Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-11-03 / 44. szám

„Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban, megért­sük és megszépítsük a Te kezed munkáját, hogy ez a mi föl­dünk biztos otthona lehessen boldogságnak, békességnek." Szent-Györgyi Albert Az aszódi fennsík területén, közvetlenül az evangélikus temp­lom szomszédságában kezdődött meg az Evangélikus Egyház legna­Evangélikus iskola épül igényeket, és csak az iskolaépület- !?, V0lt e*e8endő a rendelkezésre álló összeg. A tornaterem építése csupán remény maradt, a külső kertépítési munkákra pedig majd - remélhetőleg a gyerekek és szülők segítségével - kerül sor. Az épülő iskola 4 és 6 osztályos gimnázium lesz, amelyben tizen­két, illetve 14 éves koruktól tanul­hatnak a gyerekek az érettségiig. Az izrael-misszió mai kérdései Riport Rolf Heitmannal Evangélikus Élet 1996. november 3. Rolf Heitmann, a Norvég Izrael-misszió megbízott titkára, nemrégi­ben hazánkban járt, és többek között ellátogatott az Evangélikus Rádió­misszió nagytarcsai stúdiójába. A vele készített interjút, mely a Rádiómisszió november 9-i Misszió Híradójában hangzik el, az alábbiakban közöljük Mint köztudott, ennek a missziói szervezetnek akkor főtitkára, Terray László indították el 1963 őszén a magyar nyelvű rádiómissziós adáso­kat... Először ezekre, a múltba nyúló gyökerekre kérdeztünk rá. gyobb beruházása: egy 350-400 diákot befogadó 14 tantermes gimnázium építése. Az egyház - tekintettel a város oktatási felada­taira - elfogadta az általa vissza­igényelt iskola helyett a kártalaní­tást, egy megfelelő méretű építési telket, melyhez a kormány 575 millió Ft kártalanítási összeget ha­tározott meg. Ebből az összegből kellett volna megvalósítani az iskola teljes beru­házását, tornateremmel, kerttel, sportpályákkal és egyéb melléklé­tesítményekkel együtt, azonban a kártalanítási összegből csak 195 millió Ft érkezett meg 1995. no­vember végén, a többit két részlet­ben kapja meg az egyház 1996-ban és 1997 novemberében. Erezhető, hogy az 1993-ban kilátásba helye­zett összeg ilyen ütemű folyósítása az inflációs hatások miatt nem elégséges a teljes objektum meg­valósításához. Pedig a tervezés még 1994-ben megkezdődött, és a kivitelezők versenyeztetése na­gyon szigorú szabályok szerint idő­ben megtörtént. A legalacsonyabb ajánlatot adó vállalkozó - aki egyébként megfelelő referenciák­kal is rendelkezett - nyerte el a munkát, de így is meg kellett nyir­bálni a terveket, csökkenteni az A tanítás 1997 szeptemberében kezdődik, tehát eddig kell befejez­ni a beruházás első ütemét, az is­kolaépületet. A további munkákat az anyagi lehetőségek fogják meg­határozni. Mint minden közös feladatnak, e beruházásnak a sikere a résztve­vők együttműködésén is múlik. Ta­lán érdekli a Tisztelt Olvasót is, hogy kik ezek a résztvevők. Az építtető a Magyarországi Evangé­likus Egyház, az iskola üzemelte­tője, használója és tulajdonosa az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium lesz. Detre János esperes az aszódi gyülekezet lelkésze és Roncz Béla a jelenleg is működő gimnázium igazgatója, valamint az iskola munkatársai rendkívüli energiával és lelkesedéssel vettek részt az elő­készítésben. Ma is több olyan do­logban közreműködnek, ami elő­reviszi a megvalósítást. A terveket az AXIS Építésziro­da Kft. készítette. A vezető építész tervező Nagy Tamás, aki evangéli­kus lévén, nagyon kedvező feltéte­lekkel vállalta el a tervezési mun­kákat. Nagy Thmás tervezte a bala- tonboglári, a sopronnémeti és a dunaújvárosi evangélikus templo­mot, Budapesten pedig a Régi Fóti úton lévő evangélikus paróki­Aszódon át is. (Nevéhez fűződik több repre­zentatív középület és lakóház ter­vezése.) A most épülő iskola meg­jelenése is tükrözi a tervező mes­terségbeli tudását, elhivatottságát és vallásosságát. Az épület szépen ívelt formái harmonikusan belesi­mulnak majd a környezetbe, vi­gyázva, nehogy a hatalmas épület elnyomja az aszódi fennsík szépsé­gét és az evangélikus templom ki­emelkedő alakját. Az épület ter­mészetes anyagai, a fa és a burko­lótégla jellemzik a tervező stílusát. Az evangélikus egyház nevében az ÉGSZI Senior Kft. jár el, aki mint lebonyolító, tanácsadó szer­vezi és irányítja a beruházást. Egyik legfontosabb feladata a be­fektetés védelme és annak elérése, hogy minél magasabb értéket kap­jon az építtető a pénzéért. Az ÉGSZI Senior Kft. szakértelme és nagy gyakorlata mellett jó referen­ciáival nyerte el az egyház bizal­mát. (Egyébként e sorok írója a szervező cég munkatársa és a be­ruházás felelőse szintén evangéli­kus vallású, ezáltal elkötelezett az egyház iránt.) Szoros versenyben, nyilvános versenytárgyaláson nyerte el a munkát a kivitelező fővállalkozó, a kecskeméti székhelyű DUTI SCHOLA Kft. A verseny során 25 vetélytársát kellett legyőznie. A döntés nagyon nehéz volt, mivel több ismert cég versenyzett a mun­káért. Végül az alacsony, de egy­ben reálisnak mondható árával és az egyházi területen is felsorakoz­tatott jó referenciamunkáival nyerte el az építés lebonyolítását. Május végén kezdődött az épí­tés, és októberig az építési munka mintegy 25%-a készült el. Decem­berig tető alá kerül az egész épü­let, így télen a fedél alatt biztonsá­gosan folyhatnak az építőmesteri és szakipari munkák. Ez a beruházás, amely országos méretekben is jelentős, Aszód vá­ros vezetésénél is segítőtársakra talált. A Polgármesteri Hivatalnál minden kérdésben’ gyors1,"’haté'-' kony és szakszerű intézkedést ta­pasztaltunk, ami elősegíti a teljesí­tést. A jövőben reménykedő mai em­bereknek különösen nagy öröm, ha gyerekeik, unokáik olyan kör­nyezetben tanulhatnak, ami az ok­tatási követelményeken túl vallási érzelmeiknek, nevelési szándéka­iknak és hitüknek is megfelel. A most épülő iskola nemcsak a Galga-völgyi evangélikus gyerme­keket gyűjti majd össze, hanem az ország bármely részén élő evangé­likus vagy más felekezethez tarto­zó gyermek is pályázhat a felvétel­re. Reményünk, hogy majdan a tor­naterem megépítésével országos rendezvények színhelye, az iskola jó hírével pedig egyházunk büsz­kesége lesz az Aszódi Petőfi Sán­dor Évangélikus Gimnázium. Baloghné Goy Krisztina-Nagyon szoros kapcsolatunk van Magyarországgal, egyrészt a rádiómisszió területén végzett kö­zös szolgálatunk miatt, másrészt korábban Magyarországon misz- szionáriusaink is működtek a zsi­dóság között Budapesten.-Milyen lehetőségeket lát ennek a munkának az újraszervezésére?- Ma is célunk, hogy megosszuk az evangélium kincsét a zsidó nép­pel, hogy ők is meglássák Jézusban a Messiást. Szeretnénk bátorítani a magyar keresztyéneket, hogy ak­tívan tegyenek bizonyságot Jézus­ról a zsidók között. Mi lehetősége­inkhez mérten szeretnénk támo­gatni ezt a munkát, de ugyanakkor komolyan kell vennünk, hogy ma­gyar testvéreinknek kell kialakíta­niuk ennek a szolgálatnak a mai A világ egyik legrégebbi „nem hiva­tásos” egyetemi zenekara, a Műegyete­mi Zenekar jubilál. Fennállása óta több száz koncertet adott itthon és kül­földön is. A zenekar nemcsak a mérnö­köknek, de hivatásos zenészeknek is jó iskolája volt. Országos hírű, sőt világhí­rű művészek szerepeltek velük együtt, mint Kenessey Jenő operaházi kar­nagy, Gyurkovics Mária, Melis György operaénekesek és mások. Évtizedekkel a II. vatikáni zsinat, vagy az ökumenikus mozgalom gon­dolatának kiszélesedése előtt itt már együtt muzsikáltak katolikusok, refor­kereteit. Mi támogatjuk ezt a mun­kát jeruzsálemi tanulmányi köz­pontunkon keresztül, eddigi ta­pasztalatainkkal, szakirodalommal és mindazzal, ami ezen a területen rendelkezésünkre áll.- Milyen egyházi, gyülekezeti hát­térrel működik a Norvég Izrael- misszió, melynek mai hivatalos ne­ve: „Egyházi szolgálat Izrael felé”?- Egyházon belüli szabad szer­vezet vagyunk, akik nagyon szoro­san együttműködünk a gyülekeze­tekkel. Mintegy 20 ezer támoga­tónk van Norvégiában. Legfőbb szolgálati területünk Izraelben van, ahol két, helyi, úgynevezett „messiáshívő” gyülekezetei támo­gatunk. Haifában fenntartunk egy szeretetotthont idős messiáshívő zsidóknak, és van saját tanulmányi mátusok, evangélikusok és’zsidók, sőt ateisták is, anélkül, hogy a másság őket zavarta volna. Elgondolkoztató, hogy a legerősebb vallásellenes pro­paganda időszakában volt rá eset, hogy az ateista ideológián nevelkedő egyetemisták zenekara a Deák téri evangélikus templomban a Luthe- ránia zenékaraként adta elő a nagyhí­rű énekkarral Bach: Karácsonyi ora­tóriumát, a H-moll misét vagy a pas­siókat, a világ zeneirodalmának e nagy zenei felkészültséget igénylő gyöngyszemeit. Adám Sándor központunk is a gyülekezetekből és máshonnan érkezőknek. Napja­inkban mintegy 56 zsidó származá­sú keresztyén vagy más szóval messiáshívő csoport él Izraelben. Ezek nagyon gyorsan növekednek az utóbbi években. Sok az új be­vándorló Izraelben, különösen is a korábbi Szovjetunió területéről, és sokan közülük Jézus-hívők. Az utóbbi években jelentős növeke­dést láthattunk az izraeli gyüleke­zetekben. Például az utóbbi évben hatan keresztelkedtek meg a haifai evangélikus, messiáshívő gyüleke­zetben.- Hogyan látja a jövőt?-Remélem, hogy megoszthat­juk a magyar keresztyénekkel az Izrael üdvözülésére vonatkozó lá­tásunkat is. Pál apostol erősen hangsúlyozza, hogy a zsidó nép az ő népe, melyet szívén hordoz, kö­nyörög érte. Szeretnénk erősíteni ezt az Izraelre vonatkozó biblikus hatást, és úgy hisszük, hogy olyan korban élünk, amikor Isten hívja az ő népét, és számos zsidó nyitott az evangélium felé. Váijuk azt a napot, amikor egész Izrael üdvö- zülni fog... G.P. BEMUTATKOZOTT BUDAPESTEN A BORNEMISZA PÉTER TÁRSASÁG A Bécsben működő irodalmi társaság, alapítója, Szépfalusi Ist­ván vezetésével Budapesten, a Ma­gyar írószövetség Klubjában mu­tatkozott be. Pomogáts Béla, az író- szövetség elnöke megnyitójában méltatta a Bornemisza Társaság “közel ■ négy ‘ évtizedes munkájút; mely a magyar irodalomnak tpeg- jélériítőjé és bástyája volt azokban az időkben, amikor kevesen juthat­tak el nyugatra az itthoniak közül. Az est keretében versben és prózában, pantomimban és ki­adott könyveiken keresztül mutat­ták be azt a gazdag irodalmi ter­mést, mely ezekben az évtizedek­ben a nyugati magyar irodalmat gazdagította. Az írók és műfordí­tók között láthattuk Czjekné Toldalagi Évát, Szépfalusiné Wan­ner Mártát, Vándor Györgyit, az előadók között Radios Évát, Antal Ágnest és Imrét (Streifing), Dézsi- Szente Zsuzsát és Imrét (Steinab- rückl), Zoltán Katalint és Attilát (Streifing). Az est hozzájárult ahhoz, hogy itthon is ismertté legyen az a misz- szió, melyet magyar, erdélyi, kár­pátaljai szerzők végeztek Szépfa­lusi István összefogásában. T. Hangverseny a Sarepta Egészségügyi Gyermekotthonban A Budai - Sarepta - Szeretetotthont a hannoveri Musikschule küldöttség láto­gatta meg. Bemdt WoUer karnagy vezetésével jöttek el, hogy a testi és szellemi fo­gyatékos gyermekeknek üdítő muzsikával szolgáljanak. Az iskola Kammer- orchester-e klasszikus muzsikával le tudta kötni a gyermekek figyelmét, sőt egye­sek közülük átvették - vezényelték - a darabok ritmusát Ezt mutatja be képünk is. SZÁZÉVES A MŰEGYETEMI ZENEKAR Lemondások, küzdelmek, remények S zinte hihetetlen, hogy októberben immár a Zsinat huszonharmadik ülésszakára került sor. Az 1991. júniusi induláskor talán senki sem gondolt arra, hogy a törvény által megszabott lehetséges határig, hat évig kell ülésezzen a Zsinat ahhoz, hogy törvényhozó fel­adatának eleget tudjon tenni. Nem lebecsülhető a Zsinat eddigi teljesítménye. Megújult a törvénykönyv, 15 teljes törvény került eddig elfogadásra, többet, így például az oktatási-nevelési intézményekkel foglalko­zót már módosítani is kellett. Erre éppen a legutóbbi ülésszakon került sor, akárcsak a műemlékekkel, egyr házi gyűjteményekkel kapcsolatos törvény kiegészíté­sére. Mindez azok álláspontját erősíti meg, akik úgy vélik - és ezt a vélekedést a Zsinat magáévá is tette az új zsinati törvényben -, hogy mindig kell legyen vá­lasztott Zsinat, 6 évre érvényes mandátummal. Nem kell folyamatosan ülésezzen, de összehívható kell le­gyen, ha törvénymódosítások szükségesek. Bármennyire elvben mindenki egyetért azzal, hogy a strukturális kérdések nem elsődlegesek, nincsen ab­ban semmi meglepő, hogy kezdettől fogva az egyház szervezetének a megújítása, vagy változatlanul hagyá­sa körül alakultak ki a legmarkánsabb nézetkülönbsé­gek. Az ellentmondások a máig sem csituló kritikai hangokat is jellemzik. Az egyik álláspont még mindig felrója, hogy késve került sor — „csak’ 1991-ben — a Zsinat összehívására. A másik - egyébként ugyanab­ból az egyházi csoportból származó — bírálat viszont nem tartja eléggé előkészítettnek a Zsinat munkáját, arra hivatkozik, hogy az 1934-37-es Zsinatot évtize­des előkészítés alapozta meg. Az is érthető, hogy a szervezettel kapcsolatos viták az egyházkerületeknél sűrűsödnek. Egyetértés volt abban, hogy a gyülekezetek önállóságát és az egyház- megyék hatáskörét növelni kell, alulról építkezve. Az országos egyház irányító és szolgáltató szerepe egya­ránt megnőtt. A kerületi szint bizonytalanodott el, lé­nyegében a püspök személye határozta meg. Részlet- kérdés, de jellemző, hogy a kerület kiürülésének a fo­lyamata a mindenkori vezető püspök kerületében volt egyértelműbb, feltehetőleg azért, mert a püspök tevékenységében erőteljesebbé vált az országos elnö­ki szerep, míg a másik püspök a kerületre koncent­rált. Az októberi ülésszak nagy kérdése volt: képes lesz-e a Zsinat feldolgozni a júniusi sokkot, a kerüle­tek száma körül kialakult patthelyzetet. Ismeretes, hogy - a néhány tartózkodás miatt is - sem a jelenle­gi két kerületes, sem a három kerületes modell nem kapott egyszerű többséget sem. így végleg illuzórikus­sá vált, hogy az egyházkerületekről intézkedő törvény kétharmados többséget kapjon. A reményvesztés több zsinati tag lemondásához ve­zetett. Ezt természetesen el kell fogadni, de - elte­kintve igen ritka, objektív indokoltságé esetektől - nem lehet vele egyetérteni. Demokratikus közegben a tiltakozásnak ez a módja nem szerencsés, kissé anak­ronisztikus is. Ráadásul gyengíti - megfosztva szava­zatától - azt a tábort, ahová tartozik. A zsinati tiszt­ségről lemondás ilyen helyzetekben érthető, a tagsá­got azonban már csak azok miatt is vállalni kell, akik küldték az illető zsinati képviselőt. Némi reményre az októberi ülésszak előtt csak az adott okot, hogy júniusban, a patthelyzetben, megle­pően nagy, nyolcvanszázalékos többség foglalt úgy ál­lást, hogy a kétkerületes modellt sem tartja megfele­lőnek, tehát a három kerület elutasítása nem a jelen helyzet konzerválását célozta. Ez adott esélyt annak a javaslatnak, amelyet Smidéliusz Zoltán esperes és Gáncs Péter lelkész terjesztettek elő az egyházszerve­zet olyan újragondolására, amelyben a feladatok há­rom egyházkormányzati szinten - gyülekezet, egyház­megye, országos szint - valósulnak meg, a konfliktu­sokat előidéző egyházkerületi szint feladatai megosz­lanak a maradó igazgatási szintek között. Nem vitás ugyanis, hogy a Zsinat munkája kezdetén, amikor a négy szint megmaradására szavazott, még nem ren­delkezhetett olyan tájékozottsággal, mint most, a be­fejező szakaszban. A júniusi zsinati ülésszak látott annyi fantáziát a Smidéliusz-Gáncs-javaslatban, hogy egyetértett az­zal, a 3. sz. Bizottság vizsgálja meg, és ha lehetséges, készítsen konkrét előterjesztést a Zsinat részére. Ugyanakkor igencsak megszívlelendőnek látszott Koczor Miklós zsinati gazda többször elhangzott fi­gyelmeztetése. Ő úgy vélte, hogy a Zsinat sikeres be­fejezését veszélyezteti, ha a befejező szakaszban me­rőben új elképzelés kerül előtérbe a szervezettel kap­csolatban. A Zsinat négy ülést szánt a 3. számú bizottság elő­terjesztésére, amelyik 10 tézisszerű pontban foglalta össze, mit jelentene az új elképzelés. Lényegében az eddigi érzékeny kérdéseket végiggondolva, egy kompromisszumos javaslatot dolgoztak ki. Ennek leg­fontosabb elemei: megszűnne az egyházkerület mint igazgatási, egyházkormányzati szint, egyszerűbbé és olcsóbbá válna így az adminisztráció. Elesne az a ki­fogás, hogy a több kerület drágább. Nem lenne több kerület, de több püspöke - legalább három - lenne az egyháznak, akikhez az egyházmegyék meghatározott csoportjai tartoznának a pásztorolást tekintve. Az egy püspökhöz tartozó egyházmegyéket nevezhetnék ré­giónak, területnek. A püspökök és a felügyelők testü­leté, mint egyházi elnökség, országos szinten látná el az egyházkormányzási, munkaág-felügyeleti, igazga­tási teendőket. Az elképzelés szerint akár valamennyi püspöki székhely lehetne a fővárosban, de lehetne másutt is, akár változhatna is a megválasztott püspök javaslata szerint. A Zsinat a többórás, igen színvonalas vitát követő­en, talán a javaslatot kidolgozók számára is meglepő arányban tett hitet a változás melletti elkötelezettsé­géről. A jelenlévő 57 zsinati képviselő közül 38-an szavaztak a javaslat mellett, 14-en ellene, 5-en tartóz­kodtak. A kétharmados többség imponáló, de termé­szetesen csak a szándékot jelzi. Most már minden at­tól függ, sikerül-e a januári ülésig az elfogadott tézi­sek alapján megfelelő törvényt előterjeszteni. Opti­mális esetben a január-februári ülésszakokon elfoga­dásra kerülhet az egyház szervezetét meghatározó törvény, illetve elvégezhetők a még nem teljesített fel­adatok (hitoktatásról, konfirmációról intézkedő cik­kelyek). A Zsinat bölcsességére van bízva, hogyan, milyen ütemben javasolja bevezetni az új törvényeket. Ebben is jelentős a mozgástér, hogy mindezek jó rendben, az egyház épülését szolgálva menjenek vég­be. Február és június között elvégezhető a törvények végső simítása, összehangolása, Hogy a júniusi záró- ülésszak ünnepélyesen elfogadhassa a Magyarországi Evangélikus Égyház új törvénykönyvét. Szép lenne, ha ezen a záróaktuson a korábban lemondott zsinati képviselők is jó lelkiismerettel részt tudnának venni. A reménység él. Frenkl Róbert

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents