Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-04-07 / 14. szám

Evangélikus Élet 199a ápriüs 7. FELTÁMADÁS ÉS KERESZTYEN ELET Jézus szorongató szeretete mozdíthat ki minket Életünk óriási hajtóenergiája az érdek. Valamilyen érdekem fű­ződik ahhoz, hogy megtegyek, vagy ne tegyek meg bizonyos lé­péseket. Érdekelt vagyok az ügy­ben, ezért nem mellékes nekem, mi is történik. Nem véletlenül kerülnek dolgok, események, emberek figyelmünk, érdeklődé­sünk középpontjába. Ilyenkor nem csupán ők a fontosak. A hozzánk közel álló érdekfeszítő ügyekben, a számunkra érdekes történésekben, emberekben egy kicsit mi magunk is benne va­gyunk. A természetünk arra sar­kall, hogy önmegvalósításunk le­hetőségét sohase tévesszük szem elől. A legdöntőbb érv, a legnyo­mósabb indok, érdek a választá­sainkban: az én. „Ki kell futnom magamat, érvényesülnöm kell, nem veszhetek el, vannak nyil­vánvaló értékeim...” Szeretnénk mindent és mindenkit a magunk érdekeinek szolgálatába állítani. Kérdés, hogy megtaláljuk-e az önkiteljesedésnek azt az útját, amelyen nem az önzésünk ural­kodik? Ahol nem pusztán az „én” az iránytűnk? Lehetséges- e, hogy mások érdekét, életét többre tartsuk önmagunknál és saját érdekeinknél? Mi adhat olyan szabadságot, hogy kilen­düljünk önmagunkból? Hiszen az érdekek harcában tiltakozunk az önzetlenség ellen. Dehogy akarunk megfeledkezni önma­gunkról! Nem akarunk csatát veszíteni! A húsvéti evangélium ezt a vá­lasztást is magában foglalja. Szól az Isten-jelölte, Jézus-próbálta másik lehetőségről. Jézus végig­járt egy olyan utat közöttünk, amelyet ember sohasem válasz­tana magának. Isten elhatározá­sa volt, hogy „kilép” önmagából, lemond dicsőségéről. Emberi testbe öltözve, a názáreti Jézus személyében az önelvesztés útját járta. Jézus Gecsemáne-kerti tu- sája mutatja, hogy nem volt kön­nyű választania saját élete éj a mások élete, érdeke között. Óri­ási kísértése volt, hogy önmagát megmentse, hatalmat érvénye­sítse. De iránytűje az Isten má­sokat megmenteni akaró szere­tete volt. A döntés ennek a „sze­retetnek a szorításában” szület­hetett meg. Egyedül Istenben is­merhető fel az a szeretet, amely önmagánál jobban szereti a má­sikat. Mondhatjuk, hogy földi távla­tait tekintve, bizony tragikus élet volt a Jézusé: halálos végű te­her- és kereszthordozás. Először és elsősorban azonban őrá volt érvényes a tanítványok számára megfogalmazott paradoxon: „... aki meg akarja menteni életét, az elveszti, aki pedig elveszti éle­tét..., az megtalálja.” Az élet megtalálása Jézus számára is ígéret volt élete elvesztésének végső kimeneteléről és értelmé­ről. A „harmadnapon” remény­sége ígéret, nem pedig ésszerű, kiszámítható következmény. A húsvéti csoda az Isten meg­lepetése volt. Az ajándékba ka­pott élet hirdeti, hogy Jézus nem vesztett csatát. Ezért az 0 útja járható, reményteljes lehetőség mindnyájunk számára. Egyedül Jézus „szorongató szeretete” mozdíthat ki minket öncélúságunkból, kóros önszere- tetünkből. A Feltámadottal való találkozásból születhet új élet. S ezt a találkozást Jézus ugyan­azon az úton készíti nekünk, amelyen Ő is ott van. „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét és kö­vessen engem.. ..aki... elveszti éle­tét énértem, az megtalálja azt. ” A szeretet szabadságával .