Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-02-25 / 8. szám

Evangélikus Élet 61. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 1996. FEBRUÁR 25. BÖJT ELSŐ VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 35 FT Ha napközben Isten iránt teljes odaadással, Istenen csüggve, híven teljesítettük kötelességünket és ezt imitt-amott egy-egy fohásszal, vagy jószándékkal meg is mutatjuk, akkor ez annyi, mintha egész nap imádkoztunk volna. ______ Augustinus " A TARTALOMBÓL MEGKEZDTE MŰKÖDÉSÉT AZ EVANGÉLIKUS GYÓGYSZERALAPÍTVÁNY ÖKUMENIKUS IMAHET 1996 Az ökumenikus imahét már évtizedek óta fokmérője ökumenikus állapotunknak Emlékezünk még a „mustár­mag kezdeményezésekre. Egy-egy településen kis evangélikus-református-baptista közösségek gyűltek össze ezen a héten, közös igehallgatáson vettek részt és közösen imádkoztak Az imahetek nyitottsága akkor valósult meg ami­kor mind több katolikus gyülekezet ment „látogatóba” a helyi protestánsokhoz és viszont. Ma már nemcsak „fent”, az egyházvezetőségek vonalán, de mind szélesebb területen fonódnak egybe „minden keresztyének” imádságai - és ez így nagyon jól van! Néhány képben szeretnénk felvillantani az idei alkalmakat, kezdve a központi megnyitó istentisztelettel, folytatva néhány vidéki hírrel, sőt külföldről is kaptunk tudósítást. Budapest ­Magyar Ortodox Egyház Petőfi téri temploma A megnyitó istentiszteleten valamennyi érintett egyház vezetői szolgáltak a liturgiában, igehirdetést, meditációt dr. Harmati Béla püspök és dr. Ladocsi Gáspár katolikus tábori püspök tartott. Néhány gon­dolatot ismerjünk meg ezekből. Dr. Harmati Béla püspök Mt 18,11-14 alapján a pásztorról és a nyájról meditált. 1. A pásztor Többféle kép él a Mesterről:- betlehemi kisgyermek, karácsony- tanító - tanítványok köre - példázatok, mint a fel­olvasott- a templomot tisztító korbácsos Úr,- a csodatevő, a gyógyító, a Rendkívüli Itt most a PÁSZTOR a hangsúlyos. Istenhez tereli az embert. Személyesen van gondja a juhokra, az egy­re is, amelyik eltévedt. Az az evangélium, hogy a Bí­ró, aki majd ítél, mielőtt ítélne, eljött meghalni ér­tünk. Ma ezért tart a kegyelmi idő. A Pásztor szava hívogató, terelő, szelíd hang: légy, aki vagy! Istené vagy, légy az övé. Ennél a Pásztornál a minőség, a ki­sebbség, nem a mennyiség a fontos. Adjunk hálát a pásztorért - halljuk meg a hangját! 2. A nyáj Elet csak közösségben van, mindenféle emberi vi­szonylatban. Ezért akar a Pásztor visszaterelni a nyáj­ba. Vissza a közösségbe! Közösségbe Istennel és egy­mással! Ezeréves a magyar iskola, Pannonhalma 996. Az is­kolák Krisztus nyája közössége lehetnek ma is. Azért akarnak az egyházak iskolákat, mert a Pásztor hívása ezen keresztül is élő lehet. Valamikor: baj volt, ha kettős a nevelés, ún. „tudo­mányos” és vallásos. Ma: nem kettős, hanem tizen- kettős, huszonkettős nevelés kell. A szív és a fej együtt, fides qua et quae creditin’. A hit a fej dolga is: tanulom a kátét, a Bibliát, a parancsolatokat. A hit a szív dolga i$. Bízom az Istenben, cselekszem akaratát tiszta szívből, teljes szívből. Megbékélek Istennel és meg kell békélnem embertársaimmal is. Szép példáink vannak már az ökumenikus megbéké­lésre is. Debrecenben 1991. augusztus 18-án a pápa megkoszorúzta a gályárabok emlékművét. 