Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-01-15 / 3. szám

hvangeiiKus ziei mb januar is. A Lutheránia a Zeneakadémián ' A Deák téri gyülekezet énekka­ri, a 90. születésnapját néhány hó­napja ünneplő Lutheránia decem- er 12-én a Zeneakadémia nagy- érmében a Magyar Szimfonikus í Zenekarral adta elő J. S. Bach H- i noll miséjét. I A „H-moll misét”, a zeneiroda­lomnak ezt az egyik legfontosabb ( kompozícióját, melyet Weltler Je­nő betanításával ugyan éveken át énekelt az énekkar, de amit a Kamp Salamon által megújított ideálok értelmében csak kitartó és alapos előtanulmányok elvégzése, lépcsőzetesen egyre igényesebb ze­nei feladatok teljesítése után mert újra előadni a tizedik ikszében is fiatalos - és egyre fiatalodó - kó­rus. Ennek örülhettünk az 1993-as Bach-héten a Deák téri templom­ban. Az énekkari előkészületek ener­giabefektetése, s a mű kivételes nagyszerűsége arra vezetett, hogy hivatásos zenészek összeszokott zenekarát kérjék az előadásokra partnerül. A Magyar Szimfonikus Zenekar vállalta ezt a feladatot; előre nem is tudhatták, hogy e ki­rándulásuk a templomi zene terü­letére nem csak egyszerű „hakni” lesz, hanem egy - mindkét félnek egyformán eredményes - hosszan tartó kapcsolat kezdete. A többszöri Deák téri vendéglá­tást most visszahívás követte: a Medveczky Ádám vezette zenekar saját bérleti hangversenyére kérte a Lutherániát előadótársul.- „A H-moll mise mindig telt ház”, mondják a kezdés előtti per­cekben az Akadémia sokat tapasz­talt tanárai, helyüket elfoglalva páholyukban, majd a fiatal szólis­ták magabiztos színpadra vonulá­sát látva még összesúgnak: - „Fél siker!” Nekem persze érdekesebb végigpásztáznom a fekete ruhás - ' most még csak díszletnek tűnő - hátteret, a létszámra is tekintélyes kórust. Egyértelmű az izgalom az arcokon: erős fényben, hangverse- nyi hangulatban, nem a megszo­kott, pozitívan elfogult közönség körében, vajon hogyan szolgálhat a templomi együttes? A taps feszé­lyező élményén sokan most esnek át először; ez alól szabadítja fel őket a „házigazda”, Medveczky Ádám mosolya, de még inkább a biztos kéz által beintett első hang- zatok megszólalása; nem lidérces álom tehát: a Lutheránia valóban énekel a Zeneakadémián. Az egyenletes színvonalú zene­kar biztonságot ad, oldódnak a fe­szültségek : már a Kyrie tételekben eleven, egymásra ható együttmű­ködésnek lehetünk tanúi. A ro­mantikus hangzásideálon iskolá­zott zenekar vezetője magával sod­ró, nagy ívekben gondolkodó elő­adási módot választott - mi a Lu- therániától sűrűbben tagolt, több belső hangsúlyt alkalmazó ének­módot szokhattunk meg az utóbbi években. Mint később megtudom, az énekkar két rövid próba alatt alkalmazkodott tökéletesen a más­fajta szemléletmódhoz, csak hiva­tásos együttestől elvárható rugal­massággal. A Gloria szakasz a szólisták és a kórus válaszolgatása. Nehéz, majdnem lehetetlen az imádságot hitelesen megformálni, színészke­dés nélkül a koncertteremben. Az öt fiatal szólistára mégis majdnem egyformán átragad a háttér elmé- lyültsége, nem technikamutogató bravúráriák szólalnak meg hát, hanem az ősi egyházi istenmagasz- talás hangjai. A Credo-tól kezdve azután - amikor az énekkaré egyre inkább a vezető