Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-12-29 / 52. szám
Evangélikus Élet 61. ÉVFOLYAM 52. SZÁM 1996. DECEMBER 29. KARÁCSONY UTÁNI VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ARA: 35 FT Nagyon bizonytalan annak állapota, aki nem bízza Istenre minden gondját. Kempis Tamás A TARTALOMBÓL ~ REMPORT ELEK EMLÉKEZETE ISTEN AJÁNDÉKA: A REMÉNYSÉG - GYÜLEKEZETI HÁZSZENTELÉS URAIÚJFALUN KERESD, AMÍG MEGTALÁLHATOD ÚJ TEMPLOM ÉPÜL NÓGRÁD MEGYÉBEN Alapkőletétel Pásztón Nógrád megyei fejlődő település, fiatal város a Mátra tövében, Pásztó. Egyházi szempontból Bá- tonyterenyével összevontan alkot gyülekezetét. A város azonban fejlődik. Lakossága különösén a megye területéről verbuválódik, ez pedig azt jelenti, hogy a beköltözők nagyobbrészt evangélikus családok. Mindenképpen azok közé a gyülekezetek közé számítható, melyekben az urbanizáció következtében az evangélikus egyház erősödhet - reménységünk szerint. Ezt a reménységet erősítette az a meghívás, mely november 23-ára szólt, hogy a „Cserhát lakótelepi ABC-áruház mellett építendő evangélikus templom ünnepélyes alapkőletételén” vegyünk részt. Örömmel mentünk el. Ha egy, ma még kisebb gyülekezet templomépítésbe kezd, ha ott vannak többen, akiknek víziójába ez a terv és annak megvalósítása belefér - az mindenképpen okot ad a reménységre! Márpedig vannak! A régi helyi lakosok, a nógrádi falvakból betelepültek között sok lelkes értelmiségi személy is akadt, akik élére álltak ennek az ügynek és vállalták, hogy áldozatok árán is megépítik a templomot. Kérik ehhez a közösség, az országos egyház segítségét is természetesen, de eddig félmilliós alapítványukkal már tanújelét adták annak, hogy nemcsak álom a tervezésük, de annak megvalósításában lendületesen ki akarják venni részüket. Ez a lelkesedés és lendület meglátszott az alapkőletételi ünnepségen is. Mindössze 150 lelket számlál ma még a gyülekezet, de istentiszteleti részvételük alkalomról alkalomra 20-30%-os. Már addig is végeztek társadalmi munkát az önkormányzattól térítésmentesen kapott telek bekerítésével, egyenge- tésével. Szívesen jöttek segíteni a helybeli reformátusok és katolikusok is. Csépe László felügyelő mondotta el az alapkőletétel után, hogy az akaratot, és lendületet korábban itt szolgált két lelkészüktől kapták, Sztojanovics András és Aklan Béla lelkészek szolgálata idején már elkezdték a lépéseket az önkormányzat felé is. Dobrovszky István polgármester örömének adott kifejezést, hogy megindulhat a templomépítés és további segítséget is ígért. Mindketten további összefogásra buzdították a gyülekezetét. A leendő templomra terv- pályázatot hirdettek és ezen Csornai Zsófia építészmérnök terve nyert és kapott lehetőséget a részletes kidolgozásra. Az istentiszteletet követő beszélgetésen ismertette tervét, melyet itt is bemutatunk rajzban, és hozzátette, hogy pazarolni nem szabad, de „ne az olcsócság legyen a fő, hanem a szép és a jó!” Ha visszatekintek a mögöttem levő 365 napra, köszönöm, hogy elmondhatom: nem csalódtam hűségedben. Ajándékba adtad, hogy bízzam benned, és nem engedted elveszítenem ezt az ajándékot. Pedig én sokszor hajlamos voltam rá. Köszönöm, hogy te nálam is jobban őrizted, így maradhatott az enyém jóban és rosszban, az elmúlt év mintlen eseménye, fajdalma és öröme után is. Köszönjük, hogy bízhatunk benne, veled sohasem veszítjük el a kapcsolatot. Párbeszédben maradsz velünk. S ez mindig így marad. Jó ezt tudni, jó ebben bízni. Köszönjük, hogy így van. lé vagy a cél, Urunk. A miénk és mindenkié, aki úton van. ÚtközAz alapkőletétel ünnepi istentisztelete a szabadban felállított kereszt tövében, alkalmi oltár előtt D. Szebik Imre püspök szolgálatával zajlott, melynek liturgiájában Kalácska Béla esperes és a gyülekezetben jelenleg szolgáló segédlelkész, Klenóczkyné Sulyok Anna segédkezett. A püspök igehirdetésében - melyet ÍJn 4,9 alapján tartott - történelmi