1993. január 20-án Esztergomban az Ökumenikus Thnács egyházai névében koszorúztuk meg a kassai vértanúk emlékmű­vét. Most, 1996. január 6-án, vízkeresztkor Csepregen emlékeztünk közösen az 1621-ben megölt 1223 evan­gélikus vértanúra. Krisztus, a Főpásztor megbocsátó kegyelme ragyogjon történelmünk sötét foltjaira. Fel­adatunk: utat találni együtt! utat mutatni együtt! Ladocsi Gáspár püspök egyházában az ökumenikus kapcsolatok felelőse is. Ebben a tisztében most elő­ször szolgált az ökumenikus közösségben. Igehirdetésének textusa Jel 3,20 volt: „íme az ajtó előtt állok és zörgetek ” A Pásztorról szólt ő is igehir­detésében, arról a Pásztorról, aki kész volt halálra menni juhaiért. Ezen az imahéten Ő kopogtat ajtón­kon, drágák neki a nyáj juhai, és a juhok is ismerik őt. A juhok közösségében keressük most Őt és könyö­rögjünk hozzá. Mezpberény „íme, az ajtó előtt állok és zörgetek...” (Jel 3,20) Halljuk, hallottuk ezt a zörgetést Mezőberényben is. Az imahét nyolc estéjén át talán kissé erősebben, mint máskor. S talán nem csupán a templomkapuk, gyülekezeti termek ajtói tárultak szélesre, de az em­beri szíveken is megoldódott a zár, lelakatolt lelkek is megnyíltak Jézus előtt... A helyi református, római katolikus és evangélikus gyülekezetek felváltva, két-két estén át adtak otthont az istentiszteleteken résztvevőknek. Valóban „ott­hont”, hiszen - ha a város másik végébe, egy másik gyülekezet „utcájába” hívogatott is a harangszó - mindenki úgy indult el: ismerős helyre megy. Nem az Alföldön megszokott módon, kerékpáron elsuhanva a másik mellett, de kis csoportokban sétálva, csende­sen’beszélgetve - időt szánva még így is az együttlét- re. Kétszer-kétszer szolgált a négy lelkész, mindig má­sutt téve bizonyságot az „egy szükségesről”. S ha né­hány kézből hiányzott is az imaheti Énekfüzet, vagy ismeretlen volt egy választott ének - megnégyszere­ződött mégis a hangerő, a figyelem. A lelkészek, akik­nek mindennapi kenyerük az Ige szolgálata, egymás igehirdetéseit hallgatva, most kalácsot kaptak. Bí­zunk, gyülekezeteink éneklése, imádsága nem halkul el, nem ér véget az Imahét elteltével, s Mezőberény­ben hegyek híján is visszhangra talál a mondat: „Imádkozzatok és buzgón kérjetek!” B. K. Sopron Évek óta három történelmi egyház gyülekezetei vannak együtt az imádkozásban, az éneklésben és az igehallgatásban. Most is így történt a január 15-20. közötti hét estéin. Az érdeklődés ebben az évben sem volt gyengébb a tavalyinál, sőt erősebb lett volna az alkalmakon való részvétel, ha az influenza sodrása sokakat nem tartott volna vissza, fűtés ellenére, a hideg templomoktól. Az érdeklődést némileg fokozta, hogy olyan templomiak­ban is folyt imaheti szolgálat, ahol eddig nem volt. így jutottunk el az Isteni Megváltó római katolikus temp­lomba, valamint a Szent István katolikus gyülekezet modem templomába, melyet annak idején gyülekeze­tünk presbitere, dr. Winkler Oszkár egyetemi tanár, Ybl-díjas építész tervezett. A tartalmat övezte, keretezte a szolgálatvégzők egy­házi hovatartozása, változatos liturgiái formák, de minden alkalommal központi helyet kapott az igei tartalom, igék felolvasása és az igehirdetés. Ezen ke­resztül kopogtatott Jézus, aki szívünk, életünk ajtaja előtt állva várta az ajtónyitást (Jel 3,20). Annyi min­den leköti, szinte teljesen lefoglalja a ma emberét, zárttá teszi életét mások előtt, csalódások miatt is, ezért Isten szeretetének csodája, ha megnyílnak a szí­vek. Az ifjúság bevonása ismét döntő volt. Licista fiatal­jainkból lehetett újakat aktivizálni és így megismer­kedhettek más egyházzal és szolgálhattak az