Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-09-08 / 36. szám
Evangélikus Élet 1996. szeptember 8. GYERMEKEKNEK 3j A A vitorlásverseny valami nagyon érdekes dolog! Már sokat gondolkodtam, hogy is van ez: ugyanaz a tó, ugyanaz a szél, szinte ugyanazok a hajók is, alig van különbség. Mégis az egyik a mezőny előtt szárnyal, a másik meg utolsóként bukdácsol a hullámokon. A gyülekezetünkre emlékeztet: Ott ülünk mind, ugyanabban a templomban, hallgatjuk ugyanazt az igehirdetést, és mégis... Olyan különbözőként hat ránk, annyira más és más, ahogy élünk vele. Uram, én nem akarok egy helyben maradni! Szólj, hadd keljek szárnyra szavaddal! TANÚIM LESZTEK Márton püspök A Római Birodalom Pannónia tartományában, a mai Dunántúl Szombathely városában született Márton, pogány szülők gyermekeként. Már fiatalon érdeklődött a ke- resztyénség iránt, és 10 éves korában saját döntése nyomán megkeresztel- kedett. Apja, aki a római hadseregnél szolgált ezredesként, fiát is katonai pályára adta. Már | 15 évesen katonai szolgálatot végzett. Kötelességét olyan példásan végezte, hogy az elöljárók, ha egy katonát rendetlenség miatt meg kellett dorgálni, jó példaként Mártont állították. Mártont idővel a mai Franciaország területére helyezték. Itt, Amiens városának kapujában történt, hogy egy meztelen koldussal találkozott. Pénze nem lévén, így nem tudta segíteni, de hogy ne fázzon, levágta katonaköpenye felét a kardjával, és azzal takarta be a didergő szegény embert. Jósága miatt goromba társai kinevették. Nem is maradt sokáig a hadseregnél. Inkább Poitiers püspökénél, Vidomál tanulmányozta a Bibliát. Nagy örömére pogány családját is sikerült megnyernie Jézus ügyének, ők is keresztyénné lettek. Vidor halála után tanítványát, Mártont választották utódául. Ebben az időben javában folyt a keresztyé- - nek üldözése és zaklatása a pogányok és a hatóságok részéről. Önmagával szemben roppant szigorú volt. A- rábízott gyülekezetét viszont nagy szeretettel és odaadással pásztorolta. A hagyomány szerint huszonhat éven át volt gyülekezetének püspöke, mígnem 397- ben, 84 esztendős korában hazatért Tferemtőjéhez. Az utókor leginkább az amiensi városkapunál megszánt koldussal kapcsolatban emlékezik rá, mint az irgalmasság hű példájára. TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK - SKANDINÁVIÁBÓL „Tisztelendő bácsi, három birkám van” - kiáltotta felém egy látogatásom alkalmával a kis Anna. Látni akartam báránykáit. Az udvaron átvezetett az akolig, ahol a juhok és a báránykák voltak. De itt a juhok közé keverve legalább húsz bárányka is volt, úgyhogy azt gondoltam magamban: kedves Annácska, itt ugyan meg nem ismered a bankáidat. Anna megállt és a nyájra nézett. Egyszerre csak az ujjával mutogatva így szólt: „Nézd! Ez is az enyém... ez is... meg ez is az enyém!” Kedves Annácskám - szóltam -, hogyan ismerheted meg a bárányaidat, hiszen ezek mind egyformák!” Anna csodálkozva nézett rám és bizonyára valami nagyon furcsát gondolhatott rólam, mert ezt mondta: „Megismerni őket? Hát csak megismerem őket, hiszen az enyi- mek!” Jézus is ezt mondja: „Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem..." Lunde János nyomón Hwnorzsák Kovács meghal és feljut a mennybe. Szent Péter fogadja:- Mielőtt választasz a menny vagy a pokol között, pillants be mindkét helyre! Evvel egy ablakhoz vezeti, ahonnan feltekintve, szomorúan imádkozó szenteket lát. Se aUeluja, se hárfa, mindent szürke ködfelhő takar. Ám a szakadozó felhők alatt mélyen, táncoló alakokat fedez fel, akiknek életét - á látvány szerint - öröm és boldogság tölti el.-Azott a kárhozat - világosítja fel Szent Péter. Kovács dönt: '- Oda akarok menni Kevéssel később Kovács a kárhozat kapuján kopogtat. A portásördög kinyitja a kaput és csak annyit mond neki:- Kazán 79! -és egy villát nyom a kezébe.-De- akar tiltakozni Kovács - én onnan felülről...-Ja? Az a mi propagandaosztályunk - válaszolja az ördög. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyünk, Petőfi u. 359. A reformáció hangjai költészetünkben Lapozgatok a poézis szeretetében korántsem élvonalbeli társadalmunk kedvelt versei között. Keresem a reformációra utaló műveket. Nem tanulmányt akarok írni a reformáció ügyének költői megszólaltatásairól Pedig az a hitet tisztító robusztus történelmi világ olykor névtelen költőket is a lelkesedés komoly bizonyságtételének magasába emelt. E helyett megállók három versnél. Egy közel százados műfordításnál egy kortárs költő robusztus élményénél s egy verselő lelkészünk reformációi program-versénél Egyházunkban minden komák reformációi gondja volt Luther Erős várunk énekének megfelelő magyar műfordítása. Éneknek íródott, s mint ilyen, korok dallamváltozataitól befolyásolva, ki volt téve a szövegfordítás változásainak Századunk első felében nem volt év, hogy ne termettek volna új és új fordítások Szinte hihetetlen, de kerek kétszáz fordításról tudunk Sokakat megihletett Luther hatalmas himnusza. A hitbeli átvállalás tiszteletre méltó ezekben a próbálkozásokban. Igen nehéz, szinte lehetetlen Luther hatalmas hitének megszólaltatása. A legtöbben a költői szintet csak súrolják Észrevették ezt közvetlen elődeink is. 1934- ben pályázatot írtak ki a költői erejű fordításra, amely „hű tükre legyen a reformátor lelkének éreztesse a XVI. század vallási válságából diadalmasan kiemelkedő hit erejét és oly magyar nyelven szólaljon meg mintha Luthernek e müve valamely magyar lélek költői alkotásvágyából született volna. "A lelkesedés szép volt, a remény is, ám az elképzelés túlzott. Ugyanakkor megkívánták az énekelhetőséget is. A titkos pályázatra 136 pályamunka futott be. Egy sem ütötte meg a kívánt mértéket, a díjat nem adták kL Néhai jó Kovács Sándor teológiai tanár, a későbbi püspök, így indokolta meg: ,,A mi korunk nem kongeniális Luther korában, s így hite is gyenge mécsvilág az ő hatalmas lángú hite mellett. ” Szerinte a pályamunkákra „rányomta bélyegét a kor, mely — mivel igazán élő hite nincsen - a hitnek nyelvét, nem ismeri. ” Nem szúrt szemet a bírálóbizottságnak, hogy a jeligés pályamunkák között ott rejtőzött József Attila pályamunkája is. A jeligés borítékokat évekig nem bontották fel Tovább nem foglalkoztak a pályamunkákkal, elfelejtődött az ügy. 1960-ban, huszonhat év múlva, az Erős vár fordításai után kutatva, Sólyom Jenővel én bontottam fel a pályázat anyagát, s akadtam rá József Attila szövegére, az ő kísérő megjegyzéseivel együtt. A pályázatban jeles emberek müveit is megtaláltam, mint Csengey Gusztávét, Kozma Andorét, Masznyik Endréét, Sántha Károlyét, Stromp Lászlóét, Székács Józsefét, Torkos Lászlóét, Vie- torisz Józsefét stb. Érdemes volna ezekről egyszer tanulmányt írni. József Attila maga - tudomásunk szerint - nem szólt a pályázatról De annak lezárása után, később közre adta a művet. Először egy Cserépfalvi kiadású kötetében jelent meg. Azután az évek során több újság folyóirat közölte. Lapunkban is olykor meg-megjelent. Sőt mai énekeskönyvünkbe is felvettük a régi, megszokott szöveg mellett (256). Egy későbbi kiadás dönti majd el, hogy melyik lesz a hiteles szöveg. A ma használatos fordítás eredete ismeretlen, sokat javítgatott szöveg. Legutóbb Payr Sándor simította 1911-ben. József Attila fordítása magyar szépirodalmunk drága kincse. Kifejezéseiben frappáns, magával sodró, tiszta hittel célratörő harci ének Némely meghökkentő szóképével elgondolkoztató. Az Erős várunk szövege a múltból jön a mába. Nem ódon nyelven, nem letűnt hitben, a mai emberhez is közel álló dicsőítő énekünk Mindkét szövegben. A másik, reformációt uléző mű, amiről szólni szeretnék, a mából a múltba megy és eszméltet. Illyés Gyula közismert, robusztus költeményére gondolok ,A reformáció genfi emlékműve előtt" című megdöbbentő versre. Maga az emlékmű az egyik genfi parkban áll Alkotója a történelmet véste a 143 lépés hosszú kőfalba. Kálvin, Knox, Faréi, Béza állnak mereven egymás mellett, s távolabb néhány történelmi alak rit- kásan, közöttük B o c s k a y is. Luther külön kőtömböt kapott, mint akt már túlnőtt a történelmen, időtelenné vált. Emlékszem az emlékmű megszületésére. A magyar H orvai János is pályázott az alkotásra. Díjat is nyert vele. Az ő művén tömör kőoszlopon áll a Krisztus-szobor, s FIATALOKNAK ILYEN VOLT A SZÉLRÓZSA (3.) Vélemények, riportok a táborból A megnyitó előtt D. Szebik Imre püspök mondta:- A Magyar Evangélikus Egyház a települések mintegy tíz százalékán van jelen. Szükség van arra, hogy ez a kisebbségi vallás ifjúsági csoportjaiban is találkozzon. Miután ma már senki nem akadályoz meg bennünket, ötven év után most ismét rendezhetnek a fiatalok találkozót. Örülünk, hogy éppen Tblna megyében kerülhet erre sor, hiszen itt az evangélikusság- nak nagy múltja van. Egyenrangú társak A táborozó mozgássérültek közül Pernye Borbálát kérdeztük:- A piliscsabai társasotthonban élek, tizenhárom sorstársammal együtt. Az otthont az egyház működteti. Mindegyikünknek különálló lakrésze van, amelyet igyekszünk magunk rendben tartani Akinek ez nem áll módjában, az kérheti a dolgozók segítségét. Nagyon fontos, hogy tudjuk, mindig van valaki a háttérben, akire bármikor számíthatunk Sokat vagyunk együtt, néha közösen étkezünk, vannak bibliaóráink és járunk gyógytornára. Munkalehetőséget is szerzett számunkra dr. Gadó Pál, akinek nagyon sokat köszönhetünk A szervező Az első országos evangélikus ifjúsági találkozóról az egyik szervezőt, a budapesti Marton Ihmást kérdeztük.- A nagyszámú résztvevő és a táborban kialakult jó hangulatú légkör egyaránf minden várakozásomat fölülmúlta. Úgy érzem, sikerült egy valódi találkozási lehetőséget nyújtanunk a fiataloknak. A Lehetőségek piacán például annyi információval találkozhattak, hogy közel egy órát el lehetett ott tölteni a bemutatkozók kérdezésével, megismerésével. Meglepett a sokszínűség, amit a fiatalok hoztak magukkal a különböző gyülekezetekből. A táborban mindenki megtalálta a maga helyét, és a testvéri kapcsolatokat.-Milyen tapasztalatokat szereztetek a rendezés során?- A fiatalokkal foglalkozóknak akár figyelmeztetésként is mondhatom, hogy igenis van mit csinálnunk, még egy evangélikus ifjúsági táborban is. A váraljai összejövetel fegyelmi és erkölcsi probléma nélkül zajlik. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az ide érkező fiatalokat nem fenyegetik a kortársaikat veszélyeztető problémák. az oszlop tövében ül gondolatokba métyedve Kálvin kicsi alakja. (A Krisztus-alakot különállón a Herendi Porcelán- gyár mintázta meg s tette ismertté.) Ennek a műnek a makettje ma is látható Budapesten a Református Teológián. Nem ez valósult meg hanem az Illyés Gyula által megírt hosszú fal, ami előtt megrázón elmélkedik a költő. Máig jön a történelmi emlékezésben a véres, harcos eseményeken át. Egészen addig ahol a „mindig úrhitű tolnai pásztor, s a csupa dac sárréti prédikátor” - apai és anyai ősei - kelnek szüntelen bírókra vérrel, könnyel, daccal, győzelemmel. Kérdi, nem volt-e hiába a harc?Am: „látták, vagy nem a céljuk / azt jól látták, hogy nincs visszafelé út; / a múlt, ahogy füst-verte összeomlott, / úgy lökte őket, mint lőpor az ólmot :/ előre! és ők vállalták e sorsot - / mondd hát velem, hogy dicsőség reájuk!” Megrázó reformációi vers! A nagyok közül idézhetnénk Reményik Sándor Luther-versét, ,^4z őriás”-t, s másokat is. Ám most végül verselő papjaink felé hadd fordulok' Toliforgatóinkat is megfogta a reformáció témája. Jubiláns években tették ezt előszeretettel Ezek között egyet említenék most meg Jakus Imre „Fehér hattyú”-ját. Sablonoktól elütő vers ez. Gondolatanyagát a névmagyarázatra alapozó történelmi legendára építi: Húsz = lúd; Luther = hattyú. Most megégettek engem, mint egy ludat - mondta a legenda szerint máglyára mentében Húsz János -, de száz év múlva eljön a hattyú, őt nem tudjátok majd megégetni. A sátán monológjában elmondja a középkori sötétséget, majd a barát monológjában Luther bűnbocsánatért vívott küzdelmét, a kegyelem ajándékát, s az „Utóirat”-ban így fejezi be: „És a fehér hattyú átszállt a világon. Átrepült a bűnön, sáron és halálon Krisztus úr keresztje világolt kezében és mint írva vagyon, úgy... kegyelemképpen... tovaszökött a tél, olvadozott a hó s így indult útjára - a reformáció." (Megjelent az Új Harangszó 1949. okt. 30-i számá-* ban.) D. Korén Emil A házigazda szemével Molnár Zoltán, a váraljai ifjúsági tábor gondnoka, így látja a rendezvényt:- Ilyen nagy létszámú táborunk még soha nem volt. A szervezés nagyon frappáns, amit jelez, hogy jól megfér a tábor területén a nyolcszáz résztvevő. Egyedül a mosakodáshoz szükséges vizet kellett katonai zuhanyozóval megoldani, de ez várható volt, fel is készültek rá a házigazdák Tévhit, hogy az egyház az öregeké A mai evangélikus fiatalokról Krähling Dánielt, a Tolna-Baranya egyházmegye esperesét kérdeztük.- A bonyhádi gimnázium néhány éve visszakerült az egyház fennhatósága alá. Mit jelent ez a diákok számára?- Akiknek már volt egyházi kötődésük, azoknak ez meg is maradt. Az ő számukra rendszeresen tartunk hittanórákat. A többi diák körében nem szeretnénk „halászni”, de örömmel vesszük, ha valaki érdeklődik a vallás iránt. Tulajdonképpen lehetőségük nyílik közel kerülni az evangélikus egyházhoz.- Hány evangélikus fiatal él Tolnában és Baranyában?- Az egyházmegye Jélekszáma tizenegyezer, ebből hatezer az aktív egyházfenntartó. A fiatalok a fennmaradó ötezer lakos között keresendők. Hogy ki számít evangélikus fiatalnak? Az alsó korhatárt a konfirmálás időpontja határozza meg. Felső korhatár nincs. Az a fiatal, aki annak érzi magát.- Mekkora jelentősége van a Váralján megrendezendő országos ifjúsági találkozónak?- A legfontosabb, hogy meg tudja szólítani a fiatalokat. Eddig az a tévhit élt az emberekben, hogy az egyház az öregeké. Ezen a szemléleten változtat egy ilyen ifjúsági összejövetel, amely az evangéliumot hivatott megszólaltatni zenével, előadásokkal, színjátékkal.- Tolnában több ifjúsági kör is működik, amelyek a fiatalokat igyekeznek összefogni- Léteznek apró körök, ezek talán a jövő kezdeményei. ,A jelenlegi negyven-ötven évesek nagy része igyekezett távol tartani gyermekeit a vallástól. Márpedig, ha a szülő nem irányítja, nem segíti gyermekét abban, hogy a hasonló korútűt egymásra találjanak az egyház keretein belül is, akkor nekünk nagyon nehéz a munkánk. Egyházmegyénkben - az isteni gondviselésnek köszönhetően - több fiatal lelkész is dolgozik, őket pedig könnyebben elfogadják, meghallgatják a mai tizenévesek. És ami a váraljai országos találkozóban a legfontosabb: a fiatalok az evangélium igéit továbbadják, hirdetik kortársaiknak. Összeállította: Máté Réka PAT - Keresztyének vagyunk?! Egy egyházmegyei iijúsági tábor utóhangja Zalai dombok. Hétfő délután. Szikrázó napsütés. A hegyen és a kertben dolgozó szorgalmas helybelieknek a munkától, nekünk pedig a jól megpakolt hátizsákjainktól folyt a hátunkon a verejték. Apró templom, óriási udvar, zöld katonai sátrak - mind minket vártak. Nem is hagytuk üresen tátongani őket. Holmijaink a sátorba repültek, mi pedig a rögtönzött focipályára és a hintákra. S a templomocskában is hamarosan összegyülekeztünk, hogy vendéglátók és vendégek egyaránt hálát adhassunk Istennek. Az első este riadt, de mégis merész arcai másnapra már jóbarátok lettek. Együtt nevethettünk, ha túl gyors volt még az új ének és beletörött a nyelvünk; ha a korinthusi levelet Ézsaiás könyve után kerestük; s ha a bibliaismereti versenyre való lázas készülés közben valaki békát dugott az orrunk alá. Együtt szomorkodhattunk a vezetőkkel a színjátszás Síles eredményén. Az volt ugyanis a feladatunk, hogy megjelenítsünk pár jellemző percet egy olyan család életéből, amelynek egyik fele hívő, a másik fele hitetlen, és megoldást is hozzunk problémájukra (lKor 7,12-15). Három családnál e konfliktus váláshoz vezetett, s csak egy családnál szentelő- dött meg, s lett hívővé a hitetlen fél. Négyből egy, nem is olyan elkeserítő, de a másik hármat olyan szívfacsaróan iga- zian játszották el. Mi azonban továbbra is töretlen hittel és bizalommal mentünk egymás felé, mosolyogva a zord arcú életre, hogy mi majd megmutatjuk: „Erős vár a mi Istenünk!" Hiszen a hét végére - hála a szorgalmas bibliaolvasásnak és előadásoknak - megtanultuk Pál apostoltól és a korinthusi gyülekezettől, hogy élő Urunk van: Jézus Krisztus. S e tudással már eltörölhettük a kérdőjelet a hetünk mondatának a végéről. S maradt a határozott állítás és a félelem nélküli, szeretetteljes kiállás a világ elé: Keresztyének vagyunk! Erről szólt az ének Vilmos bácsi hegyén a szalonnasütés és a finom sütemények között; erről szólt a vidám labdázás a zalakarosi medencében, s erről szólt a pattogó tűz az utolsó éjszaka csillagfénye alatt: Krisztus-követők vagyunk! Szombat, úrvacsora, elválaszthatatlanul egyforma... Poggyászok... Ismét csendes minden. De hallga csak! Valami itt zajong a szívünkben, itt ugrál és kiabál itt éget, mint az esti tábortűz, mint a ragyogó napsugár: ,Jírisztus él, és én követem.!” József Attila ezt írta: »Az Isten itt állt a hátam mögött, S én megkerültem érte a világot." Köszönjük Istennek, hogy ezen a héten is ott állt a hátunk mögött! Köszönjük a páti gyülekezetnek és a vezetőinknek, hogy e en a csodálatos kis faluban a hátunk mögé irányították a . gyehnünket, hogy ezután már Jézussal kézen fogva kerülhessük meg a világot! Köszönjük szüléink és mindannyiuk imádságát és támogatását, mellyel lehetővé tették, hogy részt vehessünk e táborban. Nagy Szilvia Krähling Dániel
