Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-03-10 / 10. szám

Evangélikus Élet 1996. március 10 Luthert tiszteljük — de az evangéliumot hirdetjük! (Folytatás az 1. oldalról) ereklyetisztelet ellen. Csak így maradunk protestán­sok, a szó kettősen igaz értelmében, vagyis tiltakozva minden lelki kényszer ellen, de ugyanakkor tanúskod­va a felismert igazság mellett. Luther azonban utolsó igehirdetésében nemcsak a kultikus deformáció Szentjózsef-nadrágos visszaélé­sei ellen emelte fel szavát, hanem a Schwármerek, a mindenütt nyüzsgő rajongók veszedelme ellen is A karizmatikusnak mondott extatikus mozgalmak ma világszerte - így magyar földön is - sokszor a szó szo­ros értelmében táncra perdülnek. Hódítanak fiatalt és öreget, balgát és bölcset, kispolgárt és akadémi­kust, szektást és politikust. Az egyház pedig hallgat? Vagy nem akar, netán nem mer konfrontálódni ve­lük? Tétlenül nézzük, hogy szétszakítanak, sokszor szétzúznak korábban békés családokat, megkeseríte­nek tisztes, hívő keresztyén szülőket, kereszt- és nagy­szülőket? Széles skálája van ma is a münzeri és egyéb rajongó irányzatok örökségének. Ezoterikus csopor­tok, New Age és hasonló egyik oldalon, bigott funda­mentalizmus és jehovizmus a másikon. Lehet, hogy egyesek örülnek a történelmi egyház felaprózódásá- nak, de meddig hallgathatnak Luther szellemi örökö­sei minden szektás és rajongó jelenséggel szemben - még ha hitük nagyságát elismerjük is - ha az ellenté­tes a tiszta evangélium, a hit által való megigazulás ta­nításával? Ha a lutheri életmű kétfrontos harca valóban köte­lez, akkor ma, 450 év után - Ezékiel jövendölése sze­rint - megélednek Luther wittenbergi csontjai, feléled a harcos reformátor szelleme és megújulást hozhat a könnyen kényelmes álomba merülő mai nemzedék fiainak és leányainak. A hattyúdalát zengő bátor hangú, majd vigasztaló erejű igehirdetőnek és a küzdelmes életét békesség­gel lezáró haldokló óriásnak egy egészen más irányú és más indíttatású üzenete is van számunkra. A teljes Krisztusra hagyatkozás nélkül sem a pró­bák füzében, sem a halál kapujában nem tudunk helytállni! A harcos Luther hangja szelíddé simult és bátorító­an meleggé vált, amikor utolsó prédikációjának során Jézusnak a következő szavaihoz érkezett: „Jöjjetek én- hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagy­tok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok telketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű” (Mt 11). A teológiai ellenfeleivel küzdő reformátor tekinte­te ekkor egyszerre minden teológusok Urára, szere­tett Megváltójára irányul. Eltörpülnek a felekezeti vi­ták, háttérbe szorulnak rajongók, szakramentáriusok és anabaptisták, mit számít már császár, fejedelem és bíboros: egyedül Krisztus neve fénylik. És mintha elő­re látná a hugenották szentbertalan-éjszakáját, a csepregi vérengzést, a gályarabokat és a Caraffa- áldozatok kimondhatatlan szenvedéseit, a Bach-kor- szak evangélikus mártírjainak és századunk meghur­colt keresztyénéinek kálváriáját — így vigasztalt: „Krisztus igéjében mintha azt akarná mondani: Tartsa- tok ki mellettem/ Maradjatok meg az én igémnél és tör­ténjék, ami történik. Mégha megégetnek, vagy fejeteket veszik is, legyen türelmetek. Olyan édessé teszem azt, hogy el tudjátok azt viselni. Ha szenvedtek, erőt adok néktek, hogy még nevessetek is és kínotok ne legyen oly naSy> az ördög ne tudjon annyira bántani. Járhattok égő parázson, az olyannak fog tűnni, mintha rózsákon jár- **..?, 0’yan szívet adok nektek, hogy nevethessetek ha török vagy császár gonoszul gyötör és tombol is, csak