Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-04-07 / 14. szám
Evangéliku Élet 61. ÉVFOLYAM 14. SZÁM 1996. ÁPRILIS 7. HÚSVÉT ÜNNEPE ___ORSZÁGOS EV ANGÉLJKUS HETILAP ARA: 40 FT Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre... 1Pt 1,3 A TARTALOMBÓL FELTÁMADÁS ÉS KERESZTYÉN ÉLET (SOROZAT) SZÉCHENYI-DÍJAT KAPOTT DR. ANDORKA RUDOLF KRISZTUS TANÚI VAGYUNK A FELTÁMADÁS TALAJÁN TURMEZEI ERZSÉBET HÚSVÉT UTÁN Húsvét előtt... nehéz, szomorú léptek. Húsvét előtt... zokogó, bús miértek. Húsvét előtt... ajtók, kemények, zártak. Húsvét előtt... arcok, fakóra-váltak. Húsvét előtt... szívek, üres-szegények. Húsvét előtt... kihamvadott remények. Húsvét előtt... egy nagy: Minden hiába! Bús eltemetkezés az éjszakába. De húsvét lett! Feltámadott a Mester! Húsvét után el gyásszal, könnyekkel! Húsvét után futni a hírrel frissen. Húsvét után már nem kérdezni mit sem! Húsvét után új cél és új sietség! Jézus él! Nincs út, amely messze esnék. Húsvét után... erő, diadal, élet! Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet, akik még mindig húsvét előtt élnek. „EBREDJ FEL, AKI ALSZOL, TAMADJ A HALÁLBÓL, ÉS FELRAGYOG NEKED A K Az idős János apostolnak megadatott, hogy pát- moszi száműzetése, szenvedése közben láthatta az élő Krisztust, akinek a szeme olyan volt, mint a tűz lángja, a hangja, mint sok vizek zúgása és tekintete, mint amikor a nap teljes erejével fénylik. A földi élettel és a Krisztus követésével járó szenvedést, száműzetést csak így lehet kibírni, ha látom Őt, áld győzött! Aki halott volt, DE ÍME, ÉL! „Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban” (Jel 1,9). Társunk a szenvedésben a pokoli halált megjárt Krisztus és sok-sok testvérünk, „akik a nagy nyomorúságból jöttek” (Jel 7,14). 1996 Húsvétján ,sokan vannak, akik nem tudnak hinni az Életben, a megújulásban, testi-lelki feltámadásban. Nemregen valaki ezt mondta: „Minden hazugság ez a pokol, amiben vagyunk. Nincs innen menekülés. A reményt adó szavak is csak azért vannak, hogy újra és újra csalódjunk. ” Ha nem is ennyire szélsőségesen, a mai Jóbok stílusában, de sokunkat feszítenek fájó kérdések a világ, az egyház, magyar népünk, családjaink sorsát, állapotát érmtően. Élünk mi egyáltalán? Életnek lehet ezt nevezni? Korszakváltást él át nemzedékünk, amiből inkább csak a vajúdás jut ki nekünk. Valami elmúlt, de még nem sziiletett meg az új. Mintha beteljesült volna Ámos próféciája: „ Támolyognak majd tengertől tengerig és északtól keletig. Bolyongónak, és keresik az ÚR igéjét, de nem találják. ” (Ám 8,12) Amíg Afrikában szinte robbanásszerűen növekszik a keresztyénség, addig a „keresztyén” Európában évente 1 millióval csökken és hetente tűnik el egy gyülekezet! Az új isten, a matéria, a pénz által diktált fogyasztás lassan elfogyasztja a „kultusz” tagjait. Milliók nézik a televízió gonosz reklámjait a ÍME,ELEK! „boldog”, „igazi” életről. A pénztől részegek nem hallják a szegények, kiszolgáltatottak sóhaját, panaszát. Hát nincs közöttünk egy Tiborc, aki szemébe mondaná a Mammon hódolóinak, hogy elég, ez így nem mehet tovább!? Hiszen „aki elnyomja a nincsteUS” £f 5,14 lent, gyalázza Alkotóját”. (Péld 14,31) Leülünk-e a mai Jóbok mellé megértő szeretettel EGYÜTTSZENVEDNI? Megteszünk-e mindent, ami rajtunk múlik, hogy a Jób állapotában lévők ne megátkozzák fogantatásuk napját, hanem megismeijék az ember átkát, fájdalmát, bűnét magára vevő Isten gyakorlati szeretetét. Aki nem a távoli mennyből nézi a szenvedő embert, hanem ma is alászáll az emberi lét legalsó bugyraiba is. Feltéve, ha a Krisztusnak lesznek társai ebben a programban. A feltámadásról nem elég álmodozni, énekelni. A feltámadás számomra csak akkor valóság, ha én is átélem az Isten-nélküliség halálos állapotát, és Vele együtt szenvedek és feszíttetek meg, hogy Vele együtt támadjak fel! Aki a Golgotán nem hal meg Vele együtt a bűnnek, csupán tetszhalott, aki átél ugyan egy kis nagypénteki szomorúságot, de végre itt a Húsvét, újra ehetünk húst, ihatjuk a jó magyar bort és marad minden a régiben: „Még bűneitekben vagytok” (lKor 15,17). Az élő Krisztus