Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-03-10 / 10. szám
Evangélikus Élet 1996. március 10. EI5] GYERMEKEKNEK Jg. F I A T A L O K N A K Mindig kellemes érzés, mikor a postás megáll a házunk előtt: „valaki megint gondolt rád!” - kacsint rám ilyenkor huncut szemeivel, miközben előkeresi nagy, titokzatos táskájából a nekem címzett borítékot. Igen, azt hiszem, ez a legjobb az egészben: hogy „valaki megint gondolt rám!” Ilyenkor persze egy kis lelkiismeret-furdalást érzek, mert arra gondolok, hogy bezzeg én milyen régen válaszoltam a levelekre. De az igazán jó barátok ezért nem haragszanak. Igédben, Istenem, Te is sok megválaszolatlan levelet küldesz nekem. Ha hozzám szólsz a prédikációban, ha nekem írsz a Biblia soraiban. Ha nem is válaszolok mindig, azért tudd: nagyon szeretlek, és várom „leveleidet”! TEMPLOMI SÉTA - KICSINYEKNEK Az úrvacsora Amint a gyerekekkel kilépünk a templomi félhomályból, a sziporkázó napsütés szinte elvakít. Az udvaron Zsuzsa nénivel találkozunk. Egy asztalka mellett áll, kezében valamin megcsillan a napfény. „Gyertek csak ide, ha valami szépet akartok látni!” - hív Zsuzsa néni. Mindnyájan odafutunk. Az asztalon két gyertyatartó áll, és még néhány érdekes formájú edény, egy üvegben tisztítószer, mellette pedig néhány puha rongy. Zsuzsa néni épp egy tálkát tart a kezében. „Ezek az úrvacsorái eszközök”, mondja. Csodálattal bámuljuk. „Az egész aranyból van?” kérdi Bence elkerekedő szemekkel. „Nem, ezek ezüst edények, csak be vannak vonva arannyal. Ez itt a kehely.” Óvatosan emeli fel az asztalról a borospohárhoz hasonló edényt. „Ez az úrvacsorái kehely nagyon régi. Nézzétek csak, milyen finom mestermunka a díszítése! Ehhez tartozik ez a kis tálka is. Paténának nevezik. Erre teszik az ostyát.” „És az ostyával mit csinálnak?” Zsuzsa néni elmagyarázza: „Tüdjátok, gyerekek, a templomban is szoktak enni és inni. A kehelyből bort, a paténáról pedig ostyát.” „De miért esznek a templomban?” „Jézus maga mondta, hogy a gyülekezetnek ezt kell tennie, az 0 emlékezetére. Azóta ünnepeljük az úrvacsorát.” A gyerekek figyelmesen hallgatják, ahogy Zsuzsa néni folytatja. „Ez olyan, mint otthon. A legjobban akkor esik a falat, ha mindnyájan együtt vannak. Apa, anya és a gyerekek.” „És a nagyi!!” kiált közbe Krisztián. „Ugyanígy van ez a templomban is. Mind meghívott vendégek vagyunk Jézus asztalánál. Vele együtt eszünk a kenyérből, amit az ostya jelent, és iszunk a borból. Mindenki, aki meg van keresztelve, hivatalos az úrvacsorához.” „Mi is?” kiáltják a gyerekek. „Otthon mindig korán ágyban kell lennünk, ha vendégek jönnek” panaszolja Bence. „Most még nem vehettek úrvacsorát, ebben tényleg hasonlít az otthoni vendégfogadásra. Először jobban meg kell ismernetek Jézust, többet kell róla hallanotok, a hittanórán, majd a konfirmációi előkészítőkön. Ezeken az alkalmakon megtudhatjátok, mit tett és mit tanított Jézus. Azután ha már nagyobbak lesztek, ti is megünnepelhetitek az úrvacsorát.” Zsuzsa néni tovább tisztogatja az edényeket. Búcsúzóul még utánunk szól: „Majdnem elfelejtettem, hogy nem csak a templomban lehet úrvacsorázni, hanem bárhol, ahol emberek Jézusra gondolnak.” Integetve búcsúzunk. FERI BÁCSI JÁTÉKAI „Bibliai lapszemle” Sokszor olvasható újságokban helyesbítés, ha mondjuk egy korábban megjelent cikkben valamit helytelenül, hibásan közölnek. A múlt héten indult játéksorozatban rátok vár a feladat, hogy megtaláljátok a hibákat. Bibliai történeteket közlünk úgy, ahogyan az újságok tudósíthattak volna róluk akkor, ha lettek volna újságok. Beküldendők a melléfogások és azok helyesbítése. íme a második cikk: Családi jelenet a palotában Megható családi jelenet színhelye volt tegnap este a fáraó