Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-02-25 / 8. szám
Evangélikus Elet 1996. február 25. jfts GYERMEKEKNEK I O K N K JOSEF OSTERWALDER: Félek Istenem, Te ismered félelmeinket. Félünk az éjszakától, az ismeretlentől, a háborútól, a bombáktól, a katasztrófáktól. Félünk az iskolától, a vizsgáktól, egymástól, attól, hogy mit mondanak rólunk. A félelem szörnyű valóság. Istenem, ne hagyj minket magunkra félelmeinkkel. TEMPLOMI SÉTA - KICSINYEKNEK Anikó és a keresztelőkút Kis csoport áll a templomajtó előtt: Anikó a kis Misikével, akit ma fognak megkeresztelni, a szülők és a keresztszülők. Megszólal az orgona, s a kis csoport bevonul a templomba. Az oltár mellett áll a keresztelőkul. Erre az alkalomra virágokkal díszítették fel. Zsuzsa néni mestere az ilyen dolgoknak. Anikó alaposan szemügyre veszi a keresztelőkutat. Érdekes. Ez itt fából van. A szomszéd falu templomában viszont kőből faragott keresztelőmedence áll. Misiké közben elkezdett sírni és kapálózni. Anikó kicsit szégyellj magát ezért, de a lelkész megnyugtatja: „Ne törődj vele, a kisgyerekeknél ez így természetes, én már egészen hozzászoktam ehhez. O még túl kicsi ahhoz, hogy értse, mi zajlik körülötte.” „Miért kereszteljük meg a gyerekeket?” - kérdezi Anikó. „A megkereszteléssel Misiké az egyház, a gyülekezet tagjává válik. Ez nagy dolog, Anikó, mert Misiké nem lesz egyedül többé. Isten gyermeke, és a gyülekezet közösségének a tagja. Ennek látható jeleként tartja édesanyja a keresztelőkút fölé, ahol vizet locsolunk és ujjunkkal keresztet rajzolunk a homlokára. A szülők és keresztszülők megígérik, hogy a kisgyermekkel megismertetik Istent és Jézust, gondoskodnak arról, hogy halljon róluk és ne feledkezzen el arról, hogy Isten gyermekévé fogadta őt.” Nagyobb gyerekeket is meg lehet keresztelni, sőt "ffi'ég felnőttéket is;-áfeikBt"gyterekkolrukbafl ttem kereszteltek meg. Az mindegy, hogy mikor keresztelke- dik meg az ember, csak az a fontos, hogy Jézust megismerje. Persze a felnőttek nem prüszkölnek és sírnak úgy, mint Misiké, amikor a fejükre öntik a vizet. Az orgona hangjától ismét felriad a kicsi, de sírása ellenére a keresztelő mégis egy örömteli, vidám alkalom. Most már Misiké is a gyülekezet tagja, akkor is, ha pi- curka még. állás még elég szoros volt, hiszen itt csak 3 pontot lehetett szerezni. Igazán nagy különbségek a harmadik héten, a hármas számmal kapcsolatban alakultak ki. A helyes megfejtést beküldők neve és pontszámú a következő: 16 pontos: Fancsali Ifjúsági Kör; Szabó Eszter (Rábcakapi) 15 pontos: Zalán Péter (Budapest) 13 pontos: Donáth Ferkó (Ózd) 10 pontos: Illés Adél (Egyházasdengeleg) 2 pontos: Papp Edit (Kisbabot) 1 pontos: Medveczki Csilla (Vácegres) Mindenkinek gratulálok! FERI BÁCSI JATEKAI „Ki-szám-oló” Dániel könyvében kellett rábukkannotok arra, hogy az általam megadott számok mivel kapcsolatban kerülnek elő. A három héten át tartó játékban a 120- ast, a 70-est és a 3-ast kerestük. Egy-egy szám több helyen is előfordulhatott. Az első két forduló után az Humorzsák Katinka nagyon készül a másnapi énekfeleltetésne. Másnap édesapja megkérdezi tőle:- Jól sikerült a felelés, kislányom?- Nem tudom biztosan, de a tanár úr nagyon vallásos ember lehet, mert míg énekeltem, folyton azt hajtogatta, hogy „ Te jó Isten!”. * Kiss meglátja, amikor Nagy a templom előtt elhaladva, tisztelettel megemeli a kalapját. Csodálkozva jegyzi meg:- De hiszen te nem is hiszel Istenben! Akkor miért tetted ezt? .....— Köszönni köszönünk egymásnak - mondja Nagy -, cs ak éppen nem vagyunk beszélőviszonyban. ,, , * \ T , , A lelkipásztor meglátogatja védencét a börtönben.- Hamarosan letelik az időd - mondja. - Ha kiszabadulsz, én majd segítek neked.- Én igazán nagyra tartom a tisztelendő urat - méri végig az elítélt. - De aligha hiszem, hogy segíteni tud. Nagy gyakorlat kell ám a páncélszekrények megfúrásához! * Az istentisztelet után egy hölgy lelkesen gratulál a lelkésznek:- Csodálatos volt a prédikációja! Minden, amit a bűnökről mondott, hajszálpontosan a férjemre illik! A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyünk, Petőfi u. 359. BÖJT 1. INVOCAVIT ................ A böjti zsoltárokat az első, XV. századi magyar nyelvű fordítás alapján „/invocavit zsoldexben maradt ránk. Tehát több mint ötszáz éve így hangozhatott eloszor magya tóJj én rám kiálta, és én űtet meghallom. Nyomorúságba vele vagyok, kiveszem űtet és dicsőseitem űtet Napoknak hoszjoságával, betöltőm űtet és én ő neki én idvösségemet megmu a om. ( ’ A böjti hetek alatt öt olyan témában kívánunk közösen együttgondolkodni, amik minden bizonnyal elevenen érinthetik korosztályunkat. A böjt nem éhezés és szomjazás, hanem számvetés és bűnbánót. Mit látsz? „Soha sincs elegem a TV-ből, sokat köszönhetek neki, hiszen rengeteget tanultam belőle...” - mondja Bob Hitman, a Music Television alapítója és értelmi szülője. Sokan vélik ezt a média-áradatot időszakos és korosztályproblémának. De ha arra gondolunk, hogy az írott kultúra fölé milyen iramban nő fel az audiovizuális, képi megjelenítésű kultúra, és hogy immár felnőtt egy generáció, amely nem Shakespeare-t vagy Tol- kient, Victor Hugót vagy Michael Endét olvasott, hanem Batmanen és Daliáson, Rambón és Isaurán nőtt fel, ez mégiscsak komoly átgondolásra késztet. Nézzük végig ennek a mesterséges világnak az elemeit, és tegyük mellé a saját tapasztalatainkat és véleményünket. 1. A XX. század végi média-kultúra alatt elsősorban a televíziót értem. Azon belül is különös hangsúllyal az azonos sémára írt tucatfilmeket és a reklámokat, mint a média-kultúra jellemző tüneteit. Természetesen a vizsgált kategóriába tartoznak a mozifilmek egy jelentős hányada, és az utcai plakátok is. 2. A valóságot meg lehet venni és el lehet adni. A film, a fantázia szükségességének minimálisra csökkentésével meglehetősen valóságossá tudja tenni az általa nyújtott él-1 ményt. Tehát egészen kicsi lesz a különbség az élettapasztalat és a médiák nyújtotta tapasztalat között. És bizony örül az ember, hogy olyan tapasztalatot tud szerezni, amihez másként nem lenne lehetősége, pénze, energiája. A tényleges probléma ott jelentkezik, amikor általános emberi tapasztalatokat is a médiákból pótolunk. Az emberi kapcsolatokat, a bizalmat, a szeretetet, áz értéket, a boldogság érzését pem lehet egész- . ségesen közveTVe tapasztalni. 3. A valóságot meg is lehet tervezni. A technika fejlődésével még általánosabbá válik, hogy bármit meg lehet jeleníteni. Tehát a média nyújtotta tapasztalat egyre kevésbé kötődik a valósághoz, a természethez, a természeteshez. A legszebb és a legszörnyűbb álmok is megvalósíthatók, láthatjuk a lehetetlent képen és hallhatjuk a hangot, és igenis bennünk valósággá válnak a nem létezők. Olyan repülő csészealjakat látunk, mint a filmben láttuk, és úgy verekszünk az utcán, ahogy Van Damme. 4. Az előzőkhöz kapcsolódik a legfontosabb következmény, a normák és a tabuk lerombolása. Minden eladható, sőt a szent az igazán kifizetődő, ha kiteregetjük, és így lesz profán. Hollywood evangéliuma (John- A médiáról és az ideálokról Seal) pont ezt hirdeti, hogy ha fizetsz, bármit eladnak neked. Te vagy a központban, és ők adják az élményeket. Ezzel a közönségesítéssel valóban a normák rombolása megy végbe, hiszen sok lelkiismereti, általános emberi parancs van megszűnőben. Legdurvább a taburombolás a szexualitás és az erőszak, illetve az emberi élet tisztelete terén. Csak körül kell néznünk és ennek a folyamatnak a pusztító következményeit mindenütt látjuk. Itt válik a szabadság fogalma vitatott témává. 5. A reklámok evangéliuma egy életmód-ideált fest elénk, aminek megvalósíthatósága egy pillanatig sem kétséges, hogy lehetetlen. A nők szépek és bájosak, a férfiak egészségesek és izmosak, ami nem baj, de mindez annak a terméknek köszönhető, amit reklámoznak. Látjuk, hogy személyes, családi és társadalmi boldogságunk és kiegyensúlyozottságunk, sikerünk múlik a termék beszerzésén. A reklámok evangéliuma megoldást kíván adni az életünket feszegető és megkeserítő kérdésekre, akár a legintimebbekre is. 6. A reklámok az ideális szituációk eszközével dolgoznak. Hiába tudja az ember, hogy nem lesz olyan deltás és izmos férfi, vagy olyan fiatal és habtestű nő, ha ilyen dezodort használ, vagy olyan kólát iszik, de mégis a termék használatakor azonosulunk ezekkel az ideálokkal. Ugyanígy kínál megoldást a Com Flakes vagy a családi életbiztosítás családi békét, közösségi szeretetet. 7. A média-kultúra alapján hamar képet kapunk egy ideális életmódról, amit leplezetlenül állítanak elénk. Ez könnyen összerakható egy nap TV- műsorából is, vagy csak az utcai plakátokat nézegetve. Bizony, magunkat szemlélve, ilyen ez az öltözködésben márkahű, McDonald’s-ban étkező, mesterkélt érzelmekkel udvarló fiatal generáció is, ami mi is vagyunk. És nem leszünk-e tényleg boldogok, ha a Lewis farmerünkben járunk, ha a kólánkat isszuk, ha a dezodorunk illatát árasztjuk? És tényleg, mintha igaza lenne a reklámoknak... 8. Kell, hogy beszéljek még az ideáljainkról. Akár a popsztárokról, akár a filmhősökről van szó néhány dolog elgondolkodtató. Mindenekelőtt a felelősség kérdésé. A korunk hősei szabadok. Elsősorban a felelősség alól szabadol -leik következményeiért nem irtóznak számadással, hiszen r* mentettek egy hölgyet, vagy telj tték feladatukat, vagy megfeleltek az elveiknek. A másik ember és annak életének tisztelete a legelhanyagoltabb dolog. Számomra teljesen hihetetlen és érthetetlen az, ahogyan az önkényes gyilkosságok ezreit bemutatják és ennek természetességét elénk tárják. Ha kicsit elgondolkozunk ezen, alig hihetően sötét jövő vetül elénk. És mi, fiatalok, ebben fogjuk gyerekeinket felnevelni! Éljünk egy kicsit okosabban és lássuk meg, hogy nekünk hol van a felelősségünk. Novotny Dániel Mozi Almaid fehér vászonra terítve, most mind a tiéd lehet Ne gondolkozz, csak engedd el magad Amerika megint itt van neked Színes izgalmat kínál és te is hős lehetsz. A film pereg, selyempapírba csomagolva az élet Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, mégis elhiszed És elszabadulnak a fények Szalagra firkált évek. És a falakról az utcára lépnek rég elfelejtett történetek A megunt titkok randevúján Elmesélnéd, de már nincs kinek. És ott ül a koldus a mozi előtt Szomorú szemmel árnyékba bújva, Csak ő érzi az órák zendülését Mindjárt vége az egésznek, amíg a felszínen reszketek. Promise V Ő///M ÍCZ Szuper! Latin nyelvkönyv teológusok számára Tulajdonképpen így kellett volna írnom helyesen: „Super". Hiszen egy új latin nyelvkönyvre szeretném felhívni a figyelmet. Nemcsak teológusokét - tartozzanak bármelyik egyházhoz. Nemcsak azokét, akik teológiára készülnek. Mindenkiét, aki latinul szeretne tanulni. A „super” ugyanis latin szó. Mint határozó (adverbium) azt jelenti: fent, felette. Elöljárószóként (praepositio) ez a jelentése: fölött, a tetején. Köznapi használatban ma „szupernek" mondjuk azt, ami egészen kitűnő, kiemelkedő, csúcs, csúcsteljesítmény. Most azért írtam magyarosan, mert egész délelőtt tanulmányoztam a Bódi Emese nyelvtanár által készített, 194 oldal terjedelmű latin nyelvkönyvet s úgy találtam: valóban szuper! Kitűnő! Bárcsak ilyen nyelvkönyvet használtam volna gimnazista koromban latinórákon! Nyelvkönyvről és nem nyelvtanról van szó! Van benne nyelvtan (grammatica) is. De annál több. „ Szuper ” - elsősorban módszere, szerkezete és anyaga miatt. Tíz leckét tartalmaz. Eljut a hangtantól a mondattanig. Mégsem ez teszi érdekessé, hanem egy-egy leckének (lectio) felépítése, módszere. Megpróbálom érzékeltetni, hogy milyen gyakorlatias. Az első lecke a legrövidebb. Mindössze 4 oldal. Hangtan. Ismerteti, miként kell kiejteni latinul a mássalhangzókat és a magánhangzókat. - A második lecke már 24 egyszerű latin mondattal kezdődik. Összesen 53 latin szó szerepel bennük. Ezek magyar jelentését a lecke végén közölt „szavak” címszó alatt találjuk meg. Csupán néhány mondatot idézek magyar fordításban: „Most a tanár az egyház életéről tart előadást. Az egyházban élünk és szolgálunk. A templomba megyünk. A templomban imádkozunk és énekelünk. Hallgatjuk a mi Urunk szent igéjét... stb." -A latin mondatokat követi a lecke második része: a grammatica, a nyelvtan. A 24 mondatos latin szövegben szereplő főnevek és igék legegyszerűbb ragozását ismerteti jól áttekinthető táblázatok segítségével. A latin szövegek fordítását nem közli. A szótár os az elemi nyelvtani ismeretek segítségével könnyű magyarra fordítani a latint. Legvégén még három feladatot tűz ki a B í* A szövegben szereplő latin főnevek és igék ragozásának gyakorlására. - 1. Latin szöveg, 2. nyelvtan, 3. szavak, 4. feladat. Ez valamennyi lecke felosztása. A harmadik leckétől már latin bibliai szövegek szerepelnek Később liturgikus és hitvallási szövegek is, de ezekhez mindig csatlakoznak klasszikus latin közmondások, szentenciák, vagyis bölcs mondások, mint pl. Plautustól: „Nomen est omen ” (A neve egyben végzete) és Aesopus fneséi stb. Bódi Emese így jellemzi a latin nyelvet: „Verbális nyelv, azaz tömör kifejezés formájában mindig a cselekvés szófaja, az ige (verbum) játssza a főszerepet". Görögül az ige = „logos”. Az új latin nyelvkönyvről elmondhatjuk, hogy logikus abban az értelemben, hogy világosan, áttekinthetően és szabatosan fogalmazott; de logikus abban az értelemben is, hogy utat egyenget a bibliai Ige megértéséhez. Teológiai Akadémiánk műhelyében készítették a könyv sokszorosítását és kötését. Kiállításáról is elmondható: szuper! A latin nyelv tanítását Akadémiánkon dr. Selmeczi János professzor alapozta meg. Ő a könyv egyik lektora. Munkáját, tapasztalatait felhasználta, tovább fejlesztette a fiatal szerző. A másik lektor: dr. Ada mik Tamás az ELTE latin tanszékvezető professzora. Érdemes megemlíteni, miként készült a könyv kézirata. Bódi Emese édesanyjának diktálta le könyve minden sorát. A kézírást ezután legépeltették. Bódi Emese ugyanis vak Ő adta a tördeléshez szükséges részletes utasításokat is. Maga az Eötvös Loránd Tudományegyetemen történelem és latin szakból diplomázott kitűnő eredménnyel. Szorgalma, erős akarata, kitűnő emlékezőtehetsége, szülei áldozatos, segítő munkája nélkül aligha érhetett volna el ilyen szép eredményt. Három éve tanít latint Akadémiánkon és a Baptista Teológián. Maga evangélikus, az angyalföldi gyülekezet tagja. Végül még egy megjegyzés. Dr. Hafenscher Károlyhoz, lel- készi szakfolyóiratunknak, a „Lelkipásztor”-nak szerkesztőjéhez levélben fordult egy nagymama. Unokája kedveli a nyelveket. „Milyen világnyelveket tanuljon unokám?” - kérdezte. Válasz: „Magyarországon azt lehet tanácsolni: angolt, németet és egy szláv nyelvet. ” Megemlíti előzőleg, hogy hajdanában az egyetemeken - Bolognában, Párizsban, Krakkóban, Prágában és Wittenbergben - latinul beszéltek. Száz évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt művelt ember Magyarországon bizonyos szintű latin tudás nélkül. Ha valaki kezébe veszi az új „Latin nyelvkönyvet” és rászán egy évet - még tanár segítsége nélkül is - szép eredményt érhet el. Egyre nyilvánvalóbb, hogy valamelyes latin tudásra ma is szüksége van a művelt világnak. A nagymamának ezért javaslom még, hogy a „Latin nyelvkönyvre" is hívja fel nyelvek után érdeklődő, tehetséges unokája figyelmét. Kivált, hogyha netán teológus szeretne lenni. Jó lenne, ha nemcsak az Akadémián, hanem két budapesti könyvkereskedésünkben is kapható lenne a könyv. A második kötet megjelenése év végére várható. Benczúr László Séta a Várban „Budavári sétára hívom az olvasót. Csodálatosan gazdagok ezek az utcák. Meg- megállunk egy-egy helyen. Az épületek mesélni kezdenek. Azok is, akik egykor benne laktak. Olykor mellénk társul a múltból valaki... s a háttérben megszólal a történelem...” (Koren Emil) „A budavári evangélikus gyülekezet krónikájá”-ból idéztem a szerző fenti bevezető sorait. Igaza van, szép, emlékeztető sétát lehet tenni a budavári öreg köveken - Koren Emil nyitott könyvével, mely a budavári evangélikus gyülekezet múltját ismertetve, a vámegyed s a magyar történelem kicsiny, de jelentős történéseit tárja az olvasó elé. Olyan időszakokra is rávilágít, amelyek évtizedek hiányos történelemtanításából (vagy nem tanításából) csaknem feledésbe merültek. Foglalkozik a közelmúlt eseményeivel I egyházpolitikájával is - átélő kortársként. Budavár lutheránus múltjára a Várhegy nyugati oldalán lévő Magdolna-torony emlékeztet. A török időkben e terület egyetlen temploma volt, melyet katolikusok és a lutheránusok felváltva használtak. Itt kezdődik az egykori esperes és püspökhelyettes krónikája, megemlítve, hogy a korábbi időkben Mária királyné, II. Lajos neje is szimpatizált a reformációval s Luther tanaival, aki négy zsoltármagyarázatát néki ajánlotta... Említi a könyv József nádor harmadik feleségét, a hithű evangélikus Mária Dorottyát, aki 1819-ben került Budára, és akinek jelentős szerepe volt a budai „lutherániában”. Ez idő tájt, 1821-ben alakult a budai evangélikus fiókegyház. Az önálló templomépítés az 1844-es telekkéréssel kezdődött, áz építés 1846-ban, s a felszentelés 1847. szeptember 27-én történt, Széchényi és Kossuth jelenlétében. Az első önálló budai lelkész a soproni születésű Bau- hofer György volt. A második lelkész Sztehlo András losonci esperes, akinek működése alatt lett a budavári gyülekezet teljesen magyar nyelvű, a korábbi havi egyszeri magyar nyelvű szolgálat után. Ezzel a hívek magyarosodása is megindult. A könyv részletesen ismerteti az egyház, a gyülekezet életét napjainkig, örömteli és elszomorító eseményeket, a küzdelmes éveket, békétlenséget, a korszakváltások változó vagy éppen nehéz esztendőit, de mindig a visszaemlékezés elgondolkodtató, mérlegelő szavaival - hittel, a munka, a szolgálat jelentőségét szem előtt tartva. A gondos, szép kiadásban megjelent könyv (Artur Design Studio gondozásában) a budavári evangélikus gyülekezet történetén keresztül a környék kitűnő útikalauza is: a történelmi, irodalmi, művészeti emlékek felidézése gazdagítja. Színes fejezete a krónikának a finn kapcsolat, a találkozások a helsinki-i nukkinienni testvérgyülekezettel. Tizennégy évi budavári szolgálata idején a szerző minden karácsonykor vagy ádvent végén finn nyelvű istentiszteletet tartott teljes finn liturgiával a finn követség és a budapesti finn barátok részére. Nemcsak az egyház tagjainak, minden olvasónak ismereteit bővítő, élményt nyújtó olvasmány „A budavári evangélikus gyülekezet krónikája”. Sebeiken Pálma