mennyei ereje, isteni energiája MINDENT- ÚJJÁ TESZ! Hiszed-é ezt?,„Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, és Ő rám tette jobbját” (Jel 1,17). Nézzünk Jézusra, hitünk kezdőjére és teljességre vivőjére! Engedjük, hogy a halált megjárt Feltámadott ránk tegye megsebzett, de ma is gyógyító, felemelő, feltámasztó szent kezét. Ha a pokol minden ördöge is ellenünk van, nem félünk, mert halljuk az Ő nagy vizek zúgására hasonlító hangját: ÍME, ÉLEK! Élek és ti is élni fogtok! „ Támadj fel új életre már, Krisztus meglankadt népe!” (Scholz László). Csak áz élő Krisztussal való naponkénti életközösség, egység ad erőt a próbák, terhek hordozásában. Krisztus nélkül minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Krisztus nélkül valóban „bűn az élet”, pokol földi világunk. Aki nélküle gyűjt, tékozol. De O azt mondja ma is: ÍME, ÉLEK! Ez nekünk elég. Mindennél fontosabb. Számunkra Húsvét nem múló,ünnep, hanem egy új létállapot, program, teljesség. Ámen, úgy legyen! Szeverényi János Várom... ...a halottak feltámadását és az eljövendő örök életet Bibliai várakozás A Niceai Hitvallás utolsó mondata az Apostolinál sokkal személyesebben fejezi ki a keresztyén hívőnek a jövőhöz való viszonyát. Aki hisz az egy Istenben, az egy Úr Jézus Krisztusban, a Szentlélek- ben, annak várnia kell a halottak feltámadását és az eljövendő örök életet. A halottak feltámadásának tanítása az Ószövetségben a várakozásból nőtt ki. Ez a várakozás azonban nem egyszerűen a halált akaija elviselhetővé tenni. Nem is a természet megújulását vetíti az emberi életre, mint a környező népek mítoszai. Hanem azt mondja, hogy Isten igazságosságát, igazságos ítéletét a halál sem akadályozhatja meg. Jób nem egyszerűen valamiféle túlvilági életben reménykedik, hanem abban, hogy barátaival szemben Isten a halálon túl is igazságot szolgáltat neki. Ezért mondja: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent. ” (Jób 19,25-26) A halálon túli élet a Makka- beusok korában, a zsidók szabadságharca idején lett igazán súlyos kérdés, bár szórványosan korábban is előkerül. IV. Antiochus Epifánész szíriai király Kr. e. 167- ben kifosztotta és megszentségte- lenítette a jeruzsálemi templomot (Zeusz szobrát állíttatta föl benne, disznót áldozott), és minden ellenállást kíméletlenül megtorolt. A gyávák, köpönyegforgatók nyugodtan élvezhették hite- hagyásuk gyümölcseit. Itt már végképp nem lehetett kikerülni a kérdést: mi lesz a mártírokkal? Az Isten igazságába vetett hit •kényszerítőén követelte az igazságtételt: ,„Azok közül, akik alusznak a föld porában, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra. Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké. ” (Dán 12,2-3) Az Újszövetség azzal újítja meg, és teszi megfelelő helyre ezt a várakozást, hogy a halottak feltámadását Jézuséhoz köti: „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is felfog támasztani” (lKor 6,14). A várakozás, vágyakozás tárgya és célja az, hogy „...mindenkor az Úrral leszünk" (IThessz 4,17b). A várakozás nem egyenlő a tétlenséggel: „...buzgól- kodjatok mindenkor az Úr munkájában, tudván, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban” (lKor 15,58b). Mai (ellentmondásos) várakozás Szociológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy bár a mai Magyarországon az emberek többsége vallásosnak tartja magát, csak egy kisebbség hisz a „túlvilágban”. A legtöbben a jelen világban szeretnének jobban, kiegyensúlyozottab- ban, emberségesebben élni, nem foglalkozván azzal, hogy „odaát” mi lesz. A halállal, elmúlással való találkozás kevésbé személyes, hiszen a legtöbben kórházban halnak meg, ugyanakkor elgépiese- dett: a tömegtájékoztatási eszközök jóvoltából naponta futószalagon találkozhatunk a halállal. A keresztyénség ellenfelei, ellenségei mindig (idehaza is) előszeretettel hangsúlyozták, hogy a történelem folyamán az egyház gyakran visszaélt a feltámadáshittel, túlvilági boldogsággal vigasztalva az elnyomottakat az adott rendszer, benne a saját hatalmának fenntartása érdekében. Sajnos igaz, hogy minden visszaélés