Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-01-15 / 3. szám
Evangélikus Élet 1995. januar 15. A n JÄS GYERMEKEKNEK Megunt baba hever a házunk lépcsőjén: Gazdája kezéből esett ki, mert vonzóbbnak tűnt nála a fogócska, az űj barátokkal, a kert bokrai közt. Egyszer majd az is unalmassá válik... Megunjuk dolgainkat. A gyakran hordott ruhát, a sokszor hallott történeteket, a javulni nem akaró hibákat. Jó, hogy Te kitartóbb vagy nálunk, és nem unsz meg bennünket, Istenem! Mert borzasztó lenne kezedből kiejtve tehetetlen feküdni a hideg kövön! BIBLIAI „KI-KICSODA” Ákán Ebben az idén kezdett sorozatunkban a Biblia néhány talán kevésbé ismert alakjával ismerkedünk meg, sorra véve az ABC betűit. Ma, a második alkalommal jelentkezik a „Bibliai ki-kicsoda”, így a második betű, az „á” van soron. Ákán abban az időben élt, amikor Izráel népe, az Egyiptomból való szabadulás és a negyven évig tartó pusztai vándorlás után, végre megérkezett Kánaánba, az ígéret földjére. Izráel népének kemény harcok során kellett elfoglalnia a földet, melyet az Úr atyáiknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak odaígért. A honfoglalást Józsué vezette. A vezér szigorúan figyelmeztette a harcosokat, hogy a leigázott városokban, az ott élők otthonaiból semmit ne zsákmányoljanak. Mert ez a harc nem zsákmányért, de Isten ígéretének beteljesüléséért folyt. De Ákán kísértésbe esett, pénzt és ruhákat zsákmányolt magának, és elrejtette a sátorában. Ezért az Úr vereséggel sújtotta Izráelt Aj város ostrománál. Józsué és a nép ezen nagyon elkeseredett. Sorsolással keresték meg, ki az oka annak, hogy az Úr nem segítette őket a harcban. Amikor a sorsvetés Ákánra esett, az bevallotta bűnét. Ekkor kivezették családjával együtt a táborból, és megkövezték. Kis idővel később Izráel Isten segítségével elfoglalta Aj városát. Ez a történet bennünket is figyelmeztet, hogy a nemes célokért való küzdelemben nem lehet helye a haszonlesésnek, és a saját érdekeink előtérbe helyezésének. FERI BÁCSI JÁTÉKAI „Ki-szá/w-oló” Amint azt a cím is sejteti, ebben a játékban a számoké a főszerep. No meg persze a Bibliáé, pontosabban egy bibliai könyvé. Jónás könyvében kell rátalálnotok a megadott számokra. Az elmúlt héten az volt a feladatotok, hogy megtaláljátok, hol és mivel kapcsolatban olvashatjuk Jónás történetében a hármas számot. Persze az is lehetséges, hogy egy keresett szám több helyen is előfordul a könyvben. Erre jó figyelnetek! Megfejtéseiteket legyetek szívesek a lap dátumát követő keddig postára adni! A szám, amit most keresünk, a BETÜREJTVÉNY ÁÁ „e T D ** A u A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyünk, Petőfi u. 359. Mindörökké hü az Úr! Hűtlen lettem, Te tudod legjobban, Uram. Hiába az elhatározás, hiába a fogadkozás minden új reggelen, mégis mindig újból elfordulok Tőled. Nem tudok a magam erejéből ellenállni, olyan csábítóak a hétköznapok örömmel kecsegtető hívásai. Aztán újra és újra rájövök, jobb nekem Veled lenni. Amikor már végleg elvesztettem minden reményt, és már nem bíztam a segítségben, akkor jöttél Te, Uram. Nem szóltál egy szót sem, csak szomorúsággal vegyes biztatással a szemedben, néztél rám, megfogtad a kezem, és vezetni kezdték Akkor értettem meg, hogy akárhányszor is elhagylak, vagy megpróbálom elengedni a kezed, a Te erőd visszahúz Hozzád. A te erőd, ami semmi máshoz nem hasonlít, és ami minden másnál hatalmasabb. Nem láncol, nem kényszerít, mégis mágnesként vonz: a szeretet ereje ez! Minden jóval áld az Úr! Uram, Te egykor megalkottál Az Űr és én egy csodálatos világot fákkal, virágokkal, felhőkkel, patakokkal és tavakkal. Nekünk ajándékoztad a Nap melegét és fényét, a Hold ember-arcát, a csillagok rejtélyét és messzeségük szépségét. Te teremtettél erdei állatokat, halakat, medvéket, elefántokat és macskákat. Tőled kaptuk a madárcsicsergést, a tücsök zenéjét, a bogarak zümmögését, Tőled kaptam az életem. Te emlékeztess ajándékaidra, még akkor is, ha esőfelhőket látok a Nap helyén. Juttasd eszembe, hogy a vihar is a Te alkotásod. Köszönöm Neked a teremtett világot, és köszönöm, hogy mindennap hálát adhatok ajándékaidért. Kísértésben óv az Úr! Megszólítottál, és én elindultam Veled. Az úton újra és újra hangokat hallottam, másik irányba hívtak. Megfordultam, kíváncsi voltam, mi van a másik ösvény végén, hová vezet a többi hang. Akkor megálltam, nem tudtam, mit akarok, hová menjek, mit és kit kövessek. Aztán megint megszólítottál, nem hangosan, alig hallottami a többi hívogató kiáltás mellett. Csak annyit mondtál, én, az Ür vagyok a te Istened. Köszönöm ezt az ígéretet, Köszönöm, hogy vigyázol rám, és fia mégis el akarnék menni Tőled, fülembe súgod ezt a mondatat. Olyan jó, Uram, hogy a megprc báltatásokban is tanítasz enger jó, hogy ilyenkor sem hagysz egye dűl. Leikével betölt az Ür! Azon az első pünkösdi ünnepen! csodálatos dolog történt. Sok-sok| embert szólítottál meg, és azok at-| tói fogva követtek Téged. Tudom, I ma hozzám is eljössz, Uram. Kere- j séd azokat, akik keresnek, keresed azokat, akik úgy érzik, valami még hiányzik, valami még üres belül. Köszönöm, Uram, hogy ezeket az űröket Lelkeddel töltőd be. Ilyenkor valami új kezdődik el, valami eddig ismeretlen öröm, nyugalom, hit és szeretet. Igen, ez már az örök élet kezdete. Zs. Adél Láttuk csillagát! Mt 2,1 Az írástudók kezében könyv volt. Sok ősi tekercs. A bölcsek néha láttak egy csillagot. Az írástudók frissek voltak, értelmesek. 12 kispróféta alig ismert könyvéből rögtön tudták az egyetlen helyes választ. A bölcsek fáradtak voltak. Meg is szoktuk őket róni, hogy királyi palotába tévedtek, hiszen tudjuk, mi tudjuk, hol van O... Az írástudók talán harminc kilométernyire voltak a gyermektől. A bölcsek napkeletről jöttek. Ez a napkelet lehet bárhol, lehet a föld végén, lehet Egyiptomban, de lehet Júdeábán is. Az írástudók tudtak mindent. A bölcsek semmit. Az írástudók biztosan tudják már, hogy csak egy Isten van. A bölcsek, lehet, hogy sokban hittek, vagy a csillagokban. Az írástudók tudták, hogy közel az idő. A bölcsek csak találomra indultak. Egy éve, két éve, egy hónapja? Máté semmi közelebbit nem mond. Azt sem tudjuk, hányán voltak. A papok, írástudók biztos többen voltak. Hányán? Abban az országban több ezren. Több ezren tudták, mit írt Mikeás. Több ezren tudták, hogy hol van Betlehem. Sok ezren tudták, hogy egy Isten van. A bölcsek tíznél nem lehettek többen. De az is lehet, hogy csak hárman voltak. Sok ezer ember meg sem mozdul, sok ezer ember mit sem tesz, sok ezer embernek kezében a kulcs, mégsem nyit ajtót. Néhány embernek semmije sincs, csak egy hol látható, hol eltűnő csillaga, ajtó nyílik nekik. Ha valaki azt mondja: Ez a történet nem része az evangéliumnak, kilóg a történetekből, ellentmond Lukács elbeszéléseinek, az nem tudja, mi az Evangélium. Az nem tudja, hogy ez az Evangélium: Néhány ember, gyönge ember, valami kis fényre indulni mer, tud kérdezni, kérni, keresni; néhány ember, kiknek őse nem Abrahám, kik nem keltek át a Vörös-tengeren, kik nem ettek mannát, nem áldoztak bárányt, kik másféle szent tekercseket ismernek, mégis megtalálják Őt. Látom Máté hallgatóit az első, második, tizedik századból, x-ik századból, látom már, hogy honnan ez a történet: belőlük, belőlünk fakadt. Mert a történet, ha úgy tetszik, példázat, lényege Az, Aki hív, Aki vonz. Csak Őrá hivatkozva, Őt ismerve, emlegetve, nehogy eltévesszük Őt, mi, írástudók. Molnár Béla József Bibliaismeretet tanítunk... (Meditáció Ezékiel 37,1-14 alapján) Aki járt már völgyben, el tudja képzelni annak gyönyörűségét: a csordogáló patakocskát, a zöldellő rétet, a lombos fákat... Ezékiel nem ezt látta, amikor az ÚR lélek által letette a völgybe. Ez idő tájt Izrael fogságban volt, mert elfordult Istentől. Isten Ezékielt választotta ki, hogy általa megtérésre intse a népet. A próféta látomása mindenkinek jelent valamit. E látomásban nyilvánítja ki Isten tervét, akaratát. A völgyben lévő csontok Izrael népét jelképezik, a száraz csontok a reményüket vesztett embereket. Isten azért küldte a prófétát, hogy prédikáljon a csontoknak, hogy „ők” meghallják az igét, mert így önt beléjük lelket az ÚR, hogy életre keltse azokat. Ezékiel nem ellenkezett Istennel, nem rettent meg a csontok láttán, hanem engedelmeskedett az Úrnak. A csontok egymáshoz illeszkedtek és emberré formálódtak, és életre kelt a nagy sereg. Ezékiel elmondta a népnek, hogy az ÚR keltette életre őket, és O lehelt beléjük lelket, O nyitotta meg sírjaikat. Saját népévé tette őket, s megígérte nekik, hogy bevezeti Izrael földjére és újra letelepíti őket. Hinniük kell, hogy Isten az egyetlen, kegyelmes ÚR. Számunkra e látomás, illetve küldetés aztielenti, hogy nekünk is hinnünk kell az ÚRban, mert csak 0 bocsáthatja meg bűneinket. Ha elfordultunk tőle, akkor is visszatérhetünk hozzá, hiszen gyermekeivé fogadott minket. Segít, hogy ne hatalmaskodhasson felettünk a Gonosz, és ne vegyen rajtunk erőt az erőszak! Segít abban is, hogy ne forduljunk el embertársainktól. Ha hiszünk Benne, erőt vehetünk a rosszon, a Gonoszon és örökké reménykedhetünk abban, hogy Ő mindenkor megsegít és soha el nem hagy. Csak hinnünk kell Benne! Weisz Gertrud, a soproni Líceum I. f. osztályos tanulója Emlékezés Vietórisz Józsefre „Vietórisz József volt a nyíregyházi gimnázium büszkesége. Diák, tanár, majd igazgató korában Vietórisz József nevét hallotta legelőször mindenki, aki a nyíregyházi gimnázium küszöbét átlépte." Egykori diákjának, Krúdy Gyula írónak szavait idéztük Vietórisz József tanárról, ki egyben jeles költő és műfordító is volt. 1868. április 27-én született Nyíregyházán. Régi lutheránus családból származott. A nyíregyházi evangélikus gimnázium diákja volt. Egyetemi tanulmányainak elvégzése után egykori iskolájához került vissza. Latint, görögöt és magyart tanított a nyíregyházi evangélikus gimnáziumban. Diákjai különösen azért szerették, mert komoly tenor hangjával könnyekig meghatóan tudott beszélni. Neves diákja, Krúdy Gyula is szeretettel emlékezett később rá. Vietórisz, mint jónevű pedagógus, nagy népszerűségnek örvendett a városban. Komoly szerepet vállalt a nyíregyházi kaszinó szervezésében. Ez volt sokáig a város egyetlen művelődési központja. (1896-ban könyve is jelent meg a helyi kaszinó történetéről.) A millennium évében jött létre Nyíregyházán a Bessenyei Kör is. Vietórisz József a következő évtizedekben jelentős szerepet játszott ennek tevékenységében. „Szabad liceális" előadásokat tartott, sőt egy ideig a kör alelnöke is volt. A nyíregyházi gimnáziumban négy évtizeden át tanított. Később annak igazgatója lett. 1921-ben a gimnázium az ő javaslatára vette fel Kossuth Lajos nevét. Aktív pályája végén tankerületi főigazgatónak nevezték ki. Bár 1928-ban nyugdíjba ment, a későbbiek során sem szakadtak meg kapcsolatai a Kossuth Gimnáziummal. „Aztán a pennát is jól forgatja Vietórisz Józsi" - mondták a nyíregyháziak. Jelentős költői munkásságot fejtett ki. Versei nemcsak helyi, hanem fővárosi lapokban is napvilágot láttak. 1896-ban Budapesten jelent meg első kötete „Giuseppe költeményei" címmel. (Sokáig ugyanis ezt az álnevet használta.) <a I Több kötete jelent meg. Nyíregyházán például 1923- ban adták ki Orgonazúgás című versgyűjteményét. Versei helyi viszonylatban komoly közönségsikert arattak. (Egy választáson a nyíregyházi szavazók megbuktatták Fabinyi Teofil minisztert, mert Vietórisz ellene hatásos gúnyverset írt.) 1924-ben érte legnagyobb írói sikere. Ekkor jelent meg Senki Pál című verses regénye. Pintér Jenő irodalomtörténész szavai szerint ez a mű „elbeszélésbe öntött líra: egy vidéki tanár pályájának hangulatos képe. Önéletrajz, s egyben korrajz. A költő strófáiban varázsos báj van." A Senki Pált még ebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia Nádasdy- díjával tüntették ki. Megérhette azt is, hogy még életében egyes verssorait „kőbe vésték". így 1924-ben a tőle vett idézettel avatták fel a Kossuth Gimnáziumban a világháborúban hősi halált halt egykori diákok emléktábláját. A továbbiakban újabb kötetei jelentek meg. 1930- ban Budapesten jelent meg az „Ars poetica mea” (az én költői művészetem) című hosszú költeménye, amelyet tanító és bölcselő céllal irt. Utolsó verskötete 1944- ben látott napvilágot. Szabolcs megyében elismert költőnek számított, de országos viszonylatban kevés tanulmányt írtak róla. (Az egyik a Debreceni Szemlében, 1929-ben jelent meg, Radványi Sándor tollából.) Nagyobb figyelmet keltett műfordítói tevékenysége. Vergilius verseit ültette át magyarra. Ugyancsak lefordította Horatiusnak a Pisokhoz intézett verses levelét. Mindkettőt az eredeti versformában adta vissza. Vietórisz szlovákból is fordított. Felfigyelt Tra- novszky György (későbbi nevén Tranoscius) XVII. századi evangélikus énekeskönyvére. Elhatározta, hogy ezt a rejtett irodalmi értéket a magyar olvasók számára is hozzáférhetővé teszi. Ezért lefordította a Tranoscius-kötet több száz versét. Ez a fordítás „Ci- thara Sanctorum” (Szentek hárfája M. L.) Régi és új egyházi énekek" címmel 1935-ben jelent meg Budapesten. Vietórisz munkájáról Pintér Jenő joggal állapította meg: „Amilyen szépsége Szenei Molnár Albert zsoltárfordításának az ódon zengzetesség, olyan értéke ennek a magyar Tranosciusnak a szentírási hangulat, a szívhez szóló magyar nyelv, a lüktető verselés.” A 40-es években gyakran járt el a Kossuth Gimnázium ünnepségeire. Meghatóak voltak szívhez szóló felszólalásai, az ott előadott saját versei. r 1948-ban a gimnázium államosítása elkeserítette. Evekig megszakadtak kapcsolatai az iskolával. Amikor azonban közeledett az 1956-os év, a gimnázium 150. évfordulója, minden sérelmét feledve, készségesen bekapcsolódott az elkészítési munkálatokba - amíg csak a hirtelen halál véget vetett életének 1954. december 8-án. Vietórisz Józsefre, a költőre, tanárra és műfordítóra büszke lehet nemcsak a nyíregyházi evangélikus gimnázium, hanem az egész irodalomszerető magyar közvélemény. Nevét emléktábla őrzi a Kossuth Gimnázium falán. Célszerű lenne, ha a jövőben Vietórisz válogatott verseit megjelentetnék új kiadásban. Dr. Merényi László Valaki tenyerén... „0, milyen vakhomályban futnak kik nélküled indulnak útnak." (Keresztury: Esti imádság) A huszadik századi nagy magyar költő- és iroda- lomtudós-generáció kiemelkedő képviselőjét kilencvenedik születésnapján válogatott istenes verseinek kiadásával köszöntötte a Magyar Tudományos Akadémia, az Akadémia Nyomda és a Magyar Bibliofil Társaság. A „Valaki tenyerén...” címet viselő reprezentatív, számozott kiadásban megjelent könyvecskét Monostory Klára művészettörténész, Keresztury Dezső életművének gondozója állította össze; több kötetéből válogatva a verseket. „Az ifjúkori versek töretlen hitről tanúskodó hangja után megszólal a kétkedés, a belső vívódás. Ez csitul el az időskori versek újra Istenre találó, nála támaszt kereső soraiban” - foglalja össze tömören Monostory Klára az Utószóban válogatása lényegét. Ismert és kevésbé ismert versek, gondolatok. Érzések, amelyek akarva-akaratlanul sokunkban kavarogtak és kavarognak, azért is hatnak annyira az olvasóra. Sokan fedezik fel saját érzéseiket, gondolataikat a költő soraiban. Mit is lehetne írni ezekről a nagyon bentről fogalmazott, nagyon mélyről feltörő őszinte - hosszabb-rövidebb - költői, tudósi, emberi megnyilatkozásokról? Beszéljenek, tanítsanak, erősítsenek hitben a versekből kiragadott sorok: Vékony volt a templomfal: támogatták támfallal s megállt sok századot. (Élő középkor) Alomtalan fel-felriadva vár békét sok sebzett szív; mini vadmadár lapul a telep Isten tenyerén, míg valahol a fellegek felett némán csordul az örök szerkezet: jön a tavasz, a lánctépő remény! (Isten tenyerén.) Mindnyájan egy tő sarjai vagyunk: az táplál föl, ami belőled jön s bennünk alakját váltva beléd új céllal visszatér, s a kör, mely véget sose ér: formálódó lét örök körforgása, (ökuménia.) Hiszel, mert apád, anyád hitt, s míg kerít a sok halász, jó hinni: mit hiába vársz itt, odaát vár új lakás. (Hit.) A Lángnak volt ö is hozója, nevelője, s Pál archiáknak szabott törvényt belőle. írástudók, királyok hatalma összeroppant; — ö örök példázatokba fogta a foghatatlant. (Az ember fia.) A versekhez méltó kiadás, kötet tervezője Szántó Tibor, a finom vonalú díszítő rajzokat Szántó Erika készítette. Sebeiken Pálma 1i i »/
