Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-01-14 / 2. szám

Evangélikus. Élet 61. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 1996. JANUÁR 14. VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁNI 2. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS _ HETILAP ARA: 35 FT Kivetve hát magunkból minden botránkozást, a bölcsekkel együtt tegyünk hitet róla a világ előtt s szívből keresve, Megváltóként imádjuk. Luther A TARTALOMBÓL HATVANÉVES A BUDAFOKI TEMPLOM SZOBORAVATÁS SOMLÓSZŐLŐSÖN TAMPERE EVANGÉLIZÁCIÓJA Ribár János esperes beiktatása EGYÜTT - TOVÁBB Tisztújító közgyűlés Kelet-Békésben A békéscsabai kistemplomban tartotta december 16-án délelőtt közgyűlé­sét a Kelet-Békési Egyházmegye. A hatéves ciklus leteltével, korábban vá­lasztást írtak ki, melynek eredményeképpen újraválasztották Táborszky László esperest és dr. Valentinyi Károly egyházmegyei felügyelőt. A közgyűlés - istentisztelet keretében - megerősítette őket szolgálatúiban. Az istentiszteleten dr. Harmati Béla püspök szolgált és 2Pt 1,10 verse alapján az elhívás és kivá­lasztás megerősítéséről szólt. Ami­kor Jézus elhív, nem hatalmat, de szolgálatot ad övéinek. Ez az elhí­vás nemcsak vezetőknek, de min­denkinek szól. Erősödnünk kell Krisztus kiábrázolásában és az em­berek közötti szolgálatban egy­aránt. Áldást örö­költünk, ezt adjuk tovább! Dr. Valentinyi Károly felügyelői beszámolója fel­ölelte egész egy­házunk szolgála­tának az egyház­megyére vetített szeletét. Az orszá­gos ügyek az egy­házmegyében „ap­rópénzre váltva” jelennek meg, mint iskolakérdés, ingatlanok vissza­vétele, szociális gondoskodás, sze- retetintézmények, építkezések és tatarozások, ifjúsági munka, evangelizáció és konferenciák (Telekgerendás). Különösen ki­emelten szólt arról, hogy a lelké- , szí ellátottság helyzete - a paró­kiák számát tekintve - csupán 40%-os. A beszámoló arról tanús­kodott, hogy az egyházmegye örö­meit és gondjait a felügyelő is látja és érzékeli, együtt él a gyüle­kezettel. Táborszky László esperesnek nem kellett székfoglalót tartania, hiszen ez alkalommal negyedszer választották esperessé. Inkább összefoglaló elemzést adott egy­házmegyéje és a gyülekezetek helyzetéről, gondjairól, „Együtt - tovább” címmel. „A régebbi népszámlálások bi­zonysága szerint itt Békés megyé­ben élt a hazai evangélikusság több mint egyötöde. Itt vannak a legnagyobb lélekszámú gyüleke­zeteink, s köztük a legnagyobb, a békéscsabai. Ebből következik, hogy milyen jelentős a Békés me­gyei evangélikusság szerepe és mi­lyen nagy a felelőssége a Magyar- országi Evangélikus Egyházban... Megvalósult a teljes,lelkiismereti- és vallásszabadság. Új templomok épültek... többek között Telekge­rendáson is. Új szeretetotthonok létesültek (Kondoros, Mezőbe- rény II., Szarvas) és jelentősen bő­vült a békéscsabai. Újra vannak egyházi iskolák és óvodák. Újra miénk a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, melynek három évfo­lyamában négyszáz - többségében Táborszky László esperes jelentését olvassa evangélikus - diák tanul. Telekge­rendáson... vásárolt a múlt évben egyházunk kedvező áron egy köz­ponti fűtéssel felszerelt kultúrhá- zat a hozzátartozó nagy üzemi konyhával és egyéb helységekkel, hogy ott konferenciákat, csendes­napokat, ifjúsági táborokat tart­hassunk.” Bőven van okunk Isten iránti hálaadásra - folytatja beszámoló­ját az esperes. Neki mondunk há­lát, hogy egyházunkat megőrizte, megtartotta. Gyülekezeteinkben kevés a középnemzedékhez tarto­zó, aktív egyháztag, örvendetes viszont, hogy a fiatalok között is szép számmal vannak, akik Jézus Krisztust megismerték és igye­keznek követni őt. Reméljük, mind többen lesznek és általuk megerősödnek gyülekezeteink. Kiemelten szólt a lelkészek segí­tőtársairól, felügyelőkről és pres­biterekről. Segítő szolgálatuk nél­kül nem formálódhat, nem ala­kulhat igazi testvéri közösséggé a gyülekezet. Az esperes jelentését a különbö­ző munkaágakról szóló beszámo­lók követték, majd dr. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő és Ribár János Nyugat-Békési esperes üd­vözölte az újra megválasztott el­nökséget és együttmunkálkodást kért tőlük. Örömmel és köszönet­tel számolt be Gregorits Géza a Daganatos Gyermekekért Alapít­vány kuratóriumának elnöke arról a munkáról, melyet ilyen betegség­ben szenvedő gyermekekért, kül­földi gyógyíttatásukért tehetett az alapítvány és ebben az egyház se­gítségét is megkapták. A közgyűlés nyomán új indu­lás következik, megújult erővel, új feladatok megvalósításával, a két egyházmegye összefogásával élénkülhet az egyház élete Békés­ben. T. ŐRSÉGVÁLTÁS NYUGAT-BÉKÉSBEN Beiktatták az egyházmegye új esperesét Az egyházmegye több mint egy évtizeden át hűséggel szolgáló esperese, Pintér János nyugdíjba vonult. Utódjául a gyülekezetek szavazatainak túlnyomó többségével Ribár János orosházi igazgató-lelkészt választot­ták meg. Az egyházmegyei felügyelői tisztben megerősítették az eddig is szol­gáló Benkő Pált. December 16-án délután gyűlt össze az egyházmegyei közgyűlés az orosházi gyülekezet templomában, ahol először meghallgatta a távozó esperes jelentését az elmúlt időszak munkájáról, eredményeiről. Pintér János esperes szolgálatának összefoglalása egyben megadta az alapot az új esperes szolgálatba indulásának • A közgyűlés megszakításával is­tentiszteleten iktatta be tisztébe dr. Harmati Béla püspök az új espe­rest és erősítette meg szolgálatában az egyházmegyei felügyelőt. Az ige­hirdetés Jn 15,16 alapján most első­sorban az esperest célozta meg. ,János üzen Jánosnak - kezdte a püspök - a gyülekezetek választa­nak ugyan, de mégsem. Minden egyházi szolgálatba hívás mögött jézus szava, elhívása, parancsa van. Ő választ minket. A Főpásztor kül­di a pásztort.” Több tálentumos szolga vagy, használd talentumai­dat. Amit eddig tettél e városban, a gyülekezetben, rádiós szolgálatban, ezt tedd tovább! A vezető felelős­sége a határozott magatartás. Benkő Pál egyházmegyei fel­ügyelő beszédében célul tűzte ki a maga számára is a gyülekezetek erősítését a hitben és gazdasági te­vékenységükben is. Egyaránt mu­a gondviselő Istenbe vetett szüárd hittel. Ezután személyes életének hitval­lását hallhattuk, egyrészt Róm 8,28, másrészt a beiktató igehirdetés alapigéjének fényében. ,Életem Isten megbocsátó, megújító szerete- tének tárháza... számos alkalom­mal élhettem át Isten megbocsátó szeretetét. Amikor életemnek kor- mányozhatatlan árnyai körvonala­zódtak számomra, és kialakult bennem az önmagámról mondott ítélet, hogy alkalmatlan vagyok a lelkészi szolgálatra. Pedig életem értelme a lelkészi szolgálat... sze­relmese vagyok ennek az ügynek, mindig minden idegszálammal a szolgálatra koncentráltam. Nem tudtam elképzelni magamat, csak az Ő szolgálatában. Akkor éppen egy német pihenőhelyen töltöttem szabadságomat. Roskadtan, össze­történ, nagy magányban és sokat Az üj esperes székfoglaló beszédét tartja tatott rá az ifjúság nevelésére és az idősek gondozásinak feladataira. Az esperes székfoglalója e sza­vakkal kezdődött: „...Egy megszo­kott stílust, embert, elődöt felvált egy új. Több, mint egy évtized után nem könnyű a váltás. Nem könnyű nagyszerű előd utódjának lenni. Pintér János nyugalomba vonult esperestől könnyű átvenni a stafé­tabotot, de nyilván nem lesz köny- nyű a futás... Rendben tartott egyházmegyét kell átvennem. Mmd admmisztrációs, mind em­beri relációban... izgalommal te­kintek a jövőbe - de a megsegítő, könyörögve üldögéltem. Váratla­nul felkértek arra, hogy a követke­ző vasárnapon vállaljam az isten- tiszteleti szolgálatot. Megrendülve mondtam igent. „Főszereplője nem én vagyok ennek a történetnek... Most itt ál­lok alázatosan, iktatási istentiszte­let után. Itt sem én vagyok a fősze­replő, de nem is ember itt a főszerep­lő, hanem az az Úr, aki a tévelygő, bűnös, kárhozat felé sodródó embe­rek miatt emberré lett. ” Esperesi szolgálatának prog­ramját pontokba sorolta: Megőriz­ni és tovább elmélyíteni azt a test­véri és hitbeli közösséget a lelké­szek között... azt a teológiai mű­helyt, munkálkodást, amit örököl­tem. Nemcsak a lelkészekre, kollé­gákra szeretnék odafigyelni, de a gyülekezetek elnökségeire, presbi­terekre és magukra a gyülekeze­tekre is. Lelkészek lelkésze szeret­nék lenni, mert vallom: „vagy lel­kigondozó lesz az egyház, vagy nem lesz rá szükség.” Kéréssel fordult az egyház or­szágos vezetéséhez, hogy ne vona­kodjanak „invesztálni” ebbe a vi­dékbe. Lelkészek kellenek és anyagi támogatás kell! A közös ér­dek lebegjen mindig a szemünk előtt. A város és a megye vezetésé­nek megértését is kérte. A felsőbb- ségnek tisztelettel, de engedelmes­séggel egyedül a Mindenhatónak tartozunk. „Azok az értékek, ami­vel mi hozzá tudunk járulni a me­gye társadalmi életéhez, már nem is évszázados, de évezredes érté­kek. Végzetesen tévedne az a poli­tikai hatalom, amelyik éppen az ősi értékeket képviselő instanciák­tól féltené polgárait. Mert itt Ma­gyarországon már többről van szó, mint arról, hogy ki nyeri meg a kö­vetkező választásokat. Itt már egy nemzet léte vagy nem léte a téma - itt a Kárpát-medencében.” A nagy hatású székfoglaló után annak szellemében szóltak a kö­szöntések is. Dr. Sólyom Jenő egy­házkerületi felügyelő meleg sza­vakkal búcsúzott Pintér János es­perestől és köszöntötte az új espe­rest, jó csapatmunkát kívánva az egyházmegyében. Táborszky László a szomszéd Kelet-Békési Egyház­megye nevében a testvéri együtt­munkálkodást ajánlotta fel. Fetser János polgármester a város nevé­ben, Tóth Attila szegedi lelkész a volt gyülekezete, Szabó László a Csongrád-Szolnoki egykori egy­házmegyéje nevében, Gyekiczky Já­nos tótkomlósi lelkész az egyház­megye lelkészi kara képviseletében szólt és az egyházmegyei presbité­rium együttmunkálkodását ígérte Musztafáné Horváth Györgyi pres­biter is. E sorok írója a szerkesztő- bizottság nevében kérte további ér­tékes segítségét. Pintér János kö­szöntése egyben a szolgálat átadá­sa is volt. Arra kérte utódját, hogy az igazság és a szeretet legyen erős­sége szolgálatának. Harmati Béla püspök megkö­szönte a távozó esperes munkáját, átadva az egyházkerület ajándékát, majd segítéséről, együttmunkálko- dásról biztosította az új esperest. Kedves élményt nyújtott az Orosházi Zenei Szakiskola Pedagó­gusainak énekkara, amikor ők is köszöntötték „a maguk nyelvén” a beiktatott esperest, Istent dicsőítve. Tóth-Szöllős Mihály Lelkésziktatás Hartán Lelkészváltás egy gyülekezet életében mindig fordulópont. Különösen az ez a megállapítás a hartai gyülekezetre is. Itt ugyanis mindig olyan lel- észek szolgáltak okik Hartán az egész közösség érdekeit is szem előtt tar- ttták és így szolgálatuk a falu életét is meghatározta. Palotai lelkész ver­ni még ma is szavalják Hogy ma a templom és környezete az egész tele­ülés ékessége, Sárkány Tibor hartai szolgálata alatt alakult Ici. S az a z év sem múlt el nyomtalanul a gyülekezet életében, amit a közvetlen őd-Szabó Vilmos Béla töltött Hartán. Ez idő alatt Harta neve be- erült a köztudatba, hisz volt itt német nemzetiségi találkozó, és már több Ikalommal is itt rendezték az Evangélikus Lelkészek Országos Erőnléti ajnokságát. Olyan rendezvények voltak ezek amelyek távolról is vonzot- \k az érdeklődőket, evangélikus egyházunk minden rétegéből. Az elődök lunkája mindig nagyon fontos, hiszen az evangélium ügyének szolgálatá- an évezredek óta egymás szolgálatára épít Isten népe. Es nem mellékes az •m, hogy ha Isten is úgy akarja, egyszer a mai lelkészeknek is lesz utód­ok Teli templom várta advent első vasárnapjának szombatján Hartán a gyü- kezet újonnan választott lelkészének — Halasi Lászlónak a beiktatá- ít. Jelen voltak a község vezetői, a testvéregyházak lelkészei, és természete­in lelkészek közelről és távolról. Hallgatva K áp oszt a Lajos esperes ik- I tó szolgálatát, majd az új lelkész igehirdetését, és az azt követő köszönté­sét, arra gondoltam, jó volna megtudni, mi minden fogalmazódik^ meg yenkor a résztvevőkben. A beiktató istentiszteletet és közgyűlést követő ven- églátást arra használtam fel, hogy az ünnepi sokadalomból tollvégre kap- \m a hartaiakat és a vendégek közül néhányat. Két kérdést tettem fel min- en interjúalanyomnak: 1. Mit vár az új lelkésztől? 2. Mit kíván az új lelkésznek? íme, a válaszok: Szúrnia Pál, a gyülekezet másod­felügyelője:- Azt várom tőle, hogy gyüleke­zetünket szeretetben, békességben együtt tartsa, munkálja közöttünk az egyetértést.- Azt kívánom, minél tovább maradjon Hartán, találjon itt ott­honra családjával együtt! Brenner Péter, gyülekezeti pénztá­ros:- Jó volna, ha fej-fej mellett tudna haladni a gyülekezet vezető­ségével, a presbitériummal együtt, és ha ez megvalósul, nem fogunk csalódni.- Úgy látom, az egész család lelkesedéssel jött ide közénk, jó volna, ha ez a későbbiekre is meg­maradna. Schnautigel János, volt gondnok:- Örülök annak, hogy ahogyan már most látom, Halasi lelkész urat érdeklik a helyi szokások, sze­retném, ha hamar beilleszkedne közénk.- Kívánom, hogy olyan jól érez­ze magát közöttünk, ahogyan elő­dei is! Dúl Jenőné, Kalocsáról:- Mi, Kalocsán élő evangéliku­sok, azt váijuk, minket is szeres­sen, zárion a szívébe, ahogyan azt Sokkal korábban a kiskőrösiek is tették már. Nagyon szeretnénk, ha a szórványokban szervezne majd családi alkalmakat, például teadél­utánokat!- Legyen benne nagyon sok szeretet irántunk! András István, polgármester:- Azt várom tőle, amit elődeitől kaptunk, munkálja a közösségi szellemet, építsen jó kapcsolatokat a többi egyházakkal és az önkor­mányzattal.- Mi mást kívánhatnék? Éljen közöttünk jó erőben és egészség­ben, legyen kitartó a munkájában! Négyessy Lajos, református lelki- pásztor:- Jó volna, ha a történelmi egy­házak itt Hartán, egységben tud­nának élni. Ez a falu kívánsága is. Az emberek ma az egyházak har­monikus kapcsolataiban mintát szeretnének látni.- Kívánom, hogy együtt tud­junk gondolkodni, legalább havon­ta egyszer együtt tudjunk imád­kozni. Jánosity István, római katolikus plébános:- Szeretném, ha az imaheti kö­zös alkalmakon túl élő és eleven legyen közöttünk a kapcsolat más területen is, például a hitoktatás terén.- Erősödjön közöttünk hivatá­sában! Ismene,fel mindig, mi az Isten akarata! Általa a közösség is kapjon erőt. Káposzta Lajos, esperes:- Remélem, hogy át tud majd állni a szlovák mentalitásról a né­metre, mert a kettő nem ugyanaz. Thnuljon meg németül, elődje munkájából folytassa azt, ami már bevált. Legyen folytatása a sport­napoknak!- Kívánom, hogy a gyerekei szokják meg az új iskolát, és tanít­sák az apjukat németre! A felesé­gét pedig szeressék meg a har- taiak! A körkérdések után természete­sen megkerestem a lelkészcsalá­dot is. Halasi László Richárd, 12 éves. Hogy érzed magad Hartán, három hét után? - kérdezem a lelkész fiát.- Az iskolában igen nagy szere­tettel fogadtak a tanárok is és a többi gyerek. Mivel teljesen új tan­könyveket kellett most gyorsan be­szereznünk, amíg nem volt miből tanulnom, addig a többiek kölcsön adták a sajátjukat. Ez nagyon jól esett. Van mar barátom is, Gillich Balázs az, de már sokakat megis­mertem. Házi Elvira Nóra, papné. - Há­rom hét után, mik az első benyo­mások? - teszem fel a kérdést.- Eddig azt tapasztaltam, hogy itt mindenki azon munkál­kodik, hogy jól érezzük magun­kat. És ez nagyon jól esik. Azt szeretném, ha kölcsönösen meg­becsülnénk egymást, elfogad­nánk egymást. Befejezésül, nem hagyhattam ki magát a lelkészt, Halasi Lászlót. Természetesen, neki a kérdéseket fordítva tettem fel.- Hogy mit várok Hartától, a hartaiaktól? Együttműködést, em­berséget, és közösséget a felelős­ség vállalásában. És azt kívánom mindannyiunknak, hogy a felada­tokat együtt tudjuk megoldani. Ehhez adjon nekünk Isten erőt, bölcsességet. * Ünnep, ünnepi gondolatok, ün­nepi kívánságok. Mi pedig azt kí­vánjuk a Hartán élőknek, találják meg Jézus Krisztusban a legna­gyobb boldogságot! Isten szerete- tében találjanak egymásra is, a lel­kész,^ gyülekezet, a többi egyhá­zak. Életük szolgálja Isten dicsősé­gét! Lupták György )

Next

/
Thumbnails
Contents