jöj­jetek hozzám! Ha teher, halál vagy kínszenvedés nyo­maszt, ha pápa, török, császár támad is rátok, ne rémül­jetek meg: nem lesz nehéz elviselni, hanem könnyűvé és enyheve teszem. Hiszen az én Lelkemet adom, hogy az a teher, amely elviselhetetlen volna a világnak, számotok­ra könnyű legyen... ” Lehet-e egy prédikátornak szebben zárni élete utolsó, es a mellkasi fájdalmai miatt csonkává lett ige- hirdetését, mint ezekkel az igazán méltó keresztyén lelkipásztori szavakkal, a Krisztus erejére támaszko­dó sziklaszilárd hittel? A három napra rá hirtelen bekövetkező végóra ugyanezt az üzenetet hagyta ránk. Egy éjjelen át tar­tó agonizálásának óráiban háttérbe szorult minden egyházi szertartás. Hiányzott - hiányzott? - a gyónás, nem volt úrvacsoravétel, mellőzve lett a hivatalos lel- készi szolgálat. Ám ezek helyett akadozó ajkán újra meg újra felcsendült a haldoklók zsoltár-imája: „Ke­zedre bízom lelkemet, Te váltasz meg ó Uram, hűséges Istenem!” - Feltört belőle a 68. zsoltár igéje: „A sza- badítás Istene megszabadít a haláltól!” - Es két újszö­vetségi igét idézett: János 3,16-ot, az evangéliumok evangéliumát, majd Lukács 2,29 igéjét, az agg Sime­on szavait: „Mostan bocsásd el Uram a te szolgádat békességben, mert meglátták szemeim üdvössége­det!” Eisleben főterének a városi jegyző által lakott egy­emeletes házában, 1546. február 18-án hajnalban vég­leg lehunyta szemét Luther Márton. Meghalt, de va­lóra vált az általa is gyakran idézett 118. zsoltár szava: Non moriar, sed'vivo et narrabo opera Dpmini. Nem halok meg, hanem élek és hirdetem az Úrnak csele­kedeteit. Itt, ebben az ünnepi órában is az Úrnak cselekede­teit hirdeti reformátori életműve, utolsó igehirdetése és az élet Urával való találkozása. Ránk hagyott öröksége: a kétfrontos harc kötelezé­se és a teljes Krisztusra-hagyatkozás adjon nekünk és sokat szenvedett egyházunknak megújult hitet, élő re­ménységet és mindenek felett tántoríthatatlan Isten- és emberszeretetet.” ♦ Az ünnepség keretében F o d o r Ildikó ésMesterházy Balázs teológiai hallgató verset mondott, P a p p János előadóművész Luther végóráiról szóló hiteles tudósítást olvasott fel komoly átéléssel. A Teológiai Akadé­mia Énekkara Csorba István karnagy vezetésével szolgált, és F i n t a Gergely orgonaművész, tanársegéd orgonáit. Az emlékezést Zászkaliczky Pál otthonigazgató imádsága zárta le. Budapesti evangélikus templomok Több mint két éve jártunk Óbudán. A templom története, leírása számí­tógépes szövegszerkesztővel készült, magyarul, németül és angolul. Bekere- teztettük és két év óta a falon kifüggesztve olvasható. A magyar szöveget il­lusztrálják a templom főhomlokzatáról és az oltárról festett miniatűr képek is. A másik két nyelvet kis színes zászlók jelzik. Egyszer még készül egy finn nyelvű változat is, amiről annakidején beszéltünk... 5. Az Óbudai evangélikus templom Története Óbuda evangélikus egyházköz­sége már 1843-ban megalakult s 1909-ben lett anyaegyházzá. A templomépítésre 1912-ben már rendelkezésre álló összeg hadi- kölcsönben elveszett, így a temp­lomépítő bizottság csak 1922-ben kezdhette újra működését. 1933- ban kaptak telket a fővárostól, ek­kor írták ki a pályázatot a temp­lom. és a gyülekezeti ház épí­tésére. Friedrich Lóránt tervét fo­gadták el. A templom 1935-re épült fel. Leírása A modern egyházművészet ter­méke: vasbeton tartószerkezete a formák leegyszerűsödését hozza magávál. Különösen érezhető ez a templom egy pillantással tisztán áttekinthető belsejében. Külsején inkább a terméskő uralkodik, eb­ből rakták campanileszerű, tömör tornyát, az előcsarnokot, a sekres­tyét, s a falfelületek finom díszíté­seként is hatásos. A sima homlok­zatból csak középen domborodik ki az óriási kőkereszt. Tornyának magasba szökkenő karcsú sisakja alatt körben keskeny, lőrésszerű ablakok. Belül tágas, teres, világos csarnok, a torony felőli oldalon keskeny mellékhajóban karzat. A mennyezetet vasbeton pillérek és bordák tartják, ezeket színes fa­kazetták töltik ki. A hármas boltív­vel megnyitott oltártérben szaba­don áll a menza, s úrvacsora alkal­mával körüljárható. Az oltár mögött közvetlenül márványtöm­bökből épült a Golgota hegyére em­lékeztető halom, ebből emelkedik az ácsolt, barna fakereszt, Jézus Február 12-én volt. Budapesten és vidéken több kórházban tartot­tak erről megemlékezést. Orvo­sok, betegek, ápolók és lelkigon­dozók, lelkipásztorok ültek le kö­zösen együtt ünnepelni. Az Orszá­gos Pszichiátriai és Neurológiai In­tézetbe kaptunk meghívást egy ilyen alkalomra. Dr. Veér András főigazgató beve­zető szavaiban örömmel szólt ar­ról, hogy már harmadik alkalom­mal vagyunk itt együtt és egyre töb­ben, gyógyítók, betegek és vendé­gek is. Jó ez az ünnep, mert ebből erőt meríthetnek az itt lévők, válto­zatosabbá lesz életük. Ökumenikus volt az együttlét. Egyházunk részé­ről részt vett és szólt Simonfay Fe­renc kórházlelkész, és jelen volt Fo­dor Viktor és Muncz Frigyes lelkész is. Gáncs Aladár orgonaművészeté­ből adott ízelítőt a gyülekezetnek. Kedves volt a „Mézegér” együttes műsora, melyben mozgássérült fia­talok mutatták be, hogy betegen is lehet a szépet és a jót művelni, má­sokat gyönyörködtetni. Az OPNI- gyógyító-foglalkoztató osztály mű­sorában, komoly előadásban hal­lottunk irodalmi műveket. Dr. Vár­szegi Asztrik pannonhalmi főapát, nevének feliratával. A gyülekezeti terem és az oltártér viszonya monumentális térhatást teremt. A templomtér alatt ugyanolyan méretű, korábban gyülekezeti cé­lokra használt helyiség található. Hatalmas orgonája, a „legszebb hangú evangélikus orgona” (a bu­dapesti Rieger orgonagyár műve 1940), a háborúban keletkezett tűztől teljesen elolvadt, s minden, ami fából készült, vele égett. Új orgonáját, padjait a gyülekezet adakozása segítségével Tatáról pó­tolták. A fakazettás burkolatokat helyreállították. Az oltárt 1989-ben újították fel, de rajta örök memento-ként meg­maradtak a kicsiszolhatatlan égés­nyomok. Kovács Mária mise keretében elhangzott igehir­detésében a Boldogmondások alapján szólt arról, azért jöttünk ide, hogy hálát adjunk Isten szere- tetéért. Azoké az Isten országa, akik elég szegények ahhoz, hogy befogadni tudjanak. Jézus az em­ber gyógyszere, csak arra vagyunk itt éhezők és szomjazók, ami Isten kenyere és itala. Dr. Solti Györgyi főorvos köszön­te meg a résztvevőknek, hogy sza­kítottak időt arra, hogy együtt le­gyenek a betegekkel. A jelenlévő lelkészek vala­mennyien a betegek gondozásá­nak munkatársai. Jó volt találkoz­ni különböző egyházak hasonló munkában álló, munkaterületük­ről beszámoló kollégáival. Acker­mann Kálmán pilisszentkereszti plébános - aki a pomázi kórház keretében foglalkozik alkoholis­tákkal, drogosokkal és hajléktala­nokkal - találóan foglalta össze szolgálatunkat: Amikor embere­ket gondozunk, kell a beszélgetés, a jó szó, a befogadás és az össze­kapcsolás. ’Ugyanez ment végbe közöttünk is - így épül a munka során az ökumené is. tszm. BETEGEK VILÁGNAPJA Megemlékezés Luther halálának 450. évfordulójáról A Magyarországi Luther Szövetség közgyűlése (Az eseményről két beszámolót is kaptunk, ezeket rövidítve közöljük. Szerk.) A Luther Szövetség 1996. febru­ár 9-én és 10-én a jubileumi