznak tartsuk. Mindenesetre hasonlóképpen kell szólanunk a csodákról, mint ahogyan Pál apostol a bálványáldozati hús evéséről: „Ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk" (lKor 8,8). A keresztény hit Isten csodálatos cselekvésében hisz. Kész arra, hogy megtapasztalja Isten csodáit az életben. Amit egy csoda az Újszövetségben nekünk mondani akar, úgy kell értenünk, mint egy képet. Amikor Jézus Péternek azt mondja: „ezentúl emberhalász leszel!”, ez megmutatja, hogy a halfogás csodája valami nagyobbnak a képe. A tulajdonképpeni csoda Péter apostoli munkálkodása: emberi szájjal majd Isten igéjét szólja. Éppen ezt a csodát szemlélteti a halfogás. ‘ ■ II. Mi‘, keresztényeit,ija,'íeremtó' Istenben hiszünk.! Isfétf teremtő nagysága elrejtett. Némely pillanatban azonban- nyilvánvalóvá lesz. Például a természet szépségének a felvillanása, egy művészi alkotás lenyűgöző hatása; egy kegyelmes sorsfordulat átélése, vagy annak ellentéte: olyan történelmi megrázkódtatás, melyet Isten ítéletének tartunk. Ám a Teremtőben csak akkor tudunk hinni, ha mindezt saját magunk tapasztaljuk. Luther mondja a Kis Kátéban: „Hiszem, hogy Isten teremtett engem...”. Es a Nagy Kátéban: „Hiszem, hogy Isten teremtménye vagyok”. A reformátor hozzáfűzi: „milyen kevesen hiszik ezt”. Ezekhez a kevesekhez tartozunk-e? A csoda olyan történés, amely által ráébredünk, hogy mindenek ellenére, a világ és a sors rejtélyei ellenére, Isten előtt önmagunk elítélése ellenére Isten irgalmasan teremtett bennünket, és kegyelmes kezében tart. III. A bibliai elbeszélésben Jézus felszólítja tanítványait, hogy - noha egész éjszaka hiába fáradtak - evezzenek a mélyre, és vessék ki hálóikat. Ám éppen a mély vízben kevésbé valószínű jó halfogás. Ez arra tanít, hogy Jézus szava akkor hatol szívünkig, ha erőnk végére érünk. Igéjét nem hallhatjuk meg addig, amíg fel nem ismerjük elveszett helyzetünket: „Erőnk magában mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk”. Ha munkánkra úgy nézünk, "mint ami ami erőnktől’függ;-akkor nem látunk csodákat. Ha a Teremtő Isten csodáit akarjuk nézni, és meglátni az egyetlen nagy csodát, akkor meg kell tagadni régi lényünket, mely saját erőnkből akar élni, és elismerni bűnös voltunkat. Annak az embernek, *aki ezt megvallja, megnyílik a szeme annak látására, milyen ajándékot adott Isten a világnak Jézus Krisztusban. Szemléletessé lesz a bibliai történetünk. A csodálatos halfogás után Péter leborul Jézus lábához: „Menj el. tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” Jézus akkor így szólt hozzá: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” A kétség- beesett bűnös ember átéli a csodát, és éppen ez a tulajdonképpeni csoda, hogy Jézus a bűnös embert magához hívja, szolgálatába állítja és újjá teszi. Isten megtapasztalt szeretetéből fakadó cselekvés maga a szeretet cselekedete. Az az ember, akinek lényét és cselekvését ez a derűs szeretet hatja át - más emberek számára csoda. Isten csodáit így láthatjuk , és a magunk részéről előmozdíthatjuk. Közli: Veöreös Imre A XX. századi fejlődés eredményeképpen az ember úgy gondolhatja, eddig soha nem tapasztalt önállóság birtokába jutott. Azt érezhetjük, urai vagyunk a természetnek, a világ eseményeinek, saját sorsunk irányításának. Az esőfelhők szétrobbantása, műholdak pályára állítása, korlátlan számítógépes információáramlás természetes fészei lettek életünknek. Nemcsak a technikai, hanem a szellémi’világban 'is hatalmas '„fejlődés” tapasztalható. A megváltozott életkörülményekhez az embereknek filozófiai háttérre is szüksége van. Mindenki -tetszése szerint válogathat a számtalan filozófiai irányzat között, míg meg nem találja