palotája. József, birodalmunk főembere ugyanis hosszú évek után ez alkalommal találkozott újra távol élő édesapjával és testvéreivel Kevéssé ismert, hogy József nem egyiptomi származású, hanem egy kilencgyer- mekes arám család legijjabb sarja, és úgy került országunkba, hogy gyermekkorában pusztai rablók elrabolták és egyiptomi kereskedőknek adták el. Itt kezdetben szolgasorban élt, de tehetségével és szorgalmával fokról fokra felküzdötte magát a társadalmi ranglétrának arra a magas fokára, amelyet jelenlegi méltósága jelent. A találkozás megindítóan szép volt. József apja lábai elé borult, majd hosszasan átölelte őt. Testvérei, akik kisgyermekkorában annyira szerették őt, most meghatódva vették körül. Értesüléseink szerint a család mintegy harminc napig tartózkodik Egyiptomban József vendégeként, aztán az ősz apa és gyermekei visszatérnek hazájukba. JÁTÉKTÁR A játékvezető utasításokat ad a résztvevőknek: felállni, leülni, jobb kezet felemelni stb... Minden felszólítást így vezet be: „Sára mondja...” A gyerekeknek ilyenkor egyszerre kell engedelmeskedni. Néha azonban a vezető olyan utasítást is ad, amely előtt nem mondja, hogy „Sára mondja...”. Aki ilyenkor teljesíti a parancsot, az kiesik a játékból. Az nyer, aki nem követ el hibát. Humorzsák Este, lefekvéskor a kis Ágika így imádkozik:-„... és kérlek, Jóisten, gyógyítsd meg a nagyikát! De vigyázz, ne menj közel, mert influenzás! A gyennekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyönk, Petőfi u. 359. A bizonyság két táblája Beszélgetések a Tízparancsolatról 1992-ben a Bartók Rádió műsorában elhangzott egy - adásonként 60 perces-11 részből álló vitasorozat a Tízparancsolatról, amely 1995 karácsonyára könyvalakban is megjelent, gyönyörűséges szép kiadásban (Tudomány Kiadó - Magyar Rádió), a gyomai Kner Nyomda egyik legszebb munkájaként, 275 oldalon, sajnos eléggé magas áron (1950,- Ft). A kötet anyaga gazdagabb, mint a rádióműsoroké volt, hiszen ott korlátozta a beszélgetőket a műsoridő, ám az izgalmas vitákat abbahagyni nem tudván, felvételre jóval több szöveg került, mint amennyi elhangzott; azonkívül 55 színes kép, tökéletes szépségű reprodukció díszíti a könyvet, mintegy biztatva az olvasót: ez a mű nem egyszeri művelődésre való. Az esztétikai élmény és a gondolatok gazdagsága újra és újra visszahúz hozzá. A gondolatokat a viták 30 résztvevője szikráztatja, a hazai humán értelmiség színe-java. A különböző felekezetek lelkészei, tudós teológusok, egyetemi tanárok, akadémikusok, kandidátusok - s mint ilyenek - történészek, néprajzosok, filozófusok, jogászok, pszichológusok, szociológusok, filológusok, s aki őket vitára készteti: Ránki Júlia, a Magyar Rádió munkatársa, valamint Gábor György filozófus,'a kötet szerkesztője. A kérdések parancsolatonként szerteágazók. Mint például: honnan erednek? Isten írta-e őket a szívünkbe, és Mózes a kőtáblákra? Ha valóban az emberi együttélés örök alapját jelentők, miért szegi meg őket újra meg újra minden nép és minden nemzedék? Meddig terjed az ember döntési szabadsága a törvény betartásában? Létezik-e örök törvény, s ha igen, milyen kivétel adódik a hatálya alól? Sorolhatnánk a kérdéseket, egyik a másikból fakad, ám törekedjünk inkább valamelyes összefoglalásra. Az emberi együttélésre vonatkozó parancsolatok valóban minden emberi közösség létalapját képezik, nem kötődnek sem néphez, sem korhoz, sem szokásokhoz. (Létükkel is cáfolják a marxista tételt, miszerint az erkölcs társadalmanként változik Az etikai alapok nem változnak csupán a holdudvar, a szokásrend.) Hogy a parancsok megtartása mégis annyiszor nehézségbe ütközik azt leginkább a „ne ölj!”példája mutatja. Hiszen nincs évszázad háború nélkül, és hányszor