pillanatnak nevezte ezt az eseményt. A millecentenárium évében megpecsételjük szándékunkat, hogy ebben a városban is legyen háza Istennek evangélikus gyülekezetünk számára és legyen az nyitva mindenki előtt. Ezt a templomot Jézusért építjük, akiből árad a bocsánat, a békesség, a melegség és minden áldás. Jézus nem egyszerűen modell a számunkra, 0 az élet Ura! Ő adja nekünk emberségünkhöz is az erőt. Ez a Jézus közösséget gyűjtött magához és itt is ez történik majd. Lelki értékek gyűjtéséről van szó, keresztje alatt gyűlünk össze, közösséget építünk mi is vele. A lelki értékek mellett szellemi kincseket, kulturális értékeket is tovább adunk, mert sok évszázados keresztyén kultúránk ápolására is alkalmas lesz ez a hely. Jézusban teljes életünk van! A gyülekezetben lelkes fiatalok is együtt voltak, énekeltek és jelenlétük bizalmat és reménységet jelentéit a templom jövőjére nézve. Az alapkőletételi ünnepségen részt vett az éppen hazánkban tartózkodó Karl-Heinz Ulrich, a bajor diakónia osztályvezetője, aki a gyülekezet lelkesedését látva, kívánta, hogy Isten segítségével minél előbb együtt énekelhessen, imádkozhasson és igét hallgathasson a gyülekezet a felépített templomban. Tóth-SzöllSs Mihály ben pedig te vagy az árnyék és a nap, hegycsúcs és jelzés az út mentén. A támasz is te vagy és a védelem is. Biztatás vagy. Hogy menjünk - lépésről lépésre, bátran, teljes bizalommal, mert van, aki vigyáz ránk. Vigasz vagy. A legvégső. Aki az út végéről sem tűnik el. Az vagy, aki akkor is a miénk, ha mindenkit elveszítünk. Arra kérünk ma este, maradj hallótávolságon belül. Maradj elérhető számunkra mindig. így tudunk elindulni. Valamit befejezni és valamit elkezdeni. Mindkettőt a té nevedben szeretnénk megtenni, Urunk. Segíts nekünk. Ámen. A Imádság Óév estére SZAMADAS 1996-ROL Ülést tartott az Országos Presbitérium A kerületek beszámolói után egyházunk legfelső kormányzó testületé tartotta meg beszámolóját, számot adó munkaülését december 6-án. Az egész napos ülésen délelőtt az országos felügyelői, a püspök-elnöki jelentést, a gazdasági ügyekről számot adó jelentést hallgatták meg valamint a visszaigényelt ingatlanokról kaptak tájékoztatást a presbiterek Olvasóink számára, informálás céljából a jelentések legfontosabb részeit adjuk közre mai számunkban. DR. FRENKL RÓBERT ORSZÁGOS FELÜGYELŐ JELENTÉSE néhány egyházi és társadalmi jelenséget elemzett és összegezett. „Jelentésemben kisebb részben szándékoztam foglalkozni belső egyházi ügyekkel, de részben a Zsinat befejeztének közeledte, részben, előbbivel is összefüggésben, egyházunk missziói helyzete igényli az ezen ügyekkel foglalkozást. A Zsinaton a strukturális kérdések - mint ismeretes - nagyobb teret kaptak nagy indulatokat, viharokat kavartak sajnálatos lemondásokat váltottak ki. Az eddigiek érthetővé, ha nem is örvendetessé teszik ezt a helyzetet. Bármennyire nem elsődlegesek a strukturális kérdések lehetett élni az elmúlt évtizedek egyházi szervezetében is, a dolgok végül nem a szervezeteken, hanem az embereken múlnak, elméletileg sem vitatható, hogy a teljesen megváltozott egyházi helyzet, az új lehetőségek a. struktúra megváltoztatását, megújítását is igénylik Enélkül kevés a remény a munkastílus megújítására, a működés hatékonyságának a növelésére. A változatlan struktúra, a hozzá alkalmazkodó beidegződésekkel állandóan ütközik az új elképzelésekkel, melyek feszítik a korábbi gyakorlatot. Püspöktől a teológusig, az aktív nem lelkész elemmel együtt mindenki alkalmazkodik a helyzethez, igyekszik segíteni az életet. Egyszerűbb lenne egy jobb szervezet, megosztott hatáskörökkel, illetve ezek szintezésével, felelős, szakmailag felkészült munkaági vezetőkkel, áttekinthető viszonyokkal. Ma azért is nehezen kapunk önálló tevékenységre alkalmas szakember munkatársakat, mert a sajátos informális mechanizmusokhoz kívülről jött ember nehezen tud alkalmazkodni. A gyülekezetektől az országos egyházig hasonló a kép, jelezve, hogy általános gondról van szó. Ezért is bizonytalan az egyház meghatározó tevékenysége, a misz- szió. Nem igazán tudjuk kire, kikre irányuljon az evangélizáció, a misz- szió. Kicsit rosszaljuk, amikor szinte csak ismert arcokat látunk az egyházi evangélizációs alkalmakon, akár az országos evangélizáción. Nem állítom, hogy ez kívánatos helyzet, magam is örülnék, ha a magyar társadalomban igazi éhség mutatkozna az ige iránt és ez egyházunkban is kifejeződne. De úgy vélem, természetes, hogy elsősorban azok - gyermekeik, hozzátartozóik, barátaik - jelennek meg az egyházi alkalmakon, akik az elmúlt évtizedekben is kitartottak, illetve, akik szívükben őrizték a hovatartozást, de féltek ezt - okkal, ok nélkül - kimutatni. Minket is váratlanul ért a rendszer- változás. Nem ismertük eléggé fel, hogy egyidejűleg szorulnak lelki gondozásra és evangélizációra a hűségesek Egyszerűen azért, mert a szocializmus évtizedeiben az egyház vállalása már adott egy bizonyos tartást, szinte lelki tartalmat, ennek értéke azonban, ami a politikai helytállást illeti, a kilencvenes években természetesen megszűnt. Kedvezőtlenül hatottak az egyházakon belüli villongások is, melyek máig sem szűntek meg. Nem az álbékesség volt az igény, hanem az emberi dolgok kibeszélése és lehetséges lezárása, mint ismeretes, ez társadalomban és egyházban sem sikerült. Az emberek azonban - kevés kivétellel - ismét az igét, a bűnbánatra hívó szót, Isten szeretetének a hirdetését várják az egyháztól Teljesen természetes, hogy az úgynevezett belmisszió ma még inkább bent kell legyen az egyházban, hogy a megfáradtak, illetve az aktivitástól - hiszen ez tilos volt - elszokottak ismét cselekvővé váljanak Sokkal több belső egyházi alkalomra, élénkebb gyülekezeti és gyülekezetközi életre lenne szükség ahhoz, hogy a belső megerősödéssel együtt eljussunk az egyházon kívül élőkhöz is. Iskoláink intézményeink természetes utakat nyitnak meg ha lesz elég erőnk ahhoz, hogy élni tudjunk ezekkel És olyan szervezetre van szükség amely nem zárt, befelé forduló, hanem nyitott, dinamikus és ezt a megújuló munkastílust szolgálja. Lehet, hogy a Zsinatnak most már valóban nem lesz ideje, ereje jelentős változtatásokra, de a zsinati szellemben meg kell kísérelni élni mindazokkal a lehetőségekkel amelyeket a demokratikus ország a jogállami keretek nyújtanak az egyház számára. Annál inkább, mert még jó néhány év szükséges a lelkészhiány érdemi mennyiségi enyhüléséhez, a minőségi regeneráció évtizedeket igényel a nem lelkészek újra munkába állítása nem egyszerűen kényszer, hanem a normális egyházi élet helyreállásának legjobb eszköze és mutatója. Sokszor elmondtuk, leírtuk, érdekes módon még mindig egyre időszerűbbé, hangsúlyosabbá válik, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság (1990. IV törvény) nem jelenti az egyház, az egyháztagok izolációját, nem vált magánüggyé a vallás, mint egyesek vélik, hanem felszabadította az egyház energiák növelte felelősségét a társadalom iránt, amelyben él és szolgál Érzékeny kérdés ez, nem egyszerűen a misszióról van szó, a hirdetett igéről hanem az egyház, a hívek jelenlétéről teljes életéről a társadalomban. Igen mélyek a társadalmi beidegződések, szokások, divatok Kevéssé érvényesül a hit ereje. Másképp nehéz magyarázatot találni arra, hogy a magukat egyházhoz tartozónak vallók körében nem különbözik jelentősen a különböző szenvedélybetegségek - dohányzás, alkohol. .. - devianciák aránya a társadalomban jellemző értékektől Nem arról van szó, hogy a népesség egyházhoz kötődő kétharmada, négyötöde, vagy az aktív egyháztagnak becsült tizenöt-húsz százalék nem őszinte. Egyszerűen megfáradt, elszokott az aktív egyházi élettől Hódít az „egyházon kívüli” vallásosság is, amit elutasítani nem szeretnék de erejében, jelentőségében nem hiszek Úgy vélem, missziói feladataink mellett, azokkal együtt növelnünk kell az egyház társadalmi jelenlétét, mindenütt a helyi társadalmakban és országos szinten is. Erőteljesebben és sajátosabban kell hallatnunk hangunkat az értékválságban, mely nem egyszerűen erkölcsi kérdés - bármennyire is az emberi tisztesség megkopása az értékválság centruma —, hanem érinti á testi-lelki egészség értéktől a humán értékekig - szeretet, szerelem, barátság... - az értékek teljes skáláját, újra és újra reflektorfénybe állítva a bioetika problémáit, az emberi élet védelmét a szó teljes, biopszichoszociális értelmében. A tiszta beszéd is érték itt most inkább a példa, a teendők kedvéért említve, nem maradhatunk közömbösek amikor a médiát, a kultúrát is fertőzi - öncélúan, hiszen főként ettől válik értékrombolóvá - a trágárság az obszcenitás. Tanuljuk az önálló egyházi életet, ami az egyház belső életét illeti, valamint egyház és állam, egyház és társadalom szövevényes kapcsolat- rendszerét. Önállóságunkat állami relációban kétségkívül megnehezíti anyagi függőségünk Több támadás is érte az egyházakat, hogy rá kívánják magukat erőltetni a társadalomra, annak hangoztatása, hogy társadalmi célokat szolgálnak saját érdeküket, anyagi megerősödésüket célozza, nem valódi igényt elégítenek ki. Ezt igaztalan állításnak tartom. Ellene mond ennek egyrészt iskoláink népszerűsége, másrészt a rendkívüli - sajnos ki nem elégíthető - igény az egyház szeretetszolgálata iránt. A növekvő szegénység igazi lecke a gyülekezetek számára. Valódi diakónia nélkül nem lehetünk hitelesek Visszatérve az anyagiakhoz. Politikailag nyugodtan erősíthetjük azt a szempontot, hogy a vagyonától megfosztott egyházat megilleti a kárpótlás. Más kérdés, hogy mi ezt társadalmi célokra fordítjuk de ettől eltekintve erkölcsileg-politikailag is jogos a kártérítés. Örömmel regisztrálhatjuk hogy az egyházi támogatás 1997 ben elmozdul a négy éve változatlan pontról és ha a „fejlesztés” természetesen el is marad az ezen idő alatti infláció mértékétől, de legalább megtörtént az elmozdulás. Még inkább örvendetes, hogy beépül a rendszerbe egyfajta automatizmus, így kevésbé lesz az egyház függő helyzetben az évenkénti költségvetéstől. Ugyanakkor sok tanulságot hozó, nem várt vihart kavart az adótörvényben nyújtott lehetőség arra, hogy az állampolgárok maguk rendelkezzenek személyi jövedelemadójuk egy százalékáról. Eredetileg a javaslat szabaddemokrata és szocialista kidolgozói az egyházfinanszírozás megújítására gondoltak ily módon. Hosszú vitát követően elfogadták az egyházi szakemberek elutasító érveit és az elképzelést már nem egyházfinanszírozási, hanem csak mint adótörvény elemet tartották fenn. Ez any- nyit jelent, hogy egyházi intézmények is a kedvezményezetti körbe kerülhetnek a finanszírozást illetően ez egyszerűen többletet ad Innentől kezdve mi nem utasítottuk el ezt a törvényjavaslatot mégis, főként a legnagyobb egyház vezetőinek megnyilatkozásai nyomán, a sajtó folyamatosan arról számolt be, hogy a történelmi egyházak nem fogadják el ezt a javaslatot, végül ezért az egyházi intézmények Iá is kerültek -jelenlegi helyzet - a kedvezményezetti körből Magam ezért a napi sajtóban is megírtam álláspontunkat, személyes véleményemet. Úgy vélem - építve más egyházakkal az egészséges ökumenikus és az értelmes politikai kapcsolatot -, hogy ezt máskor is, ha szükséges, meg kell tennünk Viszonylag hamar, ismét van lehetőségünk iskoláink szellemi kapacitásunk sajtónk kultúránk révén, számarányunknál jobban jelen lenni a magyar közéletben, szellemi életben. Vétek ha nem élünk ezzel vétek mely missziónk diakóniánk erejét is gyengíti. Idetartoznak a szükséges, lehetséges közéleti, politikai állásfoglalások is, melyeknél érzékenyen ügyelni kell arra, mikor szólunk az egyház nevében, mikor érvényesítünk egyházi tisztségünkkel összefüggő személyes álláspontot gyakoribbá téve ez utóbbit. ” (Folytatás a 3. oldalon) JL i.
