Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-05-26 / 21. szám
GYERMEKEKNEK Evangélikus Élei 1996. május 26. F I A T A L O K N A K Életein ott van Isten tenyerén, azért nem félek én! Bármi fáj nekem, mosolyog a szemem, száz jsyszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul, ezer baj, veszély, Isten így szól: Ne féfj! Miért is? Mitől félhetnék én az Isten tenyerén! „TANÚIM LESZTEK” Pünkösd - születésnapot ünnepiünk MISSZIÓRÓL - DIÓHÉJBAN Szolgálj Jézusnak a külmisszión keresztül te is! Ma, Pünkösd napján születésnapot ünnepiünk. Jézus első gyülekezetének születésnapját. Noha már csaknem 2000 éves, mégis él. Hogyan is született meg az első gyülekezet? Hallgassuk meg egy olyan embernek az elbeszélését, aki jelen volt ennél az eseménynél. Szervusztok! Péternek hívnak. Jézus tanítványa vagyok. Három éven keresztül követtem Őt. Sok közös élmény köt hozzá. Mindenre képes lennék érte. Mégis a hűségem csődöt mondott. Ismeritek a történetemet? Amikor elfogták Jézust, én követtem egészen a főpap palotájáig. De ott mégis háromszor letagadtam, hogy ismerem Őt. Amikor hajnalban a kakas kukorékolni kezdett, rádöbbentem, milyen szomorú, amit tettem. Keservesen sírva fakadtam. Úgy gondoltam, Jézus amiatt, amit tettem, nem fog szeretni többé. De csodálatos módon nem lett igazam. Hűtlenségem ellenére megbízott azzal, hogy gondoskodjam az övéiről. Mielőtt Jézus visszatért volna a mennyei Atyához, ezt mondta: „Nem hagylak titeket egyedül, elküldöm hozzátok a Lelkemet! 0 megmagyaráz nektek mindent. Ti pedig tanúim lesztek, akik beszéltek rólam, először Jeruzsálemben, majd az egész világon. ” Ezután már nem láttuk Őt. Ettől nagy félelem vett rajtunk erőt. Csak titokban mertünk összegyűlni Jeruzsálemben, hogy együtt imádkozzunk egy házban. Mindnyájan féltünk. Ekkor elérkezett a Pünkösd ünnepe. Sokan zarándokoltak Jeruzsálembe, hogy itt tartsák meg az aratási hálaadó ünnepet. Csak úgy özönlöttek a zsidó hívek a világ minden részéről. Mondhatom, ez volt ám a hangzavar, amikor ki-ki országa nyelvén beszélgetett. Mi abban a bizonyos házban gyűltünk össze. De akkor hirtelen valami váratlan, meglepő dolog történt. Hirtelen szélrohamhoz hasonló zúgás támadt, ami betöltötte az egész házat. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttünk, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikünkre. A zúgás hallatán sokan futottak oda hozzánk, akik mind a maguk nyelvén hallottak bennünket beszélni. Csodálkoztak, hisz tudták, hogy valamennyien Galileából valók vagyunk. Számunkra is meglepő volt ez az egész. Persze voltak a tömegben gúnyolódók is, akik egyszerűen részegnek tartottak bennünket. Mégis, mintegy 3000 ember keresztelkedett meg ezen a napon. Ettől kezdve naponta összegyűltünk, hogy Isten igéjét olvassuk, együtt étkezzünk, és ünnepeljük az úrvacsorát. Fontos volt számunkra ez a közösség. Segítettünk egymásnak, és megosztottuk egymással mindazt, amink volt... Hát így született meg az első gyülekezet, így született meg az egyház, amelynek most, Pünkösdkor a születésnapját ünnepeljük. Ha belekukkantottál az előző négy „dióhéj”-ba, láthattad, hogy milyen sok feladatot kell ellátnia a világon az egyházaknak, a külmissziói egyesületeknek. Az igehirdetés, a bibliaterjesztés, a tanítás, a gyógyítás szolgálata sok pénzbe kerül, még akkor is, ha a misszionáriusok nagyon kevés fizetést kapnak, és a belföldi szervezők nagyrésze ingyen dolgozik. Sokan szánják életüket erre a munkára. Finnországból pl. több, mint 300 misszionárius van külföldön, pedig csak feleannyi a lakosság száma, mint nálunk. De sok norvég, holland, angol, német és amerikai is szolgál a Krisztust nem ismerők között, s vannak, akik hitükért börtönt vagy halált szenvednek. Hogyan vettetnéd ki részedet te a külmisszió szolgálatából? Először is: érdeklődj! Hallgass meg és olvass el mindent, amihez csak hozzájutsz a külmisszió témaköréből! Tudj azokról, akik vállalják a külmissziós munka