Lu- ther-év jegyében Sopronban tar­totta ünnepi közgyűlését, mely nemcsak egy év munkájára irányí­totta a figyelmet, hanem bevonta a helyi gyülekezetét, líceumot, mely­nek otthonában folyt a gazdag programú ünnepi sorozat a képen látható kereszt alatt, jelezve, hogy Luther Krisztus keresztjére muta­tott - a wittenbergi templomban is látható kép szerint - a szószékről. Luther „hagyatéka”, műveiben, az élő Úr Jézus Krisztust állítja a ké­sői utódok elé, a Megfeszítettet, de Feltámadottat! A vidékről érkezőknek a Diák­otthon biztosított szállást és ellá­tást. Vacsora után áhítat követke­zett, melyet á másnap reggeli áhí­tattal együtt, terv szerint a soproni gyülekezet két parókus lelkésze tartott (Weltler Sándor és Szimon János). Majd megemlékezés hang­zott el Luther életéről vetített ké­pekkel (Kovács Ilona líceumi ta­nár). Egy líceumi, ez évben érett­ségiző diák Túrmezei Erzsébettől szavalt Lutherról írt verset (Wag­ner Ildikó). Gimnazistáink énekka­ra és harangjátéka (Erős vár... Szokolay Sándor feldolgozásában) emelte az ünnepi alkalmat Takács Andrea énektanámő közreműkö­désével. Másnap délelőtt dr. Reuss And­rás rektor, a Luther Szövetség lel­kész-elnöke „Mi kérdezzük Lu­thert - Luther kérdez minket” cí­men tartott előadást. Kezdjünk párbeszédet Lutherrel - hangzott. Súlyosak az érvei,- egyenesen be­szél, , nem kellemes beszélgető partrief', de Isten előtt áll. Nem ve­lünk akar jóba’ lenni, hanem elkö­telezett emberként minket is Isten színe elé állít. Az előadó négy fo­galomban állította elénk a lutheri mondanivalót. Megigazulás. „Ho­gyan találok irgalmas Istent?” Ez nemcsak egy középkori ember kérdése, hanem minden emberé, aki a boldogságot másoktól várja (hogyan kaphatok irgalmas feleba­rátot?), de a mélyben ott van az Is- ten-kerdés. A megigazulás az, hogy Isten Krisztusban kapcsola­tot keres a bűnös emberrel és megajándékozza így az evangéli­ummal. Luther kérdez: evangéliku­sok életében ott van-e az evangéli­um? Szabadság: jelenti, hogy hit által szabadok vagyunk, mint Isten gyermekei. Legtöbb könyvben kö­vetelmények dominálnak: mit „kell” tennem, hogy sikeres, bol­dog stb. ember legyek, lehessek. Luther a szabad ember hitvallásá­val mondja Wormsban: Itt állok, másként nem tehetek... Nem „szemtelenül” szabad, hanem a hit szemével, tekintetével figyel Isten­re. Cselekedetek: a keresztyén em­ber szeretete által mindenkinek készséges szolgája. Nem a cseleke­detek mennek elöl. Isten gyerme­ke vagyok, ezért jönnek a cseleke­detek. Nem toljuk magunk előtt ezeket,, mintegy „talicskával”. Ma sokszor félünk cselekedetekről be­szélni, mintha akkor már nem is lennénk evangélikusok. Luther könyvet ír a „Jócselekedetekről”, magyarázza a tíz parancsolatot. Nem érdemelhetjük ki velük az üdvösséget, de ennek következmé­nyei vannak. Elkötelezésünk, hogy benne élünk a mindennapokban és egész életünk eközben istentisz­teletté válhat. Ezt Luther az első Hitágazat magyarázatának végén így fejezi ki: „Mindezért én neki hálával és dicsérettel, szolgálattal és engedelmességgel tartozom. Ez így igaz.” Isten igéje: Luther ennek a fog­lya, belőle élő és táplálkozó em­ber. A wormsi birodalmi gyűlésen mondta, hogy lelkiismerete Isten igéjének a foglya. Luther kérdez: olvassuk-e a Szentírást? Csak így vagyunk evangélikusok. Nem Lu­therrel foglalkozunk, hanem a Szentírással, mert ő oda vezet az Isten igéjéhez, az evangéliumhoz. Ezért nem lutheránusok,,, hanem evangélikusok vagyunk. O is így akarta. Az ünnepi közgyűlést Schulek Mátyás nem-lelkész elnök nyitotta meg. Perregi Andomé pénztáros beszámolója után dr. Reuss And­rás az idei tervekről és ifj. dr. Fa- biny Tibor a kiadványokról szól­tak. Lackner Pál a Luther Szövet­ség külföldi testvérszervezetekkel való kapcsolatáról számolt be. Az osztrák Szövetség nevében Fó- nyad Pál perchtoldsdorfi lelkész adta át a szomszédok testvéri üd­vözletét és áldáskívánását. A sop­roni szervezet nevében dr. Lang Jánosné számolt be a végzett mun­káról, a külföldi tanulmányutak­ról, a havonkénti összejöveteleken elhangzott előadásokról. Szervező munkájának köszönhető, hogy ez az ünnepi közgyűlés méltó keretet és tartalmat kapott a Luther-év je­gyében. Ezt meleg szavakkal mél­tatta a Luther Szövetség lelkész­elnöke. Legyen áldás azoknak a szolgá­latán, akik Luther „koldustarisz­nyájából” ma is élnek az egyedüli drága kincsből, az evangéhumból és ezt osztogatják a maguk helyén, emberek közösségében, egyhá­zunk, gyülekezeteink határain be­lül és azon túl is a mindennapok­ban! Szimon János A Magyarországi Luther Szö­vetség (MLSZ) február 9-10-én Sopronban, a líceum „Hetvényi Lajos” kollégiumában tartott két­napos ülésén emlékezett meg Lu­ther Márton halálának 450. évfor­dulójáról. A vonattal érkezők kés­tek a télben, de a helybéliek test­véri türelemmel megvárták őket a kezdéssel. Kovács Ilona tanárnő vetítettképes előadása összefoglal­ta Luther életének fő állomásait, majd felolvasta Virág Jenő „Dr. Luther Márton önmagáról” köny­véből két szemtanú: Justus és Coelius lelkészek tudósítását Lu­ther utolsó óráiról. Megindító volt hallani. A gimnázium harang-kórusa Ta­kács Andrea tanárnő vezetésével előadta Szokolay Sándor, Sopron­ban élő evangélikus zeneszerző csengőkre írt, Luther „Erős vár a mi Istenünk...” zsoltárénekének feldolgozását. Minden diák kezé­ben egy kis harang: megcsendítet­te, amikor az ő hangjára került a sor. Nagyon szépen hangzott az ér­dekes színhatású muzsika. A gye­rekek pontosan játszottak, jól együtt voltak. - Számomra ez a szokatlan muzsikálás a közös alko­tás jó módját példázza. Az együt­tes tagjai nem dönthetik el önké­nyesen, hogy mikor és hogyan fo­nódnak bele egy közös mű mintá­jába, de abból is csak a muzsikálás megcsúfolása származna, ha a ve­zénylő beintésére várva, pánikos szorongással pottyantanák be hangjukat. A jó együttmuzsikálás titka: magunkban együtt énekelni a dallamot a többiekkel, és amikor mi kerülünk sorra, megszólaltatni a bennünk folyó zenét, pontosan úgy, amint azt a mű közös előadá­PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Berzsenyi Dániel Evangé­likus Gimnázium (Líceum) és a Hetvényi Lajos Evangélikus Líceumi Diákotthon Igazgató- tanácsa pályázatot hirdet magyar, angol, latin, német, német nemzetiségi, matemati­ka, fizika, számítástechnika, rajz és diákotthoni nevelőta­nári állásokra 1996. augusztus 16-i munkába lépéssel. Feltételek: - tudományegye­temi végzettség, keresztyén el­kötelezettség, rendezett csalá­di élet. A pályázat elbírálásánál előnyt jelent az Evangélikus Egyházhoz tartozás, tudomá­nyos munka, esetleg fokozat, jeles vagy jó oklevél, idegen nyelvtudás (állami nyelvvizs­ga, illetve a szaktárgy németül való tanításának képessége), nemdohányzó életmód, illetve soproni lakáslehetőség. A pályázathoz csatolni kell: kézzel írott önéletrajzot, a tanári elképzelések összefogla­lását kb. 1 gépelt oldalon, a diploma fénymásolatát, pro­testáns pályázók esetén a kon­firmációi (katolikusoknál a bérmálkozási) emléklap fény­másolatát, lelkészi ajánlást, nyelvvizsga-bizonyítvány fény­másolatát, erkölcsi bizonyít­ványt A pályázatokat az iskola cí­mére: 9401 Sopron, Széchenyi tér 11. Pf.: 77. kell megküldeni 1996. ápri­lis 20-ig. A pályázók személyes meg­hallgatása után az elbírálás 1996. május 31-ig megtörténik. sa megkívánja. I Ez példa a gyüle­kezeti szolgálatra is, a társadalmi munkálkodásra is. Reméljük, hogy az ő nemzedékük szolgálata idején már közéletünkben is áradni fog az összhang! Az MLSZ éves közgyűlésén a leköszönő vezetőség 7 tagja beszá­molt a maga szolgálatáról: rendez­vényekről, csoportkirándulások­ról, Luther-kiadványokról, kap­csolatokról, az MLSZ gazdálkodá­sáról és idei terveinkről. Fónyad Pál lelkész, a Martin Luther Bund (MLB) alsó-ausztriai szervezője tolmácsolta Haris Grossing egyház­főtanácsos üdvözletét, aki az egész ausztriai MLB nevében köszöntöt­te közgyűlésünket, és azt kívánta, hogy a két testvérszervezet folytas­sa jó együttműködését. Az MLSZ alapszabályának megfelelően a közgyűlés kétéven­ként megválasztja az egyesület tisztségviselőit. Csepregi András lelkészi alelnök nem vállalta to­vább tisztségét. A jelenlevő 44 tag újraválasztotta lelkészi elnökké dr. Reuss Andrást, világi elnökké Schulek Mátyást, alelnökké ifj. dr. Fabiny Tibort és Bálint László es­perest, ügyvezető elnökké Lackner Pált, jegyzővé Lang Jánosáét, pénztárossá Peregi Andomét. A vendégek Lampérth Gyula ve­zetésével meglátogatták az ősi soproni líceumot (a Berzsenyi gimnáziumot), utána Alpámé Szá­la Erzsébet bemutatta a szépen fenntartott Soproni Evangélikus Múzeum gazdag gyűjteményét, majd a soproni templomban Szimon János rövid ismertetője után úrvacsorái istentisztelettel, Csepregi András szolgálatával ért véget az MLSZ találkozója. A soproni evangélikus gyülekezet szolgálata példa a hűségre az ősök örökségéhez. Szeretetük nemcsak vendégeiket, hanem saját fiataljai­kat is hordozza, sokak áldozatával, színvonalas szolgálatával. Köszönet minden vezetőnek, szervezőnek, szolgálatvégzőnek; sokan vannak, hál’ Istennek. A Luther Mártonra való emléke­zés pedig egyszerre hirdeti számunk­ra az öntudatos szembefordulást a hamis tekintélytisztelettel, a szakí­tást a megromlott hagyományokkal; és a hűséget a szép örökséghez, a ne­mes értékek szeretetben való őrzését. Hiszem, hogy evangélikus egyhá­zunk megújulásához mind a kettőre szükség van: mi sem folytathatjuk ott, ahol apáink abbahagyták, ha­nem őszinte szívvel és igényes kriti­kával mérlegre kell tennünk múltat és jelent. De nagy hiba lenne a min­dent felforgató „képromboló” újítók útján járni: a múlt hősi küzdelmeit pontosan kell ismemi, a szép hagyo­mányokat hűségesen kell őrizni. Akik a Magyarországi Luther Szö­vetségben szolgálnak, ezt akarják. Thurnay Béla AZ EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA hagyományos nyílt napját 1996. március 27-én, szerdán tartjuk. A nap a szokásos reggeli áhítat­tal kezdődik 7.45-kor a temp­lomban, délben ebéd, és ebéd után is van még előadás, ill. ké­szek vagyunk vendégeink kérdé­seire válaszolni Szeretettel meghívjuk a vezeté­se alatt álló intézménynek az érettségihez közeledő és a teoló­giai képzés iránt érdeklődő diák­jait a nyílt napon való részvé­telre. Azoknak a diákoknak (és kí­sérőiknek) a részére, akikre néz­ve értesítést kapunk, egy egyszerű ebédet tudunk adni. A Luther Otthon (Bp. XIII., Vizafogó u. 2-4.) diák­tanácsának pályázatára a Szerencsejáték Rt 200 000 Ft egyszeri adományt adott - a Budapesten tanuló egyete­mista és főiskolás kollégisták szállási költségének és rend­szeres étkeztetésének segíté­sére. Ezúton is szeretné kifejez­ni köszönetét a Magyaror­szági Evangélikus Egyház Budapesti Kollégiumainak Igazgatótanácsa és a Luther Otthon Diáktanácsa.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents