Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-04-07 / 14. szám

Evangélikus Élet 1996. április g [a]^] GYERMEKEKNEK Q I A T A L O K N A K 86. zsoltár Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak, és tiszta szívvel féljem nevedet. Magasztallak, Uram, Istenem, teljes szívből, és tisztelem nevedet örökké. Hiszen annyira szeretsz engem, hogy a sír mélyéből is kimentesz. JOSEF OSTERWALDER Amikor eljön a Te országod Amikor eljön a Te országod, olyan lesz a világ, amilyennek Te szeretnéd. Olyan lesz, mint egy álom: Az ajtók és ablakok tárva lesznek. A félelem elszáll, mint egy léggömb. Valaki nevetni kezd, s a nevetés átragad a többiekre. Valaki táncra perdül az utca közepén. A gyerekek átadják furulyáikat a rendőröknek, fültépő sípszót nem hallani többé. Az utcaseprő az orrán egyensúlyozza seprőjét. Az aszfalt repedései között virágok ütik fel fejüket, s az utcák csendesek lesznek. Az autók garázsban maradnak Jó helyen vannak otthon. Lehet velük játszani, be lehet őket festeni, vagy jók lesznek virágtartónak Az emberek időt szakítanak egymásra. Mindenkinek sok-sok ideje lesz: Az apák ráérnek bújócskázni, az anyák ráérnek malomjátékot játszani. Mindenütt csak idő lesz. így lesz, ha eljön Isten Országa. Eljön a Te Országod, Istenem? Eljössz? ' Talán már itt is van: a tanárban, aki rám figyel; édesanyámban, aki elviseli hibáimat; a pajtásomban, aki megjavítja a játékomat; az öreg néniben, aki örül, ha bevásárolok neki. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyünk, Petőfi u. 359. Találkozás a Feltámadottal Azon a napon, amikor a magdalai Mária a sírhoz ment, a tanítványok összegyűltek egy jeruzsálemi ház­ban, hogy beszélgessenek Egyszer csak Jézus ott állt előttük a szobában. „Békesség nektek!" - mondta, majd megmutatta nekik a sebeit. Az apostolok látták hogy valóban Jézus az, és végtelen öröm töltötte el őket. Újra együtt voltak És Jézus beszélgetni kezdett azokkal, aki­ket a legjobban szeretett. Amikor eltávozott, az apostolok észrevették hogy egyikük Tamás éppen nem volt a házban. Mikor Tamás megjött, a többiek izgatottan mesélték el neki, hogy lát­ták az Urat. De Tamás nem hitt nekik ,^imíg nem lá­tom a szögek helyét a kezein, és meg nem tapinthatom az oldalán a sebet, nem hiszem el, hogy itt volt. ” Egy hét múlva, amikor az apostolok megint együtt voltak ugyanabban a szobában, Jézus ismét megjelent nekik „Békesség néktek!” - mondta. Ez alkalommal Tamás is ott volt. Jézus odament hozzá, és azt mondta: „Nézd meg a kezeimet! Tapintsd meg az oldalamon levő sebet! Ne kételkedj többé!” Tamás látta Jézus sebeit, és így szólt: - Én Üram, én Istenem! Akkor Jézus azt mondta Tamásnak „Hiszel bennem, mert láttál engem. Boldogok akik nem látnak és mégis hisznek ” * Már sok száz éve annak hogy ez az esemény megtör­tént. Azóta senki sem látta Jézust. De ezért is olyan fon­tos számunkra az, amit Jézus Tamásnak mondott. Nem látjuk Őt, mégis velünk van. Ha hisszük ezt, mégha nem is látjuk megtapasztalhatjuk hogy tényleg él és a segít­ségünkre van. JÁTÉKTÁR Ez a játék a résztvevők megfigyelő készségét teszi próbára. Egy személy elhagyja a termet, miközben a többiek mind megváltoztatnak valamit öltözékükön. (Pl. le- ill. felveszik a kardigánjukat, vagy esetleg cse­rélnek a társakkal, aki szemüveges, leveszi, valaki ki­gombolt zakóját végig begombolja stb...) Mikor a ru­haigazítás megtörtént, behívják a „hunyót”, aki min­denkinél egyet tippelhet, hogy miben különbözik ru­házata attól, amilyen akkor volt, mikor ő elhagyta a termet. így a helyesen felismert változtatásokért pon­tokat is lehet adni, s végül az nyer, aki a legtöbb pon­tot gyűjtötte. F A keresztfához megyek...- Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó ­Jézus több megnevezése közül a tanítványok által legnehezebben elfogadott az „Emberfia” volt. Já­nos evangéliumából ez tisztán ki­vehető. A tanítványok - főleg Pé­ter - János írásában többször is olyan kijelentést tesznek, amely­ből kitűnik a kereszttel szembeni ellenkezésük. A tanítványok közül talán János volt az első, aki meg­értette és elfogadta ezt az igét, Pé­ter pedig, aki a leghevesebben til­takozott ellene. Ezért próbálta Jé­zus többször is megvilágítani előt­tük a kereszt titkát, hogy tudniillik az Ő követése nem valamiféle egyszerű, terhek hordozásától mentes feladat. A kereszt vállalá­sa azonos annak a küszködésnek és harcnak a vállalásával, amelyet Isten gyermekei Jézusért és az evangéliumért nap mint nap el­hordoznak. Jézus, aki mint Krisztus és Isten Fia csodákat művelt és tanított, Emberfiaként kifejezhetetlenül többet vállalt az Őt követők naponkénti szenvedéseinél. Krisz­tus ugyanis magára vállalta az em­beriség összes bűnéért való szen­vedést! Keresztre feszittetett, hogy mi — gyarló emberek - bűnbocsá­natot nyerjünk, azaz sebei árán gyógyuljunk meg. Péter reakciója a keresztre: „Uram, ez nem esketik meg veled!” Ez a felkiáltás szemléletesen meg­mutatja, hogy mennyire nehéz a tiltakozásunkat elnémítani szí­vünkben. Milyen szép is lenne a keresztyénség, ha csak elmélked­nünk kellene Jézus csodáiról, ha csak hallgatnunk és olvasnunk kel­lene szép beszédeit? Néha eljár­nánk a templomba is, majd pedig az Isten országában kipihennénk „megerőltető”-nek feltüntetett életünk fáradalmait. A valóságban csak a Krisztus keresztjének ellen­ségei élnek így. Az igazi követők azonban - ha kell - a szenvedést is vállalják, vagyis minden körülmé­nyek között hirdetik az Isten or­szágáról szóló üzenetet. Nem vár­ják ölbe tett kézzel Uruk megérke­zését. Vajon hányán vannak ilye­nek a keresztyének között? Min­den bizonhyal jóval kevesebben, mint ahányan efféle embernek gondolják magukat... Lőkös Virág HL c. LÍCEUM - Sopron Mi haszna a Hangnak? Apropó nélkül töprengek a kér­désen. Nincs évforduló, mérföld­kő, fordulat, semmi látható ok. Csak a kérdés nem hagy nyugodni hosszú ideje. Vagy talán az ellent­mondás, ami 'válaszként adódik. Mert hát egyfelől igen nagy haszna van, másfelől viszont lehetne sok­kal hasznosabb. Fontosnak érzem a Hang jelen­létét az evangélikus sajtóban. Már a születése miatt is. Hiszen maga az ifjúság igényelte. Ő nőtte ki a MEVISZ Hírmondó kereteit. Ő akart hangosabban és teijedelme- sebben szólni. Az ifjúság érezte úgy, hogy van mondanivalója és kí­váncsi a többiek hangjára. A Hang születése a tevékeny, aktív élet je­le volt a magyar evangélikus ifjú­ság