Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-09-29 / 39. szám
F Evangélikus Élet 1996. szeptember 29. GYERMEKEKNEK SLA JOSEF OSTERWALDER: Ki szab irányt utaimnak? Hosszú-hosszú út az élet Mindig úton vagyok valahová: iskolába, sportpályára, erdőbe, fogorvoshoz. De nem minden úton járok szívesen. Néha egyedül vagyok, néha olyan társakkal, akiket nem kedvelek. Néha barátaimmal együtt járom az utat Ezek a legszebbek. Néha félelmetes az út mintha kísérteties erdőben járnánk. Máskor az örömök útját járom, amely vidám, mint a.tavaszi erdő. Ki szab irányt útjaimnak? Ki tette hosszú úthoz hasonlatossá az életet? Tfe akartad így, Istenem? Tk ismered utaimat? [ A T A L O K N .A Lehet-e ma fiatalon keresztyénül élni? K Az elmúlt héten az önismeret került elénk. Helyes önismeretre csak akkor jutunk el, ha helyes kép alakul ki bennünk Istenről. És ez nagyon nehéz. Hiszen sokszor mi „alkotjuk meg" Istent a saját képünkre és hasonlatosságunkra, elfelejtve, hogy mindez fordítva igaz: ő alkotott minket a saját képére és hasonlatosságára. Nehezen tudunk elvonatkoztatni attól, amit látunk és tapasztalunk. Ezért sokszor perbe szállunk Istennel, hogy bár megteremtett, de magunkra hagy és nem gondoskodik rólunk, nem figyel ránk. Egy ember egy éjszaka látott egy álmot. Azt mondta, hogy egy homokos tengerparton sétál az Úrral! És az égbolton sorra megjelenik egy kép az eddig leélt életéből. A képeken azt látta, hogy két pár lábnyom van, egy a sajátja és egy az Úré. Amikor az utolsó is megjelent és végignézett a képeken, észrevette, hogy gyakran csak egy pár lábnyom volt ott, és ezek életének éppen a legkritikusabb időszakai voltak, kétségbeejtő és nehéz időszakok. Nem értette, megkérdezte hát az Urat: Uram. Azt mondtad egyszer, hogy amikor elhatározom, hogy követlek Téged, Te mindig velem leszel és sohasem hagysz el. De most azt látom, hogy amikor a szükségem legnagyobb volt és az életem a legnehezebb, csak egy pár lábnyom volt ott. Nem értem, miért hagytál el engem, amikor a legjobban volt Rád szükségem? Az Úr így felelt: „Drága gyermekem! Szeretlek téged és soha nem akarlak elhagyni. Amikor életedben a próbák és a szenvedések a legnagyobbak voltak, és te csak egy pár lábnyomot látsz - ezek az idők voltak, amikor a karjaimban tartottalak." Lábnyomok (fordítás) * Hát igen, ilyen az Isten! Mennyire félreismerjük sokszor, és elfelejtjük a zsoltáros szavait: Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg." (Zsolt 8,4-6) * Kérünk Benneteket, írjatok arról, milyennek ismertétek meg Istent Hasonlítsátok össze Isten-élményeteket a költők által megfogalmazott Isten-képpel. BESZÉLJÜNK A BÁTORSÁGRÓL... Minden embernek szüksége van bátorságra. Sokszor történnek velünk olyan események, amikor bátornak kell lennünk. A gyerekek, különösen a fiúk, igen büszkék arra, ha bátrak, főleg ha ezt a környezetük is elismeri róluk. Gondolkodjatok! Mikor érdemes bátornak lenni? Ha meg kell védeni a testvéredet, a gyengébbet? Vagy ha sötétben kell végigmenned egy utcán? Vagy talán az bátorság, ha nem vallód be egy-egy turpisságod, hanyagságod? Az a bátorság, ha olyan dolgot vállaltok fel, amivel a testi épségeteket veszélyeztetitek? Látjátok, nagyon sokféle helyzetben lehet bátor az ember! Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy egy fontos, jó dologban vállalom a bátor tettet, vagy értéktelen csínytevésért vagyok bátor; esetleg a társaim biztatására. A mostani bibliai történetünk egy egészen rendkívüli emberről szól, aki nemcsak társaiért volt bátor, hanem Istenben vetett hitét is bátran vállalta, még akkor is, ha ezzel az élete is veszélybe került. Ezt az embert Dánielnek hívták. Nagyon régen élt, de bátorsága, hite ma is üzenet a számunkra! Biztos vagyok benne, hogy ismeritek a történetét. Főkörrel anyzó volt a babiloni király udvarában, és itt került olyan helyzetbe, hogy hitének vállalása rendkívüli bátorságot igényelt. Bátran imádkozott akkor is, amikor megjelent a király rendelete: Harminc napig a birodalomban csak hozzá lehet imádkozni. Dániel csak a Teremtő Istenhez imádkozott továbbra is, benne bízott, hozzá fohászkodott naponta három alkalommal, az ablaka előtt térdelve, remélve, hogy egyszer vége szakad majd népe és az ő fogságának is. Ehhez nagy bátorság kellett, ezt az alattvalók közül senki sem merte megtenni. Senki se vállalta, hogy élete az oroszlánok vermében fejeződjön be. Most azt mondhatjátok: ehhez nem kell olyan nagy bátorság, hogy imádkozzunk. Természetes, hogy a templomban a gyülekezettel együtt imádkozunk, de otthon ez hogyan történik nálatok? A barátod, a testvéred előtt, a hittanórákon is bátran vállalod imádságban a hitedet? Ha igen, nagyon örülök neki. De téljünk vissza a történetünkre! Dániel nem törődött azzal, hogy mi a királyi rendelet, neki az volt a fontos, hogy Istennel való kapcsolata állandó legyen, mert ez adott erőt neki a fogság elviseléséhez. Meg is lett Dániel bátorságának a „jutalma”, rosszakarói bevádolták a király előtt, és mivel megszegte a rendeletet, a büntetést nem kerülhette el. Az oroszlánok vermébe vetették. Mit gondoltok, hogyan ment be az oroszlánok közé? Félt, vagy talán valami erőt, bátorságot adott neki? Én azt hiszem, hogy teljesen Istenre bízta magát, tudta, minden úgy történik, ahogy az Úr akarja, ezért bátran vállalta ezt a próbatételt, ezt a büntetést. Ismeritek ugye a történet végét? Dániel megmenekül, az oroszlánok nem bántják. Isten megmentette őt, így jutalmazva hűséges hitét. A királyt ez az esemény ismét arról győzte, meg, hogy Dániel Istenénél nincs hatalmasabb Isten, hogy „O az élő Isten, aki megmarad örökké”, ahogy az igében is olvashatjuk a történet végén. Dániel bátorságának tanulsága a ma élők számára, hogy soha ne befolyásoljanak bennünket a körülmények abban, hogy kapcsolatunk milyen Istennel. Dániel tette példa a mai embernek, példa, amit követhetünk! Ha rábízzuk életünket Teremtő Istenünkre, akkor bármi történhet velünk, mindig biztonságban tudhatjuk magunkat megmentő szeretetében! Kérlek, vállald bátran, hogy keresztyén vagy, hogy ismered Jézus Krisztust! Révészné Tóth Erzsébet A Kttlmissziói Kiskönyvtár gyermekeknek szóló füzete: <vAz Úré a FÖLD...” hittankönyv-kiegészítés- ként, vagy egyéni foglalkozásra jól használható. Díjtalanul igényelhető az Evangélikus Külmissziói Egyesületnél (1085 Budapest, Üllői út 24. n. emelet). Humorzsák A hitoktató visszakérdezi a múlt órán tanultakat:- No, mire tanították legelőször a misszionáriusok a kannibálokat? Adám azonnal válaszolt:-Arra, hogy milyen egészséges a vegetáriánus konyha. * A segédlelkész szánkózni viszi a hittanosokat, és útközben a téli táj, szépségeire hívjo fel a figyelmüket:, .- Milyen csodálatos, ahogy az Űr befagyasztotta a tavat! - lelkesedik. Mire Tamás:-A tél közepén ez nem kunszt.! Egy diákotthonban a hittanórán a lelkész a bátor fellépésről beszél:- Bátorság az például, ha valaki a diákotthonban a teli hálóteremben este hangosan mondja el az imádságot, nem félve attól, hogy a többiek kigúnyolják ezért. A csavaros eszű Pisti jelentkezik:-Az is bátorság, ha a tisztelendő bácsi egy hálóteremben, ahol csak leUcészek vannak, esti ima nélkül fekszik le! A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyünk, Petőfi u. 359. ADY ENDRE: Hiszek hitetlenül Istenben • Hiszek hitetlenül Istenben, Mert hinni akarok, Mert sohse volt úgy rászorulva Sem élő, sem halott. Szinté ömölnek tört szívemből A keserű igék, Melyek tavaly még holtak voltak, Cifrázott semmiség. Most minden-minden imává vált, Most minden egy husáng, Mely veri szívem, testem, lelkem S mely kegyes szomjúság. Szépség, tisztaság és igazság, Le kacagott szavak, Óh, bár haltam volna meg akkor, Ha lekacagtalak. Szüzesség, jóság, bölcs derékség, Óh, jqj, be kellettek. Hiszek Krisztusban, Krisztust várok. Beteg vagyok, beteg. Meg-megállok, mint alvajáró $ eszmélni akarok S szent káprázatokban előttem Száz titok kavarog. Minden titok e nagy világon S az Isten is, ha van 4 És én vagyok a titkok titka, Szegény hajszolt magam. Isten, Krisztus, Erény, és sorban Minden, mit áhitok S mért áhitok? - ez magamnál is, Óh, jaj, nagyobb titok. Válaszaitokat, meglátásaitokat a következő címre várjuk: Bp.-Zuglói Lelkészi Hivatal - 1147 Budapest, Lőcsei út 32. HOGYAN SZÓLALT MEG A KERESZTYÉNSÉG Az irodalomban: Németh Lászlónál Sorozatunkban számos írót és költőt választhattunk volna fenti kérdésünk megválaszolására. Most éppen Németh Lászlót választottuk ki, hogy néhány szemelvényen keresztül mutassuk be, magyarság és keresztyénség hogyan talált egymásra az író gondolat- világában. „A magyarságnak be kell bizonyítania, hogy nem szakítja szét a csontjain átsüvöltő változás. Az elkerült vagy tiszteletben tartott ázsiai tehetetlenség nem véd meg többé, helyt kell állanunk ” „Hogy állhat helyt a magyarság? Ki kell egyenesednie, és sorsa helyére szöknie. ” (Mozgalom: Debreceni Káté) * „Történelmi és társadalmi erők préselik egy musttá az egy présbe hullott emberszőlőt. E préserők közt a nyelv a leghatalmasabb. A nyelv a gulyás alá eresztett lé, amely lehetővé teszi, hogy egyik táprész anyaga a másikba ivódjon, átjárja s hozzáadódjék annak a nyers ízéhez... A másik hatalmas összehozó erő: a sors. Akiket a történelem egy név alakjába terelt: egy nyáj az, mert az egész világ annak tekinti. A közös sors körülbelül azt jelenti, hogyha baj van Uncidán, baj van Bon- cidán is. „...Ha folytatni akarjuk drasztikus hasonlatunkat: a magyar sors volt az a tűz, amelyen ez a sokféle anyagú s egy lére eresztett nép összefőtt s bizony egy kicsit el is koz- másodott. S végül itt állt s ha igaz, most is ott áll a fövő gulyás fölött az Isten kuktája: a nemzeti kultúra is. Meg-meg- kavarja a nagy bográcsot, kóstol, foldozgatja az étel zamatját s hozzá-hozzáadja a maga fűszereit. ” (Faj és irodalom) „Magyarság tótság vagy németség: a népben evidens; a műveletben azonban tudás és hit. lUdni és érezni kell magyarokról és magyarán. Ahogy a nép is faja törvényei szerint tudja és érzi a maga kis világát. Azonkívül hit is - mert a magyarság ügy, egymást felváltó próféták sora, akiknek a kínja nem engedi meg hogy így vagy úgy keresztény. A magyarságot úgy kell az életekben és írásokban tovaszálló magyar írásból kütántani, hogy mindenkire essék egy fénycsóva: vele vagy ellene. A magyarság nem zár ki senkit, aki igazán vele tart. ” (Ágak és gyökerek) * ,„A történelem népekben él, és népekben gondolkozik népével az egyén földi halhatatlanságának is vége; semmiféle nemzetközi megváltás sem mentheti meg a rajtunk átszálló életet a jövőnek, ha a népnek, melyben atomok voltunk, magva szakaid. ” (Mozgalom: Debreceni Káté) * „Mikor fordul egy nép kórjóslata aggasztóra? Amikor természetes szaporodása megáll, mondja a statisztikus. Amikor közügyei nem érdeklik többet, mondja az államférfi. Mikor szabadságáért gyáva fegyvert fogni, mondja a szabadsághős. Amikor a múltját elveszíti, tesszük hozzá mi. Hát el lehet a múltat is veszíteni? Nem őrzi meg azt az írott emlékezet: a történelem? Valamit megőrzi, csak mit. Adatokat nagyon sokféleképpen lehet csoportosítani. Följegyezhetnek rólam száz igaz tényt s egy ellenségem mégis a leghazugabb élettörténetet készíti belőle. Egy néppel is meg lehet ezt tenni. Mert egy néphez is sok múlt fabrikálható - de csak egy az, amelyik hozzátartozik; amelyikből ösztönzést, tanulságot és lelket meríthet. Jaj neki, ha ebből kiforgatják. ” (Kiforgatnak a múltunkból) * >yA magyarság európai hivatásának felismerése és hangoztatása nem külpolitika, s én nem tudom elképzelni, hogy e hivatás vállalása nélkül, akármilyen kedvező lesz az európai csillagállás, a magyarság Európa „rohadt sarkán”, indulatok örvénylésében megállhasson... Egyezmények, alkuk itt nem segítenek; a magyarságnak vagy európai problémák megoldását kell magára vennie - vagy a maga problémáiban is alul marad. ” (A magyar élet antinómiái) * ,^4 magyar nép természete, legjobb órái, legigazabb hajlamai azonban hol találhatók meg? A régi magyarság emlékeiben, néhány nagy írónkban, muzsikusunkban s a magyar nép épebb szigeteiben. A nagy új, közös szállás fölépítésénél ezeket fölhasználni úgy, ahogy egy Bartók vagy Kodály a nép énekéből csinált a nemzetnek éneket: ez az, amiben azok is egyetértünk, akik társadalmi kérdésben itt-ott különbözünk. Vannak, akik talán őszintén hiszik, hogy népiségünk- ben elmerülni s az emberiségben kitárulni:összeférhetet- len dolog. Holott nemcsak, hogy nem összeférhetetlen, hanem azonos. Mennél mélyebben vagyok magyar, annál igazabban vagyok ember. A legfranciásabb franciák, a legnémetebb németek, a legoroszabb oroszok voltak azok, akik az egész emberiségnek is mondtak valamit. ” (Magyar radikalizmus) Összeállította: Újlaki Ágnes REMÉNYIK SÁNDOR: Istenarc Egy istenarc van eltemetve bennem, Tán lét-előtti létem emlék-képe! Fölibe ezer réteg tornyosul, De érzem ezer rétegen alul, Csak nem tudom, mikép került a mélybe. Egy istenarc van eltemetve bennem, Néha magamban látom, néha másban, Néha állok, mint fosztott ág, szegényen, Ha rossz órámban eltűnik egészen Alter-egóm az örök vándorlásban. Egy istenarc van eltemetve bennem, A rárakódott világ-szenny alatt. A rámrakódott világ-szenny alól, Kihűlt csillagok hamuja alól Akarom kibányászni magamat. Egy istenarc van eltemetve bennem, S most ásót, csákányt ragadok Testvéreim, jertek segítsetek Egy kapavágást ti is tegyetek, Mert az az arc igazán én vagyok Egy istenarc van eltemetve bennem, Antik szobor, tiszta, nyugodt erő. Nem nyugszom, amíg nem hívom elő. S bár világ-szennye rakódott reája, Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza. VALAHOL MAGYARORSZÁGON... Ahol a félszeg vándor is botjára talál Lassan véget ér a nyár, s ezt mi sem jelzi jobban, mint hogy csendesek a táborok, kiürültek a sátrak, az épületek. A Győr-Sopron-megyei kis szigetet is elhagyta az utolsó gyerekcsoport: a magyar gyerekek világtábora idén bezárta kapuit. Ma már hagyománya van a csáfordjánosfai tábornak. Negyedik éve jönnek tíznapos turnusokban a Kárpát-medence magyar gyerekei, de nem ritka a nyugat-európai, kanadai vagy éppen ausztráliai táborozó sem. Amint Kator Tamás, a Forráshely Alapítvány kuratóriumának tagja elmondta, 1992-ben vetődött fel a gondolat, hogy keretet kellene teremteni a 10-16 éves fiúk és lányok anyaországbeli találkozására. így jött létre az alapítvány, amely nyaranta 600 gyereknek biztosít nyaralási lehetőséget, akik viszont különböző módon kerülnek ide. A Kárpát-medence több vidékén is hirdetnek pályázatot, s a szülőföldet legszebben, legeredetibben bemutató gyerekek jutalma ez a tíz nap. Jönnek cserkészcsapatok, akiket az éves munkájuk alapján hívnak meg, ám az egyéni és csoportos pályázók most már egyre nagyobb létszámúak. És természetesen vannak gyerekek, akiket tanáraik, nevelőik javasolnak kiemelkedő tevékenységükért, vagy tanulmányi eredményeikért. Az alapítvány tagjai minden turnusnál gondosan ügyelnek ar- ra, hogy a Kárpát-medence minden területerői érkéz-' zenek gyerekek. Hiszen a kapcsolatteremtés elsődleges cél, de ugyanakkor a tábor segítséget szeretne nyújtani azoknak a szórványból érkező csoportoknak, akiknek a magyar kultúrkörhöz való kötődésben, erősítésben erre szükségük van. Ennek érdekében a tíz nap nemcsak pihenéssel, játékkal telik el, hanem a tartalmas programban mindenki megtalálhatja azt, ami legjobban érdekli. Előadások hangzanak el a ma- gy^r irodalomról, történelemről, a hagyományápolásról, de nem marad el a pannonhalmi apátság, a parlament vagy a Nemzeti Múzeum meglátogatása sem. Vannak csoportok, akiknek a nyelv gyakorlása az igazán fontos és ezért évről évre visszatérnek. így a horvátországi magyar gyerekek is. A megnyitó napján kissé megrázó élményt jelentett, hogy a magyar gye- x ?.n8°* *u* próbálja elmesélni a háború borzalmait a másik magyar gyereknek. Vagy megkér valakit arra, hogy fordítson neki, mert az elején még szégyellj azt, hogy töri az anyanyelvét. Am a tíz nap alatt elmúlnak a gátlások s a közös nyelv, a magyarságtudat talán életre szóló barátságok kialakulásához vezet. S hogy a tábor mit nyújt még, talán legszebben a 15 éves sepsiszentgyörgyi Márton Emese fogalmazta meg. ,^4 félszeg vándor itt botjára talál. A vándor szimbolikus, de valós. S itt arra gondoltam, hogy amikor édesapám legjobb barátja kiment Erdélyből Amerikába, azt mondta, hogy a kalitkából a szabadba jutott. Én ezt ^™OWÍ, megérteni s nagyon remélem, hogy nem kerülök ilyen helyzetbe. Mindenki maradjon meg ott, ahol van ff ahová vetette a sorsa. Miért féíszeg? Elkezdve a mohácsi vésztől, az elszenvedett veszteségek következtében lett az.S hogy most ebben a táborban botjára talált, azért mondtam, mert itt a magyarok egy támaszt találnak és hogyha jobban megismerkedünk legalább lélekben egyesülünk ” Veres Emese-Gyöngyvér t
