Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-05-21 / 21. szám

Evangélikus Elet 60. ÉVFOLYAM 21. SZÁM 1995. MÁJUS 21. HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁNI ÖTÖDIK VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 30 Ft ________A hit az imádság szárnya Én éikül imánk nem szállhat az égbe Alexandriai Kelemen A TARTALOMBÓL TANÍTS MINKET IMÁDKOZNI! REFLEKTORFÉNYBEN AZ IGEHÍRDETÖ A BIBLIA MAGYARORSZÁGON BEMUTATJUK AZ EGYHÁZMEGYE ÚJ PÉNZTÁROSÁT HOGYAN KERÜLTEM AZ IFJÚSÁGI MUNKÁBA, AZ EVANGÉLIKUS KIÉ VEZETÉSÉBE A tanítványok nyilván sokat és sokszor imádkoz­tak, mégis kérték Jézust, hogy segítsen nekik jól imád­kozni. Valamit megkívántak a Mestertől. Az imádság vasárnapján sok millióan imádkoznak szerte a világ­ban, de hányán imádkoznak úgy, ahogy ő tudott, ahogyan helyes. Működik-e igazan bennünk ez a lehe­tőség és ajándék? Amikor az apostol azt tanácsolja, hogy szüntelen imádkozzatok, nyilván nincs ellentét­ben Jézus tanításával, hogy nem a sok beszédért hall­gat meg minket az Isten. Nem mennyiségről van szó, hanem minőségről. Nem a forma a döntő, hanem a tartalom, az indulat. Az igazi imádságot megelőzi a szomjúság, az élő Isten után való vágyódás. A tanítványok az Atyával való élő, valóságos kapcsolatot kívánták meg. Nem az a fontos, hogy állva, térden vagy ülve, kitárt karral, vagy összekulcsolt kézzel, hangosan, másokkal együtt vagy csendben, a „belső kamrában”; röviden vagy hosszan, kötött szöveggel vagy szabadon, hanem őszintén, valóságosan, Ővele, Őáltala, Őbenne megél­ni, megtapasztalni, hogy ÉL AZ ÚR, hogy Ő valóság. Semmivel nem pótolható az Ő jelenléte bennünk. „Vegyetek Szent lelket!" Szívjátok magatokba az Is­ten szépségét, irgalmát, erejét! „Gyönyörködjél az Úrban” - olvassuk a zsoltárban. Régen történt, hogy ráment egy emberre a lovasko­csi. Sokan tehetetlenül nézték a szenvedő embert. Akkor egy nem különösen erős ember teleszívta ma­gát levegővel és megemelte a szekeret. Szívjuk tele beteg lelki tüdőnket Isten levegőjével. Jézus a kereszten is az Atyával beszél. Neki mond el minden kimondhatót. Az Atyának kiáltja el elhagyatottságát. Nemcsak vízre szomjazott ott, hanem az Atyára, az Élőre. Az isteni irgalmat „be­szippantva” volt ereje imádkozni a bűnösökért, az őt kínzókért! Mi is, ma is szomjazunk. Van, aki bevallja, van, aki nem. Fuldoklunk az Isten hiányától. Rossz, mérgezett levegőt szívunk be. Nem csak a szmogra és cigarettára gondolok, hanem arra, hogy fuldoklunk a haragtól, a meg nem bocsátástól, a sok bántó pletykától, a félelemtől. Sok templomozás, vallásoskodás, imádko­zás után is sokszor marad minden úgy, ahogy volt. „Bűneitekben vagytok.” Az élet jele a csecsemőnél az első nagy felsírás. Először szívja tele tüdejét oxigénnel, és teljes lényéből sír, hangot ad. Ha beszivtuk Isten „levegőjét”, szépsé­gét, tökéletességét, sírni fogunk a magunk és az egy­ház (Jeruzsálem) bűnein, nyomorúságán. Jézus megsi­ratta Jeruzsálemet, de meg is halt a városért. Adja Isten, hogy tudjunk úgy imádkozni, ahogy Jézus. Legyen az életünk szüntelen imádsággá MÁSO­KÉRT! Szeverényi János Beszélgetés testvérek között Hermann von Loewenich püspökkel és a bajor küldöttséggel elutazásuk előtt a szállodában ültünk le beszélgetni látogatásuk élményeiről és eredményeiről. Lapun­kat a szerkesztő képviselte. Először von Loewenich püspök feleségének tettem fel a kérdést. Nem kellene szégyellnünk?