Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-05-14 / 20. szám

Evangélikus Elet 199s. május h.

FIATALOKNA K

jAs gyermekeknek

Miért vannak a világon börtönök?

Azt hiszem, ennek több oka is lehet!

Vannak emberek, akik börtönbe kerülnek, mert elkövettek valami rossz, gonosz dolgot.

Vannak, akik azért kerülnek börtönbe, mert akik bebörtönzik őket, rosszak és gonoszok.

De vannak „láthatatlan” börtönök is, melyeket lassan épít az önzés, a harag, a kapzsiság, s ezek erősebben tartják fogva foglyaikat, mint a rácsok, s többen raboskodnak így, mint penészes kőfalak mögött. Uram, tudom, Te mindenkit szabadnak teremtettél, s nem Te száműzöl minket láthatatlan börtönökbe.

De segíts valóban szabadon élni: szabadon minden gonosz indulattól, amely bilincsbe verné életünket.

BIBLIAI „KI-KICSODA”

Roboám

Roboám Salamon király fia, Dávid unokája volt. Apja halála után került trónra, de nem tudta megőrizni az őrökbe kapott ország egységét. Nagy terheket rótt a népre, s amikor Jeroboám a terhek könnyítését kérte, a király nem a vének tanácsára hallgatott, akik szintén könnyítést javasoltak, hanem az ifjakéra, akik így biztatták: „Mond nekik: Ha apám nehéz igával terhelt benneteket, én még nehezebbé teszem igátokat”. A vége az lett, hogy az ország északi részén élő tíz törzs megtagadta a közösséget Dávid utódaival. Jeroboámot választották királyuknak, és elszakadtak a déli két törzstől. Roboámnak csak Júda és Benjámin területe maradt. Tizenkét évig uralkodott Jeruzsálemben, és a Biblia azt írja róla: „Gonoszságot cselekedett, mert nem kereste az Urat”.

A Szentírásban az egyes uralkodók nagyságát nem azzal mérték, mint másutt ez megszokott lehet: nem a birodalmuk területének nagysága, nem hadseregük ereje, nem is hadjárataik sikere az, ami alapján egy királyt jónak vagy rossznak ítél a Biblia. Az egyedüli mérce az, hogy az Istennek tetsző módon uralkodott- e, vagy azt tette, amit az Úr rossznak tart. Egy király attól tudott jó király lenni, hogy jó kapcsolatot keresett az Istennel.

Ez nem csak a régi királyokra igaz, de igaz ránk, ma élő emberekre nézve is. Az embert nem teszi igazán naggyá, hogy mekkora lakásban él, vagy milyen autót vezet. Ennél sokkal fontosabb, hogy keresi-e Istent, vagy teljesen száműzi Őt az életéből?

FERI BÁCSI JÁTÉKAI

Komplikált

Már sokak számára ismerős játékunkban minden számjegynek 1-től 9-ig, van egy megfelelője a betűk között. Első lépés a feladat megoldása felé az, hogy meg kell találnotok, melyik számnak melyik betű a párja. (Tehát összesen kilenc betű Szerepel a játékban, én mindegyiket egy számmmal jelöltem.) Azt, hogy melyik szám melyik betűnek a megfelelője, úgy tudhatod meg, hogy behelyettesíted a számmal jelölt szavakat az általam megadott mondatokba. További komplikált magyarázkodás helyett inkább bemutatok egy példát:

„3647 volt az a város, ahol Jézus a vizet borrá változtatta." Ebben az esetben 3 = K, 6 = á, 4=n, 7 = a. Akkor pedig ha azt kérdezném, ki az a „7447”, a válasz természetesen az lenne, hogy ANNA. De ez csak példa volt!

Most jön a feladvány:

„123 feleségének vesztét az okozta, hogy nem tudta

leküzdeni kíváncsiságát, és hátra pillantott. 4536789 felesége pedig férje héber szolgája iránt érzett vonzalmán nem tudott uralkodni.”

Ha mindez igaz, akkor mi az az 51389? Tudsz olyan a Bibliában előforduló földrajzi helyeket megnevezni, ahol 51389 volt található?

Megfejtéseiteket a lap dátumát követő keddig adjátok postára!

Megfejtések-megfejtők

Lapunk április 9-i számában közölt „Jézus mondja” c. feladvány helyes megfejtése a következő volt: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él”

A helyes megfejtők: ifj. Bors Zoltán (Felpéc); Donath Ferkó (Ózd); Grósz Eszter (Nagybörzsöny); Németh Csilla (Somlószőlős); Nuszpel Mónika (Soltvad- kert); Zomborv Réka (Kelenföld).

„Az Úr feltámadt!" - hirdették a „húsvéti harangok” az április 16-i számban.

A megfejtők: ifj. Bors Zoltán; Donáth Ferkó; ülés Adél (Egyházasdengdeg); Nuszpel Mónika és Krisztián; Ódor István (Budapest);

LABIRINTUS

A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 3S9.

A gyülekezet éneke közösséget teremt

„Énekeljetek Istennek, zenge- dezzetek az O nevének...” - olvashatjuk a 68. zsoltár ötödik versében.

Isten teremtette az éneket, a zenét is. Ó adott tehetséget egyes embereknek arra, hogy csodálatos énekeket, zenemüveket írjanak. Azonban az emberek többsége nem szerez zeneműveket. Isten nem is várja el minden embertől, hogy zeneszerző legyen. De minden ember képes arra, hogy valamilyen szinten énekeljen. Az éneklés csodálatos adománya Istennek. A régi ember, ha bánata volt, énekelt, ha öröme volt, azt is énekben fejezte ki. A mai ember, ha bánata van, elmegy a diszkóba, ha öröme van, szintén ezt teszi, és fülsiketítő „zenével” kábítószerezi önmagát.

A mai emberek többsége már nem énekel, elvesztette az éneklés adományát. Az éneklés szégyen, megvetni való dolog. Vajon miért?

A sátán nagyon jól tudja, hogy mely összekötő kapcsokat kell elvágni Isten és ember között. A gyülekezeti éneklés olyan különleges imádság, amely légkört teremt, mégpedig az ige talaját előkészítő légkört! Az ördögnek az az érdeke, hogy az igemag lehetőleg minél kövesebb, gazosabb és keményre taposott földre hulljon. A többit ő elintézi.

Egy példát szeretnék elmondani a magam életéből, hogy mennyire komolyan kell vennünk a gyülekezeti éneklést.

Késtem az ifjúsági óráról. Az óra elején sokat szoktunk énekelni, de még így is csak az imádságra értem oda. Hirtelen nem tudtam váltani a kétféle „világ” között. Imádság után kikerestük az Útmutató szerint kijelölt esti igét. Majd sorban olvastuk fel az igét, versről versre. Valahogy nem tudtam odafigyelni. Az egyes szavak jelentését természetesen felfogtam, hiszen magyarul volt, de, hogy mi az ige értelme, az nem jutott el a tudatomig. Majd jött a beszélgetés, de képtelen voltam bekapcsolódni. Ä „kint” más légköre annyira rajtam ült, hogy nem tudtam ráhangolódni az igére. A beszélgetés után imádság következett, és belőlem nem fakadt válasz, hála, köszönet, sem kérés. Semmi. Hiszen nem kaptam az igéből semmit. Illetve kaptam, csak nem tudtam átvenni, mert nem tudtam ráállni Isten hullámhosszára. Ekkor döbbentem rá, hogy az éneklésnek milyen fontos szerepe van gyülekezeteink életében.

Az éneklés nemcsak díszítés, az üres idő kitöltését szolgálja, az éneklés közösséget teremt. Amikor együtt kell énekelnünk másokkal, akkor le k.ell mondanunk szeszélyeinkről, nem énekelhetünk úgy, ahogyan éppen nekünk tetszik, mert együtt énekelni csak akkor lehet, ha alkalmazkodunk egymáshoz. Az éneklés rendet teremt, mert a megadott ritmusban és tempóban, a megfelelő hangnemben kell énekeim. Az éneklés megnyugtat és ráhangol Isten hullámhosszára. Istentisztelet előtt, amikor beülünk a templompad- ba, a külvilág ingerei, gondjai, problémái, eseményei foglalkoztatnak bennünket. Azonban a lelki szöveg és dallam ezeket háttérbe szorítja és megüresíti a szívünket, hogy be tudjuk fogadni az igét. Az istentisztelet végén pedig válasz az igére, imádság, visszhang a szívünkből, mely kifejezi hálánkat és együvé tartozásunkat.

Isten arra teremtette az éneket, hogy Neki énekeljünk és zengedez- zünk. Nem azt várja el, hogy erőnkön felül szépen és művészien énekeljünk, nem azt várja el, hogy a hangunk csodálatos legyen, mert Isten nem a külsőt, hanem a belsőt szemléli. Próbáljunk meg nyitott szívvel, akarattal énekelni, tapasztalni fogjuk, ha megnyílik a szívünk, hogy egyre könnyebb lesz. Énekeljünk otthon a családban is, mert jó, ha hozzászokunk és természetessé válik számunkra az éneklés. Ha elveszítjük az éneklési képességünket, akkor nagyon sokat veszítünk. Akkor elveszítünk egy fontos találkozási lehetőséget Istennel. Széli Éva

NÉPFŐISKOLA

Március 29-én munkamegbeszélést tartott a Magyar Népfőiskolái Társaság és az Evangélikus Egyház Népfőiskolái Munkacsoportja. A Magyar Népfőiskolái Társaság 1988-as megalakulása óta az egyházi és a világi népfőiskolák legátfogóbb koordináló szervezete. Elnöke dr. Kovács Bálint ny. református lelkész.

A skandináv evangélikus egyházak által 150 éve kezdeményezett népfőiskolái mozgalom az iskolán kívüli művelődés egyik legmeghatározóbb európai modelljévé vált.

A népfőiskola célja a hitbeli, nemzeti, hivatásbeli szolgálatra való nevelés.

Mint minden egészséges, alulról szerveződő evangéliumi mozgalmat, a népfőiskolát is tönkretette a kommunizmus.

Az újrakezdés lassan és nehezen megy. Egyházunkban néhány kisebb kezdeményezés mellett a sárszentlőrinci népfőiskola érdemel említést. Csepregi Béla ny. lelkész és leánya Erzsébet, aki a helyi lelkész, már öt éve szervezik, vezetik a népfőiskolát. Munkanélküliek számára szerveztek például szövőtanfolyamot. Alapítványuk együttműködik az Országos Foglalkoztatási Alappal és a Megyei Munkaügyi Központtal.

Szeverényi János

J. GNANABARANAM:

Indiai falusi keresztyén imája egy városi látogatás után

Nem panaszkodom, hogy itt villanyvilágítás nincs.

De köszönöm Uram a fénylő csillagokat és az ezüstös holdat.

Nem panaszkodom, hogy itt nem mehetek az operába.

De köszönöm Uram a fákon ülő madarak hangversenyét.

Nem panaszkodom, hogy itt sem múzeum, sem szobrok nincsenek.

De köszönöm Uram a pillangókat, melyek a vadvirágokkal játszanak.

Nem panaszkodom, hogy nincs vízvezetékünk itt.

De köszönöm Uram a zúgó vízesést és a monszunesőt.

Nem panaszkodom, hogy itt nem kőházban lakom.

De köszönöm Uram a bambuszt, amiből kunyhómat építhettem.

Nem panaszkodom, hogy itt nem alhatom puha ágyban.

De köszönöm Uram a puha gyepet, amelyen kényelmesen fekhetek.

Nem panaszkodom, bogy itt nincs telefon.

De köszönöm, hogy barátaimért imádkozhatom.

Nem panaszkodom, hogy nincs itt vendéglő sem.

De köszönöm Uram, hogy az emberek, a szomszédaim vendégszeretők.

Nem panaszkodom, hogy itt nem élnek nagy filozófusok.

De köszönöm Uram, hogy hihetünk Tebenned.

Nem panaszkodom, hogy nincsenek nagy terveink a jövőre.

De köszönöm Uram, hogy Tebenned reménykedhetünk.

Nem panaszkodom, hogy mi itt műveletlenek és szegények vagyunk.

De köszönöm Uram, amiért meggazdagítottál, hogy másokat szerethessünk.

Fény az út végén

Szép ajándékot tett Sajtóosztályunk húsvét- kor az olvasó asztalára.

Christoph Klein szász evangélikus püspök könyvének (Am Ende das Licht) forditását.

Szeretett felesége, Marlene hirtelen jött betegsége és a felismeréstől az egy év alatt bekövetkező haláláig tartó út a könyv tartalma. A napok és a hetek gyorsan szaladnak egymás után. Igazán semmi lényeges esemény nem történik, mégsem lehet ezt az írást letenni.

Miért? Azért, mert valóságos emberi tragédiát hordoz és a valóságos Isten vezető keze érződik végig a 163 oldalon.

Valóságos ember tragédiája. Ötvenévesen, ereje teljében, az Istennek való szolgálat sodrásában szakad Marlenere a gyógyíthatatlan kór nyomorúsága. Betegségének tudatos vállalása nem bénítja le, hanem megerősíti a betegség elleni harcban. Mély gyermeki hite néha mélységekbe zuhan, máskor a mennyekig emeli, míg csak eljut az Istennel való megbékélésig.

Valóságos Isten jelenléte tapintható a könyv minden lapján. A beteg és családja hétköznapjainak elcsendesedései sohasem maradnak válasz nélkül, a napi imádságos kapcsolat Istennel megerősíti a beteget a legnagyobb szenvedések idején, s az együtt szenvedő család is meg-megújul a kétség- beesések órái után.

Nem rózsaszínű képet ad az író, hanem nagyon is reális, a kétkedéseket, mélypontokat is őszintén az olvasó elé táró leírást. Ettől olyan emberi és mégis isteni ez a történet.

Kérem a kedves Olvasót, nyitott szívvel vegye kezébe ezt a szívszorítóan szép könyvet, hátha a valóságos Isten ezen keresztül akarja építeni, gyógyitani életünket!

A könyv kapható a Sajtóosztályon. Ara: 380.- Ft.

Gyermekeink „hitvallásai99

(A hittanverseny előkészületében)

„Gyermekek a bibliában” címmel hirdette meg a MÉVISZ az Országos Bibliai és Hittanverseny IV. Találkozóját. Tegnap (április 11-én) bontottuk ki a 182 jelentkezési lapot.

Szeretnénk, ha az Evangélikus Élet lelkes olvasói is tájékoztatást kapnának a gyermekek vallomásairól. Nagyon őszintének, meghatónak tartjuk a gyermekek idézett sorait.

Számunkra ez tükör a lelkipásztorok és hitoktatók áldásos munkájáról. Sok vallomásból erőt is meríthetünk. Azt a címet is adhattuk volna: GYERMEKEKTŐL FELNŐTTEKNEK.

A gyermekek a fenti kép alapján arra a kérdésre válaszoltak, hogy: „Számodra mit jelent ez a kép? Lássuk, mit jelent gyülekezeteink gyermekeinek számára a verseny szimbóluma. (Nem közöljük le mind a 182 választ, de a MEVISZ irodában bárki betekintést nyerhet. Érdemes időt szakítani rá.)

„Azt jelenti számomra, hogy szeressük egymást, de személyválogatás nélküL Szeressük az öregeket, felnőtteket, gyermekeket Maradjunk olyan szívűek, kedvesek, vidámak. De az én legnagyobb kincsem: tudom, hogy engemet is szeret” (Tóth Adrienn, 11 éves, Tokorcs)

*

„Én is gyerek vagyok, nekem is Jézushoz kell mennem. De Jézusnak mindegy, hogy az illető lány-fiú, felnőtt-gyerek, magyar-német, zsidó-evangélikus.” (Seregély Eszter, 11 éves, Cell- dömölk)

„Jézus legjobban a gyermekeket szereti, mert a felnőtteknek is olyan szívvel kell befogadni őt mint egy gyermek.” (Thiering Péter, 11 éves, Rákosszentmihály)

„Számomra ez a kép szeretettet békességet sugároz. Én nagyon szeretem a gyerekeket, s azért jó tudni mindenkinek, hogy van valaki, aki már születésünk előtt is szeretett minket Ez a gyerekeknek biztonságot jelent” (Haha Mónika, 16 éves, Miskolc)

*

„Az Úr nem válogatja meg azokat, akiket szeret vagy szeretni akar, mert Ő mindenkit szeret, a kicsinyeket és a felnőtteket is. Csak meg kell bánnunk bűneinket és ki kell nyitnunk szívünk ajtaját és az Úr boldog, szeretetben gazdag életet biztosít." (Zim- mermann Erna, 14 éves, Szügy)

*

„Békesség, öröm, megnyugvás, tisztaság, egyenlőség. Család. Jézusban megtalálni az „igazi életet”. Szeretet«: végig jelen van életünkben.” (Kovács Krisztina, 15 éves, Szárazd)

„Számomra ez a kép azt jelenti, hogy Isten minden gyermeket ...nekem is van hely Jézusnál." (Gáncs Tünde, 12 éves, Nagy- szeret és bármikor hozzá fordulhatunk, hogy bocsássa meg bűne------1__________ ___^ • 1 . ». L_____— t.1. "-MryteteA*'* 1 f L „N

e tiltassanak el ilyen kérdésekkel a hittanversenytől.” (Nagy Gergely, 11 éves, Kelenföld)

■ •

„Szeretem Jézust és szeretném, ha én is a képen lehetnék és mindig vele lehetnék." (Bombolya Judit, 11 éves, Pestlőrinc)

*

„Jézussal szeretnék lenni. Neki mondom el bánatomat, örömömet imádságban. Tudom, hogy ő szeret” (Resch Dór ina, 9 éves, Pestlőrinc)

*

„Nem kell félnem semmitől, mert Isten mindig velem van és segít nekem a nehéz döntésben, hogy jó választ adjak." (Polló Diána, 11 éves, Deák tér)

*

„Mindenekelőtt Jézus végtelen szeretetét jelenti nekem. A kicsik iránti szeretetét és hogy azt mondta a felnőtteknek, hogy ilyen kisgyerekké kell lenniük, ha a mennybe akarnak kerülni.” (Kemendi Tímea, 16 éves, CeÚdömölk)

♦ ,

„Ez a kép a szeretet szimbóluma is lehetne. Jézus a fa, a gyermekek pedig a gyümölcsök." (Hegedűs Ákos Gáspár, 15 éves, Deák téri Evangélikus Gimnázium)

*

„Jézusé lettem és az ó tanítását tanulom. Isten gyermeke vagyok.” (Korsós Melinda, 12 éves, Kelenföld)

*

„Jézus szeret bennünket gyermekeket, mert mi még tiszták és nyitottak vagyunk." (Németh Anita, 14 éves, Kissomlyó)

*

„Isten nagyon szereti a gyerekeket és szeretné, ha nem csak ő szeretne minket, hanem mi is szeretnénk egymást” (Kollár Tamás, 12 éves, Dunaegyháza)

*

, Jézus engem is szeret úgy, amilyen vagyok." (Apor Károly, Budapest)

*

„Jézus szereti, védi a gyermekeket és köztük engem... Szeretném, ha mindig tudnám az ő jó útját járni. A rossz útról letérni. Egész életen át őt követni” (Pécz Lilla, 14 éves, CeÚdömölk)

*

Örömmel, Istennek hálát adva adtuk közre a gyermekek vallomásait.

Hammersberg Ganczstuckh Júlia