Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-01-14 / 2. szám

Evangélikus Elet 1996. január 14. I A T A LÓKNAK l»i"l ife GYERMEKEKNEK jg. A Néha mintha ólomlábakon járna: mikor betegen várom a gyógyulást, mikor álmatlanul várom a jótékony álmot, mikor az unalom telepszik a szürke órákra. Máskor meg mintha szárnyon szállna: rég várt alkalmak tűnnek tova, a múltba, örömteli percek vesznek a feledésbe, maradnék még, de menni kell... Mind a lassan cammogó órákat, mind a gyorsan tovatűnő perceket lé mérted ki, Istenem. Életem ideje a lé kezedben van. Segíts a múló idővel jól gazdálkodnom, hogy se az unalom, sem pedig a „semmire sincs időm” rohanása ne uralkodón el rqjtam! TEMPLOMI SÉTA - KICSINYEKNEK A gyülekezet Minden templomnak van egy hajója. Na persze nem olyan hajó ez, mint a tengerészeké, a templom­hajó a toronyhoz „kötve” áll, és nem mozdul a helyé­ről. Most lépjünk be a templomba. Az ajtó kicsit nehe­zen nyűik. „Meg kellene olajozni, hogy ne csikorog­jon”, javasolja Bence. „Biztos ritkán nyitják ki”, mondja Heni. Odabent kellemes világosság fogad. Nem hinném, hogy ritkán látogatott templomba lép­tünk volna, hisz mindenütt rend és tisztaság. Hát mégis csak az olajozás hiányzik az ajtónak. Majd Ben­ce gondoskodik róla. Átsétálunk a templomon. Jobb- ra-balra padok sorakoznak. Az egyiken egy tarka pár­na hever. A másikon egy ottfelejtett énekeskönyv szé­gyenkezik. „Itt szoktak ülni a konfirmandusok!!” mondja nevetve Renáta, mert az ő nővére is köztük van. Minden vasárnap istentiszteletet tartanak ebben a templomban. Itt az a szokás, hogy elöl ülnek a gyere­kek, ahonnan a legjobban láthatnak, hisz nem ül elé­jük felnőtt, aki zavarná a „kilátást”. Mögöttük van a konfirmandusok helye. Aztán a szülők, nagyszülők, nagynénik, nagy bácsik és a többi felnőttek ülnek a pa­dokban, akiket nem is ismerünk. Mindazokat, akik így összegyűlnek, gyülekezetnek nevezik. A templom­ban énekelnék. Imádkoznak, és hallgatják a lelkész igehirdetését. FERI BÁCSI JÁTÉKAI Az elmúlt heti feladvány megfejtése a következő: „Én vagyok a világ világossága” - Jézus mondja János evangéliumának 8. részében, a 12. versben. A helyes megoldást beküldők neveit később ismer­tetjük. „Ki-szám-oló” Épp egy éve annak, hogy legutóbb ezt a játékot ját­szottuk. Talán közületek többen emlékeznek arra, hogy akkor Jónás könyvében kellett megtalálni szá­mokat. Most egy másik Ószövetségi könyvben, Dá­niel könyvében kell rábukkanni, hogy az általam megadott számok mivel kapcsolatban kerülnek elő. Vigyázat, lehet, hogy egy-egy szám több helyen is elő­fordul az említett bibliai könyvben. Kérlek bennete­ket, hogy megfejtéseiteket a lap dátumát követő ked­dig adjátok postára a gyermekrovat szerkesztői stáb­jának címére. A keresett szám ez alkalommal a 120. Jó „ki-szám-olóst” kívánok! JÁTÉKTÁR A játéktér (terem, udvar stb.) négy egymástól vi­szonylag távol eső pontján elhelyezünk egy-egy képet vagy tárgyat. A játékvezető megnevez egy tárgyat, a résztvevőknek pedig a megnevezett dolog elé kell so­rakozniuk. A sorban az utolsó mindig kiesik. Lehet úgy játszani, hogy a játékvezető mindig hagy egy kis időt, hogy egy-egy játékos kiválása után az újabb cél megnevezéséig a résztvevők szétoszolhassanak a já­téktéren. Az is lehetséges, hogy a játékvezető szemét bekötjük, hogy így a részrehajlás kizárt legyen. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyönk, Petőfi u. 359. 450 ÉVE NYÍLT MEG A TRIDENTI ZSINAT „Útjelző” A protestantizmus elterjedésével szemben a római ka­tolikus egyház az Olaszországban és Spanyolországban megkísérelt reformmozgalmak mellett különösen a tri­denti zsinat határozataival és a jezsuita rend megalapí­tásával igyekezett biztosítani hatalmát és befolyását. A német rendek és a császár által sürgetett zsinatot III. Pál pápa hívta össze Tridentbe, 1545. december 13-ára. Az első ülésszakon csak 25püspök vett részt, és 8 nyilvános ülést tartottak. A pápa 1547-ben, pestis- járványra hivatkozással, Bolognába tette át a zsinat színhelyét, de újabb két ülés után - mivel Károly császár tiltó parancsára a német püspökök nem jelentek meg - kénytelen volt 1549-ben felfüggeszteni A zsinat dogma­tikai (hittani) kérdésekkel és a protestánsok „ kárhozta- fásával" kezdte meg munkáját, pedig a császár belső egyházi reformokat sürgetett. Ezen az első ülésszakon a Szentírás, a tradíció (hagyomány), az eredendő bűn, a megtisztulás, keresztség és bérmálás voltak a zsinati ha­tározatok tárgyai. A kinyilatkoztatás problémájának tárgyalásánál volt néhány, a protestantizmus irányába megszólaló küldött is; így pl. a Nachianti chiozzai püspök szerint a Szent­írásban minden megvan, ami az üdvösséghez szükséges. Vele szemben azonban hatalmas többség állt. A refor­máció alapvető tételével szemben - amely szerint a Szentírás a keresztyén hit és élet egyedüli zsinórmértéke - a tridenti zsinat kimondta, hogy van „szenthagyo­mány”, mint a Szentírástól független, és azzal egyenran­gú hitforrás. így a tridenti zsinat elvágta az egyház refor­mációjának útját. Luther mindvégig azért küzdött, hogy Isten igéje álljon a keresztyén élet középpontjában, min­den emberi hozzátoldás, pápai kiegészítés nélkül. Dogmatörténetileg éppen a tridenti zsinat határozatá­ra adott választ az evangélikus egyház, amikora Formu­la Concordiae-ben megvédelmezte a Szentírás primátu­sát, és kizárólagosságát. Az evangélikus egyház „egyedül az írás” tanítása, és a római katolikus egyháznak a ki­nyilatkoztatás kettős forrásáról szóló: változatlanul ko­moly ellentétet jelent, mégpedig a legdöntőbb kérdésben! A második ülésszakra (1551-1552) III. Gyula pápa ismét Ttidentbe hívta össze a zsinatot, de Szász Móric váratlan támadása már a következő évben meggátolta munkáját. Összesen csak 6 nyilvános ülést tartottak, és megállapították az oltáriszentség a gyónás és az utolsó kenet dogmáit. A harmadik ülésszakot (1561-1563) a 17. üléssel IV Fiús nyitotta meg és a 25. ülésen ő zárta be. Erre az idő­szakra már 270-re emelkedett a résztvevők száma. A mi­seáldozat, papi rend, házasság tisztítótűz, a szentek, ereklyék és képek tisztelete ügyében döntöttek 9 nyilvá­nos ülésen. A zsinat céljául már az első összehívó irat az egyházi viszály megszüntetése, és az egyházfegyelem megjavítása mellett az „eretnekek” kiirtását is kitűzte megvalósítan­dó feladatként, és különösen ez az utóbbi jellemezte az egész zsinat lefolyását. A német, francia és magyar püspökök között voltak ellenzői a zsinat határozatainak, akik engedményekért - így a köznép számára a kehely megadásáért, és a papok házasságáért - küzdöttek, de a túlnyomó többségben lé­vő pápai párttal szemben nem érhettek el eredményt. A zsinati végzések a középkori dogmákat megerősítet­ték, a protestantizmus tanait pedig ünnepélyesen elítél­ték. Egyébként a zsinat végzéseit csak Olaszország Portu­gália és Lengyelország fogadta el fenntartások nélkül, F VÁNDORÚT (3.) ...aki az ajtón megy be, i Fordítsuk figyelmünket erre a Pásztorra. Hosszú­sága miatt nem lehetne közölni, de olvassuk most el János evangéliumából 10,1-21-et, hogy megvizsgál­juk, ki ez a pásztor. Mi a pásztor feladata? Ultijuk, z pásztora a juhoknak... Egyiptomban megvetették ezt a foglalkozást, de Izra­elben megvolt a tisztelete. És kik a tolvajok? Milyen hangra hallgatnak a juhok? Kik ezek a béresek? Kik a „más juhok”? Mit jelenthet a 17-18. vers? Hűvös van odakint, világos, vagy inkább sötét, mi bent vagyunk az akolban. Idebent meleg van, nem esik ránk az eső, nem fúj át a szél. Tálán nem is vagyunk igazán, elve­szünk saját magunkban. De itt bent büdös is van, és nincsen leve­gő és sokan vagyunk. És az éj lep­le alatt jönnek a tolvajok és elvi­szik nevetésemet, emlékeimet, szeretetemet és valami mást csö- pögtetnek a helyére: félelmet, ma­gányt; vagy inkább csak ürességet hagynak maguk után. Jó itt ne­künk, biztonságos (?). Nem tudom, kint mi vár, de talán rosszabb, mint ez. Nem akarom. Ám az akolnak van egy ajtaja, melyen belép egy ifjú pár és az éj­szaka békéjében megszületik egy apró „ember”. Megszületik mind­annyiunkban. És örülünk neki. De sok itt a „birka”. Talán összenyom­juk, eltapossuk vagy megfullad reg­gelre. Ez számára mindegy, mert Jó az akolban? minden éjszakán újra születik, hogy egyszer csak hagyjuk felnőni. Es hirtelen rájövünk, hogy az az ajtó kifele is járható. Ott vár ránk a Pásztor a kapuban és biztatóan mosolyog. Milyen jó a levegő. És a pásztor elindul előttünk és kivezet minket az akolból. Szép kék az ég vagy szürke, süt a nap, vagy esik az eső, jó itt lenni. Jó, hogy járha­tunk, ehetünk-ihatunk, jó, hogy végre van egy utunk és tudjuk ho­va vezet. Itt már tényleg biztonság­ban vagyunk, mert ő figyel minket, Ő vigyáz ránk. „Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. ” (23. zsoltár) De hirtelen üvöltés hallatszik a bokorból: farkasok. Most mi lesz? Pásztorunk, ments meg minket! Nagyon sok fenevad jön. És ekkor megmagyarázhatatlan dolog történik. A Pásztor Bá­ránnyá változott. És amíg mi biz­tonságban eljutunk az út végére, addig ő csalétekként odaveti ma­gát a farkasok elé. Sikerült, elér­tünk a célba. De nagy veszteség ért minket, elvesztettük Pásztorunkat. Könnyes szemünket felemeljük, hogy lássuk, hova jutottunk. És hirtelen nevetés és öröm hullám­zik végig rajtunk. A Pásztor áll kö­zöttünk, Őt látjuk, és most már mindig csak Őt... ,,..A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bő­ségben éljenek. ...Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, aho­gyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért...” (János 10,10. 14-15.) Sz. Linda OLAV H. HAUGE: Az árnyék Szegény árny, az embertől formát kapsz, de életet nem! Meghat, ahogy igyekszel hozzám hasonlóvá lenni, mindent éppúgy tenni, ahogy én: fejedet kezedbe hajtod, elmélázol, ' tollat ragadsz, írni kész — majd fölállsz az asztaltól, jössz és mész ­töprengsz, s mint ki kőbe botlott, állsz csak ott. Jajdulás a szívből: nem látod, az eszme szárnya tűztisztán ragyog? Szegény árnyék! Meg ne bántson, hogyha kinevetlek én, magam is egy másvalaki árnyéka vagyok. Fordította: Tótfalusi István Békesség, békesség! ESG, Berlin 1995 November 22. és 26. között Berlinben került meg­rendezésre a német keresztyén diákmozgalom (Evan­gelische Studenten Gemeinde) ökumenikus őszi kon­ferenciája „Békesség, békesség! - de nincs békesség!” (Jer 8,11) címmel. A rendezvényen 12 országból (Ke­let- és Közép-Európából, a Balti-államokból és Skan­dináviából) több mint 30 fiatal vett részt. Együtt megvitattuk a háború és a béke kérdését a múltban és jelenkorunkban, és e kérdések keresztyén megközelítését. Mindnyájan egyetértettünk abban, hogy nem lehet a háborút igazolni, ezért politikai megoldást kell ke­resnünk a konfliktusokra, mivel az erőszak egyáltalán nem magától értetődő út a konfliktusok megoldására. Béke és igazság nem állhatnak ellentétben! Az erő­szak ördögi körét - ami társadalmunkban országok és népek között tapasztalható - meg kell törni! Ezek voltak a főbb gondolatai annak a levélnek, amelyet összegzésképpen megfogalmaztak a konfe­rencia résztvevői. A megbeszéléseken szinten minden téma előkerült, ami katonasággal, háborúkkal és a béke lehetséges megteremtésével keresztyén módon foglalkozik. Különösen nagy vitát váltott ki az a kér­dés, vajon hívő keresztyén ember foghat-e fegyvert, kiváltképpen egy védekező háborúban. Fontos kér­désként merült fel, hogy az egyházaknak milyen lépé­seket kell tenniük egy erőszakmentes kultúra megte­remtése érdekében. Á vitában mindenki elmondhatta véleményét, s így kiderült, milyen sokféleképpen gon­dolkodunk ebben a témában is. A konferencia részt­vevői ajánlják az ifjúsági gyülekezeteknek, hogy eze­ket a témákat szintén vitassák meg. A konferencián Magyarországot Szabadszállási Edit és Nagy Zsolt, az Evangélikus Egyetemi és Főis­kolai Gyülekezet tagjai képviselték. Nagy Zsolt Belgium és Spanyolország pedig csak annyiban, amennyiben összeegyeztethetők voltak az ország törvé­nyeivel. Németország Franciaország és Magyarország pedig megtagadta a zsinat végzéseinek elismerését, de később mégis elfogadta azokat. Kétségtelen, hogy - mivel a zsinat megállapította és rögzítette a római katolikus tanrendszert, és a tanban, valamint az egyházalkotmányban, az istentiszteletben és az egyházfegyelemben új rendet hozott létre - hosszú időre meghatározta a római katolikus egyház fejlődését és magatartását, a nemzetközi életben, és az ökumeni­kus mozgalomban betöltött szerepét. Az egyházak közöt­ti eredményesebb közeledés egyik legfontosabb akadá­lyát jelenünkben is éppen a tridenti zsinat rendelkezései jelentik! * A tridenti zsinat működése és hatása saját értékeink fokozottabb megbecsülésére, és a velük való hűséges szolgálatra serkent. Az ökumenében az elért szép ered­mények mellett a kétségtelenül komoly nehézségekre is figyelnünk kell. B. B. •• Ünnepség dr. Belohorszky Ferenc tiszteletére November 11-én ünnepélyes hangulat uralkodott a nyíregyházi Evangélikus Kossuth Gimnáziumban. Bár szombati nap volt, egykori tanítványok és meghívott ven­dégek serege özönlött a régi alma mater falai közé. Dr. Belohorszky Ferenc egykori tanár márvány emléktábláját avatták fel. A sokak által tisztelt és szeretett „Feri bácsi” 1930-44 között az iskola tanára, 1944 őszén (bár rövid ideig) an­nak igazgatója volt. Magyar és német óráit élvezték diák­jai. A Bessenyei Irodalmi Társaság vezetőjeként kiemel­kedő népművelőnek bizonyult. Irodalomtudományi te­vékenysége is jelentős volt; főként Bessenyeivel kap­csolatos művei örökítették meg nevét. Pályáján nagy törést jelentett, hogy 1945 után politi­kai okokból meghurcolás, illetve mellőzés érte. Diákjai és barátai (például dr. Merényi Oszkár) azonban a bajban is kitartottak mellette. Lelki vigaszt jelentett számára egyházunk, melynek hű fia volt és maradt mindhalálig. Az emléktáblát Sonnevendné Belohorszky Márta, (a tudós tanár leánya) leplezte le. A márvány­tábla Orr Lajos művésztanár alkotása. Az emlékbe­szédet dr. Borsy Zoltán öregdiák mondta, (az élet­pálya részletes ismertetésével). Ezután került sor a másik ünnepélyes eseményre. A gimnázium könyvtárában felavatták a „Belohorszky gyűjteményt", amit Sonnevend Péter, a pécsi egye­temi könyvtár igazgatója ismertetett. A kiváló tanár ha­gyatékából mintegy 2500 kötet került az iskolába. Ez a kölcsönzési időben városi olvasók részére is igénybeve­hető. Az öregdiákok elhatározták, hogy a gimnázium leg­jobb irodalmár diákja részére „Belohorszky-díjat” alapí­tanak. Ezt először az 1996 nyári tanévzárón fogják kiad­ni. Szép és bensőséges volt a november 11-i Kossuth Gimnáziumi ünnepség. Méltónak bizonyult a nagy- multú iskola hagyományaihoz. A kitűnő szervezésért elismerés illeti dr. Bártszki István igazgatót, aki Szabolcs-Szatmárszellemi életé­ben kiemelkedő szerepet játszik. Azt a Bessenyei Irodal­mi Társaságot irányítja, melynek valamikor az ő egykori tanára, dr. Belohorszky Ferenc volt a vezetője. A szép hagyomány így öröklődik. Dr. Merényi László h i

Next

/
Thumbnails
Contents