őhozzá köthetjük magunkat.- ő meg­győzhet minket, és megtapasztal­ni segít, hogy életünk biztosítéka sohasem az önvédelem. Jézus külön ajándéka - ha tetszik: rá­adás -, hogy már a követésben elrejtette számunkra az örömöt, nem csak a megérkezésben. Hő­sies erőfeszítéseink, áldozatvál­lalásunk terheit cserélhetjük fel azzal ja örömteli titokkal, ame­lyet ő így mondott: „énértem” és „velem tettétek meg”, „mert az én igám kedves, és az én ter­hein könnyű”. Dr. Cserhátiné Szabó Izabella ELŐ VIZ A végsőkig elmenő szeretet Lk 23,33-49 A Názáreti Jézus szenvedéséről elmélkedem. Arra a pénteki napra gondolok, s magam elé idézem az eseményeket. Kigúnyolták, arcul ütötték, le­köpték, bottal verték a fejét. Megkorbácsolták. Sokszálú bőr- korbáccsal, amelynek minden szá­la ólomdarabkákban végződött. Bőrt, húst szétroncsolt a hátán. Összevert háfára rátették azt a durva, nehéz gerendát. Vasszögekkel átszegezték a csuklóit. Ott, ahol a legfájdalma­sabb. Az emberi gonoszság a végsőkig merészkedett azon a pénteken. Mi volt erre a kereszten szenve­dő Jézus válasza? Lukács tudósításában három mondat hangzik el Jézus ajkáról. 1. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek!” Különös. Az elítéltekre az volt jel­lemző, hogy átkozódtak. Jézus el­lenben arra kéri az Atyát, hogy azt a gonoszságot, amit ellene elkö­vettek, mégis nézze el nekik, vegye el kezét róluk, és soha ne büntesse meg őket. Uram, micsoda ellentét ez! Te, aki egyedül vagy igaz, azokért könyö­rögsz, akik veled a legrosszabbat tet­ték! Miért, Uram? 2. „Bizony, mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban” - mondja Jézus annak a latornak, aki élete utolsó órájában megbán­ta, amit tett. Jézus, emberi mér­tékkel mérve egy senkinek a legna­gyobb jót kínálja fel: a vele való közösséget. Uram, nagylelkűséged megdöb­bent. Te annyira más vagy, mint mi! Kimeríthetetlen lehetőséget adtál en­gedetlenségünk helyrehozatalára. Olyan jó tudni, hogy akik itt ebben a földi életben hozzád szeretnének tar­tozni, azok veled lesznek azután is. Olyan jó, hogy tőled a halál sem vá­laszthat el! 3.,„Atyám, a Te kezedbe teszem le az én lelkemet. ” Ezzel a mondattal Jézus imádkozva adja át életét Is­tennek. így leheli ki lelkét. A gú- nyolói látták ezt és sokan hallották ezeket a szavakat. Akkor történt valami, amit az evangélium írója röviden így fejez ki: „a nép a mellét verve tért haza. ” Lényeges változás történt bennük. Akkor döbbentek rá, mit is tettek. Akkor, amikor Jé­zus végsőkig ment a szeretetben. Akkor támad fel bennük a nagy felismerés: aki így imádkozik eí­HUSVETRA MEGJELENT KIADVÁNYAINK CSEPREG 1621-1996. A Vízkereszt ünnepén Csepregen tar­tott ökumenikus istentisztelet teljes anyaga és a délután elhang­zott előadások. Ára: 186,- Ft. Cserháti Sándor-Balikó Zoltán: „A MEGREPEDT NÁDAT NEM TÖRI EL...” Imádságok és elmélkedések lelkileg és testileg megtört testvéreinknek. Ára: 230,- Ft. Mindkét könyv kapható a Sajtóosztály Könyvesboltjában. (Vm., Üllői út 24.) Nemcsak emberi fantáziánk, de kimondottan vallási képzelőerőnk is törpének bizonyul mikor, ami­kor a feltámadás csodáját próbál­nánk felfogni. Jézus Krisztus ese­tében ugyanis nem arról van szó, ami például Lázár feltámasztása­kor történt - az a biológiai és pszi­chikai élet visszatérését s^ meg­hosszabbítását jelentette. Ámbár egy negyednapos hulla esetében bizony szokatlan az ilyesmi... Ha­nem a teremtő erejű krisztusi kiál­tás: „Lázár, jöjj ki!”, úgy látszik, „áthallatszott” abba a másik világ­ba, amit mi sokszor nemlétnek ne­vezünk, s elevenen kijött a holt. Lehet, hogy „szeretve tisztelt” ér­telmünk mosolyog ezen, de Isten­vakságban szenvedő fölényeskedé­seinkre is bizonnyal áll a zsoltár­ige: ,Á mennyben lakozó kineveti Őket. ” Mintha hangyák akarnák el­dönteni, mi lehetséges az ember számára. Csak nem sárból alig ki­látszó halandók vonnának határt a Mindenhatónak? Nevetséges! S félelmetes dolog, ha a hetyke földi lény elkezdi érezni, hogy kivel szemben játszotta a nagyot. Jézus sírjának marcona őrei is "boltra vál­tak a rémülettől Isten angyala lát­tán. Krisztus feltámadása nem afféle transzcendens magánbravúr, ő A fő csoda ugyanis mindannyiunkért ütötte át a oűn és halál mlát, „áthatolt az egeken”, utat nyitott Istenhez. Amiképp a kereszten mindnyá­junk összes vétkét magára vette, s valamennyiünk bűneinek bocsána­tára halt meg értünk, úgy feltáma­dása is kollektív jelentőségű: meg­újulásunkra s örök életünkre. Nincs a világtörténelemnek olyan eseménye, amelynek a hord- ereje megközelítené ezt. Ugyan kinek s milyen cselekedete szaba­díthatott meg valaha csak egyet­lenegy embert is a bűn rabszolga­ságából?! - hiszen ahányan va­gyunk, naponként vétkezünk, ha észrevesszük, ha nem. Viszont: ,yAki Krisztusban van, új teremtés az!” Az ő bűnbocsátó kegyelmébe vetett hit által örök életünk van, s a vele fenntartott kapcsolat révén lehet megújulnunk napról napra, hiszen „az igaz ember hitből él”, s ebből fakadnak jócselekedetei, je­lezvén ennek az új életnek a való­diságát. Ä keresztény élet erőfor­rása, motivációja ez az összekötte­tés a Feltámadottal, ez teszi ele­venné a Biblia rendszeres olvasá­sát s a gyülekezeti közösséget, s így lehet meg-megerősödő szolgá­lat az életünk a magunk egészen —| személyes rendeltetésének betol- zed nyomai tésével. Maga a feltámadás túlságosan isteni kategória ahhoz, hogy felér­hessük ésszel. Aránylag legmarad- hatósabb fogalmaink is legföljebb úev-ahogy dadoghatnak róla vala- mi megközelítőleg helytállót - ma­ga a mennyei valóság mérhetetle­nül különb minden emberi elkép­zelésnél. Az általa nyert erő, belá­tás, elkötelezettség annál szüksé­gesebb hazánk s benne a kisebb- nagyobb közösségek építésére, fő­ként a gyermekek és ifjúság neve­lésére rendíthetetlen szeretettel, különben fölfal minket az elre- ménytelenedés, a gyűlölködő bűn­bakgyártás, a hitetlenség, a szitko- zódás és a százarcú bálványimá­dás. Egyéntől nemzetig terjedően érvényes: vagy mi emésztjük meg a múltunkat, vagy az emészt meg minket! szívünk azé, aki fölemeli” - ír­ta József Attila. S ugyan ki karolna fel jobban, mint a Feltámadott? ő olyan hatásosan tud könyörülni rajtunk, hogy