Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-06-30 / 26. szám
I L * i n ii v n v s> $ * 1 z h n n r Evangélikus Élet 1996. június 30. [Ä]n] ife GYERMEKEKNEK A Holnap útra kelünk! Már hallom ahogy anyuék kérdezgetik egymást: bepakoltad?... elzártad?... szóltál?... Aztán persze úgyis félúton derül ki, hogy otthon maradt!... nyitva felejtettem!... Mégis jó útra kelni, új tájak, új élmények, Új barátok felé. Istenem, tudom, De mindig velünk vagy. Akkor is, ha útra kelünk. Ezt tudni biztonságot jelent: tudni, hogy lé elkísérsz, mikor átlépjük udvarunk, országunk, sőt életünk határát... ISTEN PARANCSOLATAI Ötödik parancsolat: „Ne ölj!” A verseny Nagy a gördeszka-láz a környékünkön. Kevés fiú van, aki ne rendelkezne ilyen „paripával”. Az aszfaltos mellékutcák, de még a főutak járdái is valóságos paradicsoma a „bátraknak”. Olykor szinte a semmiből egy pillanat alatt feltűnve, néha egy harckocsit megszégyenítő dübörgéssel, máskor szinte észrevétlenül zajtalanul, önmagukat, járókelőket és autósokat veszélyeztetve száguldanak, sőt villámként cikáznak a kerekekre szerelt deszkákon. A közeli gyerekek fő versenyhelye az ide-oda tekergő lejtős szerpentin. Itt lehet csak igazán nagy verse- ' nyékét rendezni! Hű, micsoda élvezet lefelé száguldani! Épp csak lendületet kell venni, utána már „csak” az a versenyzők feladata, hogy ép bőrrel megússzák a száguldást. Majd minden délután sikongatástól, dübörgéstől, csattanásoktól zajos a szerpentin. A futamokon a legnagyobb hírnévre Laci tett szert. Ő a legügyesebb és a gördeszkájának is csodájára járnak a többiek, a szülei Párizsból hozták a múlt nyáron. Laci technikája messze kimagaslik a többiek közül. Kisujjában vannak a különböző trükkök: ugrat, megfordul helyben, és senki nem veszi olyan szűkén a kanyarokat, mint ő. Megállni sem tud senki olyan gyorsan, mint Laci. Kétségtelen, ő a lejtő sztárja. Azaz hogy az volt, míg egy új fiú nem költözött a szomszéd házba. De ne vágjunk az események elé! Otthon Laci egyre többet hallgatott az állandó száguldozás miatt. Édesapja megelégelte, hogy minden idejét ez tölti ki, és a tanulást egyre jobban elhanyagolja a fia. Édesanyja pedig egyre sűrűbben mondoo-gatta: „Meglásd^ egyszer valami baj történtkebből abo-■ lond száguldozásból!” Laci egyre komorabb arccal "mént ki a szerpentinre,' mért nem elég, hogy otthon annyira ellene voltak a gördeszkázásnak, a barátok is egyre többször mondták: „Láttad az új fiút? Nem semmi, amit a deszkával művel!” Laci úgy érezte, bizonyítania kell, bármi áron. Akkor is ő a legjobb! Egy nyári délután a környék gyerekei összegyűltek a „nagy futamra”. A legjobbak álltak rajthoz, hogy kiderüljön, ki ér le leggyorsabban a szerpentinen. A rajt legjobban az „új fiúnak” sikerült. Pillanatok alatt több méterrel a többiek elé került. Laci minden tudását összeszedte, hogy lefaragja a hátrányt. Még soha nem vette ilyen szűkén a kanyarokat, még soha nem száguldott ilyen eszeveszetten. Az igyekezetnek meg is lett az eredménye. A lejtő aljához közeledve utolérte ellenfelét. „Most vagy soha" - gondolta, és egy merészet gondolva, a szűk kanyarban belülről bevágódott a másik fiú mellé. „Győzni, bármi áron!” Ebben a pillanatban elvesztette egyensúlyát. A gördeszkák recsegve csattantak az útszéli sziklákról a szakadékba. Alig telt el pár pillanat, az úton keresztbe fekvő fiúkat utolérte a száguldó mezőny többi tagja. Sem fékezni, sem kerülni nem lehetett már... Nehezen tápászkodtak fel a nap szenvedő „hősei”. Szakadt ruhák, vérző sebek, tönkrement gördeszkák mutatták a verseny „végeredményét”. Egyvalaki azonban fekve maradt. A mentősök hordágyon emelték be az „új fiút” az autóba. Az orvosok szerint szerencsésen megúszta. Pár hét múlva felépül, de rosszabbul is végződhetett volna. * Nemcsak az vét az ötödik parancsolat ellen, aki gyilkol, hanem az is, aki a másik testi épségére nem vigyáz. Sőt Jézus azt mondja, az is megsérti ezt a parancsolatot, aki a másik emberre rosszat mond, vagy rosszat gondol róla! J.G. TANULSÁGOS TÖRTÉNETEK - SKANDINÁVIÁBÓL Cherin francia tábornok a spanyol hegyek között nehéz és veszedelmes úton vezette seregét. Időnként, hogy el ne csüggedjenek, jókedvre és kitartásra buzdította katonáit. Egy ilyen alkalommal az egyik katona hirtelen epés szavakkal fordult parancsnoka felé: „Könnyű a tábornok úrnak, amikor kényelmesen lovagolhat, de nehéz nekünk, akik gyalog tapossuk az utat. ” E szavak hallatára a tábornok azonnal leszállt lováról, s a zúgolódó katonának kínálta fel. A katona alig ült fel a nyeregbe, amikor hirtelen vad lövöldözés támadt, s egy ellenséges golyó őt találta el, aki magasan kiemelkedett a gyalogosok közül. •A tábornok hidegvérrel csak ennyit szólt: „Látjátok, a legelső hely nem mindig irigylésre méltó.” Ezzel újra felszállt a nyeregbe, és tovább lovagolt. Mikkola Lauri nyomán W \ ....IP , V ,* * /• 1 1/V */ Ifi? Jr /.> J '• s , Hl , >: lg r~ 1* % A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyönk, Petőfi u. 359. Jobb volt-e a Mód család a Gyurátz családnál?- Avagy beszámoló egy gyülekezettörténeti versenyről Furcsának tűnhet a címben feltett kérdés. Furcsának tűnhet, hiszen ha a hazai egyháztörténet nagyjai, illetve ismertebb családjainak élettörténetében vájkálunk, akkor értelmetlen lehet a hasonlít- gatás, túl sok közös kapcsolatot nem találunk, főleg nem olyat, ami alapján rangsorolhatnánk őket. Viszont ha a családokat úgy nézzük, mint egy vetélkedő résztvevőinek képzeletbeli csapatneveit, akkor máris érthető a helyzet. Egy ilyen versenyt szerveztünk ez év tavaszán a Vas megyei hittanos fiataloknak. A versenynek ezt a címet adtuk: Elődeink egyházközsége - az én gyülekezetem. Kettős célunk volt. Az egyik, hogy a gyerekek megismerjék saját, majd pedig egymás gyülekezetének múltját, történetét, a másik pedig, hogy az egyházmegye különböző helyeiről jövő fiataloknak új lehetőséget biztosítsunk az egymással való találkozásra, beszélgetésre, talán barátságok kötésére. Ilyen közös összejövetelre már egy jó alkalom volt a pont egy éve, szintén a Hajtás által megrendezett bibliaismereti verseny is, amely iránt mutatott érdeklődésen felbuzdulva, szerveztük ezt az idei erőpróbát. A vetélkedő első, januári fordulójában egy dolgozat írására hívtuk a gyerekeket, amelyben feldolgozták saját gyülekezetük múltját, bemutatták híres lelkészeiket, kántortanárokat, különböző csoportjaikat. Többféle egyletről, dalárdáról, lelkipásztorokról olvashattunk érdekes leírásokat. Miután ezeket az írásokat megkaptuk, elküldtük az összes tanulmányt az addig jelentkező csapatoknak, hogy fel tudjanak készülni egymás gyülekezetének történetéből is. Március 30-án pedig egy össznépi, közös szóbeli fordulót rendeztünk Nagygeresden, ahol a helyi gyülekezet fiataljai is csatlakoztak hozzánk. Ekkor alakítottunk családokat! Mégpedig olyan névvel, amelyek a résztvevő gyülekezetek múltjában fontos szerepet játszottak (pl. Jetter-Körmend, Mód-Nagysimonyi, Gyurátz-Bük stb.). Ezek a családok pedig nagy kedvvel járták végig az akadályversenyt, ugyanolyan aktívak voltak a templomépítésnél, mint amilyen ügyesen találták ki a Hol járunk? vagy a Ki kicsoda? kérdéseket. írtak hittanórai imádságot, meséltek a gyülekezeti tisztségekről, persze játszottunk is. Úgy érezzük, megint elindult valami. Jó volt látni a gyerekek lelkesedését, ők is örültek, hogy a nyári táborokon kívül is találkozhattak egymással. Reméljük, hogy az emlékként hazavitt kendő az általuk kiszínezett Luther-rózsával, és az egymásnak ajándékozott igéslapok mind megőrzik őket abban a szeretet- ben, amit attól kaptunk. Aki miatt, Aki által, Akivel és Akiért csináltuk ezt az egész versenyt. Istennek legyen hála! HAJTÁS Vasi evangélikus fiatalok egy csoportja m. ÖKUMENIKUS IFJÚSÁGI TÁBOR MÁTRAHÁZÁN Idén nyáron újra rendezünk ökumenikus ifjúsági tábort Mátraházán, a Református Lelkészüdülőben. Mindazokat a 16 évesnél idősebb fiatalokat hívjuk nagy szeretettel, akik szívesen töltenek együtt néhány napot jó levegőn, szívesen beszélgetnek, énekelnek, kirándulnak testvéri társaságban. Az ifjúsági tábor fő témája: A misszió hagyománya, határai, új lehetősége és prioritása. A bevezető előadók a főtémát az érintett egyház szempontjából fejtik ki. Témánk bevezetésére az alábbi előadókat kértük fel:- Magyar Katolikus Egyház - Halász Lajos; - Magyarországi Református Egyház - Dr. Füzesi Zoltán; - Magyarországi Evangélikus Egyház - Verasztó János; - Magyarországi Baptista Egyház - Kulcsár Ferenc; -Magyarországi Metodista Egyház - Dr. Hecker Frigyes; - Magyarországi Szerb Orthodox Egyház - Gality Voiszlav Gyertek velünk! Ismerjük meg egymást jobban - s talán magunkat is! Időpont: augusztus 13. du. 5 óra - 17. du. 2 óra. Jelentkezni a 2500,- Ft-os részvételi hozzájárulás befizetésével, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Thnácsa címén: 1026 Budapest, Bimbó u. 127. Tel.: 176-48-47, június 30-ig lehet. A jelentkezőket a részletes programról, az üdülő megközelítéséről és további tudnivalókról írásban tájékoztatjuk. Tervezett útvonal: Oroszlány-M^jk-Vitányvár- Várgesztes-Gánt-Csákvár Második alkalommal kerül megrendezésre vándortáborunk. Várunk mindenkit - a Vértes hegységbe -, aki szeretne kikapcsolódni, kirándulni és testvéri közösségben eltölteni egy „felejthetetlen” hetet, így együtt fedezhetjük majd fel napról napra a hegység gyönyörű tájait. Ételeinket magunk készítjük és szállásunkról is magunk gondoskodunk. Tálán a legfontosabb: szinte mindenkijöhet, ugyanis egy kisbusz kísér minket végig és a nehezebb fizikai terheket átvállalja. 1996. augusztus 12-18. Részvételi d(j: 3000,- Ft Jelentkezési határidő: 1996. július 15. Jelentkezés és információ: MKIE, 1085 Budapest, Horánszky u. 26. Del./fax: 267 05 87 „Kossuth Lajos nevét vegyük fel!” Gárdonyi Zoltán emlékhangverseny a Deák téri templomban Népes hallgatóság előtt zenés áhítat keretében emlékeztünk meg április 28-án este a Deák téri templomban Gárdonyi Zoltánról, aki 90 évvel ezelőtt, 1906-ban született Budapesten, és 10 évvel ezelőtt, 1986- ban hunyt el Herfordban, Németországban. Gárdonyi Zoltán anyai ágon örökölte a zenei tehetséget: édesanyja Liszt növendékeként szerzett zongoratanári oklevelet. Az ifjú Gárdonyi Kodálytól tanulta a zeneszerzést a Budapesti Zeneakadémián. Tanulmányait külföldön is folytatta, Berlinben Hindemith tanítványa volt. 25 éves korában ugyanitt zenetudományi doktorátust szerzett. Oktatói munkáját 1931-ben Sopronban kezdte, ahol egy évtizeden át az Evangélikus Tanítóképző zenetanára. Ugyanekkor a soproni Evangélikus Teológián is tanította az egyházzenét. Noha ő maga református volt, szerette az evangélikus egyházat, sok evangélikus lelkész és kántor szeretettel gondol vissza a vele való találkozásokra. Első orgona- és kóruskompozíciói az Evangélikus Népiskola című folyóirat zenei mellékletében jelentek meg. Budapestre kerülve, is tartotta a kapcsolatot egyházunkkal. Amikor 1948-ban államosították iskoláinkat, és egyházunk elvesztette kántorait is, személyesen vett részt a kántorképző tanfolyamok kialakításában. Mindégig figyelemmel kísérte énekügyünket: az énekreform pártolója volt. Énekeskönyveink daliami kérdéseiben tanácsolta a szerkesztőbizottságot. 1970-ben még jelen volt új énekeskönyvünk szerkesztésének előkészítő tárgyalásain. A gyülekezeti kórusmunkát új müvek írásával támogatta, kórustalálkozóinkon jó tanácsokat adott. Van olyan kiváló kórusvezetőnk, akit magántanítványként oktatott. Egyházunk nem egy orgonáját ő tervezte. Maga is jó orgonajátékos volt. Számos orgonaművei írt: A többek között korálfeldolgozásokat, nagyméretű szonátákat. Igazi liturgikus orgonazenét komponált. Nem a külső tetszetősséget kereste, hanem a mély emberi érzéseket és a keresztyén hit muzsikában való megszólaltatását tekintette a legfőbbnek. Az emberekkel való találkozás számára mindenkor egyben a Krisztusról való bizonyságtétel alkalma is volt. Sugárzott belőle a krisztusi szeretet és az Urától tanult egyenesség. 1941-től 1967-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola professzora volt. E sorok írójának mindmáig emlékezetesek a nála hallgatott Bach-szemi- náriumi órái Az 1949-ben feloszlatott protestáns egyházzenei tanszaknak ő volt az utolsó vezetője. Európa- hírü Bach- és Liszt-kutató, több könyve jelent meg Bach művészetéről A hetvenes évek elejéig míg Németországba át nem települt, Liszt Ferenc müveinek összkiadásán dolgozott. Gárdonyi Zoltán emlékét fia, Gárdonyi Zsolt ápolja. Németországban mint megbecsült és neves orgonista és zeneelmélettudós, apja müveit játssza. A Deák téri zenés áhítaton ő szólaltatta meg édesapja több orgonaművét, többek között a nagy orgonavariációt, az Ó, jöjj teremtő Szentlélek témájára. Az orgonaművek mellett a Gárdonyi Zoltán Kamarakórus tízfős csoportja mutatott be néhány énekkarra írt müvet. Műsoron szerepeltek Gárdonyi Zsolt saját korálelőjátékai is. Az igehirdetés szolgálatát Pintér Károly lelkész látta el. Az emlékezés Győrben folytatódott az első országos „Gárdonyi Zoltán Emlékverseny”-nyel, valamint további emlékhangversenyekkel Európa nyolc államában, de megemlékeznek a nagy magyar protestáns zeneszerzőről az USA és Kanada városaiban is. Ttajtler Gábor Hetvenöt évvel ezelőtt, 1921. július 2-án tanévzárót tartott a nyíregyházi evangélikus főgimnázium. Más években ilyenkor vidám hangulat uralkodott, a kezdődő nyári vakációra tekintettel. Ezúttal azonban ünnepélyes elfogódottságot érzett mindenki. Ennek megvolt a maga oka. A gimnázium vezetősége nagy fontosságú előterjesztést tett. Vietórisz József (a költőként is ismert nevű) igazgató így szólt kollégáihoz: „Intézményünk Kossuth Lajos nevét vegye fel!” Ismertette a messzi Torinóban elhunyt nagy hazafi, a „halhatatlan lelkű” Kossuth érdemeit. A tanári kar egyhangúlag elfogadta ezt a javaslatot. Ekkoriban a minisztérium felhívással fordult az ország középiskoláihoz: vegyék fel valamelyik nemzeti nagyság nevét. Tévedés volna azonban a július 2-i határozatot kizárólag „felülről jövő utasításra” visszavezetni A nyíregyházi evangélikus főgimnázium a múlt században élénk kapcsolatban állt a torinói szám- űzöttel. (Kossuth egyik, 1890. szeptember 30-i levele bekeretezve állt és áll ma is az iskola igazgatói irodájában.) A diákság is lelkesedéssel fogadta a névválasztást. Eddig a nyíregyházi evangélikus gimnazistákat „lutyik”-nak becézték (a „lutheránus”szó alapján), ez az elnevezés azonban hamarosan elfelejtődött. Most már az evangélikus gimnazisták büszkén mondhatták (és mondhatják ma is), hogy ők „kossuthosok". A nyíregyházi evangélikus gimnázium a következő évtizedekben sokat tett annak érdekében, hogy névadója emlékét ápolja. Kossuth-emlékfát ültettek, róla szóló emlékeket gyűjtöttek, arcképeit beszerezték. 1921-1948 között a „Kossuth Gimnázium” név fogalomnak számított Nyíregyházán; a hazafias érzésre nevelést, az evangélikus szellem ápolását, a magas tanulmányi színvonalat jelképezte. Örvendetes, hogy - az évtizedekig tartó méltánytalanság után - az iskola ismét egyházunké lett. Az Evangélikus Kossuth Gimnázium az utóbbi években megújulva szolgálja a nemzet, a hit és a kultúra ügyét. Jogos büszkeséggel emlékezhet meg a névadás 75 éves évfordulójáról. Dr. Merényi László volt Kossuth-diák A cikkben említett Kossuth-levél befejező része, saját kezű aláírásával I f