- Püspökasszony egyik délután kü­lönvált a delegáció többi tagjától és „ön­álló" programot bonyolított le. Papnék- kal és papnőkkel, valamint az országos központ női munkatársaival ült le be­szélgetni. Mi volt a beszélgetés tartalma és eredménye? v. Loewenichné püspökasszony: Az asszonyok munkájáról referáltam, ahogyan mi otthon végezzük a mun­kánkat. Emancipációs törekvések fog­lalkoztatják asszonyainkat, szociális feladatokat végeznek ők is a gyülekeze­tekben. Megkérdeztem, mi foglalkoz­tatja itt az asszonyokat és megtudtam, hogy szociális diakóniával itt is foglal­koznak, de a diakóniai intézmények sokkal szorosabb összefüggésben van­nak a gyülekezetekkel és így a papnék gondjában is ott vannak. Az is meg­határozó itt, hogy a négy évtizeden át „dolgozó papnék” voltak és ez bi­zonyos értelemben meghatározó volt papné életükre is. Nálunk privilégi­um az, ha ma ezt tehetjük. Jó volt tapasztalatokat szerezni és folytatni kell a női kapcsolatokat az elkövet­kező időben.- Hogyan értékeli Püspök Úr az el­múlt három év partnerkapcsolatait? v. Loewenich püspök: Három év rö­vid idő, még csak elkezdtük a dolgot. Az a megítélésem, hogy jól mentek a dolgok, a szándéknak megfelelően. A célunk az volt, hogy gyülekezetek között, személyek között és a diakóniá- ban szülessenek kapcsolatok és kölcsö­nösen tanuljunk egymástól. Új terület­nek szánjuk a jövőben a kapcsolatok kiépítését és erősítését az iskolák, a ne­velés és a teológiai, a lelkészképzés te­rületén. Célunk az is, hogy spirituális téren adjunk egymásnak minél többet.- Mennyire kétoldalúak a kapcsola­tok ? Mit tudunk mi adni a bajor egyház­nak? Nägelsbach egyháztanácsos: A kér­dés azért jó, mert nem a materiális se­gítség a fontos, amit a bajor egyház tud adni a testvéregyháznak. Fontosabb az, hogy embertől emberig, keresztyén­től keresztyénig menjen a testvériség és barátság. Itt is, ott is szekularizált vi­lágban élünk -, ha más is a szekularizá­ció tartalma és mértéke a két egyház­ban. De személyes kapcsolatokból lesz­nek értékes tapasztalatok és segíthe­tünk egymásnak a felismerésekben és a misszió, evangelizáció terén. Roepke egyházfőtanácsos: Egy példa arra, amit mi magunkkal vihetünk. Egy itt tanuló német leánytól hallot­tuk, hogy itt más az ifjúsági munka, mint nálunk. Fiatalok Bibliát olvas­nak, megbeszélik, saját életükre vonat­koztatják. A német fiatalok másként végzik munkájukat. Mi azt láttuk, hogy nagyon fontos megbeszélni fiata­lokkal - akár úgy is, hogy ők egymás között teszik ezt - hitünk dolgait. Nägelsbach: Az ifjúság felé fordulás itt igen jelentős, ők jelentik, az egyház jövőjét. Ezt tudatosan kell folytatni, hiszen iskolai nevelés útján is tehetik.- Közép-Kelet Európában vannak is­meretei Roepke egyházfőtanácsosnak. Milyenek nálunk a tapasztalatai? Roepke: Sokan vannak az együtt- munkálkodók és az új sanszokat, a rendszerváltás következtében adott ki­hívásokat jól kihasználják. Tudják, hogy tenni kell és sokat. Néhol túl so­kat is tesznek. Nálunk például nem ma­gától értetődő egy vasárnap 5-6 prédi­kációt mondani, több szórványban is. Ez a speciális itt, hogy Jézusért, az evangéliumért és az egyházért teszik, amit tesznek.- Nägelsbach testvérünk valóságos követként jár közöttünk. Megkérdez­tem, hol van a hazája? Bajorországban, Magyarországon vagy Ukrajnában (mert az is munkaterülete) ? Nägelsbach: Ott van a hazám, ahol a szívem van: És ott van, ahol emberek­kel jó tapasztalásaim vannak. Sok em­berrel vagyok ilyen viszonyban bajo­rok között is, de itt a magyarok között (Részletek dr. Harmati Béla evangé­likus püspök, a Magyarországi Egyhá­zak Ökumenikus Tanácsa elnökének a Magyar Békeszövetség május 9-i Tudo­mányos Emlékülésén tartott előadásá­ból) Morálról és etikáról kivánok szólni a II. világháború befejezése évforduló­ján, mint hiánycikkről háborúban és békében egyaránt... Meggondolkoztató, hogy úgy for­dultunk át az 1995. évbe az előzőből, hogy a statisztikák szerint kereken