abból mindig van mit továbbadnunk - s ez a keresztény élet. Áldunk téged, feltámadott Urunk, örökkévaló szeretetedért. Kérünk, formálj minket alkalmas eszközöd­dé, hogy meglássák rajtunk szent ke­zed nvomal Dr. Bodrog Miklós KÜLMISSZIÓI KÖRKÉP Nők a nőkért fenségei életéért, aki így bocsát meg a bűnösnek, aki imádkozva fejezi be életét, az igaz ember, az valóban Isten Fia. Ekkor döbben­nek rá, hogy mit is tettek. Ekkor szembesülnek a saját gonoszsá­gukkal. Az emberben lévő gonoszt csak a végsőkig elmenő szeretet tudja kiűzni. Ez volt a názáreti Jézus győzelme akkor pénteken. Ez a szeretet ma is mélységesen zavar­ba ejti az embert és arra is ad erőt, hogy új úton induljunk el, új lelkű- lettel. Ez az a szeretet, amely szembesít saját gonoszságunkkal és ugyanakkor le is győzi a gonoszt bennünk, mert hatalma van erre. Olyan ez a szeretet, mint a tűz, amely minden szennyet eléget bennünk. Uram, bevallom neked, én sem vagyok különb. Kishitű vagyok, vé­tek a szeretet ellen, gyáva vagyok a jóra. De a végsőkig elmenő szerete­ted bennem is legyőzi a rosszat. Uram, adj erőt, hogy tudjak vála­szolni szeretetedre és követni tudja­lak ebben a szeretetben. Honti Irén ,jiz evangélium, a jó hír, a teljes embert érinti. Nem tehetjük meg hogy az embert ne mint egészet vegyük figyelembe” - mondta Margaret Cudney, a Nők a Világért (NAV) jelenlegi elnöke. Ez a fele- kezetközi keresztyén női szervezet a nők életszínvonalának javítását tűzte ki céljául. Az ENSZ szerint az utóbbi két évtizedben 50%-kal nőtt a nyomorban élő lányok és asszonyok száma, jóval meghalad­va a férfiak elszegényedésének arányát. A Nők a Világért szervezetet 1989-ben alapította egy üzlet­asszony, aki előzőleg vendégmun­kás- és diákmisszióval foglalkozott az USA-ban. Más női- és segély- szervezetekkel szoros együttmű­ködésben a NAV az egészségügy­ben, mezőgazdaságban, oktatás­ban és kereskedelemben szakkép­zett női munkacsoportokat kül­dött a világ különböző részeibe (pl. Peru, Törökország, Felső- Volta, Tádzsikisztán). Céljuk, hogy serkentsék és segítsék a nő­ket saját életszínvonaluk javításá­ra. A helyi gyülekezetek asszonya­it olyan gyakorlati dolgokra oktat­ják, mint alapvető higiénia, első­segély, gyermekápolás és szaksze­rű élelmiszerraktározás. Speciális tanfolyamok segítenek különböző terület- és közösségfejlesztő prog­ramok kidolgozásiban, kivitele­zésében. Tádzsikisztánban pl. 1200 háborús özvegy képzését szervezték meg, hogy családjuk el­látására önállóan is kepesek legyenek. ,Á fejlődő országokban élő nők nem tudják lehetőségeiket felmérni és kihasználni mindaddig míg ilyen kétségbeejtő mértékben hiányt szen­vednek élelmiszerben, egészségügyi ellátásban, oktatásban és egyéb alapvető dolgokban. ” Margaret Cudney különös figyelmet szentel a világ ezen részének, mivel fené­vel évekig éltek sátorkészítőkent Afganisztánban, Iránban és Thai­földön. Most ő a perui missziós út vezetője, ahol kecsua indiánok kö­zött dolgoznak. A NAV programja szerint kiemelt hangsúlyt fektet­nek a missziós tevékenység gya­korlati oldalára, és a helyi körül­mények, adottságok alapos felde­rítésére. Emellett a csoport tagjai idejük kb. egyharmadát női biblia­körök vezetésével és gyermek- munkával töltik. Egyes országok­ban, pl. a muzulmán Tádzsikisz­tánban csak annyit beszélhetnek hitükről, hogy elmondják, segítsé­gük keresztyen szeretetből és Isten szolgálata iránti elkötelezettségből fakad. A NAV lényege, hogy határokat (fizikai és lelki szinten egyaránt) átlépő barátságok kiépítésével megtanítsák az asszonyokat, ho­f yan tehetik jobbá körülményei­ét. Mindezt KRISZTUS NEVÉ­BEN. Látva a világ számos pont­ján megnyíló lehetőségeket, az el­nöknő reméli, hogy egyre több el­kötelezett és vállalkozó szellemű nő érzi majd feladatának ezt a szolgálatot. Olyanok, akik képes­ségeiket, képzettségüket és tapasz­talataikat készek az egyre növekvő szükség kielégítésére áldozni. A WORLD PULSE nyomán Horváth Tünde Pályázat A Misszió Bizottság pályázat útján kívánja szétosztani a missziói offertó- riumból befolyt mintegy 400 000,- Ft- os összeget. Pályázni lehet gyülekezeti missziós, evangélizációs tevékenységek támogatására (nem eszközök beszerzé­sére, ifjúsági munkára, mert erre külön pályázat van). A pályázatnak tartalmaznia kell a missziói tevékenység részletes tervét és költség-előirányzatát. A pályázatokat május 1-ig lehet beküldeni a Missziói Bizottság címére: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tv-program Felhívjuk testvéreink figyelmét a Billy Graham Társaság által szerkesz­tett tv-programra. A Magyar Televízió 1996. április 8-án, Húsvét II. napján 11.00 órakor sugározza. A programban Cliff Richard énekel, valamint neves személyiségek tesznek tanúbizonysá­got. Tekintsük a programot missziós evangélizációs lehetőségnek. Hívjuk fel barátaink, szomszédaink figyelmét erre a műsorra. Ha lehet, hívjunk meg valakit otthonunkba, és tekintsük meg vele együtt. AZ V. PROTESTÁNS POSZTGRADUÁLIS TANFOLYAMRA 1996. július 1-5. között kerül sor az Evangélikus Teológiai Akadémián. A mostani V. tanfolyamon is az Ó- és Újszövetségi, a Rendszeres, a Gyakorla­ti teológia, az Egyháztörténet, valamint a Filozófia/Vallástudomány területéről lesznek előadások. Külföldi és hazai előadók meghívása folyamatban van. Átfogó témánk: „HIT ÉS TUDOMÁNY - KÖLCSÖNHATÁSBAN” A tanfolyam várható költségei: részvételi díj naponta: 150,- Ft, szállás+napi 3x étkezéssel (naponta): 850,- Ft, ebéd naponta: 250,- Ft. Lehetőség van helyszíni jelentkezéssel 1-1 napon való részvételre is. A jelentkezéseket 1996. június 24-ig kérjük elküldeni az Evangélikus Teológiai Akadémia címére (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.) a részvételi díj befizetésé­vel együtt. A február 11-i számban az országos felügyelő tollá­ból érdekes cikk jelent meg TANULÓPÉNZ cím­mel. A cikk - egyébként helyesen - a lapot olvasó evangélikus testvérek elé tálja, hogy valami történt a Zsinaton. Röviden az előzményekről. A Zsinat 1994. év során óriási többséggel elfogadta az Egyházi Bíráskodásról szóló törvényt, és késleke­dés nélkül hatályba is léptette. A törvény azóta a gya­korlatban is bizonyította, hogy - minden esetleges hi­bája ellenére - működőképes, beváltja a vele szem­ben elvárt igényeket. Magyarán: alkalmazásával jog­viták