rombolja a keresztyénség hitelét, de Jézus és az Újszövetség tanítását akkor sem teheti érvénytelenné. Az emberiség már éppen elég keserű tapasztalatot szerzett ahhoz, hogy belássa: a földi paradicsomot sohasem sikerül elhozni, sem erőszakos népboldogítás, sem pedig mégoly jószándékú - valójában a keresztyénségtől átvett - humanista eszmék, nevelés, mondjuk így: Isten nélküli teológia révén. Fájdalmas egyéni sorsok, tragédiák, tömeges katasztrófák még a legjobban elrendezett földi paradicsomban sem küszöbölhetők ki teljesen. De hogy ettől milyen messze vagyunk, mutatja a - remélhetőleg végétért - boszniai háború is. Ha véget is ért, mit lehet belőle jóvátenni?! Semmivel sem többet, mint az eddigiekből. Mégis, a látszat ellenére reménykedem abban, hogy győz az igazság és lehetséges a jóvátétel. Isten igazságossága, szeretete egyszer „véget vet a halálnak örökre” (Ézs 25,8). Ma is ezt kell hirdetni, ezt kell sugározni, nem érdekből, hanem Isten iránti hálából. Három (fontos) részletkérdés Az eddigiekhez képest a Szentírásban már csak „részletkérdés” az, hogy „hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testbe öltözve jelennek meg?” (lKor 15,35). Luther is felteszi a kérdést: „Nem eleve együgyűség, ha arról, ami egy egér, vagy tetű ellen nem tud védekezni, azt mondod, hogy fel fog támadni a halálból?” Válaszul csak a teremtésre tud utalni: „Tégy egymás mellé egy darab földet és egy élő embert. Hogyan mutat a rög a szép élő kép, Adám mellett?” A következő „részletkérdés” az, hogy az új élet mennyire elképzelhető. A Szentírás az új világot egy eszményített földi világ képével tudja csak körülírni:,Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály, s az Isten és a Bárány királyi székéből ered A város utcáján túl és a folyón innen, középen van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja terméséi... ” (Jel 22,1-2). Végül, de nem utolsósorban: a várakozást az is élteti, hogy egymással: szeretteinkkel, ismerősökkel és ismeretlenekkel, kortársakkal, előttünk élt és utánunk élő híres és kevésbé híres emberekkel is együtt lehetünk. Úgy, hogy a megértés nem okoz gondot. Á Szentírás a feltámadottak kapcsolatairól keveset mond, hiszen az Úr állandó jelenléte mindennél fontosabb. A többes szám használata azonban nyilvánvalóvá teszi, hogy egymással is kapcsolatban lesznek: „Mert a feltámadáskor nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben (Mt 22,30). * Az ember ha utazik valahova, készül, tájékozódik, szeretné tudni, hogy mi várja. Befejezésül kérdezzük meg és mondjuk el Bonhoeffenel a következőket erről a készülésről, várakozásról: „Végtére is akarunk-e mások lenni, mint gyermekek, ha az O országába bemehetünk, és azt az örömteli napot megláthatjuk? Nézzétek csak meg a gyermekeket, amikor örvendeznek, és mondjátok meg ti magatok - egészen személyesen - akartok-e ennél jobbat? És nekünk vajon szégyenkeznünk kellene emiatt? Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket (Ézs 66,13). A feltámadás gyermekeinek nevezett minket Krisztus. Igen, honvággyal teli gyermekeknek! Azok is vagyunk, ha igazán rendjén van a dolgunk." Dr. Szentpétery Péter ORSZÁGOS KÖRZETI LELKESZI MUNKAKÖZÖSSÉGI KONFERENCIÁK 1996. május 4., szombat, 10-16 6., Székesfehérvár Fejér-Komárom, Pest, Buda, Vas, Veszprém, Györ-Sopron 1996. május 11., szombat, 10-16 6., Orosháza K-Békés, Ny-Békés, Bács-Kiskun, Pest megye, Csongrád-Szolnok 1996. június 1., szombat, 10-16 ó., Miskolc Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád, Hajdú-Szabolcs 1996. június 8., szombat, 10-16 ó., Bonyhád Tolna-Baranya, Somogy-Zala Program: 10.00: nyitóáhítat 10.30: előadás megbeszéléssel: Luther ökumenikus jelentősége a 2000. év küszöbén 12.00: Fórum: Kérdezz-felelek 13.00: ebéd 14.00 előadás megbeszéléssel: Egyházunk jövőjének spirituális és gazdasági kérdései. 15.45: záróáhítat Hívjuk a lelkészeket, felügyelőket, egyházmegyei, kerületi és országos tisztségviselőket, a zsinati tagokat. Jelentkezés az illetékes espereseknél 10 nappal előtte legkésőbb! A létszám az ebédkészítés miatt fontos.