nehézségeit! Aztán, amikor gondolsz rájuk - legyen gondolatod imádság! Imádkozz pl. Bálint Zoltán bácsiért és családjáért, akik a napokban utaznak Pápua Új-Guineába. Minden hétfőn és pénteken este imádkoznak a külmisszió barátai egymásért. Kapcsolódj be te is ebbe az imaláncba! Egy templomajtóban vasárnap a missziós perselyt is kitették. „Megígértük, hogy havonta egyszer a leprásoknak gyűjtünk” - mondták. - Máshol a gyerekek bibliakörén láttam az ismerős matricával megjelölt dobozkát. „Hamarosan megtelik” - örvendeztek. Hogyan segJffieTejjy gyermek? • •• « nsnnemw A mózesi törvények Isten ügye számára kérik anyagi javaik 10%-át. Vajon gondolsz-e erre, amikor zsebrevá- god a fagyi- vagy kólapénzt, esetleg a húsvéti locsoláskor gyűjtött százasokat számolod? Próbáld ki te is, hidd el nem fog hiányozni, ha félreteszed minden pénzed tizedét és mások érdekében használod fel. Egyszer valaki szegényebbet segítesz vele, egyszer a templomi perselybe teszed, vagy a külmisszióra adod. Amikor Molnár Mária misszionárius szabadságra hazautazott, gyermekek perselyeiből gyűjtötték össze számára az útiköltséget! Feladat: írd meg hogy a ti gyülekezetetekben mit tesznek a külmisszióért! (A legjobb írásokat közölhetjük!) Címem: Bencze Agnes néni 1205 Budapest XX., Mikszáth u. 7. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyönk, Petőfi u. 359. Hideg ország varázslói a Néprajzi Múzeumban Bodzafa zsong: Ez a föld, melybe apánk vére dőlt. Egem, földem, folyóm, fám, te, északi szép hazám! (Juvan Sesztalov: Földem ülata) A Néprajzi Múzeum 1997február végéig látható „Rokonaink és őshazánk” című kiállítása először ad hazánkban átfogó képet - gazdag tárgyi és képi anyag bemutatásával - a magyar nép, a magyar nyelv finnugor rokonairól Világos, tartalmas szakmai összeállításban - s ez Kerezsi Agnes gondos, sokirányú munkáját dicséri - ismerkedhetünk a magyar nyelv finnugor rokonainak életével, szokásaival, az őket körülvevő világgal az egyes finnugor népek kultúrájával hitvilágával. Eléggé nem értékelhető, hogy a bemutató a felfedező, kutatók áldozatos munkájára hívja fel a figyelmet: Julianus barát, Sajnovits János kutatástörténeti indítására, majd a reformkori őshaza-kutatás jeleseire: Körösi Csorna Sándor, Reguly Antal, Jankó János, Pápai Károly, Munkácsi Bernát; a Zichy expedíciók jelentősége, Zsirai Miklós nyelvészeti tevékenysége s az újabb expedíciók, kutatások mai folytatói is helyet kapnak a 11 terembe vezető előcsarnokban. A nyelvrokonság tényeit táblázatok, rokonszavak, régészeti emlékek mutatják be. Kilenc terem ad betekintést - tárgyi szöveg- és fényképanyaggal - az egyes népcsoportok kultúrájába, az obi-ugorok, a permi volgal balti finnugorok, finnek és magyarok életének kialakulásába. A manysik egy medveünnepet és egy sámánszertartást mutatnak be életképszerűen beállított bábukkal népművészeti tárgyakkal a hantik a halászat s az íjjal végzett vadászat jeleneteit örökítették meg a tájba illeszkedő életszerűséggel a komi házban a gyerek születésével kapcsolatos, felékesített szobát látni díszes textíliákkal bútorokkal ünnepi viseletes bábukkal. Azud- murtok a „szent liget”-ükbe vezetnek, ahol népviseletbe öltözött bábuk a tavaszi-nyári erdei környezetben helyezkednek eh a szertartást végzők és közönségük Élményszerű betekintést adnak ősi hitvilágukba. A mordvinok a munka és az ünnep szép pillanatát tárják a látogatók elé aratásukkal s az aratóünnep díszes koszorút kötő asszonyaival. A marik, a volgai finnugorok egy esküvő jelenetét mutatják ünnepi viselet, esküvői asztal gazdag kelengye, ünneplőben érkező vendégek A balti finnek halotti emlékünnepet idéznek az észtek kiállításának központjában a karácsonyi ünnepkör áll díszes szoba, jókívánságokat mondó alakoskodókkal. A finnek házbelsője talán legismertebb, hagyományos háztartási és lakáskultúrájukkal viseletűkkel igen színvonalas népművészetükkel. Az utolsó teremben hazaérkezünk a tradicionális falusi magyar kultúra jellegzetes darabjai Kapuvárról: festett bútorokkal berendezett szoba-szöglet, népi öltözetek Befejezésül a különböző nyelvi kiadványok albumok lemezek, emblémák bélyegek bemutatása után az érdeklődők a videoteremben kisfilmek segítségével ismerkedhetnek a „rokonnépek” mindennapi életével. „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” Az evangélikus középiskolák története a történelmi Magyarországon Nemrég egy szemiotikái előadás után találkozhattam Thomas A. Sebeőkkel, aki elismert tudósa a nyelvészetnek és a szemiotikának. Beszélgetésünk során hamar kiderült: a „Fasor”-ban érettségizett ő is. 1937 óta az USA-ban él, de meglepő tájékozottsággal rendelkezik az itthoni dolgokról. így arról is elbeszélgettünk, milyen jó, hogy egy sor evangélikus középiskola kezdhette meg újra működését. Újra. Ez a szó fontos, hiszen az államosításkor több mint 40 évre gátat vetettek az egyház - reformáció óta tartó! - tanító szolgálatának. Most újra lehet ezt kezdem. És ez az újrakezdés bizony nem könnyű. Nagyon kell, hogy lássuk az alapot, amelyre rá kell építenünk a jelen és a jövő iskoláit. Ez az alap pedig a történelem: az evangélikus iskolák története és eredményei. Jó, ha láthatjuk a folytonosságot; azt, hogy sem a jó, sem a rossz időkben nem hagyta Isten, hogy szégyent valljanak azok, akik az Ő Igéjét hirdetik és tanítják ebben a kis hazában is. Ilyen emlékeztetőül szolgál az Evangélikus Országos Múzeum kiállítása, amelyet a millecentenári- um alkalmából rendeztek az Evangélikus Teológiai Akadémián. A kiállítás az evangélikus középiskolák történetét mutatja be. Pontosan nem lehet megállapítani, hogy hol és mikor is kezdődött ez a történet. A reformáció hatása hamar eljutott Magyarországra: 1523-ban a budai ország- gyűlésen már törvényt hoztak a lutheri reformáció ellen. A Witten- bergben tanuló magyar diákok hazaérkezvén, már lutheri szellemben tanítottak és prédikáltak. Közéjük tartozott Stöckel Lénárd is, aki Melanchtonnak volt tanítványa, és aki 1539-től a bártfai evangélikus iskola vezetője lett. Bártfa, Epeijes, Késmárk, a bányavárosok, Rozsnyó, Rimaszombat, Győr, Sopron, Kőszeg, Bony- hád, Pest, Aszód, Szarvas, Békéscsaba, Orosháza, Nyíregyháza: mind az evangélikus oktatás egy- egy központja, ahonnan szerte a világba kirajzottak a lutheri kegyességben nevelkedett és okosodott diákok, hogy híres tudósként, művészként, lelkészként dicsőséget szerezzenek hazájuknak és az egyháznak, vagy egyszerű istenfélő emberként helytálljanak a mindennapokban, és elvégezzék azt, ami reájuk bízatott. Reménytelen vállalkozás lenne elkezdeni fölsorolni, kiket találunk meg a különböző evangélikus iskolák anyakönyvébe bejegyezve, ízelítőül azonban néhány nevet ebben az írásban is megemlítünk: Hajnóczy József és Petőfi Sándor az aszódi gimnáziumnak volt tanulója. Bonyhádon tanult Lehr Albert, Illyés Gyula, Ordass Lajos. Szarvas olyan nevekkel büszkélkedhet, mint Vajda Péter, Gyóni Géza, Ballagj Mór. Sopronból indult Berzsenyi Dániel, Balassa János, Kapi Béla, Gombocz Zoltán, Pröhle Károly. ... és még hosszúhosszú oldalakon lehetne a neveket sorolni, most mégsem teszem. Ehelyett ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg a kiállítást, amely nagyon sok érdekességet és információt ígér minden érdeklődőnek. Nosztalgiát azoknak, akik valamelyik evangélikus középiskolában végeztek, történelmet és tudást azoknak, akik tanulni vágynak. És figyelmeztetést s bátorítást azoknak, akik azon fáradoznak, hogy újjáélesszék a lutheri szellemű középiskolai oktatást Magyarországon. Sánta Anikó FERI BÁCSI JÁTÉKAI Megfejtők A „Hol járunk?” című rejtvény három keresett helyszíne a Gecsemáné kert, Kapemaum és Jerikó volt. A beküldött megfejtések alapján 2 pontos lett - Illés Adél (Egyházasdengeleg) és a Fancsali Ifiúsági Kör. 1 pontos Donáth Ferkó (Balassagyarmat), Hibácskay Anaréá (Békéscsaba), Mersva Ildikó és Gábor (Vácegres). Gratulálok! Humorzsák A falucskában a nyáron nagy szárazság volt. Hónapok óta nem esett egy csepp eső. A falu papja elhatározta, hogy híveivel együtt esőért fog imádkozni Templomba menet aztán találkozott az egyik gazdával, aki köztudottan istentagadó volt. Megszólította:- A templomba megyünk esőért imádkozni. Jöjjön maga is velünklű- Hagyja, tisztelendő úr, mit használ az Istennél, ha én imádkozom?- Hogyne használna, gazduram! Az olyan emberek miatt, mint maga, már özönvíz is jött egyszer a világra... AZ EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS MÚZEUM MILLECENTENÁRIUMI KIÁLLÍTÁSA Az evangélikus középiskolák a történelmi Magyarországon Az evangélikus iskolatörténeti kiállítás (Evangélikus Teológiai Akadémia, 1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. - a 7. autóbusz Bosnyák téri végállomásánál) 1996. július 10-ig hétköznapokon 10-18 óra között tart nyitva, megtekintése ingyenes. A hét közepéig előzetesen bejelentett csoportok számára szombaton és vasárnap is nyitva tartunk. (Telefon: 163-6451) Teológusok szervezésében Csákváron ifjúsági hetet rendezünk, 1996. augusztus 12-18-ig. Szeretettel várjuk a jelentkezőket! Részvételi dfj: 3500 Ft Ajánlott korhatár: 14-18 év Jelentkezni levélben a következő címen lehet: Győri Tamás Nagytarcsa, 2142 Tessedik S. u. 4. A levélben kéijük megírni a jelentkező nevét, címét (telefont is, ha van), születési idejét és gyülekezetét. A helyszűke miatt csak az első 50 jelentkezést tudjuk elfogadni! Kéijük minden testvér imádságát a táborért! A kiállítás újszerű, eddig ismeretlen, gazdag anyagot és élményt - ősi, rokon-népi kapcsolatot - tár a látogató elé. Schelken Pálma ✓ András Ágoston Fénykeresője A derekas korú s az idősebb nemzedék egyre szomorúbban tapasztalja, hogy a költészet az előző korokhoz viszonyítva mintha elhalványult volna. A fegyelmezett verselést egyre kevésbé művelik, mintha az irodalomban is szétáradt volna a formák lazulása, a határokat nem ismerő mondanivaló fegyelmezetlen csapongása. Nem értjük, nem értjük az újkori költőket, ha vannak is. A minap a költészet napján is sokan ezt fájlalták. Annál inkább keresik sokan az érthető verseket, amikkel az olvasó együtt tud rezdülni s szellemi világának tápot ad és elmélyíti, ha a verssorokban a költő szaván át kitágultnak érzi saját érzéseinek, élményeinek a maga szaván át kifejezni nem tudott világát. Az élet nagy örömeihez tartozik, ha egy-egy versben rokonlélek élményvilága integet. Eddig ismeretlen költő integet felénk a Partiumból, Nagyváradról András Ágoston „Fénykereső” címen kiadott verseiben. Hetvenegynehány vallomás ez az életről, olyan pedagógus sorsáról, élményeiről, akiben joggal rezonálunk rokoniélek rezdüléseire. Hitben is összecsengő vallomásokat olvasunk, s örömmel fedezzük fel egyben a sorok mögött az evangélikus embert, aki az erdélyi evangélikus énekeskönyv számára is tud jól muzsikáló énekeket írni és ajánlani, ismert lutheránus dallamokra, négyet is. Lírai vallomásainak bő tárházából hadd figyeljünk most a „Profán zsoltárok” megrendítő sorozatából pünkösdi ünnepkörünk üzenetében „Pünkösdi Lélek- várás” című versére, amelyben sóhajtva néz a mennybeszállt Krisztus után: „meghagytad, ne oszoljunk széjjel...” a Koren Emil .1M5ÁYA jfoilMIMVSASHttÜH S’KÄÄÜ .V . jj, iuvuUuw ( :—:---------------------------\ PÜ NKÖSDI LÉLEK-VÁRÁS Szemem még ott kutat a mennyben, magam révületbe meredten tekintek Feléd, Krisztusom. Felhő borítja drága arcod. Már messze vagy... A hosszú harcot hogy harcoljam meg nélküled?... Hogy csillogott a nap fölötted! az olajfák zölden öveztek, s magával sodrott szent erőd. De elmentél, s azóta nincsen ki megtörhetné kétkedésem, reményt adhatna és hitet... Meghagytad, ne oszoljunk széjjel, de oly riasztó már az éjjel, s kihúnynak mind a csillagok. Ó, jöjj, perzselj meg lángtüzeddel, gyáva szorongásunkat vedd el! - Térdre hullva fohászkodunk: Jöjj el, vigasztalj meg, Szentlélek, hogy nem hagyod, kik esdve kémek: mindennapon velünk maradsz. András Ágoston 0