kénytelen a legszelídebb ember is övéit rablók útonállók ellen védeni! Úgy tűnik a tiltás először csak a Mózes által néppé kovácsolt törzsek között érvényesült, s onnan árad szét mind tágabb körökbe. (Remélhetjük-e, hogy ha a közlekedés fejlődése egyetlen nagy országgá tágítja a földet, megszűnnek a háborúk?) Am az Ószövetség népén belül sem sikerült a tiltást mindig megtartani, olykor még a legnagyobbaknak sem: Mózes a Sinai hegyről lejőve, az aranyborjút látva, odavágja a kőtáblákat, és kardélre hányja a bűnösöket; vagy Dávid király, aki nemcsak Hitteus Uriást veti oda áldozatul, de kiadja a gibeonitáknak a Saul ivadékokat is... Hasonló a helyzet a többi paranccsal is, ha nem is ennyire gyakori és nyilvánvaló a megsértésük. Vannak aztán helyzetek, amikor épp a törvény ellenében kell tennie annak, akiben elevenen él az isteni parancs. Felmerül a vitában, hogy a Hitler megölésére szövetkező Bonhoeffer ellentétbe került-e a „Ne ölj!” tiltásával?; vagy az üldözötteket hamis papírokkal rejtegetők a „ne tégy hamis tanúbizonyságot” - parancsával. (Igaz, a BÖJT 3. OCULI így hangozhatott több mint ötszáz éve először magyarul a böjt 3. Oculi vasárnapi zsoltár, melyet a Döbrentei-kódex alapján, a XV. századi fordítás szerint közlünk: T . , -n x_ „Én szemeim mindenkor urra néznek mert ő én lábaimat kötélből kioldoqa. ..... irgallmazz velem, mert én egyedül és szegény vagyok. Én szivemnek nyomorusági meg mjnden ki engem én szükségimből. Lássad én alázatosságomat, és en munkámat és megb * „vfilőlínek vétkezetimet. Nízzed én ellenségimet, hogy sokasultak meg, es engem hamis gyulőlsígg í gyű “» Őrizd én lelkem és óggy meg engem, ne szígyenljem, mert te benned reminykedem. (aso , v Böjt - a befelé fordulás ideje. Ahogyan a természet leveti magáról a haldokló telet, annak minden ridegségét és mocskát s vált át tavaszba, újul meg, ugyanúgy haladunk át mi is a böjti időn, hogy húsvétkor mi is átéljük az újjászületés örömhírét. Szükségünk van erre a böjtre, testünk- lelkünk a végkimerülés állapotában van. Ez az általános kép világunkban: MÉG! MÉG! MÉG! Ha a nappalunkat nem tudjuk tovább nyújtani, nyújtjuk az éjszakákat. Őrült mennyiségű információval terheljük az agyunkat, nem szelektálunk, mindent csak habzsolunk befelé: a napilapok híreitől a fogkrémreklámokig, a matematikai tételektől a legújabb számítógépes játékokig. „Ne haragudj, most nincs időm!” - talán ez leggyakrabban használt mondatunk. Az iskolában éppen . hogy túlestünk a félévzáráson, a vizsgaidőszakon, most meg azért rohanunk, hogy induljon az új szemeszter. Gyerünk, gyerünk, még több elintéznivaló, még egy újabb újság, még egy konferencia, újabb dolgozat. Testünk is leterhelt a nehéz, gyorsan bekapott ételektől és mozgás nélküli élettől. „Ne haragudj, nincs időm!” „Ne haragudj, rohanok!” „Holnapután felhívlak!” „Majd megbeszéljük, mindjárt órám lesz.” De hát hová rohanunk, mi az igazi célunk? Hazafelé MEGÁLLJ! Mert miközben hajszoljuk az életünket, nem vesszük észre, hogy lassan egyedül maradunk, nem vesszük észre a világot s a másik embert magunk körül. „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük ...” - szól hozzánk Jézus. De ne holnap, vagy holnapután tegyük meg, hanem MOST! Gondolkodj el, mikor simogattad meg utoljára egy kisgyermek fejét, mikor mosolyogtál rá utoljára egy bolti eladóra, mikor szóltál utoljára egy jó szót a tétován álldogáló nénikéhez a buszmegállóban, mikor csodálkoztál rá utoljára egy útszéli kis kavicsra vagy falevélre és vitted el azt a barátodnak, mikor segítettél utoljára otthon - önként - a házimunkában, mikor látogattad meg idős nagyszüleidet, törődsz-e az egészségeddel? S ami a legfontosabb: van időd Istenre? „Ne haragudj, nincs időm, rohanok, majd holnap vagy holnapután!” MÉGÁLU! Most kell időt szakítanunk, most és mindig: életünket kell átformálnunk. Csak alaposan át kell gondolnunk az életünket - böjt éppen ennek az ideje. Mi is igazán a célom? Persze, tényleg fontos, hogy megfelelj a magad és környezeted elvárásainak, hogy megvalósítsd célkitűzéseidet, de nem szabad, hogy mindezek miatt szem elől téveszd az igazi célt: hogy az emberré lett Jézus Krisztus tanítása szerint élj. Ő is itt élt, velünk együtt járt, nagyon jól tudja, milyen a szenvedés — hiszen életét is odaadta barátaiért. Találjunk rá hát az igazi krisztusi életre! „ Kezdjük úgy, ahogyan Ö lépett oda mindenkihez: BÉKESSÉG NÉKED! írd fel egy papírra, s ragaszd az ágyad mellé! Ébredj és feküdj ezzel a gondolattal! Békességünk van Istennel: szerető Istenünk van, aki Fiát küldte értünk - legyen hát békességünk az emberekkel is! Itt, a mindennapi életben van alkalmunk bizonyságot tenni arról az Úrról, aki velünk együtt szenved, s aki velünk van minden napon. Fedezd fel Őt a másik emberben, fordulj hozzá olyan szeretettel, ahogyan Urunk fordult mindenkihez! „Hogy meglássák rajtatok, hogy az én tanítványaim vagytok!” Hogy meglássák rajtunk az emberek, hogy az egy igaz Istenhez tartozunk, aki velünk van, s életünk átgondoltan, hitben Felé irányul. Hiszen Ő minden élet alapja, kiindulása és célja. Hazafelé vezet ez az út. „Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom. Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. így nézek rád a szentélyedben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet. Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít!” (Zsolt 63,2-4) Békesség néktek! Kuntz Nóra A Magyarországi Evangélikus Egyház Ifjúsági Bizottsága pályázati úton kívánja támogatni az evangélikus ifjúsági csoportok nyári konferenciáit, összesen 350 000,- Ft-tal. A pályázatokat az Ifjúsági Osztályon (1085 Budapest, Üllői út 24., tel.: 113-08-86) beszerezhető űrlapon lehet beadni április 15-ig, melyek elbírálása április 30-ig megtörténik. Hétvége Isten Január 26-28-ig ifjúsági hétvégét töltött együtt Piliscsabán közel 90 fiatal az EKE szervezésében. Ki- sebb-nagyobb csoportok érkeztek az ország területéről: Nyírszőlős és környékéről, Győrből, Pesterzsébetről és Kispestről. A szolgáló lelkészek, Győrfi Mihály, Ittzés István, Széli Bulcsú, Verasztó János a közösséghez szóltak, mégis Isten Szentlelke munkája által sok-sok fiatal számára személyessé lett az ige üzenete, lKir 3. fejezete alapján. Fontos, hogy tudjunk Istentől a világi dolgok helyett bölcsességet és engedelmes szívet kérni, mint dekalógus csak azt mondja: „ne tégy hamis tanúbizonyságot felebarátod ellen!” - de azt nem tiltja, hogy mellette, az érdekében, az élete megvédéséért akár hazudjunk is!) Érdekes, a vitában senki sem említi Árpádházi Erzsébet rózsáit, pedig szegényei érdekében ő is „hazudott”, s a rózsák kenyerekké váltak... A „szituációs etika” modem fogalmát sem említi senki, pedig éppen erről van szó, és csak Jeleníts professzor utal arra, hogy a parancsokat az Újszövetség fénytörésében kell néznünk, vagyis a szeretet parancsának megvilágításában. Hogy valamit szabad-e, vagy kell-e tennünk, azon múlik, hogy a szeretet áll-e a szándék mögött. A sok okos gondolatot, évezredes tapasztalatot a mi erkölcsöt vesztő mai életünk felé görgető beszélgetésekből egyetlen gyakorlati szempontot hiányoltam, mégpedig a „tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy...”parancsolatnál. Fölmerül itt minden, a generációs ellentéttől a gerontokráciáig, csak az az egyszerű tény nem, hogy Mózes korában még nem volt nyugdíj. A parancs nem illemszabály, hanem a gondoskodás előírása, azzal a természetes következménnyel, hogy aki szülője gondját viseli, az erre ad példát a gyermekének, tehát meg is kapja mindazt, ami a hosszú életet lehetővé teszi. A parancsolatok felül is múlják azonban az emberi jogrendet, mégpedig azzal, hogy végül az utolsó kitér a lélek mélyén nyugvó kívánságokra is. „Ne kívánd felebarátod házastársát stb. ...” Jó lenne tanítani, megszívlelni, emlékeztetni rá. Mert a lélek belső kívánságát emberi szankció nem sújtja, megszegése fölött nem őrködik földi bíró. Pedig a cselekvést megelőzi a kívánság s azt könnyebb elfojtani, mint a belőle fakadó cselekedet következményeit megszüntetni. A Hegyi Beszédben Jézus mély emberismerettel mondja, hogy aki a kívánságot érzi, már vétkezett is az ő szívében. Evangélikus fülnek kissé soknak tűnik a szabad döntés, a szabad akarat hangsúlyozása a kötetben. (Pelagiánus lett itt mindenki?) Ám tartozzék az olvasó bármely felekezethez, a tapasztalat mégis azt sugallja, hogy a szülőktől elhagyott, Istenről sosem halló, intézetközelségében ahogy Salamon tette, amikor egy ország népé bízatott rá. A bölcsesség pedig: tudni, hogy mi a jó és mi a rossz Isten igéje szerint, hogy képesek legyünk helyesen dönteni. Mindannyiunkban világossá lett ebben az igében, hogy a legfontosabb döntés az életünkben: elfogadni Jézus Krisztus szabadítását, Őt választani Urunknak, hogy mindenben Ő legyen az első, akire figyelünk, akihez odamegyünk. A bibliai történetben szereplő két parázna asszony azért ment problémájával Salamon elé, mert az Urat látták benne. Kihez fordulunk mi a problémáinkkal, melyeket képtelenek vagyunk megoldani? Az Úrnál van egyedül a megoldás. Salamon az igazságot akarta kideríteni. Kardot hozatott, de nem azért, hogy a gyermeket megölje, hanem hogy Isten szerint való igazságos ítéletet hozzon. Ebben a váratlan helyzetben kiderült, hogy mi van valójában a két anya szívében. Ezen a hétvégén Isten közelségében és az ige fényében mi magunk is megláthattuk egyenként, hogy bennünk milyen lélek lakik. A bűn van a mi szívünkben, amelytől egyedül Jézus Krisztus képes megszabadítani. __ Nagyon áldásos volt az együttléteken a közös éneklés — egy szívvel dicsőíteni az Urat. Sok bizonyságtétel hangzott el, sokak számára megerősítést jelentett, mások számára biztatást, amikor hallhattuk, hogy egy-egy fiú vagy lány hogyan döntött Jézus követése mellett. Az újonnan megtért testvéreink is beszámoltak döntésükről, az örömről, ami a szívükben van. Öröm van a mennyben, öröm támadt mindannyiunk szívében, és hála a megmentett és njegújult életekért. A tartalmas, áldásos áhítatok, igehirdetések és igetanulmányozások között volt időnk Isten csodálatos természeti ajándékainak örvendezni. Szombat délután szánkótúrára kerekedett föl a majd’ 100 fős ifjúság. A hógolyózás és a hóemberépítés jó alkalom volt arra is, hogy a régiek mellett új barátok, új testvérek találhattak egymásra. Este a szobáinkba húzódva, vagy a lelkésztestvérek köré csoportosulva, a kialakult beszélgetések hitbeli épülésünkre voltak. A vasárnapi úrvacsorái istentiszteleten a helyi gyülekezet szeretettel fogadott minket. Szeretnénk, ha ez a kapcsolat élő és maradandó lenne. Hálás szívvel köszönjük Istennek - és mindazoknak, akik eszközei voltak abban - hogy fiatal hívő és még nem hívő, de az Úr útját kereső fiatalok együtt tölthették ezt a hétvégét. Mészáros Adrienn ben felnőtt, s onnan otthontalanul és éhesen távozó, rnunkanélküli fiatalembernek talán mégsem ugyanaz a döntési lehetősége, mint a homlokegyenest ellenkező helyzetű ifjúnak. Igaz, előfordul, hogy a mocsárban is nő liliom, de azért ne feledjük: a dekalógus megtartásának lehetősége és a magunk bűnös voltának felismerése elsősorban az isteni kegyelem ajándéka. Bozóky Éva