az „igazit”, azaz azt, ami számára a legalkalmasabb. A keresztyénség is eljutott odáig, hogy egy amerikai teológus feltette a kérdést, vajon szükségünk van-e még a „Jézus-mesére”. Egy újságíró nyíltan megfogalmazta sokak véleményét: a jövő felé utazva, a Biblia nem megfelelő útitárs. Egy michigani lelkész egyenesen arról prédikált, hogy Jézus nem az egyetlen út az üdvösséghez. Igaz, egyháza kizárta, de sok gyülekezeti tag mellé állt. Nyilvánvaló, hogy az egyház missziója ostrom alatt van. Érik támadások kívülről és belülről egyaránt. Ha a „Jézus-mese” többé nem szükséges, nincs miről tovább beszélnünk, hiszen minden „őszinte” ember előtt nyitva az út a mennybe anélkül, hogy Krisztust urának és megváltójának vallaná. Ezek a kérdések kihívást jelentenek számunkra, mégsem reagálunk rájuk elég határozottan. A vi- lágmisszióban az apologetikának (hitvédelem) már egyre kevesebb a tekintélye. Érveink erejüket vesztették a nagy törekvésben, hogy mindenkivel megértőek legyünk. A politikai és kulturális méltányosság azt követeli, hogy mindenkinek szabad utat biztosítsunk Isten országába, attól függetlenül, hogy van-e érvényes belépője vagy nincs. Soha nem vagyunk nagyobb veszélyben, mint amikor elfeledkezünk az ellenségről, aki közöttünk jár, „keresve, kit nyeljen el”. Az ördög a világosság angyalaként hamis filozófiákat és vallásokat su- gallt, és bármennyire őszintén hisz is ezekben valaki, üdvösséget nem lelhet benne. Ha ezeket az intellektuális és vallási kihívásokat nem fogadjuk kellő határozottsággal, megnézhetjük, mi marad missziói elhivatottságunkból. A teológusoknak állandóan figyelmeztetniük kell bennünket az evangélium egyedülálló igazságára. Nemcsak azt kell megerősítenünk, hogy Jézus története igaz, hanem, hogy minden más vallással és filozófiával szemben kizárólagosan igaz. Krisztus az üdvösség egyetlen útja. Olvassuk el az efezusi levél első fejezetét! Krisztusban van minden lelkiáldás, Krisztus által vagyunk Isten gyermekei, Krisztusban van megváltásunk és bűneink bocsánata. Ez nem pusztán Krisztus-barát gondolkodásmód, hanem kizárólagos módon Krisztus-központú! Ragadjon bennünket magával Pál apostol, megtámadhatatlan hite. Ha a missziónak értelme van, akkor azért van, mert nincs más név, filozófia, vallás, tudományos nézet vagy bármi, ami által üdvösségünk lehetne. Egyetlen „őszinte” protestáns, katolikus, zsidó, ortodox, hindu, muszlin stb. sem juthat a mennyországba, ha nem vallja Jézus Krisztust Urának és megváltójának. E nélkül a meggyőződés nélkül bizonyságtételünk erőtlen. Újuljunk meg tehát hitünkben és így missziói elhivatásunkban! A World Pulse nyomán Horváth Tünde MEGJELENT!!! MEGJELENT!!! ÚTMUTATÓ 1997. A bibliaolvasó kalauz kapható a Sajtóosztály Könyvesboltjában, még megrendelhető a Sajtóosztályon. Ára: 110,- Ft. Az ÁGENDA új kiadása két kötetben kapható a Sajtóosztályon. Ára: 3000,- Ft Aranymenyegzős hálaadás itlcán írunk azokról, akik a gyülekezet szolgálatában álltak és most is csendesen végzik a hátvédszolgálatot a gyülekezet nagy családjában. Ilyenek a soproni gyülekezetben Hollósy Elek és felesége, Kis Margit, akik augusztus 17-én, házasságuk 50. évfordulója napján Isten oltára előtt adtak hálát a 103 zsoltár 1-2 versével: Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!-Dávid zsoltára fölé ezt a mondatot írták: Ének Isten irgalmáról. Nem tudjuk, hogy milyen események, élmények váltották ki belőle ezt a csodálatos hálaéneket. Éppen ezért minden korban a hívő ember ajkára veheti ezt a zsoltárt, még akkor is, ha a zsoltár első szava ez: Dávidé. „ Ti is, akik ma 50. házassági évfordulótokon itt álltok ismét Isten oltára előtt. Körülvéve a családtagokkal és gyülekezetünkből azokkal, akik örülnek annak, hogy úgy érhettétek meg ezt a mai napot, hogy 50 éven át beépülhettetek a gyülekezet nagy családjába, és ennek oszlopos tagjai lehettetek a mai napig. Ebben a templomban, melyről a 200 éves jubileumra ezt írtad, Elek-testvér: Hálát röpít a vén harang mindenségbe elhaló zúgása. Hála, öröm és ünnepi óda minden harang kondulása. Nem gyászolni, de örülni hívja ma e szent hajlék híveit, Megköszönni, megbecsülni a kincset, mit adtak őseink. A vén harang ma is örömre hív, megköszönni a kincset, az evangéliumot, amit hallhattatok gyermekkorban, külön-külön, a házasságban együtt. Mert Isten sze- tetetének megtapasztalása volt, hogy Jézus Krisztusról hangzó evangéliumban, mint egyedüli kincsben tartott meg együtt és így tudtatok egymásért élni! - Há la ének Isten irgalmáról, a zsoltár szerint elsősorban ezt jelenti: " Áldani az Istent! Tudjátok tapasztalatból, hogy milyen göröngyös útja volt annak, aki az elmúlt 50 év- ben a hitét meg akarta tartani, aki az anyaszentegyház szeretet-ölében akart maradni és Krisztus nyomdokában járni! Hát nem eredmény az, hogy felneveltétek gyermekeiteket, és együtt lehet a nagy család, szülők, nagyszülők szárnyai alatt, mint meleg fészekben, ahová vissza lehet térni? Ti mégsem magatokra akarjátok felhívni a figyelmet, mert ezt az igét kértétek:Áldjad, lelkem, az URat! Áldani az tud, aki áldott! Akit megáldott az Isten már gyermekkorában, a szent keresztség- ben, mint benneteket is. Itt volt az isteni magvetés, mert Ő hintette a magot, ő adta a szülők szívébe és kezébe, a nagyszülőkébe is, .hogy adják tovább. Akit megáldott az Isten Krisztusban, az tudja áldani az Urat, de áldani tudja a magvetőket is, akiket az Úr felhasznált! Az áldottak nem felejtenek! A felejtés nem korhoz kötött, mégis az idősebbek emlékezetéből könnyebben kiesnek a jelen tényei. Egyet ne felejtsünk soha: Isten jótéteményeit! így lehet megállni egymás mellett, egymásért élni 50 év után is, ha az erő fogy és »lefelé tartunk«. Egy ismeretlen német szerző írja: Lefelé tartunk, mondják. Nem! Fölfelé megyek! Hallom már a távolból a győztes éneket. S látom, fehér ruhában királyi trón körül nagy nyomorúságból jött, boldog sereg örül. Utam nem lefelé tart, csak a cél közeleg! Vár az az ország, ahol senki sem lesz öreg!” így vagyunk együtt aranymenyegzőjükön hálát adó testvéreinkkel. A vér szerinti családtagok, akik a jubileumot gondosan előkészítették: három leány és férjük, hat fiúunoka, az egyik, Szilárd, orgonajátékkal tette meghitté az ünneplést. A hozzátartozók mellett a gyülekezet nagy családjának képviselői is jelen voltak. A gyülekezet nevében Kebelei Ferenc felügyelő mondott köszöntést a volt felügyelőnek, aki nehéz időkben, a veszélyeztetett templom felújításának próbás szakaszában töltötte be hűségesen a szolgálatot. Tudta azt is, hogy mit jelent a lelki templom építése, hiszen elvégezte a soproni líceumi érettségi után a teológiai tanulmányokat is egyetemi szinten. Hitvese mindenkor támaszt jelentett gyülekezeti szolgálatában, és most is örömmel végzi a vállalt szolgálatot. Úgy dolgoznak, mint akik tudják útjuk nem lefelé tart. Hollósy Elek nemrég töltötte be 80. évét, de mint egykori vezető postai tisztviselő, látogatásom során odatette elém két kötetes munkáját a posta történetéről, amit megbízásból írt, komoly kutatómunka gyümölcseként. „Most írom a harmadik kötetet” - mondta szerényen. Felesége biztosítja a nyugodt légkört, a szilárd hátvédei, a tapintatos csendet és a „tűzhely melegét”. - Áldjon meg Isten - aranymenyegzős testvérek -, aki nem arannyal, hanem Jézus vérével váltott meg hogy célba érkezzünk Szimon János