körében. Örömteli jel és öröm­teli hang. Nagyon jó, hogy itt nem kell megáBnunk csupán azon örven­dezve, hogy az ifjúság szól és tesz valamit. Pedig hányszor örvende­zünk ilyen kesernyésen gyülekeze­ti és tágabb ifjúsági összefüggés­ben! Nem baj, ha gyenge, nem baj, ha halvány, de legalább szól, leg­alább mozdul valaki és valami, és szánkban érezzük Bacsó Péter klasszikus magyar narancsának ízét. Nagy öröm számomra, hogy ezt a keserves beletörődést soha­sem kellett a Hanggal kapcsolat­ban érezni. Mert sohasem volt ala­csony színvonalú, szégyellnivaló, igénytelen és gyenge. A magas színvonal és az igényesség talán ki­vétel nélkül jellemzi a Hang szá­mait. A jól sikerűiteket is, a gyen­gébbeket is. Öröm hát, hogy szól, és öröm, hogy szépen szól a Hang. Én azt is nagyon szeretem, ami­ről szól. Nagyon fontos úton, főút­vonalon próbál járni. Olyan úton, amit nem jó megkerülnünk egyi­künknek sem. A Hang gondolkod­ni akar - keresztyén módon; kö­rülnézni - keresztyén szemmel; mérni - keresztyén mércével; érté­kelni a körülöttünk és bennünk zajló életet - a keresztyén normák szerint. Felhívja a figyelmet embe­rekre, eseményekre, jelenségekre, szélesíti a látókörünket. Mélyre ás hitkérdésekben, néha fájdalma­san, de tudnunk kell, hogy a felszí­nen maradni ma kényelmes, hol­napra viszont életveszélyessé vál­hat. Integrálni igyekszik többféle embert, látást, gondolkodásmódot és teológiai nézetet. Tagadhatatlan, a mindennapja­ink nem kedveznek a Hang áltál választott útnak. Nincs türelmünk gondolkodni, nincs időnk olvasni, nem szeretünk nehéz kérdéseken rágódni. Nem hiszem, hogy tuda­tos, érett keresztyén lehet valaki, ha a töprengés, értékelés, döntés időt és erőt, összpontosítást, néha kínt igénylő útját rendszeresen és hosszú időn át kihagyja az életéből. Jogos lehet a kérdés: az ifjúság lapja-e a Hang?. Pozitív a válasz, amely azt mondja: nem vagy leg­alábbis nemcsak. Mindenkié, aki a fent elemzett tevékenységet szük­ségesnek tartja, gyakorolja és ben­ne szívesen tájékozódik. Vagyis mindenkié, aki nem szeret gondol­kodás nélkül élni, hanem alaposan szemügyre veszi a mindennapi élet jelenségeit, mégpedig a keresztyén ember szemével, és megméri őket a hit súlyával. Ilyen értelemben bátran ajánlhatjuk minden gon­dolkodó keresztyén felnőttnek is. Más kérdés, hogy jó-e, ha egy if­júsági lap ennyire komoly és sú­lyos. Bizonyára lehetne tarkább. Szólhatna információra éhes énünkhöz és szólhatna a játékos­hoz; a kérdéseket elemzőhöz és a felüdülni vágyóhoz; a tépelődőhöz és az áhítatra szomjazóhoz. Nem tudom, tud-e a Hang más hangon szólni. Elidegeníthetetlenül sajátja a mostani. Egészen az övé. De ta­lán ha maga elé képzel jobban, ele­venebben engem, az olvasót, akkor meg fogja szólítani énem más da­rabjait is. Ezt remélem és kívánom a Hangnak, mert szeretem, érté­kesnek és fontosnak tartom. De volna jókívánságom az olva­só számára is. Van egy rossz emlé­kem. Fiatal volt még a Hang, 2-3 számot ha élt. „Nem fogy el, le­mondjuk” - hallottam gyors egy­másutánban két gyülekezetben is a panaszt s az ítéletet. Tudom, hogy megcsappant az előfizetők száma, s tudom, hogy evangélikus iskolá­inkban látványosan. Én is lemond­tam már újságokat egyéni előfize­tőként is, gyülekezeti terjesztőként is, mert rossz lapok voltaik. Rosszul értelmezett egyházhűségből vagy védve a mundér becsületét, nem kell rossz lapokat járatnunk. A Hang azonban jó újság. Nagyon jó. Ne sajnáljuk a fáradságot: gyü­lekezeti terjesztőként rsmerjük meg jobban, és próbáljunk meg­nyerni számára embereket. Olva­sóként pedig szánjunk rá egy kevés energiát, tudva, hogy nem mindig a könnyen emészthető a jó, hasz­nos, sőt élvezetes. Türelmetlen és mélyre ásni lusta korunkban tu­dom, hogy nem divatos, hadd hív­jak mégis mindenkit elmélyülésre, a szellemi és lelki munkálkodás iz­galmára, hitünk olykor ösztönös vagy nem tudott területeinek felfe­dezésére és tudatosítására: a Hang olvasására. Szabóné Mátrai Marianna FERI BÁCSI JÁTÉKAI Csak hasonló A nagypénteki eseményt ábrázoló két kép a mesen összehasonlítjátok, tíz eltérésre bukkanhattok, megtévesztésig hasonló. De csak hasonló! Ha figyel- Melyek ezek? Humorzsák Bibliaóra témája a 12 éves Jézus és szülei látogatása a jeruzsálemi templomban. A tisztelendő bácsi magya­rázza:- Hazafelé menet észreveszik a szülők hogy Jézus nem jött velük visszafordulnak hogy megkeressék Mit gondoltok gyerekek mit mondott Mára? Ágika jelentkezik- Jézus Mária, hol ez a gyerek?! * Hittanóra. A tisztelendő bácsi kérdezi.- Hogy hívták Abrahám fiát? Néma csend.- Hátizsák! Attila hazaérve, megkérdezi édesanyját:- Anyuka... te tudod, hogy hívták Abrahám fiát?- Tudom, kisfiam.- Most már én is tudom, mert a tisztelendő bácsi ma mondta, ...hátizsák! * Elkezdődik a hittanóra. A 7 éves Évike jelentkezik- Tisztelendő bácsi, engem ma megbüntetett a Jó Is­ten.- Miért? - csodálkozik a tisztelendő bácsi.- Hát a múlt órán tetszett mondani, hogy Évát azért büntette meg mert megette az almát. Ma én is beleha­raptam, és kitörött a fogam. Országos Evangélikus Diáktalálkozó „Ti vagytok a föld sója. ” (Mt 5,13) - ez volt a tava­szi ifjúsági csendesnap mottója, amelyet a Kecskemét melletti Nyárlőrincen, az Emmaus-házban rendez­tünk meg. Szerte az országból, Győrtől Szegedig és Debrecentől Pécsig mintegy harmincöt evangélikus fiatal jött össze, hogy találkozzon régen látott és új társakkal, és elmélyüljön a keresztény misszió fontos­ságában, céljában. Mivel sokan nem ismertük még egymást, pénteken ismerkedési estet, játékokat tar­tottunk, és többen pingpongoztak, valamint néhányan közös verset szereztek. A nap áhítattal zárult. A következő délelőttöt kreatív bibliatanulmánnyal kezdtük: egy-egy nagyobb csomagolópapírra lerajzol­tuk egymás körvonalait, és ráírtuk a magunk és, a vi­lág sebeit: önzés, háború, munkanélküliség, irigység, „tüskék”. Jó volt tudni azt, hogy bár sebeink száma sok, mégis van egy nagy orvos, Jézus Krisztus, aki meggyógyít bennünket. Ezt követően rátértünk a hét­vége legfőbb témájára, a misszióra. Meghívott elő­adónk Béres Tamás debreceni lelkész volt, aki rávilá­gított arra, hogy a missziót végző ember nem más, mint követ, Jézus Krisztus követe, képviselője, ezt a küldetést kell szívünkbe vésni. A föld sója szomjassá tesz, a hűs patakhoz, Istenhez vezeti az embereket, és ennek sokféle fajtája és módszere van, de egy biztos: el kell számolnunk feladatainkkal. Ebéd után több csoportban folytattuk a beszélgetést: volt kreatív kéz­műves csoport, irodalmi kör, többen a délelőtti elő­adóhoz intéztek kérdéseket, majd Namíbiáról tartott diavetítést Pángyánszky Ágnes budapesti lelkész, aki tavaly járt ott a Lutheránus Világszövetség meghívá­sára. Vacsora után kezdődött a várva várt deákcsemege, amelyre a Budapesti Evangélikus Egyetemi és Főis­kolai Gyülekezet Presbitériuma már régóta készült. A deákcsemege játékos szellemi és fizikai vetélkedő­ket jelent, amelyen volt Forma-1, fele sem igaz, dal­paródia és még sok más izgalmas játék. Az esti áhíta­tot éjfélkor kezdtük, majd az ezt követő böjti virrasz­tás hajnalig tartott. A vasárnap délelőtt úrvacsorái is­tentisztelettel zárult, majd egy kis papírra felírtuk az ifjúsági hétvége mottóját, és jókívánságokat, amiket szétosztottunk egymás között, majd lassan a vasúti megállóhoz ballagtunk. Listár Dániel Ökumenikus szávalóverseny Nyíregyházán Ez évben - 1993-tól kezdődően - immár negyedik al­kalommal rendezi meg a Nyíregyházi Evangélikus Kos­suth Lajos Gimnázium Az Úr érkezése című orszá­gos versmondó versenyét április 27-28-án a gimnázium dísztermében. Az idei találkozó színfoltja lesz, hogy a kárpátaljai Beregszászról, az ottani Magyar Gimnázi­umból is érkeznek versmondó fiatalok A rendezvény ökumenikus, mivel a nyolc evangélikus gimnázium diákjai mellett a református, római- és görögkatolikus gimnáziumok tanulói is részt vesznek a versenyen. így Soprontól Kisváráéig, Bonyhádtól Sáros­patakig mintegy 16 egyházi gimnázium diákjai mérik össze versmondó tudásukat. A rendezvény tematikája kötött: a versenyen a magyar és világirodalom istenes versei szólalnak meg. Azok a költemények amelyeknek ihlető forrása az istenfélelem és az emberszeretet. Hála költőinknek: kifogyhatatlan gazdag tárháza van az ilyen ihletésű verseknek. Az előző években az alábbi verseskötetekből válogathattak a diákok:-Az Űr érkezése - Klasszikus költőink istenes versei/Móra K. 1991.) 7 Új aranyhárfa - Versek keresztyén családi al­kalmakra (Református Sajtóosztály 1992.)- Hang szólít - Isten-kereső versek a 20. század világirodalmából (Vigilia K. 1993.) Az idei verseny alapkötete pedig az Isten kezében című gyűjtemény, amely az erdélyi magyar költők vallá­sosverseinek gazdag anyagát tartalmazza. így 63 költő 315 verséből választhatnak a versenyzők. Ez a kötet „olyan szellemi tájakra” hívja a versmondókat, ahová az elmúlt évtizedekben - ahogy a Kiadó írja - „belépni sem volt szabad”. t? ‘^ffrseH}en Isten szeretete tündöklik, s benne ragyog szépsége, s az itt élő ember természetes kötődése szülőhazához, anyanyelvhez és felebaráthoz, xj .f}a8y°mdnyosan meghitt hangulatú rendezvény védnöké most is D. Szebik Imre püspök, támoga­tói pedig a nyíregyházi történelmi egyházak. ., Április 27-én, a szombaton délutáni elődöntők alap­ján alakul ki a 28-i vasárnap 10 órakor kezdődő döntő mezőnye, amelynek zsűri-elnöke ismét neves színművész lesz. r A versenyző diákokat — iskolánként 2 fő — és a kísérő magyartanáraikat most is a rendező gimnázium látja vendégül. Az eredményekről az Evangélikus Elet hasáb­jain adunk hírt.

Next

/
Thumbnails
Contents