eldönthetők. Tartozom az igazságnak azzal, hogy a törvény nem valamennyi testvérünk tetszését nyerte el, különösen szerkezetének koncepcionális felépítését tekintve. A törvény - erről egyébként korábban már volt szó a lap hasábjain - alkalmazza a hatalmi ágak demokratikus megosztásának elvét, s a jogviták elbírálását elkülöníti az egyházkormányzás igazgatási hatáskörétől. Ez az elv konzekvensen végigvonul az egész törvényen - mond­hatni ez az egyik rendezőelve -, és ezért természetesen a fegyelmi ügyek intézésénél is irányadó. És itt érke­zünk el a kedélyeket borzoló neuralgikus ponthoz... A törvény hatályosulhatósága feltételezi, elő is írja, a különböző szintű egyházi bíróságok megalakítását. Objektív létszámgondok kikerülhetetlensége miatt le­hetőséget ad összevont - több egyházmegyére kiteije- dő illetékességgel rendelkező - egyházmegyei bírósá­gok létrehozására. A bíróságok megalakítása egyház- kormányzati feladat. Ki tudja, miért(?), a bíróságok létesítése azonban igen lassan, nehézkesen történt. Megtörtént viszont egy szomorú eset Egyházunk­ban. Egyik lelkésztestvérünk megtévedve, súlyos va­gyoni jellegű visszaélést követett el, amely magatartás természetesen fegyelmi vétség is egyebek mellett... ügy tűnt - s ezzel a helyi evangélikusság is egyetér­Még egyszer a TANULÓPÉNZröX... tett, hogy az ügy vizsgálata alatt nem fenne célszerű az érintettnek lelkészként tevékenykednie. Ezt a célt szolgálja a törvényben részletesen szabályozott felfüg­gesztés jogintézménye, melynek alkalmazására - fenti­ekből következően - kizárólag a bíróság illetékes. Igen ám, de hatáskörrel eljáró, illetékes bíróság még nem létezett, mert még nem alakíttatott meg... Ilyen előzmények után a köztiszteletben álló Fabinyi professzor elnökletével Egyházunk Országos Bírósága megalkotta - és nyilvánosan kihirdette - 2/1995. (V. 19.) MEEB számú határozatát a jogértel­mezés körében, mely a felfüggesztés jogintézményének alkalmazását rendkívüli esetben egyházkormányzati, püspöki hatáskörbe utalta. IW1 Hvll JC1CI1ICI11 ságnak nem volt jog táfyos joganyag mik. ...........IMjj| tö bb ertelmezhetőségi változat esetében -, de s< esetre sem helyezkedhet szembe a hatályos ne szöveggel. Több évezredes jogelv, hogy a bírást kalmazza (értelmen) a jogszabályt és nem alkotj< Országos Bíróság jelen esetben ezt a jogelvet séi meg. Ezen helyzetet kifogásolva, az egyik zsinati a mellesleg hivatalban lévő esperes - a Zsinat n nosságához fordult. A Zsinat az ügy tisztázásán rény személyem mellett Zászkaliczky Péter fel kérte fel. Mi legjobb tudásunk szerint igyekeztüi járni, de a Zsinat elé terjesztett jelentésünkben - den személyeskedésnek még a látszatát is gondosa rülve - ki kellett jelentenünk, hogy az Országos Bí eljárása törvénysértő. Ez lelkiismereti kérdése olyan szakmai kívánalom is, amit nem hagyhattu gyeimen kívüf. A bírói hatáskör azonban a Zsinattól, mint jogalko­tó testülettől is független. Éppen ezért, és a testvéri elintézési módra is figyelemmel, jelentésünkben azt ajánlottuk a Zsinatnak, kérje fel az Országos Bírósá­got korábbi álláspontjának felülvizsgálatára, tehát a jogellenes helyzetet saját maga orvosolja. Indítványunkat a Zsinat - jegyzőkönyvileg rögzített - óriási többséggel elfogadta. Az ezt követő szemé- lyeskedési-sértődöttségi mozzanatokat nem fenne ér­demes tárgyalni, Egyházunk ügyeinek zökkenőmen­tes intézése kell, hogy valamennyiünk célja, feladata legyen. Ami miatt ezen sorok megírásába fogtam, az az or­szágos felügyelő hivatkozott cikkének azon része, mely szerint a tanulópénzt azért nem lehet megtaka­rítani egyikünknek sem, mert nincs minden helyzetre alkalmazható törvény. Ezzel a gondolattal szállók vi­tába most. A jogállami jellegű működés egyik sarkalatos alapel­ve a törvényes keretek között zajló jogszabályalkotás. A bíráskodási törvény vonatkozásában ez az alapelv kifo­gás nélkül betartatott. Másik ugyanilyen alapelv: a tör­vény rendelkezése betartandó, s megváltoztatása csak al­kotmányos keretek között folyhat. Jelen esetben ez az elv sérült. Szerény véleményem szerint elsősorban a bírósá­gok létrehozása lett volna az a késedelem nélkül vég­rehajtandó egyházkormányzati feladat az érintett egyházmegyében is, ami által az egész eseménysoro­zat be sem következett volna. De ha nem lett volna bármilyen objektív okból kifo­lyólag felállítható a konkrét ügyben illetékes bíróság, a járható és járandó út a hatályos törvény Zsinat áltaíi - ne mondjam, alkotmányos - módosítása lett volna. Ismét utalva az országos felügyelő cikkére: a tanu­lópénzt ott kell, kellett volna elsősorban fizetni, ahol Egyházunk intézményrendszerének törvényes, és ezért helyes működtetésének mikéntje az adott esetben nem volt nyilvánvaló. Maradéktalanul osztom azonban a cikk azon kitételét, hogy nem a vezetők körében kell ezért kutakodni. Végül, hogy happy end-del zárhassam spraimat: a legutóbbi ülésszakon a Zsinat egyhangúlag elfogadta (57 szavazattal) a bíráskodási törvény egyebek mellet­ti olyan módosítását, mely szerint az egyházkerület el­nöksége sgját hatáskörében eljárva, rendkívüli eset­ben, amennyiben szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény alapos gyanúja forog fenn, a fegyelmi eljárás bíróság előtti egyidejű kezdemé­nyezése mellett legfeljebb 30 napra az érintettet szol­gálatából felfüggesztheti. A törvénymódosító törvényből egyértelműen kitűnik, hogy nem módosítja a bíráskodási törvény alapkon­cepcióját, de lehetőséget ad rendkívüli esetben rendkí­vüli intézkedésre, természetesen kellő garanciával körülbástyázva a visszaélés lehetőségének kiküszöbö­lését. Látható, nem cél az egyházvezetés ellehetetleníté­se, ellenkezőleg: a cél a helyes és jó rend által megkí­vánt legitim vezetés biztosítása, elősegítése. Bízom abban, hogy jelen soraimmal sikerült hozzá­járulnom a kérdés minden érintett számára elfogad­ható és korrekt lezárásához. Szükség is volna erre, mert a Zsinat mandátumából már csak kevés idő van hátra, a még elvégzendő feladat pedig sok. Energián­kat mindnyájunknak tartalmatlan viták helyett az előttünk álló feladatok megoldására kell fordítanunk, hogy a kitűzött cél, a Törvénykönyv megalkotása idő­re megtörténhessen! Erre kérem az Egyház Urának áldását! Dr. Galli István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents