Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-07-28 / 30. szám

Zsinati Híradó 1996. július 28. MEGKEZDŐDÖTT A RÉSZLETES VITA AZ EGYHÁZ ORSZÁGOS SZERVEZETÉRŐL A zsinat 3. sz. struktúrabizottsága soron kívül előkészítette részletes vi­tára az országos egyház szervezeté­ről szóló törvényjavaslatot, amelyet eredetileg csak más témák lezárása után, a következő ülésszakra tudott volna előterjeszteni, és amelynek szövegjavaslatát a zsinat általánosan már 1994. októberében megtárgyal­ta és részletes vitára bocsátotta. A bizottság újabb tapasztalatai alapján szükségesnek látta, hogy koncepcionálisan ismét megvizs­gálja a törvényt, és figyelembe ve­gyen egy, már 1994-ben megfogal­mazott javaslatot, amely az egyház országos szintű vezetésének és ad­minisztrációjának kérdését a leg­jobb működés és legtisztessége­sebb szervezés szemszögéből pró­bálta átgondolni. Az evangélikus egyház döntően fontos szervezeti egysége az egy­házközség, de a tényleges műkö­dés szempontjából mindjárt utána következik az országos szervező­dés. A szolgálat szempontjából oly fontos lelkeszképzés mindig orszá­gos szinten volt megszervezve, a lelkészi kar országosan egységes testület, az oktatás, a sajtó, a gyűj­temények, az épületek kérdése is igényel országos szervezést, az ön­segélyezés, a külső forrásokból jö­vő támogatások elosztásának fon­tos szintje az országos szervezet, hasonlóképpen az állami, társadal­mi és külföldi kapcsolatoknak is. Az általános vitán forgott javas­lat az országos felügyelő mellett országos püspököt is tervezett, a mostani javaslat egyiket sem ajánl­ja legmagasabb szintű vezetőként, hanem csak reprezentatív jelleggel - példa ilyenre a magyar köztársa­sági elnök is -, és a tényleges veze­tést, az érdemi vezetői döntéseket egy szűk elnöki testületre bízná. Érdemes egy pillantást vetni az egyház vezetésének történeti fejlő­désére. A „magyarországi evangé­likus keresztyén egyházinak a polgári társadalomba illeszkedő első szabályrendszere, az 1891-1894. évi Egyházi Alkot­mány 144. §-a kimondta: >rAz\ összes egyházkerületeknek egyházi kormányzat, közigazgatás és rend-\ tartás végett legfelsőbb hatósággá való egyesülése alkotja az egyház­egyetemet. ” Az egyházegyetem, vagyis az országos szervezet „kép­viseleti és kormányzó hatósága” az egyetemes közgyűlés volt. A 156. § szerint az evangélikus‘ égylíázat az „egyházegyetem egyházi és iskolai felügyelője” kormányozza és kép­viseli. A legnagyobb, korábban önállóan működő szervezeti egy­ségeket, a kerületeket tehát össze­fogták, és csak egy világi vezetőt állítottak az országos szint élére, igaz, az egyház működése szem­szögéből inkább csak reprezenta- ] tív feladatokkal és felhatalmazás-! sál. A püspökök kerületeiket ve­zették, csorbítatlan felelősséggel és hatáskörrel. Az 1934-1937. évi országos zsinat által alkotott II. törvénycikk 82. §-a az egyház lelki életének irányításá­ról így rendelkezik: ,^A lelki élet egye­temes és egységes irányítását - azl egyetemes közgyűlés elé térjesztendői jelentés kötelezettsége mellett - a hi­vatalára nézve legidősebb püspök végzi Ez az egyetemes és egységes jel­legű irányítás a püspökök közremű­ködésével és egyetértésével nyer meg­állapítást, s nem érinti az egyházkerü­letek püspökeinek az egyházkerületek különleges lelki szükségeiből folyó \ munkáját ” Továbbra is erős tehát a kerületek illetve a püspökök önálló­sága. - Mellesleg: a „sajátos lelki szükségletben” benne van az egyhá­zi nyelvhasználat és a liturgia „auto- nómiá”-jának egyháztörvényi ga­ranciája” - Megjelenik viszont a vi­lági vezetési tekintély „túlsúlyának” ellensúlyozása a legidősebb püs­pökkel, de rögzített és korlátozott funkcióval. A következő, de elmaradt zsi­natra való 1948-49-es felkészülés során dr. Sólyom Jenő és dr. Schulek Tibor egyaránt azt írta, hogy időszerű az „ikerelnökség” létrehozása, vagyis, törvényesen kell biztosítani, hogy az egyházat egy püspök-elnök és egy elnök-fel­ügyelő vezesse. Ez az akkor korszerű javaslat nem valósult meg, helyette az 1952-es átszervezéssel kettőre csökkent a kerületek és a püspö­kök száma, akik közül az egyik ve­zette az egyházat, a másik országos szinten csak helyettese volt, az egyetemes felügyelő szerepe pedig teljesen formálissá vált. Ezt az ál­lamhatalom által preferált rend­szert rögzítette a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Zsina­ta által 1966. december 9-én elfo­gadott - jelenleg is érvényes - II. törvénye, amelynek 107-108. §-a szerint a Magyarországi Evangéli­kus Egyházat az országos egyházi elnökség képviseli és kormányoz­za, és ez az elnökség két tagból áll: az országos egyházi felügyelőből és a hivatalára nézve legidősebb püs­pökből, de a „másik püspök” is ál­landó tagja az elnökségnek, „s egy­ben a hivatalára nézve idősebb püspök helyettese”. Ez az önmagá­nak is ellentmondó szabályozás kö­rülbelül azt jelenti, hogy a kéttagú elnökség három tagból áll, akik kö­zött hierarchikus viszony van, mert az egyiknek van egy helyettese, a másiknak van egy főnöke, a harma­dik egyiknek sincs fölé- vagy alá­rendelve. Csak megjegyzem, hogy ez a „rend” nemcsak a jogi szaba­tosság hiánya miatt nem felel meg a jó vezetés követelményének, és a jelenlegi egyházelnökség ezt felis­merve, lényeges döntéseit a két ke­rületi felügyelővel kibővülő öttagú elnökségi testületként hozza. Hasonlóképpen nem felel meg a korszerű vezetési követelményeknek az országos egyházi iroda .jogállá­sa”, amelynek az 1966-os törvény 109. §-a szerint van saját vezetője, az egyetemes főtitkár, de az iroda egy­felől kifejezetten az országos egyhá­zi felügyelő „rendelkezésére áll”, másfelől vezetője, a főtitkár „mun­káját az országos egyházi elnökség rendelkezése szerint végzi”. A szervezeti javaslat a bizottság álláspontja szerint nem nyugodhat egyedül történeti alapokon, hanem azt az egyház jó működése követel­ményének keil meghatároznia. Eh­hez világosan kell látni, hogy álta­lában szükség van vezetésre, azaz operatív irányításra, szükség van ügyintézésre, azaz adminisztratív végrehajtásra, szükség van a gyüle­kezeteket képviselő testületek irá­nyító és felügyelő jellegű beszá­moltató és döntéshozó tevékenysé­gére, és szükség van az egyes szak­területeket figyelő, értékelő és döntési javaslatokat kidolgozó bi­zottságokra. Figyelembe kell venni a hazai történelmi tapasztalatok mellett más hazai és külföldi egy­házak szervezeti és működési ta­pasztalatait is, de elsősorban a je­lenlegi igazgatási feladatok legegy­szerűbb, leghatékonyabb és az ön- I kormányzat elve tekintetében leg­tisztességesebb megoldásából kell kiindulni, messzemenően figye­lembe véve az igazgatás általános szakmai törvényszerűségeit. A bizottság javaslata a következő koncepción nyugszik: MEE országos szervezeti szint­jén a vezetést az Országos Elnökség gyakorolná. Nem lenné külön sem országos felügyelő, sem országos püspök; tehát országos szinten egy kisletszámú testület vezetne. Az országos elnökség döntéshozó tag­jai: az egyházkerületek püspökei és felügyelői. A testület mintegy havi gyakorisággal ülésezne és döntene a folyó ügyekben. Az üléseken ­szavazati jog nélkül - mindig részt venne az Országos Iroda vezetője (az országos főtitkár), aki az ügye­ket referálja, és a döntések végre­hajtásáról gondoskodik. Az Országos Elnökség tagjai - tehát a püspökök és a kerületi fel­ügyelők - között fel lennének oszt­va a kapcsolattartási és reprezen­tatív feladatok, továbbá a munka­ágak, ezeket a választási ciklus vé­géig önállóan - de az Országos El­nökség testületi döntéseihez iga­zodóan - ellátnák, és az elnökség ülésein rendszeresen beszámolná­nak egymásnak tevékenységükről. Ebben a szervezeti modellben arra kellene törekedni, hogy a ha­gyományosan püspöki, illetve egy- házkerületi funkciókat - pl. lel­készjelöltek vizsgálata és felavatá­sa, segédlelkészek küldése, liturgia és hitoktatás, felügyeletes gazda­sági erőforrások regionális szintű biztosítása, elosztása, egyházme­gyék támogatása, kerületi funkció­jú oktatási és diakóniai intézmé­nyek felügyelete stb. - a püspökök illetve a kerületi felügyelők végez­zék. Vagyis az Országos Elnökség­nek kevesebb területen kellene igazgatnia, mint most. Az Orszá­gos Elnökség igazgatási és kapcso­lattartási funkciói a következők: egyházon belüliek: a lelkészképzés és intézményeinek egyházi fel­ügyelete, a munkaágak országos koordinációja, a gazdasági erőfor­rások országos szintű biztosítása, elosztása, az egyházkerületek tá­mogatása, kapcsolat az egyházi egyesületekkel stb.; valamint az összes külső kapcsolatok állami szervekkel, társadalmi szervekkel és egyesületekkel, hazai egyházak­kal és egyházi szervezetekkel, kül­földi egyházakkal és nemzetközi egyházi szervezetekkel stb. Az országos szintű adminisztrá­ció (nyilvántartások, napi ügyinté­zés szakelőadókkal, operatív dön­téselőkészítés az Országos Elnök­ség részére) szerve az Országos Iroda. Az iroda felelős egyszemélyi vezetője az országos fontkár. Az iroda az egyházi szervezet műkö­dési (funkcionális) szakterületei szerint tagozódik (gazdasági, va­gyoni- és pénzügyek, egyházi köz­oktatási intézmények, diakóniai intézmények, épületek fenntartá­sa, egyházzenei intézmények és te­vékenységek, közgyűjtemények, egyházi sajtó és kiadványok, MEE külügyi kapcsolatok stb.). Az osz­tályok több szakterület ügyeit is in­tézhetik; az országos szakbizott­ságokkal szakmai informális kap­csolatban vannak, de feladataikat az országos főtitkártól kapják. A MEE döntéshozó képviseleti testületé az Országos (küldött) Köz­gyűlés illetve az Országos Presbitéri­um. Funkciójuk az Országos Elnök ség és az országos főtitkár éves be számoltatása (éves munkaterv jóvá hagyása, éves jelentés megvitatása és elfogadása), a MEE éves költség vetési előirányzatának illetve telje sítésének jóváhagyása, döntés va gyoni ügyekben, külső szervekkel kötött megállapodások jóváhagyá sa, országos intézmények vezetői nek beszámoltatása, az országos bi­zottságok munkaági jelentésének megvitatása és jóváhagyása, döntés javaslataikról, továbbá országos ér vényű szabályrendeletek alkotása, Szerepük az Országos Elnökségnek a MEE egész közösségének kepvi seletében való támogatása és ellen őrzése, a vezetés irányának és kere­teinek meghatározása, a felelős ve­zetői operativitás csorbítása nélkül Annak érdekében, hogy az Orszá­gos Közgyűlés levezető elnöke ne olyan tisztségviselő legyen, akit az Országos Közgyűlés beszámoltat az Országos Közgyűlés maga vá­laszthatná elnökeit. Az országos szakbizottságok MEE döntéshozó képviseleti tes­tületéinek (Országos Közgyűlés ill Országos Presbitérium) döntés­előkészítő szervei, amelyek a rájuk bízott munkaág tevékenységét és körülményeit szakmai mélységben vizsgálják, és a megoldandó kérdé­sekre alátámasztott javaslatokat készítenek. Az Országos Iroda biz­tosítja a bizottságok működésének adminisztratív hatterét (pl. meghí­vók, anyagok szétküldése, érkezte­tése). Fontos megjegyezni, hogy ez a koncepció számos vonatkozásban megfelel a jelenlegi gyakorlatnak, és csak az összefüggésekben való vizsgálat kedvéért kellett végiggon­dolni. Hangsúlyos eleme az elnök­ségi vezetés, a püspökök önálló lel­ki szolgálata es felelőssége, és az elnökség által irányított, de a mun­kavégzésben önálló irodaként szer­vezett központi adminisztráció, va­lamint a bizottsági munka szerves beépítése az országos irányításba. A struktúrabizottság - a részle­tek rögzítése nélkül - ebben a kon­cepcióban teijesztette elő javaslatát a zsinat plenáris ülésének, variáció­ban szerepeltetve a konkrét megol­dási lehetőségeket, esetenként a hagyományosabb felfogás jegyében született megoldásokat is. így az or­szágos elnökségről szóló pontok­ban minden variációban szerepel­nek az elnökségen belül reprezen­tatív feladatokra kijelölt személyek, akiknek azonban a lényegi dönté­sekben nincs nagyobb hatáskörük a többi elnökségi tagnál. A törvényjavaslat részletes vitá­ja az általános rendelkezésekről és az országos közgyűlésről szóló pontok vitájával haladt előre, a rendelkezésre álló idő rövidsége, és részben a távollevők nagy szá­ma miatt azonban ezeket a része­ket sem tudta lezárni. Thurnay Béla Smidéliusz Zoltán esperes igehirdetése 1996. június 30-án a fasori templomban Márk 10,1-12 Keresztyén gyülekezet, testvére­im a Jézus Krisztusban! A Lelkészi Munkaközösségi gyűlések ez évi témái közül az egyik cím így szól: válságban a há­zasság, megmenthető-e? Egyszerű lenne felidézni a néhány hónapja dolgozatban leírtakat. A pezsgő vi­tában elhangzott véleményeket, gondolatformáló hozzászólásokat. Ugyancsak könnyű lenne sopán­kodni azon, hogy a házasság, elvá­lás már Jézus idejében is komoly gondot, fejtörést okozott a csalár­dul kérdező farizeusoknak. Elég­telennek tartanám, hogy eltűnőd­jünk azon, ami ma jellemző a há­zasságra, a családok helyzetére. Arra a társadalmi katasztrófához vezető állapotra, hogy majdnem minden második házasság válás­hoz vezet. Hagédia, hogy a felnö­vekvő nemzedékekben gyerme­kek, fiatalok kerülnek olyan hely­zetbe, amelyben lelki érzelemvilá­guk törést, sérülést szenved. Mégsem házassági tanácsadó - nem is válási útmutató - és nem összehasonlító elemzés lesz az ige­hirdetés. Nem egy szép tanulmány, amiben a házassági együttélés főbb szabályairól, a kulturált hu­mánus válásról, vagy a római kato­likussal összevetett, sokkal megér­tőbb szabadelvűbb evangélikus gyakorlatról lenne szó. Hisz így épp a lényeg: az alapige központi üzenete sikkadna el. Szentháromság ünnepét követő 5. vasárnapon minden egyes ige­hirdetési alapige hívás, szólonga- tás, tagtoborzó. Isten hívása, Jézus hívogató gyújtó, gyűjtő szava, hogy őneki és egyedül csak neki elköte­lezett emberként lépjünk nyo­mába. Ma Jézus az őt kísértő farizeu­soknak válaszol, hogy ne csak lát­szatmegoldásokkal, törvényfarics- kálással, szabályokkal, felmentést adó levelekkel bíbelődjenek, ha­nem vegyék észre a lényeget. Vé­gül mindannyiszor újra és újra ne­jünk szól, minket hív, kérdez, ve­lünk, hozzánk beszél. Azért teszi Javaslat a Magyarországi Evangélikus Egyház egyházmegyékre történő beosztására és az egyházközségeknek az egyházmegyékbe történő besorolására . , , (Folytatás a 2. oldalról) FEJÉR-KOMAROMI EGYHÁZMEGYE 1. BAKONYCSERNYEI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 2. BAKONYSZOMBATHELYI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 3. BOKODI EVANGÉLI KUS .EGYHÁZKÖZSÉG 4. CSABDI-BICSKE-CSAKVÁRI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 5. ESZTERGOMI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG (?) 6. GYURO-TORDASI TÁRSULT EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG (?) 7. HANTA-ASZAR-KISBERI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 8. KOMAROMI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG (?) 9. LAJOSKOMAROMI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 10. NAGYVELEGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 11. OROSZLÁNYI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 12. PySZTAVAMI, EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 13. SURI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 14. SZAK-SZENDI TÁRSULT EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG (?) 15. SZERES FEHÉRVÁRI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 16. TATAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 17. TATABANYAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG GYŐR-SOPRONI EGYHÁZMEGYE 1. AGFALVAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 2. BELEDI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 3- BEZI-ENESEI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 4. BŐNYI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 5. CSORNA-KAPUVARI MISSZIÓI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 6. FARÁpi evangélikus egyházközség 7. FELPECI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 8. GYŐRI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 9. GYŐRSAGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 10. GYŐRSZEMEREI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 12. n^^ÖZSÉG (?) II: 15. MóRicHiDA-ARPÁsi evangélikus egyházközség 16. MpSONMAGYARÓVÁR-HE GYES HALOM-LE VÉL-RAJKAI TÁRSULT EVAN GELUCUS EGYHAZKQZSÉG (?) suli tVAN 17. NEMESKÉRI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 18. RABASZENTANDRÁSI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 19. RABCAKAPI-TARNOKRETI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 20. SOPRONI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 21. SOPRONBANFALVAJ EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 22. SZAKONYI EVANGELIKyS EGYHÁZKÖZSÉG 23. SZILSÁRKÁNY! EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 24. TÉTI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 25. VADOSFAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG HAJDÚ-SZABOLCSI EGYHÁZMEGYE 1. DEBRECENI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 2. KÓLCSEI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 3. NAGYCSERKESZI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 4. NYÍREGYHÁZI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 5. NYÍREGYHÁZA-KERTVÁROS EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 6. NYIRSZOLÓSI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG NÓGRÁDI EGYHÁZMEGYE 1. BALASSAGYARMATI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 2. BANKI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 3. BÉRI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 4. BOKORI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 5. EGYHÁZASDENGELEGIEVANGELIKUSEGYHÁZKÖZSÉG 6. FELSŐPETÉNYI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 7. GALGAGUTA! EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 8. IPpLYVECEI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 9. KETBODONYI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 10. K^STERENYE-PASZTO-SZUPATAKI EVANGÉLIKUS MISZSZIÓIEGYHÁZKÖZ­11. LEGENDI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 12. LUCFALVAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 13. NÓGRÁDI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 14. ÓSAGARDI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 15. SALGÓTARJANI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 16. SAMSONHAZAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 17. SZÉCHÉNYI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 18. SZIRAKI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 19. SZÜGYI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 20. TERÉNYI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 21. VANYARCI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG VASI EGYHÁZMEGYE 1. ALSÓSÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 2. BOBAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 3. BÜKI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 4. CELLDÖMÖLKI EyANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 5. CS.ONGEI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 6. GERCEI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 7. KEMENESMAGASI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 8. KEMENESMIHALYFAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 9. KISSOMLYŐI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 10. KÖRMENDI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 11. KŐSZEGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 12. MESZLEN-ACSAD-NEMESCSÓI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 13. NADASDI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 14. NAGYGERESDI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 15. NAGYSIMONYI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 16. NEMESKOLTA1 EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 17. QSTFFYASSZONYFAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 18. ŐRIMAGYARÓ§DI EVANGELJKUS EGYHÁZKÖZSÉG 19. REPCELAK-CSÁNIGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 20. SÁRVARI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 21. SZENTGOTTHARD-ŐRISZENTPÉTERI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 22. SZOMBATHELYI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 23. URAIUJFALUI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 24. VÖJ40CKI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 25- ZSÉDENY-HEGYFALUI EGYESÜLT EVANGÉLIKUS MISZSZIÓI EGYHÁZKÖZ­SÉG VESZPRÉMI EGYH ÁZMEGYE 1. AJKAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 2. BAKONYSZEKTLASZLOI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 3. BAKONYTAMÁSI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 4. CSIKVANDI EVANGÉLIKUS ÉGYHÁZKÖZSÉG 5. CSOGLEI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 6. DÖRGICSE-KŐVÁGÓORSI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 7. GECSEI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 8. HOMOKBODOGEI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 9. KAPOLCSI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 10- íSE^^Piííi^^^GYARGENCSI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 11. KERTA-VESZPRÉMGALSAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 12. LOVÁSZPATONAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 13. MALOMSOKI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 14. MARCALGERGELYI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 15' ^^-NAGYVAZSONY-SZENTANTALFA-ZANKA1 EVANGÉLIKUS EGY­16. MEZOLAKI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 17. NAGYALASONY-DABRONYI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 18. OSKUI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 19. PÁPAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 20. SIKÁTOR! EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 21. SOMJ.ÓSZŐLŐSI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 22. TAKÁCSI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 23. TÉSI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 24. VANYOLAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 25. VÁRPALOTAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG 26. VESZPRÉMI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG ezt, hogy ne elégedjünk meg a há­zassági válással és bármilyen ki- sebb-nagyobb közösség törésével kapcsolatban felszínes kezeléssel, terápiával, hanem a gyökerénél, a forrásánál keressük a bajt és a biz­tos gyógyforrásnál a gyógymódot. Botor és hamis dolog a tüneti gyó- gyítgatás ott, ahol a mélybe, a szö­vetekbe ivódva, szerveket, a szívet megtámadva lapul a baj. Jézus ki­mondja kertelés nélkül: ember, aki házasságban, családban, egyház­ban, ebben a hazában élsz, a szí­veddel van a baj. A szíveddel! Nem törvényekkel, rendelkezések­kel, Mózessel vagy más valakivel, a szíveddel! A szklerózisos, megkö­vesedett szívvel. Ami nem lassú élettani folyamatként, vagy a hely­telen életmód hatására vált ilyen­né. Ezt a szklerózisos szívet a kő­szívű embertől, Ádámtól és a kő­szívű asszonytól, Évától örököltük. Ez a kőszív, sziklaszív választ el bennünket Istentől, megváltó Jé­zusunktól. Ez a keményszívűség okoz törést emberi közösségek­ben, a legmeghittebbtől - nő és férfi kapcsolatától kezdve - a leg- nagyobbig. Ez választ el a másik­tól, nem engedi, hogy megértsd, elfogadd és úgy „fogadd (el) a test­vért, mint Krisztus tégedet”. A szklerózis borzalmas betegség nö­vényeken és emberben egyaránt. Ha az ilyen nevű gombafaj megtá­madja a növény szárát, termését, gyümölcsét, akkor az elfonnyad, elszárad, mumifikálódik, élvezhe­tetlen lesz. Ha az ember érrend­szere, a szív koszorús erei, az agyat ellátó erek meszesednek el, az előbb-utóbb végzetes, halálos. A Jézus által diagnosztizált kemény­szívűség is halálhoz: lelki halálhoz vezet. A keményszívűség tüneteit mindig könyebb felfedezni a másik emberen. S roppant nehéz bevalla­ni: Uram én rest, engedetlen, ke­ményszívű vagyok. Erre csak ak­kor döbbenek rá, mikor tükröt tart elém gyermekem megrettent te­kintete, kemény szavaim nyomán kicsorduló könny feleségem sze­méből. Zsinati tagtársam megrö­könyödött arca, mikor az általam nem helyén való felszólalása miatt dühösen felelősségre vontam és el­képedt, hogy ilyen is tudok lenni. Testvérem! Felismerted-e már egy-egy alkalommal, hogy benned is kemény, hideg, sokszor a kör­nyezetedet is megfagyasztó szív dobog, s meglátjuk, észrevesz- szük-e, hogy Jézus épp azért hív magához, hogy bele ne pusztul­junk a kemenyszívűségbe. Meg­szólít, hogy nála és általa gyógyul- gassunk ebből a halálos betegség­ből. Hisz azért szűnt meg dobogni szíve, azért fúródott a lándzsa ol­dalába, hogy az értünk áldozott élet, az ő szerető szíve megment­sen, kigyógyítson bennünket ebből a szörnyű korból. Ezékiel próféta az eljövendőről, az új teremtésről írja: „új szívet adok belétek és új lel­ket adok belétek: eltávolítóm teste­tekből a kőszívet és hússzívet adok nektek ” Ez nem csak egykor, ha­nem ma is beteljesedhet. Jézus sa­ját szívét adja, ülteti belénk. De amint a szívsebész által beültetett idegen szívet, testet szervezetünk védekezőrendszere ki akatja lökni magából, úgy az óember is tiltako­zik és megfojtani igyekszik az új életet. Iparkodik kilökni magából az új, jézusi szívet. De áldott éle­tünkben minden pillanat amikor érzéseinket, életünket az Úr, az ő szerető szíve irányítja. Döntő kér­dés. Alávetjük-e magunkat az ope­rációnak? Ha ez megtörtént, en- gedjük-e, hogy az ő indulatai irá­nyítsanak bennünket. Végül egy gyermekkoromban olvasott, mé­lyen belém vésődött történet. Os­car Wilde egy szoborról, a boldog hercegről és a hozzá ragaszkodó kis fecskéről ír. A szobor ékeit, drágaköveket, aranylemezkéket a kis fecske a boldog herceg biztatá­sára mind elviszi a rászoruló sze­gényeknek. A közelgő hideg tél­ben a kismadár holtan hull le a szobor lábához, a boldog herceg szíve pedig abban a pillanatban meghasadt. A városi tanács az ütött-kopott szobrot beolvasztja, de a meghasadt ólomszívet, amely nem olvadt meg és a kisfecske te­temét kihajíttatta a szemétdomb­ra. Isten azt mondta egyik angyalá­nak: hozd el a városból a két legér­tékesebb dolgot. Az angyal az ólomszívet és a madártetemet hoz­ta el. „Jól választottál - szólt az Is­ten; mert ez a kismadár örökké enekelni fog az én paradicsom­kertemben, s a Boldog herceg az én aranyvárosomban dicsőít majd engemet”. Lehet túl szentimentá­lis, érzelgős, szirupos ez a történet. De a durván ácsolt kereszt és a raj­ta vonagló haláltusát vívó Jézus a kemény valóságot mutatja. Utoljá­ra csak egy kérdés maradt, ha az angyalok trombitája megszólal, mi lesz a mi szívünkkel? Ámen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents