Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-04-07 / 14. szám
Evangélikus Élet 1996. április 7 FELTÁMADÁS ÉS KERESZTYÉN ÉLET Nem a mának, nem a pillanatnak élünk! lKor 15,32b-34 Meleg ALKONYAT volt. Az asztal gazdagon terített, a szórakoztatás fizetett, a szerep élvezettel játszott és egyszer csak Madách híres római színének szereplője így kiáltott: „Örüljön, aki él, vagy ha nem Tiid is örülni, legalább kacagjon!" Thláló szavak, elgondolkodtató tartalom, hiszen annyi a felülről kapott öröm nélküli kacagás bennünk és körülöttünk! Hallgatózzunk csak egy kicsit! Figyeljük saját kacagásunkat és emlékezzünk másokéra. Arra, amely bizseregve üdít és arra, amely rettenetesen idegesít. Itt van például a jóvilágból fakadó kacagás, ami attól hangos, hogy megfelelő eszközökkel szinte minden és mindenki megszerezhető, attól alig szünet nélküli, hogy újra és újra többet elérni akaró. Néha szavanként tökéletesen érthetően közbeszól valaki: Bolond, az éjjel elkérik tőled a lelked..., de egyszer élünk, nem igaz? Megszámlálhatatlan irányból hallható a gonoszság szülte kacaj is. Nagy élvezetté lett az ölés, mintegy követelménnyé mások megtaposása, természetessé ismerős és ismeretlen megkárosítása. Hogy ez esetleg fáj, hogy kín markolja a szívet, félelem roncsolja az idegeket? Ma neked, holnap nekem - nem igaz?! No és milyen a közöny cinikus kacaja? Az is lehet, hogy közvetlen közelről hallgathatjuk azt, hdgy nem érdekel a jövő, üres szenti- mentalizmus minden nemesnek kikiáltott érzelem, nem nagy ügy az élet, lényeg, hogy múlik. S hallgassuk meg talán a különféle hazugságok, hitetések bennünket is átjáró, másokba is hatpló kacagását. Úgy tűnik, örökké játszható és kellemes élvezetet jelentő még ott is, ahol taníttatott: de közöttetek ne ez legyen a rend! Ahogy sétálgattunk, figyeltünk, elképzelteket és tapasztaltakat továbbgondoltunk, kétségtelen, hogy beleütköztünk bosszantó tényezőkbe, megállítottak váratlan események, melyek a csendesebb vagy hangosabb kacagásokat némitani óhajtották, ám ami egészen zavaró, sőt megsemmisítő lehet, az egy HAJNALON történt. Csend volt, szív irányította a lépéseket, tegnapelőttin jártak a gondolatok, s egyszer csak azt mondta valaki: Nincs itt, hanem feltámadt! S azóta ezrek és ezrek hallották már: Krisztus feltámadt. Azt mondjátok, ezen is kacagnak? Tüdőm. De azt is: a tegnap elhitetett, a mára kitalált, a holnapra tervezett hazugságok többé éppen azért nem következmények nélküliek, és le nem leplezetlenek, mert az Igazság, az Isten Igazsága a világban maradt. Az elkövetett gonoszság, amelyről most azt mondjuk: nekem nem fáj, bizony azért lesz egészen gyötrelmesse, mert nem a földkerekség kétes tükrében, hanem Krisztus jóságában kell érzékelni! Az élet pedig igenis azért „nagy ügy”, mert értelemmel átszőve ajándékul adatott. Értékes, hiszen nem vesszük észre, mennyire őrzött? Távlatokat kapott, mert drága áron megváltatott. A véges határtalannak hitt élvezete így válik hát rettenetesen veszélyessé és még az is megtörténhet, hogy a mindent meghaladó örökség taszítódik el. Azon a hajnalon, amikor a mi Urunk feltámadt, több lett az élet! Ha tetszik, nagyobb lett a súlya, alapvetően megváltozott a hossza és más lett a célja! Most azonban NAPPAL VAN. A te nappalod, meg az enyém, a nekünk adatott! Az, melyben nem igaz, hogy a mának és a pillanatnak élünk, de mélységesen igaz, hogy vissza- hozhatatlanul és megismételhetetlenül fontosak a pillanatok. Az összetörettetések, a megérintések, a megszólítások Élő Urunk által, és a válaszok, hogy a ma hallható, holnap elnémuló kacagás felülről kapott, nagy örömmé változhasson. Fatalin Helga I______________________________________: ____________/ EU RÓPAI PROTESTÁNS MAGYAR SZABADEGYETEM Meghívó az akadémiai napokra Az Európai Magyar Protestáns Szabadegyetem ezévi találkozóját a Sváb Alpokban fekvő Gomadin- genben (Schwäbische Alb), a stuttgarti Evangélikus Egyházközség üdülőtelepén tartja 1996. április 27-től május 4-ig. Az akadémiai napok témája: Magyar jelenlét Európában (Ungam in Europa). Az ÉPMSZ kezdettől fogva az egyházak közötti megértés fóruma volt, ebben a szellemben idén is ökumenikus istentisztelettel kezdődik a konferencia, majd neves hazai és külföldön élő szakemberek előadásai adnak alapot és keretet személyes eszmecserékre. Ízelítőül a témakör néhány pontja: XX. századi Európa-modellek; Magyar sorselemzések; Emigráció Magyarországra a Kárpát-medencéből; Kulturális élet a Délvidéken; Mennyiben európai a magyar teológia?; Együttműködés a Du- navölgyében?; Európa és Magyar- ország; Európa és a Kárpát-medence. Az esténkénti kulturális műsorban szerepel „Élő ítéletek” című Kolozsvárott forgatott dokumentumfilm, majd Márai Sándor: San Gennaro vére, Illyés Kinga előadásában; a Muzsikás Együttes hangversenye és táncháza. Az akadémiai napok egyik különleges értéke, hogy összehozza a hasonló érdeklődésű személyeket, lehetőséget ad találkozásokra, beszélgetésekre, melyek különben aligha jönnének létre. Részletes „A Luther Márton Kollégiumban hétvégeken és iskolai szünetek idején szállóvendég-fogadásra van lehetőség. 10-60 tö közötti gyermek- és felnőtt- csoportok ellátását egyaránt tudjuk biztosítani étkezési lehetőséggel egybekötve. Szállásd(j: 500,- Ft/fő/éjszaka. Étkezés: reggeli 100,- Ft; ebéd 200,- Ft; vacsora 150,- FtJtö. 20 fő fölött a szállásdíjból kedvezmény vehető igénybe. Érdeklődni: Tár Jánosné igazgatónál a (42)410-601 telefonszámon, vagy levélben, címünk: Nyíregyháza, Béla u. 1. fölvilágosítást ad és a jelentkezésedet elfogadja: KÓTAI ISTVÁN, Itasruhweg 21, CH-8245 Feuerthalen, Svájc, tel. és fax esténként (0041) 53 29 25 06; vagy Király Zoltánná 7400 Kaposvár, Teleki u. 22. A Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium tanulói részére március 23-án „Hit - orvostudomány - sport, lésti-lelki egészségünk” címmel tartott előadást dr. FrenkJ Róbert, országos felügyelő. Március 24-én, Visegrádon,, A gyermekekért, a 21. századért” címen rendezett interszektorális konferencián egyházunknak a gyermekekért végzett egészségügyi és szociális tevékenységét ismertette az országos felügyelő. Mindkét alkalmon résztvett Marton Ihmás ifjúsági titkár is. Az 1995-96. évi téli kántorképző tanfolyam ünnepélyes vizsgája a Mandák Otthonban április 13-án - szombaton -10 órakor lesz. Szeretettel várjuk az érdeklődőket NYÁRI KÁNTORKÉPZŐ TANFOLYAMOK: időpont: tanfolyamdíj: vezető: I. jún. 22-júl. 6. 9 000,- Bencze Gábor II. júl. 13—jul. 27. 9 000,- Ecsedi Zsuzsa III. aug. 5-aug. 24. 12 00Q,- dr. Balás István Jelentkezési határidő: április 28. Új jelentkezők jelentkezési lapjához kérünk mellékelni rövid önéletrajzot az eddigi zenei tanulmányokról és lelkészi ajánlást. Jelentkezési cím: Kántorképző Intézet, 2151 Fót, Berda J. u. 3. EGYHÁZUNK MŰHELYEI ,01 tiÄZ;univ iviuncL/im - i / ác ökumenikus kapcsolatok munkása- Természetesen mindig is folyt külügyi munka az egyházban, hiszen kapcsolataink éltek, működtek. De régebben, külügyi titkárként egy-egy lelkész tartotta kézben az ügyeket, amelyeket az évek során egyre kevésbé lehetett már a lelkészi teendők mellett végezni. Amikor pedig a bajor egyházzal szorosabbá vált a kapcsolat, elkerülhetetlen lett, hogy valaki teljes munkakörben, állandó emberként vezesse a külügyeket. Egyébként ezt a bajorok ki is kötötték. S mivel akkoriban is számos lelkészi hely volt betöltetlen az egyházban, igazán kár lett volna e célra egy lelkész munkaidejét lefoglalni.- Milyen szempontok szerint választották ki Önt?- Gondolom, erről elsősorban nem engem kellene megkérdezni. De bizonyára szerepet játszottak ebben a külkereskedelemben eltöltött hosszú évek tapasztalatai, FELTÁMADT! Egy édes titkom van nekem. Fénnyel betölti életem, mosolyra nyitja számat: a Megváltó feltámadt! Nem, nem maradt a sír ölén. Ujjongok az örömtől én, hisz nem vagyok már árva. Nincs többé sírba zárva. Velem van nappal, éjjelen. Mindig velem, mindig velem. Az úton O vezérel oltalmazó kezével. Virágok, illatozzatok! Húsvéti, tiszta fény ragyog, elűzve minden árnyat: a Megváltó feltámadt! Túrmezei Erzsébet két nyelv ismerete, s nyilván az is, hogy több mint harminc éve papfeleség vagyok, tehát egyházi ismereteimben, kapcsolataimban nem voltam kívülálló. Egyébként hadd mondjam el, hogy örülök a váltásnak, mert ez a munka színes, eröe' kés, s naponta érzem azt, hogy értelme, célja, eredménye van a tevékenységemnek. — Melyek a külügyi osztály munkájának legfontosabb területei?- Amerikától Erdélyig szervezzük a kapcsolatokat. Konferenciákat, találkozókat szervezünk itthon, amelyeket az én dolgom „levezényelni”, a vendégek Ferihegyre érkezésétől az elutazásukig, az étkeztetés, a szállás megszervezésétől a programok kialakításáig, gyakran kísérni is kell őket az egyházi és gyülekezeti intézmények bemutatására, olykor magam tolmácsolok. Ha a mieink mennek külföldre, a meghívások számbavétele, az ő kiutaztatásuk is a mi feladatunk. A munka mennyiségét tekintve, a bajorokkal való kapcsolattartás a legjelentősebb, erről még külön is szólok. De ugyanilyen fontosnak érzem az együttműködést a Lutheránus Világszövetséggel s az Egyházak Világtanácsával. Mivel Harmati püspök a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának az elnöke, ezért az ökumenikus programok szervezésébe is besegítünk. Jó a kapcsolat a Martin Luther Bund-dal s a Gustaf Adolf Werk-kel, hasonlóképpen a külföldi evangélikus egyházakkal is. Például igen élénk a kapcsolat a finnekkel. Professzor- és diákcsere, több tucat testvéri gyülekezeti látogatás nyomán igazi baráti szálak szövődtek. Fontos esemény volt februárban a szlovák egyházzal közös együttműködési nyilatkozat aláírása. Egyházunk vezetősége látogatást tett Pozsonyban Julius Filö püspöknél. A két egyház között ezentúl rendszeres lesz a lelkész- és tanárcsere, könyvek, újságok küldése. Persze az egyházi világszervezetek segítség- nyújtásának legfőbb pontjai: a posztgraduális képzés - mind a teológiai, mind a nyelvoktató intézményekben -, a teológushallgatók számára külföldi tanulási lehetőség biztosítása.- És nyilvánvalóan az anyagi támogatás, amelyre minden kelet-európai egyház rászorul...- Valóban, nem lenne könnyű a támogatásuk nélkül építkeznünk, s talán működnünk sem. Ma már kissé kevesebb a kapott összeg, nagy az infláció is, tehát igencsak meg kell gondolnunk, hogy mire és mennyi segítséget kérünk. Az igényeket mindig szakszerű projektle- írásokkal, költségvetéssel kell in. dokolni, s magától értetődően az ellenőrzés is szigorú. Egyházunkban nagy öröm, hogy sorra épül- nek a templomok, sorra kaptuk- kapjuk vissza ingatlanainkat, iskoláinkat, de mindez egyúttal nagy gondot is jelent. Mert a gyülekezetek áldozatvállalása nem elég a mai óriási építkezési költségek fe- dezésére. Szerencsére, ma már nem gond a ki- és beutazás, könnyebben mozdul mindenki. A napokban levittem egy bajor küldöttséget Dunaújvárosba, mert meggyőződésem, hogy személye sebb és hatásosabb, ha saját sze műkkel látják a gondokat, ha meg ismerkednek a gyülekezetekkel Reményeink szerint most is segíte nek. Egyébként ők szinte havonta jönnek hozzánk, természetesen saját költségükre. Igazán baráti munkakapcsolat alakult ki köztünk. Néha már idegenvezetővé is válók a cél érdekében... Ismeretes, hogy az elmúlt év végén újabb öt évre meghosszabbították a velünk kötött egyezményt. Most mindnyájan nagyobb hangsúlyt kívánunk helyezni az emberi kapcsolatokra is, mind lelkészi, mind gyülekezeti, mind ifjúsági területen. Már jó ideje folyik a szórványgyülekezetekben dolgozó lelkészek autóval való ellátása: mintegy 100 Opel autóra cserélhették a leginkább rászorulók régi Trabantjaikat, Skodáikat. Működnek az iskolai kapcsolatok, és a Fasor és a Deák tér után más gimnáziumaink is részesülnek diákcsere-lehetőségben, nyelvtanári segítségben. Zenei, művészeti együttesek, kórusok kölcsönös látogatása is egyre gyakoribb. Rengeteg nagyszerű terv, sok program: nagyon figyelnek ránk bajor testvéreink! De egyre jobbak az amerikai kapcsolataink is, nyelvtanárok jönnek, könyveket kapunk, s alakulnak a személyes ismeretségek is.- Sok érdekes részletről beszélhetnénk még, most végezetül mégis arra kérem, hogy tájékoztasson-az idei legfontosabb eseményekről.- Legnagyobb esemény lesz decemberben az európai evangélikus püspökök konferenciája. Még előbb, a nyáron, finn-észt-magyar teológiai konferenciát rendezünk Az evangéliumi szabadság, történeti-nemzeti identitásunk címmel. Száz résztvevőt várunk egy nagyszabású nemzetközi ökumenikus konferenciára októberben Dobogókőre, ahol keresztyén, zsidó, buddhista, iszlám hitűek együtt imádkoznak és cserélnek eszmét mindnyájunkat foglalkoztató témákban.- Köszönöm a beszélgetést, és további jó munkát kívánok Újlaki Ágnes 'kjem szabad lebecsülni a jubileumok üzenetét. Túl az 1V emlékezés erején, segítenek a korszerű jövőkép megformálásában is. 1996-ban két korszakos évfordulót is ünnepiünk A honfoglalás ezerszázéves eseményét, valamint a magyar iskolarendszer ezer évét. Nem az érzelmek hanem a tények világa, hogy csak az utolsó száz évben valósulhatott meg állami feladatként a közoktatás, a történelemben az egyházak küldetéséhez tartozott az iskolarendszerfenntartása. De nemcsak a tény, a tartalom is vállalhatóvá teszi a tradíciót. Vannak az egyháztörténelemnek nemkívánt fejezetei is, az iskolarendszer az egyértelmű pozitívumok közé tartozik Mégsem a múlt - bár erkölcsileg teljesen jogerős a történelmi indok -, hanem a mai és a holnapi társadalomban vállalt szolgálat hitelesíti az egyházak iskolafenntartó szerepét, szolgálatát. Egyházunk április húszadikán, az evangélikus középiskolákban tanító pedagógusok első országos konferenciáján emlékezik meg az évezredes iskolatörténetről, benne a lutheránus iskolák szerepéről. Hiszen volt időszak amikor a működő iskolák többsége egyházunkhoz tartozott. Templomok és iskolák épültek egymás mellett, üzenve a személyiség egészéről, test, lélek és szellem, istenszeretet, hazaszeretet és haladás egységéről. Emlékezésünket időszerűvé teszi, élő tartalommal gazdagítja, hogy az elmúlt években egyházunk ismét tényezővé vált a hazai iskolarendszerben, folytathatta, újrakezdhette szerepét a művelődéstörténetben. Amikor sok iskolánk volt, akkor is a minőségen volt a hangsúly. Az iskolák újraindításának a lázában sem feledkeztünk meg erről. Tart még a folyamat, korai a számvetés, de az ezeréves Morduló természetes alkalmat kínál erre. - Ismeretes, hogy 1952 és 1989 között, harminchét éven át, egyáltalán nem tarthattunk fenn iskolákat. Bár az állam és az egyház közötti egyezmény két középiskolánk megtartását engedélyezte, 1948 után, amikor államosították iskoláinkat, 1952-ben a Budapesti Evangélikus Gimnázium (Fasor) és a Deák téri Lánygimnázium is be kellett zárja kapuit. A feltámadás talaján... 1989. szeptember 1-jén került sor a fasori gimnázium immár legendás évnyitójára, az akkori művelődési miniszter innen nyitotta meg a tanévet. A dátum is mutatja, hogy az iskola újraindításának ténye még saját hallatlan jelentőségét is meghaladta. Üzenet volt a rendszer- váltásról, társadalom és egyház megújulásáról. Felejthetetlen esztendő felejthetetlen eseménye. M inden iskolánk újraindulása önálló történet, de közös bennük a felismerés, hogy vállalnunk kell - egészen más társadalmi környezetben, mint a múltban - ezt a feladatot, és közös a mindenütt szükséges dialógus az egyház és a helyi társadalom, az egyház és a pedagógusok, a szülők, az önkormányzati vezetők között. A Soproni Berzsenyi Dániel, a Bonyhádi Petőfi Sándor, a Nyíregyházi Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázium, a Békéscsabai, a Deák-téri Evangélikus Gimnáziumok egymás után alakultak meg a kilencvenes években, volt ahol átvették a korábban az állami iskolába beiratkozott osztályokat (Sopron, Nyíregyháza, Bony- hád), volt, ahol teljesen új iskolát indítottak (Deák tér, Békéscsaba). Orosházán evangélikus tagozat működik az állami iskolában, Győrött és Aszódon viszont megkezdődött a gimnáziumi oktatás kiépítése. Az 1996197-es tanévtől újabb jelentős lépés történik iskolaügyben. A közelmúltban Sopronban járt az egyházi elnökség és az illetékes államtitkár, a város polgármestere és alpolgármestere, valamint a gyülekezeti elnökség társaságában megerősítést nyert, hogy a jövő tanévtől egyházunk működteti a Soproni Eötvös József Egészség- ügyi Szakközépiskolát és a Hunyadi János Általános Iskolát (ismeretes, hogy általános iskolák esetében a gyülekezet az iskolafenntartó). Budapest mellett így Sopront is joggal tekinthetjük evangélikus iskolavárosnak. A fővárosban is négy oktatási-nevelési intézménnyel rendelkezünk. Budapesten a Fasor, a Deák tér, a Rózsák terén a középiskolás, a Vizafogón a főiskolás kollégium működik, Sopronban pedig a Líceum, a Hetvényi Lajos Kollégium és az átveendő két intézmény. Ehhez járulnak Nyíregyháza (gimnázium és kollégium), Bonyhád (gimnázium és kollégium), Békéscsaba, Orosháza, Győr, Aszód, Alberti mint evangélikus oktatási intézményeket működtető városok, illetve települések. Ha az óvodákat is említjük, akkor jelenleg összességében huszonnyolc oktatásinevelési intézménnyel rendelkezünk (kilenc gimnázium, öt kollégium, három általános iskola, tizenegy óvoda). Zsinat által megalkotott, az állami törvényekkel megfelelően összehangolt egyházi iskolatörvény, amely az oktatási-nevelési intézetek szervezetét és működését szabályozza, megteremtette iskolarendszerünk törvényes kereteit. Az újraindítás folyamata a végéhez közeledik Bár nyilvánvaló, hogy a társadalmi mozgások révén nem zárható ki, hogy a jövőben olyan helyen is induljon evangélikus iskola, ahol korábban nem működött. Jelenleg nem éri el a három százalékot az egyházi iskolák aránya a közoktatásban. Merész becslés szerint is ez legfeljebb kétszeresére emelkedik majd, hosszabb távon is. Az elmúlt évszázad polgári fejlődése egyértelművé tette az állami felelősséget a közoktatásért, ebben vállal terhet az egyház is, tevékenységével a minőségi fejlődés irányában igyekezve hatni. Egyelőre örvendetes tapasztalat, hogy iskoláinkban - a csökkenő korosztályok ellenére - túljelentkezés a jellemző. Rövid távon még a korábbi kőszegi, miskolci és szarvasi oktatási intézmények ügyében szükséges felelős döntés. A fő feladatok: az iskolák szellemiségének, színvonalának kialakítása, az oktató-nevelő munka megszilárdítása mellett lényeges a gondoskodás a működés anyagi feltételeiről. Az alap a normatív állami támogatás, amelyet a tanulólétszám alapján kapnak meg az iskolák Ez az összeg azonban nem fedezi a működés teljes szükséglei, tét. A hiányt az önkormányzati iskoláknál az önkormányzat pótolja, kiegészítő támogatást nyújtva. Tekintettel arra, hogy az egyházi iskolák is átvállalnak önkormányzatifeladatot, a településen élő gyermekeket oktatják nevelik a törvény módot nyújt arra, hogy az önkormányzatok az egyházi iskolákkal közoktatási megállapodást kössenek és ebben biztosítsák részükre is a szükséges támogatást. Miután tapasztalat szerint az önkormányzatok többsége nem akarja ezt, vagy nincs lehetősége ilyen megállapodásra, a törvény kimondja, hogy ezekben az esetekben a szaktárca köti meg az iskolákkal a megállapodást, és nyújtja a fedezetet. Sajnos, ebben az évben mind ez ideig nem oldódott meg ez a gond, a korábban megkötött megállapodások teljesítéséhez szükséges összeg nem állt rendelkezésre a minisztériumi költségvetésben. Ez ügyben az iskolafenntartó egyházak közösen fordultak a miniszterelnökhöz. A zt is látnunk kell ugyanakkor, hogy magunk is több S~l. terhet kell vállaljunk iskoláink fenntartásában. Alapvetően helyes erkölcsi megközelítés, hogy ne kerüljön hátrányba az egyházi iskolát választó diák, vagy az ott tanító pedagógus, kapja meg az iskola a szükséges támogatást az államtól, de az is igaz, hogy az iskolafenntartás anyagi tehervállalást is igényel. Fejlődés csak így lehetséges, optimista helyzetet a normatív támogatás + közoktatási megállapodás + egyházi támogatás teremt. Időről időre ma is hangot kap az egyházban — az iskolák újraindításakor erőteljesebb volt ez a vélemény -, hogy az oktatási-nevelési intézmények között a kollégiumoknak kell elsőbbséget élvezniök. - Nem iskolákat, kollégiumokat kell szervezni - mondták e nézet képvise- 7 Természetesen van ebben igazság. Kollégiumok nélkül számos rátermett fiatal nem is juthatna el a gim- náziumokba. A kollégium közösséget teremt, szellemisége, nevelő ereje életre szólóan meghatározhatja a kollégisták gondolkodását, életvezetését, egyházhoz tartozá- ^ Tla nem is pótolhatja a jó családot, sokan melegebb légkört, követendőbb mintákat találnak a kollégiumban, mint családjukban. (Folytatás az 5. oldalon) Az országos egyház külüm osztálya károm ^^^j^^ahkónn^i kap- ügyi és Ökumenikus Osztály néven, se^^^ztJ^lzetőt JjV csolatait hivatott szervezni. Szirmai Zoltánné osztatyv mutassa be e szerteágazó tevékenységet.
