Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-03-17 / 11. szám
Zsinati Híradó 1996. március 17. AZ EGYHÁZI SZOLGALAT IX. Fejezet AZ EGYHÁZZENEI SZOLGÁLAT TERÜLETRENDEZÉS: EGYHÁZKERÜLETEK I. CÍM: AZ EGYHÁZZENEI SZOLGÁLATRÓL ÁLTALÁBAN l.§ Az énekes és hangszeres egyházzene Isten imádá- sának, az igehirdetésnek és az imádságnak sajátos formája, az egyház életének elválaszthatatlan, szerves része. Erre a szolgálatra Isten igéje biztat. készítése adata. az Országos Egyházzenei Bizottság fel2. § Az egyházzenei szolgálatot a gyülekezetben a kántor szervezi és vezeti, amely feladatba hozzáértő segítők is bevonhatók. Sajátos jellege miatt a kántori szolgálatot, valamint a Magyarországi Evangélikus Egyház egyházzenei tevékenységének szakmai és szervezeti irányítását jelen külön törvényi fejezet szabályozza. H. CÍM: EGYHÁZZENEI SZOLGÁLAT AZ EGYHÁZKÖZSÉGBEN 3. § (1) A kántor feladata az egyházközségben: a) Vezeti a gyülekezeti éneklést, ellátja a hangsze-* rés szolgálatot az istentiszteleteken és egyéb alkalmakon. b) Tanítja az énekeket. c) Tevékenyen közreműködik a gyülekezet liturgiái életében. (2) A kántor lehetőség szerint ellátja a következő feladatokat is: d) Szervezi és vezeti a felnőtt, ifjúsági, és gyermekkart, valamint a hangszeres együttest. e) Gondoskodik a gyülekezeti alkalmak zenei műsoráról. f) Szervezi a zenés áhítatokat és egyházzenei hangversenyeket az évi gyülekezeti munkaterven belül. 4. § Az egyházközség a kántort a helyi igények és lehetőségek szerinti feladatokra díjlevélben is rögzített módon alkalmazza. A kántori feladatok több személy között (így kántor, énekvezető, orgonista, karvezető, zenekar vezetője) is feloszthatok. Ebben az esetben mindenki a maga, írásban is meghatározott feladatköréért felelős. 5-§ Az egyházközségben folyó, egyházzenei szolgálat személyi és tárgyi feltételeit az egyházközség elnöksége és presbitóriuma biztosítja;-”"' a) Gondoskodik a kántori állás betöltéséről. b) Biztosítja az évi költségvetésben az egyházzenei munkához szükséges összeget. c) Biztosítja az évi költségvetésben az egyházközség kántorainak és kántoijelöltjeinek továbbképzését segítő összeget. d) Gondoskodik a szükséges hangszerekről és az egyházközség birtokában lévő hangszerek karbantartásáról. 6.§ A kántor tevékenysége más egyházi szolgálattal, így hitoktatói, diakóniai és adminisztratív munkakörökkel is összekapcsolható. 7. § A kántor szakmai szempontból az Országos Egyházzenei Bizottság felügyelete alá tartozik. 8. § A kántor megválasztásánál a jelölt egyházzenei képzettségét és gyakorlatát, valamint emberi alkalmasságát is figyelembe kell venni. 9. § A megválasztott kántort a gyülekezeti lelkész isten- tisztelet keretében iktatja be. Bű. CÍM: EGYHÁZZENEI SZOLGALAT AZ EGYHÁZMEGYÉBEN 10. § Az egyházmegyében az egyházzenei ügyek felelőse az egyházmegyei zenei megbízott. Több egyházmegyének lehet közös zenei megbízottja. 11. § Az egyházmegyei zenei megbízott feladata: a) Egyházzenei ügyekben tanácsadó, szervező és ellenőrző munkát végez, segíti az egyházközségekben végzett egyházzenei szolgálat személyi, anyagi és tárgyi kérdéseinek megoldását. b) Szorgalmazza és segíti a kántorok és a lelkészek ének-, zenei és liturgikai képzését, illetve továbbképzését. c) Szervezi az egyházmegyei kántortalálkozókat, képzéseket és továbbképzéseket, az énekkari találkozókat és egyházzenei táborokat. d) Közvetít az Országos Egyházzenei Bizottság és az egyházmegye egyházközségei között az egyházzenei kérdésekben. 13. § (1) Az Országos Egyházzenei Bizottság tagjai hivatalból: a) A Kántorképző Intézet igazgatója, aki vezeti és felügyeli a kántorok, valamint az egyházzenészek képzését, illetve továbbképzését b) Az Evangélikus Teológiai Akadémia-Hittudományi Egyetem egyházzenei tanszékének tanára. c) Az Országos Liturgiaügyi Bizottság kiküldött tagja, aki bizottságában az egyházzenei kérdések szakértője. (2) Az Országos Egyházzenei Bizottság tagjai választás alapján: d) Az egyházi iskolák zenei felelőse, aki irányítja az egyházi közoktatási intézményekben folyó ének- és zenei munkát e) A gyülekezeti énekek felelőse, aki a himnológiai szakcsoport vezetője. f) A kórusügyek felelőse, aki az egyházi kórusok és kórusmunka szakmai irányításáért felelős, és segíti a gyülekezetekben az egyházzenei alkalmak megrendezését. g) Az orgonaügyek felelőse, aki számon tartja az egyházi tulajdonban lévő orgonákat és azok állapotát, szakmailag ellenőrzi az orgonajavításokat, az újonnan épülő orgonák tervezését és kivitelezését. 14. § Az Országos Egyházzenei Bizottság tagjainak feladatkörei szükség esetén átcsoportosíthatók, de a tagok száma hétnél kevesebb nem lehet. A bizottság tanácskozási joggal a bizottság egyszeri vagy állandó tagjaiként egyházzenei szakértőket (így az ifjúsági ének és zene felelősét, a fúvószene felelősét és egyéb szakértőket) von be munkájába. Minden felelős saját feladatkörének területén albizottságokat szervezhet. A bizottság tagjai munkájukat a bizottsággal egyeztetve és azzal összhangban végzik. 15. § A bizottság az üléseit szükség szerint, de évente legalább egy alkalommal tartja. 16. § Az Országos Egyházzenei Bizottság hatásköre: ■a) Figyelemmel Kikéri,1 áegíti, ellenőrzi és tervezi az egyházban folyó zeneimunkát.:: am crío.; ni:\sgi jr.sii b) Állást foglal, illetve dönt az egyházzenét érintő országos kérdésekben. c) Véleményezi az egyházi személyek, testületek, egyházzenei tevékenységet végzők zenei vonatkozású döntéseit, intézkedéseit és munkáját. Amennyiben azok az evangéliumi tartalomnak, a szakmai színvonalnak, valamint egyházunk zenei hagyományainak nem felelnek meg, figyelmeztetéssel él, ennek eredménytelensége esetén pedig az országos közgyűlés intézkedését kéri. d) Dönt az ösztöndíjra küldendő személyekre vonatkozóan, és őket beszámoltatja. e) Évente javaslatot tesz az országos egyház költségvetése számára az egyházzene céljaira fordítandó összeg mértékére és felhasználására. 17. § Az Országos Egyházzenei Bizottság saját tagjai köréből bizottsági elnököt választ. A bizottság elnöke gondoskodik az alábbi feladatok ellátásáról: a) a zenei ügyek országos képviselete; b) a bizottsági ülések összehívása és vezetése; c) a bizottsági döntések előkészítése és végrehajtása; d) kapcsolattartás más egyházak zenei életével, szerveivel és nem egyházi szervezetekkel, külföldi egyházzenei szefvezetekkel, az egyházmegyei zenei előadókkal és a zenei ösztöndíjasokkal; e) beszámolás a bizottsági munkáról az országos közgyűlésen. Budapest, 1996. február 24. 1. Bevezető megjegyzések 1.1. A területrendezés mint feladat a zsinati munka egész folyamatát végigkíséri. Már a zsinati előkészítés időszakában jelentkező gondolat volt, hogy a zsinati munkát ezzel kellene kezdeni, s csak későbbi döntéssel maradt ez a feladat a zsinat befejező időszakára. Ebből a kezdeti bizonytalanságból is fakadt, hogy alig több mint egy évvel a munka megkezdése után, 1992. augusztus 29-én a területi kérdések már a zsinat napirendjén szerepeltek. Az előterjesztés „Egyházkormányzati szintek és területi rendezés" címmel nyolc térkép mellékletével a Zsinati Híradóban is megjelent. A kérdésről a zsinat az aznapi határozatképtelenség és rekkenő hőség ellenére is élénk vitát folytatott, bár semmiféle döntéshozatalra még nem volt lehetőség. Most a februári ülésszakon a területi kérdés az általános vitáig jutott el. Végső döntések így most sem születtek még, ezek majd a nyáron vagy ősszel esedékes részletes vita feladatai lesznek. Ugyanakkor a közel egy napig tartó általános vita légköre, az eltérő gondolkodásmód és ellentmondó felfogások jelezték, hogy ebben a nagyon sok szempont mérlegelését igénylő, szerteágazó kérdéskörben nem lesz könnyű egy közel egységessé formálódott, többségi véleményt kialakítani. 1.2. A területi kérdések egyik része az egyházmegyékre vonatkozik: hol húzódjanak az egyházmegyék esetleges új határai, hogyan lehet működőképesebb egyházmegyéket kialakítani? Ezekre nézve a novemberi zsinati ülésszakon hangzottak el javaslatok, amelyekre eddig csupán az egyházmegyék egy részéből érkeztek visszajelzések. Most nem is jutott rá idő, noha a tervezetben ez a kérdéskör is szerepelt. Az a reménységünk, hogy a következő hónapokban valamennyi érintett egyházmegye foglalkozni fog a területüket, így jövőbeli működésüket is érintő javaslatokkal. Ennél nehezebb, és sokkal több ellentmondást hordoz az egyházkerületek kérdése. Köztudott, hogy 1952-ig négy egyházkerülete volt egyházunknak: a Bányai, a Dunántúli, a Dunáninneni és a Tiszai. A négy püspöki székhely (az előbbi kerületi sorrendben) Budapest, Győr, Balassagyarmat és Nyíregyháza voltak. A trianoni békeszerződés következtében elszenvedett területi veszteségek különösen a Tiszai és a Dunáninneni egyházkerületeket érintették. A két csonka kerület egyesítése ismételten szóba került, így az 1934/37-es zsinaton is. Ez végül nem történt meg, mert a zsinat arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egyház érdekében nem csökkenteni, hanem inkább emelni kellene a püspöki tisztségek számát”1. A kérdést jó időre elintézetté, de a zsinaton elhangzott vélemények egy része szerint sem megoldottá az 1952. évi zsinat tette azzal, hogy megalkotta a jelenlegi két egyházkerületet. Közel négy és fél évtized után van ismét lehetőség az esetleges változtatásra itt is. 1.3.; Minden- tekintetben arányos beosztás egyházunkban, néni ajgkáthatjóJd, ilyen a múltban sem volt. A mai két egyházkerületnél is található aránytalanság: az egyházközségek száma és a lelkészi állások száma közel azonos a két kerületben, de az Északi kerület lélekszáma csupán kétharmada a Déli kerületének. Természetesen ezek a számok nem kezelhetők csak önmagukban, hiszen számításba kell venni az evangélikus tájegységeket, a földrajzi adottságokat, a közlekedési viszonyokat és az egyházkerületi központ kialakításának lehetőségeit is. Ezek a kérdések is szerepeltek a zsinati vitában is. Az alábbiak az általános vitát bevezető előterjesztés szempontjainak egy részét tartalmazzák az egyéni látás személyességével is, de a beszámoló tükrözni szeretné a más felfogásokat is. 2. Választás vagy jogfolytonosság 2.1. Minden szervezeti átrendezés személyeket tisztségükben is érint. így kérdéssé válik, hogyan lehet azt elkerülni, hogy személyi kérdés ne lehessen a megoldások keresésének akadályozó tényezője, de ne lehessen valamiféle hatalmi harc, egyéni érdekek érvényesítésének eszköze sem. A legjobb szándék is ellehetetlenül, ha ürüggyé válik. Sokan tekintenek úgy a területrendezés kérdésére, mint egy várható hatalmi harcra, ahol nem lehet tisztességre számítani, mert nem arról van szó, amiről vitáznak. Milyen módón lehet a területi átszervezést a lehető legkevesebb sérüléssel, a kötelező szeretettel megoldani? A terület- rendezéssel kapcsolatos személyi kérdéseket nem lehet megkerülni, mintha nem is léteznének. A megoldási javaslatok itt is szükségszerűen különbözők, de a tisztesség szándékát mindegyiknél kötelezően fel kell tételeznünk. Az egyik megoldási javaslat a területrendezéssel kapcsolatban egy általános tisztújítás, újraválasztás. „Fontosnak látom: ha zsinatunk dönt, akkor a zsinat szólítana fel mindenkit a lemondásra. (...) Azt is világosan ki kellene mondani hogy ez a lemondás senki ellen nincs, hanem az egyházért, az új kezdésért. Szerintem többeket újraválasztanak majd a gyülekezetek, akik most bizonyítottak2. Egy másik vélemény szerint: ,„Az egyházkerületek beosztása mögött az a nyílt vagy rejtett szándék húzódik meg hogy a területi változást kimondó zsinati határozat után választásokra kerül sor az egyház felső szintjén. Mivel a rendszerváltozáskor sajnálatos módon - eltérően a református egyháztól - ez elmaradt, és a »kétszintű zsinat«lehetősége sem valósult meg az új választások tennék lehetővé a múlt végleges lezárását, az attól való elhatárolódást. Természetes, hogy a választások kapcsán bekövetkező esetleges személyi változások nem oldanák meg egy csapásra a felmerült problémákat, mégis a megmérettetés új erőforrása lehet a széles körű bizalom kiteljesedésének az eszköze" 3 Az új választással lényegében egyetért a harmadik vélemény is, csupán nem köti területrendezéshez- A mai rendezésnél, új választások kiírásánál nem kell feltétlenül új kerületi beosztás, lehet a régiben is új választásokat tartani... 2.2. Az újraválasztással kapcsolatos igény feltehetően abból is fakad, hogy ne essünk az 1952. évi zsinaton végrehajtott területrendezés vétkes hibájába, amelyik akkor politikai nyomás alatt jött létre, egy diktatúra kényszerében. Valóban úgy lehetett egyéb érdekek mellett egyszerűen félrealhtani a két nem kívánt püspököt, Túrczy Zoltán és Szabó József püspököket, hogy egyházkerületük egyházmegyéit a zsinati törvényalkotás egyszerűen a másik két kerületbe osztotta be, és az így megnagyobbított egyházkerületeket nevezte el Déli és Északi kerületnek. Azokban, akik ezt a hátteret ismerik, máig ható ennek az eljárásnak nemhogy egyháziatlan, de minden emberi tisztességet is nélkülöző volta, amikor egyházunk az egyébként indokolt területrendezés ürügyén politikai szándékok kiszolgálójává is vált, s szégyenként hordozza történelmében a látszat szerint általa félreállított püspökeinek és felügyelőinek elhallgattatását. Egy általános újraválasztás szándéka bizonyára el akarja kerülni azt a módot is, ahogyan a mai egyházi területi beosztásunk létrejött. Erre a zsinati munka elején tett nyilatkozat is utal, amelyben zsinatunk elhatárolta magát az 1948-53. és 1966. évi zsinatok hibáitól. 2.3. Ugyanakkor véleményem szerint ennek a terhelő múltnak árnyékában is fel lehet vállalni azt, hogy a mostani területrendezést ne zavarja meg személyi harc. Tisztességgel is ki lehet mondani, hogy például egy harmadik kerület esetében csak abban a kerületben legyen püspök- és felügyelőválasztás, míg az eddigiek hivatalukban maradnak a megváltozott terület ellenére is. Egy ilyen zsinati határozatra ugyanis nem csak az idézett, 1952. évi példa található egyházunk történetében. Területi rendezés volt 1894-ben is, amikor a négy kerület akkor már 167 éves határai jelentősen megváltoztak, de az addigi püspökök és egyházkerületi felügyelők továbbra is helyükön maradtak3. Az 1707. évi rózsahegyi zsinaton is szerepeltek területi kérdések, mert a korábbi „kerületek és egyházmegyék az evangélikus rend annyiféle elnyomatása alatt majdnem egészen feldúlattak és annyira összezavartattak, hogy kevesbedés és sokaknak az ágostai hitvallástól való elszakadása miatt ez idő szerint még csak rendesen kormányozni sem lehet”. A zsinat ezt a területi rendezést úgy oldotta meg, hogy „az új állapothoz képest négy főtisztelendő és méltóságos superintendenst a püspöki hivatalban meghagyván és megerősítvén, ezen kerületeket bizonyos osztályokra osztandónak tartottuk és beosztottuk”. A kerületek száma is azért maradt négy, mert négy szuperintendens volt, amelyik a mai püspöki tisztségnek felel meg. A zsinat kerületenként határozott: „Ezen kerület főtisztelendő és méltóságos Pilárik István superintendens gondjaira és kormányzatára bíza- tik”, mint ahogyan egy másik kerület Krman Dániel szuperintendensre. A zsinati határozat kijelenti, hogy az átsorolt vármegyékben fekvő gyülekezetek később a zsolnai határozatok értelmében választhatnak maguknak külön szuperintendenst, „de csakis a mostani főtisztelendő és méltóságos Pilárik István és Krman Dániel superintendensek halála után”. Ugyanígy ha a szabad királyi városok később ismét megerősödnek, szabadságukban legyen „de csak is a mostani méltóságos és főtisztelendő superintendens úr halála után, maguknak új külön superintendenst választani körükben. Valamint másfelől szabadságokban lesz ugyanezt tenniök a fentnevezett vármegyéknek is, melyek most megnyu- (Folytatás a 3. oldalon) AZ EGYHÁZI BÍRÁSKODÁSRÓL szóló törvény MÓDOSÍTÁSA IV CÍM: ORSZÁGOS EGYHÁZZENEI SZOLGÁLAT 12. § Az egyházzenei szolgálat országos tervezése, szervezése, irányítása és az egyházzenei kiadványok elől.§ • a Tv. 13. § (1) bekezdésének 1. pontja az alábbiak szerint módosul: az egyházkerület és az országos egyház lelkész és nem-lelkész tisztségviselőinek, egyéb alkalmazottainak, önkéntes egyházi munkásainak, az egyházkerület és az országos egyházi közgyűlés és presbitérium tagjainak fegyelmi ügyeiben. Ezen § (2) bekezdése a következők szerint változik meg: Az országos egyház lelkész és nem-lelkész tisztség- viselőinek, egyéb alkalmazottainak, önkéntes egyházi munkásainak, az országos egyházi közgyűlés és presbitérium tagjainak fegyelmi ügyeiben az országos egyház székhelye szerint illetékes egyházkerületi bíróság jár el. A korábbi (2) bekezdés (3) bekezdésre módosul. 2. § a Tv. 45. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki: Az egyházkerület elnöksége saját hatáskörében eljárva rendkívüli esetben - amennyiben szabadság- vesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény alapos gyanújára, vagy egyébként is a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabására lehet következtetni a rendelkezésre allo adatokból — a fegyelmi eljárás egyidejű kezdeményezése mellett a panaszlottat szolgálatából ideiglenes hatállyal felfüggeszti. Az ideiglenes hatályú felfüggesztés, az illetékes bíróságnak az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt döntéséig, de legfeljebb 30 napig tart Az ideiglenes hatályú felfüggesztés ellen önálló fellebbezésnek helye nincs. 3. § a Tv. 47. §-ának 1. pontja az alábbiak szerint módosul: Az ideiglenes hatályú felfüggesztés kapcsán az eljáró bíróság néni hozott a Tv. 45. § (1) bekezdés a) pontja szerinti határozatot. A korábbi 1. és 2. pontok számozása 2. és 3. pontra módosul. 4. § a Tv. 48. § (1) bekezdése az alábbiak szerint módosul: A fegyelmi eljárás megszűnik, ha a panaszlott a bíróság jogerős érdemi határozatának meghozatala előtt tisztségéről és az ahhoz fűződő minden igényéről — lelkész esetében a lelkészi jellegről is —, ideértve az <|jabb választhatóságra való jogát, lemond. * - * 5. § Ezen törvény kihirdetésének napján lép hatályba. Rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.