igealva- sással ökumenikus nyitottsággal. Evangélikus identi­tásunk ebben a „szembesülésben” csak izmosodhat, ha a magunk értékeit visszük és a mások értékeit megbecsüljük. Á szolgálatok végzői Simonis Péter (katolikus) és Weltler Sándor (evangélikus), dr. Vladár Gábor (refor­mátus), és Szimon János (evangélikus) dr. Reisner Fe­renc (katolikus) és Balogh Gábor (református) lelké­szek voltak. Többen érdeklődtek telefonon is az alkalmak után. Hisszük, hogy Krisztus szolgái ajkán hirdetett evangé­lium nem tér vissza üresen, mert csak így erősödhet az egységért mondott imádság: egyedül Krisztusban! Sz. J. Vecsés A főváros környéki gyülekezetben is a három fele­kezet templomaiban felváltva tartották az istentiszte­leteket. Négy katolikus, a református és evangélikus templom volt a színhely. Mindenütt nagy részvétel volt, és minden lelkész a másik felekezet templomá­ban szolgált. Jozefovics Mátyás, Szigetvári Imre és dr. Zöldi Sándor katolikus, Pap András református, Rezessy Miklós evangélikus és Székely Lajos ádventis- ta lelkész ajkáról szólt az ige és vezették a gyülekezet imádságát. * Határon túlról is kaptunk tudósítást arról, hogy magyar közösségek közösen tartották Ausztriában az imádkozás alkalmait. Bécsben, Grazban és Salzburg­ban általában a katolikusok templomaiban gyülekez­tek össze a magyarul imádkozó hívek. Az igehirdetők sorában volt dr. Békés Gellért OSB pannonhalmi teo­lógiai tanár, aki Bécsben és Grazban szolgált. Szépfalusi István, a Magyar Lelkigondozó szolgálat lelkésze mellett Soós Mihály bécsi református lelkész is hirdette az igét. A ZSINAT 21. ÜLÉSSZAKA február 23—24-én lesz. Várható programja: 1. „A MEE területi beosztása” törvényrész általá­nos vitája 2. „Az egyházzenei szolgálat” törvényrész részletes vitája 3. „Az egyház háztartása törvény” részletes vitája folytatása 4. „Az egyház bíráskodásáról” törvény módosítá­sának vitája Végső napirendet a Zsinat az első ülésén határoz­za meg. Az első lépcső Böjt - bűnbánat ideje. Segítségül ajánljuk hétről hétre a gyónó kérdéseket. Meditáljunk együtt! BUDAPESTI EVANGÉLIKUS TEMPLOMOK M^YAROK CSECSENFÖLDÖN HA KIÁLT HOZZÁM, MEGHALLGATOM... Zsolt 91,15 A mai vasárnappal az egyházi év új szakasza kez­dődik, amit így nevezünk: böjt Ez a hatheti időszak készülődés a nagyhétre. Jézus szenvedésére, elfogatá- sára, elítéltetésére, halálára, keresztjére. Ősi hagyo­mány a keresztyén egyházban, hogy a böjti vasárna­pokat az ó-egyházi liturgia bevezető igéjének egy-egy szavával, latinul nevezte meg. így a mai vasárnap ne­ve: invocavit - a 91. zsoltár 15. versében adott ige el­ső szava: Ha kiált hozzám, meghallgatom. A szívemben forgatom ezt az igét Érdekes emlékek képei suhannak el lelki szemeim előtt. Az első. Kigördül a vonat és a visszhangos üvegcsarnok alatt valaki még Idáit valamit a vonatablakban távozó felé. Meghallotta- e vagy nem, nem tudom. A második. Fedett uszoda, kis­gyermekek számára való pancsoló, sekély vízzel. Az egyik - talán kétéves - talán megcsúszott, talán meglök­te a másik gyermek, elesett és az arca a víz alá kerülL Csak buborékok jönnek, kiáltani sem tud. Odalépek, felkapom, most kezd sírni. Édesanyja kapja ki a kezem­ből, mással beszélt, nem vette észre, mi történL Megértem igénk üzenetét Urunk azt mondja, ha Hozzá kiáltok, O megérti, mert füle nyitott a számomra, mert szeme mindig rajtam van. Milyen jó, hogy ilyen Atyám van. Egész életem ennek tanúja. Ha ilyen bizony­ságok serege