szerep - lassan-lassan elfe­lejtjük mindazt, ami külsőleg befo­lyásolt. Ezek a Bach idejében evan­gélikus liturgikus keretek között nem megszólaltatható tételek a hit és a zene olyan mélységeibe vezet­nek, ahol nem számítanak a feleke­zeti vagy az előadásmódot érintő különbözőségek. Ekkorra sze­münk nem vizsgálja már a kórus­tagok lelkesült arcát, nem érdeke­sek immár a karmester ihletett és ihlető mozdulatai, nem töpren­günk stiláris kérdéseken, de már a templomi atmoszférát sem hiá­nyoljuk, hanem belül, a lelkünk legmélyén éljük át a hitvallást, benne Jézus megváltó tettét: meg­testesülését, halálát és feltámadá­sát, s kicsit később merész remény­ségünket is, a holtak feltámadását, s az örök életet. ...És a Sanctus, az üdvözültek karának éneke, s az Agnus Dei, az egyház békeimádsága olyan életet kap Bach hangjai által, ami mellett a Lutheránia kitüntető zenei elis­merése, s az évtizedekig tartó elszi­geteltség látványos feloldódása vi­szonylagos, földi értékké válik. Végül a Dona nobis pacem trombitái a helyükre kerülnek, megkoronázva a zenekar és a kó­rus pompázatos szólamait..., só- hajtásnyi csönd és hálás taps. A kórus levonul, s a lassan távozó közönség közé vegyülnek tagjai. Öröm a találkozás. Van közülük, aki hivatásos kórusnak is tagja, van, aki a lutherániás élmények hatására választotta a zenei pályát, s most több száz kilométert utazva állt régi társai közé. Jönnek a fiata­lok, kik néhány éve még fasori gimnazistaként nyitogatták hang­jukat, s a felnőtt korosztály, kik szívesen leállnak néhány szóra ér­tőn elemezni a történteket, időseb­bek és „őslutherániások”, Buda­pest egész területéről. Büszke meg­könnyebbüléssel közeledik Trajt- ler Gábor, ki a zenekarban conti- nuo játékával az összekötő kapocs volt a kórus felé. És végüljön Sala­mon, a „karigazgató”, aki eltérít- hetetlenül vezette ezt a kórust idá­ig, ízig-vérig pedagógus, most is csak a bajsza alatt dünnyög egy „na, jól van, gyerekek”-et, de sze­mén látni az elégedettséget. Milyen különbözőek ők - csak akikkel hirtelen most szembetalál­kozom - egyesével, mindegyikük­nek saját sorsa, jelleme van, de ösz- szefogja őket az az érzék, ami a századokkal ezelőtti művekben benne rejlő hitvallás kihallásához kell, s az elkötelezettség ezek újbóli megszólaltatására... most is itt, a Zeneakadémián. Közreműködők voltak: Gémes Szilvia, Váradi H. Zita, Megyesi Schwartz Lúcia, Mukk József, Szvé- tek László ének, Trajtler Gábor or­gona, Tody Ilona csembaló. Luthe­ránia Énekkar karigazgató: Kamp Salamon, a Magyar Szimfonikus Zenekar, vezényelt: Medveczky Ádám. Bence Gábor Hitoktatók csendesnapja Nyíregyházán Havonta egyszer találkozik a Nyíregyházán, és a környező tele­püléseken hitoktatást végzők csa­pata. Közös óhajunk volt, hogy egy csendesnapot együtt töltsünk hi­tünk mélyítése céljából. Ez 1994. november 26-án meg is valósult. Széli Bulcsú kispesti lelkészt is* meghívtuk szolgálatra. A reggeli áhítatot Bozorády Zoltán esperes tartotta Ján 21,15-17 alapján: „...szeretsz-e engem?” Vendéglel­készünk is ebből az Igéből merí­tett: „Legeltesd az én bárányaimat. Őrizd az én juhaimat." Az alábbi gondolatok különö­sen is fontossá váltak számomra:- Jézus a mi Főpásztorunk, Tő­le kapjuk a megbízást, követei va­gyunk, bevon szolgálatába.- Életünk példájával is taní­tunk.- Ha az Urat igazán ismerjük, akkor abból a szeretetből, kegye­lemből, amit mi kapunk, tudunk adni a gyerekeknek is.- Gyerekekkel foglalkozunk: le­gyünk nagyon felkészültek! Min­dig az Úrra figyeljünk!- Fontos, hogy igéket megta­nuljanak a gyerekek, mert később alkalmas időben a Szentlélek „elő­hozza” azt számunkra. A délutáni áhítatot Laborcziné Sztankó Gyöngyi lelkésznő tartot­ta Ap Csel 20,28 alapján. Közös úrvacsoravétellel ért vé­get a csendesnap. Nagyon hasznos volt, áldásunkra vált Babicz Pálné hitoktató FELVETEL A NYÍREGYHÁZI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUMBA Az iskola az 1995/96-os tanév­re felvételt hirdet: a) a nyolcosztályos tagozaton (10 évesek) (60 fő) b) a négyosztályos tagozaton (14 évesek) (60 fő) Kollégiumi elhelyezés lehetsé­ges. Érdeklődni és jelentkezési la­pot kérni a lelkészi hivatalban és az iskolában lehet. Címünk: 4400 NYÍREGY­HÁZA, Szent I. u. 17-19. Tel.: 42/410-031. „ISTEN ÉLŐ LELKE, JÖJJ” Evangélizáció Székesfehérvárott November 21-től 27-ig egész hetes evangélizáció volt Székes­fehérvárott. A hétköznapok esté­jén, majd a vasárnap délelőtti is­tentiszteleten szólt az ébresztő ige. Az 1994/95. munkaévben kü­lönösen is figyelmet fordítunk a misszió felé. Ezért ennek a hét­nek a szolgálatát is a Magyar Evangélikus Külmissziói Egye­sület egyik vezetőségi tagja, Ke­rekes Titusz mérnök, főiskolai tanár, a budahegyvidéki gyüle­kezet presbitere végezte. Az evangélizáció éneke a 244. énekünk volt, és ennek első sora mindennapi imádságunk: „Isten élő Lelke, jöjj!" „Áldva szállj le ránk!" Az élő Lélek áldását kértük életünkre. Ennek az áldásnak kibontakozá­sát mutatták be a következő es­ték. „Égi lángod járja át szívem és a szám!" Szívünket, azaz egész életünket akarja megújítani, ezen keresztül tisztítja meg szánkat, tehát beszédünket is. „Oldj fel, küldj el, tölts el tűz­zel!" Meg tud szabadítani sokféle megkötözöttségünkből. A megszabadítottakat küldi el, tüze végzi el, hogy szolgálatunk valóban áldott legyen. „Légy vezérem itt!" Minden­nap kérnünk kell vezetését, ne­hogy eltévedjünk az úton. „Hadd lehessek szent!" Egye­dül Isten szent, de az ő szentsége által megszentelt lesz minden és mindenki, ami és aki őt szolgálja. A jeruzsálemi templom kincsei nem voltak szentek, amikor Ne- bukadneccár és társai bort ittak belőlük. Isten minket is az Ő meg­szentelt edényeivé akar tenni. „Már e földön lent" A földi életben sok a próba, sok a ke­reszt is, de nem siralom völgye. Ellenkezőleg: aki Istennel jár, megtapasztalja ennek az útnak örömét és békességét. De! „Mennybe fölragadj!" „Ha csak ebben az életben re­ménykedünk Krisztusban, min­den embernél szánalomra mél­tóbbak vagyunk.” (lKor 15,19.) Isten Lelke reménységgel is meg­ajándékoz és üdvösségre vezet. Az evangélizációs hetet úrva­csorái közösség zárta. Dr. Molnár Gyula SOKNEMZETISÉGŰ EGYHÁZUNK - MA Szlovák hagyományok Kiskőrösön 1994. október 30., Kiskőrös: nagy napra készült a több ezer lel­kes evangélikus gyülekezet. Évente egy-egy istentiszteletet a gyüleke­zet ősi nyelvén, szlovákul tarta­nak. A templom ebben az évben volt 200 éves, s emiatt az alkalom igazán aktuálissá vált. „Beöltöz­tettük lányainkat a régi szlovák népviseletbe. Ma már csak az idős asszonyok hordják a bő szoknyát” - mondja egy anyuka. „Noha mi már csak értjük, és nem beszéljük a szlovák nyelvet, a hagyomány- ápolást fontosnak tartjuk.” A kiskőrösi evangélikusság elég sokáig megtartotta régi szokásait és nyelvét. Hosszú ideig nem volt szlovák nyelvű istentisztelet, mert kihaltak a szlovákul tudó lelké­szek, utána pedig nem talált a gyü­lekezet olyat, aki ezt vállalta volna. „Régen a 8 órási istentisztelet min­dig szlovákul hangzott, aztán már csak a liturgia, végül az sem” - mondja a gyülekezet felügyelője, Slajkó Pál. Ennek a nagyfokú elmagyaroso- dás is velejárója volt: az iskolában magyar lett a tanítási nyelv. Az idős emberek még szlovákul szól­nak egymáshoz: ők valóban értet­ték a prédikációt, amit Kecskeméti Pál helyi lelkész tartott. A népviseletbe öltözött lányok felálltak az oltár körül. Az énekek magyarul hangzottak, mivel a gyü­lekezet szlovákul nem tud olvasni. Ez alól csak a tagozatos iskolában tanulók képeznek kivételt, ahol ta­nítják a szlovák nyelvet is. Most e diákok közül olvastak fel néhá- nyan igeszakaszt, imát. A lelkész szlovákul - jobban mondva tótul - mondta a liturgiát és a prédiká­ciót is. A Miatyánkot helyi rend szerint, énekelve. A hirdetés ma­gyarul, az Ároni áldás tótul hang­zott. Egy idősebb gyülekezeti tag, Ba András szlovák nyelven mon­dott el verseket. Az istentisztelet után körbejár­tam a beszélgető csoportokat. Ar­ra voltam kíváncsi, ki mennyire értette és értékelte az istentisztele­tet. „Mikor meghallottam a szlovák liturgiát, bizony furcsán dobogott a szívem” — vallja be egy 66 éves bácsi. „Noha én már nem értek tótul, a gyülekezet egy része bizto­san értékelné, ha sűrűbben lenné­nek ilyen alkalmak” - fűzte hozzá egy fiatalember. Az új cserkészek is ezen az istentiszteleten tettek foga­dalmat. „Mi csak a magyarsággal foglalkoztunk eddig a cserkészet­ben, a szlovák hagyományokkal nem” - mondta a csapat egyik tag­ja. Az egyik tagozatos iskolában tanuló diák örömmel újságolta, hogy részben megértette a prédiká­ciót. A szülők állásfoglalása meg­oszlott: valaki a gyereke miatt ment el, valaki a nagymama miatt. Hogy ki mennyire értette? Általá­ban nem sokan... Egyszer csak közbeszólt egy néni: „Én bizony elmondom, miről volt szó. Arról, hogy hányszor kell megbocsáta­ni!” És mondta. Tótul idézve, ma­gyarra fordítva. Egy 73 éves néni a Miatyánkot is el tudta mondani az ősi nyelven. „Az én apám min­den reggel énekelt a Tranoscius- énekeskönyvből” - mesélte egy idős presbiter. És hogy van-e ennek jövője? Egy anyuka szerint igény volna, de nagyon nagy erő kell hozzá... Ifj. Káposzta Lajos ( Folytatjuk ) AZ EVANGÉLIKUS ÉRTELMISÉGI MŰHELY 1995. január 18-án, szerdán este fél 7 órakor tartja legközelebbi összejövetelét a Deák téri Evangélikus Gimnázium Dísztermében. Előadást tart: dr. Harmati Béla püspök: „Mai ismereteink kölcsönös egymásra utaltsága” címmel. Az elmúlt ülésre kapott reflexiók értékelése: Poós László és dr. Rókusfalvy Pál. Záró áhítatot tart: dr. Hafenscher Károly OFFERTÓRIUM Néhány gondolat az Egyházi Bíróságok megalakulásához... Egyházunk különböző fokú kormányzati testületéi, a közgyűlések a közelmúltban üléseztek, s üléseiken- többek között - megválasztották az egyházi bírósá­gok lelkészi és nem lelkészi tagjait. Megalakultak tehát egyházunkban az egyházi bíró­ságok a Zsinat által e tárgykörben alkotott törvény rendelkezéseinek megfelelően. Új fejezet nyílik ezzel, hiszen - túl azon, hogy a törvény szabadon, bármifaj­ta állami beavatkozás nélkül alkottatott -, korábban soha nem volt ilyen világos és egyértelmű a hatalmi, kissé szerényebben: az egyházkormányzati ágak szét­választása. Az újonnan hatályba léptetett törvény ugyanis kimondja, hogy bírói tisztet csak az tölthet be- sommásan fogalmazva -, akinek más megbízatása nincs. Ez a körülmény garantálja leginkább, hogy bíráink ítélkezésük során tényleg függetlenek lehesse­nek a külső befolyástól. Nagy szükség volt a bíróságok megalakulására, hiszen a törvénnyel egy időben alkotta meg a Zsinat az úgynevezett semmisségi törvényt is, mely a múlt­ban elkövetett törvénysértéseket, üldöztetéseket hiva­tott a véglegesség igényével tisztázni, törvényesen le­zárni. Semmisség megállapítása iránti kereset azonban a törvény hatályba lépését (1994. szeptember 1.) követő két éven belül terjeszthető elő. Kivétel ez alól az a sajnálatos eset, ha a joghátrányt szenvedett ez idő alatt halálozik el. Ilyenkor a halálesetet követő egy éven belül a törvény által meghatározott személyek még előterjeszthetik a semmisségi keresetet. Nagyon fontos, hogy ezek a határidők úgynevezett jogvesztő határidők, ami azt jelenti, hogy a netán később előter­jesztett keresetet a bíróság érdemi vizsgálat nélkül fogja elutasítani, lett légyen egyébként bármilyen megalapozott keresetről szó... A határidőket tehát mindenkinek nagyon komolyan kell vennie. A törvény három szinten rendelte el a bíróság meg­alakítását: megyei, kerületi és országos hatáskörrel. Megyei Bíróságot tulajdonképpen minden egyház­megyében alakítani kellett volna 3 lelkészi és 3 nem lelkészi tagból, továbbá 2 főjegyzőből állóan. A törvény az egyházmegyénkénti bíróságok meg­alakításának nyújtott prioritást, jóllehet - és itt erre is rá kell mutatni korrekten - már a törvény tervezeté­nek zsinati tárgyalásakor elhangzottak olyan, utóbb sajnos megalapozottnak tűnő észrevételek, hogy a személyi kör ezt objektíve nem teszi lehetővé; éppen ezért a törvény tartalmaz olyan rendelkezést [8. § (3) bek.], miszerint több egyházmegye közgyűlésének egybehangzó felterjesztése alapján az Országos Pres­bitérium az érintett egyházmegyék illetékességi terüle­tére közös egyházmegyei bíróságot alakíthat. A fentiekből két fontos dolog következik: 1. Közös egyházmegyei bíróság esetén az érintett egyházmegyék a megalakított bíróságban arányosan képviselve legyenek. 2. A törvény szerint ilyen bíróságot egybehangzó közgyűlési felterjesztés alapján az Országos Presbité­rium alakíthat. Nem vizsgálva most azt, hogy miért nem lehetett, vagy miért nem sikerült minden egyház­megyében, de legalább az egyházmegyék többségében bíróságot alakítani, a lezajlott választások azt mutat­ják, a közös egyházmegyei bíróság nem kivétel, ha­nem tipikus, ezért nagyon megnőtt a fontossága a most hivatkozott törvényhely maradéktalan betartá­sának. Meg kell érteni: ez nem jogászkodó fontosko­dás, hanem a törvényes működés, legitim bíráskodás tételes előfeltétele! A törvény 3. §-a akként rendelkezik, hogy az egyhá­zi bíróságok tagjai első megválasztásuk alkalmával az illetékes egyházi elnökség előtt esküt tesznek. A bírák eddig is tettek esküt, annak szövege azon­ban több évtizedes. Illik odafigyelni, hogy az eskü szövege betűjében-szellemében megfeleljen a hatályos törvénynek. Társadalmunk a jogállamiság megalapozásának, meggyökereztetésének fájóan szép időszakát éli. Nem lehet ez alól kivétel egyházunk sem. Bíráskodási Tör­vényünk igyekszik valamennyi klasszikus jogállami­sági elvet, rendelkezést abszorbeálni. A törvényes ha- tályosulás azonban főként rajtunk, embereken, egy­házunk tagjain múlik. Urunk iránti hálával igyekez­zünk mindjárt az út kezdetén megfelelni a kitűzött céloknak! Mint aki a leginkább bábáskodott a most érintett törvények megalkotása érdekében, szabadjon kö­szöntenem a megválasztott régi és új bírákat, törvé­nyes működésükre Isten útmutató áldását kérve! Dr. Gall! István, a zsinati elnökség tagja PÁLYÁZATI FELHÍVÁS IGAZGATÓI ÁLLÁSOKRA A Zsinat által elfogadott egyházi közoktatási tör­vény előírásainak megfelelően pályázatot írunk ki a következő evangélikus középfokú oktatási intézmé­nyek igazgatói állásainak betöltésére: BÉKÉSCSABAI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM 5600 BÉKÉSCSABA, Szeberényi tér 2. MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ BUDAPESTI KOLLÉGIUMAI 1077 BUDAPEST, Rózsák tere 1. LUTHER MÁRTON KOLLÉGIUM 4400 NYÍREGYHÁZA, Béla u. 1. HETVÉNYI LAJOS EVANGÉLIKUS LÍCEUMI DIÁKOTTHON 9401 SOPRON, Mátyás király u. 21. AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ASZÓDI PETŐFI GIMNÁZIUMA 2170 ASZÓD, Szontágh lépcső 1. Pályázhatnak olyan evangélikus vallású, konfir­mált, erkölcsileg feddhetetlen, az egyházhoz hű peda­gógusok, akik középiskolai tanári végzettséggel ren­delkeznek, s legalább tízéves oktatói gyakorlatuk van. A pályázat elbírálásánál előnyt jelent az idegen nyelvek ismerete. A vezetői megbízás 1995.július 1-jei kezdettel óévre szól, eredményes tevékenység esetén meghosszabbít­ható. Külső pályázó esetében az igazgatói kinevezéssel az illető az intézmény rendes, határozatlan időre kineve­zett tanárává válik. Az igazgató illetményét a közalkalmazottak jogál­lásáról szóló törvény megfelelő paragrafusai értelmé­ben kell megállapítani. A pályázathoz mellékelni kell a pályázó szakmai önéletrajzát, a középiskolai tanári oklevél hitelesített másolatát, az esetleges egyéb végzettséget (nyelvvizs­gát) igazoló iratokat, az iskola vezetésére vonatkozó szakmai programot és az intézmény továbbfejlesztésé­vel kapcsolatos elképzeléseket, valamint lelkészi aján­lólevelet. A jelenleg is evangélikus gimnáziumban ta­nító pályázók esetén elegendő az iskola vezetésével kapcsolatos elképzelések megadása. A pályázatot 1995. április 15-ig a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájához (1085 Bu­dapest, Üllői út 24.) lehet benyújtani. Budapest, 1995. január 4. Magyarországi Evangélikus Egyház

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents