Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-09-08 / 36. szám
Evangélikus Elet 61. ÉVFOLYAM 36. SZÁM 1996. SZEPTEMBER 8. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI TIZENNEGYEDIK VASÁRNAP ___ORSZÁGOS EV ANGÉUKUS HETILAP ARA: 35 FT Még tart a kegyelmi idő, mert még van testvérünk, még úton vagyunk vele. Előttünk az ítélet Még kedvében járhatunk a testvérnek, még megfizethetjük az adósságot annak, akinek adósává lettünk. Eljön az óra, amikor a Bíró kezébe jutunk. Bonhoeffer A TARTALOMBÓL RÁKOSKERESZTÚRI TEMPLOMOK GONDOLATOK A ZSINATI CÉLKITŰZÉSEK VALÓS ESÉLYEIRŐL NYÁR VÉGI JEGYZETEK JÉZUS KRISZTUS PILISCSABÁN Múlt számunkban közölt tudományos tanácskozás megnyitóján Szimon János soproni lelkész köszönti a résztvevőket IGAZSÁGOSABB ÉS TESTVÉRIESEBB VILÁGOT! Katolikus püspöki körlevél a magyar társadalomról Arra az óriási feladatra vállalkozott a Magyar Katolikus Püspöki Kar, hogy augusztus végén kiadott körlevelében „az Evangélium fényében értékelje az ország gazdasági, társadalmi és kulturális helyzetét. ” A szociális viszonyok és egészségügy, a gazdasági élet, az állam és politika, valamint a kultúra terén végzett felmérések és útkeresés elsősorban a hívekhez szól, de minden jóakaraté emberhez is odafordul. A világos és közérthető stílus és a problémák kendőzetlen, nyílt feltárása segíti ezt a célt. Egy ilyen rövid ismertetés és értékelés keretében lehetetlen a részletek említése, csak a fővonások felmutatása történhet meg. Elsősorban is az érdemel említést, hogy más hasonló dokumentumokkal ellentétben a fogalmazóknak sikerült elkerülni a teológiai moralizálást és kioktató stílust, tehát azt az alapállást, mintha az egyház mindent jobban tudna a társadalmi problémákról és azok megoldásáról és készen tálalja az üdvözítő recepteket. A körlevél a századvég mai problémáit, a szociális feszültségeket és az elszegényedést, a lakosság létszámának fogyását és egészségünk körüli aggodalmakat, a közbiztonság romlását, a szocialista múlt gazdasági örökségét és a világgazdasági nehézségeket, a magánosítás és a feketegazdaság körüli problémákat, a politikai élet feszültségeit, a hiányzó közéleti felelősséget, a kultúra, a kommunikáció és az oktatás-nevelés gondjait a felelős felebarát és a krisztusi szeretet kötelezését vállaló egyház oldaláról mutatja be és a válságjelenségeket politikai-társadalmi bűnbakok keresése nélkül elemzi. Az egyes témák területén megrajzolt helyzetkép vonásai élesebbre sikeredtek, mint a megoldást kereső szempontok és ajánlások itt-ott elmosódó kontúrjai, hiszen nem mindig világos a feladatok kiosztása esetén, mi történjék akkor, ha valamelyik társadalmi csoport, vezetők vagy vezetettek ellene állnak a közjó megvalósításának egyéni érdekéből vagy tudatlanságból vagy hanyagságból. Úgy érezhetjük, hogy például ebben a pontban: „a kormányzatnak, az önkormányzatoknak, a civil szervezeteknek, a munka- vállalók érdekeit képviselő szakszervezeteknek és a munkaadóknak összehangolt és következetes programot kellene kidolgozniuk az elszegényedés és a jogtalan vagyonszerzés ellen” (29.), határozottabb hangot is meg kellene ütni a ma mindenütt fellépő és egyre nyilvánvalóbb maffiás érdekcsoportok bűnei és egyes vezetők alkalmatlanságból vagy összejátszásból eredő- garázdálkodása ellen. Előnye a körlevélnek, hogy átveszi a hasonló témákról szóló pápai és zsinati dokumentumok érvelését és elemzését és a közjó, a felelősség és az ezekhez szükséges, egész társadalmunkra kitelj edő nevelés és mozgósítás szempontjait hangsúlyozza. Kevés szó esik éppen a millecentenárium évében a nemzet, a haza, a magyarság kérdéseiről. Szinte teljesen hiányzik az ökumenikus szempont, a többi egyházzal, hívővel való együttműködés lehetősége. Milyen nagyszerű üzenetet