Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-03-31 / 13. szám

Evangélikus Élet 1996. március 31 Ijtfo GYERMEKEKNEK A költő, Pilinszky János mondta: „EZERSZER JOBB SAJÁT BŰNEINKET ISMERNÜNK, MINT MÁSOKÉT.” Pedig de sokszor gondoljuk éppen fordítva! S^ját hibáinkról nem akarunk tudni, nem akarunk megváltozni, megjobbulni. De jól esik a mások hibáiról pletykálni, méltatlankodni, árulkodni... Jézusom, te jól ismered bűneimet, tudom, szomorkodsz, szenvedsz miattuk. Segíts, hogy én is felismeijem azokat, és ne más hibáit bírálgassam. Jó lenne megszabadulni sok rossz dolgomtól. Azt mondják, te ebben is segíteni tudsz! TEMPLOMI SÉTA - KICSINYEKNEK Egy tövisből font koszorú A tél lassan elmúlt, itt a tavasz, a nappalok is egyre hosszabbak. A lámpát is csak este kell felkapcsolni. Anya örül, hogy spórolhatunk a villannyal. Hamaro­san itt a húsvét. Hűsvét az egyik legnagyobb ünnep mindazoknak, akik hisznek Jézusban. De már maga Jézus is ünne­pelte a húsvétot, csak akkor még mást jelentett ez az ünnep. Egy húsvéti ünnephez kapcsolódik Jézus pas­siója is. A passió azt jelenti, szenvedés. Erre emléke­zünk a nagyhéten, amely virágvasámappal kezdődik. Különösképpen is nagypénteken gondolunk Jézus szenvedésére. Ez a húsvétot megelőző utolsó péntek. Ezen a napon a templomban fekete az oltárterítő. Jézust elfogták, eh'télték, kicsúfolták, azután ke­resztre feszítették. A tövisből font koszorú, amely sok helyen látható az oltárterítőkön, erre emlékeztet ben­nünket. Ilyen „koronát” nyomtak Jézus fejébe a kato­nák, akik fogva tartották. De ez a szomorú időszak mégis jó reménységgel érhet véget. Mert Jézus le­győzte a halált. Harmadnapra, húsvét reggelén sírját üresen talál­ták, Jézus feltámadt. Ezért olyan vidám, örömteli ün­nep a húsvét. Az énekek is olyan frissek, vidámak a templomban, mintha csak a tavasz kacagna az embe­rek szívében. Húsvét a keresztyének egyik legnagyobb ünnepe. Nem csoda, hogy az esztendő minden vasár­napját úgy ünnepeljük, mintha egy kicsit az is húsvét lenne. Húsvétkor boldogan gondolunk a feltámadott Jézusra, és örömünket a színes hímes tojások és a szép tavaszi virágok is kifejezik. Azt, hogy J^ogyan támadhatott fel Jézus a halottak közül, nem lehet megmagyarázni. A felnőttek is, akik egyébként sók.dologra magyarázatot tudnak adni, en­nél a kérdésnél elhallgatnak. Csak hinni lehet, amit a Bibliában olvashatunk. Először Jézus tanítványai sem tudták elhinni, hogy a Mester valóban él. Csak ami­kor Jézus megjelent közöttük, és együtt evett velük, akkor könnyebbültek meg, akkor tudtak örülni a tör­ténteknek. FERI BÁCSI JÁTÉKAI „Bibliai lapszemle” Három héten keresztül tudósításokat olvashattatok képzeletbeli újságok hasábjain, melyek bibliai esemé­nyekről adtak hírt. A híradásokban azonban hibákat, tévedéseket rejtettünk el. Most ezekről lebbentjük fel a fátylat: A „Fantasztikus gyógyulás” című cikkben tévesen szerepelt, hogy Naamán izraeli hadvezér, hiszen ő szír volt. Nem Ezékiel, hanem Elizeus próféta gyógyította meg. Nem háromszor, hanem kétszer kellett megfü- rödnie a Jordánban. Végül Elizeus nem fogadott el ajándékot a segítségért. A „Merénylet a király ellen” című írás első nagy té­vedése, hogy Dávid nem kísérelt meg merényletet Sa­ul ellen. Nem vitt el ékszert Saul sátrából, és nem földműves, hanem pásztorfiú volt. A „Családi jelenet a palotában ” írója abban tévedett, hogy József nem 9, hanem 12 gyermekes családból származott. Nem József, hanem Benjamin volt a leg­fiatalabb testvér. Nem rablók, hanem saját testvérei adták el a kereskedőknek. Nem fokról fokra küzdöt­te fel magát, hanem egyetlen álomfejtése miatt he­lyezte a fáraó magas méltóságba. Testvérei nem sze­rették gyermekkorában, végül Jákob és fiai nem tér­tek haza, hanem Egyiptomban maradtak. Ha valaki mindhárom híradásban az összes hibára rátalált, akkor 13 pontot érhetett el. A megfejtők ne­vét és eredményét lapunk egy későbbi számában kö­A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyünk, Petőfi u. 359. FIATALOKNAK MI A LEGTÖBB, MI ADHATÓ? — Avagy: hogyan mampul; Sokáig föl sem tűnt. Néztem hónapokig a televí­zióban a reklámokat, és a bárgyúságaikon túl semmit nem vettem észre rajtuk. Egy idő után elkezdtem gondolkodni: vajon melyik lehet az a hagyományos mosószer, mosogatószer, sampon vagy bármi más, ami ellen szólnak ezek a hírverések. Először arra gondoltam: bizonyára mindig a másik; a másik cég terméke, ami nem az, amit az aktuális reklám hirdet. Később azonban szörnyű gyanúm támadt, miszerint nem a mosószerek itt a fontosak, hanem mi és érték­rendjeink. Ezeket akaiják befolyásolni, megváltoz­tatni. Hogyan? Például az állandó ismétlésekkel, amelyek során egy idő után ténnyé válnak számunkra az állandóan hallott dolgok. Ez egyszerű pszicholó­giai tény. Ha közelebbről vizsgálat alá vesszük a reklámok szövegeit, kihámozhatjuk belőlük a lényeget. Esze­rint: „a régi, a megszokott nem jó. Az új, a legújabb a tökéletes, az egyedül hatásos, ami megváltoztatja az életünket, amitől boldog, láthatóan kiegyensúlyozott lesz a család.” Ennek következtében először csak a hagyományos sampontól megy el a kedvünk, aztán már maga a „hagyományos” szó is kezd rosszul csen­geni a fülünkben, végső soron pedig általában a ha­gyományokra is kiterjed ez a negatív értelmezés. Vagyis múltunktól, történelmi és vallási identitásunk­tól fordulunk el annak jegyében, hogy azok már nem az új világhoz tartoznak, tehát felejtsük el őket nyu­godtan és bátranjépjük át az újonnan kitárt kapukat, amelyeken csábítóan mosolyognak felénk az amerikai gyorséttermek, divatok, zenék, viselkedési módok, a világ legtökéletesebb mosószerei és a zacskós levesek. És természetesen a felelőtlenül ígérgető szekták is (bár ők még nem reklámozzák magukat a televízió­ban, csak a kezükben tartott szintén multinacionális cégek szintén tökéletes termékeit, például az egyik is­mert mosószert). Mi más ez, ha nem intoleráns uni- formizálási törekvés? Mi más ez, ha nem agymosás? Mi pedig, mint változások között élő, „piacgazda­ságivá” alakuló ország polgárai, kitűnő alanyai va­gyunk ezeknek a manipulációknak. Hiszen a korfor­dulók, történelmi változások értékrendváltozásokat is hoznak életünkbe. És természetesen sokféle hatás ér bennünket, amelyek mind arra