negyven helyi háborúról beszéltek a szakemberek, persze ezekből csak egy van közvetlen közelünkben, a déli •szomszédságban, de már az is etikai állásfoglalás, hogy ezeket az ún. „he­lyi” háborúkat minden további nélkül tudomásul veszi a nemzetközi közvéle­mény Az európai kultúrát döntően megha­tározó klasszikus hagyományok közül hadd emeljen ki Platon gondolatát ar­ról, hogy az emberre, „anthroposz”, az a jellemző, hogy görög szójáték szerint „anó athrein”, azaz „fölfelé tekintő”, ahol ez a tájékozódás nemcsak az egye­nes járásra utal, hanem arra, hogy eti­kai, magasrendű emberi céljaink van­nak Kratülosz... Ugyancsak európai meghatározó örökségünk az ószövetségi Tízparan­csolat, ahol a „Ne ölj!”, azaz „Védd az életet!” törvényt az újszövetségi jézusi etikai kiegészítette a „Ne is haragudj!” tilalommal és a krisztusi szakrifícialis elem, az ingyenes és áldozatos szeretet a legmagasabb etikai mérce... A magyarországi egyházak számára az elmúlt években azért vált elsőrendű­vé a nevelés-oktatás, az iskolák ügye, mert úgy éreztük, ezen a területen a bibliai, humánus értékrendszer felmu­tatásával segíthetünk a következő is. Ukrajnában egyelőre még csak pio­nír munka folyik.- Végül von Loewenich püspök fog­lalta össze az elhangzottakat. Folytatni kell a megkezdett munkát. Rövidesen aláírjuk a következő sza­kaszra, megújítjuk szerződésünket. To­vább kell segíteni egymást, cserét terve­zünk teológiai hallgatók és oktatók, professzorok számára is. Erre a Teoló­giai Akadémia teljesen nyitott. Termé­szetesen az eddigi programok is futnak tovább. Egy azonban fontos, hogy a fiatalok tanuljanak nyelveket, pl. né­metül, hogy hozzánk érkezve, tudjanak prédikálni, közösséget építeni.- Köszönjük a látogatást, és köszö­nöm a beszélgetést. Tóth-Szöllős Mihály nemzedékeknek és a mai társadalom­nak. Az a véleményem, hogy nem lehet egyszerűen mindent csak pénzzel meg­oldani és pénzhiánnyal magyarázni, ha sikertelen valami. Igen, jövőnk építésé­hez, a gazdasági fellendüléshez kell a működő tőke, de ugyanilyen fontos a becsületes munka, a másik véleményé­nek megbecsülése, az idősebbek és a vezetés felelősségét hordozók tisztelete, a szabadság és a felelősség összehango­lása. A jövő egységes Európája nemcsak jogharmonizációt, a gazdasági és az iskolarendszer összehangolását igényli, hanem az értékek, a humánum, a mo­rál egységesítését is a közös európai tradíciók, a bibliai és klasszikus örök­ség alapján... Kévés, ha azt értjük etikán és morá­lon, hogy előre megszabott és meg­adott normák és törvények érvényesí­tését tűzzük ki célnak. A tradíciók őr­zése könnyen átcsaphat tradicionaliz- musba. Valaki egyszer így fogalmazta meg a kettő közti különbséget: a tradí­ció a holtak élő hite, a tradicionalizmus pedig az élők holt hite. Az alkotó morál, az alkotó etika azt jelenti, hogy az igaznak és a jónak jö­vőre vetített víziója irányába indulunk, de úgy, mint az az utas, aki a sebességét a terepviszonyoknak megfelelően vá­lasztja meg. A politika szó eredeti értel­mében azt jelenti, hogy a közös jót, a város javát, mindnyájunk javát mun­kálni. Nincs benne tehát a pártpolitikai harc, az ellenség keresése, a másik véle­ményének semmibe vevése. Az is bizonyos, hogy ha nem is tudunk a víziónk szerint tökéletes viszonyokat, igazságot és békességet teremteni, még mindig lehet a jelenlegi állapot­nál valamivel kevésbé rosszabbat megcélozni... Valami oknál fogva az írott sajtót is, a televíziót is foglalkoz­tatta a kérdés jeles ünnepünk tá­ján, hogy mit tudnak felvilágosult és jó magyarok arról, hogy „mi­nek az ünnepe a húsvét?" Nemes egyszerűséggel utcán közlekedő­ket állítottak meg magnóval vagy tv-kamerával a kézben, hogy a dolguk után vagy elől sietöket megkérdezzék erről. Hiszen mégiscsak kétnapos ünnepről van szó, a világtól legelvonultabbnak is feltűnhetett, hogy rendkívüli hétvége jön, még a második nap is pirosnak számit, a gyerekek nem mennek iskolába, a munka­helyek zárva... tényleg, mi lehet az? Nem tudom, elégedettek vol­tak-e a kérdést feltevők, de érde­kesnél érdekesebbek voltak a vá­laszok. Igazán felvilágosult büsz­keséggel állapíthatjuk meg, hogy a megkérdezettek majdnem 40%- ának fogalma sem volt arról, hogy mit ünnepelünk húsvétkor. Már az ünnepek előtt jelzett eb­ből valamit a magyar média, mintha ösztönzően akartak volna hatni azokra, akik még tudják az ünnep részletes okát, sőt talán hi­szik is, hogy mégiscsak nekik kellene tudatosítaniok ennek az ünnepnek lelki tartalmát. Am az, hogy tudom-e, vagy tudja-e vala­ki, hogy mit ünnepelünk húsvét­kor, elsősorban nem hit kérdése, hanem egészen kézenfekvőén az általános műveltség kérdése. Állí­tólag Európához akarunk csatla­kozni. Vagy lehet, hogy már le­mondtunk róla? De akkor hová akarunk csatlakozni? A Balkán­hoz? Megvetőleg emlegetik álta­lában ezt a nevet, s az elmara­dottság szakkifejezésévé tették: balkanizmus. S valami nagyon sötétet értenek alatta. PEDIG OTT MOST ÉPPEN VALLÁSI ÉBREDÉS VAN! A nagyon szép és gazdag liturgiájú ortodox templomok újra megtelnek, szép és minőségi keretet adva nagy fordulópontjainak. Lélekkel, áhí­tattal, tisztelettel ünnepelnek és visszatérnek a hitükhöz, ami­től egy korábbi izmus megpróbál­ta őket elszakítani, de csak a felszínt sikerült összemocskol­ni, és most a felszín istentelen mocskát letörlik és visszatérnek az élet forrásához, az életet meg­újító, megtartó, megváltó Isten­hez. „A kultúra új ösvényei" címmel nemzetközi tanácskozáson vettem részt idén április 5-8. között Bé­késcsabán, ahol kerestük többen jelenlegi morális válságunkból a kiutat. Kerestük a kultúra új ös­vényeit, mert a régiek csődöt mondtak, nem vezetnek sehova, illetve esetleg a semmibe. Azzal tiszteltek meg a szervezők, hogy a megnyitó előadást én tarthat­tam. Előadásom lényege az volt, hogy veszedelmesen haladunk a moral insanity embertípus, vagyis az erkölcs nélküli ember felé. Mert az erkölcstelen ember még tisztában van vele, hogy mit sza­bad és mit nem, s azzal is, hogy mikor volt erkölcstelen, és élmény szintjén is ismeri a lelkiismeret- furdalást. A moral insanity típus viszont gátlástalan, túl van jón és rosszon, s már nem is érti, ha esetleg felelősségre akarják von­ni. Ezt fejtegetve, a kultúra új, ebből a zsákutcából kifelé vezető ösvényét természetesen abban a fordulatban látom, amit a tékoz­lónak nevezett fiú is átélt, amikor élete nulla-pontján rájött, hogy vagy végleg meghal, vagy vissza­tér az elhagyott apjához. S mivel az élet utáni vágya mégis erősebb volt benne, hát magába szállt, be­ment önmagába, azaz felfedezte önmagát, hogy önmagán keresz­tül visszataláljon Istenhez. Na­gyon röviden ez volt az előadá­som lényege. Kiderült, hogy én majdnem csak a saját magyar va­lóságunkból indultam ki. Erre akkor jöttem rá, amikor udvaria­san, de vitatkozva megszólított a Román Kulturális Alap vezetője, Nina Cugler asszony, és hossza­san dilemmázott az előadásom fe­lett órákkal később is. Azzal egyetértett, hogy a kultúra új ös­vényei között nagyon jelentős szerepe van a vallásnak, illetve az általam használt fogalomnak, a magunkba szállásnak, de - kér­dezte - Magyarországon nem jár­nak többen templomba, amióta lehet? Ezzel azt akarta jelezni, hogy ez a befelé vezető út, más­képpen mondva, a vallásosság, adottság, ez egyszerűen van. Töb­ben járnak-e templomba, amióta lehet? Kénytelen voltam nemleges választ adni, mondván, hogy az elmúlt négy év során volt egy pil­lanat, rövidke időszak, amikor mintha többen jelentek volna meg, hogy igénybe vegyék az egyház szolgálatait, pl. hogy pó­tolják a korábban elmulasztott formákat (nagyon sokszor átélt, elfogadott tartalom nélkül), de igazából a helyzet nem változott jelentősen. A kérdést feltevő udvarias hölgy nagyon csodálkozott, s csak annyit mondott, náluk radi­kális változás van ebben a tekin­tetben is. Vagyis a templomok új­ra megteltek, a hitélet újra élet, s az életet újra áthatja a hit. Mi pedig büszkén vagy keserű­en, de leírhatjuk, hogy a megkér­dezett fővárosi emberek, honfitár­saink majdnem 40%-a - és ez nincs is messze a lakosság felétől - nem tudja megmondani, hogy mit ünnepeltünk húsvétkor. Nem azt kérdezték, hogy hisz-e benne, csak azt, hogy mit tud róla. Hát hogyan hihetne benne, ha nem is tud róla semmit? Kérdezem: nem kellene ezt szé­gyellnünk? Mint piszkos körmöt, vagy az ápolatlanságot, írástu­datlanságot? Ha Európa felé tar­tunk, akkor ne mondjuk el nekik, akik már ott élnek abban az Eu­rópában, hogy nálunk az európai kultúra legalapvetőbb dolgait sem ismerik sokan. Szabad-e ebbe beletörődnünk? Ribár János 6. BUDAPESTI BACH-HÉT május 29.-június 4-ig a Deák téri evangélikus templomban esténként 7 órai kezdettel Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Zenekari est Péntek Szombat Vasárnap Csembalóest JOHANN SONNLEITNER . DOBOZY BORBÁLA Csellóest PERTORINI REZSŐ Kamaraest PÉTERI JUDIT BÁLI JÁNOS PERTORINI REZSŐ CAPELLA SAV ARIA NÉMETH PÁL Zongoraest KEMENES ANDRÁS Orgonaest HERBERT WULF H-MOLL MISE LUTHERÁNIA ÉNEKKAR MAGYAR SZIMFONIKUS ZENEKAR KAMP SALAMON A belépés díjtalan. Lelkészi csendesnapok Balatonszárszón Az Ökumenikus Evangelizációi és Missziói Munkaközösség ez év­ben már negyedik alkalommal ren­dezi meg a lelkészek és igehirdetők számára szokásos csendesnapjait. A színhely ezúttal Balatonszár­szó, a Magyarországi Református Egyház „Soli Deo Gloria” Konfe­renciatelepe, időpontja: június 19-23. A csendesnapok főelőadója újra dr. Sámuel Kamaleson, az is­mert indiai evangélizátor, aki az ed­digi csendesnapok szolgálatát is vé­gezte. A gyülekezeti lelkészekre és ige­hirdetőkre nehezedő nyomás óriási. Egyfelől a kezükben lévő igével szembesül saját erőtlenségük, szol­gálatuk hiányos kihatása, kudarca­ik önemésztő emléke, másrészt mindenfelől fokozott elvárásokkal néznek szembe; hiszen honnan vár­janak az emberek hiteles eligazítást, ha nem az Isten igéjének szolgáitól? Népünk sorsa elsőrenden Isten igéje megértésén és az iránta való engedelmességen múlik. Ennek a tudatnak terhe Isten szolgáinak szí­vére nehezedik. Mi magunk is báto-. rításra, útmutatásra és testvéri kö­zösségre szorult emberek vagyunk és igazi, együtthordozó imatársak­ra van szükségünk, akikkel meg­oszthatjuk szolgálatunk terheit és felelősségét.' Ennek alkalmát készítjük Bala­tonszárszón a fent nevezett időben. Jelentkezni lehet a következő cí­men: Protestáns Lelkészi Csendes­napok, 1146 Budapest, Abonyi ut­ca 21., legkésőbb május végéig, ahol a további feltételek is megtu­dakolhatok. Hecker Frigyes Megbeszélés országgyűlési képviselőkkel Az MSZP evangélikus képviselőit - kezdeményezésükre - az Országos Iro­dán fogadta Frenkl Róbert országos felügyelő és Szemerei Zoltán főtitkárhe­lyettes. A képviselők kérésére az egyházi iskolákról hangzott el tájékoztatás. Gyapay Gábor, Vajda Ferenc és Schulek Mátyás igazgatók a Fasori és Deák téri Gimnázium újraindításáról és jelenéről szóltak. A jól sikerült beszélgetést ősszel folytatni kívánják, bevonva a többi párt evangélikus képviselőit is. HÁBORÚ - BÉKE - MORÁL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents