Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-02-18 / 7. szám
Evangélikus Elet 1996. február 18. ifc GYERMEKEKNEK Jjj A Luther Márton éneke Jézus Krisztus, Üdvözítőnk, Haláltól megmentünk, Életre támadt: Dícséijük jó Atyánkat! Jézus, irgalmazz nekünk! Élet, halál Ura ő már, Menedék, sziklavár. Száll örömének: Miénk az örök élet! Jézus, irgalmazz nekünk! LUTHER MÁRTONRÓL 450 éve halt meg az egyház megújulásáért fáradozó reformátor Luther Márton. Most azzal emlékezünk rá, hogy felidézzük szavait az elmúlással, a halállal kapcsolatban. * Amikor leánykája nagybetegen feküdt, Luther azt mondta: „Nagyon szeretem őt, ám, jóságos Istenem, ha magadhoz akarod szólítani, nyugodt szívvel tudnám őt Ifenálad.” És amint a kisleány az ágyában feküdt, azt mondta neki: „Magdalénácska, kisleányom, ugye szívesen itt maradnál apáddal; de olyan szívesen térsz meg ahhoz a másik atyádhoz is?” A kislány így felelt: „Igen, kedves édesapám, ahogyan Isten akarja.” Akkor így szólt az apja: „Bizony, kedves kisleánykám, a lélek kész, de a test erőtlen.” És elfordulva ezt mondta: „Nagyon szeretem őt. Ha ilyen erős a test, milyen lehet a lélek?”- Hány sátrat akartak építeni Jézus tanítványai a megdicsőülés hegyén?- Hány törzsből állt Izráel népe? '- Hány evangélistát ismerünk a Bibliából?- Hányadik zsoltár kezdődik így. „Az Úr az én pásztorom”?- Hány fejezetből áll János evangéliuma? A keresett megfejtést a lap dátumát követő keddig szíveskedjetek postára adni! L E U T ó É H E S R T M B E R * \ Ai B R A N T Y O N D JÁTÉKTÁR 1538. október 21-én doktor Luther Márton nyilvános intelmeket mondott a templomban, és igencsak megpi- rongatta azokat, akik megrémültek, amikor lábra kaptak a pestisről szóló mendemondák és lármák. így szólt: „Az Úrban kell vigasztalódni, benne kell bízni, s mindenki a maga foglalatosságában igyekezzék, és maradjon is meg abban. És ha felebarátának segítségre, támaszra van szüksége, senki el ne forduljon tőle. Ne féljünk a haláltól annyira mód felett, mert megragadtuk az élet igéjét és az Urat magát, aki értünk legyőzte a halált!” FERI BÁCSI JÁTÉKAI A titok nyitja A megadott négyzethálóban úgy találhatsz rá a megfejtésre, ha megszámozod a hálóban szereplő betűket a bal felső sarokból indulva, 1-től 25-ig. Ezután felelj a feltett kérdésekre. Számokat kapsz válaszként. Ezek a számok jelölik ki a négyzetháló megszámozott betűi közt azokat, amelyeket összeolvasva, a rejtvény megfejtésére találsz. A kérdések a következők:- Hány fejezetből áll a Római levél?- Hány ága van a Jelenések könyvében is említett gyertyatartónak?- Hányán haltak meg, mikor rájuk dőlt a torony Si- loámnál?- Hányadik nap elteltével adtak nevet Jézusnak?- Hány szűzről beszél Jézus a példázatban?- Hány fejezetből áll Lukács evangéliuma?- Hány tálentumot kapott urától az a példázatbeli szolga, aki elásta a rábízott értéket? A játék neve „mindent, vagy semmit”. Szükség van hozzá egy dobókockára, papírrá és íróeszközre. A játékosok asztal körül ülnek. Az első dob, annyiszor, ahányszor akar. A dobott számok értéke összeadódik. De ha egyest dob, az abban a körben elért eredménye elvész! Ezért fontos, hogy időben megálljon, mielőtt még elvesztené az eddig gyűjtött pontokat. Ha megáll, vagy ha egyest dob, a soron következő játékos próbálkozhat. Az nyer, aki leghamarabb eléri a játék kezdetekor meghatározott pontszámot, mondjuk a 200-at. A játékot még izgalmasabbá tehetjük azzal, ha kikötjük, hogy a 200-at nem elég elérni (pl. 202-re teljesíteni), hanem csak úgy lehet befejezni, ha a játékos pont beállítja a meghatározott pontszámot, azaz pont 200-zal fejezi be a versenyt. Ilyenkor előfordulhat az a kivételes helyzet, hogy az egyes nem nullázhat, hanem épp a győzelmet jelenti: abban az esetben, ha 199-ről kell 200-ra lépni. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyönk, Petőfi u. 359. FIATALOKNAK Meghalt. De nem, Luther nem halhat meg A 40-es évek első felében gyakran foglalkoztatta Luthert a halál gondolata. A vég előérzete akkor szólalt meg a leghangosabban, amikor 1545. november 10-én barátai körében a hatvanegyedik születésnapját ünnepelte. A kapott fél év alatt leginkább a zsidókérdés foglalkoztatta, támadta a löweni teológusokat. A végső óra 1546. február 18- ának hűvös hajnala volt, amikor a lelkét az Örök Bíró kezeibe tette le. Luther leikéhez a Szentírásból a 118. Zsolt. 17-ik verse állt a legközelebb: „Nem halok meg, hanem élek és hirdetem az Úrnak cselekedeteit. ” Ezt írta a coburgi vár falára, ezt fejezi ki a hangok csodás művészi nyelvén. Igen, Luther él. Él munkáiban. Él a kiküzdött lelki szabadságban. Él márványszobrok, talapzatra elhelyezett ércszobrok sokaságában, melyek a művészet kifejezésével a gyermeki hitre akarnak tanítani. Ezek az ércszobrok szinte dalolnak. Luther ma is él énekeinkben, imádságainkban, él bizodalmas gyermeki hitünkben. Luther él és élni fog. A ma még vitás. A holnap az övé lesz. Az emberiség a szellemi nagykorúság felé van útban. Luther él és élni fog, míg a tiszta evangélium meg nem hódítja a földkerekséget és Krisztus nevére minden térd meghajol. Isten szava, Isten tana, Nem múlik el soha, soha! „Nem is tudjuk, mit köszönhetünk Luthernek, és a reformációnak. Szabadok lettünk a lelki elnyo- mottság bilincseitől, s képesek lettünk, ... hogy a forráshoz visszatérjünk és a keresztyénséget a maga tisztaságában fogjuk fel. Most újra van bátorságunk, hogy szilárdan álljunk Isten földjén és érezzük Isten adta embermivoltunkat. ” (Goethe) Hamza Kinga Dalma ION BARBU: A megjelenés „Föl! mert gála éje ez. ” E. A Poe Tragikus folyót púderezz a tükrön, Kristály-aprólékosan, bál előtt; Kontyba csavarintott, fürtös ezüstön Illessz a parókához - agyvelőt. A csendes bálon, a nagy ünnepélyen, Lenyűgözöd mqjd roppant Uradat, Ha maszkod csillog, megtisztítva, fényben, S az álomlehelettől zöld fogak. Oltsd ki a fényeket mind a szobákban, Opálos tűzláng lobbanjon, magas, Ttetőre, parkra, agyvelőre: lángban Edzett tél fagyából eszme havaz. Fényes teremtménye így légy az Úrnak; Szándékod - villám, mely jövőbe metsz! Kardoddal harcias szablyák vonulnak, Szemed a hold sikló korongja lesz. Tandori Dezső fordítása * Ion Barbu (1895-1961) román matematikus, a geometria professzora, költő. A természettudományok korának költője. „Az én szememben a geometria folytatása a költészet,... mely különálló elemeket közelít egymáshoz a metaforák révén, s ezáltal föltárja az érző mindenség egyugyanazon szerkezetét. ” Az ifjú Luther és a halál így ír Luther önmagáról: „...Egy barátommal a szünidőben haza akartam menni. Útközben véletlen- ségből kardommal megsebesítettem a lábszáramat s átvágtam az ütőeret. Égyedül voltam kísérőmmel a határban, Erfurttól mintegy félmérföldnyire, körülbelül olyan távolságra, mint Eutzsch Wittembergtől. Hevesen tört elő a vér és nem lehetett elállítani. Ujjammal keményen leszorítottam a sebet, de ettől erősen feldagadt a lábam. Halálos veszedelemben voltam itt és ezt kiáltottam: »Oh Mária, segíts!« Éjjel, amint betegen feküdtem, a seb ismét felszakadt. Eszméletemet vesztettem és újra Máriát hívtam segítségül. Ez húsvét utáni kedden történt, 1503-ban. (Luther éppen húszéves volt.) Amíg sebesülten feküdtem lakásomon, saját szorgalmamból megtanultam lanton játszani. A zene a felzaklatott ember legjobb megnyugtatója... ... Egyszer Erfurt közelében, Stotternheim falu mellett hatalmas vihar lepett meg. Közvetlen mellettem csapott le a villám s engem félelem fogott el, hogy hirtelen, megtérés nélkül kell meghalnom. A haláltól körülvéve, Szent Annát, a bányászok védőszentjét hívtam segítségül és megfogadtam, hogy kolostorba lépek: »Szent Anna segíts, én szerzetes leszek!« Később mégis megbántam a fogadalmat és ezenfelül le is akartak beszélni tervemről. Én azonban kitartottam mellette, és az Elek napja előtt való napon, július 16-án, búcsúlakomára hívtam meg legjobb barátaimat azzal, hogy reggel majd bekísérnek a kolostorba. Amikor vissza akartak tartani, azt feleltem: »Ma még láttok engem, de a jövőben soha!« Végül sűrű könnyhullatás mellett bekísértek. Atyám is nagyon haragudott fogadalmam miatt, én azonban ragaszkodtam elhatározásomhoz. Azt gondoltam, hogy a kolostort soha nem fogom elhagyni. így teljesen meghaltam a világ számára. Mégis: nem szívesen lettem szerzetessé. Atyám is hevesen ellenezte lépésemet. Szinte eszét vesztette. Ismét letegezett (az apa eddig tiszteletből magázta tudós fiát), és atyai jóakaratát megvonta tőlem. Hiába akarták vele a jóbarátok megértetni azt, hogyha áldozatot akar hozni Istennek, akkor a legkedvesebb és legjobb fiát kell odaadnia...” (Virág Jenő: Dr. Luther Márton önmagáról) Országos Evangélikus Egyetemista és Főiskolás Találkozó Az 1995-ös tavaszi gyenesdiási találkozó után újra országos hétvégét szervezünk minden olyan evangélikus fiatal számára, aki egyetemen vagy főiskolán tanul! A találkozó témája idén a misszió lesz, amit többféle szempontból szeretnénk megközelíteni, pl. misszió a felsőoktatásban, misszió az egyházban, a modern társadalomban. A találkozó meghívott előadója Béres Tamás debreceni evangélikus lelkész. A konferencia ideje: 1996. március 1-3. Helye: Kecskemét, Emmaus-ház Szeretnénk kérni, hogy írásban minél előbb (február 20- ig) jelezze mindenki részvételi szándékát Amint beérkeznek a jelentkezések, azonnal küldjük a pontos programot részvételi d(j megjelölésével stb. A jelentkezést ^ következő címre kéijük február20-ig: Pángyánszky Ágnes, 1085 Budapest Üllői út 24. Tel./Fax. 113 0886 pangyan@osiris.elte.hu Mindenkit nagy szeretettel várunk az egyetemista és főiskolás találkozóra! Luther és a zene Éneklő egyház vagyunk. Sokszor hangoztatjuk ezt és nem véletlenül, mert Luther Márton valóban nagy súlyt helyezett a gyülekezeti éneklésre. Sajátos értelemben szerette az éneket és a zenét, amely szerinte „megeleveníti a szöveget”. De nézzük mindezt közelebbről Luther a reformátor egyszersmind úgy szerepel a lexikonokban, hogy „énekköltő, muzsikus, az istentisztelet megújítója”. Néhány adat énekköltői munkájáról az 1524-ben megjelent Wittenbergi Korálkönyvben már 24 énekét találjuk (Énekeit rendszerint Johann Walter kántor 5 szó- lamú kórusra dolgozta fel.) Az 1529-es Klug-féle énekeskönyvben 28 Luther-ének van. Az 1545-ben Lipcsében megjelent Babst-féle énekeskönyv 129 énekéből már 37 származik a reformátortól. Énekeiben több zsoltárt is feldolgoz, éspedig a következőket: 12, 46 (ez az Erős vár a mi Istenünk), 67, 124, 130. Feldolgozza a Tízparancsolatot, Miatyánkot stb. Fontos szerepet szánt az istentiszteleten a koráinak a gyülekezeti éneknek Néhány pontban összefoglalom a korái szerepét az evangélikus istentisztelet és az egyházi zene szempontjából 1. A korái a gyülekezet válasza az igére. 2. A liturgia felől nézve: az addig túlnyomóan csak papi éneklés helyett, most már tág teret kap a gyülekezeti éneklés, éspedig anyanyelven. 3. Az egyházi zene felől nézve a korái olyan, mint egy híd, amely a művészi egyházi zenét (passiók kantáták) közel hozza a gyülekezethez. 4. Zenetörténeti szempontból a korái az alapja a lutheránus zene virágkorának (17. század!) 5. Az énekeskönyv felől nézve: a ma énekelt korái összekapcsol minket hitbeli őseinkkel térben összekapcsol a világ többi evangélikus egyházával 6. Az üdvösség felől nézve jelképesen összekapcsolja a földön és a mennyben éneklő gyülekezettel Az istentisztelet megújítása kapcsán csak röviden ennyit: Luther nem akart sem új egyházat, sem új liturgiát. Épp ezért meghagyta mindazt a misében, ami nem ellenkezett a Biblia tanításával Továbbra is teret kapott a papi ének a többszólamú kórus, sőt az orgona és a hangszeres zene is. Felvetődik a kérdés, hogy mint muzsikusnak milyen zenei képzettsége volt? Lapról énekek, játszott lanton és fuvolán, sőt komponált is. Liturgikus dallamokat is szerzett. 37 énekének dallamát is részben saját maga szerezte. - Zwinglivel és Kálvinnal ellentétben azt vallotta, hogy a művészeteknek főleg a zenének szerepet kell adnunk az egyházban. Egyik legismertebb mondása szerint: „Isten a zene által is hirdeti az evangéliumot". Persze, ha nem is félt a zene alkalmazásától, de azt is csak az Ige szolgálatába állította. Csak töredékben maradt ránk egy tanulmánya a zene teológiájáról, de Asztali beszélgetéseiben éppúgy találunk idevágó gondolatokat, mint a már említett Babst-féle énekeskönyv előszavában. Ez utóbbi alapján álljon itt pár gondolat Luther zeneszemléletérőL Az egyházi zene nem más, mint a Bibliában emlegetett „új ének”. De ennek az éneklésnek a rugója nem csupán a zene, a dallamok hangszínek szépsége. Az éneklés végfő indítéka az evangélium, vagyis az az öröm, amellyel Jézus Krisztusban Isten megörvendeztetett minket. Az evangélikus éneklés állandó tartalma: a Megfeszített és Feltámadott. Az egyházi zene állandó témája, hogy Jézus megváltott bűntől és haláltól Ez a zene a vámszedő hangján szólal meg: „Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek ” Luther kiemeli végül hogy éneklésünk célja”, hogy mások is meghallják az evangéliumot. ” Az egyházi éneklés tehát szolgáiul gyakorlatilag ma így mondhatnánk bizonyságtevés énekkel! A másik keresztyén testvér éneke vigasztal, felemel (éneklés születésnapon, kórházban, betegágy mellett stb.). Végül szóljunk arról hogy a lutheránus egyház története igazolja-e Luther zeneszeretetét? Kétségtelen, az utána következő időszakban csodálatosan bontakozott ki az egyházi zene. Miközben a szellemi irányzatok humanizmus, lutheri orthodoxia, pietizmus, felvilágosodás nem mindig voltak pozitív hatással az egyházi zenére, vagy külső körülmények (30 éves háború) gátolták a művészet kibontakozását, mégis éppen ebben a korban (17. sz.) élt Praetorius, Schütz, az evangélikus egyházi zene két egymástól különböző géniusza. Ekkor írja csodálatos vigasztaló énekeit Gerhardt Pál. Ekkor virágzik az evangélikus orgonazene, és a lutheránus orgonaépítészetet olyan nevek fémjelzik mint Schnittger és Silbermann. Amikor a 90 éves öreg Reinken ámulattal hallgatja a fiatal Bach orgonajátékát Hamburgban, megrendültén szólal meg: - >yAzt hittem, ez a művészet már meghalt, de látom, hogy önben tovább él!” Tágabb értelemben folytathatjuk ezt a gondolatot azzal hogy Bach nem csak az orgonajátékban, hanem az egész evangélikus egyházi zenében még egyszer összegezte a lutheri hagyományokat. 200 év távlatából mintegy „kezet fog Lutherrel” és csodálatos művészettel valósítja meg a reformátor elgondolásait. 9 kötetnyi orgonaműve, 200 kantátája, passiói ma is hangúinak Ezekben -a kor divatjával ellentétben - 20 Luther-éne- ket is felhasznál. Zenéjében tehát ott él nem csak a Biblia üzenete, hanem a lutheri teológia is. Gáncs Aladár Zenei élmény soproniaknak Öt ifjú müvészjelölt nyújtott gyülekezeti termünkben élményt vonós muzsikájával február első szombat estéjén, miközben bécsi útjukról hazafelé, Szegedre tartottak ahol még tanulják a művészet titkait. Amikor pergő egymásutániságban felcsendültek Kreisler, J. S. Bach, F. Couperin, Händel, Tartini és Pachelbel művei érezhetővé vált az előadásokban, hogy a hegedű, a brácsa és a cselló olyan hangokat tud adni szakavatott megszólaltatóin keresztül melyek a zene nyelvén Luther szerint Isten legszebb és legcsodálatosabb ajándékát közvetítik Már szolgáltak nálunk a zenének ifjú „megszállottjai és misszionáriusai” és nemcsak szemmel láthatóan, hanem füllel hallhatóan érzékelhettük zenei fejlődésüket. Igényességre törekszenek hogy örömöt szerezzenek a zenekedvelő hallgatóságnak Álljon itt mindegyiknek a neve: Lang János, Barnász István és Farkas Béla hegedűsök Balázs György (brácsa), Joób Gergely (cselló). A pachelbeli kánon hangulatos előadása után a hallgatóság tapsvihara nyomán még egy ráadást kapott, a hullámzó Balatonról hangzó, magyar zeneszerző alkotta számot. Csak gratulálni lehet és áldást kívánni további örömszerző zenei tevékenységükre. Örömmel szoríthattuk meg dr. Lang János és felesége kezét, akik a kőrútokat szervező unokájuk zenei fejlődésében gyönyörködhettek velünk együtt. A hangverseny céljait is szolgáló teremben áll Luther Márton embemagyságú festménye. Háborús sérülését kijavíthattuk (lövést kapott). Ha reformátorunk szerint a zene Istennek egyik legdrágább ajándéka, akkor arra is jó, hogy lelki sérüléseket helyre tudjon hozni. Zeneszerető Lutherunkért 450 évvel halála után, hálát adhatunk Istennek aki őt „wittenbergi fülemülévé” formálta, amint azt Sachs nürnbergi költő fogalmazta. Amit szavunkkal emberi beszédünkkel nem tudunk kifejezni sokszor, azt a zene segítségével megtehetjük Talán ebben az értelemben állította párhuzamba reformátorunk az igehirdetést és a zenét! Szimon János
