Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-09-29 / 39. szám

budapesti evangélikus templomok 20. A mátyásföldi evangélikus templom Története A Mátyásföldi evangélikus fiók­egyházat a gyülekezetalapító Blat- niczky Pál szervezte meg. A Cinko- tai Gyülekezeti Ház építésével egyi­dejűleg, 1943 tavaszán kezdett temploma építéséhez. A Mátyás­földi Nyaralótulajdonosok Egye­sületétől ajándékba kapott telek elcserélése adott lehetőséget arra, hogy az ún. Erzsébet ligetben, a nyaralótelep legszebb helyén épít­hesse fel templomát. A 200 lelkes fiókegyház tagjainak adományai­ból biztosították a templom fel­épülését. Tervezője Sándy Gyula, legtöbb XX. századi (különösen Pest környéki) evangélikus temp­lom építőjének egyik utolsó temp­loma volt ez. 1944 őszén még csak fala és a tetőzete készült el. Hiá­nyoztak az ablakok, ajtók, padló­zat, belső berendezés is. Székely stílusú mennyezete azonban he­lyen volt már, amikor a háború vi­hara Mátyásföldet elérte. A szem­ben lévő házat földig leromboló 9°mba a templom pótolhatatlan értékű kazettás mennyezetét sér­tetlenül hagyta. A háború befejezése után a fi­ókegyház tagjai a templomot igye­keztek mielőbb használható álla­potba hozni. Elkészült az asztalos- munka. 1949. május 22-én az évek óta otthont adó református temp­lomtól búcsút véve, tartották meg az első istentiszteletet. 1956. november 4-től Erzsébet liget épületegyüttese a szovjet fő­parancsnokságé lett, tiszti lakások céljára. A templomot az 1960-as évekig nem használhatták, tönkre­ment, ablakait betörték. Végül az egyházközség lebontatta, s egy, az akkori Tanácstól kapott új telekre szállíttatta át. Ifi. dr. Kotsis Iván tervei alapján Hevesi László kivite­lezésében, nagyrészt külső segít­séggel, egy kisebb, csak szélességé­ben azonos méretű templom épült fel helyette, melyhez az eredeti épület tégláit, tetőszerkezetét és fakazettás mennyezetének jelen­tős részét használták fel. 1964. de­cember 13-án szentelte fel Káldy Zoltán püspök. Leírása Az új templom alaprajza nyolc-, szögletű, de ez téglalap alakú bel­sejében csak az oltártérben' érzé­kelhető. A régi torony négy fiator­nyával eltűnt. A tető kúpcserepek­kel, közepén lévő kis huszártornya horganylemezzel borított. Két ol­dalfalát 3-3 hosszú ablak, a másik kettőt négy lizéna tagolja. Kazet­tás betétű tölgyfa kapuja fölött vaskereszt. A templombelső azonos a régi temploméval, eredeti jellegét tük­rözi. Hossza 4 m-rel rövidebb, ezért a mennyezet néhány sor ka­zettája nem került helyére: ezeket az ismétlődőkből vették el. A ke­resztirányban megmaradt 9 sor ka­zetta ma is a templom főékessége, melyet Scholz Erik festőművesz tervezett és festett meg. Az 1 m x 80 cm méretű kazettabetétek sakktábla elrendezésben, magya­ros motívumokat és Ó- és Újszö­vetségi eseményekre utaló, őske­resztyén szimbólumokká vált ké­peket hordoznak. Felújításukat Szita István festőművész-lelkész végezte. A belső berendezés asztalos- munkáit Osztroluczky János mes­ter készítette tölgyfából, a padok és a szószék szintén tölgyfából ké­szültek. A szószék mellvédjén fa­ragott Luther-rózsa. Az oltáron a lépcsős talapzatból kiemelkedő monumentális tölgyfakeresztet még 1944-ben ajándékozta Blat- niczky Pál esperes lelkész emléké­re családja. Lingl Károly asztalos- mester munkája. A kis karzaton a régi harmonium. A falakon a ko­vácsoltvas lámpákat Krisztus-mo- nogramm díszíti. Kovács Mária Látogatás Japán protestánsoknál A mesés szépségű Japánban tett látogatásom alkalmából a mienké­től teljesen eltérő világgal ismerked­tem meg. Talán a táj varázsa is hoz­zájárul ahhoz, hogy a japán embe­rek közelebb állnak a természethez, kiegyensúlyozottabbak, boldogab­bak nálunk Természetszeretetük emberszeretetté teljesül ki. Közis­mert udvariasságuk a segítő szeretet megnyilvánulása. A japánok hagyományos vallása a természetimádó sintoizmus. Idő­vel azonban az indiai eredetű budd­hizmus hatása alá kerültek Az ősi japán buddhista szentélyek az építé­szet csodái. Idegenforgalmi látvá­nyosságként ezrek látogatják Még­hozzá japán szokások szerint csalas cipő nélkül. Vallásosságukhoz hozzátartozik a tisztaság. Erkölcsi értelemben is. Ta­lán ebből következik a más vallások iránt gyakorolt türelmük, sőt megér­tésük A meggyőződéses buddhista szülők nem ítélik el keresztyénné lett gyermeküket, és nem igyekeznek visszacsalogatni saját vallásukhoz. Japánban töltött napjaim során kedves buddhista, eszperantista ven­déglátóim készségesen kísértek el a keresztyén templomokba, és nem­csak vezettek az ismeretlen városok­ban, hanem még tolmácsolással is segítettek, ha az angol nyelv „meg­szűkült”. A szépséges, száznyolcvanezer la­kosú, csodás parkokkal ékesített Takaokában presbiteriánus templo­mot látogathattam meg vasárnap. Ez náluk munkanap. Figyelmesen adtak angol nyelvű Bibliát, hogy ért­sem miről folyik az istentisztelet. Máté evangéliumának 5. részéből a 16. vers szolgált a gyermekisten­tisztelet igéjeként. A lelkész rajzos magyarázatát a hegyről és a fénylő világosságról a sok kisgyerek tátott szájjal és tágra nyílt szemmel figyel­te, látható gyönyörűséggel. Az ez­után következő felnőtt istentisztelet alatt a gyerekekkel jól felszerelt kü­lön teremben foglalkozott egy tanár. Olvasgattak, játszottak életkoruk­nak megfelelően. A könyvek között sok életrajzot láttam: Lutherét, Al­bert Schweitzeréi is, de akadtak me- sekönyvek is szép számmal. Az ötvenfőnyi ' gyülekezetből 25-30 hívő jelent meg a felnőttek számára szóló istentiszteleten. Az Apostolok Cselekedetei 5. részből Saulus megtérését választották alap­igeként. Itt is sokat énekeltek har- móniumkísérettel. Az énekesköny­vük, vagy ahogyan ők mondják: a „himnuszok” kottája olyan, mint a mienk, csak a szövege japán. Több számunkra is ismert dallam fordul elő a könyvben. Az istentisztelet után a lelkész be­mutatott az egybegyűlteknek, mint vendéget. Japán szokás szerint ked­vesen mosolyogva megtapsolták a messziről jött idegent. Igen kedvesen fogadtak ajoyamai protestáns templomban is. Ok meto­disták voltak A külföldi, főként ame­rikai és európai egyházak támogatták a metodista gyülekezetei, azért, hogy a demokratizálódást elősegítsék ebben a távol-keleti országban. A legnagyobb örömöt a tokiói evangélikus gyülekezetben tett láto­gatás jelentette számomra. Szóhasz­nálatukban az evangélikus mellé mindig odateszik a lutheránust is. Az első evangélikus istentiszteletet 1893. április 2-án, húsvétkor tartot­ták Japánban, egy, az ország déli ré­szén fekvő városban, Sagában. 1898-ban hatvan hívő alakította meg a japán evangélikus egyházat Kumamotóban. Ez a város lett a ja­pán emngélikusság központja. 1909-ben dán és finn misszionáriu- ■ sok közreműködésével itt indult még a lelkészképzés Japánban. A na­gyobb városokban: Tokióban, Kohó­ban és Osakában is megalakultak az egyházközségek Kumamotóban emberbaráti intézményeket is létre­hoztak. 1990-től 1995-ig öt éven át ün­nepségsorozatokkal emlékeztek a ja­pán evangélikus egyház alapításá­nak századik évfordulójára. Ennek kiemelkedő eseménye volt 1993. au­gusztus 7-től 9-ig Kumamotóban a baráti evangélikus egyházak részvé­telével rendezett ünnepség. Az amerikai, finn, dán, német és svéd evangélikus egyházzal ma is igen élénk a testvéri kapcsolatuk Szép volna, ha a magyar evangéli­kus egyház is kapcsolatokat építene a ma már 21 794 lelket számláló, 138 tagegyházból álló, szépen fejlő­dő japán egyházzal. Dr. Berényi Zsuzsanna Agnes LELKÉSZAVATÁSOK EGYHÁZUNKBAN (2) Mai számunkban újabb négy lelkészavatásról számolunk be. A Déli Egyházkerület újonnan szolgálatba álló vég­zett teológusait D. dr. Harmati Béla püspök különböző templomokban és gyülekezetek közösségében indította el a szolgálat útjára. Evangélikus Élet 1996. szeptember 29. BUDAPEST-CINKOTA Az igehirdetés textusát a jelölt választotta: Róm 1,16 versét. „Nem szégyellem a Krisztus evangéliu­mát. .. ” Benne van egy ember vallomása, küldetése, sorsa. Egyházunkban drága a Krisztus evangéliuma. Miközben sokféle feladata van az egyháznak - isko­lák, diakónia, szellemi és anyagi ügyek -, mégis a prioritás az evangéliumé, mert ez az „út, igazság és élet”! Megtérésre hívunk ezzel az evangéliummal, mely a szeretetet, üdvösségünket, javunkat és békes­ségünket szolgálja. Nem lehet elfelejteni, hogy az evangélium hirdető­je számára is erőforrás az evangélium. Ezt mindig hir­detnünk kell, - nem leszel munka nélkül, mert Isten országában nincs munkanélküliség. Kedves jelenet volt az avatás végén a gyülekezet tagjainak, fiataloknak kis üdvözlő műsora, jelezve, hogy ilyen gyülekezeti közösségből indulhat el útjára Bátovszky Gábor. Nagyon meghitt családi kör volt együtt a gyülekezet. A felavatott lelkész nagymamája boldogan kulcsolta kezét hálaadásra és egyre csak an­nak örült, megérhette ezt a napot, amikor unokáját lelkésszé avatták. Az édesapa a gyülekezet felügyelő­je is egyben. így a család példát is mutatott abban, hogy akik, mint nem lelkészek szolgálnak egy-egy gyülekezetben, azzal is sokat tehetnek, ha utódaikban az egyház számára szolgákat nevelnek és adnak az evangélium hirdetésére. BARCS Kicsiny szórvány a barcsi gyülekezet, létszámuk alig száz, de augusztus 25-én, vasárnap délután szinte va­lamennyien ott szorongtak - más érdeklődőkkel együtt - a templomban és kertjében, hogy együtt kö­nyörögjenek és áldják Istent, Haga Éva lelkésszé ava­tásán. Tóth-Szöllős Mihály BUDAPEST-ZUGLÓ Két lelkészjelölt állt a zuglói templom oltára előtt augusztus 24-én: Sefcsik Zoltán és Smidéliusz Gábor. A templomot megtöltő gyülekezet, közöttük szülők, rokonság és számos lelkésztárs előtt tették le a lelké- szi esküt, miután Isten igéjével erősödtek meg. A li­turgiában segítő dr. Szabó Lajos professzor és Zász- kaliczky Pál igazgató volt. A püspök igehirdetésének textusa Jer 1,7 és következő versei voltak. Fiatal pró­fétának szólt Isten szava éppúgy, mint most két fiatal, szolgálatába induló lelkésznek. Mindkettőjüknek van egy sajátos területe, melyen munkálkodni szeretnek: a zene és az irodalom. A kultúra fegyvereivel is lehet az evangéliumot hirdetni. Kísértés az ezerféle között megtalálni az egy szükségeset... de ezt a prioritást meg kell találni. Az első feladat: Krisztusra mutatni! Ne felejtsétek el Krisztust! Menjetek és szóljatok! De először hallgassatok reá. Mindketten nagy szórványé gyülekezetbe mentek: Pécs és környéke, Balatonboglár és környéke hatal­mas terület, de ne a kilométereket nézzétek. Az em­bereket keressétek- az emberekhez forduljatok! Különö­sen is keressétek a gyermekeket! Egy ígéretet is kap­tok: Ne félj! Veled leszek! Ha áldásban lesz részetek - azért lesz, hogy ne csüggedjetek; ha kudarcok ér­nek, azért, hogy el ne bizakodjatok! Sokáig együtt beszélgetett a gyülekezet az új lelké­szekkel. Leendő gyülekezetükből is jöttek, akik is­merkedni akartak és szeretettel adták az útravalót az eddigi diáktársak, szülők és barátok. A püspök Ézs 42,3 versét választotta alapigéül, az útmutatóbeli heti igét. Nem tudjuk* volt-e már ebben a gyülekezetben lelkészavatás. Az' bizonyos, hogy most az Úr szírié előtt éz a gyülekezet felajánlja Haga Évát az Úr szolgálatára. Mindnyájan együtt, vagyunk az egyház, mi mind­annyian isten szolgái vagyunk. Ezen a gyülekezeten az is látszik, hogy jó az Isten hozzád, sokan szeretnek, a családodon túl is. Az ép nádszál a jó, a mécses akkor jó, ha ég. Ellen­kező esetben mire jó mindkettő? Isten szeretete Isten szolgálatára visz. Ä gyülekezetben - ahová kerülsz - sok üyen megrepedt nádszálélet van. Isten mindenkit hív és visszahív, nem tilt ki senkit sem. Ezt a kegyel­met kell hirdetned és gyakorolnod. Magad élete is, szolgálatod is fsten színe előtt, kegyelemben folyjon. Hirdesd a törvényt megtérésre és a kegyelemmel bé- kíts embereket Istennel és egymással. A gyülekezet fiataljai köszöntötték az új lelkészt. Nagyon találó volt Túrmezei Erzsébet költeménye, az Ancilla Domini, mely ez alkalomból a szolgálatba in­dulót erősítette abban, hogy maradjon mindig „az Úr szolgálóleánya”. Ugyanazon a napon az esti órákban az ősi cinkotai templom oltára előtt állt meg az egykori faluban - ma Budapest XVI. kerületében - született Bátovszky Gá- bor-felavatá6a alkalmából. A gyülekezet számos tagja vallotta rokonának a jövendő lelkészt és ez a család­gyülekezet nagy örömmel vette, hogy 30 év után újra van „közülük való” lelkész egyházunkban. Azon a 30 évvel előbbi avatáson éppen a gyülekezet mostani lel­készét, Blatniczky Jánost indították szolgálatába, aki most dr. Cserháti Sándor professzorral együtt a püs­pök mellett a liturgiában segédkezett. Megemlékezés - vagy uj kezdet? Millecentenáriumi megyei ünnepség a névadó nógrádi várban A Börzsöny hegység lábai előtt, de mégis évszáza­dos felkiáltó jelként magasodik, a mintegy 1500 lel­kes község büszkesége a nógrádi vár. E festőién szemet gyönyörködtető tájékon él az a maroknyi nép, amelynek szorgalma és vendégszeretete az egész me­gyében jól ismert. Augusztus 18-án, a millecentenári- um évében hazánk 1100 éves születése napját, a je­lenlévő vendégsereg és a falu apraja-nagyja együtt ünnepelte. Ezen a neves napon a lelkek közös tenni akarásának eredményeként, Nógrád megye történel­mi egyházainak, valamint az egész megyére kiterjedő társadalmi és egyéni összefogással a helyi Önkor­mányzat és Piroska János polgármester koordináció­jával a vároldalban Millecentenáriumi Emlékparkot alakítottak ki. Középen a történelmi és Qsonka Ma­gyarország kőbe vésett domborműve hirdeti a viha­ros 1100 évet. Körülötte a 7 vezér Kopjafája áll. Az ünnepi szónokok hite szerint az emlékmű és a lobo­gó a hazát szerző Istennek szóló halát, a honszerete- tet, és az összefogást hívatott jelképezni. Az Úristen áldását mint méltó koronát, a három történelmi fele­kezet képviselői: Keszthelyi Ferenc váci püspök, Ka­lácska Béla Nógrád megye esperese, valamint Molnár Zsigmond szokolyai lelkipásztor tette fel az ünnep­ségre, az ökumené szellemében. A tiszteletadást színvonalas irodalmi és zenei műsor, valamint népvi­seletbe öltözött gyermekek és a cserkészek csapata színesítette. Augusztus 18-án, Nógrádon bebizonyo­sodott, hogy a szeretet lobogó lángja, a szellemi és anyagi áldozatkészség, valamint az akaraterő való­ban nagy dolgokra képes a XX. század végi élemye- dett Magyarországon is. E sorok írója nem csak mint tudósító, hanem mint ott szolgáló lelkész és magyar is jelen volt ezen az eseményen, és gondolkozni akart a nemzet jövőjéről. Egy kép jelent meg lelki szemei előtt: látta, amint a hét vezér izmos kaijának ereit megnyitva, a hűség és szeretet vérét csurgatják a kehelybe és egymást meg­becsülve mindent megtesznek azért, hogy e hazában boldog legyen a magyar. E történelmi kép epy csaknem 2000 esztendővel ez­előtt történt vérszerzddésre hívja fel figyelmünket. Ez a vérszerződés a Golgotái Keresztfán történt. Krisz­tus Úrunk vére folyt ott alá, az Újszövetségé, amely­ből részesülve, örök életünk van. Vezérre van tehát szükségünk. A ma magyarságának Krisztust kell kö­vetni, JÉZUSHOZ kell hűségesnek lenni, mert csak Őbenne, Ővele és Őáltala maradhatunk meg igaz em­berként, megújult népként az örökségül kapott áldott hazában. A kérdés csak az, hogy Muhi, Mohács, Vilá­gos és Thanon vesztesége után, végre felébredve, aka­runk-e a megemlékezés és megható ünneplés mellett, az Igaz Vezérre figyelve a hétköznapokban is, Iste­nünket és hazánkat az evangélium szellemében az ér­tékmegőrzés és felemelkedés ldmunkálásáért mind­halálig szolgálni? Szókéné Bakay Beatrix Eltűnt gyalogutak Talán már az öregek sem emlékeznek rá, hogy volt va­lamikor a főváros határán egy furcsa nevű helyiérdekű vasút. Budapest-Újpest-Rákospalota között: a B-Ú-R. Volt egy állomása: Nádastó, senki sem tudta megmon­dani, miről kapta a nevét, mert sem nád, sem tó nem volt a környéken.- Valamikor lehetett! - vélték az idősebbek- Akkor hova lett? - makacskodtam.-Eltűnt... Ezen aztán törhettem a fejem: eltűnhet egy kulcs, egy radír, de egy tó? Náddal együtt... ? Nádastó állomás már Rákosszentmihály közelében volt. Ezek a Rákosok képezték a következő problémát: bár hallottam, hogy valaha az egész terület Rákos meze­je volt, mégis, hol és mikor lehetett annyi rák, hogy több község is arról kapta a nevét (-palota, keresztúr, -liget, - falva stb.) Sőt a Rákos-patak is, amelynek már víz is alig van a medrében, nemhogy rák... De hát nem is a rákokról akartam beszélni, hanem azokról a kis gyalogútokról, amelyek a BÚR-vasút mel­lett vezettek, legtöbbször akácfák alatt... azokon a Ids gyalogútokon lehetett jól kerékpározni, vagy gyalogolni, és beszélgetni közben. Az én gyermekkoromban sokkal többet gyalogoltak az emberek Azután fölépítették Újpalotát. Még jó, hogy megmaradt egy-két kis régi utca, a régi házakkal. Legtöbbjére ugyan takaros második szint ke­rült, voltak azonban olyanok is, amelyeken mintha meg­álltvolna az idő... Az egyikbe sokat jártam valamikor. Tambura szólt benne, sók dal, nevetés hangzott, fiatalok voltunk, egy­szer máktortát ettünk egy születésnapon... Jó társasjáté­kokat ismertünk és... - egy kicsit mindegyikünk félt a szigorú, kissé erős hangú mamától... - aki ma már ki­lencven fölött él... Meglátogatom, ha lehet, hogy elmondhassa: „Nem jó már ilyen kortársak nélkül élni... ” De nem foghat el a szomorúság mert egy csöngetéssel betoppan a Jelen. A lelkipásztor személyében, aki siető­sen köszön, narancsot ad a nagymamának de nem pá- tyolgatja, ugyanúgy szól hozzá, mint a többiekhez:- Meglátogattam Cs. D.-t a kórházban. Nincs jobban, de hazaviszik mert nincs szüksége különösebb orvosi el­látásra, ápolásra sem. Az unokahúga ellátja őt rende­sen, a lakás is elég nagy, csak hát... - az unokahúg dol­gozik ha rendbe tette, megfőzte az ebédjét, elmegy. A be­teg egész délelőtt egyedül lenne otthon. Meg kellene melegíteni az ebédet, beszélgetni vele egy kicsit, adjanak tanácsot, hogyan szervezzük meg? Nevek hangzanak el, jegyzetlapra kerülnek időpon­tok kérdőjelek amelyek majd egyeztetéssel eltűnnek A lelkész kéri, ha lehet, férfi testvérek menjenek inkább, akik esetleg föl is tudják emelni...- És akik közel laknak... - vélem hangosan, mire el­mosolyodik- Az nem fontos éppen! Akkora távolságok itt nincse­nek amennyit ne tudnánk megtenni beteg testvérünkért! És jók az utak! Egy pillanatra még fölvillan előttem az úgy elsiratott gyalogút, de ki törődik már azzal, amikor itt, a lakótele­pek sokat emlegetett szomszédtalan közönye mellett, azért a beteg látogatására - még jók az utak! Lukátsi Vilma HETI KÖNYVAJÁNLATUNK Jörg Zink: A megújuló Tízparancsolat 180,- Ft Fischl Vilmos: Missziós lelkülettel 254,- Ft Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága 785,- Ft Hernád Tibor: Istenes magyar népmesék... 220,- Ft Kaphatók a Sajtóosztály Könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.). Ezeken kívül oltári gyertyák, ostya, lelkészeknek táblácska, levelezőlapok, igés jel­zők és tollak, más ajándékok is kaphatók

Next

/
Thumbnails
Contents