Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-02-25 / 8. szám
Evangélikus Élet 61. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 1996. FEBRUÁR 25. BÖJT ELSŐ VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 35 FT Ha napközben Isten iránt teljes odaadással, Istenen csüggve, híven teljesítettük kötelességünket és ezt imitt-amott egy-egy fohásszal, vagy jószándékkal meg is mutatjuk, akkor ez annyi, mintha egész nap imádkoztunk volna. ______ Augustinus " A TARTALOMBÓL MEGKEZDTE MŰKÖDÉSÉT AZ EVANGÉLIKUS GYÓGYSZERALAPÍTVÁNY ÖKUMENIKUS IMAHET 1996 Az ökumenikus imahét már évtizedek óta fokmérője ökumenikus állapotunknak Emlékezünk még a „mustármag kezdeményezésekre. Egy-egy településen kis evangélikus-református-baptista közösségek gyűltek össze ezen a héten, közös igehallgatáson vettek részt és közösen imádkoztak Az imahetek nyitottsága akkor valósult meg amikor mind több katolikus gyülekezet ment „látogatóba” a helyi protestánsokhoz és viszont. Ma már nemcsak „fent”, az egyházvezetőségek vonalán, de mind szélesebb területen fonódnak egybe „minden keresztyének” imádságai - és ez így nagyon jól van! Néhány képben szeretnénk felvillantani az idei alkalmakat, kezdve a központi megnyitó istentisztelettel, folytatva néhány vidéki hírrel, sőt külföldről is kaptunk tudósítást. Budapest Magyar Ortodox Egyház Petőfi téri temploma A megnyitó istentiszteleten valamennyi érintett egyház vezetői szolgáltak a liturgiában, igehirdetést, meditációt dr. Harmati Béla püspök és dr. Ladocsi Gáspár katolikus tábori püspök tartott. Néhány gondolatot ismerjünk meg ezekből. Dr. Harmati Béla püspök Mt 18,11-14 alapján a pásztorról és a nyájról meditált. 1. A pásztor Többféle kép él a Mesterről:- betlehemi kisgyermek, karácsony- tanító - tanítványok köre - példázatok, mint a felolvasott- a templomot tisztító korbácsos Úr,- a csodatevő, a gyógyító, a Rendkívüli Itt most a PÁSZTOR a hangsúlyos. Istenhez tereli az embert. Személyesen van gondja a juhokra, az egyre is, amelyik eltévedt. Az az evangélium, hogy a Bíró, aki majd ítél, mielőtt ítélne, eljött meghalni értünk. Ma ezért tart a kegyelmi idő. A Pásztor szava hívogató, terelő, szelíd hang: légy, aki vagy! Istené vagy, légy az övé. Ennél a Pásztornál a minőség, a kisebbség, nem a mennyiség a fontos. Adjunk hálát a pásztorért - halljuk meg a hangját! 2. A nyáj Elet csak közösségben van, mindenféle emberi viszonylatban. Ezért akar a Pásztor visszaterelni a nyájba. Vissza a közösségbe! Közösségbe Istennel és egymással! Ezeréves a magyar iskola, Pannonhalma 996. Az iskolák Krisztus nyája közössége lehetnek ma is. Azért akarnak az egyházak iskolákat, mert a Pásztor hívása ezen keresztül is élő lehet. Valamikor: baj volt, ha kettős a nevelés, ún. „tudományos” és vallásos. Ma: nem kettős, hanem tizen- kettős, huszonkettős nevelés kell. A szív és a fej együtt, fides qua et quae creditin’. A hit a fej dolga is: tanulom a kátét, a Bibliát, a parancsolatokat. A hit a szív dolga i$. Bízom az Istenben, cselekszem akaratát tiszta szívből, teljes szívből. Megbékélek Istennel és meg kell békélnem embertársaimmal is. Szép példáink vannak már az ökumenikus megbékélésre is. Debrecenben 1991. augusztus 18-án a pápa megkoszorúzta a gályárabok emlékművét. 1993. január 20-án Esztergomban az Ökumenikus Thnács egyházai névében koszorúztuk meg a kassai vértanúk emlékművét. Most, 1996. január 6-án, vízkeresztkor Csepregen emlékeztünk közösen az 1621-ben megölt 1223 evangélikus vértanúra. Krisztus, a Főpásztor megbocsátó kegyelme ragyogjon történelmünk sötét foltjaira. Feladatunk: utat találni együtt! utat mutatni együtt! Ladocsi Gáspár püspök egyházában az ökumenikus kapcsolatok felelőse is. Ebben a tisztében most először szolgált az ökumenikus közösségben. Igehirdetésének textusa Jel 3,20 volt: „íme az ajtó előtt állok és zörgetek ” A Pásztorról szólt ő is igehirdetésében, arról a Pásztorról, aki kész volt halálra menni juhaiért. Ezen az imahéten Ő kopogtat ajtónkon, drágák neki a nyáj juhai, és a juhok is ismerik őt. A juhok közösségében keressük most Őt és könyörögjünk hozzá. Mezpberény „íme, az ajtó előtt állok és zörgetek...” (Jel 3,20) Halljuk, hallottuk ezt a zörgetést Mezőberényben is. Az imahét nyolc estéjén át talán kissé erősebben, mint máskor. S talán nem csupán a templomkapuk, gyülekezeti termek ajtói tárultak szélesre, de az emberi szíveken is megoldódott a zár, lelakatolt lelkek is megnyíltak Jézus előtt... A helyi református, római katolikus és evangélikus gyülekezetek felváltva, két-két estén át adtak otthont az istentiszteleteken résztvevőknek. Valóban „otthont”, hiszen - ha a város másik végébe, egy másik gyülekezet „utcájába” hívogatott is a harangszó - mindenki úgy indult el: ismerős helyre megy. Nem az Alföldön megszokott módon, kerékpáron elsuhanva a másik mellett, de kis csoportokban sétálva, csendesen’beszélgetve - időt szánva még így is az együttlét- re. Kétszer-kétszer szolgált a négy lelkész, mindig másutt téve bizonyságot az „egy szükségesről”. S ha néhány kézből hiányzott is az imaheti Énekfüzet, vagy ismeretlen volt egy választott ének - megnégyszereződött mégis a hangerő, a figyelem. A lelkészek, akiknek mindennapi kenyerük az Ige szolgálata, egymás igehirdetéseit hallgatva, most kalácsot kaptak. Bízunk, gyülekezeteink éneklése, imádsága nem halkul el, nem ér véget az Imahét elteltével, s Mezőberényben hegyek híján is visszhangra talál a mondat: „Imádkozzatok és buzgón kérjetek!” B. K. Sopron Évek óta három történelmi egyház gyülekezetei vannak együtt az imádkozásban, az éneklésben és az igehallgatásban. Most is így történt a január 15-20. közötti hét estéin. Az érdeklődés ebben az évben sem volt gyengébb a tavalyinál, sőt erősebb lett volna az alkalmakon való részvétel, ha az influenza sodrása sokakat nem tartott volna vissza, fűtés ellenére, a hideg templomoktól. Az érdeklődést némileg fokozta, hogy olyan templomiakban is folyt imaheti szolgálat, ahol eddig nem volt. így jutottunk el az Isteni Megváltó római katolikus templomba, valamint a Szent István katolikus gyülekezet modem templomába, melyet annak idején gyülekezetünk presbitere, dr. Winkler Oszkár egyetemi tanár, Ybl-díjas építész tervezett. A tartalmat övezte, keretezte a szolgálatvégzők egyházi hovatartozása, változatos liturgiái formák, de minden alkalommal központi helyet kapott az igei tartalom, igék felolvasása és az igehirdetés. Ezen keresztül kopogtatott Jézus, aki szívünk, életünk ajtaja előtt állva várta az ajtónyitást (Jel 3,20). Annyi minden leköti, szinte teljesen lefoglalja a ma emberét, zárttá teszi életét mások előtt, csalódások miatt is, ezért Isten szeretetének csodája, ha megnyílnak a szívek. Az ifjúság bevonása ismét döntő volt. Licista fiataljainkból lehetett újakat aktivizálni és így megismerkedhettek más egyházzal és szolgálhattak az igealva- sással ökumenikus nyitottsággal. Evangélikus identitásunk ebben a „szembesülésben” csak izmosodhat, ha a magunk értékeit visszük és a mások értékeit megbecsüljük. Á szolgálatok végzői Simonis Péter (katolikus) és Weltler Sándor (evangélikus), dr. Vladár Gábor (református), és Szimon János (evangélikus) dr. Reisner Ferenc (katolikus) és Balogh Gábor (református) lelkészek voltak. Többen érdeklődtek telefonon is az alkalmak után. Hisszük, hogy Krisztus szolgái ajkán hirdetett evangélium nem tér vissza üresen, mert csak így erősödhet az egységért mondott imádság: egyedül Krisztusban! Sz. J. Vecsés A főváros környéki gyülekezetben is a három felekezet templomaiban felváltva tartották az istentiszteleteket. Négy katolikus, a református és evangélikus templom volt a színhely. Mindenütt nagy részvétel volt, és minden lelkész a másik felekezet templomában szolgált. Jozefovics Mátyás, Szigetvári Imre és dr. Zöldi Sándor katolikus, Pap András református, Rezessy Miklós evangélikus és Székely Lajos ádventis- ta lelkész ajkáról szólt az ige és vezették a gyülekezet imádságát. * Határon túlról is kaptunk tudósítást arról, hogy magyar közösségek közösen tartották Ausztriában az imádkozás alkalmait. Bécsben, Grazban és Salzburgban általában a katolikusok templomaiban gyülekeztek össze a magyarul imádkozó hívek. Az igehirdetők sorában volt dr. Békés Gellért OSB pannonhalmi teológiai tanár, aki Bécsben és Grazban szolgált. Szépfalusi István, a Magyar Lelkigondozó szolgálat lelkésze mellett Soós Mihály bécsi református lelkész is hirdette az igét. A ZSINAT 21. ÜLÉSSZAKA február 23—24-én lesz. Várható programja: 1. „A MEE területi beosztása” törvényrész általános vitája 2. „Az egyházzenei szolgálat” törvényrész részletes vitája 3. „Az egyház háztartása törvény” részletes vitája folytatása 4. „Az egyház bíráskodásáról” törvény módosításának vitája Végső napirendet a Zsinat az első ülésén határozza meg. Az első lépcső Böjt - bűnbánat ideje. Segítségül ajánljuk hétről hétre a gyónó kérdéseket. Meditáljunk együtt! BUDAPESTI EVANGÉLIKUS TEMPLOMOK M^YAROK CSECSENFÖLDÖN HA KIÁLT HOZZÁM, MEGHALLGATOM... Zsolt 91,15 A mai vasárnappal az egyházi év új szakasza kezdődik, amit így nevezünk: böjt Ez a hatheti időszak készülődés a nagyhétre. Jézus szenvedésére, elfogatá- sára, elítéltetésére, halálára, keresztjére. Ősi hagyomány a keresztyén egyházban, hogy a böjti vasárnapokat az ó-egyházi liturgia bevezető igéjének egy-egy szavával, latinul nevezte meg. így a mai vasárnap neve: invocavit - a 91. zsoltár 15. versében adott ige első szava: Ha kiált hozzám, meghallgatom. A szívemben forgatom ezt az igét Érdekes emlékek képei suhannak el lelki szemeim előtt. Az első. Kigördül a vonat és a visszhangos üvegcsarnok alatt valaki még Idáit valamit a vonatablakban távozó felé. Meghallotta- e vagy nem, nem tudom. A második. Fedett uszoda, kisgyermekek számára való pancsoló, sekély vízzel. Az egyik - talán kétéves - talán megcsúszott, talán meglökte a másik gyermek, elesett és az arca a víz alá kerülL Csak buborékok jönnek, kiáltani sem tud. Odalépek, felkapom, most kezd sírni. Édesanyja kapja ki a kezemből, mással beszélt, nem vette észre, mi történL Megértem igénk üzenetét Urunk azt mondja, ha Hozzá kiáltok, O megérti, mert füle nyitott a számomra, mert szeme mindig rajtam van. Milyen jó, hogy ilyen Atyám van. Egész életem ennek tanúja. Ha ilyen bizonyságok serege kíséri éltemet, hogyne bíznék a reám figyelő fülében, reám tekintő szemében, benne, az Atyámban. Eszembe jut más is: hogyan készítette kísértéseinek csapdáját számomra gonosz ellenségem. Milyen csábítóvá tudta színezni, amibe belevonni akart Sőt úgy mutatta, azt sugallta, hogy már késő, már a hatalmában vagyok, már nem szabadulhatok csapdájából, nincs menekülés. Csak ennek az igének reménysége maradt: ha kiált hozzám... Ebben még van lehetőség, hiszen ha Hozzá kiáltok, ha még van imádságom, ha még Reá nézhetek, ha még Benne bízhatok... mert 0 a Sátán legyőzője. Az első böjti vasárnap üzenete ebben van. Krisztus az, aki a kígyó fejére tapos, Krisztus, aki a pusztában háromszor mondott elutasítást a kísértő szavára, és ezt követően is egész élete során mutatta, hogy én is erőt kaphatok tőle a kísértő elutasítására, ha ezt Tőle kérem. A kísértő elleni harcomban fegyverem lehet az imádságom, amikor a végső szorításban Hozzá kiáltok. Mindezt erősítheti bennem igénk utolsó szava: meghallgatom. Ez már ígéret a számomra. Ha már csak a bugyborékoló utolsó sóhajtásom maradt is, még mindig érvényes az ígérete: meghallgatom. Ján 3,8 szerint azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáját lerontsa. A böjti útra ennek a reménységével indulhatunk és azon ebben a bizonyosságban járhatunk. Ámen.-m.-y. BÓKA LÁSZLÓ: Intés Egy percre teszed le a könyved, elfordulsz, ő tovább lapoz. Miatta fáj szemed és hull a könnyed, szemüvegeden egy parányi kosz, pici piszok folt, az ujja nyoma, jelzi: itt járt az ördög. Mert csak őrá nem gyanakszol soha, rá, ki vihogva nyelvet öltött a régi templom építőkre, kik tudták ismerték és imával űzték, kifaragták torz, gaz fintorait, s tömjénnel tisztogatták bűzét. Óh te bolond, ki küzdöl a Gonosszal, nem ismered az apró csínytevőt, gőgödben átallsz a parányi rosszal megküzdeni s elmorzsolja erőd! Vállat vonsz, hogy hanyagság, rendetlenség, máskor vigyázol, okosabb leszel... Apró hibákkal küzdve nő a szentség! Mögötted meg az ördög szemetel... „VALLOD-E MAGADAT BŰNÖSNEK?” Az öt gyónási kérdés valóban hasonlítható a lépcsőhöz. Nélkülük semmi esélyünk áthidalni azt az alapvető „szintkülönbséget”, mely elválaszt minket Istentől. Ezeket a lépcsőket is célszerű egyesével venni, ha egy-egyet kihagyunk, átugrunk - nagy a „balesetveszély”. Fokozottan igaz ez az első, kiinduló lépcsőre nézve: ezt senki se lépheti át, spórolhatja meg: „ Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak?” Böjti önvizsgálatunk során érdemes először ennek az első gyónókérdésünknek szinte minden egyes szavát ízlelgetni és jól megrágni. „ Vallod-e magadat... ” Minek, kinek valljuk magunkat? Sokan küszködünk egyfajta identitászavarral, nem tudjuk eldönteni: kik is vagyunk valójában?! Néha túlértékeljük magunkat, máskor beteges kisebbrendűségi komplexussal küzdünk. S hogy éppen melyik végletbe zuhanunk, az többnyire attól függ, hogy éppen milyen környezetben mozgunk, mihez méljük életünket. Eszerint érezzük magunkat olykor csodálatos „szuperembereknek”, máskor pedig semmire se való „selejteknek”... Ez az első gyónó kérdés segít alapvetően a helyünkre tenni önmagunkat. Ne környezetünkhöz, más emberek életéhez mérjük magunkat, hanem az isteni mércéhez. Ezért hangzik el a gyónókérdések előtt mindig a tízparancsolat. Ez a „nullakilométerkő”, innen számítva mérhetjük le, milyen messzire sodródtunk Istentől. Ez az „isteni etalon”, melyhez mérten csak egyvalamit ismerhetünk föl józanul és. reálisan: „Vallom, hogy bűnös vagyok”. Ez többnyire nem jelent rendőrségüeg is körözött bűntényeket. Lehet, hogy köztiszteletben álló, becsületes átlagember vagyok, de életem alapvetően mégis elszakadt Istentől. Ez a távolság, ez a szakadék a bűn állapota, melyből aztán számtalan kisebb-nagyobb vétek fakad. Az evangélikus gyónási gyakorlatban, a közös gyónásban ezeknek a konkrét vétkeknek a felsorolására nincsen mód. De nálunk is lehetne élni a magángyónás lehetőségével, hiszen a közös gyónás nem a magángyónás helyett van. Telefonos szolgálatok sora bizonyítja, hogy müyen erős vágy él sokakban, hogy életük konkrét nyomorúságait, bukásait, vétkeit őszintén feltárják valaki előtt. Vajon hányszor tárcsázzuk ilyen igénnyel lelkészi hivatalok telefonszámát? Ha soha, vajon kinek a „készülékében” van a hiba? Van-e csak egyvalaki a környezetünkben, aki előtt őszintén ki merünk tárulkozni, ki merünk „pakolni”? Vagy talán mi is együtt valljuk a betesdai beteg keserű kórképét: „Uram, nincs emberem...” De van Urunk, aki elé éppen az első gyónási kérdésre adott őszinte válaszunkkal tehetjük le életünk alapvető állapotát, csődjét, nyomorúságát: „Vallom, bűnös vagyok...” A ZSINAT 21. ÜLÉSSZAKA február 23—24-én lesz. Várható programja: 1. „A MEE területi beosztása” törvényrész általános vitája 2. „Az egyházzenei szolgálat” törvényrész részletes vitája 3. „Az egyház háztartása törvény” részletes vitája folytatása 4. „Az egyház bíráskodásáról” törvény módosításának vitája Végső napirendet a Zsinat az első ülésén határozza meg. „és ezért kárhozatra méltó... ” Az első gyónókérdésnek ez a folytatása nem felesleges sallang, nem kegyeskedő szószaporítás, hanem kíméletlenül kemény és őszinte feltárása mindannak, ami bűnös, tehát Isten nélküli állapotunk logikus, elkerülhetetlen következménye. S ez a kárhozat. Vajon van-e még valós tartalma, súlya ennek a kifejezésnek a mai ember szótárában? Ha a pokol szót használjuk, talán többen kapcsolnak: egyfajta elviselhetetlen, pokoli helyzetre gondolnak, vagy talán korunk filozófusával együtt vallják, hogy „a pokol az a másik ember”. De itt másról, még súlyosabb következményről van szó. Nem átmeneti, átvészelhető „pokoli” helyzetről, kínról és fájdalomról, ami azonban majd csak elmúlik egyszer. Nem pokoli természetű embertársról, melytől előbb-utóbb majd csak megszabadulok, legrosszabb esetben majd megszabadít tőle a halál... A „kárhozat” a bűnös állapotból fakadó, örökké tartó állapot, melynek kínjait talán legjobban Jézusnak a gazdag és Lázárról szóló története érzékelteti: már minden késő, minden „jó szándék” KÁRba, kárhozatba vész. Időben kell kapcsolni és rendezni „közös dolgainkat” Istennel és embertársainkkal... Erre kaptuk ezt a böjti 40 napot! Válaszoljunk végre őszintén azokra a kérdésekre, melyekre senki helyettünk nein adhat feleletet. Ezek közé, a szó legszorosabb értelmében vett „sorsdöntő”, életfordító, élet-halál kérdések közé tartozik első gyónókérdésünk is: „Vallod-e...” Most nem kell „kapásból”, gyorsan válaszolni. Most nem „súg” a gyónási liturgiát végző lelkész: „feleld: vallom”... Nem „kényszerít” a körülöttünk álló gyülekezet „nyáj&zel- leme”... Neked kell egyedül válaszolnod: nem embereknek, hanem a szent Istennek, aki gyűlöli a bűnt, de életét adja a bűnös emberért Jézus Krisztusban! Gáncs Péter I, 1 J