hordozhatna már magában a tény is, ha egyszer a jövőben egy ilyen hasonló körlevél ökumenikus közösségben, a többi magyarországi egyházzal együttes előkészületben és közösen vállalt felelősséggel jelenne meg! Dr. Harmati Béla HORNÉ SALIBYTŐL RUMMELSBERGIG- Bővülő diakóniai kapcsolataink Nyár eleji, ragyogó napsütésben léptük át Komáromnál a határt, hogy a Szlovák Evangélikus Diakóniai Szolgálat meghívására részt vegyünk egy új Szeretetotthon avatásán. Kendeh György a Diakóniai Osztályt, mi pedig Bálint Évával SAREPTA Otthonunkat képviseltük. Először járva ezen a vidékén Szlovákiának, csak a község névtáblájánál ért el minket az első öröm: hiszen mi Felsőszelibe vagyunk hivatalosak. így már ismerős volt a név, hisz ennek a gyülekezetnek hite, szolgálata tudott volt mindnyájunk előtt. A második öröm a parókián ért, ahol a gyülekezet lelkésze és Dr. Julius FILO püspök testvéri szeretettel fogadott bennünket. Az ünnepi istentisztelet után átvonult a nagy gyülekezet a felavatandó Szeretetházhoz, amelyet Filo püspök és Dr. Ivan Tóth esperes szolgálatával adtak át rendeltetésének. - Az új Otthon vezetőjével, DANIS Tiborral egy szívvel határoztuk el, hogy a jövőben keressük egymás testvér-kezét s az egymással való testvéri találkozást. Isten áldja meg azokat, akik az új Szeretetházban élnek és azokat is, akik abban szolgálnak! A RUMMELSBERGI TEST- VÉRKÖZÖSSÉG-nek több mint 40 Szeretetintézménye Bajorországban nagyon jelentős részt vállal a diakónia szolgálatából. Kórháza, diakóniai Főiskolája mellett az idősek gondozása, és a szellemileg fogyatékos emberek életet átölelő hordozása jelenti e TfestvérFELHÍVÁS Felhívjuk a lelkészt hivatalok, egyházi intézmények vezetőit, hogy az idei Országos Protestáns Napok programjához a helyi és regionális rendezvények időpontját, helyét és prog- ramját a programfüzetben való megjelentetés céljából 1996. szeptember 20-ig feltétlenül küldjék meg az ökumenikus Tanács irodájába (1026 Budapest,* Bimbó út 127. Ttel.: 176-4847). közösség főbb munkaterületeit. A BAJOR-MAGYAR evangélikus testvérkapcsolatok egy kis láncszemeként nyolcán - a SAREPTA Szeretetotthonból 5 és a balassagyarmati, nyíregyházi és szarvas-új- templomi Szeretetotthonból egy- egy testvér - ennek a TESTVÉR- KÖZÖSSÉGNEK a vendégeiként tanulmányozhattuk munkájukat, szolgálatukat. -AUHOF - valóban csak „nagybetűvel” lehet leírni ezt a nevet, hiszen az a csodálatos szolgálat, amit 400 szellemi-testi fogyatékos gyermek között végeznek, valóban példamutató. De hiszen azért is mentünk, hogy „példát vegyünk”, hogy tanuljuk ennek a szolgálatnak a korszerű, előremutató, mai formáit. így azután találkozhattunk a gondozásnak, foglalkoztatásnak és pedagógiai munkának olyan •„profi szakembereivel”, akik keresztyén hitük tanúságtétele mellé ezt a többletet is odakínálják a rájuk bízottaknak. Hálásak is vagyunk Dr Johannes Ammonnak - a fogyatékos-szolgálat vezetőjének -, aki egész utunkat szervezte s mindent előkészített, hogy a kevés időben mégis „sokat lássunk”. Az utolsó napon még lehetőségünk volt a rummelsbergi „STEPHANUS- HEIM” - idősek otthona - meglátogatására is. - Végül „vüágot is láttunk”, hiszen bejárhattuk NÜRNBERG erődítményeit, templomait, belvárosának csodaszép utcáit, tereit. - Azzal a reménységgel búcsúztunk innen is, hogy a „kezdet” után lesz hamarosan újabb folytatás... majd itt, majd nálunk... Csizmazia Sándor HOGYAN TALÁLKOZOTT A MAGYARSÁG AZ EVANGÉLIUMMAL A pietizmus korában ,Ahol legnagyobb a szükség, ott van legközelebb a segítség” - tartja a szólás. Bizony, nagy szükségben volt magyar népünk és evangélikus egyházunk a 17. század második és 18. század első felében. Ebben az időben erősödött fel az ellenreformáció, a protestantizmus erőszakos elnyomása. A szabad vallásgyakorlat megtiltása, templomok elvétele, erőszakos térítések, a protestáns „eretnek” felségsértők perbefogása, prédikátorok gályarabságra hurcolása jellemezte ezt a korszakot, amelyet éppen ezek miatt egyházunk történetében „gyászos évtizedként” emlegetünk. Isten kegyelmes gondoskodásának tekinthető, hogy ezzel egyidőben éltető forrásként fakadt fel a hitében megpróbált egyházban az a lelki kegyességi irányzat, amelyet pietizmusnak nevezünk. Németországban, a reformáció hazájában, a hallei egyetemen indult el ez az áramlat, amely az ortodoxia, a „tiszta tanítás” elsősorban az értelemre ható száraz dog- matikusságával szemben a „szív vallása” kívánt lenni, melegebb hitre, biblikusabb kegyességre, őszintébb bűnbánatra, Isten kegyelmi eszközeinek nagyobb megbecsülésére és a szeretet gyakorlására buzdított. Arra törekedett ez az irányzat, hogy a hívek ne csak vallják, hanem éljék is a keresz- tyénséget. Egyházunk lelkészei közül még az elnyomatás idején is sokan tanultak külföldön, így a hallei egyetemen is. Közülük kerültek ki azok, akik felismerték, hogy milyen áldást, segítséget jelenthet a pietizmusban megújult, megerősödött keresztyén élet a megfáradt, elnyomott magyar evangélikusság számára. Hazánkban Acs Mihály (1646- 1708), Thököly Imre tábori papja volt talán az első, aki ennek a lelki megújulásnak a hordozója. Kiemelkedő érdeme, hogy számos énekkel, imádsággal gazdagította az egyházi életet, népszerű, új énekeskönyvet, a „Zengedező Mennyei Kart”-t szerkesztett, amely nyolcvannyolc év alatt tizenkét kiadást ért meg, és utána is hosszú ideig alapjául szolgált énekeskönyveinknek. Érdemes fellapozni mostani Énekeskönyvünkben a 372. számú énekünket, hogy megízleljük Ács Mihály Krisztus utáni vágyódását, tőle segítséget váró hitének mélységét: „Jézus, hát téged én szívem várjon, / Téged, örömöm forrását, áldjon. / Benned örvendez csupán én lelkem, / Mert benned békét, nyugalmat leltem. ” Úrvacsoravéteí előtti imádságában pedig - amely ugyancsak megtalálható Énekeskönyvünkben a 704. oldalon - az evangéliumi hit és a szeretet reformációi örökségét eleveníti fel és teszi személyes vallomássá. Éppen a pietizmus volt alkalmas arra, hogy a lelkészek mellett szóhoz juthassanak a világiak is. így vált az evangélium hordozójává, hirdetőjévé ebben a korban egy asszony is, Petrőczi Kata Szidónia (1662-1708). Édesanyja Thököly Érzsébet, Thököly Imre húga, édesapja Petrőczy István, a nemzeti függetlenség harcosa volt. Petrőczi Kata fiatalkora a kuruc szabadságharcok forgatagában telt, sok üldöztetéssel, meneküléssel, keserűséggel. Legnagyobb csalódása az volt, amikor férje kettős árulást követett el; a császáriakhoz pártolt és katolikussá lett. Keresztyén hite mégis erőt adott számára, legyőzte kétségbeesését, és az Igében találta vigasztalását, kereste reménységét. Számos énekben, versben tesz mások számára is erősítő tanúságot: „Ó, hogy adhassak hálákat / Néked édes Jézusom, / Én megváltó Krisztusom, / Ki a halál kapujából I Kihoztál, segítségem, I Jézus, én reménységem. ” (Ekv. 373.). Nemcsak a vallásos költészetben gazdagította egyházi életünket, hanem fordításaival is. Népszerű teológiai műveket, így többek között Amdt János püspöknek egyik könyvét, a „Jó Illattal Füstölgő Igaz Szív” címűt ismertetett meg, és ezáltal sokakhoz juthatott el a pietista kegyesség gyakorlata. A történeti, hallei pietizmus a Dunántúlon kezdett széles körben terjedni. Győrből indult, innen su- gárzott ki, ahol a 18. század elején Torkos András volt a gyülekezet lelkésze és egyben tanítója is. Imádságoskönyvet írt, kiadta Luther Kis Kátéját, és lefordította az Újszövetséget. Másik pietista lelkész ebben az időben a Dunántúlon Bárány György volt, aki nagy buzgósággal gondozta a kicsiny szórvány gyülekezeteket, tanított, káték, imádságoskönyvek, énekeskönyvek kiadásáról és terjesztéséről gondoskodott, ő is lefordította és jegyzetekkel látta el az Újszövetséget, hogy Isten élő és írott Igéjét minél szélesebb körben megismerjék. A sok megújult hitű és szolgálatú lelkész közül mindenképpen meg kell említenünk Bél Mátyást (1684-1749), aki lelkészsége mellett korának egyik legvonzóbb egyénisége, legnagyobb történet- és földrajztudósa is volt. Eredetileg nem is készült lelkésznek, mindig is a tanítói, pedagógiai tevékenységet érezte sajátjának, ezt oly mély keresztyénséggel végezte, hogy Halléban magának a pietizmus „atyja”, Francke, fiának a nevelője lett. Vallotta, hogy a hitből fakadó kegyes életnek gyümölcsöket kell teremnie, meg kell lát- szódnia életünkben. Róla mesélték azt az anekdotát, amelynek hitelességéről ugyan nincs bizonyíték, de mindenesetre jellemző, hogy amikor egyszer üí. Károly audiencián fogadta, jelen volt a királyné is. Miután Bél Mátyás eltávozott, elragadtatva mondta: „Őt kellene meghívnunk nevelőnek a kis Mária Teréziánk mellé!” Csak akkor csapta ijedten össze a kezét, amikor férje megmondta neki, hogy az, aki annyira megnyerte a tetszését, „eretnek prédikátor”. El lehet játszani a gondolattal, hogyan találkozott volna a magyarság az evangéliummal, ha valamiképpen mégis Mária Terézia nevelője lett volna? Nehéz időben, a kívülről meggyengített, üldözött egyházban Isten gondot viselt róla, hogy az evangéliumi meleg hit, az élő Ige, a megélt kegyesség tartsa meg a magyarságot, evangélikus egyházunkat. A pietisták munkáját látva, másokban is felébredt a buzgóság. Azok a templomok, amelyek megmaradtak, megteltek; ott, ahol nem volt templom, a családi otthonokban olvasták a Bibliát, énekeltek, imádkoztak, mint az első keresztyének. Az iskolákban is az evangélium szelleme erősödött, nagy jelentőséget kapott a kátétanítás, az egyházi éneklés és a vallásos nevelés. Megújult az erkölcsi élet, az egyházi fegyelem is. És bár voltak túlzásai is a pietizmusnak, bár néha a hangsúly mintha Krisztusról az emberre, a kegyelemről a hívő keresztyén cselekedetére tevődött volna át, és emiatt voltak, akik tévtanítást láttak benne, és üldözték, valójában az Egyház Urának kezében áldott eszköz volt arra, hogy nemcsak megmaradjon, de gazdagodjon az evangélium hirdetése szóval és élettel. Balicza Iván TELEFONSZÁM-VÁLTOZÁSOK AZ ORSZÁGOS EGYHÁZ ÜLLŐI ÚTI KÖZPONTJÁBAN 1996. szeptember 19-26. között az alábbi telefonszámokat kapcsolják be: Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Iroda Központ, éjjel fax: 117-1637 Építési és Egyházművészeti Pénztár. Károlyi Rita 117-5564 Osztály: Dr. Inotayni Lukáts Judit Zsinati iroda: Dr. Koczor Miklós 117-5290 Ingatlanügyek: Helfrich Péter és Viperái Zoltán Boros Miklós Kórházmissziói Szolgálat: Fodor Viktor Országos Evangélikus Pétemé Benedek Agnes Könyvtár 117-2532 Jogtanácsos: Dr. Novobátzkyné Országos Evangélikus dr. Nagy Paula 117-5567 Levéltár 117-1826 Evangélikus Egyetemi és Magyarországi Evangélikus Főiskolai Gyülekezet: Pángyánszky Agnes Egyház Sajtóosztálya: 117-5478 Ifjúsági Osztály: Csoszánszky Márta 117-1108 Marion Tamás MEVISZ: 117-1671 Evangélizációs Nyugdíjas Egyházi és Missziói Iroda: Gáncs Péter Alkalmazottak Otthona: 117-2533 Bencze Imre Józsefvárosi Média Osztály: Nagy László Evangélikus Gyülekezet 117-1803 Az Evangélikus Teológiai Akadémia telefonszámai is ugyanakkor Gazdasági és Pénzügyi változnak meg: (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.): Osztály: Szemerei Zoltán 117-6413 363-6451, Csoszánszky Károtyné 363-7454, Kendeh Györgyné 117-2007 383-4537 Menus Józsefné A Balassagyarmati Evangélikus Szeretetotthon telefonszáma Peskó Zsuzsanna szeptember 16-tól: 06 (35) 301-135