csábítanak, hogy őket kövessük. Mi pedig ettől a színes forgatagból megszé­dülve kipróbálunk mindent, s igyekszünk a sugallt minta szerint alakítani az életünket. Mert nem aka­runk lemaradni, ódivatúvá válni. És örülünk annak, hogy egyre több mindent birtokolhatunk, pedig igazá­ból bennünket birtokolnak egyre inkább a hagyomá­nyainkat, gyökereinket, identitásunkat elfelejtetni és megtagadtatni akaró erők. Minden korosztály veszélyeztetve van, de a legna­gyobb hatással mégis a fiatalokra van mindez. Vajon a McDonald’s éttermekben ülő, rap vagy techno zenét hallgató fiatalok közül hánynak dobban meg a szíve a nemzeti himnuszunk hallatán? Hánynak mondják el otthon vagy az iskolában, hogy egy olyan nemzet, a magyar nemzet tagjai, amely 1100 év alatt olyan érté­keket hozott létre, amelyek az egész világon értékek­nek számítanak? Manapság nem divat ezzel dicseked­ni. Meg nem is nagyon illő... Pedig vannak, lennének, akik éppen erről szeretnének beszélni! Csak nincs le­hetőségük rá. Volt egy kedves hang a Magyar Rádióban. Gimna­zista koromban kedd reggelenként azért keltem hat órakor, mert ez a hang ezekről a dolgokról beszélt a Reggeli Csúcs című műsorban. Évekig szellemi táplá­lékot jelentettek nekem azok az adások. Az a hang más műsoraiban is elmondta, hogy nem biztos, hogy a multinacionális cégek agyonreklámozott tömegárui nak bennünket a reklámok, vezetnek a boldogsághoz. Hogy „ahova születtünk, oda ezer szállal kötődünk hogy nem Amerika, vagy bár­mi más az életünk hanem Magyarország és a Kárpát­medence. Magyarnak születtünk és a magyar nyelvet ta­nultuk meg Édesanyánktól, tehát magyarként kell él­nünk és ezt — minden híreszteléssel ellentétben - nem kell szégyellnünk Hogy nemcsak jelenünk hanem múl­tunk is van, és hogy jövőnk is legyen, ez rajtunk is áll . Ez a hang már nem hallható a közszolgálati rádióban, mert ott nemkívánatos személynek minősítették. A reklámok és más olyan műsorok pedig, amelyek ha­mis értékrendet sugallnak, amelyek álomvilágba akarnak bennünket ringatni, egyre jobban eluralják a rádiót és a televíziót, s ezeken keresztül a gondola­tainkat, az életünket is. Észre sem vesszük és már át is vettük azokat a mintákat, amelyekkel nap mint nap traktálnak bennünket. Hogy ez milyen? Igénytelen és alacsony színvonalú. Ahol a legtöbb, mi adható, egy csésze kávé, ahol az élet legcsodálatosabb és mindent felülmúló értéke egy doboz mosópor. Ezek után nem csodálkozhatunk, ha templomaink­ban szaporodnak az üresen maradó padok, ha a szü­lők nem Íratják be gyermekeiket a hittanórákra, ha nem találjuk meg felebarátunkkal a megfelelő nyel­vet, amikor a hitről akarunk beszélni velük. Mert ez sem tartozik bele abba az értékrendbe, ahol az agyon­reklámozott mosóporok, samponok, fogkrémek stb. sajátítják ki maguknak megváltásunkat. Sánta Anikó A ME VISZ polgári szolgálatost keres, aki­nek feladata Bárka-munka és irodai kisegítés lenne. Jogosítvánnyal rendelkezők előnyben részesülnek. Jelentkezés: Csorba Gábor, tel.: 113-8925. Ügyeleti idő: H-Sz-P: 9-12, és K-Cs: 16-19-ig. Cím: 1085 Budapest, Üllői üt 24. Megkésett beszámoló Már néhány éves múltra tekint vissza a német Ke­resztyén Ifjúsági Egyesület és a MEVISZ külügyi szakcsoportja által közösen szervezett táborok törté­nete. Évről évre több fiatal utazhat Németországba, hogy az ottani táborokon részt vehessen. 1995-ben 31 magyar fiatal vehetett részt ilyen táborokban, s egy 15 fős német lánycsapat érkezett Magyarországra. Az ilyen alkalmaknál fontos szerepet játszik a bib­liaolvasás, az egymásra figyelés, de helyet kapnak a vetélkedők, a közös játékok s a néhánynapos túrák is. A magyarok részvételi költségét a német fél állta, sőt az elmúlt esztendőben a Művelődési Minisztéri­um Központi Ifjúsági Alapja is nyújtott anyagi támo­gatást. S hogy minderről miért éppen most, télvíz idején írok? Mert az emlékezés mellett - hála Istennek - előre is tekinthetünk. 1996-ban ismét lesznek közös németországi táborok. Nyáron újból várjuk azon 14-17 éves lányok és fiúk jelentkezését, akik németül társalgási szinten már jól beszélnek. Az alábbi idő­pontok között lehet választani: 1996. júl. 18.-aug. 1. / fiútábor 1996. aug. l.-aug. 13. / lánytábor 1996. aug. l.-aug. 26. / lánytábor 1996. aug. l.-aug. 13. / fiútábor 1996. aug. 2.-aug. 16. / fiútábor Jelentkezés (név, lakcím és - ha van - telefonszám feltüntetésével), valamint bővebb felvilágosítás: dr. Novák Éva (9023 Győr, Szigethy A. út 68.) Jelentkezés határideje: 1996. április 10. A bábjátéknak köze van a templomhoz A kőbányai Kápolna Színpadon, a templom alagso­rában zajlott le február 18-án a IV. Templomi Bábjátékos Találkozó. Három helyszínen 11 fővárosi és vidéki bábjátszó csoport mutatta be műsorát, tanult egymástól. A találkozót d r. Ha rmati Béla püspök szavai nyitották meg aki címünk mondatával kezdte beszédét. Radics Rita „saját magán” mutatott be egy betlehemes játékot Itt a bábokkal adunk át valami mondanivalót. Ez is a kommunikáció egyik eszköze. Jó lenne, ha sok helyi bábkör lenne. Ez is egy területe a gyülekezeti tevékenyke­désnek. Tanuljunk, adjunk elő, minél többet és többször, hogy ezzel is tanítsunk! Azért is jó ez a tevékenység mert bizonyítja, hogy nem kellenek „nagy pénzek” - kis keret­ben, kis pénzzel, a lehetőségek okos kihasználásával, kétkezi munkával is lehet tovább adni valamit. Nagy Szent Gergely bevezető elmélkedését Dob- szay László, Török József, Pásztor János, Szabó István és Máté János cikkei követik. A szerzők különböző szempontból tárgyalják az egyházzene és liturgia kap­csolatát. Szendrei Janka és Fekete Csaba írása után Christoph Wolff: „Az orgonahangzás eszményének zenetörténeti változásairól” című előadásának szer­kesztett változatát olvashatjuk. Ebben a számban je­lent meg Trajtler Gábor: Orgonaismeret című munká­jának ajánlása is. Ahogyan az Evangélikus Élet hasábjain korábban is jeleztük, ez a szám már tartalmazza az egyes fele­kezetek kántorait megszólító kántorlapokat is. Az „Evangélikus Kántorlevél” „Beköszöntő”-jét Tirajtler Gábor írta. Bencze Gábor az elmúlt nyári kántorkép­ző tanfolyamok tapasztalatait összegzi, és vele ké­szült az a beszélgetés is, melyből a kelenföldi gyüle­kezet sokrétű egyházzenei életéről kap tájékoztatást az olvasó. Johann Gyula „Pali bácsi” című írásában a tamási gyülekezet vak kántoráról emlékezik, aki 50 éven keresztül halálig tartó hűséggel végezte szolgá­latát. A következőkben Uwe Karsten Goss őszi ma­A találkozót a bábjátékos tevékenység „megszállottja” Ab a ffy Zsuzsanna, az Evangélikus Bábszínház vezetője rendezte meg munkatársaival együtt. Az egész délután tartó bemutatókat stúdióbeszélgetés zárta, me­lyen Lengyel Pál, a Budapest Bábszínház művé­szeti vezetője - aki végignézte a bemutatókat - adott ta­nácsokat és útmutatást a további munkához. Reméljük, hogy sokan kaptak indíttatást ezen a délutánon hasonló tevékenységre. gyarországi koncertjeiről, Bach műveinek Deák téri előadásairól és felújított evangélikus orgonákról ol­vashatunk. A Magyar Egyházzene folyóirat előfizetési díja egy évre 800,— Ft, megrendelhető — visszamenőleg is — a szerkesztőség címén: Budapest 1093 Lónyay u. 3. V/2. F.G. GÉMES ISTVÁN ÚJ KÖNYVE: Tied „A Káték szerelmese vagyok!” — vallja a szerző könyve előszavában, melynek alcíme: Igehirdetések és tanulmányok a keresztségről, a bűnbocsánatról, az úrvacsoráról. Ezzel a harmadik kötettel vált tel­jessé Gémes István sorozata, melynek első kötete „Hiszek” címmel az Apostoli Hitvallás üzenetén ve­zet végig, míg a második kötetj „Igen” címmel a Tíz- parancsolat és a Miatyánk mai magyarázatát adja. így valóban összeáll a lutheri káték tematikája, mely keresztyén hitünk fundamentumát adja a har­madik évezred küszöbén is. Itt nincs új a nap alatt, igaz az ismert éneksor: „Nem élhet az új nemzedék e régi ige nélkül...” De az örök igét, az ősi tanítást új­ra meg újra meg kell fogalmazni a ma nemzedékei számára. Különösen is hazánkban, ahol egy-két nem­zedék kiesett a keresztyén tanítás folyamatából. Újra kell rakni az alapokat. Ehhez a kemény munkához kapunk remek segítséget Gémes István könyveiből, ebből a harmadik kötetből is. Az egyházunkban oly sokszor emlegetett és nélkülözhetetlen felnőttkate- chézis egyik alaptankönyve lehet ez a sorozat. Alkal­mas egyéni tanulásra éppen úgy, mint közös, gyüle­kezeti tanítósorozatok vezérfonalakénti felhaszná­lásra. Aki hallotta már „élőben” Gémes Istvánt, úgy is­merhette meg, mint akinek eleven igehirdetéseire nem lehet nem odafigyelni. Ezt a frissességet szeren­csére a nyomtatott forma is megőrizte. Érezhető, hogy nem íróasztal mellett született „papírmunka”, hanem élőben elmondott prédikációk, előadások gyűjteménye. Részben rádión keresztül is elhangoz­tak ezek a tanító igehirdetések, melyeknek egyik nagy pozitívuma, éppen a rádiósműfajban elengedhetetle­nül fontos, lebilincselően színes stílus, tömörség, fe­gyelmezett összefogottság. Végül hadd idézzem a szerző sorait legújabb köte­tének talányos címéről: tyA könyv címe vallomás akar lenni: a keresztségben Isten választott népe sorába kerül­tem. Ott siet segítségemre, hogy életem sikerüljön - ma­ga az Isten. Gyülekezetében fáradhatatlanul táplál asz- talánál-oltáránál - ugyancsak Isten. Hadd fejezzem ki mindezért köszönetemet: tied vagyok, Uram!” Gáncs Péter tszm Megjelent a Magyar Egyházzene legújabb száma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents