Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-11-03 / 44. szám
1 Evangélikus Élet 1996. november 3. M ifti GYERMEKEKNEK A. DEZSŐ KÁROLY: Novemberhez Jöttödre gyertyát gyújtunk: megkoszorúzzak benned elhunyt rokonaink csonkig égett életét, s könnyet ejtünk fakuló emlékeinkért... Megborzadunk: talán végenyészetébe dőlt földnyi világunk, s feketébe boruló fák sírkeresztek? Nem vigyáz ránk, csak az Isten! fiataloknak JÓSÁG BESZÉLJÜNK A GYÁSZRÓL, AZ ELMÚLÁSRÓL... Egy hervadt virágcsokor, egy elpusztult madárfióka, az elszáradt fű, mind arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a földi életben az elmúlás általános, ki nem kerülhető dolog. Amikor az ember még gyerek és éppen csak tinédzser, nem gondol még arra, hogy életének egyszer csak vége lesz, és el kell mennie ebből a földi életből, és ez így is van rendjén. Mégsem mondhatjuk, hogy a gyerekek sohasem találkoznak az elmúlással, a gyász fájdalmával, ami annál élesebben jár át bennünket, minél közelebbi a veszteségünk. Igazi őszinte fájdalmat jelenthet egy kedvenc virág, vagy egy kedvenc kiscica elvesztése is. Ha a családban szeretteink közül távozik el valaki, akkor sokszor érezzük úgy, hogy mindenünk odaveszett, ami nagyon fontos volt nekünk. Teremtőnk azonban olyannak alkotott bennünket, hogy a gyász érzését el tudjuk viselni, meg tudunk gyógyulni, tudunk reménykedni továbbra is. Igazi vigasztalást azonban csak hit által, az örök életben való reménységgel kaphatunk mindannyian. Az evangéliumokban is többször olvashatunk olyan történetet, ahol a közvetlen hozzátartozó elvesztéséről van szó. Minden gyermek tudja, hogy szüleinek nagy áldás, igazi öröm, hogy Isten gyermekkel ajándékozta meg a családot. A szülők nagyon sokat tesznek azért, hogy gyermekeiket biztonságban, róluk gondoskodva, nevelj ék. Abban is biztos vagyok, hogy nagyon váraik a világra jöveteleteket, hiszen akarták gyermekűket. Ha most olyan dolog történne veletek, hogy az életetek veszélybe kerülne, elhihetitek, hogy az tragikus helyzet lenne a család számára. Dyen válságos helyzetbe került egy család a Biblia szerint, mégpedig egy zsinagógái elöljáró, egy gazdag ember családja. Kisleányuk halálosan megbetegedett. Jairusnak hívták az édesapát, aki végső kétség- beesésében Jézushoz fordult segítségért. Bármilyen gazdag, előkelő volt, most, hogy gyermeke haldoklott, nem törődött azzal, hogy megalázza-e magát vagy sem, nem törődött semmivel, Jézus lábai elé borult, és esedezve kérte a segítségét. Mivel hallott Jézusról, tudta, hogy megmentheti a kisleányát is. Az egyetlen és valóságos segítséget találta meg gyermeke számára. Jézus késedelem nélkül indult, hogy segítsen, de mire a házhoz értek volna, már hozták a hírt: a gyermek halott! Azt hiszem, Jairus szívét alig elviselhető fájdalom járta át a hírre. Jézus azonban mellette volt, és biztosan látta az édesapa kétségbeesését. Ezért mondta az elöljárónak, hogy: „Ne félj, csak higgy!” Mivel Jairus őszintén bízott, és hitt Jézus gyógyító, életet mentő hatalmában, így teljesen az Úrra bízta magát. Senki sem bízott már a kisleány életre keltésében, talán csak Jairus. Jézus azt tette, amit annyiszor megtett, és megtesz ma is, életre kelt, új életet ad mindenkinek, aki benne bízik, aki hittel fordul hozzá. A kisleány meggyógyult, Jézus megmentette. A család visszakapta gyermekét. Jairus lánya visszatért ebbe a földi életbe, de ez nincs mindig így, van úgy, meghal egy szeretett hozzátartozónk. Van végleges halál, de csak földi értelemben, mert csak egy időre válunk el attól, akit szeretünk. Isten magához vesz bennünket az örök életbe, ahol újra együtt leszünk majd azokkal, akiket itt elvesztettünk. Ez a történet biztatás lehet a számunkra. Az Úr Jézus ma is biztat bennünket igéje által, hogy benne bízzunk, ne féljünk, higgyünk! Őszinte hittel, imádsággal vigyétek az Úr Jézus elé a fájdalmat, a veszteséget, amit éreztek, meglátjátok, sokkal könnyebb lesz, megvigasztalódtok. Kívánom, hogy így legyen! Révészné Tóth Erzsébet A KÜLMISSZIÓ HŐSI MÚLTJA (4) A Nagy Fehér Doktor: Albert Schweitzer „Egyre világosabbá vált előttem, hogy nincs jogom boldog ifjúságomat, egészségemet, munkabírásomat magától értődőén elfogadni; kialakult bennem Jézus igéinek megértése, hogy nem szabad életünket magunknak megtartani. ” Az az ember írta ezt, visszatekintve fiatalkorára, aki egy ötgyermekes lelkészcsalád tagja volt; szerényen, sokszor szegénységben éltek, de naponta megtapasztalták Isten gondviselő szeretetét. A tehetséges teológus és zenetudós fiatalon célul tűzte ki magának, hogy valamiképpen javára lesz az embereknek. Orvosi diplomát is szerzett, hogy elmehessen Afrikába az álomkórban és leprában szenvedők közé. Mire ezt elérte, több könyve is megjelent, és ismertté tette őt Német- és Franciaországban orgonaművészete is. A segítés szándékát a siker nem feledtette, sőt hangversenyei és könyveinek bevételét a gaboni Lamba- rénében felépítendő kórház céljaira használta fel. Gabonban akkor már több missziói központ működött prédikátorokkal, tanítókkal, de orvos nem volt az egész vidéken. Ezért 1913-ban lelkes feketék fogadták hajójukat. „Egy fehér gyógyító ember és a felesége!” - kiáltozták üdvözlésképpen. Kedves fiatalok! Bár nem kaptunk túl solj visszajelzést Tőletek, hogy a mai fiatalok véleménye szerint lehet-e ma fiatalon keresztyénül élni, reméljük, elgondolkodtatott ez a cím Titeket. Ahhoz, hogy Isten gyermekeként, Krisztus tanítványaként ma „jó” keresztyének legyünk, azaz követni tudjuk a szeretet Urát, nekünk is szeretetben kell járnunk. Szeretetben járni, a szeretet parancsa szerint élni nehéz feladat, mert a szeretet magába foglalja a jóságot, alázatot, becsületet, türelmet, szelídséget, mértékletességet, állhatatosságot... A jóságra szükség van Az ember benső világát három alapérték felé nyitja meg. Magába kívánja fogadni őket. Nélkülük nem élhet. Szenved az ember, ha szépségszomját nem enyhíti a szép. Szenved, ha igazságéhét nem csillapítja az igaz. Abba azonban belehal, ha a jóság nem borul a szívére. Harsányi Lajos költő egy versében ezt így mondja el. tyAz ember haldokolt (Gyötörte szörnyű láz). ” - kezdi a történetet. Orvosért szaladt a szolga. Thrkabarka köntösben megjött a gyógyító orvos. Sokszínű gyógyszerrel, illatos kenőcsökkel próbálta csökkenteni a lázat. „De nem javult. Meghal, nincs benne kétség Hiába orvosolta három nap - a SZÉPSÉG. ” Új orvosért futottak. Ő késsel nyúlt a beteghez. Vér szaga terjedt a házban. De a beteg kínja nem enyhült. „S már nézték, hogy a halott mezét reája adják „Bár három óra hosszat orvosolta - az IGAZSÁG. ” Harmadik orvosért futottak. Megérkezett. Senkihez nem volt hasonló. Nem volt orvossága, sem kése. Csak ráborult a betegre, szívét a szívére tette. „S fölkelt a nagybeteg elmúlt a kórság Meggyógyította őt egy perc alatt - a JÓSÁG. ” A lelkesedést és örömöt a szorgos munkában is meg kellett mutatni. A betegek özönlöttek hozzájuk már akkor, amikor még nem volt semmiféle fedett épületük a kórház számára. Helyi szokás szerint az egész család elkísérte a beteget. Ezeket az egészséges embereket használta fel Schweitzer arra, hogy segítsenek a kórház „kuny- hói”-nak felépítésén. Bizony, hosszú élete folyamán többször is átépítették, modernizálták a kórházat. Mind több orvos jött segíteni Lambarénébe. Ha valaki csak kíváncsiságból látogatott is oda, Schweitzer Albert beosztotta őt valamelyik osztályra. Sokat tanultak tőle, nemcsak orvosi tapasztalataiból, hanem Jézust követő egyszerű, keresztyén magatartásából. 1965-ig, 90 éves koráig élt Lambarénében és dolgozott kedves feketéiért, de szava elért a világ nagyjaihoz is, amikor pl. az atomháború ellen szólalt fel. A kórház azóta is áll. Szinte folyamatosan dolgoznak magyar orvosok is a különböző osztályokon. Ma már sok épülete múzeum, de a Jézust követő Nagy Fehér Doktor emlékét anélkül sem lehet kitörölni az ott élő feketék szívéből. Bencze Imréné A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyünk, Petőfi u. 359. Igen, a szépség, az igazság, a jóság nélkülözhetetlen értékek az ember részére. Értékek, melyek életévé válhatnak. Általuk lesz igaz, szép és jó. Lehetünk „szépek” és „igazak” - ha bensőnket nem hatja át a jóság, üresnek érezzük magunkat. Beteg az életünk. Ám, ha éppen „rútak” és „igazságban szegények vagyunk, de szívünkben él a jóság, értékesnek érezzük életünket! Aki szép, lehet csak szép. Aki igaz, lehet csak igaz. Ám aki jó, az már egy kicsit szép is, és ott csírázik lelkében az igazság is. Hallottad, napjainkban teljed egy kór, melyet így hívnak: Társadalmi Beilleszkedési Zavarok. Hol van orvos? Mi az orvosság? Orvos a jó ember. Orvosság a jóság. Miért? Mert a jóság az az alapérték, mely legmélyebben felel meg az emberi természetnek. A jóság, lelki egészségünk feltétele. A jóság birtoklásával érzi az ember teljesnek az életét. A nyugtalan, a szomorú, a bizonytalan, a kétség- beesett szívek — talán a Tfe szíved is — nem szép emberek után vágynak, nem tudósok igazságától remélnek megoldást; emberek kellenek, akik jók. Szíved önkéntelen nyűik a három alapérték felé. Legerősebb kísértése a jóságnak van. Egyesülj vele. Nélküle nem élhetsz. Szükség van a jóságra. És a te jóságodra! Ki mondája meg, mi a jó? Hallottad már azt a „benső hangot” a szívedben, mely súgja, mondja, kérlel, utasít a tett előtt, hogy tedd, vagy ne tedd; a tett közben, hogy jól teszed, vagy kár tenned!; a tett után, hogy helyesen tetted, vagy nem lett volna szabad megtenned! Ez a benső hang a lelkiismeret. A lelkiismeret az emberrel születik, miként a látás vagy a hallás képessége. A szem a színeket különbözteti meg, a fényt s az árnyékot/ A hallás a tiszta és hamis hangokat ismeri fel. A lelkiismeret érzi, látja, hogy mi a jó vagy mi a rossz! A lelkiismeretet fejleszteni lehet. Kell, mint a látásodat és hallásodat. Ha értelmed tanulással tökéletesíted, okosabb leszel. Ha emlékezetedet tudással gazdagítod, tapasztalt leszel. Lelkiismereted képzése által jó és jobb lehetsz. Mácz István: Kísértés a jóra című könyve alapján Mert ez a parancsolat, amelyet én ma megparancsolok neked, nem megfoghatatlan számodra, és nincs távol tőled. Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Nem is a tengeren túl van, hogy azt kellene mondanod: Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Sőt inkább nagyon közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben van, teljesítsd hát azt! Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. 5Móz 30,11-15 Válaszaitokat, meglátásaitokat a következő címre f várjuk: Bp.-Zuglói Lelkészt Hivatal - 1147 Budapest, Lőcsei út 32. Reményik Sándor emlékezete Ötvenöt évvel ezelőtt -1941. október 24-én -halt meg Aprily Lajos, Tompa László mellettazer- délyi költőtriász harmadik tagja: Reményik Sándor. Kolozsvárott 1890. augusztus 30-án született és ott járt iskolába. A gimnáziumot az ősi, Farkas utcai Református Kollégiumban végezte. Jogi tanulmányokba kezdett, amelyet nem fejezett be gyenge egészsége miatt. Jómódú építész apja vagyoni helyzete megengedte, hogy csak a költészettel foglalkozzon. Már 18 éves korában verselgetett. Első verseskötete 1918-ban jelent meg Fa - gyöngyök cím alatt. Költői tanítómestereinek Petőfit, Aranyt, Vajda Jánost tartotta. Az első világháború után Erdély román kézre került. Sok magyar hagyta el akkor Erdélyt. Ez rendkívül mélyen érintette. Ilyen körülmények között született meg „Eredj, ha tudsz’’című verse. Ő kijelentette: „Én itthon maradok”„.Leszek őrlő szú az idegen fában”. Ezek a versei Végvári név alatt jelentek meg. ' Különösen fájdalmas volt számára, hogy kedves barátja és költőtársa Aprily Lajos is elhagyta Erdélyt, és 1936-ban a másik írótárs Makkai Sándor is követte, aki Erdély református püspöke volt. 0 „Nem lehet” című cikkében indokolta meg hogy nem lehet kisebbségi sorsban élni, írni és dolgozni Erre válaszolt neki Reményik: „Lehet, mert kell” című írásával. „Ne hagyjátok a templomot, a templomot, az iskolát” tanította az erdélyieknek, mert ott még magyarul lehetett tanítani, prédikálni és megtartani a magyarságukat. A hit volt a támasza, amelyet elsősorban Jár ősi Andor kolozsvári lelkész igehirdetései erősítettek, akit ,„Az én lelkipásztorom” című versében „én kicsi papom”-nak nevez. Ténylegesen kis termetű volt az ő magas termetéhez képest. Hitét legszebben a „Kegyelem” című versében fejtette ki. 1921-ben Pásztortűz címmel saját folyóiratot alapított, amelynek ő is volt a főszerkesztője. Tevékenységéért itthon, Magyarországon 1937-ben Baumgarten-díjjal jutalmazták, olyanok között, mint Kodolányi János, Szabó Lőrinc, Radnóti Miklós. Kortársai közül olyanok ismerték el, mint Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Tóth Árpád. Őket lelki testvéreinek tartotta. A Baumgarten-dí- jat 1941-ben másodszor is megkapta. 1940-ben Erdély északi része és a Székelyföld visszatérte után az egykori hazafias költőtől elvárták volna, hogy ismét dicshimnuszokat zengjen, de nem ez következett be, ezért rossz hazafinak tartották. Saját maga is az ebben az időben írt verseit „Korszerűtlen versek”-nek titulálta. Humanista volt. Szembeszegült a fajelmélettel. Legnagyobb költőnkről, Petőfiről megírta: ,Az apja szerb, az anyja tót”,,^4 vér: Semmi, A lélek: Minden”. 1941. június 22-én kitört a szovjet-német háború. A nyíregyházi Kossuth Gimnázium udvaráról másnap délután 17 cserkész indult kerékpáron, hogy hat héten át Nyíregyházától Zágonig járja be Erdélyt. 1941. július utolsó napjaiban Kolozsvárott a református kollégiumban szálltunk meg. Ennek szomszédja az ősi Farkas utcai református templom. A gyülekezet akkori lelkészét, László Dezsőt kerestem fel, de ő nem volt otthon. Felesége elmondta, hogy ők is járják Erdély útjait és gyűjtik a népdalokat. Az ő nagybátyja az a Vidovszky Kálmán evangélikus lelkész, aki a protestáns cserkészek imakönyvét írta. ő irányított Járosi Andorhoz, aki szeretettelfogadott és vacsorára hívott meg. Feleségével hármasban vacsoráztunk és ő a nyíregyházi dolgokról érdeklődött. Én tőle azt kértem, hogy tegye lehetővé találkozásomat Reményik Sándorral. Sajnálattal közölte, hogy Reményik nagybetegen fekszik és nem kereshetem fel őt. Három hónap múlva meghalt. Turóczy Zoltán püspökünk végezte a temetési szertartást. Mi akkor Nyíregyházán Fehér Gábor író-tanárért aggódtunk, aki fronton szerzett betegségében 1941. december 1-jén meghalt. Húgomnak osztályfőnöke volt, nekem osztálytársam apja. Felesége vette át a Geduty Leánygimnázium önképzőkörének vezetését. 1942-ben az önképzőkör Reményik Sándor nevét vette fel. 1944. november 1-jén a soproni temetőben jártam. Akkor még nem tudtam, hogy másnap Nyíregyházán a férfiak fogságba kerülnek és keletről csak kevesen térnek majd haza, köztük tanáraink és osztálytársaink. Évek múlva Kolozsváron járva tudtam meg hogy hasonló sorsra jutottak szinte azonos időben a kolozsvári férfiak is, köztük Járosi Andor. Ő sem tért haza. Azóta minden ősszel október végén, november elején sokszor gondolok az egykori nyíregyházi és kolozsvári ismerősökre és tragédiájukra. Dr. Reményi Mihály ,A magyar művészek táborában előkelő helyet kivívott temesvári képzőművészek nem csupán lakóhelyi illetőségük okán állítanak ki közösen, hanem együttes fellépésük sajátos üzenetet hordoz... ” (Tőkés László) A Vármegye Galéria rövid idő alatt a belváros kedvelt, meghitt találkozóhelye lett a művészet barátainak. A Temesvári Tárlat sokadik bemutatója az Erdély Művészetéért Alapítványnak. Kiállításai egyaránt helyt adnak a múlt nagyjainak és Erdély ma élő és alkotó korosztályainak. A most bemutatkozó tíz temesvári művész először szerepel közös tárlaton. „Rendkívül beszédesnek tartom, hogy az Erdély Művészetéért Alapítvány ennek a rendhagyó tárlatnak a megszervezésével Tfemesvár művészetét akarja felmutatni a magyar kultúrában, és a városnak egy másfajta, hiteles „üzenetét” kívánja tolmácsolni a nagyvilág felé. Ez a nemes szándék és vállalkozás már önmagában is igen fontos üzenete a kortárs művészek tárlatának... Az egymás mellé sorakoztatott festmények, grafikák, szobrok, kerámiák és textíliák képi-alaki látványának olvasatából - igenis - kifejthető ez a bizonyos „temesvári üzenet” - hangzott Tőkés László megnyitója. Temesvár az utóbbi három-négy évtized alatt a romániai képző- és iparművészet egyik legjelentősebb, legkorszerűbb fellegvára lett. 1989 decembere új szakaszt nyitott a Bánság fővárosának képzőművészeti életében is. Jelenleg több mint száz, főiskolát végzett képzőművész él és alkot Temesváron. Mintegy tíz százalékuk magyar nemzetiségű, közülük tíz művész alkotásai láthatók november 30-ig a Vármegye Galériában (V, Vármegye u. 11.). A kiállító művészek Jecza Biró Klára, Zimány Vitályos Magda textilművész, Jecza Péter, Kelemen István, Szakáts Béla, Ungor Csaba, Varga Luigi István szobrász, Kazinczy Gábor grafikus, Molnár Zoltán, Tasi József István festőművész. Műveik a Budapesti Őszi Fesztivál rendezvényeként kerültek bemutatásra. A nagy érdeklődés, amely a Vármegye Galéria ki- áüításait kíséri, bizonyítja, hogy ezek a tárlatok sokkal többet jelentenek a művek bemutatásánál. Kapcsolatot teremtenek, erősítenek s a gyönyörködtetés mel- l®tt — ismeretterjesztők! Tájakat keltenek életre a nézők szemében, arcokat, történéseket idéznek fel. Vannak, akik magukban, némán Reményik Sándor sorait idézik: Ehhez a röghöz, ehhez a sziklához Van közünk Égen-földön semmi máshoz! Mert ezek a válogatott kiállítások - mint most a Temesvári Tárlat elgondolkoztató, örömet okozó és szépségét elénk táró képei, szobrai, textfliái beszél- nek, valamire felhívják a figyelmet, mint a meghívón látható festmény: az élő fa levelein egymásba kapaszkodó három levél - vagy talán szív. Üzenetet hordoznak. Schelken Pálma Temesvári Tárlat a Vármegye Galériában