kíséri éltemet, hogyne bíznék a reám figye­lő fülében, reám tekintő szemében, benne, az Atyámban. Eszembe jut más is: hogyan készítette kísértéseinek csapdáját számomra gonosz ellenségem. Milyen csábító­vá tudta színezni, amibe belevonni akart Sőt úgy mutat­ta, azt sugallta, hogy már késő, már a hatalmában va­gyok, már nem szabadulhatok csapdájából, nincs mene­külés. Csak ennek az igének reménysége maradt: ha ki­ált hozzám... Ebben még van lehetőség, hiszen ha Hozzá kiáltok, ha még van imádságom, ha még Reá nézhetek, ha még Benne bízhatok... mert 0 a Sátán legyőzője. Az első böjti vasárnap üzenete ebben van. Krisztus az, aki a kígyó fejére tapos, Krisztus, aki a pusztában háromszor mondott elutasítást a kísértő szavára, és ezt követően is egész élete során mutatta, hogy én is erőt kaphatok tőle a kísértő elutasítására, ha ezt Tőle ké­rem. A kísértő elleni harcomban fegyverem lehet az imádságom, amikor a végső szorításban Hozzá kiáltok. Mindezt erősítheti bennem igénk utolsó szava: meghallgatom. Ez már ígéret a számomra. Ha már csak a bugyborékoló utolsó sóhajtásom maradt is, még mindig érvényes az ígérete: meghallgatom. Ján 3,8 szerint azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáját lerontsa. A böjti útra ennek a re­ménységével indulhatunk és azon ebben a bizonyos­ságban járhatunk. Ámen.-m.-y. BÓKA LÁSZLÓ: Intés Egy percre teszed le a könyved, elfordulsz, ő tovább lapoz. Miatta fáj szemed és hull a könnyed, szemüvegeden egy parányi kosz, pici piszok folt, az ujja nyoma, jelzi: itt járt az ördög. Mert csak őrá nem gyanakszol soha, rá, ki vihogva nyelvet öltött a régi templom építőkre, kik tudták ismerték és imával űzték, kifaragták torz, gaz fintorait, s tömjénnel tisztogatták bűzét. Óh te bolond, ki küzdöl a Gonosszal, nem ismered az apró csínytevőt, gőgödben átallsz a parányi rosszal megküzdeni s elmorzsolja erőd! Vállat vonsz, hogy hanyagság, rendetlenség, máskor vigyázol, okosabb leszel... Apró hibákkal küzdve nő a szentség! Mögötted meg az ördög szemetel... „VALLOD-E MAGADAT BŰNÖSNEK?” Az öt gyónási kérdés valóban hasonlítható a lépcső­höz. Nélkülük semmi esélyünk áthidalni azt az alapvető „szintkülönbséget”, mely elválaszt minket Istentől. Eze­ket a lépcsőket is célszerű egyesével venni, ha egy-egyet kihagyunk, átugrunk - nagy a „balesetveszély”. Fokozot­tan igaz ez az első, kiinduló lépcsőre nézve: ezt senki se lépheti át, spórolhatja meg: „ Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak?” Böjti önvizsgálatunk során érdemes először ennek az első gyónókérdésünknek szin­te minden egyes szavát ízlelgetni és jól megrágni. „ Vallod-e magadat... ” Minek, kinek valljuk magunkat? Sokan küszködünk egyfajta identitászavarral, nem tudjuk eldönteni: kik is vagyunk valójában?! Néha túlértékeljük magunkat, máskor beteges kisebbrendűségi komplexus­sal küzdünk. S hogy éppen melyik végletbe zuhanunk, az többnyire attól függ, hogy éppen milyen környezetben mozgunk, mihez méljük életünket. Eszerint érezzük magunkat olykor csodálatos „szuperembereknek”, más­kor pedig semmire se való „selejteknek”... Ez az első gyónó kérdés segít alapvetően a helyünkre tenni önma­gunkat. Ne környezetünkhöz, más emberek életéhez mérjük magunkat, hanem az isteni mércéhez. Ezért hangzik el a gyónókérdések előtt mindig a tízparancsolat. Ez a „nullakilométerkő”, innen számítva mérhetjük le, milyen messzire sodródtunk Istentől. Ez az „isteni eta­lon”, melyhez mérten csak egyvalamit ismerhetünk föl józanul és. reálisan: „Vallom, hogy bűnös vagyok”. Ez többnyire nem jelent rendőrségüeg is körözött bűnténye­ket. Lehet, hogy köztiszteletben álló, becsületes átlagem­ber vagyok, de életem alapvetően mégis elszakadt Isten­től. Ez a távolság, ez a szakadék a bűn állapota, melyből aztán számtalan kisebb-nagyobb vétek fakad. Az evangé­likus gyónási gyakorlatban, a közös gyónásban ezeknek a konkrét vétkeknek a felsorolására nincsen mód. De ná­lunk is lehetne élni a magángyónás lehetőségével, hiszen a közös gyónás nem a magángyónás helyett van. Telefo­nos szolgálatok sora bizonyítja, hogy müyen erős vágy él sokakban, hogy életük konkrét nyomorúságait, bukásait, vétkeit őszintén feltárják valaki előtt. Vajon hányszor tár­csázzuk ilyen igénnyel lelkészi hivatalok telefonszámát? Ha soha, vajon kinek a „készülékében” van a hiba? Van-e csak egyvalaki a környezetünkben, aki előtt őszintén ki merünk tárulkozni, ki merünk „pakolni”? Vagy talán mi is együtt valljuk a betesdai beteg keserű kórképét: „Uram, nincs emberem...” De van Urunk, aki elé éppen az első gyónási kérdésre adott őszinte válaszunkkal te­hetjük le életünk alapvető állapotát, csődjét, nyomorúsá­gát: „Vallom, bűnös vagyok...” A ZSINAT 21. ÜLÉSSZAKA február 23—24-én lesz. Várható programja: 1. „A MEE területi beosztása” törvényrész általá­nos vitája 2. „Az egyházzenei szolgálat” törvényrész részletes vitája 3. „Az egyház háztartása törvény” részletes vitája folytatása 4. „Az egyház bíráskodásáról” törvény módosítá­sának vitája Végső napirendet a Zsinat az első ülésén határoz­za meg. „és ezért kárhozatra méltó... ” Az első gyónókérdésnek ez a folytatása nem felesleges sallang, nem kegyeskedő szószaporítás, hanem kíméletlenül kemény és őszinte feltárása mindannak, ami bűnös, tehát Isten nélküli álla­potunk logikus, elkerülhetetlen következménye. S ez a kárhozat. Vajon van-e még valós tartalma, súlya ennek a kifejezésnek a mai ember szótárában? Ha a pokol szót használjuk, talán többen kapcsolnak: egyfajta elviselhe­tetlen, pokoli helyzetre gondolnak, vagy talán korunk fi­lozófusával együtt vallják, hogy „a pokol az a másik em­ber”. De itt másról, még súlyosabb következményről van szó. Nem átmeneti, átvészelhető „pokoli” helyzetről, kínról és fájdalomról, ami azonban majd csak elmúlik egyszer. Nem pokoli természetű embertársról, melytől előbb-utóbb majd csak megszabadulok, legrosszabb esetben majd megszabadít tőle a halál... A „kárhozat” a bűnös állapotból fakadó, örökké tartó állapot, melynek kínjait talán legjobban Jézusnak a gazdag és Lázárról szóló története érzékelteti: már minden késő, minden „jó szándék” KÁRba, kárhozatba vész. Időben kell kap­csolni és rendezni „közös dolgainkat” Istennel és embertársainkkal... Erre kaptuk ezt a böjti 40 napot! Válaszoljunk végre őszintén azokra a kérdésekre, melyekre senki helyettünk nein adhat feleletet. Ezek közé, a szó legszorosabb értel­mében vett „sorsdöntő”, életfordító, élet-halál kérdések közé tartozik első gyónókérdésünk is: „Vallod-e...” Most nem kell „kapásból”, gyorsan válaszolni. Most nem „súg” a gyónási liturgiát végző lelkész: „feleld: vallom”... Nem „kényszerít” a körülöttünk álló gyülekezet „nyáj&zel- leme”... Neked kell egyedül válaszolnod: nem emberek­nek, hanem a szent Istennek, aki gyűlöli a bűnt, de életét adja a bűnös emberért Jézus Krisztusban! Gáncs Péter I, 1 J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents