Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-05-14 / 20. szám
Evangélikus Elet 60. ÉVFOLYAM 20. SZÁM 1995. MÁJUS 14. HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁNI NEGYEDIK VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGEÜKÜS HETILAP ÁRA: 30 Ft A zene Isten gyönyörű és dicső adománya, __________egyenesen a teológia rokona. __________Semennyiért nem adnám oda _________az én csekély zenei tudásomat. Lu ther A TARTALOMBÓL A KULTIKUS ORGONAHANG, AZ ISTEN ELŐTTI MEGHAJLÁS JELE A TÉLI KÁNTORKÉPZÖ TANFOLYAM VIZSGÁJA AUSZTRÁLIÁBAN JÁRTAM (4.) FELNŐTTEK KONFIRMÁCIÓJA (III.) „A zenélő lutheránus’ Harmati Béla püspök köszönti a bajor vendégeket A bajor testvéregyház vezetőinek látogatása Hermann von Loewenich, a Bajor Evangélikus Tartományi Egyház püspöke és felesége, valamint Claus-Jürgen Roepke egyházfőtanácsos és Friedrich Nägelsbach egyháztanácsos április 19-23. között hivatalos látogatáson tartózkodott hazánkban. Az elmúlt évben beiktatott püspök első hivatalos látogatása volt ez, ami annál is természetesebb, mert egyházunk és a bajor evangélikus egyház között három éve kölcsönös megállapodás és jóváhagyás alapján szoros barátság és testvéri kapcsolat áll fenn. Ennek a látogatásnak az is célja volt, hogy értékeljék a három év eredményeit és kialakítsák a következő időszak tennivalóit. Látogatás egy bosnyák menekültnél Eröspusztán A látogatás első napján a delegáció férfitagjai a Teológiai Akadémiát látogatták meg, ez idő alatt von Loewenich püspökasszony lelkésznőkkel, papnékkal találkozott és folytatott igen eleven beszélgetést. Mindkét egyházkerületben el- töltöttek egy-egy napot. A Déli kerületben jártak Kecskeméten, Kiskőrösön, ahol az épülő szeretetotthont, Soltvadkerten a németajkú evangélikus óvodát, Dunaújvárosban az épülő új templomot tekintették meg. Elismerésüket fejezték ki, hogy a szépen gyarapodó gyülekezet többféle funkciót ellátó egyházi központot épít. Ezen a napon tekintették meg a MÖSZ erőspusztai átmeneti menekült szállását is. Az Északi kerületben Győr volt a látogatás célja. Itt az egyházi óvodát, általános iskolát és a kialakuló gimnázium épületét nézték meg, kis időt töltöttek a gyülekezet levél- és könyvtárában, majd a szeretetházban lakókkal is elbeszélgettek. Hazafelé útjukban meglátogatták Pannonhalmát, az ősi bencés kolostort, ahol Várszegi Asztrik főapát köszöntötte a vendégeket. A fővárosban jártak mindkét egyházkerület székházában, a hűvösvölgyi Sarepta Szeretetotthon lakói között és sétát tettek a Várban is. Vasárnap - április 23-án - von Loewenich püspök a Deák téren, Roepke egyházfőtanácsos pedig a Bécsikapu téren prédikált. Von Loewenich püspök Jn 21,1-14 versei alapján szólt arról a rezig- nációról, mely a tanítványokat arra késztette, hogy visszamenjenek halászni, eredeti munkájukat folytassák, mintha nem történt volna húsvétkor semmi. Ilyen re- zignáció ma is előfordul velünk, tesszük továbbra is mindennapi is. Vajon van-e húsvéti bizonyosság az ilyen egyházi rutincselekvésben? - tette fel a kérdést. A tanítványok a gazdag halfogás után belátták: „Az Úr az!” így csak az ő keze tud áldani. Ilyen húsvét utáni tapasztalatunk nekünk is lehet és van is, most magyarországi utunkon is láttunk ilyent, mint pl. a dunaújvárosi gyülekezet megelevenedése. És még egy fontos dolog: a feltámadott Krisztus egyházában mindenkinek van helye. Németeknek és magyaroknak, európaiaknak és afrikaiaknak, színeseknek és fehéreknek, konzervatívoknak és törekvő keresztyéneknek, mint a 153 halnak abban a hálóban. Roepke egyházfőtanácsos a Bécsikapu téri templomban Jn 20,11-18 alapján prédikált. Mária és a tanítványok számára az a sír valami különöset jelentett. Ez maradt Jézus után számukra. És akinek nincs többé Istene, annak legalább egy sírra van szüksége. De bebizonyosodott, hogy Isten ott éri el az embert, ahol nem is gondolná: most a sírnál. Jézus áll előtte, aki feltámadott. Az élő Jézussal való találkozás után istenkeresésünk nyugvópontot talál. Újra lehet valami értelmes dolgot tenni. A húsvéti hitet a világban lehet gyakorolni. „Menj a tanítványokhoz. ..” - kapja Mária a feladatot. Nem a sírok világába, hanem Ga- lileába! Nem én egyedül, hanem a tanítványokkal együtt! A hírt - örömhírt - tovább kell adni! A vasárnap befejeződött látogatás után a delegáció tagjaival riportot készítettünk útjuk értékeléséről, benyomásaikról és élményeikről. Ezt következő számunkban tesszük közzé. tszm „Ötödik evangélista”... „Isten muzsikusa”... a „zenélő lutheránus" - ezekkel a nevekkel illetik Bachot a teológiai Bach-kutatás szakemberei. Most ez utóbbiból indulok ki: Bach, a „zenélő lutheránus”. Cantate vasárnapján igy vetődik fel a kérdés: milyen szellemi kapcsolat van Luther és Bach között? Közismert, hogy a reformátorok között Luther volt az egyetlen, aki tág teret adott a templomban a művészeteknek, és elsősorban a zenének. De mi volt az ő zeneszemléletének alapja? Milyen szerepet kap ének és zene a lutheri istentiszteleten? Ez az első kérdésünk. Luther az istentisztelet lényegét így határozza meg: az istentiszteleten Isten szól hozzánk igéjében, mi pedig felelünk neki énekben és imádságban. Az egyházi ének tehát felelet az igére. Az ének a gyülekezet válasza a liturgiában és a prédikációban hallott igékre. Ez a válasz-jelleg jól megfigyelhető Bach zenéjében. Orgonára és énekkarra írt műveinek középpontja ugyanis a korái, vagyis a gyülekezeti ének. A Máté és János passió döntő pontjain mindig megszólal egy korái, amelyben a gyülekezet bűnbánatáról, fájdalmáról, vagy hálájáról tesz bizonyságot. Ezekkel a korátokkal mintegy „belekapcsolódik” a gyülekezet Bach passióiba. Persze a válasz mellett ott van az egyházi zene igehirdető jellege is. Luther zene-teológiájának talán legdöntőbb mondata így hangzik: „Isten a zene által is hirdeti az evangéliumot.” Hogyan valósul meg ez a prédikálás Bach orgonaműveiben? Az utókor csak fokozatosan értette meg, fedezte fel, hogy Bach orgonára írt korálelőjátékaiban „prédi- káltatja” az orgonát. Ez különben szembetűnik a két leghíresebb sorozatban, a weimari évek vége felé keletkezett „Orgelbüchlein”-ben és a Luther káté-énekeire írt sorozatban, amelynek szerény címe „Cla- vierübung. Dritter Theil.” Bach itt nem csak a korái dallamát veszi alapul, hanem mindenütt megkeresi a szöveg jellegzetes hitbeli üzenetét és egy bizonyos zenei motívummal ábrázolja. így hirdeti a bűnesetet, Jézus születését, halálát, feltámadását. Különösen a Luther káté-énekeire írt sorozatban kézzelfogható, hogy Bach csakugyan „folytatja” Luther munkáját az egyházi zenében. És 200 évvel Luther után megvalósítja Luther elgondolásait. A Bach-kutatók sokat foglalkoznak azzal, hogy milyen hatások érhették Bachot Luther részéről. Csak néhány mozzanatot említek: gyermekéveiben Eisenach- ban egy olyan városban van, ahol még élnek Luther emlékei. Otthonából látja Wartburg várát, ahol Luther száműzetésében lefordította az Újszövetséget. Lutheránus szellemű iskolába jár. Sokat olvassa a reformátor írásait, akinek művei két sorozatban is megmaradtak könyvtárában. De beszéljünk Bach személyes hitéről. Bibliaolvasó, imádkozó, úrvacsorázó, családi születésnapokon, halál-évfordulókon a fennmaradt egyházi bejegyzések szerint családjával együtt járul az oltárhoz. Egy-két levelében előttünk áll a kereszthordozó Bach. Egyik fiával kapcsolatos csalódásait is imádkozva, megalázkodva fogadja. Bach, mint Luther művének folytatója áll előttünk egyházi zenéjének gerincét képező 200 kantátájában. Ez a csodálatos zene egy elmélyedő lutheránus teológus alkotása is. Hittel, bűnbánattal és evangéliumi reménységgel mélyed bele a kijelölt bibliai textusokba az egyházi esztendő útmutatása szerint. Sok vallásos zenész van, de Bach nem egyszerűen „vallásos”, hanem az evangélikus egyházban benne élő, az igét teológusként „hasogató”, vele megküzdő muzsikus. Cantate vasárnapja van. Jó, hogy ez a vasárnap a húsvéti - öröm idejére esik. Ez alkalmat ad arra, hogy rámutassunk: Bach zenéje is nem utolsósorban a húsvéti evangélium örömét sugározza. A laikus hallgatónak is feltűnik Bach zenéjében a Jézus iránti szeretet és az örökélet üzenetének gyakori kihangsúlyozása. A mai örömtelen, nyugtalan és bizonytalan ember valami erőt érez az egyházi zenében. Mert ez a zene nem. az_ ember nagyságát, harcát, erejét dicsőíti, hanem azt az Istent, aki Jézusban vigasztalást, szabadulást, örökéletet kínál. Ez az evangélium a végső alapja és forrása annak az örömnek, amely Luther reformátori felismerését és az ö nyomán Bach zenéjét is betöltötte. Gáncs Aladár w ilhelm Busch „Csak a számmal csinálom" címmel egy egészen „Tölts el tűzzel!” hétköznapi, mégis sokat mondó történetet mesélt el egyszer. Rablópandúrt játszó gyerekeket látott az utcán, akik karácsonyra kapott játékfegyvereikből lövöldöztek egymásra az utca fái, bokrai mögé bújva. Az egyik kisfiú, akinek elemes géppisztolya már elromlott, a szájával csinálta a lövések hangját: puff-puff! Busch először mosolygott magában a látottakon, azonban gondolatai hamar messze kalandoztak. Mai igehirdetéseink is ilyen „ártalmatlan pufogtatások”. Egy részről rendkívül korrektek. Minden a helyén van bennük. Logikus a felépítés, a gondolatmenet. Ügyelünk arra, hogy teológiailag is minden megalapozott legyen. Mégis, - istentiszteleteinken nem történik semmi. Isten Igéje nem talál szíven senkit sem. Intellektuálisak és unalmasak a prédikációink. Theo Sorg, nyugalmazott stuttgarti püspök írja: „Csattog, durrog, de senkit nem talál el, mert vaktölténnyel pufogta- tunk. Ezek nagyot szólnak, hatalmas zajt okoznak, de egyébként hatástalanok. Néhány vékony füst csík, de nem madása. Mennydörgőnk ugyan, de a villámaink nem gyújtanak." „Bejártam az egész világot, és úgy találtam: sehol nem prédikálnak olyan korrektül, mint Németországban; de sehol olyan erőtlenül sem.” Ezt pedig Corrie ten Boom írta. Vajon hallott-e Magyarországon igehirdetést? S mindez jellemző egyházi életünk más területeire is. Minden korrekt és igaz. Tévedés csak imitt és amott. Ha rádióban, TV-adásban ország-világ nyilvánossága elé kerülünk, íratlan törvény, hogy ott „Színvonalasan” szabad csak megszólalni. Az énekkar például csak Bachot énekelhet. Finn ébredési ének az énekkar megszólaltatásában már nem illik a képbe. Korrekt a sajtónk, korrekt az Örömhír. A missziói parancsnak megfelelő küldetéstudat miért nem lehet meghatározója egy TV-műsornak? Nem elég csupán csak mindig alapigazságokat hangoztatni! Tévedés ne essék: ragaszkodnunk kell teológiai felismeréseinkhez, és valóban ragaszkodnunk kell egyfajta színvonalhoz. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG FŐTITKÁRA BUDAPESTEN JÁRT Egynapos látogatásra érkezett hozzánk Ishmael No- ko főtitkár, akit útjára elkísért a Vüágszövetség Euró- pa-titkára, dr. Görög Tibor is. Megérkezésük után dr. Harmati Béla püspök-elnök kíséretében fogadta őket Horn Gyula miniszterelnök. A szívélyes hangú beszélgetésben a miniszterelnök kijelentette, hogy a hit meg- vallása és személyes gyakorlása az emberek legbensőbb ügye, az egyházak társadalmi szerepvállalása ugyanakkor közügy. A kormány szavatolja a lelkiismereti- és vallásszabadságot, az állam semmi módon nem avatkozhat az egyház belügyeibe. Az egyházak anyagi támogatásának mértékén nem változtatnak, az egyházi ingatlanok tulajdonba adása azonban a tervezettnél hosszabb időt fog igénybe venni. Elmondta azt is, hogy a kormány nagyra értékeli az egyházak türelmét, ahogyan a nehéz gazdasági intézkedéseket fogadták. Noko főtitkárral beszélgetve megtudtuk, hogy a tár- zetéről, arról az egyedülálló képről, hogy ennek a kis gyalás során szó volt Magyarország geopolitikai hely- országnak hét szomszédja van és minden politikai nehézségnek hatása van reánk. Az Európai Közösséghez való csatlakozásban mindenre koncentrálni kell. Szó volt a kisebbségi jogokról, arról, hogy jó szerződéseket kell kötni, ez hozhat eredményt. A magyar-szlovák alapszerződés e tekintetben modell lett Európában. Ha megtartják, úgy ez garantálhat békét és segítheti a jó kompromisszumokat. Megkérdeztük arról, hogy látogatásának mi a célja. Erre azt válaszolta, hogy az új politikai helyzetben keresi, mi a szerepe az evangélikus egyháznak hazánkban. Hogyan látjuk a bennünket körülvevő világot? Belső egyházi kérdésekkel is szembenéztünk - mondja a főtitkár, a Fasori Gimnáziumot, Teológiai Akadémiát és a diakóniai programot vettük szemügyre az egyház vezetőivel tanácskozva, akik tájékoztatást adtak az egyház teológiai képzéséről, nevelési és szociális programokról. Arra a kérdésre, hogyan látja a tőlünk délre folyó háborús jelenségeket, azt válaszolta, hogy a jugoszláv problémával szembe kell nézni, de ezt a kérdést az ENSZ-nek kell megoldásra segíteni, azután jöhet a Világszövetség segélyezési programokkal. Elmondta még a főtitkár, hogy a közeli hónapokban Szlovákiát is fölkeresi és tájékozódik a szerződés másik országában is. Noko főtitkár meghívta Horn Gyula miniszterelnököt, hogy Genfben járva, látogassa meg a Luttunkból. A Lélek ereje. Van alkalmunk bőségesen igét hirdetni, bizonyságot tenni: az elmúlt években Isten sok nyitott ajtót adott elénk. Nyomorúságunk, hogy vagy nem tudtunk élni a lehetőségekkel, vagy nem jól használtuk ki azokat. Ezért marad a szavunk csupán szó, amely nem gyógyítja meg a beteg szíveket. És I minden marad a régiben. A Missziói Bizottság szándéka tiszteletre méltó. Erőlködését támogatni kell. Szeretnénk megmozgatni, felrázni egyházunk népét, a tespedés maga a halál. Mi fog ettől megváltozni? - kérdezheti bárki. Ez Isten titka marad. Mindenesetre nem ülhetünk ölbe tett kézzel. Égető szükségünk van olyan ige- hirdetőkre, akik gyújtani tudnak, akik szolgálatában erő van, az Úr ereje. Ezért kell imádkoznunk, mert az evan- gélizáló csendesnapok szervezésében ennek a hiányát látjuk a leginkább. Olyan igehirdetők kellenek, akik Isten erejével tudnak szólni, mert akkor ott nem ártalmatlan csetepaté folyik. Akkor ott életről és halálról van szó, az óember meghalásáról és az újember feltámadásáról.
